Ha szerettek engem

I

smét szimbolikus cselekedet által kell hirdetnie Ezékielnek az Úr üzenetét (Ez 21,23-37). Mintha terepasztalon jelenítené meg az eljövendő történéseket. Így valóságosabb lesz számukra mindaz, amit Isten üzen. Így már nem lehet elmúló szónak tekinteni, amit hallanak, most már látják is, mivel a próféta szemlélteti mondanivalóját. Isten mindent megtesz, hogy világos és érthető legyen az ige, ne mondhassa senki, hogy nem értette meg az Úr szavát. Elég egyértelmű, amit üzen: ne bízzanak hamis reményekben, mert ha nem térnek meg, ha nem fordulnak el a bálványoktól, megítéltetnek.

Az ítélet már közel van, Ezékiel látja a babiloni király kivonuló kardját, azt is, amint tétováznak, hogy merre vonuljanak, és jósoltatnak, hogy a kedvező irányt megtalálják. Jeruzsálem felé mutat a jelzés, vagyis nem lehet megúszni Isten ítéletét. Csak megtérni lehet, de megúszni nem. És mi gyakran csak megúszni akarjuk a nehéz szituációkat. Amikor érezzük a baj közeledtét, Istenhez kiáltunk, de nem igazán Őt keressük akkor sem, hanem csupán a bajt szeretnénk elkerülni. Isten azonban szívünket keresi, Ő élő kapcsolatba szeretne kerülni velünk. Ő szeret és szeretetünkre vágyik. Azt akarja, hogy felismerjük, mennyi mindent tett értünk, és hálából szeressük. Ehhez az is kell, hogy elforduljunk a bűntől. Mert a bűnös embert szereti, megmentéséért mindent megtesz, de a bűnt gyűlöli az Úr. A bűn rontotta meg a Vele való kapcsolatunkat és fordította fel ezt a világot. Isten rendet teremtett, itt béke és harmónia uralkodott, de az engedetlenség következtében felbomlott a harmónia, helyette ellenségeskedés, harc, betegség és halál lépett a földre.

A jeruzsálemiek hallanak a közelgő veszedelemről, de alaptalannak tartják. Úgy vélik, nem pusztulhat el a szent város, Isten megoltalmazza őket, de az Úr eszükbe juttatja bűnüket. A bűn rendezése nélkül nincs igazi változás. Isten azt akarja, hogy maga a nép változzon, szívükben legyenek mások. Engedelmes, az igéhez ragaszkodó népet akar. Úgy gondolják, bűneik és az Úrral való kapcsolatuk rendezése nélkül is mehet minden tovább. Isten nem a bűnt akarja tovább segíteni, bűn nélkül, új szívvel szeretné népét látni. Az Úr ma reggel is életrendezésre hív, azt kéri, csendben tekintsünk magunkba, nézzünk szembe bűneinkkel, elmulasztott dolgainkkal, és rendezzük azokat. A rendezés az egymással való sérelmek megbocsátását is jelenti. Ha Istennel rendezzük dolgainkat, azt követően egymás felé is el kell indulni. Az Úrtól való kegyelem az egymással való kapcsolatunkban is meg akar jelenni.

Ammón fiai ellen is jövendölés szól, mivel kárörvendők voltak. Örültek Isten népe bukásának, és nem álltak melléjük együttérző segítséggel. Úgy gondolták, őket elkerüli a veszedelem, sőt, arra törekedtek, hogy ők kimaradjanak, de az már nem érdekelte őket, hogy mit történik másokkal. Nem kísért-e meg bennünket is ez a gondolat? Csak minket elkerüljön minden rossz, hogy másokkal mi történik, az már nem a mi dolgunk. Azonban az Úr Jézus szívünkre helyezi, hogy még az ellenségeinkre is figyeljünk oda, imádkozzunk értük és bocsássunk meg nekik. Van-e megbocsátás a szívünkben? Gyakoroljuk-e a kegyelmet a gonoszok, a rosszakarók felé is? Jézus arról is beszélt, hogy ha éhezik ellenségünk, adjunk neki enni és inni. Azonban nem lehet ezt látni körülöttünk. Mi megszabadulni akarunk az ellenségtől, pedig ha egyiktől sikerülne is megszabadulni, lesz másik. Az igazi megszabadulás a Pál apostolnál látott változás. Az Úr az ellenségéből tanítványt formált, aki eddig üldözte, immáron az evangélium hirdetőjévé lett.

Gyakran mondjuk, nehéz az Úr útján járni, és különösen nehéz engedelmeskedni Neki (Jn 14,15-21). Jézus azonban nem parancsuralmi módszert akar bevezetni, nem a törvényekre alapozza országát, hanem a szeretetre. Azt akarja, hogy szeressük Őt, és aki szereti, annak már nem lesz nehéz engedelmeskedni. Akit szeretünk, annak kéréseit megtesszük, nem érezzük tehernek, amit mond, mert szeretjük. Az Úr Jézus a szívünket kéri, azt akarja, ahogy szemléljük Őt, gyulladjon szeretet a szívünkben Iránta. Szereted-e Jézust? Ha igen, miben nyilvánul ez meg? Mit jelent számodra szeretni az Urat? Pétertől is azt kérdezte Jézus, szeretsz-e engem. Mit válaszolunk erre a kérdésre?

Aki szereti Őt, annak a számára ígérete is van, megkéri az Atyát, hogy küldje el a Vigasztalót. Ez a Vigasztaló a Szentlélek, Aki pünkösdkor érkezett meg világunkba. Azért jön, hogy a tanítványokkal legyen. Eddig Jézus köztük volt, most átélik, hogy a Szentlélek által bennük lesz. A Szentlélek az igazság Lelke, a világ nem tudja befogadni, de akik Krisztus által megigazíttattak, azok igen.

Jézus beszél eltávozásáról, és a tanítványok meg is rémültek - mi lesz velük, mi lesz Isten országával -, de az Úr nem hagyja őket magunkra. Olyan jó látni, hogy Ő nem hagyja magára népét. A mindennapokban megtapasztalhatjuk, hogy itt van és lehet Rá számítani. A Szentlélek Isten ajándéka Jézus tanítványai számára, fogadjuk be ezt az ajándékot. A Szentlélek által már folyamatos vezetésben és állandó erőforrásban lesz részünk. Ahogyan a GPS műholdas kapcsolat által irányítja a sofőrt, úgy vezeti Isten gyermekeit a Szentlélek. Aki Őrá bízza magát, nem téved el.

 Szentlélek, végy körül bennünket

1. Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, Készíts neved imádására, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hiszszük, a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

2. Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. :/: Hisszük, hogy az új ember szíve saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szívünkben világot, Forró buzgóságot.

3. Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket :/: A sok hiábavalóságtól, E csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyökeret verjen, Gyümölcsöt teremjen.

Isten áldásával.