Gyeplő

A

z ember a bűneset ellenére is Isten áldását hordozta magán, ennek következtében továbbra is életadó volt, vagyis sokasodni kezdett (1Móz 6,1-8). Az első versek nehezen érthetők, sokféle magyarázatot találtak már rájuk, azonban a lényeges üzenet az, hogy az ember összekeveredett nem a földről származó, tehát a láthatatlan világhoz tartozó lényekkel. Ez a keveredés nem Isten szerint való, hiszen ezáltal még jobban eltávolodik az ember Teremtőjétől. Azt is meg kell ebben látni, hogy Isten ellensége, a sátán mindent megtesz, hogy teljesen átkódoljon minket. Így most már genetikus úton is behatolt az emberbe, és irányítja gondolatait. A gonosz ma is mindent megtesz, hogy átformáljon minket. Az a terve, hogy emberalattivá változtasson, a maga irányítása alá vonjon.

Ez a keveredés gőgössé is tette az embert, mert már nem isteni származásáról tesz bizonyságot, hanem óriásokra, rendkívüli emberekre, hősökre vezeti magát vissza.  Tehát a gonosz mindent bevet, mit tehetünk ellene? A legjobb védekezés, ha mindenért az Urat dicsőítjük. Mert talán itt is történhettek volna másként a dolgok, ha az ember elutasítja a közeledést, ha azt tudja mondani minden szépségem az Úrtól van, és Őt dicséri. Már itt kezd a test a középpontba kerülni. Azonban mindig veszélyes dolog túlhangsúlyozni, hiszen a test a lélek nélkül halott. Önmagában nincs élete, az istentől kapott lélek teszi széppé, vonzóvá.

Azonban sem a keveredés, sem ez a testkultusz nem tetszik az Úrnak. Másrészt már itt is megmutatkozik, hogy Isten megengedi azt az utat, amit választunk. Ha neked a test a fontos, ha te nem akarsz több lenni, mint a test, tessék. Mára már látjuk is, mennyire átitat minket ez a gondolkodás. Sokan rájöttek, hogy a test az üzlet, belőle lehet megélni, általa lehet másokat manipulálni, a testre kihegyezett életfelfogással lehet karriereket jósolni. Az emberek a testet csodálják, hiszen legtöbbször a testi kinézet és képességek alapján keresnek a fiatalok is bálványokat maguknak. Már nem Isten, de nem is az Úrtól kapott lélek a lényeges, csupán a test. Mennyi nyomorúságot hoz is ez az életforma. A lélekről megfeledkezünk, mert az nem látványos, nem hoz pénzt, nem lehet belőle megélni. Kérjük Urunkat, állítsa helyre életünkben a helyes gondolkodást, a helyes értékrendet, és lássuk meg, hogy a lélek tesz emberré. Ma már tudjuk, hogy igazán a pünkösdi Lélek, a Szentlélek az, aki emberré, új emberré, krisztusi emberré képes formálni. Fektessünk nagyobb hangsúlyt lelkünkre. Mondhatnám, törődjünk többet lelki egészségünkkel.

Isten kimondja, az ember csak test, vagyis testi beállítottságú, ezért korlátok  közé helyezi az élettartamot. Százhúsz esztendő, ami azt jelenti, hogy ennyi a legmagasabb élethatár, amit a földön élhet az ember. A mai tudomány is bizonyítja, genetikailag lehetséges a százhúsz esztendő, azonban mi egyre nyirbáljuk, és már csak néhány évtizedet élünk belőle. A testközpontú életszemlélet rövidíti az életünket. Rövidítjük a magunkét és egymásét is. A szenvedélyek, a túlhajtott életmód, a stressz mind nyirbálja az életünket. Azonban Isten kegyelme által ki lehet ebből lépni, lehet másképpen élni.

Isten látta az ember szívét, tehát Isten nem a testalkatunk alapján, nem a külső szerint ítél meg bennünket, hanem a szívünk, vagyis a belsőnk alapján. Sajnos ott semmi jót nem lát az Úr, csak gonoszt. Ez az állapot nem változott, csak az Úr képes megváltoztatni szívünket. Az Őáltala elvégzett szívcsere és a felülről való születés képes mássá tenni a szívünket. Vigyük elé a szívünket ma is, kérjük, tisztítsa meg, mert minden problémánk oka a szívünk állapota. Nem külső bajok nyomorítanak minket, hanem a saját szívünk.

Isten el akarja törölni az embert, azonban látjuk, hogy igazságánál és bánatánál is nagyobb a kegyelme. Mert itt beiktatódik egy „de”, és ez a de a kegyelem. Ez a kegyelem Noéban ölt testet. Isten rajta könyörül, ő tapasztalja meg, hogy Istenre a legnehezebb időkben is lehet támaszkodni. A kegyelem majd az Úr Jézus eljövetelében nyilvánul meg a legszebben, és jelzi, Isten szereti és menti az embert. Mindent, amit a gonosz tönkretesz, Ő helyre kívánja állítani.

A problémák az újszövetség idején sem oldódtak meg teljesen (Jak 3,1-6). Hiába teltek el évezredek, az ember nem javul meg, csakis a megtérés által van esélye a változásra. Sem a kultúra sem a nevelés önmagában nem teszi újjá az embert. Jakab leírja az egyik nagy problémát, a beszédünket. A nyelvünk kicsi tag, mégis nehezen irányítható. Gyakran kicsúszik a kezünkből, hiszen rengeteg problémát a nyelvünknek, a beszédünknek köszönhetünk. Annyira nagy problémának látja a szentíró, hogy egyenesen tökéletesnek mondja azt, aki a nyelvén képes uralkodni.

Hogyan uralhatjuk a nyelvünket? Csakis úgy, ha a kormányt vagy a gyeplőt átengedjük Jézus kezébe. Ő képes a nyelvünket féken tartani és úgy irányítani, hogy szavaink áldást, gyógyulást, békességet jelentsenek környezetünk számára. Bűnbánattal kell Urunkhoz járulni és kérni, vegye kezébe a gyeplőt, mert én nem vagyok képes kézben tartani nyelvemet. Azonban az Úr ezt a testrészünket is kész újjá tenni, megtisztítani, mint Ézsaiás életében. Az Ige parazsa tisztíthatja meg szívünket és a szánkat. Engedjük, hogy ez megtörténjen. Mert ha ez végbemegy, példák lehetünk a beszédben is.

Teremts bennem tiszta szívet

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.

Istennel járni

S

ét nemzetségének a vonalát írja le részletesebben a szentíró, hiszen ő viszi tovább az áldást, tőle származik majd Noé az élet mentője (1Móz 5,1-32). Az első emberpárt megáldotta az Úr, és ezt a bűneset sem szünteti meg. Isten áldásának a hordozói, lényének képviselő lettek a földön. Ez jó hír, hiszen hűtlenségünk ellenére sem vonta vissza az áldást, hiszen nélküle még nyomorultabbak lennénk. Akkor csak a bűn lenne az örökségünk, Isten áldása nélkül még nyomorultabb lenne az ember. Így azonban az Ő kegyelme is jelen van, sőt Jézus Krisztus által megragadható. Jézusban teljesedik ki Isten minden áldása és válik elérhetővé a számunkra. Jézus az igazi áldáshordozó és közvetítő.

Az első ember Isten képmását hordozza, míg az utódai, tehát Ádám gyermekei már az ő képmását öröklik. Ez azt jelezi számunkra, hogy az új generáció már a bűnös természetet örökölte. Ádám a bűnt adja tovább. Ez alól nincs kivétel, mindenki megkapja ezt az örökséget. Azonban azt is láthatjuk, Isten továbbra is elérhető marad. Ha már nem jár közöttük a földön, de felvehetik Vele a kapcsolatot, segítségül hívhatják. Ez a lehetőség számunkra is adott, rajtunk áll hogyan indulunk naponta utunkra, miként fogunk dolgainkhoz. Segítségül hívhatjuk Urunkat, sőt hívjuk is segítségül, lássuk meg, hogy az ádámi örökség miatt szükségünk van Isten jelenlétére, segítségére.

A bűneset ellenére hosszú időt kapott az ember a földön, mindazt, amit az Úr rábízott hosszú időn keresztül gondozhatta. Másrészt örülhetett az életnek. Igen, mert az élet, öröm, az élet áldás. Az élet csodálatos lehetőség, de látjuk-e ezt, vagy már a rohanástól, a különféle gondoktól semmit sem veszünk észre belőle? Az Úr azt akarja, örüljünk az életnek legyünk hálásak érte.

Legyen számunkra példa Énók, aki megmutatta, hogy az Édenen kívül is lehet Istennel járni. Megmutatta, hogy számunkra Isten kell, hogy a legfontosabb legyen. Az Istennel járás azt jelzi, nemcsak futó kapcsolata, nemcsak néhány perce volt az Úr számára, hanem Neki szentelte az életét. Oda ment mindenkor ahová az Úr vitte őt. Ki a legfontosabb számomra? Tudom-e függetleníteni magamat a világtól és teljesen az Úr vezetésére bízni?

Megjelenik a nevek közt Noé, aki vigasztalást jelentett kortársai számára a gyötrelmes munka közepette.  Noé majd menti az életet, mert figyel az Úrra, hisz az Úr szavának és engedelmeskedik. Azonban ez az elnevezés azt is mutatja, hogy már nem volt igazán jó a többség kapcsolata Istennel. Kellett valaki, aki megvigasztalja őket. Kellett egy ember, akitől azt kapták, amire vágytak. Istenről az emberre kezd már áthelyeződni a hangsúly. Jó lenne meglátni, hogy számunkra Isten a Szentlelket küldte vigasztalóul. Nem az ember, hanem Jézus a mi reménységünk.

Arra is érdemes figyelni, hogy már itt kialakult az ember csúsztatási készsége. Istenre hárítja a gyötrelmes életért a felelősséget. Isten megátkozta a földet, és egy szó sincs arról, én vétkeztem. Mi is hajlamosak vagyunk a csúsztatásokra, az áthárításokra. Ne csúsztassunk, hanem vállaljuk az Úr előtt bátran tetteinket, életünket, mert a megbánt bűnre nyerhetünk bocsánatot. Az élet nyomorúságai miatti felelősséget vállalnunk kell.  Inkább azért adhatunk hálát, hogy bűneink ellenére még mindig van eredménye a munkának, hogy nemcsak  az átok, hanem az áldás is jelen van.

Hitünk cselekedetekben, az Úr szava iránti engedelmességben nyilvánul meg, írja Jakab (Jak 2,21-26). Az ószövetségi példák is ezt erősítik, mindkét személy hitt az Úrban, azonban amikor Isten szólt megtették, amit mondott. Nem elméleti, hanem gyakorlati volt a hitük. Kegyelemből van üdvösségünk, a hit által írja Pál, azonban ez a hit, az új krisztusi élet cselekedetekben nyilvánul meg. Új, minőségileg másabb tetteket eredményez a krisztusi hit.

Jakab hangsúlyozza, a test halott lélek nélkül, mert a lélek éltet, a lélek viszi előre. Így a hitnek is a tettek az éltető erői. De nem a magunk által kiválasztott, jónak tartott tettekről van itt szó, hanem az Isten országában, az Úr akarata szerint megnyilvánuló tettekről. Engedjünk mi is a Lélek indításának, és tegyük, amit a szívünkre helyez.

 Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Csak Istennél!

A

 bűn mindent átrendezett, nagyon mélyen nyúlt bele az ember lelkébe, és így az Istennel való kapcsolatába (1Móz 4,16-26 ). Az engedetlenségkor megszakadt a Teremtés idején kialakult harmonikus kapcsolat. Az ember eltávolodott Istentől, és ennek következtében lelkileg besötétült. Talán furcsa, amit írok, de mivel az Úr a világosság, az ember pedig messze került Tőle, így egyre nagyobb sötétség veszi körül.  És ez elsősorban nem kívülről, hanem belülről, a szívében érzékelhető. Lelkiállapotunkat az Úrral való kapcsolatunk mélysége határozza meg. Ha közel vagyok Hozzá, és rendszeresen beszélgetek Vele, ha az Ige táplálja lényemet, kivilágosodok, és rend, békesség lesz bennem.

Kain elment az Úr színe elől, és Nód földjén telepedett le. Nód azonban nemcsak egy vidéket jelöl, hanem azt a lelkiállapotot is, amibe Kain került, és amibe mi is kerülünk, amikor a bűn elhatalmasodik fölöttünk. Nód jelentése: „bolyongó, nyugtalanság, otthontalanság, nyomorúság, menekülés” (Bibliai Nevek és Fogalmak). Mindez azt jelzi, hogy a gyilkosság után nem azt nyerte Kain, amire számított. Nem oldotta meg a problémát, hanem szembe kellett néznie a következményekkel. Mert minden tettünknek következménye van. És jó, ha ezt előre látjuk, nem pedig utólag kell vele szembesülni. Itt a következmény azt jelentette, hogy mivel nem volt bűnbánat a szívében, egyre messzebb menekült az Úr színe elől. Nem bírt Isten jelenlétében lenni. Átélte, hogy a szent Istent nem bírja elviselni az ő bűnös szíve. Ez a távolodás nem csupán földrajzi, hanem lelki értelemben is veendő. Egyre messzebb került az Úrtól. Nem alázattal és bűnbánattal közelít Istenhez, kifejezve, hogy vétkezett, és bocsásson meg a számára, hanem mintegy dacosan indul tovább. Ott feszül benne, majd én megmutatom, Isten nélkül is boldogulni fogok. A fejezet utolsó verse is ezt jelzi. Káin és utódai az Úr nélkül akartak boldogulni. Hányan ma is nélküle akarnak élni, meg akarják mutatni, nincs szükségük Isten segítségére. Jó, ha időben rájön az ember, hogy nem így van, rá vagyunk utalva az Úrra. Nélküle nem boldogulunk. A Szentírás üzeni számunkra, hogy nem kell menekülni, hanem bármilyen helyzetben és bármilyen állapotban vagyunk, jöhetünk az Úrhoz, mert van kegyelem.

Isten közelsége nélkül nincs biztonságban az ember. Ha nincs biztonság, fél, ha fél, körül kell magát kerítenie. Milyen csodálatos, amikor azt mondhatja valaki, „Istenben bízom, nem félek” (Zsolt 56,12).  A város építése azt is jelzi, hogy a kezdetben barátságos és biztonságos föld is megváltozott a bűneset következtében. Most már nem érzi magát benne biztonságban az ember. Mivel eltávolodott az Úrtól, maga próbál biztonságos életteret kialakítani, azonban látjuk a történelem folyamán, hogy ahová az ember beteszi a lábát, vége a békének és a biztonságnak. Mindezek csak Jézus Krisztus megjelenésével válnak ismét elérhetővé. Ő hozza el a békét és a biztonságot az életünkbe. Mert ha Őt belép a szívünkbe, béke lesz. Ahol ott a Jézus, ott múlik a félem, függetlenül a környezetünktől.

Kain és majd a fia is maga alakítja az életét. Lámeknak már nem számít Isten akarata, maga dönt, és két feleséget vesz. Úgy véli, ő megteheti, ebbe ne szóljon bele senki. De talán az cseng ebből ki, hogy belső nyugtalanságát így próbálja csillapítani. Azonban nem ez a megoldás, sőt ez nem megoldás. Nem a kapcsolatok váltogatása, hanem az Úrral való elrendezés nyomán lesz békességünk és nyugalmunk. „Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle jön szabadulásom” (Zsolt 62,2). Sok mindennel próbálkoznak, azonban sem a művészet, sem a mesterség, az alkotás nem adja meg, amire vágynak. Nincs békesség, mert nem jó helyen keresik.

A kaini vonal viszi az átkot, a halált, de eljön majd Jézus, aki az átok helyett a megbocsátás vonalát hozza. Ő hetvenszer hétszer való megbocsátást kér. A megbocsátás, az irgalom, a kegyelem felülírja a bosszú szavát. Mert a bosszú, a vérontás nem visz sehova sem. Egyedül Krisztus megbocsátó szeretete, Isten kegyelme lendít előre. A megmaradás útja a megbocsátásé. Ha nem tudunk megbocsátani, jobban mondva nem akarunk megbocsátani, elpusztítjuk magunkat.

Azt is láthatjuk, hogy azért van valaki, aki rádöbben, Isten nélkül nem lehet élni, és vonalat épít az Úr felé. Sét idejében elkezdik segítségül hívni Istent. Megdöbbentő, hogy az Isten által teremtett ember ide jut. Generációkon keresztül egyedül akar boldogulni, de Isten kegyelme, hogy volt valaki, aki felismerte, hogy ez nem megy. A segítségül hívni kifejezés azt is jelenti, akkor kezdtek el imádkozni. Mikor imádkoztunk utoljára? Belefogództam-e már az Úr kezébe, felismerve, hogy egyedül nem megy?

A szentíró rámutat a hit cselekedetekben való megnyilvánulására (Jak 2,14-20). Nem cselekedetekből igazulunk meg, de a cselekedeteink mutatják meg a hitünket, azt, Akihez tartozunk. Hiszen Jézus is tettekkel mutatta be Isten országát. Tetteiben Isten országának az ereje nyilvánult meg. Ez az erő az embert felemelte és helyreállította.

Isten gyermekei között ugyanígy a tettekben kell megnyilvánulnia az Istenhez való tartozásnak. A hívő emberek egymáshoz való viszonya mutatja meg, hogy jelen van bennük az Úr. Ha Jézus jelen van, akkor nincs különbségtétel. Akkor nem a társadalmi vagy a vagyoni helyzet a mérvadó, hanem az, kinek van szüksége a segítségünkre.  Ebben benne van az is, hogy sok esetben akkor lesz hatása a bizonyságtételünknek, ha az szociális érzékenységgel is párosul. Hiszen Jézusról is olvassuk, hogy szánakozott a sokaságon, amikor elfogyott az ennivalója. A hitre való felszólítás akkor válik erőteljessé sok esetben, ha nem elvesszük a másik javait, hanem inkább pótolni igyekszünk hiányait. Ezt láttuk az első gyülekezetben is. Kenyeret is és Igét is adtak a hozzájuk forduló embereknek.

Lényeges még az a kijelentés, hogy az ördögök is hiszik, hogy van Isten, de félnek is Tőle, vagyis komolyan veszik és magatartásukban is megnyilvánul. Hitünk ne csak szavakban, hanem tettekben is nyilvánuljon meg.

Ahol ott van Jézus

Ahol ott van Jézus,

Ott bizton vagyok,

Mindenütt, hol ott van Ő,

Tűnnek a bajok.

Bárhol, ahol Jézus nincs,

Nincs öröm, se´ fény,

Mindenütt, hol Ő van,

Boldog vagyok én.

Ahol ott van Jézus,

Mindenütt, mindenütt,

Ahol ott van Jézus,

A nap ragyogva süt.

Ahol ott van Jézus,

Nem leszel magad,

Ha mindenki elhagy is,

Jézus hű marad.

Lakj a pusztaságba´ bár,

Elhagyott helyen,

Ahol ott van Jézus,

Nincsen félelem.

Ahol ott van ...

Ahol ott van Jézus,

Alszom édesen,

Bár dühöngjön vad vihar,

S zúgjon vészesen,

Mert tudom, hogy hű keze

Biztos oltalom,

Ahol Jézus ott van,

Ott az otthonom.

Ahol ott van …

Isten áldásával.

Hol van a testvéred?

F

olytatódik a kezdet üzente, hiszen napok óta a kezdetről olvasunk (1Móz 4,1-15). Már eddig is sok üzenetet kaptunk, ám ma folytatódnak a kezdet történései, amelyek megmutatják számunkra, a bűneset komolyságát. Ami a bűnesetkor történt nem mese vagy mítosz, hanem a mai napig életünket befolyásoló esemény. A bűnesetkor az ember lényét érintő fertőzés történt. A lényébe hatolt a bűn, ami a következő generáció életében is megjelenik, immár nincs ember, aki függetleníteni tudná tőle magát. Az első emberpár engedetlensége az egész emberiség minőségét és sorsát meghatározza.

Mai történetünkben látjuk, hogy Isten állja a szavát. Az engedetlenséget követően is tartja ígéretét és ezáltal Ádám és Éva gyermekáldásnak örülhet. Azonban ennek megtörténte előtt egymás mély megismerése megy végbe. Olyan jó olvasni, Ádám ismerte feleségét, tehát megismerte egész személyiségét, nemcsak a testét, hanem a lelkét is. Vajon mi ismerjük-e egymást? Tudjuk-e kicsoda a másik? Vagy talán csak élünk egymás mellet és csak annyi a lényeg, ami hasznot a másik hajt a számunkra? Ismerem-e Istent? Mert a megismerés szava Isten megismerésére is utal, azt fejezi ki, hogy nemcsak tudok róla, hanem ismerem, személyes kapcsolatom van Vele.

Kain születésekor nagy az öröm, szinte ujjong Éva, mert átélte, hogy az élet rajta keresztül tovább árad. Életadó lett. Öröme határtalan, ki is fejeződik Kain elnevezésében is, amely azt jelenti: nyereség. Igen, Kain nyereség és áldás. Ami önmagában nem baj, hiszen a gyermekáldás mindig nyereség. Azonban Ábel érkezésekor már nyoma sincs ennek az örömnek. Elnevezése is kifejezi ezt, hiszen az Ábel jelentése, lehelet, semmiség. Ez a probléma, Ábel már nem nyereség, nem, áldás, ő már a gond kategóriába tartozik. De sokan gondolkodnak így, az első áldás, és talán meg is maradnak az egynél, a többi, ha érkezik, már gond.  Milyen jó, hogy Isten nem így gondolkodik, mind fontosak vagyunk a számára.

A sztárolt fiú azonban nemsokára gyilkossá válik. Micsoda tragédia, pedig csak az Istenben való kételkedéssel kezdődött, és testvérgyilkossággá fajul.  Mindketten áldozatot visznek. Meg kell jegyezni, hogy Ábel a juhok legjavából visz, tehát átéli, hogy bűnös. Tudja, hogy a bűnért véres áldozatot kell bemutatni. Egyben hiszi, hogy Isten megbocsát, ha bűnbánattal és áldozattal közelít Hozzá. Kainnál ezt nem látjuk, ő csak a föld terméséből visz, ami hálaáldozat, de nincs jelen a bűnbánat motívuma. Nem úgy megy, mint akinek bűnbocsánatra van szüksége. Tehát neki a szívében van a probléma. Amikor Isten Ábel áldozatára tekint, megsértődik. Hogyan lehet, hogy Isten nem őt favorizálja? Hogyan lehet, hogy Istennél nem ő az első.  Kain nem akar második lenni. Jó, ha Isten őt is szereti, de ott van a szívében, hogy őt jobban szeresse. Mi is gyakran így vagyunk, engem szeressen az Úr jobban. Riválist látunk egymásban, mert nem látjuk az Istentől kijelölt helyünket. Az ezüstérem is szépen csillog, Kain ezt nem akarja észrevenni. Nem baj, ha az Úr a testvéremnek más feladatott, vagy több javat ad. Én örülök neki, sőt segítem őt, bár ez lenne mindig a szívünkben.

Isten keresi Kaint, keresi haragvó gyermekét, de Kain nem akarja meghallani az Úr szavát. Kap lehetőséget a gonosszal szembeni ellenállásra. Figyelmeztetés számunkra is, hogy a bűn az ajtó előtt áll, igen keresi, mikor csaphat le ránk. Azonban mi már egy másik ajtó előtt állóról is tudunk, Ő pedig nem más, mint az Úr Jézus. Ő az ajtónk előtt áll és zörget, rajtunk áll kit engedünk be. Nyissuk meg Jézus előtt az ajtót, és akkor a bűn kívül marad. Ahol Jézus az Úr, ott a bűn elveszíti hatalmát. Mert Jézus győzött a bűn felett.

Kain azonban nem az Úr előtt nyitja meg a szívét, ezért a gonosz legyőzi őt, és végül megöli testvérét. A gonosz, embergyilkos. Mindig azt susogja a szívünkbe, hogy akkor leszünk boldogok, ha a másiktól megszabadulunk. Azonban ez hazugság. Nem a másik léte a boldogtalanságunk oka, hanem a bűn szívünkben való jelenléte. Ha a másik embert eltávolítjuk, a bűn marad. Tehát a szívünket kell megtisztíttatni, a bűnt kel eltávolítani, erre pedig egyedül csak Jézus képes. Kérjük Őt, tisztítsa meg szívünket a bűntől.

Kain úgy gondolja minden rendben, amikor elrejti Ábel holttestét, azonban elfelejti, hogy van az életnek felülnézete. Mielőtt bármit teszünk felfelé is nézzünk, mert Isten látja életünket, figyelemmel kíséri lépteinket.

Isten kérdése hozzánk is szól: „Hol van a testvéred?” Tudom-e hol van a testvérem? Tudom-e mi van vele, hogy van? Tudom-e hol van, mi van lelki testvéremmel, aki már rég volt a templomban, akiről már rég nem hallottam semmit? Felelősek vagyunk egymásért. Mit válaszolok az Úr kérdésére?

A Jakab levél rámutat arra a magatartásra, ami a fenti történetben szereplőknél hiányzott (Jak 2,8-13). Mégpedig az Úrtól megadott sorrend betartása. Első legyen az életemben az Ő, vagyis Isten, a második pedig a felebarát, én pedig legyek a harmadik. Aki eszerint él, az nem válik személyválogatóvá, mert mindenkiben meglátja a felebarátot és maga elé engedi.

Az úr gyermekei már a szabadság törvénye szerint élhetnek. Vagyis nem kötelező szeretnem, hanem szabad, mert átéltem, hogy engem, bűnös embert is szeret az Úr. Nekem is megkegyelmezett Krisztusért, így én is megbocsátok, én is irgalmas leszek. Aki megtapasztalta az Úr irgalmasságát, maga is irgalmassá válik.

Szólsz hozzám, Istenem

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Minden Krisztusban

A

z engedetlenség következményei súlyos és hosszú távú következményei vannak (1Móz 3,14-24). Megromlott az Istennel való kapcsolat, vége a csodálatos harmóniának és békességnek. De az ember és társa között is megbomlott az eddigi harmonikus kapcsolat. Ráadásul innentől kezdve az egész teremtettséggel való viszonya megváltozik. Minden mássá lett. Beköltözik a félelem, a bizalmatlanság és az ellenségeskedés. Az ember átéli a kiszolgáltatottságot és innentől a maga lábára állva, egyedül kell mindennel megbirkóznia. Az élet küzdelmessé válik, ám jegyezzük, meg Isten nem hagyja őket magukra, még ha más síkra helyeződik is a kapcsolatuk.

Mindezt lehetett volna árnyalni, ha a vétkük után nem menekülnek, hanem inkább őszintén megbánva tettüket keresik Teremtőjüket. Akkor még a lelkiismeret nagyon érzékeny lehetett, az Úrtól kapott léleknek jelezni kellett, nincs minden rendben, de ők inkább elrejtőztek. Ma is tetteink őszinte vállalása és megvallása enyhíthet a helyzeten, segíthet, hogy ami még rendbehozható,  rendbehozzuk.

Ennek a tettnek meg van a következménye, mint ahogy minden tettnek van következménye. Csakhogy ami itt történt nem csupán egy két ember életét határozza meg, hanem az egész emberiségét. A gonosznak is Isten elé kell állni. Ha az embert meg is tudja félemlíteni, Isten elől nem bújhat el. Lássuk meg mindig, hogy Isten hatalmasabb a sátánnál, ő sem tud elrejtőzni az Úr elől. Sőt nem képes kivédeni Isten felette kimondott ítéletét sem.  Ezért soha ne féljünk, mert mi már azt is tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus az erősebb fegyveres, Aki legyőzte a gonoszt.

Ami tény, innentől kezdve ellenségeskedés van az ember és a gonosz között. A sátán nem hagy nyugtot az embernek, nem hagy nyugtot nekünk sem, mert teljesen a hatalmába akar keríteni, Istentől pedig el akar szakítani. Azonban elhangzik az ősevangélium, ami számunkra reménységet jelent. Isten magára vállalja a harcot, és gonoszt legyőzi az asszony magva által. Minden helyzetünkben Jézus a megoldás, Ő a Szabadító, menjünk Hozzá bátran és hívjuk segítségül. Mert magunkban alul maradunk, de Vele győzhetünk.

Ettől az esettől kezdve oda a harmónia, a békés élet Ádám és Éva között is. Évából segítőtárs helyett rivális lesz. Ezt látjuk a mai napig. A gonosz igyekszik is kiaknázni lehetőségeit és a férfi és nő rivalizálása által az ember életét meghatározó családi fészket is elpusztítja. A gyermek számára is fontos a család, fontos a szülők jelenléte hatása, mára ez igencsak megcsappant. Már kevés helyen van jelen mindkét szülő, vagy csak kevés időt tudnak gyermekeikkel együtt lenni, ezáltal őket valaki más neveli, készíti fel az életre. Ami pedig a legfontosabb Isten szinte teljesen kikerült a családok, az ember életéből. Pedig számunkra az legfontosabb, hogy Teremtőnket megismerjük és Vele harmonikus kapcsolatba kerüljünk. Mert ez mindenek ellenére még ma is lehetséges. Az Úr Jézus Krisztus keresztje által megépítette felénk a vonalat. A kereszt által összeköttetésbe kerülhetünk Vele.

A bűn betört a világba és mindent megfertőzött, a föld is fertőzötté vált. Most már nem kultúrnövényt termeszt, hanem tövist és gazt. Isten kegyelme, hogy ebbe a folyamatba még bele lehet avatkozni, ha az ember műveli a földet, értékes növényeket termelhet. Munka nélkül, kemény küzdelem nélkül azonban nem megy.  Ugyanígy az emberben is felüti fejét a gaz, aminek célja, hogy az Úr szavát megakadályozza. Az Ige szívünkben való megfoganását, felnövekedését akadályozza, azonban az Úr újjá képes tenni lényünket. Isten Igéje nélkül rossz gyümölcsöt terem az életünk. A bűn annyira megrontotta az embert, hogy Istennek az élet fáját meg kellett védenie, biztonságba kellett helyeznie.  Így innentől kezdve az ember élete korlátozottá vált a földön. Ha nem is halt meg azonnal, amikor evett a fáról, de halandóvá vált. És ezen csak az élet Fejedelme Jézus tud változtatni. Ő, Aki feltámadása által legyőzte a halált.

A gonosz ma is jelen van, igyekszik mindent megrontani, ezt látjuk Jakab írásából is (Jak 2,1-7). Hiszen pünkösd után valami csodálatosan nagyszerű közösség jött létre, az egyház. Itt már nem volt megkülönböztető szerepe az ember társadalmi és anyagi helyzetének. A szentlélek elvégezte Jézus első tanítványaiban, hogy a saját javaikról le tudtak mondani nehezebb sorsú testvéreik számára. Az Úr a szívekben végzett el csodálatos munkát. A szegények, rabszolgák, különféle nehéz helyzetű emberek vonzódtak ebbe a közösségbe, mert itt Jézusban testvérekké váltak. Átélték, hogy mindenkinek bűnbocsánatra van szüksége és a kegyelemben részesült emberek közt nem volt többé megkülönböztetés. Egyek voltak az Úrban.

Ám a gonosz ezt nem nézte jó szemmel és már Jakab idejére elhintette a szívekben a személyválogatás magvát. Már nem testvérként tekintettek egymásra, hanem az anyagi helyzet alapján rangsoroltak.

Azonban Jézus Krisztusban nem létezhet személyválogatás, az Ő gyermekei nem helyezhetik első helyre a társadalmi és az anyagi helyzetet. A gyülekezetben nem pozíciók és anyagiak alapján kerülnek előtérbe az emberek, hanem az Úr munkája és elhívása alapján. Nem a pénz, hanem a kegyelem, a szívben elvégzett munka az egyedüli értékmérő.

Nézzünk őszintén magunkba és vizsgáljuk meg a szívünket, mi nem vagyunk-e személyválogatók? Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy a gyülekezet, a hívő ember ma is legyen vonzó a nyomorultak, megvetettek, a lenézett emberek számára.  Urunkat pont ezek az emberek keresték a legnagyobb számban. Vágyódnak-e ma közénk az élet perifériájára került emberek? Adja Urunk, hogy legyünk mindenki számára az élet illata, életre.

Bízom Benned, Uram Jézus

1.        

Bízom Benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül,

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

2.        

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki Rád tekint csak,

Elesni nem lehet.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

3.        

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet,

Hogyne bízna szívem Abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

4.        

Bízom Benned, Uram Jézus,

Add, hogy mindig így legyen,

Bízzam Benned, bármi érjen,

És bízzam szüntelen!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

Isten áldásával.

Változtassunk!

M

ost látjuk meg, kitől kellett őrizni a kertet (1Móz 3,1-13). A gonosztól, amely azonnal megjelenik, odakúszik az ember szívéhez, és belesziszegi a kételkedést, a bizalmatlanságot és az elégedetlenséget.  A gonosztól kell a szívünket és Isten világát óvni, mert el akarja rabolni azt, ami nem az övé, amiért nem ő fáradt. El akarja rabolni az embert Istentől. Meg kell látnunk, hogy nem azzal kell foglalkozni, honnan jön a gonosz, vagy miért van, hanem el kell fogadnunk, van.  Amíg létéről filozofálunk, átveszi fölöttünk a hatalmat, mert ravaszabb, mint az ember. Amíg okoskodunk vagy egyenesen tagadjuk a létét, irányít minket és eléri célját általunk. Tehát vegyük komolyan, a sátán létezik, szellemi valóság, hatalmasabb, mint mi, csak az Úr Jézus képes legyőzni, ezért ne is álljunk vele szóba, azonnal álljunk ellene, utasítsuk el. Ha beszédbe elegyedünk vele ,vesztünk.

Azt is látjuk, a gonosz mindig jól tudja, kit kell megkörnyékezni, kinek hol a gyenge pontja. Itt az asszonyt támadja, és Éva beleesik a csapdába, leáll beszélgetni a gonosszal. Nem tűnik fel neki, hogy ez más hang, mint amit eddig hallott, ez nem Isten hangja. Nem véletlenül mondja az Úr Jézus, hogy fontos ismernünk az Ő hangját, ha ismerjük, akkor a bérest, tehát a gonoszt képesek leszünk megkülönböztetni Tőle, és elfutunk előle. Az Ő hangját az Igéből ismerhetjük meg. Minél jobban ismerem a Bibliát, annál ismerősebb lesz az Úr hangja is a számomra. 

A gonosz soha nem nyílt kártyákkal játszik, hiszen rejtve jelen volt, amikor az Úr rájuk bízta az Édent, hisz tudja, hogy a kert az övék. De kétségbe vonja előttük Isten szavát. Mindig így jön, felteszi a kérdést. Csakugyan azt mondta? És az asszony nem utasítja el határozottan, hanem belebonyolódik a beszédbe. Határozottan el kell küldeni a gonoszt, ki kell jelenteni, ez nem igaz, ezért nincs miről beszélni. A sátánt mi nem fogjuk meggyőzni, inkább ő fog kételyt támasztani bennünk.  Az Egyszerű fordítás a következőkép adja vissza a negyedik verset: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni!” Mintha egy gyerekműsor szövegét hallanám, á dehogy. Bagatellizálja Isten szavát és a halált. Ugyan már, ha megteszed, nem meghalsz, hanem kiteljesedsz. Olyan leszel, mint Isten. Azóta is azt susogja szívünkbe, olyan leszel, különb leszel, nagyobb, mint Isten, vagy mint a másik.  Mindig nagyobbak akarunk lenni, mint a másik. Jézus azonban a naggyá létel útvonalát az alázatos szolgálatban jelölte ki.

Azután a kísértő be is csap, mert mi igazából soha nem tudjuk, mi a jó és mi rossz, mert mindig magunkból indulunk ki. Azonban ami nekem jó, az nem biztos, hogy a másiknak is jó. Ez az egész történelmünket megnyomorította, hiszen  valaki mindig másokra akarja a saját akaratát kényszeríteni, mert meg van győződve, ami neki jó, az jó a másiknak is. Azonban ez nem így működik. Ha én szeretem a sóskát, a másik nem biztos, hogy szereti, számára nem lesz jó. Így igáztak le és pusztítottak el népeket a történelem folyamán. Vitték számukra a civilizációt, a tudást, a demokráciát, de nekik nem az volt a megoldás, nekik úgy lett volna jó, ahogyan addig éltek, de mivel rájuk kényszerítették a saját akaratukat, elpusztultak. Az ördög becsap, amikor elhiteti, ami nekem jó, az mindenkinek jó. Isten sem kényszeríti ránk Jézust, hanem megadja a lehetőséget, annak felismerésére, hogy valóban Őreá van szükségünk. Sőt, még azt is megengedte, hogy elutasítsuk Őt. Jézust szabad befogadni az életünkbe, de szabad elküldeni is, amint azt Gadarában is tették.

Végül az asszony engedett a csábításnak, sőt, Ádám is evett a gyümölcsből.  Lássuk meg, vannak helyzetek, amikor nem lehet leállni, beszélgetni, hanem határozottan el kell utasítani a közeledést, mert a gonosz közelít. Ha engedünk neki, veszíteni fogunk.  Ádám itt határozatlan, a hamis békesség, a veszekedés elkerülése végett hallgat Évára. Ez is a gonosz műve, amikor látszatbékességre hivatkozva engedünk annak, amit el kellene utasítani. Itt Ádámnak Isten parancsára kellett volna hivatkozni, akkor is, ha Évike megharagszik és nem áll vele szóba.  De mi legtöbbször féltjük magunkat, nem Isten szavának a megszegésétől félünk, hanem attól, hogy megsértődik a másik. Ez is a gonosz trükkje. Sértődj meg, és le van fegyverezve a másik. Még lelkiismeretfurdalása is lesz, amiért megbántott. Igen, már nem az az érdekes, mit mondott Isten, hanem az, megharagszik-e a másik?  Jézus mindig határozottan képviselte az Atya akaratát, akkor is, ha megharagudtak Rá.

A gonoszra való hallgatás kettőjük kapcsolatát is megrontja. Valami közéjük állt, ami eddig nem létezett. Oda a nyíltság, az őszinteség. Most már titkokat rejtegetnek egymás elől, és elbújnak Teremtőjük elől. Rejtőzködővé válik az ember. De Isten elől elbújni nem lehet. Nem a hazugság, az alakoskodás, hanem az őszinteség és a bűnbánat a megoldás.

Hol vagy?  - szól Isten kérdése. Ez a kérdés azóta is elhangzik, mert az Úr nem mondott le rólunk, keres, és amit elrontottunk, helyre akarja állítani. Döbbenet, hogy amikor az Úr előszólítja őket, már félnek. Az addigi bizalom szertefoszlott és alakoskodnak, egymásra mutogatnak. Bizony, ez azóta is jól belénk ivódott. Mondhatnám, egy új viselkedési minta lett, ha valamit elrontunk, nem vállaljuk őszintén, hanem másra hárítjuk, a másikat tesszük felelőssé. Ez a magatartás már kisgyermekkorban megjelenik. Mindjárt a testvérre, a másikra fogja a rosszat, a bajt. Jézus azonban előszólít, Vele nem lehet bújócskát játszani, hanem vállalni kell magunkat. Vállalni múltunkat, bűneinket, tetteinket, amint ezt a vérfolyásos asszony történetéből is látjuk (Mk 5,25-34). Ha előjövünk, ha bátran eléállunk, teljes gyógyulásban lesz részünk. Amit a gonosz elrontott, egyedül az Úr Jézus képes helyreállítani.

A lényegre mutat rá Jakab, amikor így ír: „Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat” (Jak 1,22-27). Hiszen mit használ, ha egy teljes szakácskönyvet tudunk kívülről, de egyetlen ételt sem készítünk el? A receptek ismerete mellett még éhen fogok halni. Akkor lesz javamra, ha az ismert receptet el is készítem. Vagyis az elméletnek gyakorlattá kell válnia. Isten sem azért adta az Igét, hogy csak elméleti ismeretünk legyen, hanem azért, hogy amit tudunk, azt megcselekedjük. Az Igét gyakorlati célzattal adta számunkra Isten.

A szentíró is rámutat, ha csak hallgatjuk, de nem cselekedjük, becsapjuk magunkat. Mert mi haszna van tükörbe nézni, ha azután nem mosakodunk meg, nem igazítjuk meg a hajunkat, nem távolítjuk el a szennyeződést? Általában a tükörhasználat után változtatásokat eszközölünk a kinézetünkön. Isten az Igét ilyen tükörnek szánta, ha belenézünk, megmutatja a hibát, azt, ami rossz az életünkben, de mindennek csak akkor van haszna, ha komolyan vesszük, amit a tükör mutat, és változtatunk. Ez a baj, hogy ritkán változtatunk. Csak beszélünk a bűneinkről, rossz szokásainkról, de nem változtatunk rajta. Pedig a Szentlélek által lehetséges változtatni. Az Úr azért jött, hogy megváltoztassa életünket. Ma nézzünk őszintén az Ige tükrébe, és mondjuk meg, min kell változtatnunk. Legyünk őszinték, és kérjük az Úr segítségét, hogy amin kell, és amin lehet, azon valóban változtassunk is. Most végre ne a másiktól várjuk, hogy változzon, hanem mi kezdjünk hozzá változni, mert Krisztus követésében lehetséges változni, formálódni.

Az Ige által bemutatott változtatási terület, ahol mindannyiunknak változtatni, cselekedni kell, a nyelvünk. Azt kéri, fékezzük meg a nyelvünket. Bizony, ez nagyon nehéz. Számunkra lehetetlennek is tűnik, ám az Úr számára nincs lehetetlen. Amennyiben ezt őszintén kérjük, lehetséges lesz. Fontos még a világtól való megtartóztatás is. Igazi változás akkor megy végbe az életünkben, ha nem a világ, hanem az Úr Jézus lesz egyre nagyobb hatással ránk.

Milyen jó, milyen jó, milyen jó

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre  Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.

Az élet Isten ajándéka

F

olytatódik a csodálatos bizonyságtétel a föld és az élet eredetéről (Móz 2,1-25 kezdete Istenben van, az Ő szava által jön létre minden és mi már tudjuk, hogy az Ige volt jelent, és Általa lett minden, ami létrejött. Hat teremtési napon át formálta és alakította az Úr földet, mindent elkészített az ember számára. A hetedik napon megnyugodott Isten minden munkája után, ez engem megragadott, Isten abba tudja hagyni, tud pihenni és gyönyörködni abban, amit elvégzett. Mintha ez nálunk hiányozna, nehezen tudunk valamit abbahagyni, nehezen tudunk nyugodtan lenni. A hetedik napot arra adta az Úr, hogy ne a tevékenység legyen a középpontban, hanem a Vele való közösség, a Neki és az életnek való öröm. Fontos, hogy meg tudjunk állni, tudjunk lenni és örömmel szemlélni mindazt, amit az Úr adott nekünk. A hetedik nap lehetőség arra, hogy hálás szívvel dicsérjük az Urat és törődjünk többet egymással. Fontos a megnyugvás, hiszen folyamatosan meg kell tanulni, hogy vannak dolgok, amiket már el kell engedni, ami már nem a mi feladatunk. Ahogy múlnak fölöttünk az évek, úgy kellene egyre jobban ennek a szemlélődő életformának kialakulnia. Meg kell tanulnunk minél több időt Istennel tölteni, fel kell ismernünk, hogy a Bibliaolvasás és az imádkozás által tarthatjuk Urunkkal a kapcsolatot. Az Ige és az ima, az elcsendesedés köt össze Vele.

A szentíró ebben a fejezetben más oldalról közelíti meg a teremtés történetét. Inkább az ember teremtését emeli ki és helyezi a középpontba. Ő ebbe csodálkozik bele, hiszen csoda az ember léte, csoda az élet a földön. Ezért most elsősorban az ember teremtésére a férfi és a nő megalkotására koncentrál.

Azt láthatjuk meg, hogy Isten műhelyéből, az Ő drága kezéből kerül ki az ember. Vagyis nem véletlenül, nem evolúció által, hanem Isten terve és akarata által. Ő akarta, hogy legyen ember, terve volt az életünkkel, és terve van ma is. Nem véletlenül születik a földre egyetlen ember sem, akkor sem, ha a külső körülményei elszomorítóak, ha esetleg nem is örültek világra jövetelének. Ő akarta, Ő örült születésünknek. Azonban nekünk kell felismerni életünk értelmét. Nekünk megkérdezni Teremtőnket, mi a terved velem? Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?  Ez fontos, és soha nem késő feltenni ezt a kérdést. Azért nem késő feltenni a kérdést, mert ha arra döbbenünk is rá, hogy eddig nem kérdeztük és úgy éltük életünk eddigi szakaszát, bűnbánatot tartva kereshetjük a feleletet, és ha megtaláltuk még beleilleszkedhetünk az Úr terveibe. Ábrahám egészen idős korban ismerte fel Isten számára készített tervét, és lett áldássá sok-sok generáció számára.

