Jézus szava hiteles

T

öbbször is olvashatjuk a pontos időmeghatározását annak az alkalomnak, amikor Isten szólt a prófétához (Ez 32,1-32). Annyira megragadta és beleégett az esemény és az üzenet a lelkébe, hogy nem feledheti el. Ez a pontos időmeghatározás arról beszél, hogy ez a találkozás nem álom vagy kitalált esemény. Azért írja le az időpontot is, hogy általa jelezze, ez valóságos esemény. Az Úr valóban szólt hozzá. Igen, Isten szól, mégpedig félreérthetetlenül. De nem mindig akarjuk érteni, vagy nem akarjuk jól érteni az elhangzottakat. Ő mindig személyesen szól, a prófétán keresztül is Ő szól, és most engem és téged szólít. Nemcsak akar megszólítani, hanem szólít is. De halljuk-e, meghalljuk-e, amit mond? Mennyire valóságosan látja a fáraó életét, és azt őszintén fel is tárja. Az ige nem beszél mellé, nem mond valótlanságot, és nem mondja, hogy minden a legnagyobb rendben. Ő rámutat a a bajok gyökerére, és a megoldást is felkínálja. Rajtam múlik, hogy meglátom-e a valóságos állapotomat, és komolyan véve kiáltok-e Hozzá.

Ha az egész Szentírást figyeljük, mennyi konkrét és egyértelmű üzenetet kapunk. Olyan szavakat hallunk, amiket nem lehet félreérteni. Amikor így szól az Úr: Térjetek meg, bocsássatok meg, adjatok, szeressétek ellenségeteket, jöjj és kövess engem /és még sok mindent lehetne idézni/, elég egyértelmű, amit mond. Ezt nem lehet nem érteni, de értem-e és cselekszem-e? Kezdd el ma komolyan venni Isten szavát, csak azt az egy szót vagy mondatot, amit most mond a számodra. Kezdd el cselekedni, és meglátod a változást. Csak egy ige, amit komolyan veszünk, és nagy változás kezdődik el. Ha csak ezt az igét komolyan vennénk és elkezdenénk megvalósítani, hozzá igazítani szemléletünket, életvitelünket, micsoda hatást váltanánk ki. „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Mt 7,12).

Már az egyiptomi rabszolgaság idején, Mózes szolgálata során az okozta a problémát, hogy a fáraó istennek tartotta magát, azért nem engedte el a népet, mert akkor kiderült volna, hogy nem ő az Isten. Nem merte vállalni, hogy összedőljön a kialakított kép, nem merte népe előtt őszintén elismerni, hogy ő is csak ember. Az ítélet célja az, hogy erre rádöbbenjen a fáraó és a népe is. Az ember élete akkor lesz boldog, ha végre elismeri, hogy teremtmény, és ezt örömmel vállalja.  Hiszen azt is jelenti a számára, hogy van Teremtő, és így már nincs egyedül. Nem kell félni a kívülről jövő veszedelemtől, nem kell félni a belső erők rombolásától sem, mert tudom, kihez tartozom. Istenhez tartozva, a Benne való hit által biztonságban érzem magam, és elmúlik a félelem. Ahol nincs hit, ott megmarad a félelem.

Jézus főpapi imádságát kezdjük el olvasni, imádsággal készül a keresztre (Jn 17,1-5). Ő minden esemény előtt félrevonul és elcsendesedik. Az Ő erőforrása az imádkozás, az Atyával való összeköttetés. Mert Jézus számára nem üres szokás az ima, hanem egy lehetőség az Isten jelenlétébe való helyezkedésre. Megmutatja, hogy így is lehet élni, így is lehet nekiindulni a feladatainknak. Sőt, az a kiegyensúlyozott ember, aki a térdein tudja kezdeni a napot, aki imádsággal indul dolgai elvégzésére. Az Úr Jézus azért marad határozott, azért tud bátran szembefordulni a kereszttel, és lesz képes végigjárni a szenvedés útját, mert Isten elől indul. Ne tegyük félre ezt a csodálatos eszközt, általa nagy mélységek tárulnak fel előttünk, elmerülhetünk az Atya lényének valóságában, békességgel, erővel, szeretettel, látással töltekezhetünk fel. Ráadásul ez az eszköz mindenkinek rendelkezésére áll, ingyenes. Nem kell nagy pénzeket kifizetni, csak össze kell tenni a kezünket és elcsendesíteni a szívünket, és már működik is.

Jézus az egyedül igaz Istent ismertette meg tanítványaival. Vannak hamis istenek is, de az, Akiről Ő bizonyságot tett, egyedüli élő, vagyis valóban létező és igaz Isten. Lehet vitatkozni, dacosan mondhatjuk azt is, nincs Isten, ám Jézus nem hazudott, Ő az igazságot mondta, és az én számomra Ő hiteles. Ezért Neki hiszek. Mondhat mindenki, amit akar, de Jézus élete egyedül hiteles emberi élet. Ő a mennyből jött, ismeri az Atyát, tudja, hogy létezik, és azt is tudja, hogy milyen. Jézus azért jött, hogy bemutassa nekünk Istent. Ezért ne idegen hangokra figyeljünk, ne is szívünk lázadására hallgassunk, hanem egyedül Jézusra. Isten olyan, amilyen Jézus, hiszen Őbenne az Atya jelent meg a világban. Szemléljük Őt, és felragyog előttünk Isten Lénye. És amikor ez megtörténik, örömmel és hálával borulunk Előtte térdre és dicsőítjük Őt.

Jézus azért jött, hogy elvégezze azt a munkát, amit az Atya rábízott. És Ő nemcsak belekezdett, hanem el is végezte. Jézus élete befejezett élet. Mi hányszor csak belekezdünk valamibe, de nem visszük végig. Annyi mindent félbehagyunk, mert valami más elvonja a figyelmünket és az erőnket. Jézus nem engedte, hogy bármi is elvonja Őt az Atya akaratának a megvalósításától. Az Úr előtt elcsendesedve gondoljuk végig, azt tesszük-e, amit ránk bízott az Atya. Mert munkánk van rengeteg, ki sem látszunk belőle. De azt tesszük, amit tennünk kell, ami ránk bízatott? Vagy mindent elvállalunk, csak éppen azt nem tesszük, amit az Atyánk ránk bízott?

 Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.