Immánuel

2018. január 5., péntek

Nyiss ablakot!

mit nem gondoltak Noé kortársai, az bekövetkezett (1Mózes 8,1-22). Elkezdett esni az eső, és egyre csak esett, mindent elborított, elpusztult az élet, csak a bárkában maradtak meg. Miért is alakultak így a dolgok? Hiszen Noé és a bárka épülése jelzés volt: valami készül, vigyázzatok, jöjjetek, meneküljetek a bárkába. Noé hirdette Isten üzenetét; bizonyára, ahogy formálódott a bárka, sokan megkérdezték, mi akar ez lenni, és ő elmondta. Isten megítéli a világot, özönvíz által elpusztul minden, a bűn miatt. De nem vették az emberek komolyan Noét és üzenetét. Miért? Mert már nem volt valóság számukra Isten. Amikor Noé bizonyságot tett, csak legyintettek: Isten, ugyan már. Lejárt az ideje, régieknek való mese, ilyeneket mi nem veszünk be. Aztán eljött az özönvíz, mert Isten valóság.

Valóság-e a számodra? Hiszed-e, hogy amit mond, az úgy van? Hiszed-e, hogy Isten ítélete alatt vagyunk, és egyetlen menekülési lehetőség a kereszt? Csakis a Jézus Krisztusban való élő hit által nyerünk bűnbocsánatot és új, örök életet. Az Úr Jézus Krisztus eljövetele is meg fog történni, sőt, eljön a történelem vége, az ítélet ideje is. A napját nem ismerjük ezeknek az eseményeknek, ezért kérte az Úr, hogy legyünk felkészülve. Ő maga mondta, hogy ebben az időszakban is úgy fognak az emberek élni, mint Noé idejében, esznek, isznak, házasodnak, és nem vesznek észre semmit. Urunk hív, azt akarja, hogy induljunk el Felé, hívjuk most segítségül, tegyük le bűneinket a kereszt tövében, és figyeljünk mindennap Rá. Járjunk Vele, ahogyan Noé is tette. Aki Krisztusban van elrejtve, azt nem lepi meg semmi. Az a személy örömmel várja, és kész menni Vele. Mert az elmenetel sem más számára, mint a földön Jézussal együtt töltött idő folytatása. Vele lehetek örökké.

Isten nem feledkezett meg Noéról, tehát itt nem a véletlen, a természet elemei irányítanak, hanem ez a bárka Isten tenyerén van. Az engedelmes élet is ezt tapasztalja meg. Körülvehetik őt a hullámok, de nem a habokban, hanem az Úr kezében van a hajója. Az Úr nem azt mondja, hogy most már oldjátok meg, ahogy tudjátok, hanem ott van velük. Az Úr nem feledkezett meg róluk, ez azt is jelenti: velük van Isten. Az ő feladatuk továbbra is az engedelmesség. Csak figyelj Rá ma is, és Ő irányítja dolgaid. Nincs szükség aggódásra, mert eljön a víz apadásának is az ideje. Nem "majd csak történik valami"-hangulatban vannak, hanem tudják, Isten kezében vannak az események. A víz nem véletlenül apad, Isten küldi a szelet, és egyre jobban visszahúzódik a víz. Az áradásnak, problémáink növekedésének, a szenvedésnek is Isten szab határt. Minden addig növekedhet, amíg Ő engedi.

Eljön az idő, amikor egy élőlény elhagyhatja a bárkát. Kinyílik az ablak, beárad a fény. Nyisd ki az ablakot, engedd be Isten Lényének világosságát. Még mindig a bárkában vannak, nem hagyhatták még el, de az ablakot ki lehet nyitni. Talán a te helyzeted se változik, maradsz az ágyban, kórházban, továbbra sincs munkád, de nyisd ki az ablakot. Engedd be az Urat életedbe. Olvass igét, imádkozz, és az eddigi áporodott, depressziós levegő eltávozik, és beárad Isten világának tiszta, friss levegője. Ne a körülmények változására várj, nyiss ablakot most! Lépj most Isten felé!

