A
|
próféta nehéz feladatot kap, Jeruzsálem
utálatos dolgairól kell beszélnie (Ez 16,1-35). Szemükbe kell mondani vétküket,
azt, ahogyan az Úr látja őket. És ez nem könnyű feladat, mert az emberek azt szeretik,
ha szépeket mondanak róluk. Különösen az Úr szolgájától várják el, hogy
megdicsérje őket, Isten szeretetéről beszéljen nekik. Mert a bűneivel senki sem
akar szembenézni. Mindenki meg van önmagával elégedve. De Isten nem így lát, Ő
teljességében látja az életünket, ismeri indulásunkat. Mindent, de mindent Neki
köszönhetünk. Tőle kaptuk az életet és a lehetőségeket, de mit kezdünk velük?
Mire fordítjuk? Arra, amire kaptuk? Isten dicsőítésére, neve szolgálatára?
Izráel is mindent Istennek köszönhetett, hiszen olyan volt, mint az az
újszülött, akiről lemondtak, aki senkinek sem kellett, ezért kidobták, sorsára
hagyták. Izráel gyakran átélte a történelem folyamán, hogy kidobták, és azt
akarták, hogy elpusztuljon. Azonban Isten megkönyörült rajta. Lehajolt hozzá,
és megmentette az életét.
És ebben a példabeszédben a saját életünk is benne foglaltatik: az Úr
meglátott minket a bűn sarában élve, vérünkben fetrengve, és azt mondta, maradj
életben. Isten ítélete az élet. Amikor a környezet megvet, amikor utálnak, Ő azt
mondja, szeretlek. Milyen csodálatos hír ez: bár a világ gúnyol, nevet, de az Úr
szeret és megment.
Nem azért áll meg az életünk mellett az Úr, mert szebbek, jobbak, különbek
vagyunk másoknál, hanem azért, mert irgalmas. Nem a kiválóságunknak
köszönhetjük, hogy az övéi lehetünk. Minden kegyelem. Ezért adjunk hálát Neki.
És ha nyomorultnak látjuk magunkat, ez a történet adjon reménységet a
szívünkbe; ha mindenki elmegy mellettünk, és magunkra hagy, mert értéktelennek vagy használhatatlannak tart, Ő meglátja bennünk az értéket. Túllát a szennyen, és látja a jövő menyasszonyát. Ő talpra állít.
Így formált a megvetett népből menyasszonyt az Úr. Azonban meglepetés
érte, mert nem hálát, hanem hűtlenséget kapott. És bizony, ilyenek vagyunk. Az Úr jóságára hűtlenséggel válaszolunk. A
Neki való őszinte szolgálat, a Benne való bizalom helyett bálványokkal vesszük körül magunkat. Mindent a pénztől és az emberi kapcsolatainktól várunk. Azonban
most megbánhatjuk hűtlenségünket, és visszatérhetünk Hozzá. Milyen szomorú,
hogy nem is elcsábították őket, hanem Isten népe maga fordult oda a
bálványokhoz. Úgy mondja az Úr, hogy a nő ment a férfi után. Ez ma nem is
lenne megbotránkoztató, azonban sajnos igaz ez a hívő életre is. Isten gyermekei
gyakran maguk indulnak el a világ felé, ők kérik a világ segítségét.
Bűnbánattal kell az Úr felé fordulnunk, és el kell kezdenünk megtanulni Benne bízni. Egyedül csak Benne bízni, és nem a magunk eszére támaszkodni. Ez
is hozzátartozik a böjthöz: nemet mondani saját akaratunkra, és igent mondani
az Úr akaratára.
Az Úr munkáját látva nekünk kell meghozni a döntést (Jn 12,37-43). Én
mondom ki, hogy hiszek-e Benne. A zsidók többsége nem hitt Benne, a jelek nem
győzték meg őket. Miért? Mert nem akartak
hinni. Mert Jézus nem olyan jelet mutatott, amilyet ők vártak. Mint ahogy ma sem kell Ő sokaknak, mert nem
olyan jelet mutat, amilyet várnak. Mit várnak az emberek? Fegyveres hőst, aki
eltávolítja az ellenséget, aki öl, és ezt békeszerzésnek tünteti fel. Jézus a
szív békéjét hozza. Ő a bűn ellen és nem a másik ember ellen harcol.
Mindez azonban nem meglepetés, mert már a próféta is megmondta, ki hitt a
beszédünknek, és Jézus ugyanezt tapasztalja. Az Úr követének nem hisznek.
Mennyi mindenkinek hittünk már, és hiszünk ma is. Hányan megtévesztik az
embereket, a népeket, hamis reményeket táplálnak, de az Úr szavát, Aki maga az élet, Aki mindig jót
tesz, azt nem fogadják el. Milyen nyomorult is az ember, a hazug világnak
mindig hisz, de az Úr szavát nem veszi komolyan. Álljunk meg végre, és vegyük
komolyan az Úr igéjét. Építsük rá életünket.
Akik hisznek, azokat is azonnal megtámadja az ellenség. Mert kiderül,
hogy a főemberek közül is hittek Benne, de a világtól kapott pozíció, az
emberek elismerése fontosabb volt számukra, mint az Úr követése. Ma is sokan
ezen buknak el, a világ megbecsülését többre tartják az Úr dicséreténél. Pedig
semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az Úr dicsér, amikor azt mondja majd: jól
vagyon, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután.
Aki értem megnyíltál
1. Aki értem megnyíltál, Rejts el,
ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen
lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S
folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy
felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó,
mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út,
Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése