Az Ő nevében

A

 próféta is kap kritikát, szemére vetik, hogy mindig példázatokban szól, és ők ezt nem értik (Ez 31,1-22). Nem értik, mert nem akarják érteni. Hiszen az ember legnagyobb gondja, hogy nem is akarja érteni az Urat. Nem a példázatokkal, nem az igével, hanem velünk van a probléma. Ezékiel nem tehet mást, neki mondania kell azt az üzenetet, amit kap. Isten példázatokban szólt, mert ezek megragadnak bennük, és aki érteni akarja az Úr szavát, az meg fogja érteni. Ha gondolkodunk az igén, ha foglalkozunk vele, átengedjük a szívünkön, igét igével magyarázunk és kérjük a Szentlélek vezetését, megértjük. A Szentlélek Isten érteti meg velünk az Úr szavát, hiszen Ő is jelenti azt ki a számunkra. A Lélek segítsége nélkül zárva marad Isten igéje, Ő vezet el a mélységekbe és nyitja meg számunkra annak gazdagságát.

Nem könnyű ezt feldolgozni, de Ezékiel az Úr elé viszi vívódásait, Előtte jajong. Olyan jó, hogy mindent az Úr elé vihetünk, kudarcainkat, csalódásainkat is feltárhatjuk Előtte. Amikor vállaljuk Urunkat, és belevisszük az életbe az Ő szavát, akkor nem mindenki ért meg. A templom falain kívül gyakran ütközünk értetlenségbe és leszünk gúny tárgyai is. Feladjuk hitünket, vagy az Úrhoz menekülve megyünk tovább? Ezékiel ez utóbbit teszi. Ha bántják is, továbbra is az Úrtól kapott üzenetre figyel, és késedelem nélkül engedelmeskedik neki.

Ismét szól az Úr, továbbra is prófétálnia kell Jeruzsálem ellen. Ez a prófécia továbbra sem vigasztaló beszéd, hanem ítéletes üzenet. Derekát fogva keserűen kell sóhajtoznia, így próbálja az Úr felkelteni érdeklődésüket. A próféta jajgatására odafigyelnek, és megkérdezik, miért tesz így. Akkor majd elmondja számukra: közeleg Babilónia királya, elfoglalja a várost, sokan elesnek, mások fogságra mennek. Isten mindent megtesz, hogy felrázza és megszólítsa népét. Annyira vakok és elbizakodottak, hogy nem fogékonyak már az igére. Mintha a mai embert látnánk. Csak magában bízik, úgy véli, ő mindenre elég, minden problémát képes egyedül megoldani. Ha bajok jönnek, abból is kivágja magát. Izráel nem akart Isten emberére hallgatni, voltak emberi tanácsadói, akik a külföldi kapcsolatokat javasolták. Hit helyett, az Úrban való bizalom helyett egy másik nép politikájára és hadseregére támaszkodtak. A hívő ember azonban ne emberi, gazdasági, katonai erőben bízzék, hanem egyedül az Úrban. Kiben bízunk mi? Az Úrban vagy emberi megoldásokban?

Akik hallották a próféciát, legyintettek: úgysem valósul az meg. Az emberek mindig meg tudják magyarázni saját elképzelésüket. Hamisan hivatkoznak a jó Istenre, és mondják, úgysem engedi, hogy bármi baj érjen bennünket. Igen, az ítélet is elmaradhat, de csak akkor, ha bűnbánatra jutva új életet kezdünk. Amikor egy ember vagy Isten népe rádöbben bűneire, megbánja és elhagyja azokat, elmarad az ítélet. Isten nem elveszíteni, hanem megmenteni akar. Azért áll a kereszt is - ott értünk és helyettünk halt meg az Úr. De mivel az emberiség nem szándékozik bűnbánatot tartani, Isten engedi a keményebb történéseket, mert azok által is fel akarja nyitni a szemünket. Meg akarja velünk láttatni a kegyelem útját. Bár meglátnánk a kegyelem napját, és nem ellenkeznénk az Úr szavával. Az egész világ számára a megtérés, az újrakezdés jelent segítséget.

Az Úr Jézus a bizony, bizony mondom nektek nyomatékosító formulát használja tanítványai felé (Jn 14,12-14). Ezzel hangsúlyozza, hogy úgy lesz, amint Ő mondja. Nem kell nyugtalankodni, nem kell félteni sem magukat, sem az Úr munkáját. Mert Ő ugyan elmegy az Atyához, de ismét eljön hozzájuk a Szentlélek által, és megáldja őket és szolgálatukat. A Szentlélek által tovább viszik az evangéliumot, és áldás lesznek sokfelé és sokak számára.

Az áldás feltétele a Benne való hit - igen, a hit a tanítványság motorja. Hiszem, hogy Ő él és itt van, akkor is, ha szemeimmel nem is láthatom. Hiszem, hogy él az Úr, és ma is munkálkodik. Sőt, munkálkodásának eszköze én lehetek. Igen, az Úr övéin keresztül végzi munkáját. Azt ígéri, hogy most jön számukra a gyakorlat. Eddig tanulók voltak, figyelték a Mestert, mostantól kezdve nekik kell ugyanazt képviselni, amit Ő képviselt. Most már nekik kell azokat megcselekedni, amiket Ő is tett. És Jézus nem elégszik meg csak annyival, hanem azt mondja, nagyobbakat tesznek, mint Ő.

Jézus csak Júdeában tevékenykedett, a tanítványok előtt kitárul a világ, és az egész lakott föld lesz a munkaterületük. Sok nép fia hallja majd bizonyságtételüket és tér meg általa. Gyógyulások, szabadulások mennek végbe. Sokan az élet mélységeiben tapasztalják meg a tanítványok igehirdetése által Jézus hatalmát. Mert nem a tanítványok, hanem az Úr bennük munkálkodó ereje viszi végbe a csodát. Ők üres edények, akiket feltölt a Szentlélek, és így válnak alkalmassá nagy dolgok megtételére. Hitük apró mustármag volt, és nagy fává terebélyesedett. Elég a mustármagnyi hit, mert abból élet indul ki. Szánjuk oda szívünket hittel az Úrnak.

A tanítványok megkapják a Jézus nevére való hivatkozás jogát. Az Ő nevében kérhetünk az Atyától. Jézus neve a misszió erőforrása. Ezt tapasztalta meg Péter és János közvetlenül pünkösd után, nem volt pénzük, semmijük sem, amit a koldusnak adhattak volna, de volt Jézusuk. Az Ő nevében Istenhez fordultak, és átélték ennek az ígéretnek a valóságát, a sánta meggyógyult. A mi legnagyobb kincsünk az Úr neve. Merjük használni a missziói munkában. Nagy kincsünk van, használjuk. A legnagyobb erőforrás, ami létezhet a világban. Nem saját igényeink kielégítésére, hanem lelkek mentésére kaptuk. Az egyház, ha vállalja ezt feladatot, kimeríthetetlen energiaforrásra építhet, és ez nem más, mint Jézus neve. Használjuk ezt a nevet, kérjünk bátran az Úr nevében az Atyától. Jézus neve nyitja meg Isten országának áldáscsatornáit. Kérjünk most az Ő nevében Atyánktól életet, győzelmet a bűn és a gonosz felett.

Az Úr van itt

           

Az Úr van itt, a te Istened,

Ő vár rád, Ő vár rád!

Az Úr van itt, a te Istened,

Ő vár rád, Ő vár rád,

Hogy elmondja, mennyire szeret:

A legdrágábbat adta érted,

Az Ő Fiát, aki most is él,

Uralkodik mindörökké!

Isten áldásával.