Jézusért szabad

Ú

jra fel kell idéznünk magunkban, hogy ezek a próféciák elsősorban Isten népe számára szólnak. Az az üzenetük, hogy az őket szorongató birodalom ideje is le fog járni. Túlkapásaik miatt nekik is felelniük kell. Életünkről számot kell adni. Ők sem tehetnek azt, amit akarnak. Hatalmukat Istentől kapták, általa eszközök voltak Izráel megbüntetésében, de mivel kevéllyé váltak, ők is ítélet alá esnek.

Így van ez minden időben, amikor egy nép elfelejti, hogy hatalmát és lehetőségeit Istentől kapta, és visszaél azokkal, megkezdődik hanyatlása. Ezért tűnnek el a nagyhatalmak és adják át másnak a helyüket. Másrészt, amikor túllépik megbízatásukat, úgy vélik, mindenki fölött vannak. Ők szabhatnak törvényt minden népnek, és Isten fölé is helyezik magukat. Abban a korban a hódító népek isteneik hatalmának tekintették győzelmeiket. Úgy gondolták, senki nagyobb hatalom nincs fölöttük. Isten azonban rámutat: Babilon is csupán egy emberi birodalom, nekik is számot kell adniuk az élő Isten előtt tetteikről. A hatalom nem azért adatik, hogy azzal visszaélve mások kárára éljenek. Nem mások leigázásához, nyomorba döntéséhez, elpusztításához adott segédeszköz a hatalom vagy a fegyver, hanem inkább mások védelme és segítése a feladatuk.

A Babilon fölött meghirdetett ítélet reménységet jelent a fogságban élők számára. Ebbe az ígéretbe fogódzkodva élhetnek, és erősíthetik egymást, hogy a birodalom ereje egyszer hanyatlani fog, és Isten megszabadítja népét. Azt üzeni ezzel, hogy a távolban, az idegen földön se adják fel, ne mondják, hogy minden mindegy, hanem bízzanak a szabadulásban, a hazatérésben. Soha ne mondjuk, hogy minden mindegy, innen már nincs visszaút. Mert mindig van esély. Isten ígéretei megbízhatóak, ha rájuk építünk, szilárddá válik az életünk.

Azonban nemcsak az a veszély fenyegeti Isten népét, hogy lemond a hazajutás lehetőségéről, hogy nem hiszi, eljön a szabadulás órája, hanem az is, hogy majd annyira megszokják az idegen földet, hogy nem is akarnak hazamenni. A letelepedett életnek, a jólétnek is megvannak a veszélyei. A hazatéréshez fel kell majd adni a babiloni vállalkozást, otthon pedig a semmiről kell újrakezdeni. Istennel azonban lehetséges az elszakadás és az újrakezdés. A megtérés tulajdonképpen elszakadás a bűntől, a régi életformától, és egy újnak a megkezdése. Legyünk készek lezárni a múltat, és megnyitni egy új fejezetet az Úrral. Isten felkínálja az új kezdetet, amit már Vele indíthatunk, úgy, amint Izráel is.

Miután Heródes visszaküldte Pilátushoz Jézust, ő kihirdeti, hogy bűntelennek találja (Lk 23,13-25). Nem követett el semmi olyat, amivel vádolják. Tulajdonképpen koholt vádak alapján akarják Őt elítélni. Pilátus szabadon akarja bocsátani, ám ehhez az elhatározásához nem ragaszkodik szilárdan. Miért? Mert nem az igazság érdekli, hanem saját karrierje. Ott áll Jézussal szemben, és nem akar dönteni, nem akarja látni, hogy Jézust kell vállalni, akkor is, ha ez pozícióvesztéssel jár is. Vállalom-e Jézust akkor is, ha hátránnyal jár? 

Pilátus háromszor kínálja fel a nép számára a Jézus melletti döntést. Isten különleges kegyelme háromszor ad lehetőséget önmaguk meggondolására. A hirtelen indulatból fakadó döntés, a tömeghez való alkalmazkodás helyett elgondolkodva, Jézusra tekintve dönthetnek. Lehetőséget kapnak arra, hogy az Életet válasszák. Azonban ezek az emberek már nem tudnak elcsendesedni, nem látják, kicsoda Jézus, és ki az, akit helyette választanak. A tömeg ítélőképessége befolyásolható, és amikor másokra figyelünk, elveszítjük józan ítélőképességünket.

Kit is választanak? Egy gyilkost, de ez a gyilkos nemzeti ügy érdekében lépett fel, és inkább őt választották. Barabbást kérték, mert ő olyan volt, mint a tömeg. Barabbás úgy oldotta meg a problémákat, ahogyan ők is. Barabbás lelke a nép lelkét fejezte ki. Ők is pusztítani akartak, az ölésben látták a megoldást.

Azért nem kellett nekik Jézus, mert Ő nem életet elveszíteni, hanem megmenteni jött. Jézus nem a háborúban, a pusztításban, az élet kioltásában látta a megoldást, hanem az újjászületésben. Jézus számára a megoldás az ember megtérés általi megváltozása és az új életforma. A megtért ember fegyvere a megbocsátás, az ellenség szeretése és a vele rosszat tevővel szemben alkalmazott jó cselekedet.

Mi is döntés előtt állunk. Ezeket a sorokat olvasva nem kerülhetjük ki a kérdést: kit választok? Ki kell nekem? Jézus, az Isten Fia, vagy Barabbás? A döntésem meghatározza életfelfogásomat. Ha Jézust választom, akkor rálépek a keskeny útra, amely életre vezet.

Pilátus végül engedett a nép követelésének, és halálra adta Jézust, Barabbást pedig szabadon engedte. Vajon belerendült-e Barabbás szíve ebbe a cserébe? Meglátta-e, hogy Jézus halála által lett ő szabad. Belerendül-e a lelkem ebbe a cserébe, meglátom-e, hogy Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy én szabad lehessek? A sátán nem enged szabadon, csak Jézus életéért cserébe. Őérte lehetek én szabad. De ezzel a szabadsággal élnünk kell. Mit teszek a szabadulás után? Hálát adok és elindulok Őt követni, mint tette Bartimeus? Vagy megyek a saját dolgomra, élek ugyanúgy, mint addig, ahogyan a kilenc meggyógyult leprás? Hogyan tovább? Ezt kell eldönteni. Boldog, aki meglátja, mi történt Pilátus előtt, és hálás Jézusnak a cseréért, és Neki szenteli ezért az életét. Soha ne feledjük: nekünk lenne a helyünk a kereszten.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.