Csak Jézus egyedül

J

eruzsálem eleste után a világ lakói is csodálkoztak, nem hitték, hogy ez megtörténhetett (JerSir 4,12-22). Senki nem gondolta, hogy Isten népe elesik és fogságra megy. A legnagyobb baj, hogy maguk a zsidók sem gondolták, hogy ez megtörténhet. A próféták, köztük Jeremiás is állandóan figyelmeztették őket, hirdették, hogy térjenek meg, de nem hallgattak rájuk. Úgy volt a nép, mint a kisgyermek, akinek sokszor beígérik a fenyítést, de a végén elmarad. Ezért úgy véli, soha nem is fog kikapni, nem büntetik meg, csak beszélnek, ijesztgetnek a szülők. A mai ember is így gondolkodik, Isten csak beszél, a Biblia régi könyv, nem lesz semmi az ítéletből, mert az Úr szeret, és a végén úgyis megbocsát. Nem gondolkodunk mi is így, Isten megbocsát, és nem lesz ítélet, ez a világ is tovább halad az útján, egyre jobb lesz az élet? Azonban vegyük komolyan az Úr szavát, hogy ne utólag csodálkozzunk, hanem inkább keressük Isten kegyelmét. Menjünk a kereszt tövébe, és kérjük megfeszített Urunk drága kegyelmét, mert a kereszten kívül nincs remény; személyes életünk és az egész világ reménye ma is a golgotai kereszt.

Nagyon elgondolkodtatott a tizennyolcadik vers: „letelt az időnk, eljött a vég”. Letelt az időnk - maga az Úr Jézus is beszél a pogányok idejének leteléséről, készülünk rá, kihasználunk minden percet az evangélium megismertetésére?  Megteszünk mindent mások Krisztushoz vezetéséért?

Másrészt a személyes időnk is letelik - készülünk az Úr elé állásra? Gondolok rá: van-e üdvösségem, és ha el kell hagynom a földi életet, hogyan teszem, és hová érkezem meg? Van üdvbizonyosságom? Uram, eléd hozom bűnös életem, kérlek, fogadj el, bocsáss meg, és vigyél haza az atyai házba. Olyan jó, hogy az igére építhetünk, mert az megbízható, és belőle tudjuk meg, hogy Jézusért megbocsát az Úr, eltörli minden bűnünket. A próféta üzenete állandó készenlétre és Krisztus-várásra indít, soha ne lankadjunk meg, ne feledkezzünk bele a világba, saját nehézségeinkbe, hanem várjuk örömmel Urunkat.

Jézus egyre erőteljesebben jelenti ki magát a tanítványok számára. Hatalmas tettei mind arról beszélnek, hogy Ő Isten Fia, de még ennél is többet kapnak, meglátják isteni lényét. Ebben az elváltozásban szembesülnek azzal a ténnyel, hogy Jézusban Isten áll előttük. Jézus isteni valósága veszi körül őket. Egy pillanatra lehull a fátyol a szemükről, és annak látják Őt, Aki: Istennek. Felragyogott-e már előttem Jézus dicsősége, látom-e, hogy több mint ember, az az élő Isten, aki azért jött el a világba, hogy megkeressen és megmentsen?

A tanítványok belekerülnek a menny jelenlétébe, és annyira jó ott lenniük, hogy nem is térnének vissza az emberek közé (Mt 17,1-13). Ki akarják sajátítani azt, amit azért kaptak, hogy belőle merítsenek erőt a bizonyságtétel napjaiban. Rögzíteni akarják a szent pillanatot, de nem lehet, a törvény és a próféták korát felváltja a kegyelem korszaka, és erről kell majd bizonyságot tenni. Új idők járnak, a kegyelem szele zúg végig a földön, és ez a szél ma is fúj. Kérjük, fújj, Szentlélek Isten, járd át szívünket, adj megtérést, megújulást, tiszta látást és hitben való növekedést. Várjuk, hogy köztünk is fújjon, munkálkodjon a Lélek.

A tanítványok az őket beborító felhőből az Atya hangját hallják: most már Jézust hallgassák, Őreá figyeljenek. Az Atya számunkra is ezt üzeni, Jézus az Ő szava, Őt hallgassuk. Ne figyeljünk mellékhangokra, megtévesztő zajokra, csak egyedül Jézusra. Igen, Őt hallgassuk, mert az Ő szava élet és iránytű, amely célba segít. Annyi mindenki kéri ma a figyelmünket, zajos a világ, zajos a környezetünk, várják szavazatunkat, megmondják a tutit, ígérnek fűt, fát, de semmi sem változik. Sokan elhiszik, sokan az embertől várják a megoldást. De igénk rámutat, hogy ne embertől várjunk segítséget, bármilyen nagyok és elismertek legyenek is.  Miért? Mert az ember szava bűnös, és amíg nem adja azt át Jézusnak, amíg nem Őreá figyel mindenki, addig nem lesz mélyreható változás. Előbb nekünk kell újjászületni, mert ez hoz igazi változást. Amíg ez nem történik meg az életünkben, csak kozmetikázunk. Addig csak úgy vagyunk, mint Matula bácsi, becsapjuk a világot, cifra szerszám, öreg ló. Mennyire megtéveszt minket a cifra szerszám, és nem vesszük észre, hogy a ló viszont maradt öreg. Amíg nem térünk meg, maradunk bűnös, elveszett, Isten nélkül élő emberek.

Nem véletlenül mondja Isten: Jézust hallgassátok. Eljött hozzánk, figyeljünk Rá, hallgassuk, mert szava élet. Hallgassuk, mert szavát az élete igazolja. Nem kampányt folytat, nem belőlünk él, nem szavazatunkra vár, hanem a szívünket kéri, hogy megtisztítsa. Ő értünk adta az életét.

Amikor Jézus odamegy hozzájuk, senkit nem látnak, csak egyedül Jézust. Bár mi is ezt élnénk át, csak egyedül Ő van mellettünk, Lénye körülvesz, békessége és kegyelme betölt. Mindez azt jelzi, egyedül Őreá van szükségünk. Lehetünk egyedül, de ha Jézus velünk van, nem kell félni, a világ legfontosabb és leghatalmasabb személye vesz körül. Jézus nélkül miénk lehet akár a világ is, mégis magunk maradunk, mert lelkünknek Őreá van szüksége. Ő az út az Atyához.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld színén!

Benned van irgalom,

Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom,

Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!

Míg Ő tart karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek,

Mit árt, ha Ő veled?

Töröld le könnyedet,

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Alázattal tele,

Hadd merüljek bele,

Hisz idegenben jár

Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át,

A lelkem otthonát,

Világosságodat

Elérhetem!

Isten áldásával.

„Kinek mondotok engem?”

A

 próféta előtt megelevenednek a babiloni támadás borzalmai (JerSir 4,1-11). Látja maga előtt a nyomorúságos állapotokat, a városba bemenekült nép sokaságát, elfogy az ennivaló, szenvedés és halál mindenfelé. Izráel fiai hamis reménységben éltek, úgy gondolták, a formális hitük és maga templom épülete megmenti őket. Nem tértek meg, és ezért jött az ítélet. A csodálatosan felépített világ, a kialakított jólét szinte az egyik pillanatról a másikra eltűnt, és helyébe lépett a nélkülözés, a szenvedés.

Jeremiás megrendülten éli át a tragikus eseményeket, de nem csak siránkozik, hanem lát is. Látja, mennyire megváltozott minden, megfeketedett az arany, ami ragyogó szép volt, amiről azt gondolták, soha nem változik meg, az megváltozott. Elváltozott a színarany. Jó mindezt előre szem előtt tartani, ebben a világban minden bármikor megváltozhat. A szépen felépített élet, a gazdagság, a jólét egyik percről a másikra eltűnhet. Az Isten nélkül felépített világ összeomlik. Bármennyire elkápráztat bennünket a sok ragyogás, és hamis biztonságérzetet kelt bennünk, az összeomlás bármikor megtörténhet. Mert ha nem halljuk meg Isten hívását, megengedi, hogy szembesüljünk hitetlenségünk következményeivel. Az élet összeomlásai rámutatnak: Isten nélkül nincs igazán jó élet, és azt üzenik: Istenre van szükségünk. Azonban mi ne erre várjunk, hanem már most keressük, kutassuk Isten országát, legyen eledelünk az ige. Vegyük kézbe és tanulmányozzuk, keressük Jézust, mert Ő az élet.

Megdöbbenve látja a próféta, milyen gyorsan elértéktelenedik az emberi élet.  Csak cserépedénynek tekintik Isten alkotását. Nem érték, hanem olyan, mint a tárgy, amit össze lehet törni, ki lehet dobni, ha nincs már szükség rá. Mintha ma is ezt látnánk, nem az élet az igazi érték sokak számára. A pénzt, a hatalmat sokkal többre tartják. A jobb anyagi helyzetért mindent megteszünk, több munkát vállalunk, és közben megfeledkezünk egymásról. Autók, számítógépek, okostelefonok garmadája, wellness, tengerpart és minden, és közben távolodunk egymástól. Ezeknek az elmúló javaknak rendelünk alá mindent, még emberi kapcsolatainkat is. Urunk azonban rámutat, több az élet ezeknél. Bár meglátnánk és Hozzá mennénk, és kérnénk, hogy ajándékozza nekünk ezt az életet.

Az emberek is átalakulnak, a nyomorúságos időszak mindenkit átalakít. A nehéz élethelyzet megváltoztat, belső átalakulást visz végbe bennünk, önzővé tesz. Megdöbbenve és elborzadva írja le a próféta, hogy mennyire megváltoztak még az anyák is. Az éhínség, a szenvedés kivetkőztette őket anyai méltóságukból. Amikor megszakad Istennel a kapcsolat, a megváltozott élethelyzetet magunkban nehezen tudjuk elviselni. Ilyenkor már csak a kapkodás következik. Azonban ilyenkor is lehet kiáltani, az Úr meghallgatja, és kiment az embertelen átalakulás folyamatából. 

Mi sem tudjuk elképzelni, ahogyan a zsidók sem gondolták, hogy akik csemegéket szoktak enni, a szemétdombon turkáljanak. Az elmúlt években azonban láthattuk, mennyire valósággá válhat mindez, hányan vesztették el mindenüket és váltak hajléktalanná. Mi, akiket ez elkerült, nem gondoljuk, hogy valaha is kerülhetünk olyan élethelyzetbe. Pedig jó lenne gondolni arra, hogy az élet bármikor megváltozhat. És akkor talán megtanulnánk megelégedetten élni. Ha az Úrhoz fordulunk, megbecsüljük azt, ami van. Nem pazarlunk, hanem hálásak leszünk még a maradékért is. Urunk adjon hálát a szívünkbe mindazért, amivel rendelkezünk. Nagy kegyelem, egyben felelősség is a jólét - hogyan éljük meg?

Nagyon fontos az a kérdés, amit az Úr Jézus feltesz a tanítványoknak és egyben nekünk (Mt 16,13-28). Az élet legfontosabb kérdése: kinek mondom Őt, kicsoda Ő a számomra? Ezt a kérdést ne engedjük el a fülünk mellett, vegyük komolyan, nézzünk vele szembe, és válaszoljuk meg. De mit mondunk rá? Még azt, amit az emberek? Tanító, híres ember, jó ember? Egy vallásalapító? 

Miért fontos ez a kérdés? Mert ettől függ a boldogságunk, az örök életünk. Amikor Péter előtt feltárul a valóság, és megvallja, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten fia, az Úr boldognak mondja. Nagy boldogság, amikor Isten Lelke megnyitja a szemünket, és meglátjuk Jézusban személyes megváltónkat. Csodálatos pillanat, amikor felismerem, Őreá van szükségem. Jézus felismerése bűnismerettel párosul, meglátom, bűnös, elveszett ember vagyok, és pont ezért van az Úr Jézusra szükségem. Ő az, Aki meg tud szabadítani bűneimből, Ő kapcsol össze keresztje által a mennyel. A kereszt a híd, amin célba érhetünk.

Nem elég azonban az elméleti felismerés, a gyakorlatban, a mindennapi életben kell megnyilvánulnia a hitvallásunknak. Hogyan? Akinek Jézus az Isten Fia, az elindul követni Őt. Mégpedig keresztjét felvéve. Tulajdonképpen itt kezdődik a keresztyén élet, elindulok követni Őt. A követés pedig magával hozza a magam megtagadását. Amíg nem mondok nemet magamra, nem adok át minden vágyat és elképzelést Neki, addig követni sem tudom. Miért? Mert Jézus megy előttem a keskeny úton, és ha én nem fogadom el, hogy legyen, amint Ő akarja, vagyis nem mondok nemet a magam útvonalára, elmaradok Tőle. Hiszen úgy nem tudom követni, hogy a saját utamon megyek. Pedig sokan így vannak, hangoztatják, hogy követik Jézust, de nem tagadták meg magukat, nem bízták Rá életük minden mozdulatát. Követni azt jelenti, megyek arra és oda, ahová Ő megy. Megyek magamat megtagadva, keresztemet felvéve. A kereszt jelenti, hogy kész vagyok a szenvedésre, a halálra Jézusért. Azt jelenti, hogy meghalok a magam számára, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Mi magunk akarjuk megmenteni magunkat, saját megoldásainkhoz ragaszkodunk. Mi keresünk társat, munkát, mi döntjük el, hová menjünk tanulni, miképp töltsük el szabadidőnket. Az életet szeretnénk megmenteni, görcsösen ragaszkodunk hozzá, aztán mégis elveszítjük. Isten országa logikája: ha meg akarjuk menteni az életünket, előbb veszítsük el Őérte. Azt jelenti ez, hogy lemondok saját jogaimról, és átadom magam Neki, rábízom egész életemet.

Az Úr Jézus üzen, ha már megtapasztaltuk mindannak az elvesztését, amiért küzdöttünk, amit saját kezünkkel felépítettünk, akkor ne mi akarjuk megmenteni. Fogadjuk el az Ő javaslatát, Isten országa logikáját. Vagyis engedd el mindazt, amihez annyira ragaszkodtál, ne félj, hanem ragadd meg Jézust, és bízd Rá magad. Ha elengeded, ha nem te akarod mindenáron megmenteni életedet, kapcsolatodat, megnyered. Ne akarj bizonyítani, ne akard megmutatni, hanem engedd el. És az Úr azt üzeni, akkor megtalálod, megtalálod Őbenne és Őáltala mindazt, amit elengedtél, csak jobb minőségben. Ő minőségi életet ajándékoz neked.

 Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.

Az Úr jelenlétében

A

 próféta elmondja fájdalmát Jeruzsálem lakóinak, az ő népe sorsa miatt fáj a szíve (JerSir 3,49-66). Azért, mert Isten választott népe fogságba került, nem ott van, ahol lennie kellene. A csodálatos ország helyett idegenek közt, rabságban él. A szabadság, Isten jelenlétének megtapasztalása helyett rabláncon, idegen uralom alatt vannak. Mindez fáj neki, nem megy el mellette szó nélkül, azt szeretné, ha a nép Isten gyermekeként élne, ha betöltené küldetését, és örülne Urának.

Nekünk fáj-e népünk sorsa, a körülöttünk élő emberek bűnös élete? Fáj-e látni az Isten nélkül, kegyelem nélkül kárhozat felé sodródó embereket? Meglehet, már ezt nem is látjuk. Csak a társadalmi helyzetre, a megélhetési körülményekre figyelünk. Csak azt nézzük, van-e munkája valakinek, meg tud-e élni, és sikerül-e mindent megszerezni, amit ez a világ kínál. De nézzük-e, hogy merre tartanak az emberek? Fáj-e a szívünk a sok széles úton vándorlóért, akik még nem ismerték meg Jézus Krisztust, nem élték át Isten kegyelmét, és sodorja őket a világ áramlata? És bár sok mindennel rendelkeznek, tele van a lakásuk rengeteg holmival, a számítástechnika legmodernebb készülékeivel, udvaraikon több autó áll, de a szívből hiányzik a békesség, nincs megértés és szeretet egymás között. Szülők és gyermekek nem beszélnek egymással. Látjuk, hogy bizony, ezekre nem megoldás a jó anyagi helyzet. Fáj-e ez nekünk, és hordozzuk-e imádságban az embereket?

A próféta úgy érzi, összecsaptak a feje fölött a hullámok, mert nem értik meg, hanem támadják, ellenállnak neki. Pedig ő szeretne segíteni, megmutatja az életváltozás útját. Rámutat, az első teendő: hívjuk segítségül az Urat, de nemcsak javasolja ezt, hanem maga is így cselekszik. Hívjuk segítségül még ma, forduljunk Hozzá és mondjuk el, hol tartunk. Tárjuk fel a szívünket, mondjuk el: Uram, egyedül Ellened vétkeztem, elhagytalak, vagy egyáltalán nem is kerestelek eddig. Nélküled indultam az életnek, azt gondoltam, értek hozzá, de nem, összecsaptak a fejem fölött a hullámok, segíts rajtam.

Jeremiás is megtapasztalta, hogy az Úr válaszol a kiáltására. Igen, Ő válaszol, hamarabb, mint ahogy kiáltunk. Elküldte Fiát, Jézust a világba, Általa közelít hozzánk, és Rajta keresztül szól. Isten válasza Jézus. Bár meglátnánk ezt. Benne és Általa válaszol minden problémánkra, Benne küldte el a megoldást is, Ő tud rajtunk segíteni.

Ismét így szól az Úr: ne félj! Mennyire látja, hogy szükségünk van a bátorításra, mert olyan könnyen teret engedünk a félelemnek. Pedig, ha mindig Rád nézünk, Urunk, oszlik a félelem. Igen, mert Te mindennél nagyobb vagy. Dávid sem rettent meg, amikor rárontott a nyájra az oroszlán és a medve, és nem félt, amikor Góliáttal találta magát szemben. Miért? Mert állandóan az Úr jelenlétében élt, ott érezte maga mellett, és ismerte jól, tudta, hogy nem létezik az Úrnál erősebb, hatalmasabb. Ismerjük mi Urunkat? Meg vagyunk győződve, hogy ezen a világon nem létezik hatalmasabb személy Nála? Olyan jó ezt tudni, mert így, amikor belépünk jelenlétébe és kezére bízzuk magunkat, tudjuk, hogy jó kezekben vagyunk, ahonnan senki és semmi ki nem ragadhat.

Visszatekintve még a négyezer ember megvendégelésére, annyira megragadott engem, hogy három napig egyvégtében Jézussal voltak az emberek (Mt 16,1-12). Ennyire vágytak Rá és üzenetére, és mindennél fontosabb volt a számunkra. Megtudták, hogy most ott lesz a vidékükön, és Érte, az igéért mindent félretettek. Nem egy program a sok közül az igehirdetés, a Jézussal való találkozás. Nem, ez a legfontosabb lehetőség, és ezt megragadják, ezzel élnek. Olyan szomorú látni, hogy nem így van ez körünkben, politikai, kulturális rendezvényre és mindenre elmegyünk, de amikor az igét hirdetik, olyan kevesen vagyunk. Hiányoznak a lelkészek is, mert valami fontosabb, valami előrébb van, mint az Úr, a Mester. Gondoljuk végig, tényleg Ő a mi Mesterünk, Tőle akarunk tanulni? Lelkünk megfeszül, csak hallja Őt? Ezek az emberek mindent félretettek Jézusért. Nem foglalkoztak azzal, mi van otthon, ki ügyel a jószágra, hanem maradtak. Még azután is maradtak Jézussal, hogy elfogyott az útravalójuk. Uram, adj ilyen Utánad való vágyat a szívembe. Mert bizony, késő éjjel ott ülünk a hírek, a megosztások mellett, de vajon ott ülünk-e igéd mellett is? Ó, Uram, könyörülj rajtunk, töltsd be Lényeddel szívünket, és adj megújulást.

Jönnek a farizeusok is, de milyen szomorú, hogy nem éhség van a szívükben, hanem kísérteni, támadni és ellehetetleníteni akarják Jézust. Hogyan jövök én az Úrhoz? Mi van a szívemben, amikor egy alkalmon vagyok? Őutána vágyakozom, éhes és szomjas a szívem?

Mindig jelet akarnak, valami mást, mint ami épp van. Ott van Jézus, és Ő nem elég nekik, nem látják, hogy az Ő Lénye, élete és igéje a jel. Hiszen soha nem élt, soha nem hajolt le az összetört szívű, bűnös, nyomorult emberhez még így senki, mint Ő. Nekem elég-e Ő? Elég-e az ige, vagy mindig valami mást várok? 

Fontos az a kérdés is, hogy az idők jeleit meg tudjuk-e ítélni? Annyi mindenhez értünk, de látjuk-e, hol tartunk? Tudjuk-e követni az ige által Isten üdvtervét? A farizeusok nagy tudásúak voltak, mégsem látták meg, hogy új idők jönnek. Nem ismerték fel Jézus életét látva, hogy eljött a kegyelem esztendeje. A törvény helyére a kegyelem lépett. Nem a beleszületés, hanem az újjászületés a belépő a mennyek országába. Vajon még mindig a születés a fontos a számodra, vagy rádöbbentél: újjá kell születnem?

Nehezen tartják a lépést Jézussal a tanítványai is. Annyira csak a megélhetésre, a kenyérre koncentrálnak, hogy nem értik Jézust. Másrészt a csodák nem érték el azt náluk sem, hogy igen, ha Jézus megsokasítja a kenyereket, akkor nem kell félteni magunkat, Ő gondoskodik rólunk. A múlt csodái a jelen erőforrásaivá válhatnak. Ezekből meríthetünk erőt és reménységet, ha tegnap az Úr ezt tette, és még maradék is van, ma is kisegít a bajból, ma sem vall kudarcot.

Fontos még, hogy ne a megélhetés felől, a test tápláléka felől aggódjunk, hanem figyeljünk oda, mivel tápláljuk a lelkünket. Nem mindegy, kire hallgatunk, milyen tanítást szívunk magunkba. Figyeljünk a Lélek vezetésére, azt az üzenetet vegyük komolyan, ami által a Pásztor hangját halljuk.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.

Jézus módszere

C

sodálatosan vigasztal az ige, felemeli fejünket a porból, és az Úrra mutat (JerSir 3,34-48). Őt nézd, ne ragadj le az igazságtalanságnál, ne a gonoszságra, a hazugságra figyelj, hanem Istenre. Ha így teszünk, másképp fogjuk látni az élet eseményeit. Felismerjük, hogy minden az Úr szemei előtt megy végbe, semmi nem történik titokban, az sem, amiről mi úgy gondoljuk, senki nem tud Róla. Az Úr szemei előtt zajlik minden, és eljön az idő, amikor vállalnunk kell az élet felelősségét. Sokan zúgolódnak: ha Isten látja a dolgokat, miért engedi megtörténni a sok rémséget, miért nem büntet azonnal. Tetteinkért felelősek vagyunk, szabad Istenre figyelve, Lelke vezetése alatt élni, de el is utasíthatjuk ezt. Ha Isten nélkül élünk, új szív nélkül vagyunk, bármire képesek lehetünk.

Azonban Isten ad lehetőséget a megtérésre. Azt üzeni Jeremiás által, hogy ne siránkozzunk, hanem nézzünk szembe magunkkal, bűneinkkel, és bűnbánatot tartva térjünk meg Hozzá. A bűnös élet megoldása a bűnbocsánat és a megtérés. Azt jelenti ez, megvallom bűneimet, és az Úr Jézus vére érdeméért megbocsát, én pedig innentől kezdve új, Krisztusnak engedelmeskedő életet élek. Már nem a bűnt követem, hanem Jézust, az életet. Így azután megváltoztatom eddigi gondolkodásom és életvitelem, Isten szavához igazodom, és többé nem mondom a rosszat jónak, és a jót sem rossznak. 

Sokan látják a világban lévő igazságtalanságot, a sok szenvedést, tragédiát, de addig nem lesz változás, amíg az ember belülről nem változik meg. Ez pedig csak újjászületés által lehetséges. Isten szent Lelke végzi el igéje által.

Jeremiás rámutat, hogy emeljük fel szívünket és kezünket az Úrhoz, lássuk meg, hogy mi vagyunk a vétkesek, az engedetlenek. Minden gonoszság a földön azért van, mert az ember bűnös. Elszakadt Istentől, a saját feje után megy, és ennek ez az eredménye. Erre csak egyetlen gyógymód létezik, segítségül kell hívnunk az Úr nevét. És aki ezt megteszi, csodálatos gyógyulást tapasztal meg magában. Az elmúlt napokban is láttuk az újszövetségi napi igénkben, hogy ha valaki őszintén kiáltott Jézushoz, Ő meghallotta, lehajolt hozzá, és könyörült rajta. Ő könyörülő Isten, nem megy el mellettünk, hanem megáll és felsegít, ha elestünk. Hívjuk Őt segítségül most, bármilyen nehéz helyzettel kelljen is szembenéznünk, ne szűnjön meg a bizalmunk. Mennyi csodát látunk az igében, lehetetlennek tűnő helyzetekben cselekszik övéi érdekében az Úr. Ő nem feledkezik meg a Benne bízókról.

Jézus visszament Galileába, felment egy hegyre, és leült (Mt 15,29-39). Mindezt azért, hogy odamenjenek Hozzá azok, akiknek valóban szükségük van Rá. A hegyre csak azok mentek, akiknek Jézus kellett, akik Tőle várták életük megfordulását, akik új életet akartak Általa kezdeni. A betegeiket Jézus lába elé tették. Ez nekünk szóló útmutatás, tegyük a lába elé mindazokat, akik testben, lélekben betegek, akikkel nem tudunk mit kezdeni. És Ő meggyógyítja. Ő ma is képes a gyógyíthatatlan betegséget is meggyógyítani, képes a lelki mélységből felemelni. De vigyük Elé szereteteinket, beszéljünk róluk Urunknak. Mondjuk el, mi a probléma, valljuk meg, hogy mi csődöt mondtunk. Higgyük el, hogy Ő nem mond csődöt.

Olyan jó volt Jézussal lenni, hogy észre sem vették, és eltelt három nap. És még most sem akarnak elmenni, jó nekik ott lenni. Három napig nem foglalkoztatja őket a munka, isszák Jézus szavát, és még most sem akarnak távozni, étlen-szomjan is vállalják Őt. Milyen kevés időt szentelünk mi Neki, olyan hamar letesszük az igét, lerövidítjük az istentiszteletet. Természetesen, amikor nem igéről van szó, bármennyit képesek vagyunk egy helyben ülni. Órákig is tudunk sztárokat hallgatni, de Jézus számára minimális idő jut. Azért is ilyen nyomorúságos az életünk, azért szenvednek a gyülekezetek is, mert nem Ő a fontos.

Jézus sem akarja még elbocsátani őket, mert tudja, hogy éhesek, nem bírnák ki a hazavezető utat. A tanítványok úgy látják, ez megoldhatatlan probléma, nem veszik észre, ha ott van Jézus, nincs megoldhatatlan helyzet. Mi is hányszor így gondolkodunk, honnan vegyünk, hogyan oldjuk meg, és elfeledjük: van Megváltónk, van Urunk, akitől szabad kérni.

Arra sem gondolnak, hogy van hét kenyerük és néhány haluk, és a problémát mindig a meglévőből kiindulva kell megoldani. Mindig azzal kezdjük el, ami van. A hogyan-t is megmutatja az Úr. Adjuk át Neki azt, amivel rendelkezünk, és az Ő kezében annyi lesz belőle, amennyire szükség van.

Jézus kézbe veszi az ételt, és hálát ad. Ez is fontos, hálát ad azért, ami van. Nem elégedetlenkedik, zúgolódik, miért csak ennyi, hanem hálás, megköszöni Istennek, amit adott nekik. Ezt követően adja a tanítványoknak, ők pedig az embereknek. Ez Jézus munkamódszere, előbb az Ő kezébe, aztán a tanítványokéba, azok pedig, amit kapnak, továbbadják az éhezőknek. Ha életünket az Ő kezébe tesszük, kapunk áldást, anyagi lehetőséget, és megismerjük az Úr drága kegyelmét. Mindezt azért kapjuk, hogy adjuk tovább.

A maradékot most is össze kell szedni, és lényeges, hogy van maradék. Ha továbbadjuk, amit Jézustól kapunk, nemcsak elég lesz, hanem mindig marad is. Így gondoskodik Övéiről. Nem használ ki, nem zsákmányol ki, hanem megajándékoz. Így cselekszik ma is. 

AZ ÁLDOTT ORVOS ERRE JÁR

1.  

Az áldott Orvos erre jár,

A drága Főpap, Jézus.

Igéje szól, szívünkbe száll,

Egyetlen üdvünk Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

2.  

Ki minden vétket megbocsát,

S bűnünk eltörli: Jézus.

Megnyitja a menny ajtaját,

S vezérel minket Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

3.  

Ti gyermekek, kicsik, nagyok,

Tiétek is lett Jézus,

Csak útjain haladjatok,

És véletek lesz Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

4.  

S ha egykor égbe térhetünk,

Miénk örökre Jézus,

Trónjánál zendül énekünk

E drága névről: Jézus!

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.