A
|
megmaradt nép vezetői jönnek Jeremiáshoz, és kérik,
könyörögjön értük az Úrhoz (Jer 42,1-22). Az összefüggésből látszik, hogy tulajdonképpen csak a saját döntésükre kérik Isten jóváhagyását, áldását. Már
eldöntötték, mit tesznek, de igazolni akarják magukat, és a felelősséget
áthárítani a prófétára és Istenre. Mi hogyan és mikor megyünk az Úr elé? Nem
jellemző ránk is, hogy előbb döntünk, aztán kérdezzük az Urat?
A próféta fogadja őket, pedig mennyiszer elutasították, majd szenvedést
okoztak neki. Mégsem fordul el tőlük, hanem kész közbenjárni érettük. Ennyire
isteni lelkülettel van feltöltve ez az ember, nem jegyezgeti a sérelmeket, nem
akar visszavágni, de nem is sértődik meg rájuk. Csak az lebeg a szeme előtt,
hogy segítsen nekik, és tolmácsolja Isten akaratát a számukra.
Ezek az emberek azt kérik, Isten jelentse ki számukra akaratát, mutassa
meg, milyen úton kell járniuk és mit kell cselekedniük. Ez jó törekvés, ha
őszintén gondoljuk, ha valóban arra vágyunk, hogy az Úr mutassa meg az
utat. Mindig és mindenben így kellene
cselekednünk. Még a saját döntésünk meghozatala előtt járuljunk az Úr elé, és kérjük,
mutassa meg az utat, tárja fel előttünk akaratát. Olyan jó, hogy mi már
közvetlenül Jézus elé járulhatunk, nem kell kerülőutat megtennünk. Az ige a
kezünkben van, csak kézbe kell vennünk, és megtudhatjuk Urunk akaratát. Azonban
nem elég csak bizonytalanság vagy baj idején kézbe venni, Isten akaratát akkor
fogjuk világosan felismerni, ha minden nap keressük Őt. Ha alázatos szívvel
fordulunk naponta Hozzá, akkor valóban megismerjük Őt, és meghalljuk, amit
számunkra mond. Éljünk ezzel a lehetőséggel, kérdezzük Őt mindenben és
mindenkor.
A válasz azonban nem érkezik azonnal. Jeremiáshoz tíz nap múlva szól az
Úr. És ezt ki kell várni. Nem lehet sürgetni. Ma, ha elmegyünk lelkigondozói
beszélgetésre, vagy egy testvértől tanácsot kérünk, azonnal várjuk a választ, a
segítséget. Nagy felelősség a tanácsadók számára is a másik ember igei
gondozása, tudjuk-e mondani, hogy azonnal nem lehet megoldani a problémát?
Merünk-e és tudunk-e várni, amíg az Úr válaszol? Egyáltalán igényeljük-e Isten
válaszát, vagy mi igyekszünk megoldani a helyzeteket? Tíz napig kellett várni.
Meddig vagyunk mi hajlandók várni? Tíz nap, milyen sok is, gondoljuk, de mégis
várni kell, és nem biztos, hogy tíz napig, lehet, hogy tovább is.
Ezek az emberek elkötelezik magukat az Úr szavának cselekvésére,
megfogadják: mindenben az Úr beszéde szerint fognak cselekedni. Sajnos, ez nem
őszinte fogadalom, csak befolyásolni akarják a prófétát. Esetleg ott van
bennük, hogy ezt várják tőlünk; mint amikor elmondjunk az esküszöveget házasságkötéskor,
vagy elmondjuk a fogadalmat kereszteléskor, konfirmációkor.
