Fordulj Jézushoz!

A

z Úr szava ismét szól a prófétához, látja népe vergődését, ismeri gondolataikat (Ez 18,1-20). Azért szól, mert segíteni akar nekik, ki akarja emelni őket a panaszkodásból. Mind az otthon levők, mind a fogságban élők másokat okoltak a kialakult helyzetért. Az előttük járt nemzedéket tették felelőssé mindazért, ami történt. A sok szenvedést és nyomorúságot mind másokra hárították. Isten most megszólítja és szembenézésre készteti népét. Ne csak siránkozzanak, ne csak másban lássák a bajok okát, hanem nézzenek magukba és vizsgálják meg életüket. Önvizsgálatra nekünk is szükségünk van, hiszen olyan könnyen okolunk mást, ha baj történik, és nagyon nehezen tekintünk magunkba.

Élek én – mondja az Úr. Ezt is jó olvasni, Isten él, tehát Ő valóságos személy, ezért beszél és cselekszik. Élő Istenünk van, Akinek van szava hozzánk, és Aki beleszól az életünkbe. Nem minden mindegy alapon működik, hanem elmondja, amivel nem ért egyet. És ezzel nem ért egyet, nem lehet mindig másra hárítani a felelősséget, sopánkodni, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. A szembenézés nemcsak a bűn és a felelősség vállalását jelenti, hanem azt is, hogy meglátom, mit tehetek azért, hogy megváltozzon a helyzet. Az egyéni felelősség segít megláttatni azt, amit én tehetek életem jobbra fordulásáért.

Hányszor csak másokat hibáztatunk, és közben nem teszünk semmit a változásért, a javulásért. Nem elég a világot kárhoztatni, hanem fel kell vállalnunk Isten országának erejét, világosságát. Az Úr azért hív el, hogy az elhívottak az Ő életformáját megélve tegyenek bizonyságot arról, hogy lehet másként élni, mint ahogy azt a világ kommunikálja. De vállaljuk-e mindenkor az ige szerinti életet? Merjük-e képviselni Isten akaratát? Tegyünk úgy, ahogyan az Úr Jézus cselekedett, vigyük az evangéliumot, erősítsünk, bátorítsunk, és amikor elakadunk, hívjuk segítségül szent nevét.

Isten azt üzeni népének, hogy mindenki maga felelős az életéért. Az Úr mindenkin a saját vétkeit kéri számon. Így nem lehet azt mondani, mindegy, hogyan élek, és nincs értelme komolyan venni az igét, engedelmeskedni az Úrnak, mert az előttem járók megszegték Isten szavát, és így én is ítélet alatt vagyok. Isten azt nézi, én komolyan veszem-e a mindennapokban a szavát. Itt olyan dolgok vannak felsorolva, amikkel a mindennapi életben szembetaláljuk magunkat. Ne arra figyeljek, mások hogyan viszonyulnak a szegényhez, beteghez, hajléktalanhoz, hanem én tegyek meg értük minden tőlem telhetőt. Soha nem az az érdekes, más mit tesz, de még az sem, mi mások véleménye rólam. Számunkra az a mérvadó, amit az Úr tesz. Számunkra Ő a példa. Tovább mindig arra figyeljünk, mi az Úr véleménye az életünkről. Ha a világ meg van velünk elégedve, az nem azt jelenti, hogy Ő is meg van elégedve. És ha a világ nem ért egyet azzal, ahogyan élünk, ne szomorítson minket, ne is csüggedjünk el, hanem igyekezzünk az Úr tetszését keresni. Mert az Úr akar gyönyörködni az életünkben.

Az Úr Jézus beszél arról, ami történni fog, arról is, hogy valaki felemeli sarkát Ellene (Jn 13,21-30). Mindezt azért mondja, hogy majd az események elmúltával visszatekintve hitre jussanak, akik még nem hittek Benne, és erősödjenek a már hitben élők. Amikor látják, hogy Jézus életében a próféciák teljesedtek be, felismerik, hogy valóban Ő a megígért Szabadító.

Jézus megrendül lelkében, amikor arról beszél, hogy a tanítványok közül fogja valaki elárulni. Egy közületek - tehát nem idegen, nem hitetlen, hanem olyan, aki ott volt köztük, látott és hallott mindent, mégis a sátánnak enged. Mindig megrendítő, amikor valaki hátat fordít az Úrnak. Megrendítő, hogy nem engedte lénye mélyéig hatolni a Jézusból áradó élő vizet. Talán Júdás is túlságosan a maga elképzeléseihez ragaszkodott, és nem hagyta, hogy Jézus formálja a szívét. Nem magát alakította Jézushoz, hanem Jézust akarta az általa képviselt Messiás-képhez igazítani. Akkor újulunk meg, ha mi igazodunk Jézushoz.

A tanítványokat is megrendíti, amit hallanak, és ott van bennük, vajon ki lehet az. Vajon gondolnak-e magukra, ott van-e bennük, csak nem én? Mert könnyebb a másikra gondolni, ahogyan Péter is úgy gondolja, mindenki elhagyja Jézust, csak ő marad hűséges.

A sátán mindig lesi az alkalmat, még a tanítványok között is keresi, kit téveszthet meg, kit szakíthat el az Úrtól. Júdás még most is lehetőséget kap, még odaborulhatna Jézushoz. Feltárhatná kételyeit, és elmondhatná a benne lévő szándékot is. Jézushoz a legmélyebb állapotunkban is őszintén mehetünk. És az ige bizonysága szerint Ő senkit nem küld el magától. Júdás ott volt Jézus mellett, mégsem élt a lehetőséggel. Kérdéseire nem Jézustól kért feleletet. De mi mindennel Hozzá megyünk? Feltárjuk Előtte kétségeinket? Elmondjuk azt, amit nem értünk, és megvárjuk a válaszát is?

Amikor elveszi a falatot, tulajdonképpen igent mond a gonosznak. Még most lehetett volna ellene tenni, még odaborulhatott volna Jézus lábaihoz, sikolthatott volna, Uram, könyörülj rajtam. Mert vannak élethelyzetek, amikor sikoltani kell, amikor nincs más megoldás, mint odaborulni és kérni, Uram, ments meg. Hány ilyen sikoltást látunk az Újszövetségben, és Jézus reagál rájuk. Ő meghallja kiáltásunkat, és segítségünkre siet. Ne engedjünk a gonosznak, hanem kérjük az Úr segítségét. Mert a gonosz itt van, keresi a szívünket, de mi Jézushoz fordulhatunk. De nekünk kell megtenni ezt az odafordulást.

HOZZÁM KIÁLTS

1. Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.

Hozzám, ha minden elhagyott!

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

2. Hozzá kiálts sietve, mert az ellen

Tőrbe kerít, tőrbe kerít!

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

3. Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!

Szerelme, lásd, szerelme, lásd,

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

4. Csupán az Úr tehet szabaddá téged

A bűn alól, a bűn alól.

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

5. Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,

Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Isten áldásával.