Gyümölcstermő élet

A

 bűn sokat ígérően csábítja az embert, de a mai igénk elmondja, hogy a nagy remények után csalódás következik (Ez 23,22-49). Mert a bűn, a különféle bálványok nem azt nyújtják, amire az ember vágyik, hanem magukhoz láncolnak, rabbá tesznek. Eljön az idő, amikor az ember nem tehet mást, csak csinálja, amit szenvedélye diktál, és ez már nem nyújt örömöt. Izráel is megundorodott attól az életmódtól, amit a környező népektől látott. Sokáig vonzotta őket a népek életformája, de idővel megcsömörlöttek és megundorodtak tőle. Az a jó, amikor megutáljuk a bűnt, amikor rádöbbenünk, hogy nem meggazdagít és nem is szabadságot ad, hanem tönkretesz és rabigába dönt. Különösen jó, ha időben ismerjük ezt fel, és az Úrhoz fordulunk segítségért. Jézus kész megszabadítani és azután kiteljesíteni az életünket. Az Úr követése nyomán öröm, békesség árad életünkbe. Ő bővőlködő, lelkiekben bővölködő életet kínál. Aki szereti az Urat, megtapasztalja az Ő el nem múló szeretetét is, és ebben a szeretetkapcsolatban gazdagodunk, magunkra találunk és kiteljesedünk. Jézust követve egyre növekszik az életünk, Isten országának gazdagsága kibontakozik előttünk.

Júda népe az ítélet idején döbben rá, hogy tévedett, amikor hátat fordított az Úrnak. A bálványok nem az életet képviselik, megtévesztenek és életellenesek. Minden bálvány az életünkre pályázik, életet kér, ahogyan ezt megtapasztalták, amikor gyermekáldozatot kellett bemutatniuk. Isten ezt nem kérte, Ő nem a halálgyárat támogatja, hanem az életet igenli. Ábrahámnak sem engedte meg, hogy Izsákot bemutassa áldozatul, meg kellett tudnia, hogy az élő Isten más, mint a pogányok istenei, Ő az élet pártján áll. Isten Jézus életét adta áldozatul, hogy általa megmentsen bennünket.

Az ítéletben Isten féltő szeretete nyilvánul meg. A hűtlenség ellenére sem mondott le róluk. Ő szereti az övéit. Ezt látjuk ma is. Az emberiség nagy része elfordult Istentől, bálványokat imád, sőt, a mai ember már magát tartja mindenhatónak. És Isten ennek ellenére még mindig törődik velünk. Szeretetével jön felénk Istenünk. Ezt a szeretetet tapasztalhatjuk napról napra. Úgy jön, ahogyan az atya közeledik gyermekéhez, jön és örül, amikor látja, hogy visszatérünk Hozzá. Az újrakezdés lehetőségét kínálja számunkra. Mindig azt kínálja. Csodálatos, hogy mindig van újrakezdés. Mennyiszer fordítottunk már hátat Neki, és mindig adott esélyt a visszatérésre. Hányszor nem hallgattunk szavára, nem vettük komolyan az igét, és mégis szól, még mindig szól. De mivel nem tudjuk, meddig tart a kegyelmi idő, így szól: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsid 4,7)!

A próféta nehezen mond ítéletet, de mégis mondania kell, mert az ítélet nyomán ismerik meg az Urat. Akkor döbbennek rá, hogy valóban Ő az Úr. Van, amikor a nehéz események rendítenek meg, és azok által jutunk el arra a felismerésre, hogy Jézus a mi Urunk. Az ítéletes esemény végzi el bennünk, hogy végre Hozzá forduljunk, segítségül hívjuk. Izráel népe is a fogságban száll magába, és majd a szabadulás átélésekor ismeri fel, hogy Isten hatalmasabb a pogányok bálványainál. Adja az Úr, hogy már most felismerjük ezt. Kérjük a Szentlélek Istent, távolítsa el a leplet szemeinkről, hogy felragyogjon előttünk az Ő dicsősége.

