M
|
ai zsoltárunk
lényege az Úrban való bizalom (Zsolt 16,1-11). Ez egy hitvallás Dávidtól, aki különféle
küzdelmeket vív, és ezek közepette is az Úrba veti bizodalmát. Számunkra is
sokféle lelki vívódást, különféle küzdelmet tartogat egy-egy nap, de ezekben a
harcokban is vessük az Úrba minden bizodalmunkat. Szabad bízni Benne, szabad
Hozzá fordulni gyötrelmeink és gondjaink idején. Hiszen minden nap saját
hangulatunkkal, egészségi állapotunkkal, munkahelyi, családi problémákkal találjuk
szembe magunkat, azonban az Ige arról tesz bizonyságot, hogy ezeket a
helyzeteket nem kell egyedül végigjárni. A nagy király is felismerte, hogy a
saját ereje, képessége, ügyessége, bölcsessége nem elegendő a problémák jó
megoldásához, de Ő Istenhez fordul, Őt kéri, hogy tartsa meg. Szíve tele van
azzal a bizonyossággal, hogy az Úr nem hagyja magára és megmenti szolgáját.
Dávid őszinte szívvel fordul Isten felé, megvallja, hogy számára az
egyedüli jó az Úr. Nincs nagyobb jó a számomra, vallja Dávid. Én mit mondok? Mi
jó nekem? El tudom-e mondani, hogy Ő a legnagyobb jó, a legfontosabb az életem
számára? Mivel Isten a legnagyobb jó a számára, elutasítja a bálványokat,
hűséges Urához. Mondhat a társadalom bármit, Dávid hite szilárd, mert megtapasztalta
az Úr hatalmát. Dávidnak van mire visszatekinteni, többször is átélte Isten
megmentő hatalmát, szabadítását, és ezek a tapasztalatok a jelenben mindig
erőforrást jelentenek. Jó, ha mi is visszaemlékszünk az Úr munkájára, és abból
merítünk reménységet a mostani küzdelmek idejére.
Jó úgy indulni a napnak, hogy szívemben ott a bizonyosság, az Úr tartja
kezében sorsomat, az Ő kezében van az életem. Ha ott van, akkor pedig jó helyen
van. Akkor nem kell félnem, bármi történik, bármivel kerülök szembe, bármilyen
hírt is hallok. Ezzel a hittel élve nem leszek kiszolgáltatott, mert nem a
véletlenek sodornak, mert tudom, még egy hajszál sem eshetik le a fejemről mennyei Atyám akarata nélkül. Ha így látom az életem, nem esek kétségbe, hanem
imádságos szívvel, az Igéből erőt és tanácsot merítve dolgozhatom fel életem
minden részletét.
Dávid személyes kapcsolatban áll az Úrral, ami azt jelenti, hogy minden
problémával Hozzá fordul. Az Úr a tanácsadója. Mi is gyakorolhatjuk ezt,
kérhetünk Urunktól a mindennapi dolgaink közepette tanácsot. Sőt, Ő azt akarja,
hogy mindennel Hozzá forduljunk, Őt kérdezzük. Többször olvasunk a Szentírásban
arról, hogy Isten emberei olyan helyzetekben is az Urat kérdik, amikor mások
maguk döntenek vagy emberi tanácsadókra támaszkodnak. Legyen ma az Úr a
tanácsadónk, próbáljuk meg, hogy mielőtt döntenénk, őszintén megkérdezzük Őt,
úgy, hogy azután meg is várjuk a tanácsot. Ezt követően az a feladatunk, hogy a
kapott útmutatás szerint cselekedjünk. A király, van úgy, hogy éjjel kapja meg
a kért választ. Igen, időt kell szánni a válasz megtalálására, másrészt csöndre
van szükségünk, hogy meghalljuk, amit mond az Úr.
Dávid nem csupán az életveszélyes helyzetek idején fordul Istenhez, hanem
állandóan Őreá néz. Állandóan, vagyis egy pillanatra sem veszi le Róla a
tekintetét. Mi is nézzünk Rá, soha ne vegyük le tekintetünket Urunkról, mert Ő
vezetni fog az élet útján. Isten embere azért is néz szüntelen az Úrra, mert
tudja, hogy neki is tanulni kell az életet, és Ő Istentől akarja megtanulni.
