Csak tőle várom igaz boldogságom

M

ilyen gyorsan és könnyen emelkedik a magasba Hámán (Eszter 3,1-4,17). Szinte az egyik pillanatról a máikra, a semmiből bukkan elő. Gyors karriert fut be, de gyors véget is fog érni.  Gyorsan lehet magasra jutni ma is, ehhez nem kell más, mint behódolás. Gátlástalanul megtenni, amit elvárnak, és ha lehet, még túl is kell teljesíteni. Azonban a magasból nagyot lehet zuhanni is. Aki nem tud megelégedni, mások fölé akar emelkedni, nagyot bukhat.

Ahasvérós birodalmában minden az ő parancsától, kegyétől függ. Aki ezt kiszolgálja, jól él, annak nyugta van. Hámánt nagy méltóságra emelte a király, azonban ez figyelmeztet, akit felemelnek, aki bedörgölőzik, azt bármikor el is engedhetik. Amíg a királynak előnye származik belőle, amíg elvégzi a piszkos munkát, tartja, de amikor kellemetlenné válik, elengedi. Jó, ha nem emberektől függünk, hanem mindig az Úr nevébe vetjük bizodalmunkat.

Hámán magas polcon áll, és beindul a térdhajtás. A király parancsára történik mindez. Hámán nem kivívta magának a tiszteletet, hanem a király kényszerítette ki az emberekből a meghódolást. Olyan szomorú, szinte mindenki meghajol. Térdet hajtunk, továbbmegyünk, és nyugtunk lesz. Sokan így gondolkodnak, azt teszem, amit elvárnak, és akkor nyugodt életet élek. Nincs meggyőződés, ragaszkodás, kitartás. Készek mindent feladni a jólét, a hamis biztonság érdekében. Én milyen ember vagyok? Hajolok, vagy van gerincem, és vállalom magam, a meggyőződésem, a hitem?

Mordokaj nem hajlik, bátran vállalja magát, zsidóságát és hitét. Ő embereknek nem ad dicsőséget, csak egyedül Istennek. Vállalja Istent a következményekkel együtt. Ebből az válik üzenetté, hogy szabad nem meghajolni, nem mindig azt tenni, amit elvárnak. Ez a szabadság Krisztus által lehet a miénk.

A törtető, magát fényező ember nagyon veszélyes, mert mindig pusztítani akar. Elsősorban azokat, akik nem hódolnak meg neki, akik nem tolerálják törtetését, gonosz módszereit. Mordokaj azonban vállalja a veszélyt, nem borul le, hű marad Istenhez. Meg kehet maradni az Úrral való kapcsolatban, akkor is, ha sokan elpártolnak. Nem kötelező azt tenni, amit a többség. Istentől kapunk erőt arra, hogy nemet mondjunk, nemet az együtt leborulásra, az árral való sodródásra. Akinek a számára az Úr a legfelső tekintély, aki megtapasztalta szeretetét, az tud nemet mondani a világ csábítására, a dolgok könnyebb oldalára.

A gonosz mindig gyorsan munkához lát, tisztában van azzal, hogy kevés ideje van. Ezt komolyan véve igyekszik romboló, pusztító tevékenységét minél jobban elvégezni. Ne féljünk, mert az Úr legyőzte sátánt, bár igyekszik megfélemlíteni, de meneküljünk mindig Megváltónkhoz.

Mordokaj, amikor megtudja a történteket, zsákruhába öltözve jajong az Úr előtt. Istennél keresi a kialakult helyzetre a megoldást. Mordokaj világos látással rendelkezik, tudja, Eszter nem véletlenül került királynői méltóságra. Ez a pozíció szolgálat a számára. Eszter ezt még nem látja, de Mordokaj üzenete nyomán rá kell döbbenni, nem gondolhat csak magára, kényelmére, hanem népére, az Istentől kapott feladatra. Mordokaj nem esik kétségbe Eszter tétovázását látva, bízik Istenben, és tudja, hogy ha Eszter nem vállalja a küldetést, az Úr más eszközök által ad szabadulást számukra. Jó ezt látni, legyen ilyen határozott a hitünk, és bízzunk az Úrban akkor is, ha az általunk elgondolt terv nem működik. Mordokaj határozottan hitte, Isten nem hagyja őket cserben, kimenti Hámán kezei közül. Kérjük ezt a hitet az Úrtól, és bízzunk Benne, hogy minden élethelyzetben számíthatunk Rá.

Azt az üzenetet is megláthatjuk, hogy a hívő ember mindig felelős a társaiért, és hitét mindenütt vállalnia kell. Soha nem a saját biztonságunk az elsődleges. Ne feledjem, nem véletlenül vagyok ott, ahol épp most vagyok. Eszternek is rá kell döbbennie: eljött az idő a hitvallásra, arra, hogy vállalja, kicsoda. Nem lehet közömbös népe tagjai sorsával szemben. Urunk adja meg, hogy soha ne a kényelem, a jobb lét legyen a legfontosabb, hanem mindig az Úr iránt való hűség. Ő tehet képessé arra, hogy mindig merjük vállalni hitünket, hovatartozásunkat.

