Érték az Úr kezében

A

 templomépítők ismét üzenetet kapnak, az Úr figyel rájuk, van szava hozzájuk (Hagg 2,10-23). Két kérdés formájában mutat rá az Úr, hogy nem elég csak a külső újjáépítésre figyelni, belül is kell változni. Belső megújulásra van szükségük.  Ha újjáépítik a templomot, de a szívük nem változik meg, minden marad a régiben. Önmagában az épület még nem hoz változást. Ehhez végig kell gondolni addigi életüket, vissza kell tekinteni a múltra. Ha ezt megteszik, felismerik, hogy amikor a szívük távol volt Istentől, az meglátszódott mindennapi munkájukon is. Az ige rámutat az Úrral való élő kapcsolat fontosságára. Arról beszél, hogy vigyük Hozzá a szívünket, ne csak a formalitások, a szokások megtartásában merüljön ki a hitünk. Az Úr a szívünket keresi, erről szól az ünnepi időszak is. Azért lett emberré Jézus Krisztus által, hogy közeli kapcsolatba kerüljön velünk.

Az ünnepek idején is lehetőséget kapunk arra, hogy új tartalommal töltsük meg a karácsonyt és a családi együttlétet. Ne pusztán az anyagiakban kifejezhető dolgokra figyeljünk, hanem arra, hogy igyekezzünk önmagunkat adni. Adni azonban csak akkor tudunk, ha mi is kapunk. Saját szeretet-, béke-, türelem- és megértéskészleteink hamar kimerülnek, de ha átéljük, hogy mindezt az Úrtól kérjük, nem merülünk ki.

Isten áldást ígér nekik, de az áldás megrendüléssel kezdődik, amikor a nép rádöbben bűneire és felismeri Isten szeretetét. Nincs megrendítőbb, mint amikor átéljük, hogy szeret az Úr. Igen, Ő szereti a bűnös embert, Nélküle nem lenne esélyünk az újrakezdésre, de Vele igen. Amennyiben megrendülve, bűneink miatt bánkódva keressük, Ő kész megbocsátani.

Csodálatos ígéret ez, bár most karácsony idején megtapasztalnánk és átélnénk, hogy a kegyelem megrendíti a földet. Vagyis azt kérjük és várjuk, hogy ne sablon szerint teljen el karácsony, ne csak túl legyünk rajta, hanem érintse meg a szíveket az evangélium. Hogy végre jusson el lényünk mélyéig az ige, és rázzon fel sokakat lelki alvásukból.

Ne csupán szép ünnepi közösség legyünk, akik megjelennek ezekben a napokban az istentiszteleten, mert így szokás, ezt várja el tőlük a család. Ne elégedjünk meg az ünnepi öltözettel, képmutató mosolyokkal, jókívánságokkal, hanem kérjük Isten Lelkét, kavarja fel az állóvizet, hogy gyógyuljunk, változzunk, más emberek legyünk. Karácsony azért van, hogy belerendüljünk Isten szeretetébe és kegyelmébe. A kegyelem tesz mássá. A kegyelem végzi el, hogy az ünnep után valóban elinduljon valami más, egy olyan élet, ami eddig még nem volt.

Isten kézbe veszi az életünket, mert Számára értékek vagyunk. Ő nem elrejt minket, hanem mint drága ékszert az ujjára húz, hogy lássák, mennyire szeret. Mi is lássuk meg életünkben az értéket, amiért Jézus életét adta. Ne becsüljük le magunkat, mert Jézus által nagyon sokat érünk, Ő adja vissza eredeti értékünket. Vére által letisztítja a bűn által ránk rakódott szennyeződést, és újra ragyog az érték. Mi is lássuk meg egymásban az értéket.

A két tanítvány azonnal visszatért Jeruzsálembe, pedig nem autóval tették meg a távolságot (Lk 24,36-53). Mégsem pihentek, mégsem vártak, mert el kellett mondani, hogy Jézus él. Ez a legnagyobb hír, a legjobb esemény, ami a földön történt. A Jézussal való találkozás alapjaiban változtatja meg az életünket, kiemel csüggedésünkből, és új életkedvvel és céllal tölt fel. Ezek az emberek megtapasztalták, hogy Jézus él, így ők ehhez alkalmazkodnak. Megváltoztatják tervüket, és viszik a jó hírt. Tudja meg mindenki: Jézus él. Van remény egy jobb életre, van győzelem a bűn és a halál fölött.

A bizonyságtételeket a megjelenő Jézus hitelesíti és erősíti meg. Mindig az Úr teszi hitelessé bizonyságtételünket. Ha látható életünkben jelenléte, hitelesekké válunk. A tanítványok megijednek, de ha Jézus szól, nem kell félni, szava kiűzi a félelmet. Azt is meglátjuk, hogy csak a Vele való találkozás, a személyes bizonyosság nyomán jutunk békességre. A békesség nem emberi termék, nem lehet megvásárolni és karácsonyi ajándékként átnyújtani. A békesség Jézussal együtt jár. Ha Őt befogadom, ha elfogadom életem Urának, akkor békességem lesz.

Az igét is akkor érjük, ha Ő megnyitja értelmünket. Nem a tudomány előtt tárul fel Isten üzenete, hanem az alázatos, hívő lélek előtt. Kérjük alázattal Isten Szentlelkét, tegye érhetővé számunkra az olvasottakat. Ő adjon minden nap üzenetet az igéje által.

Az Úr szolgálattal bízza meg övéit. Az a feladatuk, hogy amit láttak, hallottak, átéltek, azt adják tovább, és hogy nevében megtérést és bűnbocsánatot hirdessenek, mindenki számára. Isten ajándékai bűnbánat és megtérés által jutnak el a szívünkbe.
Azonban nem kell elrohanniuk, még várni kell. Várni a Lélek kitöltésére. A tanítványság nem egyenlő a kapkodással, a rohanással, mert magukban nem érünk célt. Tanítványnak lenni azt jelenti, együtt haladok Isten Lelkével, úgy, ahogyan Simeon is tette.

Ó, lelkem szent napsugara!

1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd szakadna fel, S látás elől ne fedne el.

2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.

3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.

5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.

6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.

Isten áldásával.