Engedi, hogy az Úr tanítsa őt, hiszen ő sem tudja magától, hogyan is kell élni.
De aki figyel az Úrra, keresi akaratát, azt az Úr tanítja. Isten iskolájában
is minden nap van oktatás, mindig van elvégezendő feladat. Az Úr is vizsgáztat,
erre a vizsgára a mindennapokban kerül sor. Itt derül ki, hogy jól
elsajátítottuk-e az anyagot, hogy éljük-e, amit tanultunk.
Tovább folytatja Péter apostol az Isten országa bemutatását, és arról ír,
hogy ez az ország, ennek minden ereje az életünkben nyilvánul meg (1Pét 3,1-7).
Aki Isten országának polgárává válik, az már másképp él, annak az élete minden
területén Isten törvényei fognak megjelenni. Így beszél a családról is,
elmondja, hogy ebben a legfontosabb közösségben is minőségi változás áll be
Jézus Krisztus megjelenésével. Rámutat, hogy most már nem az eddigi szokások,
hagyományok, a körülöttünk élők véleménye a meghatározó, hanem Isten akarata.
Tulajdonképpen ezeknek a házi tábláknak is a középpontja az Úr. És abból fakadnak,
amit már az előző szakaszban olvastunk, az „ő nyomdokait kövessétek”. Igen, a
tanítvány számára a házasságra és a családi életre nézve is Jézus a példa. Ezen
a területen is az Ő nyomában kell járnunk. Ha így teszünk, tartós lesz a
kapcsolat, nem kezdik ki a problémák, nem rombolják le a viharok sem. Sőt, nem csupán ez a cél, bár ez is fontos, hanem az is, hogy a keresztyén családok bizonyságtétellé váljanak. Az életük, a
mindennapjaik Krisztushoz vonzzák a többi házaspárt, a többi családot.
Az apostol hangsúlyozza, hogy ahol csak az egyik fél fogadta be az Úr
Jézust az életébe, az életforma, a magatartás az első számú bizonyságtétel a
nem hívő társ számára. Meg kell látnia, hogy amióta keresztyén a házastársa, van
különbség az életében. Látszódnia kell a változásnak. De látszik-e?
Csendesedjünk el és kérdezzük meg az Úrtól és magunktól is, látszik-e rajtam,
a tetteimen, a dolgokhoz való hozzáállásomon, hogy Krisztushoz tartozom. Ha Ige
nélkül is van hatás, ha látszik Jézus jelenléte, akkor már lehet az Igét is továbbadni. Mi legtöbbször előbb beszélünk, prédikálunk, és majd csak később jön az
élet, ha egyáltalán jön. Péter azt mondja, előbb éljük meg a hitünket, legyen
látható a mindennapjainkban, és aztán tegyünk bizonyságot. Sokan megfeledkeznek
arról, hogy a legelső szolgálati hely a családunk, itt minden nap lehetőség
nyílik a a bizonyságtételre, de milyen bizonyságot teszek?
A férfiak számára is lényeges, hogy a házastársukhoz való viszonyuk
megértésen és tiszteleten alapuljon, mert így válik az ő életük is
bizonyságtétellé. A férfiak számára is Jézus nyomdoka a követendő példa családi
életükben.
SZÜNTELEN BÍZZÁL AZ ÚRBAN
Szüntelen bízzál az Úrban!
Szüntelen bízzál az Úrban!
Szüntelen bízzál az Úrban!
Ez az egyetlen út.
1. Szemed hiába néz és kutat,
néha nem látod tisztán utad,
azt sem, a holnap mit hoz, mit
ad,
de hidd, az Úr megsegít.
2. Rohansz, amíg le nem száll az est,
nincsen nyugalmad, mindig
sietsz,
gyakran kihal belőled a kedv,
de Vele békére lelsz.
3. Mások nem járnak itt már veled,
néznek, irigyen súgják neved,
ám te, mit ők csinálnak, ne
tedd,
veled az Úr, lát és véd.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése