Áron is megvegyétek az alkalmat

J

ózsué tovább folytatta a harcot, amíg az egész országot el nem foglalta, és átadta a nép számára örökségül (Józs 11,10-23). Egész élete, munkássága során mindent úgy cselekedett, ahogyan az Úr megparancsolta Mózes számára. Az ígéretből valóság lett. Megtapasztalták, hogy az ígéretek beteljesednek, amit az Úr mond, az megvalósul, akkor is, ha nagyobb időszak teleik el az ígéret és a beteljesedés között. Amit az Úr ígér, az be is teljesedik. Ő soha nem csapja be övéit, mindig állja a szavát. Ezért jó dolog az igére építeni az életünket, mert amit nekünk személyesen mondott, azt meg is fogja tenni. Soha nem az Úrral, hanem velünk van a probléma, nem várjuk ki a beteljesedést, mert gyorsan szeretnénk hozzájutni az Úr ígéreteihez, vagy engedetlenek vagyunk, ahogyan Izráel is engedetlen volt a pusztában.

Kánaán földjének lakói megkeményítették szívüket Izráel fiaival szemben. Azért pusztultak el, mert nem ismerték fel az idők jeleit, nem látták meg, hogy a jövő Istené és az Ő népéé. Minden ezen múlt, Ráháb felismerte ezt, és ennek megfelelően hozta meg döntését. Ezek a népek ezt nem látják, vagy nem merik látni, inkább szembeszegülnek az Úrral. A sátán megtévesztette őket, és elhitette velük, hogy győzhetnek Isten ellen. Azonban Isten ellen nincs esélyünk. Bár mi is meglátnánk ezt. Nincs esélyünk az Úrral szemben, bármekkora sereget állítunk is fel Ellene. Egy lehetőségünk van, letenni a fegyvert, és beállni az Ő katonái közé. Igen, ez a megoldás, ne Isten ellen harcoljunk, hanem az Ő oldalán a világban lévő gonosz és a bűn ellen.

A továbbiakban a kívülállók irányában végzett szolgálatról ír az apostol (Kol 4,2-6). Ennek a szolgálatnak az imádkozás az alapja. Az imádkozás beszélgetés Istennel, igazi párbeszéd. Én elmondom, ami a szívemben van, aztán átengedem a szót Istennek. Akkor lesz igazi az imádkozás, ha várunk az Úrra, és engedjük Őt is megszólalni. A megszólalásban, szavának szívünkig való jutásában nagy segítséget jelent az ige olvasása. Az Úr az igén keresztül szól hozzánk.

Fontos az imádkozásban a kitartás és az éberség. Olyan hamar és olyan könnyen feladjuk az imádkozást. Pedig általa nagy dolgok mehetnek végbe. Az első gyülekezet élt is ezzel a lehetőséggel; amikor Pétert börtönbe vetették, összejöttek és imádkoztak érte, Isten válasza pedig az volt, hogy kiszabadította az apostolt. Szükség van ma is imádkozó gyülekezetekre, ne formalitás legyen az imádság, ne száműzzük a szószékre, hanem jöjjünk össze pusztán imádkozni. Merjük felvállalni ezt a szolgálatot. Ez nem kerül pénzbe, nem szükséges nagy beruházás hozzá, csupán két kezünkre van szükség hozzá.

Pál azt kéri, hogy imádkozzunk másokért, vagyis beszéljünk másokról Istennek, majd ha ezt megtettük, beszéljünk másoknak Istenről. Így lehet hatásos a szolgálatunk, mert az ige ajtaja sokak előtt be van zárva, de mi tudjuk, hogy a szívek kulcsa az Úrnál van. Egyedül Ő képes kinyitni az ajtót. Ő képes megnyitni a lehetőségeket. De figyeljünk, hogy amikor nyílik az ajtó, ne toporogjunk továbbra is előtte, hanem menjünk be rajta, éljünk a lehetőséggel.

Pál azt is kéri, hogy világossá tudja tenni az igét, vagyis úgy legyen képes hirdetni azt, hogy meg is értsék a kívülállók. A bizonyságtételünk gyakran elveszik a kánaáni nyelvjárásban. Szabadítsuk ki onnan, hogy minél többen megértsék az üzenetet. Ügyeljünk arra, hogy ne elriasszuk az embereket Istentől, hanem tegyük az Ő országát vonzóvá a számukra. Lássák meg az életünk által, hogy nekik is ott a helyük.

Fontos még, hogy a kedvező alkalmakat jól használjuk fel. Mindig a mostani a kedvező alkalom, ne féljünk tőle, és ne legyen fontosabb a saját dolgunk a másik lélek mentésénél. Áron is megvegyük, vagyis vegyük tudomásul, mindennek ára van, még a lélekmentésnek is. Mibe kerül? Saját kényelmemről, előnyömről való lemondásba. Azt jelenti ez, hogy nem sietek azonnal a magam dolgára, hanem inkább hagyom, hogy akár veszteség is érjen, csak megismertethessem az Úr kegyelmét az érdeklődőkkel. Az Úr Jézus, amikor Jairus házához sietett, megállt útközben a vérfolyásos asszony gyógyulása érdekében, közben pedig meghalt Jairus leánya. Jézus megfizette az árat, mert kigúnyolták, amikor azt mondta, nem halt meg, csak alszik. Mi már tudjuk, hogy minden árat kifizetett ott a kereszten, ezért ne sajnáljuk az időnket, szórakozásunkat. Lássuk meg, hogy az evangélium mindennél értékesebb.

Imádkozz minden reggel

Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is,

imádkozz minden este, imádkozz szüntelen.

Adj hálát minden reggel, adj hálát délben is,

adj hálát minden este, adj hálát szüntelen.

Kérjed őt minden reggel, kérjed őt délben is

Kérjed őt minden este, kérjed őt szüntelen.

Dícsérd őt minden reggel, dícsérd őt délben is,

dícsérd őt minden este, dícsérd őt szüntelen.

Isten áldásával.

Az Úrnak szolgáljatok!

K

ánaán földjének királyai és népe mindent megtesznek Izráel ellen, meg akarják akadályozni a honfoglalást (Józs 11,1-9). Isten azonban nekik adta azt a földet, így nem állíthatják meg az övéit. Látnunk kell, hogy az ördög mindent megtesz ma is, hogy feltartóztassa az evangélium terjedését. Isten népe ellen ma is összefogás indul. Jó azonban látni, hogy amit Isten megígért, az meg is valósul. Senki nem akadályozhatja meg Isten országának terjedését. Az evangélium a gonosz akarata ellenére is tovább terjed. A gonosz nem adja fel a harcot, mindent megpróbál. Van, amikor nyíltan támad, de gyakran álcázza magát, és erőszak helyett békés időket ad. Jobban tud aratni az ellenség békében, jólét idején.

Bizonyára a félelem kezdett eluralkodni Józsué és a nép fölött, azonban az Úr megszólítja, és rámutat, nem kell félniük. Bármilyen nagy és erős koalíciót alkot is az ellenség, nincs esélyük, mert Isten Józsuéval van. Tehát az ellenség bármikor támadhat, nagy erőket mozgósíthat, de ne feledjük, az Úr így szól: „Ne félj tőlük.” A mi erősségünk az Úr nevében van, ne figyeljük az ellenség létszámát, hanem mindig nézzünk fel Jézusra, mert Ő a győztes. Probléma mindig lesz, de ne engedjük, hogy fölénk nőjön, hanem forduljunk bátran szembe vele. Az Úr nevében győzelmet arathatunk. Akkor van esélyünk, ha nem saját erőnkre támaszkodunk, hanem az Úrra. Menjünk hittel, erősítsen az Úr szava, „ne félj tőlük.” És ha Ő ezt mondja, akkor ne féljünk, mert nincs okunk a félelemre. És ez nem kegyes beszéd, hanem az ige bizonyságtétele. Fogadjuk hittel, hogy amit az Úr mond, az a valóság. És mivel Józsué hitt az Úrnak, győzött.

Az evangélium ereje átjárja övéi életét, előbb a gyülekezetben való megnyilvánulását írta le az apostol, most pedig egy háznép életének átalakulását (Kol 3,18-4,1). Mert amikor a jó hír megérkezik valakinek az életébe és ott hatni kezd, az egész életterét formálni fogja. A házaspárok egymás iránti kapcsolatát is Isten országa hatja át. Immár az agapé szeretet és a szeretetben való engedelmesség lesznek a fő jegyek. Nem kényszerből vagy elnyomás hatására megvalósuló engedelmességről van szó, hanem Krisztus iránti szeretetből fakadó engedelmességről. Ez a szeretet nyilvánul meg egymás felé is. Akit szeretek, annak kész vagyok megtenni olyan dolgokat, amit másnak nem tennék meg. Benne van az is, hogy akit szeretek, attól nem kívánok olyat, ami számára veszélyes vagy megalázó.

A szülők a gyermekek felé próbálják vonzóvá tenni a krisztusi életformát, a hívő gyermekek pedig engedelmességben, szófogadásban mutassák meg, hogy életük fölött már az Úr Jézus uralkodik. 

Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben nem elsősorban beszéddel, hanem életvitellel lehet bizonyságot tenni. Ilyen volt a rabszolgák helyzete. Nem igazán volt lehetőségük szavakkal vallást tenni Krisztusba vetett hitükről, és esély sem volt arra, hogy ez eredményt hozzon. Ezért kéri Pál, hogy az életük, a munkavégzésük hívja fel a bennük végbement változásra a figyelmet. Ma is ez az előrevivő, ennek van igazi hatása és értéke, amikor meglátszik a mindennapokban a bennünk végbement változás. Mert Urunk nem azt akarja, hogy csak beszédünkkel tegyünk vallást, hanem megváltozott életünkkel. Az apostol hangsúlyozza, hogy most már ne látszatra végezzék szolgálatukat, hanem tiszta szívből, azzal a meggyőződéssel, hogy Krisztusnak végzik a munkájukat. Ne a rabszolgatartó személyére, hanem Krisztusra nézzenek. A legnehezebb munkát is Neki végezzék.

Mindenben ez vezessen minket is: az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Vajon én így végzem a munkám? Így forgolódok a mindennapokban? Azt látni, hogy mindent az Úrnak végzek? Vagyis úgy végzem a munkámat, mintha Jézus lenne a megrendelő, és Ő venné át azt tőlem? Igen, a tanítvány mindenhol és mindenkor tanítvány. Vagyis mindent úgy végez, mintha mellette állna az Úr, és látná, amit tesz.

A gazdáknak is úgy kell a munkavállalóhoz hozzáállni, hogy nekik is van gazdájuk, mégpedig az Úr. Ez fontos, soha ne feledjem, ha vezető, főnök, munkáltató vagyok is, hogy nekem is van munkaadóm, van főnököm, Aki számadásra fog vonni. Hányszor elfeledkezünk erről, és a hűtlen szolgához vagyunk hasonlók, aki visszaélt hatalmával, mert úgy gondolta, az Úr nem jön vissza, és így nem lesz felelősségre vonás. A tanítványnak van Gazdája, bármilyen pozíciót is töltünk be ebben a világban, ezt mindig szem előtt kell tartanunk. És Urunk vissza fog jönni.

Ó, TERJESZD KI, JÉZUSOM

1.  

Ó, terjeszd ki, Jézusom,

Oltalmazó szárnyad,

És csitíts el szívemben

Bút, örömöt, vágyat!

Légy mindenem, légy fényem:

Sötéten jő az éj.

Nagy irgalmadból élnem

Szüntelen Te segélj!

2.  

Ó, mosson meg az értem

Bőven hullt, drága vér!

Új lélekért könyörgök,

Újult akaratér’.

Kicsik, nagyok mind kérünk:

Őrködj vigyázva ránk!

Békességedbe térünk:

Te áldd meg éjszakánk!

Isten áldásával.

Ahogyan az Úr

A

z öt kánaáni király legyőzése után továbbvonul Józsué, és birtokba veszi a déli részeket (Józs 10,28-43). Nem lehet megállni, pihenni, hanem menni kell tovább. El kell foglalni az egész területet, mert csak utána lehet letelepedni és hozzálátni az ország kiépítéséhez, az élet megszervezéséhez. Az új életet teljesen birtokba kell venni, nemcsak a zsidóknak, hanem nekünk is. Nem elég csak néhány területet elfoglalni a bűntől, hanem egész lényünket Jézus uralma alá kell engedni. Ha egész életünk felett Ő uralkodik, akkor fog növekedni, erősödni az életünk. Amennyiben nem engedjük Jézusnak átvenni az uralmat, mindig régi életünkkel fogunk viaskodni. Akkor nem tudunk az új életnek örülni; adjuk át egész szívünket, lényünket Urunknak, engedjük, hogy Ő vezessen mindig előre. Nincs csodálatosabb, mint egyre jobban megismerni Isten országát, felderíteni szépségeit, és megismerni Királyát. A régi ember helyett foglalkozzunk egyre többet Urunkkal, csodáljuk, szemléljük és szolgáljuk Őt.

Egy hadjárat keretében foglalta el ezt a területet Izráel, nem tartottak pihenőt, hanem mindig mentek tovább. A lendület, a sikerélmény motiválta őket. De mindezt úgy élték meg, hogy tudták, nem magukban érték el ezeket a győzelmeket, hanem az Úr harcolt értük. Mindent az Úrnak köszönhetnek. Ha visszatekintünk eddigi életünkre, és látjuk a haladást, az előbbre jutást, ha örülünk győzelmeknek, ne feledjük, mindez azért alakult így, mert az Úr harcolt értünk. Az Úr ma is harcol népéért. Segít győzni a bűn felett, hiszen erőnk magában mit sem ér. A gonosszal szemben alulmaradnánk, Urunk azonban győzelemmel ajándékoz meg minket. Az evangélium ma is győztes hír, mi vehetjük tovább. Az Úr általunk hódítja meg a szíveket. Nem országokat és népeket kell elfoglalni, hanem a megfeszített Krisztus hirdetése által a reményt és az új élet lehetőségét ismertethetjük meg. Jézus nevében ma is történnek csodák, ma is meghátrál a gonosz. Merjük vállalni Urunkat, higgyük, hogy neve által rendbe jöhetnek életek, meggyógyulhatnak betegek, talpra állhatnak nyomorultak, és üdvösségre juthatnak a bűnösök. Jézus neve ma is hatalom, Benne erő van.

A győzelmek után visszatértek az alaptáborba. Szükség volt soraik rendezésére és az Úrral való kapcsolat erősítésére. Mindaz, amit megtapasztaltak, erősítette hitüket, és hálássá tette őket. Tudták, hogy mindezt az Úrnak köszönhetik. Az átélt megtapasztalások erősítsenek bennünket, erősítsék az Úrba vetett bizalmunkat. Lássuk meg, hogy számára valóban semmi sem lehetetlen. Nekünk is szükségünk van az Úrral való kapcsolat erősítésére, nem is kell erre hosszabb időt várni, mi már naponta megtehetjük ezt. Rengeteg eszköz biztosítja számunkra az igeolvasás és az elcsendesedés lehetőségét. Egyszerűen magunkkal tudjuk vinni a Bibliát, bárhol olvadhatjuk, és közben összeér a lényünk az Úrral. Az igeolvasás mindig az Úrral köt össze. És közben átéljük, hogy Ő is szól hozzánk. Mert Neki ma is van szava, és ma is meghallgat minket. Lehet, hogy nem történik mindig minden úgy, ahogy mi gondoljuk, és nem is azonnal mennek végbe a dolgok. A várakozás erősíti jellemünket, jó, ha megtanulunk türelmesen várni.

Jó arról olvasni, hogy az Úr választottai vagyunk, akiket szeret. Igen, kiválasztott a világból a maga számára, nagy kegyelem, hogy ez valósággá lehet az életünkben. Ő arról döntött, hogy szolgálatába von, mert szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk. Külön hálára késztető esemény, amikor ez az elhívás megtörténik. Mennyit kell az Úrnak várni és fáradozni, amíg meghalljuk a hívást, és engedünk neki. Olyan nehezen akarunk mozdulni, tele vagyunk bizalmatlansággal iránta. De amikor megismerjük Őt, amikor feltárul Jézus által előttünk Lénye mélysége, tétovázás nélkül Rábízzuk magunkat. Senki nincs, aki úgy szeret, mint Ő, akinek annyira fontosak lennénk, mint Neki.

Arra választott ki, hogy egy egészen új életformával Őt képviseljük ebben a világban. Ezt az új életformát az egyházban valósíthatjuk meg. Először is egymás felé nyilvánul meg mindaz, amit Tőle kaptunk az új természet által. Fel kell ölteni az új, krisztusi természetet, át kell venni annak minden megnyilvánulását. Nem egyszerre lesznek ezek a mieink, hanem rétegről rétegre öltözhetjük fel. Valahogy úgy van ez, mint az öltözködés, mindig azt a ruhát vesszük fel, amire az időjárás szerint szükség van.

Nézzük meg, jelen van-e életünkben a könyörületesség, a jóság, az alázat, a szelídség és a türelem. Ezek a tulajdonságok kevésbé fontosak a világban, azonban Isten országban fontos szerepük van. Az Úr Jézus is könyörülettel fordult a bűnös ember felé, tele volt jósággal, tanítványai felé pedig türelemmel. Hol tartok én? Mi van jelen az életemben? Bizony, gyakran ezek nem látszanak, kérjük Urunkat, segítsen ezeket magunkra ölteni.

Elszenvedve egymást - ezt is meg kell tanulni, ne akarjuk azonnal megváltoztatni a másikat, hanem szenvedjük, viseljük el addig, amíg majd megváltozik az Úr szeretete és kegyelme által. A türelmetlenség nem visz előre, nem segít megoldani a nézetkülönbségeket, hanem még inkább mélyíti közöttünk az űrt. Mindezek alapja a megbocsátás. A megbocsátásban pedig az Úr a minta, mindig Őt figyeljük. Ne az én mértékem, vagy a világ útmutatása határozza meg, miként bocsátok meg, hanem figyeljek az apostolra, ő azt javasolja: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek. Mindig azt kérdezzem meg, hogyan bocsátott meg nekem az Úr. Teljesen. Minden bűnömet eltörölte, és háta mögé vetette. Amit eltörölt, az nincs, az már múlt, és el van felejtve. Így bocsássak meg én is, teljesen és elfelejtve mindazt, amit megbocsátottam. Az élet minden területén irányelv lehet a számunkra: ahogyan az Úr. Számunkra Ő a minta.

Ahogyan az Úr is megbocsátott nektek - ezzel Pál rámutat, hogy nekem is szükségem van bocsánatra. Nem csak nekem kell mások felé gyakorolni a megbocsátást, hanem az Úrnak is van mit megbocsátania, és ugyanígy a másik embernek is van mit elengednie a számomra. Mert nemcsak a másik ember vétkezik, hanem én is.

Milyen gyakran nem tudunk beszélgetni egymással, nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal és egymással. Vagy ha beszélgetünk, akkor árad belőlünk a panasz, vagy a világ dolgait soroljuk. Igénk azt kéri, tanítsuk egymást a Krisztus beszédére. Igyekezzünk az igét minél jobban megismerni és egymással is megismertetni. Van miről beszélnünk: az Úr csodálatos dolgairól. Sőt, énekelhetünk, mert az által is erősödik a hitünk. Hálaadással énekeljünk, vagyis minden élethelyzetben lehet énekkel dicsérni az Urat. Az imádkozás és az éneklés mindig kéznél van, éljünk vele. Munkavégzés közben is énekelhetünk. A világ hangos a mindenféle zenétől, mindenhol szól valami, hát mi se szégyelljük az élet beszédének megzenésített változatát. Ne szégyelljük a bizonyságtétel ilyen formáját sem.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.

Beszélj te is az Úrral

A

z Úr harcolt Izráelért, olvassuk, és ezt tapasztalták a Kánaán földjén élő népek is (Józs 10,1-27). Felismerték, hogy nincs esélyük önmagukban megállni, ezért szövetkeztek Józsué ellen. Közös erővel kívánták megállítani Izráelt, mert látták Aj és Jerikó bukását, illetve Gibeon békekötését. Azt tervezték, Gibeont foglalják el először, azt a várost, amely megbékélt Isten népével. Ezek a népek védik magukat Istennel szemben, ahelyett, hogy ők is békét kötnének. Mert Isten ellen harcolni nem érdemes, Saul is rugódozott akarata ellen, és üldözte Jézust, azonban az Úr megállította őt. Az a jó, ha a tetteiről szóló bizonyságtételt hallva nem harcolni kezdünk az Úr ellen, hanem igyekszünk megbékülni Vele. Minden problémánk az ellene való szembenállásból fakad, abból, hogy nem akarjuk elfogadni vezetését, életünk feletti uralmát.

Gibeon segítséget kért Józsuétól, és ő nem feledkezett meg róluk. Nem hagyta magukra azokat, akikkel szövetséget kötött. Isten gyermekei állják a szavukat, nem csapnak be másokat. Nem úgy gondolkodott, hogy majd az emóri királyok leverik Gibeont, és így megszabadul tőlük. Józsué tudta, meg kell védenie őket. Az Úr pedig bátorítást ad a számukra. Olyan jó olvasni a biztatást: „Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket.” Mennyi mindentől félünk, és most azt üzeni az Úr, ne félj mindattól, ami eddig elrémített, ne félj az ellenségtől, aki meg akar akadályozni abban, hogy az Úr ígéreteit birtokba vedd. Amikor az Úr ügyét képviseljük, nem kell félni, még ha szövetkeznek is ellenünk, mert az Úr is jelen van és cselekszik.

Józsué megtámadta az ellenséges királyokat, a lerohanás taktikáját alkalmazta.  Bízott az Úr ígéretében, tudta, övé a győzelem, de tett is érte. Kigondolta a haditervet, cselt alkalmazott, a meglepetés erejére épített. Meg tudjuk-e mi lepni a gonoszt? Van-e elképzelésünk az ellene folyó küzdelemben? Ezek az emberek a meglepetés érdekében vállalták a kemény menetelést, a fárasztó utat, és nem a maguk kényelmére gondoltak. Harminc kilométert tettek meg felfelé menetben, és amikor a helyszínre értek, azonnal támadtak. Senki nem gondolta, hogy olyan gyorsan odaérnek, azt pedig különösen nem, hogy pihenés nélkül azonnal támadni fognak. Másrészt az Úr megtámogatta seregét. A hirtelen támadás által összezavarta az ellendéget, majd a menekülőket nagy jégeső érte. Az Úr segíti népét, harcol értük, és így harcol mai népéért is. Mindenben támogatja az evangélium, a jó hír terjedését. Mert Ő nem fegyverrel harcol, és nem pusztításra ösztönöz, hanem a ma még ellenséges indulatúval is szövetséget, békét akar kötni. Jézus mindenki büntetését magára vette a kereszten, és Isten azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen. Ne féljünk vinni az igét, vállalni azt minden helyen, bízzunk az Úr támogatásában. Mert Ő képes meggyőzni az ellenállókat, Ő képes egyedül megváltoztatni az életeket. A szívek és gondolatok fölött egyedül Neki van hatalma.

A győzelem napján beszélt Józsué az Úrral, és az Úr meghallgatta, olyan csoda történt, ami megerősítette a népet abban, hogy Józsuéval van az Úr. Erre a jelre a népnek volt szüksége, azért adatott, hogy merjenek továbbra is bízni Józsuéban, lássák meg, hogy az Úr harcol érte, vele van, mint Mózessel is. A csodák soha nem öncélúak, mindig Istenre irányítják figyelmünket. A mai csodáknak is a kereszt felé kell segíteni az embereket, meg kell látni mindazt, ami ott történt. Mert az értem ment végbe. Ahogyan Józsué beszélt az Úrral, úgy beszélhetek Vele én is. Hidd el, bármikor és bárhol az Úr elé állhatsz és megszólíthatod. Még harc, vagyis munka közben is lehet beszélni Istennel. Neki mindig van ideje rád, és ne félj őszintén Rá bízni mindent. Amit átadtál Neki, azt bízd is Rá, hidd, jó kezekben van életed és dolgaid.

A győzelem megerősítést jelent a jövőre nézve, az újabb feladatokra is. Mindig a jelen győzelméből, eredményéből meríthetünk erőt, és győződhetünk meg az Úr hatalmáról és segítségéről. A mai győzelem a jövő győzelmének alapja, ebből erőt lehet meríteni, azt üzeni, ahogyan ma győzelmet adott az Úr, ugyanígy fog győzelmet adni más ellenség fölött is. Soha ne az ellenségre, mindig Őreá nézzünk. Az ellenség változik ugyan, mindig más lesz, de az Úr soha nem változik, Ő mindig ugyanaz marad.

Pál határozottan ír az új emberről és annak új életéről, új irányultságáról (Kol 3,5-11). Az új embert már Krisztus tölti be, ezért a régi életformája nem vonzó a számára. Azonban azt is látni kell, hogy a bűn nem mond le rólunk, ezért harcolni kell ellene. Öldököljétek meg tagjaitokban azt, ami földi, ami a világ életmódjára  ösztönöz. Hogyan lehet megöldökölni? Úgy, hogy most már az odafenn valókkal törődünk, az igéről gondolkodunk, és az Úr életét figyeljük és követjük.

Az új ember már új életvezetést folytat, ami korábban természetes volt a számára, már nem az. Az új ember Isten országának rendjére figyel, és azt követi. Meglátjuk, hogy azok az igazi értékek, amik Isten országában jelen vannak. Ez azt jelenti, hogy a hívő embernek újra kell tanulnia az életet, és ezt az Úr Jézustól tanulhatja. Hiszen ami a régi életben elfogadott volt, az már Isten országában nem jöhet számításba. Ettől minden nap meg kell szabadulni, itt már a krisztusi értékek kaphatnak teret. Minden nap el kell vetni magunkat a világ megoldásától, a bűnös emberi természet indulataitól. Nekünk kell meghozni a döntést, hogy már nem ezen indulatok mentén kívánunk cselekedni, hanem az Úr tanítása szerint. Isten országa a megbocsátásra épül. Lehet megbocsátani, itt nincs helye a gyűlöletnek, az ellenségeskedésnek, mert az Úr is megbocsátott még a kereszten is. A legjobb fegyver a megbocsátás.

Az új ember növekedő, megújuló ember. Nem befejezett, hanem az Úrral való élő kapcsolat által növekedésben lévő élet. Növekedik-e az életem? Van-e előrehaladás? Mert bizony, gyakran elbukunk, de fel kell állni, mert lehetséges felállni és újrakezdeni.

Imádkozz minden reggel

Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is,

imádkozz minden este, imádkozz szüntelen.

Adj hálát minden reggel, adj hálát délben is,

adj hálát minden este, adj hálát szüntelen.

Kérjed őt minden reggel, kérjed őt délben is

Kérjed őt minden este, kérjed őt szüntelen.

Dícsérd őt minden reggel, dícsérd őt délben is,

dícsérd őt minden este, dícsérd őt szüntelen.

Isten áldásával.