Azt is látjuk, hogy a lényeg, tehát maga az élet, nem a test, hanem az Istentől kapott lélek. A lélek teszi élővé az embert. Ezért fontos, hogy ápoljuk a lelkünket, ne csak a testünkre koncentráljunk. A lelkünket pedig Isten tudja igazán gondozni. Igazán emberré a lélek tesz, ezért táplálnunk kell, az Ige táplálja igazán az ember lényét. Az Úr Jézus is hangsúlyozza, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével. Ige nélkül megbetegedik a lelkünk. Ebből adódóan a megbetegedett léleknek az Ige az orvossága, Jézus Krisztus az orvosa. Nem véletlen, hogy sok lelki téren megbetegedett, meggyötört ember kereste fel, és várta, hogy gyógyítsa meg. Sokan már Jézus közelében kisimultak, felszabadultak. Menjünk mi is Hozzá és átéljük, hogy Lénye meggyógyítja szívünket, egész életünket.

Isten kialakította az ember számára a megfelelő életteret. Egy kertbe helyezte és mindent neki adott, mindent gondjaira bízott. Mennyi bizalom van az Úrban alkotása iránt. Nem rabszolgának szánta, hanem szabadsággal ajándékozta meg. De megjelenik az Édenkert által Isten óvó, féltő szeretete is. A most induló, tapasztalatlan ember számára védelmet jelent az Éden. Ott kibontakozhat, kiteljesedhet és Teremtőjével áldott harmóniában élheti az életét. Azonban próba elé is lett állítva az ember, Isten megvizsgálta kihez ragaszkodik, és mi a fontos a számára. A próba abban áll, hogy mire figyel, arra, amit kapott, amit szabad, vagy arra, amit nem kapott meg, amit nem szabad. Döbbenetes, hogy az ember nem az ajándékba kapott világnak, a kert gazdagságának örül, hanem megszúrja a szívét az elégedetlenség. Arra az egy fára koncentrál, amiről nem ehet. Nem a boldogságot engedi kiterjedni, hanem boldogtalanná válik, mert egy fáról nem ehet. Gyakran mi is ilyen beszűkült látással rendelkezünk, készek vagyunk megbetegedni, ha valamit nem kapunk meg. Milyen gyakran mi is csak azt látjuk, amit nem lehet, vagy, ami nincs. Ne engedjük, hogy az egy fa megkeserítsen, hanem örüljünk a nekünk adott élet gazdagságának, fedezzük fel Isten országa kincseit.

A tudás fájáról nem vehettek, és bizony látjuk, nem ok nélkül óvta tőle őket az Úr. Hiszen ma már az ember birtokában van a tudomány. A fa gyümölcsébe harapva sok mindenre képessé váltunk, azonban a tudomány nem közel visz, hanem egyre inkább eltávolít Istentől. Gőgössé váltunk általa, és arra használjuk, hogy bebizonyítsuk, Isten nem létezik. Sőt már az ember akar isten lenni. A tudomány ha Isten kezéből fogadjuk és alázattal használjuk, illetve elfogadjuk korlátait és a saját korlátainkat is áldássá lehetne a kezünkben. Istent kihagyva azonban sok pusztítást és bajt okozunk általa. A jó és gonosz tudásának fájához van kötve a halál. Jobban mondva az Istennek való engedelmességhez, ha nem hallgatnak az Úrra, belép a halál a földre és elvégzi aratását. Ezt tapasztaljuk, bizony kezünk nyomán arat a halál. Azonban Isten elküldte a földre Fiában az életet, Aki legyőzte a halált, és bekötözi az általa okozott sebeket, feltámadása által.

Az Úr azt is látja, az embernek társra van szüksége. A hozzáillő társ pedig az ember, mégpedig a férfinak a nő, a nőnek a férfi. Ez az Isten által készített rend, ami ezen változtat az a rend felborítása, aminek súlyos következményei lesznek az ember életére nézve. Azonban, amit mi elrontunk, azt az Úr Jézus helyre tudja állítani, Ő képes a nemi identitás megbetegedését is gyógyítani, mert aki Hozzá fordul segítségért, azt Ő nem küldi el. Jézusban mindenki számára van remény a gyógyulásra, az újrakezdésre, a helyreállásra.

Jakab is folytatja levelét, amelyben rámutat, hogy minden tökéletes ajándék Istentől származik (Jak 1,16-21). Ezért bátran forduljunk Hozzá, nem rosszat, hanem jót készít a számunkra, olyat, ami javunkra válik. Rámutat arra is, hogy Isten nem változik, ezért minden  ember bátran Rá bízhatja magát. Azért adta Igéjét, hogy általa újjászüljön minket. Vagyis nem mondott le rólunk, bűneink ellenére sem. Hanem továbbra is van terve velünk. De ahhoz, hogy tervét megvalósíthassuk, újjászületésre van szükségünk.

Az újjászületett ember teljes változáson megy keresztül. A legfontosabb változások közé tartozik a hallás és a beszéd szerepcseréje. Most már a halláson van a hangsúly, azon kell lenni, hogy javuljon, és egyre gyorsabbá váljon. Gyorsan halljuk és értsük meg, amit mond Isten. Ehhez szükség van a beszédben való meglassulásra. Vagyis lényeges tudjunk várni, csöndben lenni és nem azonnal beszélni. Engedjük Istent és a másik embert szóhoz jutni.

Aki kész a hallgatásra, az lassabban kerül a harag hatalma alá. Ez lényeges, mert a mi haragunk nem segíti Isten munkáját. Fontos látni, hogy van, amit ki kell tisztítani az életünkből, ha tele van a szívünk a világ dolgaival, a régi természetünkkel, nem fér be az Ige. Készítsünk helyet az Igének és engedjük, hogy vezesse tetteinket. Vagyis, amit megértettünk, azt kezdjük el cselekedni, akkor is ha mindjárt nem értjük, vagy nem értünk vele egyet.

Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr

1. Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel ím eléd borul Hű néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.

2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.

3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérő gyermekid fogadd be hát.

4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!

Isten áldásával.