A
|
kegyelem és a reménység szavai szólalnak meg a
fejezet végén (Ez 16,53-63). Azt ígéri az Úr, hogy csodát fog cselekedni velük,
jóra fordítja sorsukat. Olyan jó olvasni az Úr irgalmasságáról, nem elveszíteni
akarja népét, hanem megtisztítani, és helyreállítani a velük való kapcsolatot.
Majd megfordítom sorsukat - ez az útravaló, ezt adja a vándortarisznyájukba, és
ebbe az ígéretbe kapaszkodva lesznek képesek talpon maradni a fogság idején.
Isten nem mond le róluk, megfordítja életüket, vagyis üzeni, ne keseredjenek
el, lesz visszatérés, mert Ő képes arra, hogy megfordítsa népe életét.
Júda személyesen is megkapja az ígéretet: a te sorsodat is megfordítom.
Olvassuk ezt most úgy, hogy nekünk szól. Nekünk, akik úgy látjuk, megfordíthatatlanul haladunk egy rossz úton. Ne veszítsük el reménységünket,
mert az Úr szava ma is megáll, Neki van lehetősége visszafordítani szekerünk
rúdját. Isten országában nincs olyan,
hogy megváltoztathatatlan. Soha ne higgyünk a gonosznak, aki azt suttogja a
szívünkbe, hogy innen már nincs visszatérés. De, igenis, van, mert az Úr képes a
legnehezebb helyzetből is kiemelni és visszafordítani a helyes útra. Az Úr
most nekem szól, és hangja lényembe hatol: megfordítom sorsod. Visszafordítalak
a bűn útjáról, visszafordítalak magamhoz. Jó ezt hallani, nincs reménytelen
helyzet, mert az Úr ígérete erős, olyan, mint a kőszikla, változhatatlan. Ha Ő
mondja, úgy is lesz, lehet bízni Benne. Akkor is bízhatok az Úr szavában, ha
most még nem látszik a változás.
Az ígéret úgy szól: majd. Tehát a változás nem azonnal áll be, előbb a
bálványimádás következményeivel kell szembenézni. Igen, a döntéseinknek,
tetteinknek vannak következményei, nem mindig lehet előlük kitérni. Az Úr szólt
a népnek, előre szólt, több prófétán keresztül, ám nem változott semmi. Az
életük úgy folyt tovább, mintha minden rendben lenne, ezért eljött az ítélet
ideje, most ezen keresztül kell menni, de majd letelik a büntetés, és
megváltoztatja az Úr az életüket.
Az életük megváltozásának alapja az Úr népével való szövetsége. Bárhogyan
is cselekedtek és megszegték a szövetséget, az Úr nem szegi meg, hanem
megemlékezik róla. Velünk már új szövetséget kötött az Úr Jézus golgotai
kereszthalála által, és erről a szövetségről sem feledkezik meg. Csodálatos
szövetségesünk van, maga az Úr, a Mindenható. Ő Jézusért velünk van, és nem
ellenünk. Milyen jó, ha ezt tudjuk, mert erőt ad a mindennapi harcok közepette.
Megkegyelmezek neked mindenért, amit cselekedtél – ezt mondja az Úr.
Csodálatos, minden vétekre van bocsánat, mindenre kiterjed a kegyelem. Isten
kegyelme átfogó megoldás, múltra, jelenre és jövőre egyaránt. Isten nem
félmegoldást kínál, hanem teljeset, fogadjuk ezt el, és illeszkedjünk bele. Az
Ő megoldása mindig jó.
Jézus harmóniában van az Atyával, és ebből semmi sem zökkenti ki (Jn 13,1-11).
Az ünnep forgataga, az emberek érdeklődése és értetlensége sem. Tisztában van azzal, hogy eljött az óra,
amelyben átmegy e világból az Atyához. Jézus tudja, honnan jött és hová megy,
ezért nem zökken ki békességéből és nem roppan össze. Tisztában van azzal, hogy
az Atya mennyei, számunkra láthatatlan világából érkezett a földre, és mivel
elvégezte a rábízottakat, visszatér oda, ahonnan jött. Így azután nem tragédia
számára mindaz, ami éri. Mindannyiunk számára a legfontosabb kérdés: honnan,
miért és hová? Honnan jöttem, miért élek és hová megyek földi életem végén?
Ezekre a kérdésekre a mai napig keresi az ember a feleletet, különféle
válaszokat próbál is adni rá, de az igazi válasz csak Jézusban ismerhető meg. A
kielégítő válasz hit által lesz a miénk. A hit előtt tárul fel a valóság és
látjuk meg, hogy Tőle jövünk, és azért élünk, hogy Vele kapcsolatban, élő
közösségben legyünk és megdicsőítsük Urunkat. Hogyan dicsőítjük meg? Ha
elvégezzük mindazt, amit ránk bíz. És, aki Benne hisz, annak örök élete van,
vagyis oda tart, ahol Jézus is van, Isten mennyei világába. Most csak az a
kérdés, hogy én megtaláltam-e a fenti kérdésekre a választ. Tudom-e már: honnan hová?
Mivel tisztában van önmagával Jézus, nem menekül, nem próbálja még
kihasználni a hátralevő időt, hanem szolgál. Tanítványaival marad és szolgál. De azt is jó látni, hogy nem
sajnáltatja magát, nem állítja be szerencsétlennek az életét, nem okol másokat,
hanem az Övéinek szenteli a hátralevő időt. Egyben megmutatja számukra is a
szolgálat lényegét, ami nem más, mint a lábmosás. Erre a lelkületre van
szükségünk. Ezt kérjük el mi is. Mert egymás fejét megmosni sokkal könnyebb,
mint lábat mosni.
Péter tiltakozik, mert nem érti Jézust. Mi is gyakran nem értjük az Urat,
de ne tiltakozzunk, hanem engedjük, hogy megtegye, amit akar. Amit Ő tesz, az
mindig jó, akkor is, ha nem értjük. Jézus azt mondja, hogy erre a szolgálatra
szükségünk van. Igen, szükségünk van arra, hogy az Úr naponta foglalkozzon
velünk. Mert mindig rakódik ránk valami a világ szennyéből, és ezt csak az Ő
igéje képes letisztogatni rólunk.
Erre a szolgálatra mindig szükségünk van, engedjük, hogy elvégezze ezt
Urunk. De arra akar bátorítani, hogy mi is álljunk bele ebbe a lábmosó, segítő
szolgálatba. Mert most a tanítvány az Ő keze, általunk akar mások életéhez
odahajolni. Kérjük, Lelke által tegyen alkalmassá minket erre a feladatra, és
könyörüljön rajtunk, hogy ne tévesszük össze a lábmosást a fejmosással.
JÉZUS, TE ÉGI SZÉP
Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név
Legszentebb itt alant, e föld színén,
Benned van irgalom, Terólad zeng dalom
Erőd magasztalom, ragyogj felém!
Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj
Míg Ő tart karjain, hű mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled?
Töröld le könnyedet, Jézus szeret.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen
Ne rejtsd el, mesterem tetszésedet
Alázattal tele hadd merüljek bele
Hisz idegenbe jár itt gyermeked!
Tisztíts meg teljesen, szenteld meg,
Hadd legyen fényedből fénysugár az életem.
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése