Vészjelzés, halld meg!

A

 királyt egész éjjel gyötri a kérdés, vajon meg tudja-e szabadítani Dánielt az Istene. Dárius nyugtalan, hiszen saját hatalmának, tekintélyének védelme miatt kiszolgáltatta Dánielt irigyeinek (Dán 6,19-29). Az oroszlánok vermébe kerülni egyenlő a biztos halállal, de a király reménykedik abban, hátha Dániel Istene képes megszabadítani őt. A királynak is voltak istenei, de mivel azok csak bálványok, nem élő valóságok, soha nem tapasztalt csodát, soha nem élte át, hogy istenei cselekedtek volna. Dániel helyzete bizonyságtétel, és ő ezt jól tudja, ezért nem esik kétségbe, bízik Istenében. Jó, ha mi is így tekintünk életünk nehezebb pillanataira: bizonyságtételi lehetőségek. Ha kérjük és várjuk az Úr szabadítását, arra odafigyelnek majd az emberek. Amikor egy lehetetlennek tűnő helyzetben Isten cselekszik és átéljük szabadítását, az bizonyságtétel arról, hogy Ő élő valóság.

Hiszem-e, hogy az Úrnak ma is van hatalma veszélyes helyzetekben is cselekedni? Ő az övéi életét ki tudja menteni mai oroszlánok karmai közül is. De van, amikor nem a szabadulás, hanem a helytállás válik bizonyságtétellé. Az Úr Jézus sem szállt le a keresztről, mert a kereszten való halála lett bizonyságtétel. A római századost és mindazokat, akik hittel közelítenek Felé, halála által mentette meg.

Amikor Dárius lekiált, Dániel válaszol. Ebben a helyzetben is tisztelettel szólítja meg a királyt, nincs benne harag és gyűlölet, hanem azonnal Istenről tesz bizonyságot. Még csak nem is magáról beszél. Nem úgy állítja be, mintha ő némította volna el az oroszlánokat, hanem Istenre mutat. Egyértelmű, és ezt a királynak is meg kell látnia: Isten cselekedett. Isten elküldte angyalát, és ő bezárta az oroszlánok száját. Isten jelen volt a veremben, és az Ő jelenléte lecsendesíti a vadállatokat. Isten Úr az oroszlánok felett, de mondhatjuk úgy is, hogy az oroszlánok érzékelik Isten jelenlétét, és engedelmeskednek Neki. Bizony, többször olvasunk arról a Szentírásban, hogy az állatok engedelmeskednek Isten akaratának. Dárius királyt megrendíti, amit lát, vajon megrendít-e téged is Isten hatalma és gyermeki iránti szeretete? Vajon mi észrevesszük-e Istent, és engedelmeskedünk-e Neki? Ő ma is ugyanaz. Keressük Őt, és kérjük, hogy csillapítsa le a bennünk lévő vad, állati indulatokat. Ha nyugtalanok vagyunk, keressük Őt, jöjjünk Hozzá, mert jelenléte nyugalmat és békességet ad. Isten közelében lecsillapodnak idegeink, és Ő új emberré tud formálni.

A király felismeri, hogy Dániel Istene élő Isten. Felismerted már te is, hogy Isten élő személy? És ezt elismerve meghódoltál Előtte, Rábíztad az életed? Mert itt a király rendeletet ad ki, de Istent nem lehet rendeletre imádni. Isten azt várja, hogy szívből és önként szeressük. Szeretetünk válasz mindarra, amit Ő cselekedett az életünkben. Az is lényeges momentum, hogy Dániel az oroszlánok vermében nem ingerelte ezeket az állatokat. Nem élt vissza helyzetével, hanem rábízta magát az Úrra. Mi se rángassuk az oroszlán bajuszát, ne kísértsük az Urat, vagyis ne mondjuk: megszabadultam, és ezért mindent megtehetek. A bűn nem játék. És ha átéltem az Úr szabadítását, ne menjek ismét abba a közegbe, ahol visszaeshetek. Isten új közösséget, a gyülekezetet adja számunkra, ez a hely a feltöltődés, a megerősödés, az Úr Jézussal való élő közösség helye.

Az Úr Jézus Jeruzsálemet szólítja meg (Mt 23,37-24,2). Megszemélyesíti a várost, de természetesen ezzel az egész néphez szól. Szomorú, mert azt látja, hogy semmit nem változtak. Ahogy eddig megölték azokat, akiket Isten küldött, ugyanúgy most is megölik Isten küldöttét. Vajon én változom-e az igét olvasva? Annyi ideje olvassuk, hallgatjuk az igét, de mindez látszik-e? Formálódik-e gondolkodásunk, és eljutottunk-e már az életváltoztatás szükségességére? Megláttuk-e, hogy Jézusra van szükségünk, az Ő munkájára?

Jézus azért jött, hogy összegyűjtse őket, erről szólt egész élete, szolgálata. Szárnyai, vagyis oltalma alá hívogatta őket. Mindezt azért tette, mert látta, hogy közeledik a veszedelem, az ítélet, és csak az ő szárnyai alatt menekülhetnek meg. Az ítéletet csakis Jézus oltalmában élhetjük túl. Ő az esély a túlélésre, ami nem néhány esztendőre, hanem örök életre szól. Jézus nélkül elveszünk, a kárhozat vár ránk.

A kotlós, amikor érezte a vihar vagy egy ragadozó madár közeledését, éles hangot adott ki, amiből tudták a csibék, hogy veszély van. Azzal is tisztában voltak, hogy csakis az anyjuk szárnyai alatt élhetik túl a veszedelmet, így azután gondolkodás nélkül rohantak a biztos menedékbe. De a zsidók nem akarták meghallani a vészjelzést, vagy egyszerűen nem törődtek vele.

Az Úr Jézus jelez: veszély van, akkor is, ha te még ezt nem látod. Ha továbbra is ezen az úton haladsz, elveszel, veszélyes ez az út, de jöjj, megmentelek. Rajtunk áll, hogy megyünk e Hozzá. Ő azért jött, hogy hívjon a menedékbe, de neked kell elindulni. A kiscsibék a finom falatot is otthagyják, maikor megszólal a vészjelzés, mert az életük többet ér. Látod-e, hogy a világ minden kínálatánál többet ér az élet, mentsd, és csak Jézus keresztje által menekülhetsz meg.

De ti nem akartátok - nagyon szomorúan állapítja ezt meg az Úr. Nem akarják, hogy megmentse őket. Miért? Vagy nem látják a veszélyt, vagy úgy gondolják, van más megoldásuk, Jézus nélkül is megmenekülnek. Te hogyan gondolod? Akarod-e, hogy Ő megmentsen, és innentől kezdve vezesse az életedet? Hiszed-e, hogy ha Rábízod magad, megtalálod a helyed, lesz célod és haza fogsz érni?

Döntésüknek meglesz a következménye: mivel elutasítják az Úr megmentő szeretetét, elvesznek. Döntéseinknek mindig következménye van, a legfontosabb döntés az Úr szavára való reagálás. Örök életemet határozza meg, ahogyan döntök.

A tanítványok nem értik Jézus szavait, olyan nehezen nyiladozik a szívük. Az enyém nyílik már az Úr előtt? Ők még el vannak ragadtatva a templom monumentális épületétől, még mindig nem értik, hogy nem az épület, hanem Krisztus ment meg. Az épületek elpusztulnak, de a szívünkben lévő hit megmarad. Hiszed-e, hogy nem a hagyományok, az épületek, hanem egyedül az Úr Jézusba vetett élő hit ment meg? Ő a Szabadító, és nincs más Rajta kívül. Egyedül Ő az, aki ma is élő szóval emel fel csüggedtségedből. Csakis Ő tud örömöt és békességet adni. A templomtól juss el Jézusig. Mert a templom, és maga a vallás is, erőtlen önmagában, csak egyedül Jézus szabadíthat meg, csakis Általa van bocsánat bűneinkre.

 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.

Az Úr tud változtatni

K

irályok és birodalmak változnak, ám a lényeg mindig marad (Dán 6,2-18). Az ember szíve maradt ugyanaz. Nem sok a különbség a babiloni és a méd birodalom gépezete között. Itt is megvannak a mások kárára felemelkedők, a másikat hamisan vádolók.  A szempont: a királyt ne érje kár, ám az egyszerű embereket érheti. Kár érheti a hitben hűségest, csak a vezető réteget nem. Az a legszomorúbb, hogy mindez a mai napig nem változik. Az emberek összehúzhatják a nadrágszíjat, a vezetők nem. Ma is gyakran igyekeznek Isten gyermekeit rossz fényben feltüntetni. Semmi nem változik, mert a szív változatlan maradt. Sem a birodalmak, sem az eszmék, sem a társadalmi változások nem képesek újjá tenni az embert. Az igazi változáshoz, a minőségi élethez Isten munkájára van szükség. Ezért fontos, hogy keressük Istent, keressük Őt Jézus Krisztus által, mert Ő képes a Szentlélek által újjáformálni.

 Dániel több rendszert is megél, és mindvégig megmarad Isten gyermekének, megmarad embernek. Soha nem hajol egyik királyhoz se. Végzi a munkáját, és közben végig ragaszkodik Isten igéjéhez. Nem számít az sem, ha veszélybe kerül érte az élete. Megrendített, amit olvasunk róla, keresik benne a hibát, az ürügyet, hogy eltávolítsák, de nincs hiba, mert megbízható. Nem lehet csak úgy kikezdeni. Vajon milyen a mi életünk? Hogyan látnak bennünket? Úgy gondolom, alázattal kell elismerni, hogy bennünk könnyű hibát találni, könnyű támadható felületre bukkanni. Vigyük Urunk elé gyenge pontunkat, és kérjük, bocsássa meg vétkeinket és könyörüljön rajtunk, hogy mi is lehessünk jó eszközei ebben a világban.

Mennyire gonosz ez a birodalom, ha nincs a munkavégzésben, az életvitelben hiba, hát kreálnak ügyet, belekötnek a hitébe. Meglátják, hogy Dániel életének kiválósága a hitén alapszik. Az élő Istennel való kapcsolat által lett azzá, aki. És ahelyett, hogy ők is keresnék Istent, és Dánielhez hasonlók akarnának lenni, olyan rendeletet hozatnak a királlyal, ami által nehéz helyzetbe hozhatják Dánielt. Mennyire nem az igazi hit számít, inkább egy bálványhitet kreálnak, az uralkodót imádtatják, csak ne Dániel legyen a legmagasabb pozícióban. Szomorú, hogy a vallást használják fel gonosz tervük kivitelezésére. Mert ha nincs élő hit, a vallás romboló erejűvé válik. Élő hitre, személyes Istenismeretre van szükségünk, mert csak az épít.

A rendelet hatályba lépett, csak Dárius királyhoz lehet imádkozni. Dániel azonban nem rémül meg, hanem bemegy a szobájába, és naponta háromszor könyörög Istenhez. Ott folytatja, ahol abbahagyta. Mintha mi sem történt volna. Hogyan? Úgy, hogy számára Isten valóság, élő Úr, és hiszi, hogy van hatalma megoltalmazni őt. Mi mit tennénk hasonló esetben? Úgy volnánk vele, rendben, harminc napra szól a rendelet, addig nem imádkozom, ki lehet bírni ennyi időt ima nélkül. Mi történik? Semmi. Nem imádkoztam a királyhoz sem, így nem tagadtam meg Istenemet. Mi nagyon trükkösek tudunk lenni. Azonban Dániel tisztában van az ima jelentőségével. Számára nem formalitás, hanem levegővétel. Ez a lényeg, az imádkozás olyan, mint a lélegzés, ha nem veszek levegőt, nagyon hamar megfulladok. A lélegzetvétel létszükséglet. És Dániel számára az imádság is létszükséglet. Az-e a te számodra? Életet jelent-e az imádkozás?

Dániel nem rettent meg, hanem kitartóan Istenhez imádkozott, minden gonoszság és besúgómunka ellenére. Nem törődött a besúgókkal, hanem Istenre figyelt, kész volt Érte meghalni is. Nem féltette nagy pozícióját, jó anyagi helyzetét sem. Megalkuvás helyett hűséges maradt, és kész volt a halált is vállalni Istenbe vetett hitéért.

A király igyekezett mindent megtenni Dániel megmentése érdekében, és amikor ő tehetetlen, rábízza Dánielt Istenre. A te Istened szabadítson meg téged, kéri a király. Így azután ez a meleg helyzet bizonyságtétellé válik. Dániel nyugodt, mert Istenben van elrejtve az élete. Bedobják az oroszlánverembe, még le is pecsételik a verem szájára tett követ, hogy ne lehessen változtatni a próféta sorsán. Sajnálatra méltó emberek, mert nem látják, hogy Isten tud változtatni bárki sorsán. Előtte nincs akadály. A zárókövek sem akadályok. Ő majd Jézus sírjáról is el tudja távolítani a lepecsételt követ. Mert amit az ember lepecsétel, azt Isten ki tudja nyitni, de amit az Úr zár be, azt senki ki nem nyithatja. Ne keseregjünk, életünk nem változhatatlan. Nem a sors, a végzet kezében, hanem Istenében vagyunk, aki a változtathatatlannak tűnő élethelyzetben is képes cselekedni. Ő ad szabadítást, amikor sokan azt gondolják, hogy nincs szabadulás. Vigyük az Úr elé életünket, kérjük szabadítását, akkor is, ha már mindenki lemondott rólunk, és azt üzenik: reménytelen vagy, nincs esélyed. Isten számára mindig van esély, és aki Hozzá fordul, annak az élete nem reménytelen. A lator igazán reménytelen helyzetben volt emberi szemmel tekintve, és mégis, még ott is volt esélye, Jézus által életre jutott. Bízz tovább az Úrban!

Mennyire csak a szépet és a jót szeretjük az igéből is hallani (Mt 23,1-36). Nem akarunk negatívumokkal, kritikákkal, jajokkal szembesülni. A mi életünkben minden rendben van, gondoljuk. Isten örül, hogy ilyen áldott és jó népe van ma a világban. Jól elvagyunk magunknak, senki ne rontsa el ezt a szép képet, és ne billentsen ki ebből a megszokott langyos életformából. Olyan jó a világ javait élvezni, a kényelmes életben sütkérezni, ezt ne zavarja meg még Jézus sem. Ne zavarja meg az életünket holmi napi ige, amelyekben jajokról van szó. Mert az a zsidóknak szólt, és nem nekünk, és így maradunk tovább a tespedt életben. Miért is mondom mindezt? Mert ismét lezavarunk több mint harminc verset, mintha az lenne a cél, hogy senki lelkivilágát meg ne zavarja. Ne nézzünk szembe önmagunkkal, és az ige mélyébe tekintve fel ne kavarodjon az állóvíz. Én ennek ellenére azt kérem, engedjük, hogy Isten Lelke felkavarja a poshadt vizet. Hadd szálljon le az igén keresztül a Lélek életünk áporodott tavára, mert ha Isten Lelke cselekszik, megmozdul a víz, és életgyógyulás megy végbe. Kérjük ezt ma. Merjük újra elolvasni ezt a hosszú szakaszt, és engedjük, hogy felkavarodjon a víz, mert csak így lesz megújulás, új élet.

Elcsendesedve kérdezzük meg Urunkat, hogyan látja életünket. Nem az-e ránk is a jellemző, mint a farizeusokra: nem tesszük, amit mondunk, amit hirdetünk?Igen, ezzel szembe kell nézni, éljük-e mai tanítványok az igét, vagy csak szövegelünk róla? A hit gyakorlat is a számunkra, vagy megmaradt csak az elmélet szintjén? Mert Urunk gyakorlatot akar, hiszen Ő maga is élte mindazt, amit tanított.

Mennyire szeretjük már mi is, ha felmagasztalnak, ha mindenféle titulusokat ragasztanak a nevünk elé. Pedig Urunk azt kérte, hogy mi szolgák legyünk. Mennyire vagyok én szolga? Mennyire árad belőlem Krisztus szolgáló élete?

Figyeljünk oda az edény belsejére, a tartalmára, mert Urunk számára az a fontos, mi van az edényben, mit tartalmaz az életünk. Bizony, mi gyakran a külsőre, a látványra tesszük a hangsúlyt, pedig a belső tartalom minden külsőnél fontosabb.

Ó HÁLA AZ ÚRNAK

Ó hála az Úrnak,

zengjünk Néki hát,

Mert úgy szeretett

hogy id'adta Fiát.

A kínra, halálra

küldötte el Õt,

Megnyitni a mennyet

a bûnös elõtt.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bûnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Ó teljes az üdv amit ád ez a vér,

Ó drága a kincs amit Isten ígér.

Ha bánva bûnét jön a leggonoszabb,

Az Úr néki még ma bocsánatot ad.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bûnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Szent az mit az Úr mond és szent amit ad,

És szent az öröm mely az Úrban vígad.

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus elõtt vigadunk odafönn.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bûnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Isten áldásával.

Ő, te, én

A

z álom megfejtése érdekében Bélsaccar is a bölcsekhez, a maga tudósaihoz fordul, de ez hiábavaló próbálkozás (Dán 5,8-6,1). Hányszor mi is a korábban már kudarcot vallott módszerekhez, eszközökhöz fordulunk. Amiről kiderül, hogy nem használ, nem boldogulunk általa, vagy egyenesen rossz irányba visz, azt tegyük félre. Forduljunk Istenhez, kérjük az Ő segítségét. Bélsaccarnak nem jut eszébe Isten gyermeke, de az anyja emlékezik Dániel álomfejtéseire, ezért őt ajánlja a királynak. Úgy ismeri, mint akiben rendkívüli lélek van, akihez érdemes tanácsért fordulni.

Észreveszik-e kortársaink, hogy itt van ma a gyülekezet, itt vannak Jézus tanítványai? Életünk vonzza-e őket, és amikor tanácstalanok, hozzánk fordulnak-e útmutatásért? Bizony, nagyon ritkán történik ez meg. Miért? Mert mintha mi magunk is gyakran lennénk tanácstalanok. A mai hívők többségéről is a bizonytalanság látszódik. Sok esetben mi sem igazán látjuk tisztán Isten akaratát. Kérdéseinkkel gyötrődünk, mert nem találjuk a feleletet. Pedig az Úr ma is válaszol övéinek, kész tanácsolni, vezetni, megmutatni a jó utat. Mi az oka a tanácstalanságnak? Talán az, hogy sok esetben nem is folyamodunk az Úrhoz, nem keressük válaszát?

Dániel a felajánlott ajándékokat elutasítja, ezzel kifejezi, őt nem lehet megvenni, nem pénzért mondja el Isten üzenetét. Ez nem üzlet a számára. A próféta Istenre néz, nem hagyja magát befolyásolni, azért utasítja el az ajándékot, mert Ő nem azt mondja, amit a király hallani akar, hanem, amit az Úr rábízott. Dániel tud nemet mondani a felkínált pénzre, pozícióra. Nagy dolog ez, valóban Istenre néz, és Tőle függ ez a próféta. Vajon mi tudunk-e így függetlenedni az anyagi javaktól? Tudunk-e nem elfogadni is? Mindig vigyázzunk, hogy ne az elvárásokhoz, az ajándékokhoz szabjuk az üzenetet. Olyan szomorú, amikor az Úrtól való üzenetet meg akarják vásárolni, amikor úgy állnak hozzá, hogy megfizetem, és ezért elvárom, hogy az hangozzék el, amit hallani akarok.

Dániel most is kész a király elé állni, kész elkérni Istentől a megfejtést és azt elmondani a királynak. Nem az álom jelentésével kezdi a próféta, hanem Nebukadneccár életére hívja fel a fia figyelmét. Rámutat, mennyire felfuvalkodott lett ez a király, és nem figyelt az apja életére, nem tanult belőle. Nem tanult Bélsaccar az apja hibájából, nem tanult a múltból. Vajon mi tanulunk-e a múltból, és elkerüljük-e a korábbi hibákat? Bélsaccar mindent készen kapott, a hatalom, a nagy birodalom az ölébe hullott, és ez kevéllyé tette. Istennél is nagyobbnak gondolta magát, nem gondolt arra, hogy Isten mindezt egy szempillantás alatt elveheti tőle. Vajon mi gondolunk-e arra, hogy mindaz, amit felépítettünk igen hamar elmaradhat, sőt, az életünk is egyik percről a másikra befejeződhet. Jó, ha mulandóságunk alázatával borulunk Urunk elé és dicsőítjük Őt.

Az üzenet: Bélsaccar életét Isten mérlegre tette, és könnyűnek találtatott. De milyennek találja Isten az én életem? Nem vagyok én is könnyű? Mert az Úr számára nem a társadalmi felemelkedés, a tudás, a vagyon jelenti a súlyt, hanem a Neki átadott élet. Isten előtt az alázatos és bűnbánó léleknek van súlya. A mindennapi életben pedig az engedelmes és szolgáló életnek. Isten nem nagy pozíciók betöltését várja övéitől ezen a földön, hanem alázatos, szolgáló életet. Mit lát az életünkben, hogyan vagyunk jelen ebben a világban? Szolgálunk, vagy kiszolgálunk?

Bizony, szadduceusok ma is vannak, közöttünk élnek, akik szintén azt állítják, hogy nincs feltámadás (Mt 22,23-26). És ez szomorú, mert mi már ismerjük a Feltámadottat. Tudjuk, hogy legyőzte a halált, és a harmadik napon feltámadt. Erről beszél a húsvét ünnepe is, amit azért mára igyekeztünk mindenféle egyéb dolgokkal átírni. Sok más szimbólumot behoztunk, csak ne kelljen Jézusra, húsvéti győzelmére gondolni. Pedig ha elutasítjuk a feltámadást, saját magunkat taszítjuk reménytelen helyzetbe. Mert Ő az egyedüli győztes, Ő az, Aki életet és reménységet hoz a bűnös és Istentől elszakadt ember számára.

Mi az oka hitetlenségüknek? Nem ismerik az Írásokat, vagyis Isten igéjét. Ismernek belőle részeket, de nem ismerik a teljes írást, a maga összefüggésében. Mi ismerjük a teljes Írást, vagy szelektálunk? Sokan csak a kedvenc vagy a könnyebben olvasható  részeket keresik ki, amik igazolják saját elképzeléseiket. Az ige azonban nem arra adatott, hogy magunkhoz szabjuk, hanem azért, hogy saját életünket igazítsuk hozzá. Az igéhez mérhetjük az életünket, Benne kereshetünk választ, és ha így teszünk, érteni fogjuk az élet dolgait, és szembesülünk Isten hatalmával is. Mert nem elég a betűt ismerni, a szövegen keresztül az élő Isten szól hozzánk. Az az Isten, Aki ugyanaz, mint a Biblikus időkben. Aki őszintén keresi és segítségül hívja, az megtapasztalja az Úr hatalmát. Akinek Isten élő valóság, aki megismeri Jézust, és átéli saját életének megváltozását, annak nem kérdés, hogy Jézus él. Akivel találkozom, aki szól hozzám, és cselekszik, az élő valóság. Egy halottnak nincs szava, és nincsenek tettei. Egy halottnak csak múltja van, míg Jézusnak jelene, mert él és munkálkodik. Ne elméleteket, hanem Jézust, az élő Urat keressük, nyitott szívvel.

Fontos kérdés, hogy csak okoskodni akarok, vitázni Jézussal, esetleg megcáfolni, és megfogni, mint ahogyan a farizeusok akarták. Mert olyan szomorú, hogy nem fogni, hanem megfogni akarják, nem azért jönnek Hozzá, mert Rá akarnak hangolódni, mert átélik, hogy nyomorult bűnösök, és az Úr kegyelmére van szükségük. Én hogyan jövök? Milyen szívvel keresem fel? Megismerni akarom Őt egyre jobban, vagy meg akarom cáfolni, szét akarom cincálni a Bibliát? Hiszen ma is vannak, akiket az a cél vezet, hogy bebizonyítsák, mennyire megbízhatatlan a Szentírás.

Urunk ma sem kér mást, mint hogy tegyük első helyre Istent. Igen, Ő legyen az első, ez az Ő sorrendje, első Isten, második a felebarát, és a harmadik én. Igen, saját magunkat tegyük az utolsó helyre, ezt bizony nem szeretjük. Láttuk az elmúlt időszakban, hányan magukat reklámozták, ők akartak elsők lenni, mennyire nem jelent meg Isten, de még a felebarát se. Természetesen tudjuk, hogy azért, mert ott a bűn a szívünkben, ami Istent is kitörli a szívünkből, és csak magunkat állítja a középpontba. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az igazi, az eredeti sorrendet az életünkben. Kérjük Őt, hogy győzze le szívünk önző akaratát, és legyen Ő az első. Aki befogadja Jézust, az átengedi Neki a trónszéket, az uralkodást is. És ha ez megtörténik, akkor helyreáll az eredeti sorrend: Ő, te, én. Így van ez már nálam? És ha ez megvalósul, az élet is átalakul.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.

A kéz

A

 király ismét szembesült azzal a ténnyel, hogy az Istentől kapott álmot nem tudja akárki értelmezni, csak az, akinek azt az Úr kijelenti, aki előtt feltárja (Dán 4,15-5,7). Így van ez az igével, a Szentírással is. Boncolgathatjuk, kereshetjük az értelmét, de igazán csak az előtt tárul fel, akinek a számára a Szentlélek Isten feltárja. Az igét is Isten tárja fel előttünk, nem lehet önkényes értelmezéssel mélyére hatolni. Istennek a Lénye is csak akkor tárul fel előttünk, ha Ő maga bemutatkozik. Azért küldte el Jézust, mert Általa mutatkozik be. Jézusban Ő áll elénk, és azt mondja: itt vagyok, ilyen vagyok. Ha meg akarjuk ismerni Istent, figyeljük Jézust.

Dániel Istentől kéri el az álom jelentését, megtudja, hogy a királyról van szó, ő a fa, amelyet látott. Az álom jelentésétől megdöbbent a próféta, igen, mert Ő sem gondolta, hogy az egyik percben hatalma csúcsán áll valaki, nem sokkal később már elveszti értelmét, rá sem lehet ismerni. Nem könnyű egy önmagától teljesen elszállt embernek Isten üzenetét tolmácsolni. A király azonban nem egyszerűen összeomlik, hanem megítéltetik. Isten szembesíti azzal a felismeréssel, hogy nagy hatalma és gazdagsága ellenére ő is csak ember. A sikerek, a pénz és a hatalom gyakran elveszi a józanságot. Többnek gondoljuk magunkat, mint amik vagyunk. Ez a király is visszaélt hatalmával, azonban Isten ad neki lehetőséget a változtatásra. Az álom és annak beteljesedése között eltelik egy év, ennyi időt ad neki Isten, hogy szembesüljön bűneivel, hogy felismerje: kegyelemre szoruló ember. Meg kellene látnia, attól függetlenül, hogy a földön nincs nagyobb uralkodó nála, neki is van Ura, mégpedig az élő Isten. Olyan hamar azt gondoljuk, nálunk nincs nagyobb, mi senkinek nem tartozunk elszámolással. Isten jelez: de igen, Ő számonkéri az életünket. Mindezt úgy teszi, hogy ad lehetőséget az életünkkel való szembenézésre, ad időt a megtérésre.

Azonban Nebukadneccar nem él ezzel a lehetőséggel, nem adja Istennek a dicsőséget, hanem önmagát dicsőíti. Jó nekünk is végiggondolni: Őt dicsőítjük vagy önmagunkat? Ez a király mindent magának tulajdonít, akárcsak a mai ember. Hányszor mondjuk büszkén, mind a két kezemmel szereztem meg, és elfelejtjük, hogy Istentől kaptuk a két kezünket, erőnket is. Neki köszönhetjük, hogy képesek voltunk elérni azt, amire annyira büszkék vagyunk, ezért a büszkeség, a hiúság helyett hálaadásra van szükség.

Egy szempillantás alatt minden megváltozik, a magasból a mélybe kerül Nebukadneccar, teljesen kifordul emberi méltóságából, rá sem lehet ismerni. A hatalmas király állati szintre süllyedt, amit nem tudott elképzelni sem, az bekövetkezett. Hányszor egy váratlan betegség érzékelteti velünk, hogy sokkal törékenyebbek vagyunk, mint gondolnánk. Megyünk Isten nélkül, úgy véljük, mindenre képesek vagyunk, szőjük a terveket, és egyszer csak egy daganat, egy vérrög mindent megváltoztat. Jó, ha idejében átadjuk életünket az Úrnak, elismerve az Ő uralmát.

Ennek a királynak megadatott, hogy élete mélységében fel tudott tekinteni, és meglátta Isten dicsőségét. Most már Istent helyezi az első helyre, tudja, van Isten fölötte is. Ez a felismerés és gondolkodásváltás gyógyítólag hat rá. Most már látja, Isten uralma marad meg örökké, az ő uralma és élete véges. Látom-e én, hogy Isten örökkévaló? Boruljunk le Előtte, és dicsőítsük Őt.

A fiára azonban nem ez a megváltozott élete van hatással, ő az apja önző és gőgös, mindenkit megalázó korszakát tekinti példának, azt követi. Ki a mi példánk? Milyen életet követünk? A krisztusi élet a minta, vagy a világ fiainak a kicsapongó, másokon átgázoló élete?

Bélsaccárt a lakomák éltetik, ott tárgyalja meg az ország dolgait, ital mellett lehet megvenni az embereket, befolyásolni akaratukat. Az ital őt is befolyásolja, rá is hatással van. Nagyon megdöbbentő, hogy egy uralkodó az ital hatására cselekszik. A bor hatására, írja a próféta - olyan szomorú, hogy ezt ma is gyakran látjuk. Az ital hatására cselekszenek emberek. Nem vesszük komolyan, hogy az ital nem jó irányba viszi az életünket. Hatására olyan tettekre is képesek lehetünk, amiket józanul nem tennénk meg. Gyermekei számára az ital helyett a Lélekkel való feltöltekezést kínálja az Úr. Isten Lelke vezetésére bízhatjuk magunkat.

A király a bor hatására teljesen fékjét veszíti, úgy gondolja, mindent megtehet, és megalázza Isten népét, megszentségteleníti a szent edényeket. Semmi nem szent a számára. Mennyire elvannak magukkal, úgy látják, semmi nem akadályozhatja meg őket, féktelenek és kicsapongók. Ó, hová is vezet az Isten nélküli élet?

Azonban megláthatjuk, mennyire üres a király szíve, milyen könnyen elveszíti magabiztosságát. Másokat részegen kigúnyolni könnyű, de amikor a kéz megjelenik és ismeretlen szöveget ír a falra, babonás félelem vesz erőt rajta. Milyen hamar elmúlik a bátorság, oda lesz hősködés, amikor Isten cselekszik.

Amikor nem gondoljuk, akkor jelenik meg az Úr keze, és figyelmeztet arra, hogy életünk az Ő kezében van. Olyan jó, ha már ismerjük ezt a kezet, és nem félelmet jelent, hanem Isten megbocsátó szeretetét. Mi már tudjuk, hogy ez a kéz a Golgotán értünk lett átszögezve. A Tőle elfordult, gonosz embert ezekkel az átszögezett kezekkel öleli magához. Isten szeret, forduljunk Hozzá, engedjük, hogy lázadó szívünket áttört kezébe vegye. Sőt, mi tegyük bele ebbe a kézbe életünket.

Az Úr Jézus inkább az Atya akaratát vállalja, mintsem teljesítse az emberek vágyait (Mt 21,23-22,22). Senki előtt nem akar tetszelegni, hanem halad a kereszt felé. Vállalja az összeütközéseket, mert tudja, hogy Isten népe nem figyel már az Atyára, engedetlenné vált. Különösen igaz ez a vezetőkre, ők a második fiú, az, aki megígérte, hogy megy és dolgozik, végzi az apa akaratát, mégsem ment. Engedetlenné vált, inkább a saját dolgait valósította meg. Ilyenek voltak a vezetők, a papság, nem Istent szolgálták már, nem is igazán ismerték, és nem hallották meg a hangját.

Ellenben a vámszedők, paráznák és bűnösök először nem vették komolyan Istent, oda se figyeltek arra, amit mond. Ha igen, akkor is az volt a válaszuk, nem megyek. Ám később meggondolták magukat. Igen, amikor eljött Jézus, meghallották hívó szavát, komolyan vették és követték Őt. Jézus hívásának engedve Hozzá mentek, mert szomjazták a kegyelmet, az élet vizét. Rádöbbentek, hogy nem élet az, amit élnek, a bűn nem élet, tönkretesz, ezért Jézushoz fordultak, és átélték: van újrakezdés, talpraállás. A legnyomorultabb, a legbűnösebb ember is Jézussal újat kezdhet.

Urunk több példázattal is elénk tárja, milyenek vagyunk, de meglátjuk-e és igyekszünk-e kérni kegyelmét? Megyünk-e Hozzá, kérve, hogy könyörüljön rajtunk, vagy inkább szembefordulunk Vele? Izráel vezetői ez utóbbit tették, meg akarják ölni.

Jézus azonban nem menekül el, hirdeti az igét, hívogat Isten országába. Rámutat, minden kész, lehet menni a menyegzőbe. Micsoda megtiszteltetés. A Király hív engem, egy asztalhoz ülhetek a Teremtővel, hát megyek, ez életem lehetősége, mindent félreteszek, semmi nem lehet ennél fontosabb. Köszönöm, Uram, a meghívást, hogy énrám, bűnösre is gondolsz, és helyet foglalsz a számomra. Ugye, kedves Testvérem, te is így válaszolsz? Ugye, örülsz a hívásnak, és indulsz a menyegzőre?

Hogy mondod? Nem mehetsz, mert már régóta programod, fontos találkozód van erre a napra? Rengeteg a tennivalód, az fontosabb, majd máskor? Jól hallom, tényleg így gondolod? Hidd el, ez a legfontosabb, amikor a Király hív, mindent tégy félre, és siess, hogy le ne maradj.

Ha odaérsz, ne felejtsd el felvenni a menyegzői ruhát. Nem azért kapunk meghívást, mert szent az életünk, hanem kegyelemből, mert a Király ott akar látni, mert örül a bűnös megtérésének. A fehér ruha az Ő drága kegyelmét jelzi, és erre mindegyikőnknek szüksége van.

A hely akkor sem marad üresen, ha én nem megyek el, de el akarok menni, ott akarok lenni, mert Jézus az élet. A Király palotája a legjobb hely, ott öröm és teljes élet vár. Okoskodás helyett add magad az Istennek. Ő azt várja, hogy magunkat adjuk Neki. A világnak a pénzünk kell, az az övé, Isten pedig az életünket, a szívünket kéri. Ő minket akar, és nem tőlünk valamit, mert Neki nincs szüksége semmire. Ő a szeretetünket várja. Adjuk oda neki az életünket, ne várjon hiába.

HŰ JÉZUSOM KEZÉBE TESZEM LE ÉLETEM

1.  

Hű Jézusom kezébe teszem le életem.

Ő életem vezére, s hazámba érkezem.

A keskeny úton járok, közel van Ő hozzám.

Magasból vet világot az Ő keresztje rám.

2.  

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

3.  

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

Isten áldásával.