Folytatódik Jézus búcsúbeszéde, most egy példázaton keresztül adja át üzenetét (Jn 15,1-8). Szőlőtőhöz hasonlítja magát, az Atyát pedig szőlőműveshez. Már az Ószövetségben is találkozunk a szőlőtőke példázatával. Isten Izráel népét nemes szőlőtőként láttatja, Önmagát pedig a szőlő gazdájaként, aki mindent megtett, hogy a szőlő jó gyümölcsöt teremjen. Most Jézus magát az igazi, nemes szőlőtőként állítja elénk. Ő a nemes szőlőtő, mert Ő az igazi, a valóságos élet. A tanítványokat pedig szőlővesszőkként láttatja. A tanítványság elhívással kezdődik, ez olyan, mint a tőkébe való beoltás. Igazi élet akkor kezdődik, amikor Jézusba oltatik az életünk. A szőlővesszőnek önmagában nincs élete, a tőkéből nyeri életnedveit. Akkor tud növekedni és teremni, ha bele van oltva a tőkébe.

Isten, mint szőlőműves törődik a szőlővel, gondozza, megtisztítja, figyeli életét. A mi Gazdánk törődik velünk, ne gondoljuk, hogy nem figyel ránk, mindent megtesz, hogy termővé váljunk. Azért vagyunk tanítványok, hogy termők legyünk.

A szőlő azért van, hogy gyümölcsöt teremjen. A termésért tartják és gondozzák. A szőlő nem dísznövény. A gyülekezet sem dísznövény. Vagyis nem azért vagyunk a világba helyezve, hogy szépek legyünk, csillogjunk, gyönyörű épületeink legyenek, gazdagok legyünk, hanem azért, hogy legyen fogyasztható gyümölcsünk. Azért vagyunk, hogy az életünk legyen mások számára fogyasztható. De mi a gyümölcs? Mi az, amit teremnünk kell? Magas életszínvonal, kiugró teljesítmény, hatalmas vagyon, modern autó, jólét, és a mai világ minden elérhető terméke - ez mutatja, hogy terem az életünk? Aligha. Hiszen Jézusnál sem ezt látjuk, hanem az Isten akarata szerinti élet, Isten országának értékeit képviselő életforma, amely megmutatja ennek a világnak, hogy vannak más értékek. Mégpedig érték a tisztaság, a hűség, a megbocsátás, a szeretet, az ellenség szeretete, mert ezek megléte fejt ki döntő hatást környezetünkre. Pál apostol a Lélek gyümölcsének nevezi azt a termést, amit Isten keres az életünkben. Ezzel el is mondja, hogy ez nem a mi termésünk, ez nem produktum, hanem a szívünkben élő Szentlélek termi meg.

Jézus is azt mondja, hogy Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Ő biztosítja a terméshez szükséges feltételeket. A fa is csak addig terem, amíg a folyó partján van, ha a víz elhúzódik, a fa is terméketlenné válik. Ezért azt javasolja, maradjunk meg Őbenne. Maradjunk meg Benne, az igében, mert akkor teremni fogunk. Sőt, az ige által megtisztulunk, és még több termést hozunk. Szükségünk van az igére, mert az olyan a hívő ember számára, mint a folyó a növény számára. Az ige éltet. Ne feledjük, a gyümölcsöt nem termő vesszőt a Gazda lemetszi, mert a szőlő nem dísznövény.

Jézus, Te égi, szép

Jézus, Te égi, szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant e föld ölén.

Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom, ragyogj felém!

Az élet száz veszély - én lelkem mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered,

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled.

Töröld le könnyedet, Jézus szeret.

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el Mesterem tetszésedet,

Alázattal tele, hadd merüljek bele,

Hisz idegenbe’ jár itt gyermeked.

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.