Immánuel: Ahogyan Ő

egrendítő a próféta odaszántsága, mennyire csak az Úrnak él, és egyedül csak arra figyel, hogy a fentről érkező üzenet célba érkezzen (Ez 24,15-27). Ennek rendeli alá személyes életét. Nem zúgolódik, amikor megtudja, hogy felesége meg fog halni. Ez az esemény hirtelen következik be. Még fel sem készülhet rá, és mégsem vádolja Istent, nem tiltakozik. Ezékiel nem mondja, ez már sok, ezt már nem vállalom. Teljesen rábízza magát Isten akaratára, számára a prófétai szolgálat pont ezt jelenti, teljes életemmel Isten rendelkezésére állok. Az Úr még a családi életét is felhasználja a nép megszólítására, a próféta feleségének a halála is üzenetet hordoz. Az Úr egész életünket felhasználja az evangélium terjedésére. Azt kéri, teljesen szánjuk oda magunkat Isten országára. Csak akkor lesz eredményes a szolgálatunk, ha teljesen az Úrra bízzuk magunkat.

A próféta felesége hirtelen fog meghalni, nem lesz idő felkészülni. A hirtelen bekövetkező halál válik üzenetté, hirtelen fog jönni Isten népére az ítélet. Úgy fog megérkezni az ellenség, hogy nem lesz idő felkészülni rá. Mivel nem vették komolyan az eddigi szavait az Úrnak, váratlanul jön a veszedelem. A nép nem is gondol ilyen esemény megtörténésére, gondtalanul élnek, úgy vélik, minden rendben van, nem fenyegeti őket veszély. És amikor teljes biztonságban látják életüket, rájuk tör a veszedelem. Mi is úgy gondoljuk, nyugodt, békés életet élünk. Minden halad a maga útján, szép rendben, mi baj is lehet, és általában ilyenkor történik valami, Isten megengedi a váratlan bajt, hogy általa felrázzon. Annyira eltompít a jólét, a hamis biztonság, hogy nem is gondoljuk: Isten ígéretei valóra válnak. A mai ember is mesének gondolja az utolsó idők jeleit, és nem veszi komolyan, hogy ezek azért vannak, hogy bűnbánatot tartsunk és az Úrhoz forduljunk. Hiszen nemcsak Júda népe, hanem korunk embere is Isten nélkül él. Úgy gondolja, elég a a maga bölcsessége, ereje, képessége mindenre, neki már nincs szüksége Istenre. Azonban az élet pont azt mutatja, szükségünk van az Úrra.

Amikor megtörténik a próféta feleségének halála, Ezékiel mindent a kapott utasítás szerint tesz, nem a megszokott módon siratja halottját, hanem csak csöndesen sóhajtozik. Ezt látva megkérdezik: miért cselekszik így? És ekkor elmondja számukra a kapott üzenetet. Milyen nehéz is lehetett: a felesége halott, és neki beszélnie kell. És mondja a kapott igét, mert a szolgálat, az ige Őt is erősíti. Az üzenet: elérkezett az ítélet, amely hirtelen fog bekövetkezni, nem lesz idejük gyászolni, temetni, csak a rájuk nehezedő bűn miatt sóhajtozni. Akkor fognak rádöbbenni, hogy mindez a bűneik következménye. Mert a bűnnek következménye van.

Ami különösen fájdalmas a számukra, hogy a templomot is lerombolják. Féltett kincsük, a szent hely is az ellenség martalékává válik. Miért? Mert úgy gondolták, megtérés helyett elég a templomba menekülni, ott biztonságban lesznek. Isten nem engedi, hogy a szent helyet elfoglalja az ellenség, így azután ott biztonságban vannak. Azonban ez hamis biztonság. De sokan ringatják magukat hamis biztonságban, úgy vélik, elég, ha beletartoznak a gyülekezetbe, néha elmennek az istentiszteletre, azonban az Úr nem vallásos cselekedetre, hanem élő kapcsolatra vágyik. Ő minket keres, a szívünket. Ne engedjük hamis biztonsággal megtéveszteni magunkat, halljuk meg az Úr szavát, és induljunk el Felé. Mert Ő életet kínál. Nem tönkretenni, hanem megmenteni akar.

Amikor mindez megtörténik, jellé válik, ez által tudják meg: Isten az Úr. Kár, hogy ilyen súlyos csapások kellenek az ébredéshez, az igazság felismeréséhez. Olyan szomorú, hogy a halk és szelíd szót nem akarjuk hallani, mi is olyan eseményt várunk, amibe belecsendül a fülünk. Pedig, meghallhatnánk az ige szavát. Mennyi csodálatos eseményt élhetnénk át, ha hallgatnánk az ige szavára. Mennyire másabb lenne az életünk, béke és szeretet uralkodna közöttünk. Vigyük az Úr elé a mai embert, könyörögjünk érte, és kérjük, adjon számára halló fület és értő szívet. Természetesen, először nekünk van szükségünk mindezekre, először nekem kell megújulnom és Isten akaratához igazodnom. Ne várjak másokra, legyek én az első, aki odaszenteli az életét az Úr szolgálatára.

Mostani igénkben meglátjuk a keresztyén élet lényegét (Jn 15,12-17). És azt kell látnunk, hogy milyen egyszerű is az egész. Mi azonban nagyon túlbonyolítjuk. Mi a lényeg? Mindent úgy tenni, ahogyan Ő cselekszik, mindenben Hozzá igazodni. A kulcs: ahogyan én - mondja az Úr Jézus. Ez egyszerű, itt nem törvényekről van szó, hanem elénk élt, megvalósított életről. Az a mi feladatunk, hogy mindig az Urat figyeljük, hogyan is cselekedett Ő. Hogyan élt Jézus, mert ez a minta.

Ahogyan Ő szeretett, úgy szeressünk mi is. Nem kell jobban, nincs szükség többre, nem kell túllicitálnunk Őt, elég csak úgy szeretni, ahogyan Ő tette. De, bizony, ez nem megy nekünk, pont ezt nem tudjuk, Jézus módján szeretni egymást. Mert az Ő szeretete abban nyilvánult meg, hogy életét adta értünk. Az agapé lényege, ahogy már mondtuk, magamat adni, először az Úrnak, aztán egymásnak. És ez a titok, csak az képes úgy szeretni, mint Jézus, aki előbb önmagát adja Neki. Mert tőlünk ez nem telik. Mi mindig arra vágyunk, hogy más adjon nekünk mindent. Jézus másképp gondolkodik és másképp cselekszik. Ő nem a másiktól vár, hanem Ő ad. El is mondta, nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért (Mk 10,45).

Azt is elmondja, hogy nem rajtunk áll a Vele való kapcsolat, nem tőlünk indul, hanem Ő a kezdeményező. Ő választ ki. Olyan jó ezt látni, Ő engem és téged is kiválasztott, ránk is szüksége van. Ez azt jelenti, küldetésünk van, feladatot bíz ránk, mégpedig igéjét és az általa bemutatott életformát. Mire választott ki? Gyümölcstermésre. Ez a termés az agapé szeretet útján fog megvalósulni. Ennyi a feladat, úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket. Bizony, van mit bepótolnunk.

SZERET AZ ISTEN, MEGSZABADÍTOTT!

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten még engem is.