Megváltozott látás

M

ost Tírusz felé fordul az Úr, nekik szánja üzenetét, de ez az üzenet ítélet (Ez 26,1-21). Mégpedig azért, mert Tírusz is beállt az Izráelen gúnyolódók közé. Kinevette a bajba került országot. Hahotázott rajta, jól megkaptátok, mondta, ahelyett, hogy segítségükre sietett volna. Elszomorító, hogy az ember tud gúnyolódni mások nyomorúságán. Hányszor kicsúfoljuk és kinevetjük azokat, akik eltérnek a megszokottól. Valamikor kinevettük a szemüveges osztálytársunkat, vagy azt, aki fogszabályzót hordott vagy egyéb testi problémával küszködött. Amikor katona voltam, az idősebb katonák csúfolták és megalázták a később bevonulókat, kopaszoknak nevezték őket. Én is természetesnek tartottam mindezt, de amikor az Úr Jézus belépett az életembe, másképp láttam ezeket a dolgokat. Már nem nevettem ezeken az otromba tréfákon, hanem fájni kezdett, amikor valakit kicsúfoltak. Ő is ember, és nem kigúnyolni kell, hanem segíteni, hogy fel tudja dolgozni a problémáját és be tudjon illeszkedni az adott közösségbe.

A bűn munkáját láthatjuk, mennyire leépíti és kifordítja az embert, más nyomorúságán tud szórakozni. Ma már a tévé és az internet segítségével akár vacsora közben élhetünk át hasonlót. A képernyőn láthatjuk, ha valahol tragédia történik, és ha nekünk nem szimpatikus az a nép, az az ország, azt mondjuk, most megkapta, jól megjárta, kellett ez neki, és közben nyugodtan fogyasztjuk vacsoránkat. Az igébe tekintve vizsgáljuk meg szívünket és kérjük az Urat, könyörüljön rajtunk, hogy ne mások nyomorúságán szórakozzunk, ne a másik kicsúfolása jelentsen örömet.

Tírusznak is meg kell tanulnia, hogy ne hahotázzon másokon, ne azt nézze, milyen haszna származik a másik pusztulásából. Tírusz nem érzett együtt a szenvedőkkel, a sírókkal, hanem inkább örült a pusztulásuknak, mert úgy gondolta, ami addig a zsidóké volt, az most az övé lesz. Milyen mélyre is jutunk Isten nélkül. Ha nem az Úr szava a térképünk, még emberségünkből is kivetkőzünk, és azt figyeljük, hogy a másik kárából milyen hasznunk származik nekünk. Sokan csak a haszonra figyelnek, és nem érdekli őket a gyermekek sírása, családok felbomlása, öregek, betegek szenvedése, vagy az, hogy sokan válnak földönfutóvá miattuk.

Bizony, rossz irány az, ami felé tart Tírusz, és ha mi is ezen az úton járunk, rossz irányba tartunk. Isten megszólít, és azt akarja, hogy önmagunkkal szembenézve tartsunk bűnbánatot. Ismerjük el, ha mi is kigúnyoltunk másokat, ha örömöt okozott a másik bukása, esetleg magam is azt vártam. Kérjük, az Úr formálja át szívünket és gondolkodásunkat, lássuk meg, hogy a másik ember, a másik nép is az Ő teremtése. Ne elítéljük, hanem hirdessük számára az evangéliumot. A kereszt minden emberért állíttatott, mindenki lehetőséget kap az Úrtól az új életre. Azt se feledjük el, hogy aki ma hahotázik a másikon, az holnap szintén nevetség tárgyává válhat. Soha nem tudjuk, mikor kerülünk nehéz vagy megalázó helyzetbe, és nem fog jól esni, ha kinevetnek, mi is majd mások megértésére és segítségére fogunk várni. Olyan jó látni, hogy Urunk soha nem gúnyolt ki senkit, nem vetett meg senkit, de Őt kigúnyolták, nevettek rajta, sőt, bántalmazták. Így azután nagyon jól tudja, milyen érzés, ha kigúnyolnak, bántalmaznak. Vigyük az ilyen jellegű sebeinket is Hozzá, mert Ő meg tud indulni a mi szenvedéseinken, hiszen maga is szenvedett. Az Úr kereszten kiomlott vére gyógyítja meg sebeinket. Aki hordoz magában gyermekkori, fiatalkori sebeket, jöjjön Hozzá, mert mindenkit hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28).

Az Úr Jézus felkészíti tanítványait mindarra, mi majd vár reájuk (Jn 16,1-4/a). És erre nagy szükségük van, nem különben nekünk is. A tizenkettő nemrég még földi dicsőségről, fontos pozíciókról, nagy hatalomról, fényes jövőről álmodozott. Valakik akartak lenni. Még vitatkoztak is, kik kerülnek a főbb helyekre. Mennyire így vagyunk mi is, azt gondoljuk, Jézus követése ezt hozza magával. Jólétet, megbecsülést, nagy karriert álmodunk, pedig Ő sohasem beszélt erről. Mindig azt mondta: amilyen az Ő élete, olyan lesz a követőié is. Arra számítsanak, amit az Ő életében láttak, tehát nem kerüli el a hívőket sem a szenvedés. Mert aki valóban tanítvány és Jézust követi, annak az élete eltér a világ életétől, ezért a világ nem fogadja be. A hűséges tanítványokat mindenkor gyűlöli a világ. Miért? Mert nem alkalmazkodnak hozzá, nem a világ szabja számukra a törvényeket, hanem az Úr Jézus. Ők nem fogadják el, hogy változik a világ, változunk mi is. A világ őskövületként tekint Isten gyermekeire, mert ők a bűnt jónak mondják, úgy nyilatkoznak, ez most az élet, mindenki ezt teszi, tegyük mi is. A világ az ige által bűnnek nevezett dolgokat jónak nevezi, és ha a tanítványok ezt nem fogadják el, üldözik és megvetik őket.

Milyen jó, hogy Urunk előre szólt ezekről, és így nem keseredünk el, hanem bízunk Benne. Tudjuk, hogy Ő megbecsüli a hűségeseket. Szolgáljuk Őt hűséggel, vállaljuk Tőle kapott értékeinket, és ne alkudjunk meg a világgal. Tartsunk ki a keskeny úton, mert Ő nem hagy magunkra. Már eddig is arról beszélt az Úr, hogy bár Ő elmegy, elküldi a Vigasztalót, Aki mellénk áll. Őreá mindig lehet számítani.  Az Úr segítsége mindig valóság.

Jézus jól látja az ember szívét, tudja, hogy mindenre képes, a gyilkosságot kész Istennek tetsző tettnek beállítani. Pál apostol is így gondolkodott, mielőtt megragadta Őt a Krisztus a damaszkuszi úton. Ma is látjuk, hány helyen gyilkolják vallásuk nevében az Úr tanítványait és egymást az emberek. Hiába a kultúra, a fejlődés, a nagy tudás, az ember mit sem változott Jézus kora óta. Miért van ez így? Azért, mert a sátán szolgálatába álltunk, ő pedig embergyilkos kezdettől fogva, amint Urunk ezt megállapította. A sátán minden eszközt megragad, hogy pusztítsa az embert, és ha úgy érheti el a célját, akkor vallásos köntösbe öltözteti tervét. Ne figyeljünk rá, hanem meneküljünk az Úr oltalmába. Ő soha nem ölt embert, és nem is biztatott erre senkit, keressük közelségét, és kérjük, könyörüljön rajtunk. Neki van hatalma arra, hogy a gonosztól megszabadítson és támadásaitól megmentsen.

Az Úrral való közösségben, az igével töltekezve merítsünk erőt a mindennapok támadásaira való felkészüléshez. Ő tud képessé tenni a gonosznak való ellenállásra, és arra is, hogy ne tagadjuk meg, amikor szenvedéssel jár a hit útja. Bízzunk Benne rendületlenül, mert a Benne való hit erős horgony, ami a legnagyobb viharok idején is megtart a kikötőben.

VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!

1.  

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2.  

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4.  

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

Isten áldásával.