Próba

Á

brahám idős ember, túl van már sok mindenen (1Mózes 22,1-24). Isten elhívásának sem ifjú fejjel engedelmeskedett, de elindult és vándorolt az Úr szavában való hittel. Tovább teltek az évek, jöttek görbe utak, rossz döntések, majd megszületett Izsák. Az ígéretek beteljesedtek, nyugodtan élhet Ábrahám. Most már túl van a nehezén, gondolnánk. Lazábbra lehet venni. Mert mi lehet, hogy így volnánk. Telnek az évek, sok nehéz dolgon keresztülmentünk, romlik az egészségünk, vegyük lazábbra. És mit veszünk lazábbra? Az Istennel való kapcsolatot. Most már kevesebb istentisztelet is elég. Eddig figyeltünk az igére, most már figyeljünk a világra. Már Isten úgysem szól, mit mondhatna, és mit kezdhetne még velünk?

Ábrahám nem így gondolkodik. Késő öregségében is meghallja az Úr szavát, és ugyanúgy ugrik, mint fiatalon. Itt vagyok, Uram! Nem lanyhul a figyelme és a készsége sem. Nem mondja, mit kezdhet már velem az Úr, hanem kész rendelkezésére állni. Szólj, itt vagyok, megteszem, amit mondasz. Megvan-e bennünk is ez a készség? Ugrok én is, amikor Isten szól? Nem nyafog, hát még mindig nem volt elég az, amit eddig tettem? Jöjjenek a fiatalok. Nem, mert nem elégedett meg Izsák születése után sem. Ő nemcsak az ajándékra várt, hanem fontos volt az Úrral való élő kapcsolat. A gyermek megszületése után is kapcsolatban maradt az Úrral. Él még a kapcsolatod az Úrral? Még mindig úgy hallod Őt, mint a megtérésed után? Vagy már erőteljesen szundikálsz, már csöröghet a vekker, mert lekapcsolod? Hagyjon Isten tovább aludni?

Isten most is tömören szól. Nem magyarázgatja a dolgokat; fogd a fiadat, Izsákot, és menj, mutasd be égőáldozatul. Isten még most is megpróbálja a hitét, amikor úgy gondolnánk, hogy már minden rendben van, jön egy próba. Igen, Isten próbára tesz. Miért? Azért, hogy kiderüljön, nem lett-e fontosabb a fia, mint Isten. Nem került-e Izsák az első helyre? Elcsendesedve gondoljuk végig, nem került-e valami Isten helyére? Amire nagyon vágytam, nem szorította-e ki Istent az életemből? Nem lett-e fontosabb a család, a megélhetés, a munka, a szórakozás, vagy bármi más, mint Isten? Mindent oda tudok-e adni Neki? Mi az, amire azt mondom: ezt azért már nem?

Ábrahám nem mond semmit, csak teszi, amit az Úr kér tőle. Mondhatná, Uram, hát ennyi nem elég? Izsákot is kéred, mi lesz így az ígérettel? Már Izmael sincs a házamnál. Azt is kijelenthetné: ezt azért már nem. Eddig követtelek, mindent megtettem, amit kértél, de ez már sok. Adjam oda Izsákot?  Igen, mondja az Úr. Add ide, ide tudod-e adni? El tudod-e engedni őt? Bizony, gyakran a gyermekeink a gyenge pontjaink, nehezen tudjuk elengedni őket és teljesen rábízni Istenre. Add őt ide, mondja az Úr, bízd rám! És Ábrahám megteszi. Te is megteszed? Rábízod mindened, és mindenkit odaadsz Neki?

Ábrahám valóban kész odaadni fiát Istennek. Nem spekulál, ezért nem visz magával áldozati állatot, mondván: elviszem Izsákot, de az oltárra már csak az állatot helyezem fel. Hittel megy, de nem taktikázik. Úgy megy, hogy kész feláldozni Izsákot, de hiszi azt is, hogy Isten majd megoldja, majd visszaadja neki a fiát. Ábrahám számára Isten a halál Ura is.

Amikor Izsák kérdezi, hol az áldozati bárány, így szól: Isten majd gondoskodik bárányról, fiam. És ez nem kegyes hazugság, ez nem megtévesztés, hanem élő hit. Itt már nincs emberi megoldás, hanem hiszi, hogy Isten majd ad bárányt. Megy tovább, hittel. És nem is csalódik. Megy, mert ismeri Istent. Tudja, hogy Ő nem olyan, mint a bálványok. Neki nem kell emberáldozat, és valóban így van. Tőlünk nem kér gyermekáldozatot, és ad egy kost Izsák helyett. A kos hal meg Izsák helyett, mert áldozatra szükség van. A bűn sokba kerül.

