Isten szívén megpihenve

M

ost látjuk igazán, mi volt Tírusszal a probléma. Mert elsősorban nem a virágzó életével volt a gond (Ez 28,1-26). Isten megáldja munkánkat, körülvesz szeretetével, és ezt a világot is azért adta, hogy örüljünk szépségének, gazdagságának. Azonban Tírusz mindazt a gazdagságot, amire eljutott, nem Istennek köszönte. Mindenre úgy tekintett, mintha ezek tőle származnának, és mindent csak magának köszönhetne. Úgy nézett magára, mintha Isten lenne és mindenki fölött állna. Erősítette benne ezt a tudatot jó földrajzi fekvése, mivel mások által nehezen bevehető volt, úgy vélte, legyőzhetetlen, valóban Isten. Azonban az Úr megszólítja és rámutat: felfuvalkodott. Tírusz királya és polgárai is csak emberek. Szembe kell nézni ezzel a valósággal, ember vagyok, mégpedig Isten teremtménye. És ha szembenézek vele, fogadjam ezt el hálás szívvel. Az ember mindig ember marad. Nem léphet Isten helyére, nem válhat soha Istenné. Látjuk is korlátainkat, hisz a mindennapi élet ezt elénk tárja.

A mai embert is megkörnyékezi a gőg, mert soha nem látott technikai fejlődést ért el, ám, mint emberek nem követjük ezt a fejlődést. Önmagunkban hordozunk rengeteg problémát, és bejárhatjuk a világegyetemet, de sehol máshol nem találunk békességre, csak Isten szívén. A sátán minduntalan a fülünkbe súgja, olyanok lesztek, mint az Isten, de nem azért mondja, mintha ennek valóság alapja lenne, hanem így akar elszakítani Teremtőnktől, és így akar a mélységbe taszítani. Isten nélkül káosszá válik az életünk. De az Úr még szól, és azt akarja, hogy lássuk meg emberi mivoltunkat és bízzuk Rá magunkat. Az emberlét nem megaláz, hanem azt üzeni, szükségünk van kapcsolatra, elsősorban Vele, és ha ettől elszakítjuk magunkat, boldogtalanok leszünk. Lényünkbe van írva az Isten utáni vagy. Ezt semmi nem tudja pótolni, az űrt csak Ő képes betölteni.

Tírusz számára eljön az idő, amikor rá kell döbbennie véges emberi voltára. Meg kell látnia, mennyire nem Isten ő, amikor jön az ellenség, tehetetlenül áll majd vele szemben, képtelen lesz magát megmenteni. Isten szereti Tírusz népét is, és a nehéz helyzet célja is az, hogy megtudják: Isten az Úr. Nem ők az Isten, korlátoltak lehetőségeik. Sem a gazdagság, sem a tudás önmagában nem segíthet rajtunk, nekünk az élő Istennel való személyes kapcsolatra van szükségünk. Vizsgáljuk meg életünket, és nézzük meg, hol tértünk el az Úrtól, mibe vetettük reménységünket. Merjük megvallani, hogy kudarcot vallottunk. Nem tudjuk megmenteni magunkat. Azért szól az ige, hogy mindezt meglátva segítségül hívjuk Őt. Csak annyit kell tenni, hogy elmondjuk, Uram, ments meg, mert elveszek. Ahogyan a tengeren hánykolódó tanítványokat meghallgatta az Úr, úgy fog minket is meghallgatni. Mert Ő azt várja, hogy őszintén forduljunk Hozzá.

Ebből az igéből a vagyon és a rá épített hatalom veszélyeivel is szembesülünk. A mammon betöltheti a szívünket, azonban az Úr azt kéri, hogy teljes szívünket adjuk Neki. Két úrnak senki nem szolgálhat, mert valamelyik fölébe nő a másiknak. Általában a mammon győzi le a szívünket. Becsap, elhiteti velünk, hogy minél több lesz belőle, annál jobb lesz az életünk. Azonban nem így van, hiszen azt látjuk, hogy a gazdagság utáni vágyhoz sok könny tapad, hiszen legtöbbször mások kárára lesz valaki nagyon gazdaggá. Ami az egyik helyen fölösleg, az máshol hiányzik. Az Úr átalakítja szívünket és rámutat az egyszerű, megelégedett élet fontosságára, és megtanítja az egymásért való felelősséget.

Az Úr Jézus lépésről lépésre vezeti tanítványait, nagyon jól látja, hol tartanak, milyen a teherbíró képességük (Jn 16,12-15). Nem terheli túl őket, csak annyit helyez a vállukra, amennyit el tudnak hordozni, amit fel tudnak dolgozni. Így lát minket is. Pál elmondja, hogy „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Kor 10,13). Bármilyen próbák, kísértések érjenek is, ne csüggedjünk, mert az Úr szava ma is érvényes, Ő ma is hűséges, nem hagy erődön felül kísértetni, nem engedi, hogy összeroppanj. Ő már elkészítette a szabadulás útját, vedd igénybe. Készen van a szabadításod, kérd el! Ne félj, a kereszt alatt lehull minden teher, mert Ő vette magára bűneinket. Van szabadulás az Úr Jézus által a legsötétebb, legreménytelenebb helyzetből is. Bízz Benne!

A tanítás mindig folytatódik, a Szentlélek Isten fog napról napra előre vezetni. Ő mutatja meg mindenkor, hogy mi az igazság. Figyeljünk Rá, hívjuk segítségül Bibliaolvasás közben is, Ő feltárja előttünk azt, amit nem értünk. Ő megmutatja Isten számunkra elkészített tervét. A Szentlélek vezetése nélkül sötétben tapogatózunk. Merjük Rábízni magunkat. A Szentlélek nem egyszerre mond el mindent, hanem midig csak annyit tár fel előttünk, amennyi szükséges.

A Szentlélek Isten kapcsolatban van az Úr Jézussal, és azt mondja nekünk, amit Ő üzen a számunkra. Az Úr nem hagy magunkra, nem hagy sötétségben, hanem időben megjelenti mindazt, amin népének keresztül kell menni. Isten népe vándor ebben a világban, nem könnyű a helyzete, de Urunk mindent megad, hogy világosság lehessünk. Nála nincs energiakimaradás, de a sátán igyekszik leárnyékolni a szívünket. Azt akarja, hogy az Úr fénye ne jusson el hozzánk, és teljes sötétségbe kerüljünk. Azonban ne féljünk, csak figyeljünk az ige szavára, és akkor Ő áttöri a sötétséget, átmelegíti szívünket, és reménységet ad. Ma is Ő a világ Világossága. Ő ma is kijelenti számunkra, amit tudnunk kell, amire szükségünk van a hitben, a szabadításban való megmaradáshoz.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.