Azonban Istennel játszani nem lehet, nagyon jól tudja, mi van a
szívekben, ismeri szándékainkat. Ezért nyomatékosan figyelmeztet: ha nem
hallgatnak rá, és Egyiptomba menekülnek, elvesznek. A megmaradás feltétele a
maradás. A menekülés nem hoz igazi eredményt, mert az nem hitből fakad. A hit a
maradásban mutatkozik meg, ha maradnak, azzal vallást tesznek hitükről, azzal
kifejezik, hogy a nehéz helyzetben is az Úrban bíznak, és hiszik, hogy Vele a
lepusztult országban is lehet újat kezdeni. Bár mi is meglátnánk, hogy az
életünk minősége, a boldog, kiegyensúlyozott élet nem elsősorban a helytől, a
külső nyugalomtól, az anyagi jóléttől függ. Hát akkor mitől? Az Úrral való élő
kapcsolattól, az Ő drága kegyelmétől. Attól, hogy hiszem, velem van az én Uram,
Aki gondoskodik övéiről. Ne féljetek ettől a helyzettől, üzeni az Úr. Mert ha
azt tesszük, amit mond, és ott és úgy élünk, ahogyan Ő mondja, nem kell félni még a
félelmetes helyzetektől és emberektől sem. Ne féljetek, mert veletek vagyok,
hogy megszabadítsalak és megmentselek kezéből. Erre gondoljunk ma is, adjon ez
reménységet és erőt. Az Úr velem van, és meg fog szabadítani.
Az előzőekben Isten országa megjelenéséről, a Gazda érkezéséről volt szó,
és közben megérkezik a Király, és bevonul a fővárosba (Lk 19,28-48). Beszélnek Róla, hallgatják, amit mond, de
észre sem veszik, hogy a Király megérkezett. Nem látják, hogy ott van az Úr, és
bebocsátásra vár. A külső események eltakarják szemük elől a nagy pillanatot, a
lényeget. Jézus hozzájuk jön, életük ura akar lenni.
Mielőtt bevonul Jeruzsálembe, Jézus egy szamárcsikót hozat, azzal a
megjegyzéssel, hogy az Úrnak van szüksége rá. Ez megvilágítja a számunkra azt,
hogy ez az ember azért kapta azt a csikót, azért ellett meg a szamara, mert az
Úrnak szüksége volt rá. Vagyis azért kapta, hogy majd odaadhassa az Úrnak, és
így szolgáljon Neki. Jusson eszünkbe életünkkel, anyagi dolgainkkal
kapcsolatban is ez, az Úrnak van szüksége rá. Azért adta, hogy majd igénybe
vegye az evangélium hirdetéséhez, a szívekbe való bevonuláshoz. Az Úr szól: szükségem van rád - vajon halljuk-e? Vagy azt mondjuk, ez az én életem, és azt kezdek
vele, amit akarok? Ha kér valamit, elengedem azt, vagy ragaszkodom hozzá,
mondva, nekem is szükségem van rá? Megdolgoztam érte, vagy azért vettem, hogy
használhassam. Engedjük át az Úrnak életünket és mindenünket, engedjük, hogy Ő
rendelkezzen velünk.
Adventben várom-e a Királyt? Várom-e, hogy békességet hozzon, mert csak
az Ő nyomában fakad békesség. Ha Nélküle próbáljuk elérni, csak fegyverszünet
lesz. Nekünk azonban igazi békességre van szükségünk, és annak Ő az egyedüli
forrása. Jézus nélkül igazi, tartós békesség nem létezik. Jézus sír, mert
Jeruzsálem ezt nem ismerte fel. De te felismered-e? Felismerjük-e mindazt, amik békességünkre szolgálnak? Mi szolgál békességünkre? Jézus befogadása, ha
elismerem életem Urának. Minden más döntés pusztulást hoz.
A megújulás, a békességre találás megtisztulással kezdődik. Az életünket
és a hitünket kell megtisztítani, és újra középpontba állítani az imádságot. Az
imádkozásnak fontos szerep jut az új életben, a növekedésben. Az ima köt össze
az Úrral. A testünk a Szentlélek temploma, az-e valóban? Imádság háza-e a
lényünk?
Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán:
Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál
érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd
fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém:
Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése