Mit becsülök többre?

A

 természet megnyilvánulásaihoz is hasonlít embereket Salamon, hűsítő hóesés a megbízható követ, felüdít, mert lehet rá számítani, célba ér a gazda üzenete (Péld 25,14-28). A hívő emberek is követek, az Úr Jézus követei, a Gazda üzenetét kell vinnünk és továbbítanunk az emberek számára. Mi vagyunk azok a szolgák, akikről az Úr Jézus a királyi menyegző példázatában beszélt. Az Ő feladatuk volt elmenni a meghívottakhoz, és hívni őket, ezzel az üzenettel: minden készen van, jöjjetek a menyegzőre. Minden készen van, az adósság kifizetve, az adóslevél széjjeltépve, jöjjetek Isten országába. Igen, mi hívogathatunk a kegyelem királyi székéhez. A megfáradt emberek számára ez a hívás felüdülést jelenthet, van kihez odamenni. Igen, van, mert az Úr ma is hív, hívja a megfáradtakat, az életuntakat, hív magához mindenkit, mégpedig igacserére. Tegyük le az élet rabigáját, és vegyük fel az Övét, mert az felüdülés.

A türelem és a szelíd beszéd is nagy áldás, többre megy vele az ember, mint erővel. Ezek is Isten ajándékai, de gyakorolnunk is kell benne magunkat. Az Úr Jézus egyik házi feladata pont a szelídség elsajátításáról szól. Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok. Aki elindul Őt követni, egyben beiratkozik Isten országának iskolájába, ahol a professzorunk nem más, mint maga a feltámadott Úr Jézus Krisztus. És Ő olyan tanár, aki az elmélettel együtt tanítja a gyakorlatot is, sőt, mindent bemutat, elébe él a tanítványainak. Milyen türelmes szeretettel hordozta tanítványait, és ez a türelem életformálást vitt bennük végbe. Péter hirtelen indulatú ember volt, de Jézus nem mondott le róla, hanem formálta és alakította, kősziklává tette. Szelídsége pedig hatalmas erő lehet a mi életünkben is. Mert ez a szelídség az erő szelídsége, ami azt jelenti, hogy lemond az erőszak alkalmazásáról, akkor is, amikor megtehetné azt. Amikor elfogására kivonultak, a tanítványok kardot ragadtak, meg akarták megmenteni, de ő ezt elutasította. Elmondta nekik, hogy mennyei Atyjától angyalseregeket kérhetne, de Ő ezeket nem vetette be. Megtehetné, de mégsem él a fegyveres beavatkozással. Inkább odatartja a másik orcáját. Jézus szelíd szava életeket alakít át. A szelíd szó megtöri a csökönyösséget, és erre a szelíd szóra szükségünk van. De ez krisztusi indulat csak Nála kapható, ez tőlünk nem telik. Belénk inkább az erőszak van kódolva. Ha ellenállnak, erővel kell fellépni; a szelídség a türelemmel jár karöltve. A szelídség lassan, de tartósan végzi munkáját. Tanuljunk Jézustól, és ha nem sikerül a vizsga, ne adjuk fel, ismételjük meg.

Salamon is felismeri, hogy az ellenséggel szemben a legjobb módszer a jótett, a segítés. Ez a mi logikánkkal ellenkezik, mi nem akarunk az ellenségnek kenyeret vagy vizet adni. Mi megfizetni akarunk, és gyakran még nem is csak az ellenségnek, hanem mindazoknak, akik valamilyen formában bántottak, akadályoztak. A szentíró úgy látja, a bosszúállás nem segít, nem oldja meg a problémát. Az igazi megoldás az ellenséggel való baráti bánásmód. Az égő parázs azt fejezi ki, hogy abban a korban még az ellenségnek is kötelező volt parazsat adni, ha idegenből megjött. Ezt nem tagadták meg tőle, és ez jó tett volt. Ő átvette, és egy edényben a fején vitte haza. Be tudott fűteni, elkészíthette a vacsoráját, mert a szomszédja jót tett vele. És ezen talán elgondolkodott, és megbékült addigi haragosával. Pál apostol is ezt tanácsolja, adjunk annak, aki bánt, adjunk kenyeret, vizet, a legszükségesebb, életmentő dolgokat. Ez a fajta hozzáállás megváltoztathatja a másik embert. Meglátja, hogy lehet másképp is megoldani a konfliktusokat. Sőt, igazából csak így lehet, megbocsátással, elengedéssel.

János evangélista elmondja, szomorúan, hogy mégsem hittek Benne (Jn 12,37-43). Sok jelt láttak, és ezek a jelek nem trükkök, hanem életeket átalakító tettek voltak. A betegek tartósan meggyógyultak, a megszállott megszabadult, és nem esett vissza, a halott valóban feltámadt, és élt, amíg le nem telt az ideje. János csalódott, hogy ez nem elég a kortársainak. Fáj neki a hitetlenség. Fáj-e nekünk, a hitetlenség, vagy könnyen napirendre térünk felette? Mindenkinek a maga döntése, mondjuk, és elfelejtjük, hogy Jézus nélkül, a Benne való élő hit nélkül elvesznek az emberek.

Azonban az apostol nem csügged el, és így nem adja fel az ige hirdetésének a szolgálatát, hanem az igéből igyekszik megérteni a helyzetet. És mivel látja, hogy Ézsaiás is rámutatott erre a keményszívűségre, nem csalódásként éli meg. Ez lényeges, mert ha nem az igére nézünk, kudarcként éljük meg az eredménytelenséget. Különösen ebben az eredménycentrikus világban jó látni, hogy a lélekmentés nem lehet eredménycentrikus. Mindig kevesen fogadják be hittel az Úr beszédét, mert sátán célja pont az, hogy az emberek ne térjenek meg. Vallásosak lehetnek, de ne térjenek meg, vagyis, ne kövessék az Úr Jézus Krisztust. Aki azonban nem fordul az Úrhoz, az nem gyógyul meg. Mert lelkünk gyógyítója az Úr Jézus. Ezért van ma sok lelkileg beteg ember, mert nem indult még el Jézus felé. Lelkünk problémáit elsősorban nem gyógyszerek orvosolják, hanem az ige. A Jézussal való mindennapos élő kapcsolatban meggyógyul a lelkünk.

János azonban látja, hogy vannak, akik hisznek, de nem merik megvallani, mert féltik az állásukat. Többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét. Vagyis az emberek véleménye, megbecsülése többet jelentett, mint Isten kegyelme. Mit becsülök többre? Mi a fontosabb: Isten szeretete vagy a világ megbecsülése?

SZELÍD SZEMED, ÚR JÉZUS

1.  

Szelíd szemed, Úr Jézus,

Jól látja minden vétkemet;

Személyemet ne vesse meg

Szelíd szemed, Úr Jézus!

2.  

Szelíd szemed, Úr Jézus,

Tekintsen rám, ha roskadok;

Adjon békét, bocsánatot

Szelíd szemed, Úr Jézus!

3.  

Szelíd szemed, Úr Jézus,

Tudom, hogy vádat is emel;

Vétkeztem én, ítéljen el

Szelíd szemed, Úr Jézus!

4.  

Szelíd szemed, Úr Jézus,

Elítél bár, lásd, én megint

Csak várom, hogy majd rám tekint

Szelíd szemed, Úr Jézus!

Isten áldásával.

Hova visz az út?

O

dafigyeltek Salamon királyra és bölcs gondolataira a későbbi korokban is (Péld 25,1-13). Ezékiás király gondoskodott arról, hogy a még szájhagyomány útján élő gondolatokat összegyűjtse. Fontosnak tartotta, hogy a saját és a következő korok nemzedékei is megismerjék ezeket a gondolatokat, eljusson hozzájuk az Úr üzenete. Ma is össze lehet gyűjteni bizonyságtételeket, hiszen Úr sok ember életében cselekszik nagy dolgokat. Jegyzőkönyvek maradnak fenn gyűlésekről, határozatokról, építkezési munkálatokról, pedig ezeknél is értékesebb Istennek a szívekben elvégzett munkája. Az adatok pusztán történelmi emlékek, de egy írott bizonyságtétel által Isten megváltoztathatja a hallgatók életét. Mert az a cél, hogy az emberek megismerjék Istent, Jézusban kijelentett kegyelmét, és üdvösségre jussanak. Ismerem már az Urat? Van üdvösségem?

Az Úr Jézus Salamon gondolatait magasabb szintre emelte. Salamon még a bűnös eltávolításával oldja meg a gondokat, de az Úr nem így munkálkodik. Ő a szívekből távolítja el a bűnt. És ez a magasabb szintű munka. Hányszor mi is úgy gondoljuk, elég, ha eltávolítjuk a közelünkből azt, akivel nem értünk egyet vagy aki nyíltan ellenünk van. De ezzel nem oldódik meg a probléma. Az Úr azt akarja, hogy a bűnös, a problémás ember elküldése helyett őt magát oldjuk fel a problémák alól. A megszállott gadarai esetében jól látjuk ezt. Az emberek tőle akartak megszabadulni. Sok volt vele a gond, ezért megkötözték, majd amikor ez nem vált be, kizárták a sírboltok közé. Jézus azonban megkereste és megszabadította. Egy értékes embert adott vissza a társadalomnak, Isten országának egy új ékkövét hagyta Gadarában bizonyságtevőként.

A helyén mondott ige nagyon áldott eszköz lehet az Úr kezében. De pont ez a gond, nem mindig a helyén szól az, amit mondunk. Miért? Mert magunktól beszélünk. Nem mindig igét mondunk, vagyis nem az Úrtól való üzenetet, csak mondjuk a magunkét, és abban nincs mindig köszönet. A helyén mondott ige jelzi: az Úrtól kértem el a mondanivalót és az átadás idejét is. Ehhez kell a bölcsesség, felismerni a megfelelő időt. Mert nem minden idő alkalmas a vélemény megmondására. Ha a másik fáradt, terhelt, bármilyen igazságot is készülünk mondani, nem fog célt érni. Jézus szava mindig helyén mondott szó volt, és el is érte a célját. Talpra állította a bénát, feltámasztotta Lázárt, megbocsátotta a bűnt, megvigasztalta a sírót. Kérjük el mi is a helyén mondott ige bölcsességét.

Az emberek ott vannak Jézus körül, látják Őt és hallgatják, de nem értik (Jn 12,34-36). Jó Jézussal lenni, de nem elég ott lenni, hanem érteni is kell. Meg kell érteni, kicsoda Ő. Lehetséges? Igen! Azért jött el, hogy kijelentse magát, és feltárja előttünk Isten szeretetét. Ahhoz, hogy Őt megértsük, el kell engedni minden korábbi ismeretet, véleményt. A jelenlévők a másoktól hallottakhoz akarják igazítani Jézust. Azonban ez nem vezet eredményre, inkább félrevisz. Jézus életét, tetteit figyelve juthatunk el a felismerésre: Ő valóban Isten Fia. Aki minden elfogultságtól, előítélettől mentesen figyeli Őt, az meglátja, hogy senki sem beszél úgy, mint Ő, senki más nem éli is azt, amit tanít, és senki nem visz végbe olyan dolgokat, mint Ő.

Nem értik, hogyan lehet örök az, akit meghalt. Pedig ők átélték Lázár feltámasztását és sok más hatalmas dolgot, ezek alapján látni kell, hogy Jézus nagyobb a halálnál. Ő Isten, és a halál sem képes Őt fogva tartani. Okoskodás helyett józan gondolkodásra van szükségünk. Mit mond az Úr? Még egy kis ideig veletek van a világosság, addig járjatok a világosságban. Tehát Ő a Világosság, az igazi fény. Így tehát nem mások véleményére kell figyelnünk, hanem induljunk el követni Őt. És amikor utána megyünk, meglátjuk a dolgokat. Jézus fényében jól fogunk tájékozódni. Erre van szükségünk, bármilyen dologban kell is döntenünk, menjünk Hozzá. Ne az befolyásoljon, mit mondanak mások, mi a véleménye a politikának, de még felekezetünk véleménye sem mindig mérvadó. Aki azonban Rajta keresztül tájékozódik, nem jár sötétben. Az ige a Szentlélek által világos vezetést ad az élet kérdésében. Azért botorkálunk sötétségben, mert nem az igéhez fordulunk az életünk kérdéseivel kapcsolatban. Vallást csináltunk az élő hitből, a Bibliából vallási kalauzt. Azonban a Biblia az élet könyve, Jézus maga az élet. Így azután bárminemű kérdéssel forduljunk az Úrhoz, Ő ad rá feleletet az igén keresztül. A Szentírás az élet útmutatója. Maga Isten mondja: megtanítalak, melyik úton kell járnod, és ha mi kérjük Őt, hogy tanítson minket, meg is teszi.

Még egy kis ideig közöttetek van a világosság - mi sem tudjuk, meddig van velünk az ige, meddig hallgathatjuk szabadon az igehirdetéseket. Itt van Jézusban a világosság, járjunk Benne. Azonban a gonosz mindent megtesz, hogy elrejtse előlünk a fényt, meg akarja magyarázni, hogy nem Jézus a világosság. Mára már az észt tette meg fénnyé az ember. De ez tévedés, az igazi világosság Jézus, és aki a fényénél jár, nem téved el. Aki Jézust követi, tudja, hova megy. Ez óriási, mert az emberek többségének ma fogalma sincs arról, hova tart. A legtöbben a halál felé, ami után a semmit várják. Aki azonban Jézust követi, az életre jut. Mert a meghalást nem a megsemmisülés, a semmi követi. Mindnyájan odaállunk majd Isten elé, Aki megítéli az életünket. Az egyetlen esélyünk Jézus. Aki Benne hisz, és bűnbocsánatot nyert, annak örök élete van. Aki átadta az életét Jézusnak, az tudja, hova megy. Hova megyek? Haza! Oda, ahol Jézus van, és helyet készít az Övéinek.

Azt is megtudjuk a világosságban, hogy honnan jöttünk. Sokféle feleletet próbál adni az ember arra a kérdésre, honnan származik az élet. Jézusban tudjuk meg: Istentől jöttünk, Ő teremtette a földet és rá az embert. Isten teremtményei vagyunk, és Jézus által megújítja az önmagával való kapcsolatunkat. Istennel kell kapcsolatba kerülnünk, mert Nélküle tévúton járunk. Aki kihagyja Istent az életéből, oda fog megérkezni, ahová nem szeretne, a kárhozatba. A széles út vezet oda, sokan járnak rajta, ám ennek ellenére téves út. Ma még meg lehet fordulni, és eljuthatunk a szoros kapuhoz, amin csak mi juthatunk át, bűnbánattal, alázattal, és így léphetünk az életre vezető keskeny útra. Ne tévesszen meg, hogy kevesen járnak rajta, mert nem a létszám a fontos, hanem a végcél. Az a lényeg: hova visz az út? Hova visz az utad?

Ó, HOVA VISZ AZ ÚT?

1.

Ó, hova visz az út?

Nagy rohanásban élek,

Már nem is látlak Téged,

Ó, hova visz az út?

2.

Mert körülvesz a bűn,

A kezeimben vétek,

Már magamtól is félek,

Mert körülvesz a bűn.

3.

Jaj, láss meg, égi Szent,

És halld meg sikoltásom,

Hogy arcodat meglássam,

Jaj, láss meg, égi Szent!

4.

Szót hallok, tiszta szót:

„A földre jöttem érted,

És megtisztítlak téged.”

Szót hallok, tiszta szót.

5.

Ím, így szeret az Úr,

Hát zendülj, szívem, ajkam,

Hisz megkönyörült rajtam,

Ím, így szeret az Úr.

Isten áldásával.

Az élet törvényszerűsége

A

 törvény mindenkire egyformán vonatkozik, nem történhet olyan, hogy az egyik számára biztosítja a jogokat, a másik ember számára nem (Péld 24,23-34). Ahol mégis ez megtörténik, ahol személyválogatás folyik, ott a szívvel van probléma. Nem figyel fölfelé az ilyen vezető, nem az igét tartja lámpásnak. Mert ha az Úr szava irányítja életünket, a törvényt egyformán alkalmazzuk. A farizeusokra volt jellemző ez a kétfajta értelmezés. Saját érdekeiket védték még szombaton is, állataikat kimentették a kútból a nyugalom napján is. Azonban Jézust támadták, amikor embert mentett ki a gonosz csapdájából. A házasságtörésen tetten ért asszony társát futni hagyták, de Jézus nem követi ezt az utat. Ő mindig az Atyára tekint, akaratához igazodik, és igazán hirdeti a törvényt.

A kinti tennivaló első helyre tétele azért lényeges, mert a kinti munkából éltek. Ha nem végezték el a maga idejében a dolgokat, elszegényedtek, nem volt aratás, és így kenyér sem került az asztalra. Nem mindegy, hogyan állunk az élet dolgaihoz, aki a test kényelmét helyezi előtérbe, aki nem tud úrrá lenni önmaga felett, nehéz helyzetbe kerül. Az Úrral győzedelmeskedhetünk önmagunk, kialakult szokásaink fölött. Igénk megtanít arra, hogy mindig mindent a maga idejében tegyünk, meglátva és kihasználva a kedvező alkalmat. Igaz ez a bizonyságtételre, ami ma lehetőség, az holnapra elmúlik, és nem biztos, hogy ismét megadatik.

Salamon is felismerte, hogy nem járható út a megfizetés. Nem lehet mérce: ahogy velem bántak, én is úgy bánok a másikkal. Ez a hozzáállás állandó konfliktust eredményez, és nagy lelki feszültséget, terhet. Urunk arról beszél, hogy aki Őt követi, már ne azt nézze, miként bánnak vele, hanem ő tegye mindig azt, amit szeretne, hogy vele tegyenek. És ez nagyon nagy hiánycikk, nagyon kevesen és ritkán élnek így. Az a jellemző, hogy mindig a másikra várunk. Tegye ő azt, ami nekem jó, és Jézus másképp mondja. Azt kéri, hogy az övéi legyenek a cselekvésben az elsők, és ez a mentalitás esetleg hoz változást. Első vagyok-e? Teszem-e azt, amit én várok, amit szeretnék, hogy velem tegyenek? Ehhez a gondolkodáshoz nagy empátiára van szükség, át kell élni a másik helyzetét, meg kell látnunk, milyen rossz a másiknak, és ha ezt átéljük, tudni fogjuk, mit kell tennünk. Amikor a leprás Jézus elé áll, és így szól: ha akarod, megtisztíthatsz engem, Jézus azonnal mondja, akarom. Miért? Mert átéli, mit jelent leprásnak lenni, és ha Ő lenne abban a helyzetben, nem akarna mást, mint meggyógyulni. Így tehát Jézus azonnal tudja, mit kell mondani, tenni, és szól: akarom!

Az ünnepen megjelentek olyan emberek is, akik nem zsidók voltak, de felvették a zsidó vallást. Keresik Jézust, látni szeretnék Őt (Jn 12,20-33). Induljunk így a napnak, látni szeretném, hallani az Urat. Addig nem indulok el, amíg szót nem hallok Tőle. Valószínűleg azért jöttek, hogy meghallgassák és elhívják magukhoz. Egy tanítót látnak Benne, de Jézus több, Ő nem egy jó katedrára vágyik, hanem az ember megmentésére törekszik. Önmagában a tanítás nem segít. Ha kimarad a kereszt, nincs megoldás. Marad az adósság, ám Jézus nem a kényelmeset választja, hanem a szenvedés és a halál útját. Elmegy a keresztre, és kifizeti az adósságot.

Eljött az óra - mennyire összhangban van Jézus az Atya idejével, tudja, mikor mi következik. Ezért nem lehet Őt kibillenteni a békességből. Nem zavarja meg az ajánlat, mert nem önmaga érdekeit, saját megélhetését tartja szem előtt, hanem az Atya akaratát és az emberiség javát. Önmagát a búzaszemhez hasonlítja, és kész a földbe kerülni, meghalni, mert így  fog termést hozni. Halála által fog sokakat megmenteni az örök halálból.

Jézus világosan látja az élet törvényszerűségét, és ezt magára is alkalmazza. Mert Ő mindig az ige fegyelme alatt él. Nem úgy van, mint a vezető pozícióban lévők közül többen is, a törvényeket másoknak hozzák, magukat kimentik alóla. Jézus magára is alkalmazza Isten törvényét, az Ország törvényszerűségét. Aki szereti az életét, elveszti, és ez máig érvényes törvényszerűség. Minél jobban menteni akarja magát valaki, annál inkább belegabalyodik a világba, a bűnbe. Aki gyűlöli, elengedi az életét ezen a világon, vagyis nem maga erőlködik, hanem rábízza magát az Úrra, az megmenti az életét. De nem elsősorban erre a világra ment meg az Úr, hanem az örök életre. Mert mit használ, ha e világ minden dicsőségét megszerezzük, de elveszítjük az örök életet?

Uram, adj világosságot, hogy meglássuk: amit mondtál, ma is működik. Hadd bízzuk Rád magunkat, hadd engedjük, hogy Te oldd meg dolgainkat. Segíts hinni, hogy sikerül akkor is, ha én tehetetlen vagyok. Jairust is biztattad, amikor hozták a kislánya halálhírét: ne félj, csak, higgy! Uram, köszönöm a bátorítást, és segíts, hogy így menjek tovább a hit útján. Merjem elengedni a legnehezebb dolgokat is hitben, és bízzam Rád.

Azt is megtudjuk, mit jelent Jézust szolgálni, Őt követni, követni mindig és mindenben. Tehát a szolgálat nem az én elképzeléseim megvalósítása, hanem Jézus akaratának a cselekvése. Fel kell tenni a kérdést, minden az Ő akarata-e, amit szolgálat címén teszünk? Mindenben követjük-e Őt? Arra tesszük-e a hangsúlyt, amire Ő? Jézus az első helyre a bűnösök keresését és megmentését tette. Soha nem elégedett meg a formalitással, Ő nem aklokat épített, hanem nyájat szaporított. Mennyire az akolra tesszük ma a hangsúlyt. Gyönyörűszép, de üres aklokat gondozunk. Jézus azonban a nyájat bízta ránk. Nem az aklokkal, hanem a nyájjal kell majd elszámolnunk. Nem azt kérdi, hány hodályt tataroztunk, építettünk, hanem azt, hogy hány bárányt kerestünk meg és vittünk vissza. Ó, Uram, könyörülj, és add, hogy mindig a bárányok megmentésére figyeljek.

Jézus világosan látja, mi van előtte, kérhetné a megmenekülést, de látja, hogy pont ezért jött. Ő nem kerüli el a szenvedést, hanem megéli. És Vele mi is képessé válunk rá. Nem mindig a szenvedésmentes élet a megoldás.

Jézus a jó Pásztor

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk.

Örök irgalmáról énekelünk.

Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély!

Csöndes nyugalmat adj, ha jön az éj.

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy.

Nem él hiába, ki benne marad.

Gyümölcsöt érleljen szereteted,

Tenélküled néped mit sem tehet.

3. Jézus világosság, messze ragyog.

Fényéből élnek mind a csillagok.

Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét!

Vezesd a jó útra mind, aki vét!

4. Jézus a békesség, fegyvere egy:

A megbocsátó és hű szeretet!

Békére vágyódik mind e világ.

Félelmes ínségből hozzád kiált!

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég:

Hadd zengje ég és föld dicséretét!

Vezess az ösvényen, maradj velünk,

Míg örök fényedbe megérkezünk.

Isten áldásával.

A Király

T

ovábbi fontos tanácsot kapunk, amit jó komolyan venni, bár nem könnyű, tulajdonképpen lehetetlen, mint ahogy minden lehetetlen a régi természetünk és a saját erőnk számára (Péld 24,1-22). A tanács: ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni. Igen ám, de ezek az emberek általában sikeresek. Mert ha nem lennének azok, ha közönséges bűnözők lennének, nem irigyelnénk őket. A megtéretlen szív irigy a másikra, és ezzel csapdába is kerül, mert elkezd versenyezni, minden erejét leköti, csak ő győzzön. Urunk azonban nem versenyt akar, hanem azt, hogy Neki éljünk, rábízva a megélhetésünket is. Mert Neki gondja van az övéire. Aki Krisztusban van, az új teremtés, a régiek elmúlnak, és minden újjá lesz, vagyis már nem irigykedünk, mert nem a másikra figyelünk. Mi felnézhetünk Jézusra. És aki így tesz, az előrehalad, az nem figyeli a másikat, hanem mindig az Úr nyomában való maradásra törekszik.

Az újjászületett ember már nem is kívánja azok társaságát, akik nem szeretik az Urat, új közösség után néz, és Jézus tanítványaiban találja azt meg. A növekedésben fontos szerep jut a testvéri közösségnek. Isten gyermekei közül választom meg a barátaimat, akik segítenek az Úr útján való járásban. Fontosak a bölcsek, vagyis a hitben előrébb járók tapasztalatai. Meg kell tanulnunk odafordulni azokhoz, akik tapasztaltak az Úr útján. Bátran feltenni kérdéseinket. Az interneten sokféle fórummal találkozunk, amelyek egy-egy területen lehetőséget kínálnak a kezdők, az elakadtak számára a segítségkérésre. Ha valaki egy számítógépes program használatában tapasztalatlan, vagy olyan problémával került szembe, amire magától nem talál megoldást, akkor az ilyen fórumon kap segítséget. Aki járatos annak a programnak a kezelésében, vagy már maga is találkozott azzal a problémával, szívesen segít annak, aki kérdez, aki odafordul a közösséghez. Így kérhetünk mi is segítséget a gyülekezet tagjaitól, de vajon működik-e ez? Vagy a világ előttünk jár?

Salamon rámutat: a nehéz helyzetben derül ki, mennyire vagyunk erősek, mit is ér a hitünk. Amíg nem találjuk magunkat szembe problémával, könnyű azt mondai, megállom a helyem. Amíg egy bunyós nem száll ringbe az ellenféllel, addig könnyű mondani, hogy győzni fog, de a mérkőzés mutatja meg, mit is tud valójában.

Már Salamon is látja, hogy az Úr gyermeke is eleshet, de fel tud állni, mert az Úr talpra segíti őt. Ezzel erősíthetjük magunkat, mégis fölkelek, mert az Úr megsegít. Fontos ez a mégis, mert a gonosz azt suttogja, már annyiszor felemelt az Úr, most már Ő sem segít, menthetetlen vagy. Ez az ige is segíthet lelkünk erősítésében, mert nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is edzeni kell. És ezt az edzést az ige végzi el. Nehéz helyzetekben, csüggedés idején nem mindegy, mit mondok, Salamon azt tanácsolja, mondd: mégis felkelek, talpra állok, Jézussal újrakezdem.

A sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe megy, és úgy gondolták, itt az idő királlyá kiáltani Őt (Jn 12,12-19). Ő, Aki a halottat is feltámasztja, csodás jövőt vetít előre. Egy szebb, jobb világ következik, amiben jól érezzük magunkat. Ezek az emberek nem a bűnből akartak szabadulni, hanem egy jobb rendszert vártak. És ennek vezetését Jézusban látták biztosítottnak. Rendkívüli képességei által megszilárdíthatja a hatalmat, függetlenséget adhat. Az emberek tévedésben voltak, félreértették Jézust is. Úgy, ahogyan a mai napig is félreértjük az Urat, és az életet is. Azt gondoljuk, a függetlenség mindent megold, ám az alapproblémák továbbra is megmaradnak, mert ha a szívünk nem változik, független országban is ugyanazok maradunk.

Mindezek ellenére Jézus király, úgy, amint az ószövetségi prófécia is mondta. De alázatos, harc nélküli uralkodó, aki nem mások életét veszi el, hanem a sajátját adja oda másokért. Jézus nem egy ország, hanem a személyes életünk fölött akar uralkodni. Nem véletlenül mondja az ige: A te királyod! Igen, Ő az én Királyom, életem Ura, akinek engedelmességgel tartozom. De Ő nem azt várja, hogy kiszolgálják, hanem Ő szolgál és adja életét váltságul sokakért.

A szamárcsikón való érkezés is jelzés, nem hadsereg élén érkezik, nem népeket akar legyőzni, hanem a bűn, a halál és az ördög fölött győzedelmeskedett. Azokon a területeken harcol és győz, amelyekkel mi nem tudunk mit kezdeni.

A tanítványai majd csak Jézus megdicsőülése után értik meg a dolgokat. Akkor jönnek rá, hogy az történt Vele, ami meg volt írva Róla. Jézus beteljesítette az ígéreteket, és már az is fontos üzenet, hogy ami meg van írva Róla, az meg fog ma is történni. Isten nem hagyja övéit sötétségben, így kijelenti, hogy Jézus vissza fog jönni, és magához veszi népét. Nem tudjuk ugyan az időpontját ennek az eseménynek, de úgy éljünk, hogy készen legyünk. És ha ma jön, készen találjon. Nagy kísértés, hogy még évezredeket vizionálunk, és ennek az a veszélye, hogy váratlanul lep meg az a nap. A számítgatás sem feladatunk, de a jeleket figyelhetjük. És ezek arra ösztönöznek, hogy vigyük az evangéliumot, hirdessük az örömhírt.

A farizeusok azt mondják: a világ Őt követi. Milyen jó is lenne, ha az egész világ Őt követné, mert az meglátszana az élet minőségében, az egymással való kapcsolatokban is. A legfontosabb azonban: én követem-e Őt?

Krisztus, a Király

Krisztus, a Király, nézzétek, feláll,

Hangosan kiált, halljátok a Királyt:

"Akinek lelke szomjasan ég, jöjjön énhozzám és igyék.

Hozzám jöjjetek, bennem higgyetek és forrás támad, élő víz árad belőletek."

Isten áldásával.