Krisztus megszabadít

L

assan hazaindulnak az eddig fogságban élők, de mielőtt az utazásra sor kerülne, Ezsdrás szemügyre veszi az indulásra készülőket (Ezsd 8,1-21). Kiderül, hogy nincsenek köztük léviták, olyan emberek, akik majd a templom körüli szolgálatokat fogják végezni. Ők erre lettek elhívva, Isten Lévit törzsét választotta ki erre a feladatra. Isten munkálkodott a léviták között is, így lettek jelentkezők, lettek, akik készek az Úr házában szolgálni. Mert mindig belülről fakad az Úr szolgálatára való vágy, ezt nem jó kikényszeríteni, hanem személyesen kell átélni az elhívást. Az Úr szolgálata nem lehet kényszer, ne azért vállaljuk, mert elvárják ezt tőlünk, hanem azért, mert szeretjük Őt, és hálásak vagyunk mindazért, amit értünk tett. Ezek a léviták is felismerték mi az elhívatásukat és azt, hogy és hol a helyük. Ezért készek voltak feladni eddig megszokott életüket, és hazamentek az Urat szolgálni. Fontos látnunk, hogy a Babilonból hazainduló  nem rossz életkörülményeket hagynak maguk mögött, hanem a jólétből mennek a rosszabba. Jeruzsálemben és Júdában rosszabb helyzet várja őket, mint amiben most élnek, ezért mozdulnak nehezen. De vajon én mozdulnék-e? Ott tudnám-e hagyni a jót az Úrért, és vállalnám-e a rosszabb életkörülményeket?

Mielőtt elindulnának, Ezsdrás böjtöt hirdet, nem indul azonnal, nem vág bele a kalandba meggondolatlanul, hanem Isten elé viszi, és az Ő oltalmát kéri. Mi se fogjunk azonnal dolgaink intézésének, ne az első ötlet inspiráljon, hanem mindig vonuljunk félre, menjünk  a belső szobába és keressük az Urat. Az Úr oltalmát kéri Ezsdrás a hosszú és veszélyes útra, Rábízza magát és a vele lévőket. Mindez mély hitről tanúskodik, bízik az Úr védelmében, és ez azt jelenti, hogy lemond a katonai védelem igényléséről.

Ezsdrás megvallotta hitét, bizonyságot tett a király előtt az Úr hatalmáról, övéit oltalmazó erejéről. Hitte, hogy Istennek van hatalma a fegyvertelen csapatot megőrizni, és azt is, hogy az Úr jelenléte elég. Ha Istenre bízzák magukat, nincs szükség fegyverekre. Egy ilyen hitvallás után Ezsdrás nem tartotta hitelesnek a király oltalmát kérni, szégyellt emberi segítséget igénybe venni, teljesen Istentől akart függeni.

Arra gondoltam, milyen csodálatos bizonyságtételeket, hitvallásokat fogalmazunk meg, elmondjuk, Istenhez nincs fogható, és Ő megoltalmazza övéit, gondoskodik róluk, nehéz körülmények közt is, mégis oly gyakran nem Tőle függünk. Elmondjuk a hitvallást, és azután emberekhez fordulunk. Előszeretettel kérjük vezetők, vállalkozók segítségét, belőlünk hiányzik ez a fajta szégyenérzet: ha Istent mindenhatónak tartom és vallom, akkor miért emberektől kérem a segítséget, a támogatást? Ez rossz bizonyságtétel. Amikor Isten gyermekei, az egyház a világtól várja a segítséget, az nem jó bizonyságtétel. Az Úr népének minden helyzetben az Úrban kell bízni, és ezek szerint cselekedni. Ha hisszük, hogy nincs Hozzá fogható, merjünk hitben Rá támaszkodni, higgyük, hogy Ő valóban megoltalmaz, segítséget ad, távol tartja az ellenséget, gyógyulással, szabadulással ajándékoz meg.

Urunk a tanítványoknak mustármagnyi hitről beszélt, olyan hitről, amely nem látszik nagynak, de tele van energiával, hatóanyaggal. Ilyen hitre van szükségünk, mert csak ez válik bizonyságtétellé. Ez nem elméleti, hanem gyakorlati hit, amely azt jelenti, hogy e hit szerint cselekszem. Ha hiszem, hogy az Úr serege körülvesz, akkor nem félek, ha segítségül hívtam nevét, nem hátrálok meg gyáván, hanem szembefordulok az elém toppanó Góliáttal, és vállalom a küzdelmet. Dávid nemcsak beszélt az Úrról, hanem hitte, hogy győzelmet ajándékoz neki. Fordulj ma is hittel az Úrhoz, mondd el Neki minden problémádat, és bízz abban, hogy Ő cselekszik. Merjük Ráhagyni életünk dolgait. Ne kapkodjunk fűhöz-fához, hanem mindig hitben haladjunk előre.

Pál apostol leszögezi, a bűn bennünk lakik, így azután természet szerint minden ember bűnös (Rm 7,14-25). Jelen van bennünk a bűn, és gyakran tapasztaljuk mi is, amit Pál elmond: tudjuk, mi a jó, mit kellene tenni, de mégis képtelenek vagyunk megtenni, és a rossz megoldást választjuk. Miért? Mert a bűn a rosszhoz adja az erőt és a képességet. Megtörténik, hogy csodálkozunk magunkon, és döbbenten mondjuk: de hát én ezt nem akartam, mégis megtettem; mert a bűn munkálkodik, gyakran átveszi az irányítást.

Milyen szigorúan látja magát az apostol, nem lakik bennem jó. Bizony, tiltakozunk, és azt mondjuk, dehogynem, annyi, de annyi jó van benned Pál. És ilyenkor magunkat látjuk, soroljuk jó tulajdonságunkat, védjük önmagunkat, ahelyett, hogy őszintén odamennénk az Úrhoz, és megvallanánk: Uram, valóban nincs bennem jó. A jó Te vagy, én nyomorult bűnös ember vagyok,a bűn rabszolgája. A rabszolga azt teszi, amit a gazdája mond, azt kell tennie, nincs más választása, és így vagyunk mi is a bűnnel, kemény kézzel irányít, tenni kell, amit mond, nincs más választásunk. Ezért van sok szenvedélybeteg is, a bűn a szenvedélyén keresztül kézben tartja és saját erőből képtelen szabadulni belőle. Valóban úgy van, ahogyan Pál írja: nyomorult ember vagyok. Kicsoda szabadít meg? Igen, segítségre, szabadítóra van szükségünk.

Amikor valaki ezt meglátja, és keresi a szabadítót, már nagy lépést tett a szabadulás felé. A legtöbb ember nem látja magát rabnak, elhiszi, hogy majd ő megoldja a problémát, és bármikor úrrá lesz akár az alkoholon, drogon vagy a játékszenvedélyen. A javulás mindig bűn- és helyzetismerettel kezdődik, meglátom, hogy rab vagyok, és ezt vállalom. Ekkor lehet keresni a segítséget. Ekkor kérdezhetem, kicsoda szabadít meg engem.

Pál megtalálta a kérdésre a feleletet, az Úr Jézus az a szabadító, aki megment a bűn hatalmából. Keressük Őt, kiáltsunk Hozzá, Neki van hatalma a bűn fölött. A kereszten győzelmet vett a gonosz és a bűn felett, elég egy szó, és a rabtartó engedelmeskedik, a bilincs lehull, és szabad lehetek. Ha küszködsz magad, és állandóan elbuksz, hívd segítségül Jézust. Ő meghallgat, és sokan megtapasztalták már szabadítását. Amikor megszabadít, elvégzi, hogy képesek legyünk a szabadságban élni. Naponta formál igéje által, és így megerősít, képessé tesz az új életben való járásra. A bűn ellen nincs más megoldás, mint az újjászületés, ami az Úr munkája bennem. Csak az ige által született új ember képes nemet mondani a bűnnek és igent mondai Jézusnak.

Milyen jó, milyen jó, milyen jó

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre O hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart O mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.

Áldjuk az Úr nevét!

A

 király engedélyt adott Ezsdrásnak a hazamenetelre, és mindazoknak, akik vele akarnak tartani (Ezsd 7,27-28). Nagy lehetőséget kaptak a még mindig Babilonban élők, elhagyhatják a pogány birodalom fővárosát, és ebben a király is támogatja őket. Most kiderül, kinek mi a fontos. Isten vagy a saját érdekeink állnak az első helyen. Sokan vannak, akik Istent választják. Ilyen döntés elé minket is állít az Úr: kit választunk, Őt, vagy a kényelmet, a karriert, a több pénzt? Ezek az emberek az Úrért, a templom felépítéséért készek voltak lemondani megszokott, kényelmes életükről, és vállalták a hosszadalmas és fárasztó utat. Készek voltak az Úrért áldozatot hozni.

El kell gondolkodnunk, milyen áldozatra vagyunk mi, mai keresztyének képesek az Úrért? Meg tudunk-e mozdulni, amikor indít az Úr? Képesek vagyunk-e felállni a kényelem asztala, a sok szórakoztató eszköz vagy a munka mellől? Nézzünk Urunkra, Ő a menny dicsőségét hagyta ott értünk, amikor emberré lett. Egy csodálatos világot, egy gondtalan életet hagyott maga mögött értünk. Itt a földön is az emberi élet mélységeit járta, azért, hogy megmentse az ott lévőket, ahelyett, hogy a saját örömét, kényelmét vagy boldogulását kereste volna. Az út végén pedig a keresztet választotta a szabad külföldi élet, a nyugodt megélhetés helyett. Mit hagyok én oda Őérte? Gyakran e világ apró örömeibe kapaszkodunk, úgy ragaszkodunk hozzá, mint a gyermek az üveggolyóhoz, amit értékes gyöngynek gondol. Lássuk meg Isten országa gazdagságát, és válasszuk azt.

Amikor a király döntése eljut Ezsdráshoz, ő az Úrnak ad hálát, Istent magasztalja. Nem a királyt, nem embereket dicsőít, hanem az események mögött meglátja Isten munkáját. Felismeri, Isten nyitotta meg a király szívét, az irányukban tapasztalt jóindulat az Úrtól származik. Isten Úr még a nagy birodalom királya fölött is, képes olyan tettekre indítani, amire magától nem is gondolna. Az Úr csodásan működik ma is. Neki ott is van hatalma és lehetősége, ahová a mi kezünk már nem ér el. Amikor elrendeződnek életünk eseményei, hálát adunk-e értük Istennek? Az Újszövetségben is azt látjuk, hogy aki megtapasztalta Jézus hatalmát az életében, azonnal hálát adott. Hányan ugráltak örömükben, és hangosan dicsérték az Urat, mert gyógyíthatatlannak tűnő betegségből gyógyította meg őket, vagy a bűn mélységéből emelte szabadságra életüket. Dicsérjük az Urat a kegyelemért, az új életért.

Ezsdrás tisztában van azzal, hogy mindez Isten irgalma, a király nem magától határozott így, hanem Isten munkálkodott a szívében és tette előtte szimpatikussá a vállalkozást. Mi hányszor csak a minket támogató emberekig jutunk el, és nem látjuk meg mögöttük Isten munkáját. Mindez megerősítette Ezsdrást elhatározásában, felismerte, hogy jó úton jár, és ez Isten akarata. Az Úr hatalmát tapasztalta az események alakulásában, meglátta, mindez Istentől van. Mert ha az ellenség elengedi Isten gyermekeit, ha kinyílik a börtön ajtaja, az mindig az Úr munkája. Ilyenkor fel kell ismernünk a kegyelmi időt, mert mindez azért történik, hogy éljünk a lehetőséggel és ragadjuk meg a szabadulás ígéretét.

Isten kézzel fogható munkája felbátorítja Ezsdrást, és hívogat embereket Isten országába. Bár mi is megbátorodnánk az Isten országába való hívogatásra. Hívogassunk az Úrhoz embereket, használjuk ki a mai élet nyújtotta lehetőségeket. Ma még szabadon szólhat a hívogató szó.

Pál erőteljesen hangsúlyozza, hogy aki Krisztusban van, meghalt a törvénynek, és él Krisztusnak (Rm 7,1-13). Igen, mi már a feltámadott Krisztuséi vagyunk, és ennek meg kell látszania az életünkben. Már nem a bűnhöz, hanem Krisztushoz tartozunk. Ez azt is jelenti, hogy a Lélek általi új életben, a Lélek vezetésével szolgálunk Istennek. Az új élet tőlem nem telik, de Isten Lelke képessé tesz rá.

Az apostol világossá teszi, hogy Isten törvénye jó, mert Isten azt életre adta. Azért kaptuk, hogy általa segítsen, hogy jó úton járjunk, és hogy az ige védelmet jelentsen. Másrészt a törvény mutatja meg számunkra, mi a bűn, mi az, amit Isten rossznak lát. Törvény nélkül szabadosak leszünk, ha nincs mihez igazodnunk, akkor a világ megtéveszt, mert a világ számára mindaz, amit Isten rossznak mond, jó. Azonban ha belenézünk az ige tükrébe, meglátjuk kegyelemre szoruló életünket. Csakis Jézus Lényében ismerem fel, hogy kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. Péter apostol is Jézus Lényében látta meg igazi önmagát. Addig meg volt elégedve az életével, de Jézusban feltárult igazi személyisége, láthatóvá vált a kárhozatra méltó ember. Így láthatjuk meg mi is magunkat, és vegyük észre azt is, hogy nincs más segítség, csak egyedül Jézus.

Nem Isten okozza nekünk a rosszat, hanem a bűn, amire hallgatunk. Isten megmentésünkért cselekszik, de ezt meg kell látni és el kell fogadni. Ahogy a hatodik fejezet végén olvastuk: Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Isten örök életet kínál, ami Jézus által lehet a miénk. Csak egyedül Isten az, aki a javunkat akarja, sátán tör az életünkre, Isten a megmentésünkért fáradozik. Sokan hallgatnak a gonoszra, de mi figyeljünk az igére. Pál azt mondja, a törvény, Isten igéje jó. Az ördög gyakran az igét és vele Istent állítja be rossznak, Őt okolja általunk minden rosszért. Pedig sátán az embergyilkos, Jézus pedig az életét adta az emberért.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.

Az Úr munkálkodik

A

rtahsasztá király levélben engedélyezi a munka folytatását (Ezsd 7,11-26). Királyok királyának mondja magát, ezzel jelzi, a földön ő a legnagyobb uralkodó, feje minden meghódított királynak. Mennyire emberi ez, úgy gondolja, nála nincs nagyobb uralkodó, a földnek ő az egyedüli ura. Hányan gondolkodnak hasonlóan, úgy vélik, nincs náluk nagyobb tekintély, családban, munkahelyen vagy egy ország életében. Ez azonban balga gondolkodás, mert Isten felette is uralkodik. Igaz, ő a menny Istenének titulálja, ezzel a mennybe helyezi, és úgy véli, csak ott érvényesül a hatalma, a földön ő, Artahsasztá az egyedüli úr. Azonban nem így van, Isten ennek a világnak is ura, nem lehet Őt csupán a mennyre, a láthatatlan világra korlátozni, Úr Ő mindenek felett, akkor is, ha vannak kiskirályok, akik minden hatalmat a maguk számára igényelnek.

Artahsasztá engedélyt ad azoknak, akik haza akarnak térni, nem is veszi észre, hogy azért ad engedélyt, mert Isten így akarja. A királyok királya is engedelmeskedik a királyok Királyának. Az Úr alázatra tanít, rámutat, Ő ott van életünk mögött, és a legnagyobb vezető is az Ő eszköze. A világ első számú vezetője sem tehet meg dolgokat, ha Isten nem engedélyezi számára. Az Úr Jézus ezt mondja Pilátusnak, amikor henceg a hatalmával: semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha nem fentről adatott volna meg neked.

Az otthon lévő, templomot építő nép szíve tele van félelemmel, el sem tudják képzelni, miként folytathatnák a munkát. Úgy vélik rosszul, áll az ügyük, és mégsem, mert az Úr munkálkodik. A király engedélyt ad az újabb hazatérésre, és támogatást is küld. Mit tettek a jeruzsálemi zsidók mindezért? Semmit, csak rábízták magukat az Úrra. Megvallották hitüket, és a többit Istenre bízták, az Úr pedig csodásan működik, mert az ellenségekből segítők lesznek. Szívből vagy színből, de segíteniük kell. És mit tett a gyülekezet Jeruzsálemben és Damaszkuszban, amikor Saul öldökléstől lihegett? Az Úr elé borult és imádkozott. Ez a mi lehetőségünk, az Úr elé járulhatunk életünk minden kérdésével, és amit elmondunk, azt bízzuk Rá.

Amíg Ezsdrás megérkezett Jeruzsálembe, egy hosszabb idő telt el, és ez alatt türelmesen vártak, mert Isten válasza nem mindig érkezik meg azonnal. Legyünk türelemmel, és várjuk ki mindig a választ. Ezsdrást a király felhatalmazza Isten törvényének tanítására, az lesz a feladata, hogy aki még nem ismeri, azt tanítsák meg rá. Isten igéjét meg kell ismerni, az nem csupán egy régi nép története, hanem az élő Isten kijelentése, ebből tudjuk meg, mi az akarata, mi a terve életünkkel. A Bibliát azért kapjuk, hogy éljük; nem igehirdetési kézikönyv, hanem gyakorlati útmutató az Isten szerinti életre. Az Úr segítséget, útmutatót ad a kezünkbe, ha komolyan vesszük, nem tévedünk el az élet országútján.

Pál apostol felszólítja a hívőket, hogy ne uralkodjék a bűn testükben, vagyis mondjanak rá nemet (Rm 6,12-23). Már nem a bűn az uralkodó, hanem Jézus Krisztus. Amíg nem ismertük Őt, a gonosz uralkodott felettünk, uralmát a testünkön keresztül gyakorolta, ajánlatait szépen becsomagolta, kívánatossá tette. A bűnös ember nem képes nemet mondani a kívánságra, a bűnre, de aki Krisztusban újjászületett, képessé válik rá.

Az apostol rámutat, rajtunk múlik, kinek adjuk át magunkat: Istennek vagy a bűnnek. Az Úr várja, hogy Rábízzuk magunkat, az Ő kezébe tegyük életünket, az Ő szolgálatába álljunk. Ma még át lehet állni Jézus táborába, tagjainkat pedig állítsuk az Ő szolgálatába. Eddig a bűn parancsolt, azt tettük, amit Ő akart, azonban most már az Úr kezében képessé válunk a jó cselekvésére. Mert a tanítványok már a kegyelem uralma alatt élnek, és ez sokkal jobb. Az Úr kegyelme szűkölködő életre segít.

Egykor a bűn szolgái voltatok, mondja az apostol, tehát ők sem különbek, mint a többi ember. A bűn szolgálatában álltak, de a befogadott ige által Jézus tanítványaivá lettek. Nem a maguk erejéből kerültek ki a bűn szolgálatából, hanem az Úr Jézus szabadítása által. Mi nem tudjuk a bűn rabigáját letörni, erre egyedül Jézus képes, Ő a szabadító. Elmondhatom-e, hogy voltam a bűn szolgája, ez már múlt a számomra, és most már szabad vagyok? Ha még nem látom világosan a múltamat és a jelenemet, a bűnben vagyok, mert különbség van a régi és az új élet között.

A régi élet zsoldja, fizetsége a halál. A bűn mindig halállal fizet, még ha nem is látszik ez előre. Szépnek és jónak tünteti fel kínálatát, és gyakran csak évek múlva derül ki, hogy hazudott a sátán, becsapott, és nem áldást adott, hanem pusztulást. A bűn útja mindig a pusztuláson keresztül a halálba tart.

Isten azonban megkönyörült rajtunk, ajándékot kínál, mégpedig az örök életet. Igen, ez nem érdem, hanem Isten ajándéka, amit Jézus Krisztus szerzett meg a számunkra. Az örök élet csakis Jézus Krisztusban lehet a miénk, ez az ajándék Jézussal együtt érkezik meg az életünkbe. Akinek nem kell Jézus, az a kegyelmet és az örök életet sem tapasztalja meg.

Igéje szól, Igéje hív

1. Igéje szól, Igéje hív. Szívünkben kétséget csöndesít.

Refrén: Kegyelme kész, áldása vár. Tárd ki a szíved ó tárd ki már.

2. Igéje szól, Igéje hív. Urunkat követni megtanít. Refr Kegyelme..

3. Igéje szól, Igéje hív. Nagy és szent munkára lelkesít. Refr: Kegyelme

4. Igéje szól, Igéje hív. Mondjon hát hálát a száj, s a szív. Refrén: Kegyelme kész…

Isten áldásával.

Igen, Atyám

E

gy újabb csoport indult útnak Babilóniából Ezsdrás vezetésével, és érkezett meg Jeruzsálembe (Ezsd 7,1-10). Ez az Ezsdrás írástudó volt, tehát jól ismerte az Úr igéjét, eljött Babilonból. Ez az ember eljött a pogányság fővárosából, nem az első csoporttal ment, talán akkor még túl fiatal volt, vagy még nem érett meg benne az út. De most rádöbbent: írástudó létére otthon, a népe között, az Úrtól kapott földön van a helye. Bár mi is rádöbbennénk, hogy Isten országában van a helyünk, és nem a világban. Látod-e már, hogy rossz helyen vagy, ha még mindig a világ, a pénz, a siker vonz? Talán te is írástudó vagy, olyan ember, akinek van valamilyen bibliaismerete, hiszen jártál hittanra, vasárnapiba, konfirmáltál, vagyis eleget tettél egyházad elvárásának. De jött a világ, elsodort Isten népe közeléből, és most látod, hogy nem vagy a helyeden. Jöjj el te is Babilonból, ez bátor döntés, de Isten mindig azokkal van, akik el akarják hagyni Babilont.

Ezsdrás eljött, pedig nem lehetett könnyű otthagyni az addigi jól megszokott életet. Bizonyára többen azt tanácsolták, maradjon. A hazaút veszélyes és fárasztó, az otthoni élet is bizonytalan, sőt, a templom helyreállítása is veszélyes, sok a rosszakaró. Azonban ő nem figyelt ezekre a hangokra, hanem egyedül az Úrra. Az Úr keze nyugodott rajta. Élő kapcsolatban volt Istennel, Aki vezette, tanácsolta Ezsdrást. Ő pedig figyelt a vezetésre. Ez nagyon fontos, figyelj Isten vezetésére, és cselekedj mindig aszerint. Ó, hányszor nem figyelünk Rá, és nem cselekszünk tanácsa szerint. Ezsdrás Istent választotta, eljött Babilonból, és rábízta magát az Úrra. Merjünk elindulni Istennel, merjünk Vele kezdeni egy újat.

Mi volt Ezsdrás titka? Teljes szívből, minden erejéből kutatta az igét, arra törekedett, hogy megismerje Istent és az Ő igéjét. Ez lényeges, hiszen az ige a mi erőforrásunk. Azért vagyunk erőtlenek és győznek felettünk jelentéktelennek tűnő dolgok, és veszítjük el hamar békességünket, mert kevés időt szentelünk Isten szavára. Töltsünk minél több időt az Úr jelenlétében, igéje tanulmányozásával. Kutassuk az igét életünk apró kérdéseivel kapcsolatban is.  Mindig keressük, mit mond az Úr, és vigyünk mindet Elé. Talán az a problémánk, hogy a váratlan helyzeteket, megoldásra váró feladatokat nem visszük az Úr elé, így felőrlődünk, türelmetlenekké válunk. Ezsdrás kutatott, keresett, és amit felismert, azt megcselekedte. Az ige akkor válik javunkra, ha meg is tesszük, amit mutat.

Ezsdrás elhatározta, hogy hazamegy, és kitartott elhatározása mellett. Ez is nagyon lényeges, tarts ki az Úrtól kapott elhatározás mellett, akkor is, ha küzdelmes, fárasztó az út. Mennyire vagyok kitartó? Meddig megyek el, csak addig, amíg nem kerül fáradságba, áldozatba a feladat? Az Úr ad kitartást, türelmet, mert ezek nélkül nem lehet előre jutni, nem érünk célba.

Ezsdrás is megtapasztalta, ha megvan az elhatározás, és valóban ki akar jönni Babilonból, az Úr előtte jár, segíti. A király teljesítette minden kérését, ez jelzi, fontos beosztásban volt ez az írástudó, mégis eljön, mert haza kell mennie, neki Jeruzsálemben van a helye. Az Úr pedig segítőkésszé formálja a királyt. Már korábban is láttuk, Isten ott is nyit kaput, ahol számunkra ez lehetetlennek tűnik. Így határozzuk el, hogy az Úr útján járunk, kutassuk az Írást, figyeljünk a vezetésre, és legyünk kitartók.

A Krisztusban való hit nem új vallás, hanem új élet, és ez sokkal több (Rm 6,1-11). Azt jelenti, ha átadtam Neki az életemet, meghaltam kereszthalála által a bűnnek, az eddigi életemnek, és egy új élet indul meg. Tehát egy új életformát kapunk, amit meg kell tanulni. A tanítómester az Úr Jézus. Ő vezet be Isten országa titkaiba és mutatja meg, mit jelent Isten akarata szerint élni, és tesz erre képessé. A magunk erejéből nem tudunk úgy élni, ahogyan Ő élt, de a bennünk lakozó Szentlélek által képessé válunk rá. A kérdés az, akarok-e új életben járni? Többen megelégszenek csak a vallásossággal, az életük marad a régiben, a bűn uralja őket, azonban az Úr új életre hív. És ez az élet izgalmas, sok új felfedezést hoz, de egyben nehéz is, mert nem a világ vagy saját vágyaink szerinti életre vezet, hanem a keskeny útra, amely örök életre visz.

A kereszten a mi régi, óemberünk megfeszíttetett, vagyis meghalt, a halott pedig tehetetlen. De ne keltsük életre, ne támasszuk fel, eleget téve kívánságainak, hanem erősödjünk meg a kegyelemben. Minél nagyobbá lesz Krisztus bennünk, annál kisebbé válik az óemberünk.

Krisztus azért hív el, hogy most már Őt szolgáljuk. Eddig a bűn rabszolgái voltunk, de aki megszabadul, az hálából Jézusnak akar szolgálni, akarata szerint kíván élni. Csodálatos megtapasztalás ez, el sem lehet mondani azt az örömöt, amit a megszabaduláskor, az új életre születéskor tapasztal az ember. Betölti az öröm, és nem akar mást, mint Krisztust megismerni, Neki élni és szolgálni. Igen, a Krisztusnak való szolgálat nem rabság, hanem a szív hálájából fakadó, önként vállalt élet és szolgálat.

Hogyan tekintek magamra? Pál szerint úgy, mint aki meghalt a bűnnek, de él Krisztusban. Csodálatos: Krisztusban való életet élhetek. Most már Ő határozza meg életemet, Ő mondja meg, mit tegyek, merre induljak, igéje és Szentlelke által. Aki Krisztusban van, az Krisztus-szerűen igyekszik élni. Ne feledjük, meghaltunk a bűnnek, ezt azt jelenti, ne engedjünk neki, mondjunk nemet rá, mert Krisztusban immár lehetséges nemet mondani. Mondj igent Jézusnak, akkor is, ha te másként gondoltad. Ő is igent mondott az Atyának, amikor szembesült a tanítványok névsorával. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mondd te is, igen, Atyám.

Hívtál, Uram...

Hívtál, Uram, hallottam jól.

Hangod keres, szívemhez szól.

Színed elé hogyan vigyem

Megfáradt életem?

Igen, Uram, ezt felelem,

Lelked ha hív, megyek.

Igen, Uram, ezt felelem,

És átadom az életem.

Szerelmed legyőzte szívemet.

Ujjongva dicsérem áldott neved.

Igen, Uram, ezt felelem, és elindulok veled.

Uram, eléd leroskadok.

Bűnöm elől hozzád futok.

Olyan nehéz a küzdelem,

Győzelmet adj nekem!

Igen, Uram ...

Uram, hitet Te adj nekem!

Békéd, erőd enyém legyen!

Szívem Benned nyugtot talált,

Örökre Téged áld.

Igen, Uram ...

Isten áldásával.