Szamáron ülve

A

 bűnbánó imádságnak volt utóhatása (Neh 10,1-40). Ez nem pusztán egy hirtelen felindulás, hanem őszinte és teljes odaszánás volt. A lényege: Isten törvénye szerint akarnak élni. A hitünk lényege pont ez, Isten igéje és akarata szerint élni. Ebben megfogalmazódik, hogy eddig nem így éltek. Jó, amikor vállaljuk a múltunkat, és kimondjuk: eddig nem így éltem, és pont azért akarok mostantól nem vétkezni, hanem Isten uralma alá tartozni. Ezek az emberek is meglátták, minden nyomorúság azért történt, mert nem hallgattak őseik Istenére. Tulajdonképpen Isten úgy alakítja körülöttünk az életet, hogy minél hamarabb mi döbbenjünk rá: Isten nélkül nem jó. Azonban nem mindenki ismeri ezt el, sokan a körülmények szorongatása ellenére is megmaradnak a bűn, az Isten nélküli élet útján. Sokféleképpen keres az Úr, de olyan nehezen engedünk. Megszokjuk a bűnt és a világot, vonz a nem hívők élete, de az Úr ennek ellenére jön utánunk, mert azt szeretné, ha Neki élnénk.

Ő hűséges, és ad újabb lehetőségeket. A neki való élet boldog és örömteli. Természetesen nem azt jelenti, hogy nincs probléma, vagy anyagilag nagyon sikeresek leszünk. A boldogság az Úrral való kapcsolatból fakad. Jó Hozzá tartozni, Vele lenni, és különösen jó beszélgetni az Úrral. Nincs nagyszerűbb annál, hogy mennyei Atyánkkal mindennap, sőt, állandóan beszélhetünk. Ott lehetünk Vele az atyai házban. Mint fiak, szabad bejárásunk van. Krisztusban bármivel Hozzá fordulhatunk. Jézus neve garancia a meghallgatásra. Ha az Ő nevében kérünk, az Atya megadja.

Ez a fogadalom nem elmélet, nem csak papírra írt odaszánás volt, hanem így is gondolták. Megszentelik a nyugalomnapját, semmi munkát nem végeznek, és  nem is vásárolnak. Ha a törvényt nem ismerők kínálják is portékájukat, ők akkor sem vásárolnak, mert a hetedik nap az Úré. Igen, az Úr napja az Úré. De mi is Neki szenteljük? Semmit nem teszünk, és a vásárlás is kimarad? Vagy bizony, mi másokhoz alkalmazkodunk. Izráel népe felismerte, nem neki kell a pogányok rendje szerint cselekedni, hanem épp Isten népének kell felmutatni, hogy lehet másképp. Ma azt látjuk, teljesen vásárlónappá változik az Úr napja. Tele vannak a bevásárlóközpontok, forog a pénz, Isten pedig vár. Igen, Ő azért adja a nyugalomnapját, mert azt a napot teljesen ránk szánja. Szeretne velünk közösségben lenni, de már annyiféle programmal feltöltöttük, hogy az Úr alig fér bele. A társadalom  is úgy alakítja, /és még azt mondja, hogy keresztyén/, hogy vasárnapra teljesen kimerüljenek az emberek, és ne legyen kedvük az Urat keresni, hanem otthon pihenjenek. Sokan ezen a napon már a munkahelyekre mennek vissza, vagy a szállásukra. Azonban mi mindezek ellenére kereshetjük az Urat, sőt, Vele mehetünk a munkába, feladataink közé. Az Úr jelen van.

Mennyire téved az ember, azt gondolja, ha megöli Jézust, és azt is, akit Ő feltámasztott, akkor el tudja hallgattatni Istent (Jn 12,12-19). Hát, az igét nem lehet lebilincselni, nem lehet akadályozni, mert eljut oda, ahová a Gazdája küldi. Az evangélium akkor is terjed, ha ez az embernek nem tetszik. Inkább ölnek, mintsem Jézusra hallgassanak. Nem követjük Jézust, és nem  akarunk az uralma alatt élni, hát inkább eltávolítjuk. Még a bizonyságtevőket sem tudjuk elviselni, irritál a megváltozott, beszélő életük. Élete szavak nélkül beszél. Olyan, mint a szavak nélküli könyv. Beszél-e az életem? És ha igen, miről? Lázár élete Jézus hatalmáról beszél. Ez kínos a vezetőknek, mert nekik hatalmuk van, de ez a hatalom csak ölni tud, Jézus hatalma pedig életre kelt.

Ő azonban megy tovább, de nem oda, ahová az emberek gondolják. Nem a politikai hatalmat akarja átvenni, hanem a keresztet látja maga előtt. A Golgotára megy, és bemutatja bűneinkért a tökéletes áldozatot. Ezt senki nem tudja. A sokaságot lázban tartja Lázár feltámasztása, aki ilyet tud, az képes megszabadítani Róma igája alól. Mindig csak a társadalmi, politikai problémákban gondolkodunk. Azt képzeljük, majd megoldjuk, és ha szabadok leszünk, boldoggá válunk. Mindig a másik az akadálya a boldogságunknak. Mai napig így gondolkodunk. Erre még programot is rá lehet építeni. Szabaduljunk meg valakitől, és akkor minden rendben lesz. De mégsem, mert a gonosz bennünk van. Mi mindig a másikban látjuk, de legfőbb ellenségünk, saját magunk, mindig jelen van. Ettől csak az Úr tud megszabadítani. Ha meglátjuk ezt, és kérjük szabadítását.

Itt kollektíve kérik Jézust, segítsen és legyen a királyuk. Nem személyesen fordulnak Hozzá. Nem a bűneiktől akarnak szabadulni, hanem csak a körülményeket szeretnék megváltoztatni. Te mit vársz Jézustól?

János elmondja: Jézus szamárháton vonul be. Ezzel beteljesíti a próféciát, mert Isten megüzente. A Megváltó, egyszerűen, alázatosan és szegényen jön. Nem a luxus, a hatalom palotáiban kell keresni. A szamár jelzi: közénk jött, és életet hozott. Nem fehér lovon vonul be, mint a királyok és hadvezérek, az egyszerű, szegény emberek járművét használja. Az élete bizonyságtétel. Miről tesz bizonyságot az én életem? Az egyszerűbbet választom?

Az én királyom nem uralkodni, elnyomni jön, hanem szolgálni és menteni. Nem életet elvesz, hanem inkább visszaadja, amit a halál elrabolt. Visszaadja az Atyának a bűn által megnyomorított, rabszolgává tett életeket. Valódi szabadsággal ajándékoz meg. Vele és az Ő ereje által élhetünk. Nem uralkodik most már felettünk a bűn, hanem Jézus Lénye vezérel.

Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg

Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Sze-

líd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd

szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám te -

kint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.