Pál azt kéri, tárják ki a szívüket, erre van nekünk is szükségünk (2Kor 6,11-18). Először Urunk előtt, és kérjük, jöjjön be az életünkbe. Mindennap nyissuk ki szívünket Urunk előtt, engedjük, hogy Ő irányítson. Ha nyitott szívvel vagyunk az Úr iránt, akkor egymás előtt is megnyílik a szívünk. Az Úr tanítványai egymás irányában nyitott szívvel viseltetnek.

Jézus Krisztus a világ Világossága, és a benne hívők is világosság, a világ azonban sötétség. Így a mi szerepünk a világítás, de nem a keveredés. Isten gyermeke ne keveredjen a nem hívőkkel, mert két külön világ ők. A hívő feladata a hitetlenek felé a bizonyságtétel, a hitvallás, és nem a közös munkálkodás. Isten gyermekei ne várják a hitetlenek támogatását, hanem egyedül az Úrra támaszkodjanak.

A felemás iga ószövetségi kifejezés, ökör és szamár összefogását tiltja az ige. De Pál már nem erre gondol, számára Krisztus igája a fontos, az, amiről Ő így szólt: vegyétek fel az én igámat, vagyis fogadj magad mellé, ne magad, ne mással, hanem velem húzd az igát. Ha mással mész, az felemás iga lesz. Ha Jézus vagy egy hívő nem hívővel lép szoros kapcsolatba, felemás igába kerül. Ez nehéz helyzet, mert a nem hívő a maga módszerei szerint alakítja az életét, végzi munkáját, számára nem érv Isten igéje, nem fontos az Úrral való kapcsolat. Sőt, a felemás iga a hívő életére van rossz hatással, legtöbbször a hitben élő igazodik a nem hívőhöz. És ez a házassági kapcsolatra is érvényes, aki szereti Jézust, olyan társ után vágyakozik, aki szintén az Urat követi, és Őt teszi első helyre.

Isten gyermekei azt az ígéretet kapják, hogy az Úr közöttük lakik, Ő a szövetségesük, vagy ahogy az előbb láttuk, igavonó társuk. És ha az Úr a társ, a szövetséges, akkor nincs szükségem a világgal való szövetségre. Akkor nem a nem hívők segítségét várom, hanem egyedül az Úrra építek. „Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.” Ez a lényeg, mindent csak Tőle várok, és tudom, hogy nem csalódok. Az egyház csak Tőle várjon, nincs másra szükség. Ne a politikától, pénzemberektől, hanem egyedül arra az Úrra építsen, Aki életét adta érte. Ha az életét nem tagadta meg tőlünk, akkor nem tagadja meg hűséges népétől a segítséget sem.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.

Most

A

z élet eseményei haladnak előre, Eszter a királyi udvarban él, fején a nagy birodalom koronája, és még nem is tudja, miért van ott (Eszter 2,19-23). Bizonyára csodálkozik, vagy épp természetesnek veszi, úgy látja, szépségének és nagybátyjának köszönheti mindezt. Életünk dolgai nem véletlenül alakulnak, nem csupán a mi eredményeink, tehetségünk következménye a megtett út. Lássuk meg az Úr munkáját, a háttérműveleteket, és kérdezzük folyamatosan, mit akar ezzel az Úr?

Eszter királynő, ennek ellenére nem beszél el azonnal mindent, tudja, mindennek rendelt ideje van, a beszédnek és a feltárulkozásnak is. Mi gyakran mindent elmondunk magunkról, sok esetben másra nem tartozó dolgokat is, amik később kellemetlen helyzeteket idézhetnek elő. Van az életünknek olyan területe, amiről, ha nem kérdezik, nem szükséges beszélni. Ezen túl nem száll a fejébe a pozíció, továbbra is hallgat a gyámjára, megfogadja Mordokaj tanácsait. Azért, mert lett valaki, mert egyik percről a másikra megváltozott az élete, nem felejti el azokat, akik egyengették az útját. Továbbra is szüksége van tanácsra. Ne feledjük el, honnan indultunk el, hanem legyünk hálásak azoknak, akik segítettek, akik mögöttünk álltak az induláskor. Legyünk hálásak az Úrnak, mert ha más nem is, Ő ott volt és egyengette lábunk előtt az utat. A pusztában vándorló népet is vezette éjjel és nappal, gondjukat viselte mindenben. Jöhetett anyagi probléma vagy biztonsági kérdés, az Úrra nyugodtan rábízhatták magukat. Minden hit által működött. Azonban gyakran került homok a gépezetbe, nem hittek az Úrban.

Mordokaj bejáratos a királyi udvarba, tartja a kapcsolatot továbbra is Eszterrel. A királynéi pozíció miatt sem szakadt meg a kapcsolat. Hányszor szakadnak meg jó kapcsolatok, amikor az egyik személy jobb pozícióba vagy körülmények közé kerül. Hányan távolodnak el az Úrtól, mert a lehetőségek miatt nem találnak időt az Úrral való közösség ápolására. Annyi elfoglaltságuk akad, hogy Isten már nem fér bele. Belefér-e még Isten a mindennapjaidba? Van-e még Rá időd? Mert a legfontosabb kapcsolat az Úr Jézussal való, ez határozza meg életünket és többi kapcsolatunkat is.

Úgy tűnik, mintha jókor volna jó helyen Mordokaj, de mindez beleillik az Úr tervébe. Ő már tudja, mi készül övéi ellen, és előre készíti a kimenekvés útját. Urunk mindig előtte jár népének, mint jó Pásztor, és ha figyelünk, ha nyitott szemmel járunk, meglátjuk saját részünket. Mordokaj nyitott szemmel és füllel járt. Még nem tudja, mire jó, amit lát, de elmondja a királynénak, és majd később ez is belepasszol a tervbe. Isten mindig jól rakja össze a részleteket. Kezében jó helyen vannak a dolgaink. Ha az Úrra bízzuk magunkat, az aggódás feleslegessé válik. Helyette hálával telhet meg a szívünk, magasztalhatjuk csodálatos Urunkat.

Krisztus követei vagyunk ebben a világban - micsoda felelősség ez (2Kor 6,1-10). Isten országát képviseljük, vagyis az életünket látva alkotják meg az emberek véleményüket Istenről. Milyen követe vagyok én az Úrnak? Jól képviselem-e ebben a világban? Mint követeknek, Krisztus üzenetét, megtérésre hívó szavát kell tolmácsolnunk. El kell mondani, Jézus hív a megbékélésre. Nem szükséges békétlenül élni, Ő vár, Vele új életet kezdhetünk. Jelenleg még Isten kérő, hívogató szava hangzik felénk, és olyan jó, hogy ezt meghallhatjuk és továbbadhatjuk. Adjuk tovább, tolmácsoljuk Isten megbékélésre hívó szavát, mutassunk rá, hogy az igazi békesség Nála található.

Az apostol rámutat: úgy éljünk, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. Vagyis mindennap kegyelemből élnek. Nem mindegy, hogyan élnek Isten gyermekei, mindennap látszódjon, hogy az Úrhoz tartozunk és kegyelméből élünk. A hívő ember mindig kegyelemből él, ez az a forrás, ahová jár meríteni. A kegyelem mindennap közvetíti Isten bűnbocsánatát, alázatban tart, mert hangsúlyozza, hogy nincsenek érdemeim, mindent az Úr ajándékának köszönhetek. Isten kegyelme tölt fel erővel és tesz alkalmassá a szolgálatra. Nem a magam erejéből vagyok képes rá, hanem az Úr tesz alkalmassá.  A tizenkét tanítvány egyszerű ember volt, Isten kegyelme azonban átformálta és nagy feladatok elvégzésére tette alkalmassá őket.

A kegyelemet azért kapjuk, hogy éljünk vele. A kegyelem napján meghallgattalak - ez azt jelzi, szabad kiáltani, szabad kérni, hogy az Úr bocsásson meg, törölje el a bűneimet. A kegyelem alapjelentése a halálos ítélet elengedése. Szabad ezt kérni, mégpedig Jézusért. Ő tett eleget értem, és így nem kell meghalnom, élhetek, mégpedig örökké Vele.

Az apostol hangsúlyozza: most van a kegyelem ideje. Mindig most, amikor hallom az igét, olvasok egy áhítatot, amin keresztül Isten szól hozzám. Azt jelenti ez, hogy ne halogassam a döntést, éljek a most lehetőségével, hiszen nem tudom, holnap még nyílik-e alkalom elfogadni Isten kegyelmét, átélhetem-e bűneim bocsánatát? Isten országában a most mindig fontos, Ő most hallgat meg, amikor Hozzá fordulok és segítségét kérem. De én is most vegyem komolyan, ne mondjam, hogy előbb elrendezem a saját ügyeimet. Milyen sok esetben mégis így történik. A magunk dolgait Isten ügye elé helyezzük, előbb még elvégezzük ezt, meg azt, és majd utána tartok csendességet, és hányszor elmarad, vagy majd csak a nap végén kerül rá sor. Most boruljunk Elé, most vegyük kézbe az igét, és ne majd.

A most kapott erővel végezhetjük szolgálatunkat, hiszen az Úr útján való járás nem jelent mindig nyugalmat, jólétet. Nem mindig és mindenütt értenek meg, az Úr nyomában járva megpróbáltatások is érhetnek. De ha az Úrra figyelek, ezekből győztesen, megerősödve kerülhetek ki.

VAN MÉG SZÁMOMRA IS BOCSÁNAT!

1.  

Van még számomra is bocsánat!

Van Jézusom, Ő az enyém!

Nem mardos a bűn, sem a bánat,

Mint a fecske, ujjongok én.

Halálba’ hevertem, de Ő fölemelt,

Az életem ára a szíve vére lett.

A bűnöm, ó, Jézus, a bűnöm, ó, Jézus,

Nem vádol többé engemet.

2.  

Ha kísértés hulláma tör rám,

Szembe velem Jézusom jő.

Roskaszt, tövises a keresztfám,

Hű vállára átveszi Ő.

S hazám felé utamat ha nem tudom,

Előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom.

A véred, ó, Jézus, a véred, ó, Jézus,

Felhőként vezet utamon.

3.  

Az ég alját fürkészve nézem,

Hajnalcsillag felkel-e már?

Vigyázom és hallgatom ébren,

Hárfák hangja zendül-e már?

És én is elkezdem az én énekem,

Repesve, új hangon zeng dicséretem,

Mikor az Úr Jézus, az én Uram Jézus

Jön, hogy engemet felvegyen.

Isten áldásával.

Béküljetek meg Istennel!

Ezt könyvet olvasva talán feltettük a kérdést: nincs egy szó sem benne Isten népéről, akkor miért kell olvasnunk (Eszter 2,1-18)? Minek foglalkozunk agy pogány király lakomájával, borgőzös fejjel hozott rossz döntésével, önkényével? És ezek után elébünk kerül Mordokaj és Eszter, Isten két gyermeke. Eddig nem volt róluk szó, nem voltak fontosak, eltűntek a sok nép forgatagában, a király előkelő emberei között. Nem róluk szólt az élet Súsán várában. Ám ott voltak, és Isten is jelen volt, a látható események mögött munkálkodott. Az Úr már előtte jár gyermekeinek is, és a király tetteinek is. Mindent azért tesz, hogy megmentse a bajba kerülő népét. Ők még erről sem tudnak, de Isten előtt a jövő is ismert, így mindent úgy alakít, hogy a nép megtapasztalja, Isten velük van. Ő soha nem hagy cserben, bár meglátnánk ezt. Amikor úgy érezzük, elfordult tőlünk az Úr, gondoljunk arra, hogy nem vette le tekintetét, csak előttünk jár, készíti az utat.

A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Isten már előbb szeretett minket, akkor, amikor még a bűneinkben voltunk. Ő már akkor előttünk járt, tett értünk, amikor még nem ismertük Őt. Sőt, azért ismerhetjük és lehetünk Jézus tanítványai, mert Ő ezt elvégezte. Olyan jó, hogy szereti a bűnös embert, nem nekünk kell jóvá változni, elrendezni bűneinket, hanem Ő ezt megtette a kereszten. Amikor még a bűn mélységeit jártam, Ő megkeresett, bemutatkozott és kiemelt. Ő elénk jön, bemutatkozik, és a mi döntésünk, mit válaszolunk. Pálnak is bemutatkozott a damaszkuszi úton: én vagyok Jézus, akit te üldözöl; ő ebbe belerendült, és Neki szentelte életét.

Új feleséget keresnek Ahasvérósnak, és Eszter is bekerül a jelöltek közé. Akiről eddig nem tudtunk, az most elénk kerül, egyszer csak kiderül, hogy a világon van, és ott találja magát, ahol nem is gondolta volna. Még nem tudja, hogy ez nem szerencse, nem véletlen, hanem Istennek van terve vele. Nem a mostoha sorsa ellensúlyozásaként kerül a jelöltek közé, hanem azért, mert az Úr tervében fontos szerepe van. Fontos láncszemmé válik, eszköz lesz az Úr kezében.

Talán el vagy keseredve, úgy látod, a névtelenségbe zuhan az életed. Nem vagy fontos senkinek, nem törődnek veled, de ne félj, egyszer csak nyilvánvalóvá válik Isten terve a számodra. Mert Neki veled is terve van, de lásd meg, és fogadd el! Az Ő terve, hogy gyermekeként élj ebben a világban, Krisztus evangéliumát vidd bele a mindennapokba. Vidd az Úr nevét oda, ahol még nincs jelen, ahol nem ismerik.

Eszter nem árulta el, melyik néphez tartozik. Azt jelzi ez, hogy már akkor nehéz volt Isten gyermekének lenni, népéhez tartozni. Hátrányba került az Isten népének a tagja a társadalomban, sőt, veszélybe került, ha megtudták származását, ha ismertté vált hite. Isten gyermekeként, hívőként élni a világban soha nem könnyű, gyakran jelent hátrányt. De Isten ezt a javunkra használja fel, mert az elfeledettség védelmet is jelent a világ csábításával, gonoszságával szemben.

Pál apostolt Krisztus szeretete szorongatja, viszi előre (2Kor 5,16-21). Annyira szereti, hogy nem tud nem beszélni Róla. Megtapasztalta saját életében az Úr bűnösök iránti szeretetét, átélte, hogy az Úrnak terve van vele, apostollá választotta, mindez viszont szeretetre indította. A mi szeretetünket Isten irántunk való szeretete indítja el. Ha Krisztus meghalt érte, akkor ez őt arra készteti, hogy többé ne magának éljen, hanem Krisztusnak. Az Úr azért halt meg értünk, hogy kimozdítson önszeretetünkből, hogy végre ne magunknak éljünk, hanem életünket adjuk az Ő szolgálatára. Szeretni Jézust azt jelenti, Őérte élek.

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. Nagyon jól ismert ige, sokat idézzük, de most legyünk vele csendben, és engedjük, hogy megkérdezze Urunk: Te új teremtés vagy már? Mert ez a lényeg, új teremtéssé lenni, de ezt nem én végzem el, hanem az Úr teremt újjá. Aki Krisztusban van - az új teremtés Krisztus által megy végbe, és Ő teljes munkát végez. A régiek elmúlnak, tehát nem toldoz-foltoz, hanem teljes mértékben újjá tesz. Olyan embert hoz létre, aki korábban nem volt. Még magunk is csodálkozunk, mert nem gondoltuk volna, hogy mindez megtörténhet.

Ha még nem történt meg, ha még mindig a régi ember vagyok, a régi természet irányít, kérjem, tegyen új teremtéssé. Végezze el a csodát, és szülessen meg bennem, hogy újjá lehessek.

Mindezt Isten tette lehetővé, megbékéltet a Krisztusban önmagával. Az ember Isten haragja alatt van a bűneset óta, de nem akar elveszíteni, ezért megbékéltetett Jézus halála által. Ez fontos, meg kell békülni Istennel, és ez úgy megy végbe, ha látom Isten haragját, és elismerem, hogy jogosan haragszik, mert bűnös ember vagyok. Ezt követően kérem, bocsásson meg. Fájnak-e bűneim, fáj-e, hogy vétkeztem Isten ellen, hogy szembeszálltam Vele, és kikértem a részem? Valljam meg Előtte, hogy amit kikértem, eltékozoltam, azért tartok itt, azért hullt szét az életem, azért kerít hatalmába a félelem, mert a magam útját jártam.

Aki megbékél Istennel, az megbékül önmagával is. Mert amit Isten megbocsát, azt eltörli, nincs tovább. Így bocsáthatok meg én is magamnak, ha Isten eltörölte, akkor már nincs miért neheztelni, emészteni magam. Az Úrtól kapott békesség kiemel a csüggedésből is, és talpra állít. A megbékélt élet szolgáló életté válik. Már látom életem értelmét, örömmondó békekövet leszek. Másokat békéltethetek meg Istennel. Azért nincs békesség a földön az emberek között, mert a szívükben sincs béke. Amíg Istennel nem békülünk meg, addig bennünk sem lesz béke. Amíg bennem nincs béke, a másik emberel sem leszek képes megbékülni. Békülj meg Istennel, Krisztus által. Ez a mai napi feladat, megbékülni az Úrral. Ez akkor történik meg, amikor meglátom, nem ő a hibás életem rossz iránya miatt, hanem én, az én engedetlen, bűnös életem. De ma még a kereszt tövében átélhetem az igazi békességet, mert Jézus nélkül nincs békesség.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed !

1.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed!

Mondd a világnak: hajnalod közel!

Mert nem hagy az, ki népeket teremtett,

Senkit sem éjben, bűnben veszni el.

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2.

Lásd: millióknak lelke megkötözve

Rabláncként hordoz sötét bűnöket;

Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje

Mily gazdag élet kútja lett neked.

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

3.

Mondd minden népnek: elveszett juháért

Mit tett a Pásztor, csodás szeretet!

Földig hajolt a kárhozott világért,

S meghalt alant, hogy élhess odafent.

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4.

Küldj fiaidból, akik nem hiába

Élvezik kincsed: hirdessék szavad;

Öntsd lelked értük győzelmes imába:

Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad!

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5.

Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled,

Fölfedi titkát minden szív előtt!

Egy lélekért se érjen vádja téged,

Hogy temiattad nem látta meg Őt!

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.

A királyi szék előtt

Amint tegnap láttuk, a perzsa király ünnepli hatalma megszilárdítását (Eszt 1,10-22). Ami neki ünnep, az sokaknak fájdalom, gyász és könnyek. Ilyen a pogány uralom, ilyen a világi hatalom, mások kárára terjeszkedik, erősödik, uralkodik. Leigázza a népeket, és csak azok érvényesülnek, akik behódolnak nekik. Mert mindig vannak, akik meghajolnak, mert ha ma ez a rend, most élünk, mit tehetünk, és a pénznek erős szava van.

Azonban ne csak a világ módszereit lássuk meg, hanem ismerjük fel Isten országnak a természetét, Urunk beszél róla. Nem a másik ember kárára terjeszkedik, ez az ország az ember javáért, üdvösségért munkálkodik. Akik belépnek, azok számára az Úr Jézus hangsúlyozza: ne a világ szerinti módszereket használjuk, ne a saját vágyunk, érvényesülésünk legyen a szempont, hanem a másik üdvössége. Az Isten országa természete a lehajló szolgálat. Bizony, nem ez a jellemző ránk. Gyakran Isten népe között is felüti fejét az önérdek, a törtetés, ám Urunk nem így élt. Nem azt várta, hogy Neki szolgáljanak, hanem Ő szolgált, és adta életét váltságul sokakért.

Valószínűnek tűnik, hogy a király és a királynő közt nem ez volt megbeszélve, ezért Vasti ragaszkodik az eredeti elképzeléshez. Azonban a királyt már az alkohol vezérli. Így képes átformálni az embert, már nem a felesége a fontos, hanem a tekintélye. Viszont Vasti királyné bátor, meri vállalni saját elképzelését, azt, amiről meg van győződve, amiről tudja, hogy jó. Az sem tántorítja el döntésétől, hogy tudja, ez következményekkel fog járni. Hányszor nem vállaljuk így hitünket. Ha azt látjuk, következménye lesz, ha épp ott vállaljuk, akkor eltitkoljuk. Könnyen elfogadjuk a gonosz akaratot, mert mit tehetünk ellene. Esetleg a hamis jelszót használjuk, a békesség kedvéért. De nem lesz békesség, a másik sem fog ettől megváltozni.

Vasti királyné magatartása megmutatja: igenis, lehet nemet mondani, sőt, kell is. Nem lehet mindennel egyetérteni, bólogatni. Igei meggyőződésünket vállaljuk. Mondjuk ki: én így látom, ezt mutatta meg a Szentlélek.

Szomorú, hogy senki nincs, aki kiállna a királynő mellett. Senki nem mer szót emelni mellette, mindenki csak önmagával, egyéni érdekeivel van elfoglalva. Gyakran megtörténik ez egyházi körben is, aki vállalja igei látását, és így esetleg szembe kerül a hivatalos álláspontokkal, vezetőkkel, legtöbbször maga marad. A társak nem szólalnak meg, nem állnak mellé, mert esetleg kiesnek a pikszisből, nem jutnak előrébb a ranglétrán, nem kapnak meg fontos pozíciókat. Az Úr Jézus soha nem a saját érdekeit kereste, nem mentette magát, hanem engedte elmenekülni tanítványait, Ő pedig elindult értük és értünk a keresztre. Lépjünk mi is az Ő nyomdokába, ez az út ugyan szenvedéssel jár, de életre vezet.

Csodálatos bizonyságtétel: tudjuk pedig, ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített örökkévaló mennyei házunk (2Kor 5,1-15). Ő meg van erről győződve, tudja, ha meghal is, él Krisztussal a mennyekben. De te meg vagy-e győződve róla? El tudod-e mondani, tudom, hogy van mennyei, örök hajlékom? Természetesen nem azért, mert jó vagyok, ezt érdemlem, hanem kegyelemből. Az én drága Megváltóm meghalt azért, hogy életem lehessen. Ő tisztít meg minden bűntől és tesz alkalmassá az új életre.

Hitben járunk, nem látásban, írja az apostol. Mit is jelent ez? Azt, hogy bár földi szemeimmel nem látom az Úr Jézust, de hitemmel igen. Tudom, hogy Ő mellettem van, akkor is, ha nem látom. Ezt a hitet az ige erősíti, mert a hit Isten ajándéka. Olyan jó hit által tudni, hogy örök életem van, és ha még nem is vagyok a mennyben, de Megváltóm itt van, Rá számíthatok.

A sátor bármikor összeomolhat, de Jézus által akkor hazamegyek. Mennyei Atyám Őérte befogad mennyei hazámba. Én nem vagyok erre méltó, de hiszem, hogy az Úr megbocsátotta minden bűnömet, így én az Övé vagyok. Nagyon lényeges a bűnbocsánat bizonyossága, mert az ige nem majd valamikorra teszi ezt, hanem mostra. Aki megvallja Neki a bűneit, ahhoz így szól: ember, megbocsáttattak a bűneid. És ha Ő mondja, akkor így van.

Mi most a célunk? Kedvesek legyünk neki! Igen, ez a lényeg, Neki tetsszen az életem. Nem embereknek akarunk megfelelni, kedvükre tenni, hanem egyedül az Úrnak. Kinek akarok tetszeni, embereknek vagy az Úrnak? Pál úgy látja, a meghalás elköltözés, tulajdonképpen hazaköltözés. Olyan csodálatos lesz megérkezni abba a világba, ott minden ragyogni fog, betölti Isten Lénye, vagyis a szeretet. Ott nem lesz jelen a bűn semmilyen terméke. Az valóban igazi élet lesz.

A megérkezés a Gazda királyi széke elé történik. Ott jutalmazza meg azokat, akik ebben a világban vállalták és szolgálták Őt. Az Úr megjutalmazza azokat, akik akaratát cselekedték. Érdemes Neki szolgálni, mert a kegyelmet sem lehet meghálálni, már az is bőven elegendő, hiszen a jogos halál helyett felmentést, örök életet kapunk. De Ő nem elégszik meg ennyivel, többet akar adni. Igen, Ő ajándékozó Isten. Előbb önmagát adja értünk, majd nekünk hit által, az út végén pedig jutalmat. De a legnagyobb jutalom, hogy Vele lehetünk, láthatjuk orcáját, és árad felénk dicsőséges Lénye.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.

Ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézzünk

E

szter könyve olvasásakor ismét a  fogság idejében járunk, az első csoport már hazautazott, de  sok zsidó maradt még az idegen birodalom területén, amely fölött most a perzsák uralkodtak (Eszter 1,1-9).  Már világos az emberek előtt, hogy Isten cselekedett, letelt a fogság ideje, ám nem mindenki bátorodott meg, nem mindenki érezte úgy, hogy haza kell menni. Sokan inkább maradtak a biztos mellett, és nem vállalták a bizonytalant, a nehéz újrakezdést. Közben maguk is keresték az Urat. Igyekeztek újraépíteni kapcsolatukat Istennel, mert a fogság idején többen elkeseredtek, úgy gondolták, innen nincs visszaút. Nem vártak Istenre, nem bíztak ígéretében, csak a múló időt figyelték, és mivel néhány év múlva nem érkezett meg a szabadítás, elcsüggedtek, és berendezkedtek a birodalomban való élésre. 

Elterjedt az a felfogás, hogy Isten elfeledkezett népéről, nem törődik már velük. Mások pedig a perzsa birodalom hatalmát és gazdagságát látva arra jutottak, hogy Isten képtelen megváltoztatni az időt, és innen még Ő sem tudja őket hazavinni. Eszter könyve bizonyságot tesz Isten hűségéről. Ő soha nem feledkezik meg övéiről, ha hűtlenségről beszélhetünk, az csak az emberrel kapcsolatos. Olyan hamar feladjuk a bizalmat, és hátat fordítunk az Úrnak. Mindig is Izráel népe pártolt el, keresett magának népszerű isteneket, állandóan a korszellem felé hajlott. De nem így van ez a mi időnkben is? Mi fordulunk el Istentől, beletespedünk a jóléti társadalomba, beszélünk még hitről, reformációról, azonban az életünkben vajmi kevés látszik ebből. Isten mai népe is élvezi a gazdagság előnyeit, kényelmes életet folytat, és minden törekvésével azon igyekszik, hogy ezt az állapotot fenntartsa. Feledésbe merül már az élő hit, kevesen látják meg bűneiket, mert már a világ szellemisége szerint semmi sem bűn. Isten népe életét is a szórakoztató programok szervezése jellemzi. Egyre inkább háttérbe szorul az igével való foglalatosság. Még a látszatot fenntartjuk, mert még a bálok előtt is előkerül a Biblia, egy igevers, imádság, de aztán jön a dínom-dánom, tánc, mulatság.

Ezeket a verseket olvasva magunkba kell nézni, mert itt egy pogány király udvarába nyerünk bepillantást, de hányszor valami hasonlót látunk egyházi rendezvényeken. Az ember kerül a középpontba, arról beszélünk, mit értünk el mi, és alig várjuk már a gazdagon megterített asztalt, a finom falatokat és az italokat. Egyházi életünkre jellemzővé vált az Ahasvérós udvarában képviselt gondolat, mindenkinek a kedvében kell járni. Az a feladatunk, mondják, szolgáljuk ki az igényeket, járjunk az emberek kedvében, mert ha nem, elfogyunk. Azonban az Úr nem ezért küldi ki tanítványait, hanem az evangélium hirdetésére. Nem a létszám az elsőrendű, hanem a minőség, a megtérés általi átadott életek. Ilyen alkalmakkor minden fontos témává válik, csak épp az Úrról nem beszélünk. Kevesen vallják meg hitüket, és nem a misszió van előtérben. Nem a bűnös, nyomorult, tönkrement életű, elveszett emberek Jézushoz való vezetéséről beszélünk. Az Úr munkájának a bemutatása helyett magunkról beszélünk, a magunk dolgait mutogatjuk, pedig arról kellene beszélnünk, mit tett az Úr. Kérjük Urunk Szentlelkét, hogy újítson meg bennünket, rázzon fel, adjon bűnbánatot a szívünkbe, és adja meg, hogy ebből a tespedt, megelégedett életből felébredjünk. Uram, adj az ige után élő vágyakozást a szíveinkbe.

Az újjászületett ember rendkívüli erőben részesül, maga az Úr él a szívében, Ő van jelen az életében (2Kor 4,7-18). Azonban ez nem mindig látszik. A mai tanítványok életéből ritkán árad az Úr Lénye, a Szentlélek jelenléte. Pedig Jézus azt mondta, hogy amikor a Szentlélek kitöltetik, erőt kapnak az övéi. Ma kevés látszik ebből, pedig ez az ígéret nekünk is szól. Keressük Urunkat, engedjük, hogy Ő élje bennünk életét, és akkor megtapasztaljuk, hogy rendkívüli erő és lehetőség birtokában vagyunk. Ez a rendkívüli erő azonban nem bűvészmutatványokban, varázslásban mutatkozik meg, hanem a mások felé való szolgálatban. Képessé tesz olyan feladatok elvégzésére, amit nem is gondoltunk. Ahogyan ezt Pál is megtapasztalta. A kegyelem tette alkalmassá nagy távolságok megtételére, szenvedések elhordozására.

Azonban ez a rendkívüli erő cserépedényekbe, vagyis testbe töltetik ki. Törékeny, betegségre, öregedésre hajlamos testbe. Miért? Azért, hogy mindenki felismerje, nem a saját erőnkről van szó. Erre az energiára nem a konditeremben tettünk szert, hanem a bennünk élő Lélek ajándékoz meg vele. Az Úr ereje a kegyelem által épp azt mutatja meg, hogy Isten országában nem az emberi mérce szerinti erősek és kiválóak boldogulnak, hanem épp azok, akikből ezt senki sem nézné ki, akik magukat is alkalmatlannak gondolják. Így azután ne magunkra, testi állapotunkra, képességünkre figyeljünk, hanem bízzuk magunkat Urunkra. Ha Ő elhívott és szolgálattal bízott meg, testi állapotunktól függetlenül képessé is tesz rá. Isten országában nem csak az emberileg kiváló formában, a csúcson levők rúghatnak labdába. Az Úr azokat alkalmazza, akik magukat odaszánják Neki. Ő az új életet nyert samáriai asszonyon, a Légió uralma alól felszabadult gadarain keresztül is nagy munkát végez, városokat mozdít meg. A hangsúly nem rajtam, hanem az Úron van. Az én részem, hogy adjam át Neki az életemet, és engedjem, hogy vezessen, és legyek kész az Ő útján járni.

Pál rengeteget szenvedett, ám nem ezekre figyel, hanem arra törekszik, hogy Jézus élete legyen mindenkor látható testi életében. Ő mindig Jézust akarja láttatni, az a vágya, hogy Őt vegyék észre, és ne Pált. Mert a bajba jutott, kiüresedett szívű embernek Őreá van szüksége.

Az apostol tudja, hogy Isten feltámasztotta Jézust, számára valóság a feltámadás, mert mindig találkozik Jézussal. Találkozni pedig csak élő személlyel lehet. Ez reménységet ad számunkra, ha hiszem, hogy Jézus feltámadt, és számomra Ő élő személy, azt is tudom, hogy majd az övéit is feltámasztja és maga elé állítja. Ez csodálatos pillanat lesz, Jézus előtt állni, látni azt, aki életét adta értem, és Vele maradni örökké. Ezekben a napokban lássuk meg a feltámadt, dicsőséges Urat, és tekintsünk előre a feltámadás napjára. Ne álljunk le a sírnál, hanem menjünk Jézushoz, mert csakis Őáltala van örök élet. Jézus nélkül senki nem talál békességre, és ezt még földi életünk idején a kereszt alatt nyerhetjük el, ha megbánjuk bűneinket. Tehát ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézzünk, ne a temetőkre, hanem Isten országára, mert az a jövő.

Jöjjetek Krisztust dicsérni

1. Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá tér -ni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.

2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében Már levetjük mind a bút.

3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldogságos ég felé.

4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket Mennymagasból látni jött.

5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.

6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek Édes hangú angyalok.

Isten áldásával.