Jézus vagy a melegedő?

E

lhangzott az ígéret az ország, a föld felvirágzásáról, a foglyok hazatéréséről (Ez 36,22-38). Csodálatos ígéret, amely reménységgé válik a reménytelenné vált emberek számára. Már minden reménységük szertefoszlott, Jeruzsálem elesett, és ezt teljes összeomlásként, végként élték meg. Erre a hírre teljesen összeomlottak, és úgy gondolták, innen már nincs visszatérés, hiszen a hely is elveszett, ahová egyáltalán vissza lehetne térni. Csak rom van, és pusztulás. De ki akar romok közé menni, ki akarja otthagyni a már felépített életet?

Az ígéretek elhangzása után az Úr üzeni számukra, nem azért cselekszi meg mindezt, mert ők kiválóak lennének vagy megérdemelnék, hanem kegyelemből teszi. Azért hajol le hozzájuk, hogy megismerjék Őt szabadításán keresztül. Nem maga a szabadítás a cél, hanem Istennek a megismerése. Hogyan ismerik meg Istent? Ha Rábízzák magukat a hazafelé való úton és majd az újjáépítés idején. A hazatérés nem azt jelenti, hogy Isten helyreállítja az országot, megműveli a földet, és nekik csak birtokba kell venni azt, ami az övék. Az Úr szabaddá teszi előttük az utat, haza lehet menni, de nekik kell élni a lehetőséggel. Az újrakezdéshez el kell indulni, Isten velük megy, de nekik kell az újrakezdést megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy a romokat helyre kell állítani, a földet meg kell tisztítani a gaztól, be kell vetni. Tehát az újrakezdés azt jelenti, Isten jelenléte alatt fel kell újra építeni az életüket. Ami az ő dolguk, azt nem végzi el helyettük Isten.

Nekünk is meg kell tanulni ezt, nem azt jelenti hívőnek lenni, hogy Isten mindent elvégez helyettünk, teljesíti álmainkat, hanem inkább azt, hogy Rábízzuk magunkat és alávetjük életünket az Ő céljainak. Mi a saját céljainkhoz akarjuk megnyerni az Úr támogatását. Ő azonban azt akarja, hogy valóban tanítványok legyünk, akik követik a Pásztort oda, ahová megy.

Az új kezdéshez belső megtisztulás is szükségeltetik. Tehát nemcsak a hazatérés a cél, hanem a belső átalakulás, hogy más szívvel legyenek otthon, mint voltak korábban. Belső megtisztulásra van szükség, mert ha ez nem történik meg, akkor minden marad a régiben. Hiába mennek haza, ha ugyanazok maradnak, mint a fogság előtt voltak. Meg kell a szívükben tisztulni, és ez a lényeg. Nem elég csupán a külső állapotot megváltoztatni, belülről is változni kell, az igazi életváltozás érdekében. A megtisztítást is az Úr viszi végbe. Meg kell szabadulni a bálványoktól, mert végül is  nem a babiloni fogság miatt voltak a problémák, vált nehézzé az élet, hanem a bálványimádás miatt. A fogság csak következmény volt. A bűnnek mindig következménye van.

Hogyan végzi az Úr a megtisztítást? Szívcsere által. Tehát nem csak felületes tisztogatásra kerül sor, nem arról van szó, hogy néhány dolgot eltávolítunk az életünkből, hanem egy teljesen új szívet kapunk. Az új szívben nincsenek elrejtett bűnök, egyedül az Úr tölti be. Új szívre van szükségünk, és ezt szabad kérni. Isten magas szinten végzi a szívátültetést. Új szív nélkül nem megy, de ezt a szívet meg is kell őrizni. Ehhez arra van szükség, hogy átengedjük Urunknak, ne sajátítsuk ki, hanem engedjük, hogy Ő uralkodjon Benne. Az új szív figyel az Úrra; minden problémánk abból fakad, ha elszakadunk Istentől, saját útjainkra lépünk és nem Őt akarjuk megismerni.

Jézust arcul ütötték, és Ő azt kéri, mielőtt cselekszünk, bizonyítsuk be, hogy Ő rosszat szólt vagy tett (Jn 18,24-27). Sokan úgy vannak, mint ez az ember: elvetik Jézust, úgy, hogy meg sem győződnek arról, hogy igaz-e, amit állít, vagy sem. Ne indulatból cselekedjünk, hanem vizsgáljuk meg a dolgokat, adjunk esélyt az Úrnak. Jézust egyik kézből adják a másikba, az ember játszik Isten Fiával. Mennyire nem komoly ez az egész, nem az igazságot keresik, hanem ürügyet a Jézustól való megszabaduláshoz.

Közben Péter tovább melegedik. Nem látja meg, hogy veszélyes ez a terep a számára. Már rég el kellett volna mennie, de ő melegszik. A kényelem vált fő szemponttá a számára. Bizony, könnyen mi is feladjuk elveinket, ha kényelemről, jólétről, álmainkról van szó. Gyakran a világ tüzénél akarunk melegedni, úgy véljük, ott jó lesz, ott megkapjuk, amire vágyunk. A világ tüze azonban nem ingyen van. A világ soha nem ingyen adja, amit kérünk tőle. Mindig megkéri az árat. 

Az ár pedig nem kicsi, Péternek tagadásba került. A világ döntés elé állít, ott vallani kell, de vállalom-e Jézust? Megfizetem-e a bizonyságtétellel járó árat? Ha nem vállalom, keményebb árat kell fizetnem. Péter nem tudta az Urat vállalni, fontosabb lett a melegedés, mint a Mester. Attól tartott talán, ha elismeri, hogy Jézussal volt, elküldik a tűztől? Mennyire féltjük a kapott örömöt, kényelmet. Úgy vagyunk, mint Jónás, az ölébe hullott árnyékhoz ragaszkodik. Félti azt a növényt, amiért nem is ő fáradozott. Nézzünk Jézusra, Ő nem félti magát, nem a kényelmet, a menekülés útját keresi, hanem vállalja önmagát, és vállalja az övéit. Dönteni kell: Jézust vállalom, vagy a melegedőt és a melegedést? Mert a tűz, a világ kényelme és öröme elmúlik, de az Úr kegyelme örökre megmarad.

Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.