Ábrahámnak nem kell a fiát feláldoznia, mert majd Isten adja oda a fiát, a hegyen. Jézus helyett nem lesz bárány, mert Ő Isten Báránya. Ő hal meg helyettünk, hogy élhessünk. Amit Isten nem várt el Ábrahámtól, azt Ő megteszi. Odaadja a Fiát érted és értem. Mi pedig adjuk Neki szívünket és egész életünket. Legyünk ilyen parancsra készek, mint Ábrahám.

Jézust elküldték Gadarából, és Ő elment (Mt 9,1-8). Nem erőltette magát rájuk. Bár az bizonyos, hogy életük legrosszabb döntését hozták meg. Olyan szomorú, hogy inkább elküldték Jézust, mintsem vállalták volna a gyógyulást, a változást, a szabadulást. Ha Jézust beengedték volna a városukba, átalakultak volna ők is és az élet is. Bárcsak Jézust választanánk.

Az Úr így sem marad munka nélkül, vannak, akik meglátják az életgyógyulás, a változás, a szabadulás nagy lehetőségét, és élni akarnak vele. Érdekes történet ez, mert valakik egy másik, egy számukra fontos személyt visznek Jézushoz. Nem a maguk érdekében keresik fel Őt. Még csak nem is elhívják hozzá az Urat, hanem elcipelik oda, ahol Ő van. Fáradnak érte, és áldozatot is vállalnak. Az Úr látja a hitüket, vagyis felismeri, hogy nem csupán egy utolsó esélyt látnak Benne, nem úgy jönnek, hogy ezt az orvost is megpróbáljuk. Nem, hit van a szívükben, hiszik, hogy Jézus talpra képes állítani. Hiszik, hogy Jézus által rendbe fog jönni ez az ember. Jézus nemcsak egy  próba, hanem a biztos gyógyulás. Hogyan jövök Jézushoz? Ott van ez a hit a szívemben: Ő meg tud gyógyítani, Ő megszabadít, Ő megoldja a problémát?

Jézus a bénát szólítja meg, mert a többiek hitét látva tudja, hogy azok rendben vannak. Ez a hit jelzi, hogy számukra Jézus a Megváltó. Ezért a bénához fordul, előtte még nem világos, kicsoda Jézus. Mert minden csoda lényege: ismerd meg Jézust. Nem önmagáért van a csoda, nem csupán a gyógyulásért, hanem azért, hogy általa eljuss Jézushoz. Felragyogjon előtted Lénye, istensége, és végre leborulj Előtte, megvallva: Én Uram, és én Istenem.

Jézus előbb szól hozzá, biztatja: bízz. Miért? Mert valószínűleg kétségei voltak. Van számomra gyógyulás? Mindenki azt mondta, nem gyógyulok meg, mert nagy bűnös vagyok. Jézus üzeni, van bocsánat, Ő azért jött, hogy meghalljon a bűneinkért, és megnyissa a bűnbocsánat kapuját. Most bocsáttatnak meg a bűneid. Itt és most, nem valamikor, hanem én bocsátom meg. És ha Ő megbocsátja, akkor ez azt jelenti: itt van Isten, Vele találkozott. Amikor az Úr Jézus szól, Isten szól, üzeni, ha hallod az igét, ha itt vagy előttem, most bocsátok meg. Most rendezem az életed. Ne halogass, most fogadd el bűneid bocsánatát.

Vannak zúgolódók, akiknek semmi sem tetszik, akiknek mindig más a fontos, és nem az ember gyógyulása. Gadarában a disznók, az anyagiak, itt a törvény betűje, az emberi hagyomány többet ér, mint maga az ember. Isten számára az ember a legfontosabb. Ő az érték, olyan érték, amiért saját Fiát kész odaadni.

A bűnbocsánat után elhangzik a felszólítás: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” Egy egész hosszú cselekvéssorozatra kap felszólítást, és képességet annak kivitelezésére. Mert amit az Úr kér, arra képessé is tesz. És ez az ember nem okoskodik, hanem engedelmeskedik. Talpraáll és elindul. Maga sem tudja, hogyan, de a tagjai engednek, és képessé válik arra, amire eddig képtelen volt. Az Úr tehet képessé arra, ami eddig nem ment. Ha szavára teszem, ha engedelmesen úgy járok el, ahogy mondja, képessé válok megtenni azt.

Nem koldulni ment, hanem hazament. Úgy ment, ahogy Jézus mondta. Vitte az ágyat. Már nem mással cipeltette, hanem örömmel vitte. A Jézustól kapott új élet örömteli és szolgáló élet. Örül, hogy viheti az ágyat, hogy képes rá. Más életszemléletet kapott. Már nem használja ki az embereket, nem belőlük akar élni, hanem megteszi, amit neki kell megtennie.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.