A tettek beszélnek

A

z igen megáldott ember is megöregszik, Isten áldása nem iktatja ki az öregség és a betegség folyamatát (1Móz 27,1-33). Öregsége látásgyengüléssel járt együtt. És úgy látszik, erre nem volt felkészülve a pátriárka. Amikor szembesül látása csökkenésével, úgy gondolja, hamarosan meghal, és elkezd intézkedni. Meg akarja áldani Ézsaút, ami azt jelzi, hogy neki kívánja az Istentől kapott áldást továbbadni. Úgy tűnik, mintha nem lenne tisztában az Úr kijelentésével, benne közölt akaratával. Eltűnt az összhang Izsák és Rebeka között, nem együtt beszélik meg a teendőket, hanem Izsák maga dönt az elkövetkező lépésekről. Mintha az imádság is háttérbe került volna. Nem kérdezi az Urat, számára az a természetes, hogy Ézsaú az elsőszülött, akkor ő fogja az áldást és a családfő szerepét átvenni. Azonban Isten nem sablon szerint cselekszik, a szívünket figyeli, azt, hogy mennyire vagyunk hajlandók engedelmeskedni Neki, mennyire fontos Ő a számunkra. Ézsaú szívében nem lángol az Úr iránti szeretet, ezt mutatja az elsőszülöttségi jogáról való könnyű lemondás.

Mennyire él a kapcsolatom az Úrral? Mindent Elé viszek? Vagy én is úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amelyek egy kaptafára működnek? Felmerül-e bennem: lehet, hogy Isten másképp akar cselekedni, mint ahogy én azt gondolom és várom? Van-e összhang, fontos-e, hogy mindent megbeszéljünk egymással és Istennel? Rebeka és Izsák eltávolodtak egymástól, mindegyik a maga tervét igyekszik megvalósítani, a másik ellenére. Különösen Rebeka cselekszik Izsákkal szemben. Nem megy be hozzá érdeklődni, hogy van, mi a terve, így nem beszélnek az áldásról sem.

Rebeka kihallgatja Izsák és Ézsaú beszélgetését, és úgy látja, Jákób érdekében cselekednie kell. Belevonja a fiát is, de mindent Rebeka tervez meg és kivitelez. Olyan szomorú látni, hogy mennyire kívül került Isten az életükből, terveikből, döntéseikből. Isten nélkül cselekszenek, bár Rebeka úgy gondolja, besegít Istennek. Nem tudja, hogy nem kell az Úrnak segíteni, sőt, mi nem előre-, hanem inkább hátramozdítjuk a dolgokat. Amikor mi akarjuk elősegíteni a boldogulásunkat, mindig összegubancoljuk életünket. Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, mondja az Úr Jézus, és ezt látjuk most is.

Az Úr Jézus Krisztus beszél a hangról való felismerésről, a pásztort a hangja alapján ismerik fel a juhok. Olyan megdöbbentő, hogy Izsák rádöbben arra, hogy a hang Jákóbé, de nem erre figyel, és nem ez alapján dönt, hanem a külsőségek alapján. Az illat, a szőrös kéz győzi meg, és nem a hang. Így téved. Nem véletlenül mondta az Úr, hogy a hangra és a gyümölcsre figyeljünk, azok alapján ismerhetők fel a hamis próféták, azok, akik meg akarnak téveszteni minket. Jézus hangja megismerhető, minél többet vagyunk a közelében, minél jobban elmélyülünk az igében, ismerőssé válik. Meg tudjuk különböztetni a hamis hangoktól. Figyeljünk ma is az Ő hangjára! Ne engedjük magunkat idegen hangtól vagy látványos külsőségektől megtéveszteni.

Amíg a tanítványok végzik küldetésüket, maga Jézus is hirdeti az igét (Mt 11,1-6). Nem tétlenkedik, nem elégszik meg tanítványai munkálkodásával, hanem Ő is megy, és felkínálja a megtérés lehetőségét az embereknek. Tudja, hogy jól fel kell használni az időt Isten országa megismertetésére, erejének továbbadására. A bűn nagy erőkkel végzi romboló munkáját, de Jézus szembefordul vele. Igehirdetése és tettei embereket emel ki a csüggedésből. Nem csupán a gonosz tevékenykedik, van esély a változásra, és ez az esély az Ő személye.

Közben Jánostól érkeznek követek Jézushoz. Szeretné biztosan tudni, hogy Jézus-e a Messiás. Elbizonytalanodott volna? Nemrégen határozottan mutatott Rá, és mondta: Íme, az Isten Báránya! Mi történt Jánossal? Börtönben van, nem látja közelről Jézust, hall a tetteiről, és úgy tűnik, ezek nem győzik meg. Miért? Mert más tetteket vár? Ő a Messiást nem a bűnökkel, a betegségekkel, az egyes ember helyreállításával foglalkozó személynek várta, hanem hadvezérnek. A Krisztus az ő váradalma szerint hadsereget gyűjt és Róma ellen vonul, az általa felkészített nép élén.

Nagy veszély, hogy saját elképzeléseinkbe akarjuk belekényszeríteni az Úr Jézust. Ezt akarta János is, nem ő igazodott Hozzá, hanem azt várta, hogy Jézus feleljen meg a messiási elképzeléseinek. Ő azonban nem a mi módszereink szerint cselekszik. Ő mindenben az Atya tervéhez igazítja életét és tetteit. Nem hős forradalmár akar lenni, hanem Isten Báránya, Aki a kereszten meghal bűneinkért.

Jézus válaszol, de nem a teológiáját fejti ki, nem is magyarázkodik hosszan, hanem a tetteivel üzen. Az előttük végbemenő történéseket mondják el Jánosnak, mert Jézusnak a tettei beszélnek. A tettei mondják el, kicsoda Ő. Nekünk is a tetteink beszélnek, elmondják, kik vagyunk, mit hiszünk, ki a gazdánk.

Ha a mai tanítványok is így tudnának bizonyságot tenni: nézzétek, ami történik, és lássátok meg benne Istent, akkor eredményesebb lenne a missziónk. Azonban a mi bizonyságtételünk többnyire szavakból áll, nincsenek mögötte tettek. Legalábbis ilyen tettek, Jézus hatalmának a megnyilvánulásai. Mert az igazi tett életváltozásban, lehajló szeretetben, a nyomorultak melletti megállásban, széthullott életek helyreállításában, megtért életekben mutatkozik meg. Mit tudunk mi felmutatni? Miben nyilvánul meg a mi hitünk?

A szegényeknek hirdettetik az evangélium, aki koldusnak, segítségre szorulónak látja magát, és Jézushoz fordul, az megszabadul bűneiből, új életet kezdhet Vele. Áldott az Úr, amiért ma is szól az evangélium, hallhatjuk, kicsoda Isten, és mit tett értünk. Eljuthat hozzánk Isten szeretetének üzenete, bármilyen mélyen legyünk, Ő Jézusban lehajol, felemel, eltörli bűneinket, és új életet ajándékoz. Boldog, aki nem botránkozik meg Benne. Mit jelent ez? Boldog, aki gyermeki hittel bízik az Úrban, elfogadja az Ő útitervét, akkor is, ha nem érti azt. Boldog, aki Jézusért kész feladni saját elképzeléseit, és engedi, hogy Jézus a maga terve szerint mentse meg.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.