Megfeneklik a bárka, aztán eltávolítódik a fedél, tehát mindig egy lépéssel közelebb vannak a bárka elhagyásához. Mindig egy kicsivel jobb a helyzet. Hogyan kezdődött? Kinyitották az ablakot. Noé az Úr szavára figyel most is. Nem kapkod, nem mondja, hogy most már tudom, mi a következő lépés. Akkor hagyja el a bárkát, amikor az Úr mondja. Milyen türelmetlenek lehettek már, mégsem jönnek ki addig, amíg Isten nem mondja. Továbbra is harmonikus kapcsolatban van Istennel. Ahol Isten jelen van, ott egymást is el tudják hordozni. Nem a legkényelmesebb hely lehetett a bárka. Bizonyára nem volt mindenkinek külön szobája, nem viseltek hangtompítót, és mégsem őrült bele senki. Miért? Mert az Úr jelen volt. Isten volt a bárka Kapitánya. Ki a kapitány az életedben?

A szárazföldre lépve Noé első tette az oltárépítés, a hálaadás. Útmutatás ez számunkra, ne rohanjunk azonnal tovább, amikor megoldódott egy probléma, hanem adjunk hálát az Úrnak. A hálaáldozatra az Úr válaszol. Nem szűnik meg a vetés és aratás, a hideg és a meleg, amíg csak lesz föld. Bárhogy változhat körülöttünk a világ, az élet fő elemei megmaradnak. Nehezedhet az élet, de vetni és aratni lehet, és az élet alapja a kenyér. Benne van ebben az is, hogy lelki kenyeret is biztosít az Úr. A lelki kenyér, az élet kenyere maga az Úr Jézus Krisztus. Ő is bármikor elérhető.

Urunk tovább vezeti tanítványait Isten országának mélységeibe (Mt 5,27-32). Egyre több szokásréteget, kialakult hagyományt fejt le Isten igéjéről. Nem eltörli, nem lazítja a törvényt, hanem visszahelyezi eredeti állapotába. Mondhatnánk, restaurálja. Letisztogatja azokat a rétegeket, amiket rávittünk. Most a férfi és a nő kapcsolatára irányítja figyelmünket. Ne paráználkodj, mondták a régiek, és ha ez nem történt meg, akkor minden rendben volt, nem történt bűn. Urunk pedig azt mondja, tegyetek azért, hogy ez ne is történjen meg. Nem elégszik meg a negatívummal, hanem tettre serkent. Azt kéri, éljünk úgy, hogy ne gerjedjen mások szívében kívánság. Ügyelj a szívedre, mondhatnánk. Mit dédelgetünk? Másrészt ügyeljek magamra. Ügyeljek, hogy ne tápláljam se magamban, se másban a kívánságot. Ne ébresszem fel a vágyakat másokban. Ma inkább a vágyak gerjesztésére törekszenek. Szinte mindenütt olyan tartalmakkal találkozunk, amik az idegen nőre vagy férfira irányítják a figyelmet. Urunk azt kéri, hogy ezt ne engedjük meg. Már a szívünkben mondjunk rá nemet. Öltözzünk és viselkedjünk úgy, hogy ne okozzunk senkinek nehéz pillanatokat, illetve magunkat se hozzuk nehéz helyzetbe.

A szívben akadályozhatjuk meg a dolgokat. Nem mindegy, mivel foglalkozom, mire figyelek. Ha az Úr van jelen a szívemben, ha az ige tölti be gondolataimat, könnyebben győzhetek önmagam felett.

Az Úr Jézus védi a házasságot. Nem a válás az egyetlen megoldási lehetőség. Akkor mi? A kapcsolat építése, ápolása. A válást csak a legutolsó esetben, házasságtörés miatt engedi. És különösen nem az elromlott házasság egy másik házassággal való gyógyításában látja a megoldást. Ha én maradok ugyanaz, egy újabb kapcsolat sem valószínű, hogy megoldja a helyzetet. Az Úr az életünket, kapcsolatunkat is meg tudja gyógyítani. Az Úrral való élő kapcsolat, a rendszeres igeolvasás nagy segítség a házasságunk gyógyulása felé. Az Úr nemcsak adta a házasságot, de Ő annak az igazi karbantartója, orvosa is. A házasságszerviz Istennél működik. Keressük Őt, keressük együtt. Éljük Vele együtt a házasságot.

Csak nyisd ki a szíved

Csak nyisd ki a szíved, és sose félj, mert él az Úr!

Csak nyisd ki a szíved, s kérd te is Őt, hogy Ő legyen Úr!

Az Úr áldása van teveled és békesség.

Salom haverim, salom haverim, salom, salom!

Löhitraot, löhitraot, salom, salom!

Isten áldásával.

2018. január 4., csütörtök

Előbb

smét azt láthatjuk, hogy a bűn nem játék, nagyon súlyos dolgok mennek végbe általa a földön, és messze ható következménnyel jár (1Móz 7,1-24). Mert Isten azért döntött úgy, hogy mindennek pusztulnia kell, mert annak nyomós oka volt. Olyan rossz irányba hajolt el az ember, hogy csak ez volt a megoldás. Azonban Isten az ítéletében is kegyelmes, ad még egy esélyt, és ezzel azok az emberek is élhettek volna. Az esély a bárka. Csak be kellett menni, és aki bent tartózkodik, túléli az özönvizet. Mindehhez azonban jól kell látni az életünket, fel kell ismerni, hogy vétkeztünk, teljesen elszakadtunk Istentől, és olyan dolgokat tervezünk és cselekszünk, ami már veszélyezteti a jövőt is. Ebből következik, hogy ha Noé ítéletet hirdet, látom, hogy jogos, Isten ítélete alatt vagyok, de felismerem a menekülés útját. Azok az emberek nem éltek az eséllyel, mert nem tartották komolynak az özönvíz lehetőségét. Úgy vélték, minden rendben, és Istenről teljesen megfeledkeztek. Mintha mai korunkat látnánk, megfeledkeztünk Istenről, úgy gondoljuk, mi magunk elegek vagyunk. Nem kell Isten, Nélküle is boldogulunk. De az ábra nem ezt mutatja. Isten nélkül tévúton járunk.

Azonban jó tudni, hogy Isten ma is kínál új esélyt, ha nem is bárka, de a Fia, Jézus Krisztus által. Aki látja, hol tart, és ítélet alatt van, de hittel Jézusra tekint, megmenekül. A menekülés Jézusban érhető el. Noé korának emberei nem hittek, nem ismerték fel, hogy amit kortársuk hirdet, az valóság. A bárka építését ostobaságnak tartották, pedig nem az volt. Noé tudta, hogy akkor is szükség van rá, ha még ez nem látszik. Honnan tudta? Kapcsolatban állt Istennel, és amit az Úr mondott neki, abban hitt, azt komolyan vette. Isten ma is elmondja akaratát, az ige felkészít bennünket az életre, és elsegít a Megváltóhoz is. A Szentírás a térkép, ha használjuk, nem tévedünk el, biztos utat mutat.

Noé és családja Isten akarata szerint, az állatokkal együtt bevonult a bárkába. Még egy hetet kellett várni, mire az eső elkezdett esni. Ez türelem- és hitpróba. Talán néhány nap múlva előjött a kísértő gondolat, lehet, hogy nem is lesz ebből semmi. De nem engedtek a kísértésnek, maradtak, és az Úrra néztek.

Az Úr zárta be a bárka ajtaját Noé mögött. Azt jelzi ez, hogy belülről nincs kilincs, tehát biztonságot nyújt, senki nem ugorhat ki, amikor egyre nehezebb lesz a bentlét. A bezárt ajtó megtanít bízni, várni az Úrra. Nem akkor jönnek ki, amikor ők akarnak, hanem amikor Isten kinyitja az ajtót. Ezt meg kell nekünk is tanulni, így várni az Úrra. Nincs helye türelmetlenségnek, Isten mindig a maga idejében cselekszik.

Minden elpusztult, de aki az Úrral járt, az ezt a nehéz időt is túlélte. Hogyan? Kegyelemből. Isten Noéval újat kezdett. Mindig újat kezd az Úr. Igaz, a régi anyagból tervezi meg az újat, és ez is az Ő kegyelme. Nem szünteti meg az emberiséget, hanem újrakezdi vele. Aki az Úrral jár, az a legnehezebb időkben is megtapasztalhatja a kegyelem erejét. Az Úr megment.

Az Úr a hegyen a gyakorlati hitéletre vezeti tanítványait (Mt 5,17-26). Ez nem egy elméleti kurzus, ahol a vizsga után diplomát kapnak, és büszkék lehetnek majd végzettségükre. A vizsga az élet lesz. A szint, amit el kell érni: „ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Itt látjuk, hogy magas a mérce, nem elég az elődök szintjére eljutni. Nem elég elméletben tudni, cselekedni, hanem élni kell az Úr igéjét. A farizeusok és írástudók is elméleteket gyártottak, rengeteg teológiai irodalommal rendelkeztek, de nem jelent meg mindez az életben.

Amit az Úr mond, nagyon megszólít, ha nem múlja felül, semmiképpen sem mentek be. Hol tartok? Megelégedtem magammal, elég az, amit másoknál látok, vagy ott van bennem az igény a többre? Több időt szánok az Úrnak, több az engedelmességre való készség a szívemben? Nem elég, ha elérem mások szintjét, több kell. A több, amit előbb mondott az Úr, só és fény. Másképp mondva: hatékony hívő élet, hatékony tanítványság, hatékony egyház. Azonban a hatást nem mi váltjuk ki, esetleg a negatív hatást, hanem a bennünk élő Krisztus. A só ereje önmagában van, amit Isten belerejtett. A hívők ereje a bennük élő Krisztus. Talán azért olyan gyönge a hatásunk, mert nincs jelen az Úr. Mert amikor az élő igét programokkal, kultúrműsorokkal helyettesítjük, és emberi törvényekkel, az nem hat. Miért? Mert az egyház nem szórakoztatni hívatott, hanem arra, hogy ízt adjon, tartósítson, világítson.

Miben mutatkozhat meg a több? Az élet dolgaihoz való másabb hozzáállásban. Másképp reagálunk, mint eddig, meg ahogy a környezet teszi. Másképpen igyekszünk megoldani a konfliktusokat. A harag, a bosszú, a visszafizetés a világ módszere, az Úr Jézus azonban a megbocsátásra, a rendezésre teszi a hangsúlyt. És ezt nem lehet vallásossággal helyettesíteni. Az egyház előírásainak való megfelelés sem pótolja a rendezést, a megbocsátást. Hiába megyünk az alkalmakra, ha az ige hallgatása nyomán nem indulunk el rendezni kapcsolatainkat.

Az Úrvacsora vétele sem old meg semmit, ha nem előzi meg őszinte bűnbánat és a változtatásra való készség. Az Úr azt kéri, hogy ha kell, hagyják ott az áldozatot, béküljenek meg a másikkal, és csak aztán mutassák be az áldozatot. Általában az Úr Jézus semmit nem enged maga elé, ha már elindulunk Őt követni, semmi nem kerülhet Elé, nincs olyan, hogy előbb. Ebben az esetben engedi az előbb-öt. Előbb békülj meg, az áldozat várhat, mert mit ér, ha tovább gyűlölködsz? A szívünket kell rendbe rakni, megtisztítani a kereszt tövében, és akkor készek leszünk megbocsátani, úgy élni, ahogy Ő mondja.

Benne van az is, hogy a kegyességünket ne használjuk problémaelrejtésre. Hanem, amikor az Úr rámutat, menjünk és kérjünk bocsánatot, tegyük, amit az Úr mond.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

Isten áldásával.

2018. január 3., szerda

Lámpa a sötétben

z idő nem tette jobbá az embert, sem a megszerzett tudása, mert benne történt változás a bűnesetkor (1Móz 6,1-22). A szívbe költözött a bűn, ami rossz irányba terelte az embert. A bűn hatással van az emberre, formálja a személyiségét, de mindezt nem a javára teszi. Sátán továbbra is bevet mindent, minél messzebb sodorja Istentől az embert, hogy ha valaki látja, ne vegye észre rajta az Úr kézjegyét.

Most az ember szépségén és a kapcsolatokon keresztül érkezik a támadás, az istenfiak a nőket csábítják el. A hiúságra építenek, imponál nekik, hogy az embereken kívül másokat is vonzanak. Nem tudnak belegondolni, vagy nem is akarnak, hogy ez nem jó irány. Ez nem egyezik Isten akaratával. Újabb romláson megy ezáltal keresztül az ember lelki és testi génállománya. Kívülről éri hatás, olyan információkat kap az ember, és olyan változáson megy keresztül, ami nem Isten akarata, és ami számukra is veszélyes. Óriások származnak ebből a kapcsolatból, akik majd veszélyt jelentenek az emberekre nézve. Isten nélkül egyre önveszélyesebbé válik az emberiség. Mára ez kiteljesedett, hiszen olyan eszközök birtokába jutottunk, amivel nagy károkat okozhatunk, sok ember halála következhet be, és a föld is elveszítheti lakhatóságát. A fegyveres veszélyen kívül az életmódunk is pusztítóvá vált. Egyre jobban letaroljuk, kizsákmányoljuk a földet, egyre több embert taszít nyomorba egy kisebbség.

Isten már akkor és ott meghúzta az ember életkorát százhúsz esztendőnél. Ne tovább, szinte ez jelenik meg ebben, ne tovább, mert veszélyt jelent a hosszabb élet a jövőre. Ma már mi magunk teszünk róla, hogy ez az időmennyiség is lerövidüljön. Saját életünk hosszát rövidítjük azzal, ahogyan élünk. A felgyorsult világ, a szenvedélyek, az energiapótló szerek, a termés növekedését, a termékek tartósságát biztosító anyagok az életet rövidítik. A pénz istenné válása az embert egyre mélyebbre sodorja. A megállást Isten kegyelmének megismerése jelentheti. Innen már csak Ő tud visszafordítani. Urunk, könyörülj rajtunk, és ne engedd, hogy a szakadékba rohanjon a járművünk.

Fontos észrevenni, mennyire másképp látja az életünket Isten. A szívünk változását kíséri figyelemmel, a belső tartalomra koncentrál. Nem azt nézi, hogyan fejlődik a technika, hogyan változik a tudomány, hanem milyen emberré leszünk mi. Mi van a szívünkben, és milyen szándék, cselekedet kerül ki belőle. Mit lát az Úr az én szívemben? Milyenek a gondolataim? Jó reggel odaállni az Úr elé, és kérni, tisztítsa meg őket, tegye krisztusivá.

Jó olvasni: de Noé kegyelmet talált az Úr előtt. Nem mindenkit sodort el az ár, van maradék, van, aki ebben a sötét világban is Istennel jár. Ez azt jelenti, hogy bármilyen időket éljünk is, lehetséges megmaradni a kegyelemben, lehet Istennel járni. A maga nemzedékében - tehát nem azon siránkozott, hogy bezzeg korábban jobb volt, az őseink idejében még lehetett Isten akarata szerint, de ma már nem lehetséges. Komolyan vette, hogy Isten ma is ugyanaz, és így a maga nemzedékére koncentrált, akkor igyekezett megélni a hitét. Nekünk is magunk korában kell feddhetetlenül, Jézus Krisztust követve élni. Ma kell megmutatni az evangéliumot.

Noé faladatot kap, mégpedig azt, hogy mentse az életet. Nem azért él, hogy csak magát építse, hanem hite és élő kapcsolata által mentse embertársait. Tegye meg értük, amit lehet. Az ő feladata a bárkaépítés, de a bárkába az embereknek kell belépniük. Minden el fog pusztulni, ami a földön él, bizony, ez nem egy vidám üzenet, de Noé továbbadja. Azonban a bárka jelzi: elpusztul minden a földön, kivéve a bárka utasait. Tehát van esély az életben maradásra, Isten nem elpusztít, hanem ad esélyt, de ezt meg kell ragadni. Aki belép a bárkába, életben marad. A mi bárkánk az Úr Jézus keresztje. Aki hittel borul le előtte, az életben marad.

Amire még figyelnünk kell, az az, hogy Noé mindenben úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki. Nem azt nézte, van-e realitása a bárka építésnek, vagy mit mondanak a kortársak, hanem szó nélkül tette, amit az Úr mond. Ez az engedelmesség hiányzik ma, teszem az Úr akaratát akkor is, ha nincs támogatottsága, ha megvetnek miatta. Az Úr engedelmes szíveket keres.

Nagyszerű dolgokat mond az Úr Jézus azokról, akik koldusszegényként látják magukat (Mt 5,13-16). A koldusnak nincs mire építeni, mindig másoktól vár, és ez a lényeg. Nem magamban bízok, hanem az Úrtól várok. Aki így bekerül Isten országába, az átalakuláson megy keresztül. Sóvá és világossággá, vagyis nélkülözhetetlen elemmé válik. Ennek a világnak sóra és fényre van szüksége. Íztelen és romlott ez a világ, nagy a sötétség benne. De Jézus a só, és Ő a világosság is, és aki befogadja Őt, annak az élete ízessé, tartóssá, világítóvá válik. A fény nem belőlünk árad, hanem az Úr adja a fényünket. De azért adja, hogy ne magunknak tartsuk meg, hanem vigyük bele a világba.

A Vele való naponkénti kapcsolat által marad meg az ízünk. Az Úr rámutat: a só megízetlenülhet. Megvan-e még az ízünk, mert ha elveszítettük, kidobnak, nem fog az egyház, a hit kelleni senkinek. Ezért fontos, hogy tartsuk meg az ízünket, és ez nem más, mint Krisztus élete, az Ő természete bennünk.

A világosságunk az emberek előtt ragyog, tetteinken, életmódunkon keresztül. Az életünket látják, és nagy kérdés, hogy látnak-e eltérést a nem hívők és a mi életünk között. Átragyog-e Jézus Lénye rajtunk? Lehetünk lámpák a sötétben. Mert a lámpa mindig a sötétben világít. Ne akarjunk díszkivilágítás lenni, hanem vállaljuk a sötét helyen való fényforrás szerepét. Legyünk az ételbe kerülő só, és ne ragadjunk bele a sótartóba.

JÉZUS SZÓL

Jézus szól: világíts szép ékesen

Mint a kicsi lámpa, tisztán, fényesen.

E bűnös világnak sötét éjjelén

Ki-ki világítson a maga helyén.

Jézus szól: világíts, érettem égj,

Világosságomnak a visszfénye légy.

Tudja ő a földnek sötét éjjelén

Ki világít híven a maga helyén.

Jézus szól: világíts magad körül,

Lásd a bűnbe, éjbe mennyi szív merül.

Boldog az a lámpa, mely kicsinykekört,

Hová Isten tette, fényével betölt.

Isten áldásával.

2018. január 2., kedd

Járj Istennel!

z élet úgy tűnik, megy tovább (1Móz 4,16-5,32). Az első nagy sokkból, amit Ábel erőszakos halála jelentett, feleszméltek, és Kain is megbirkózott a büntetéssel. Letelepedett, feleséget vett, gyermekei születtek, várost épített. Kain utódai szaporodtak, mesterséget választottak. Isten áldása, a Tőle kapott képességek a bűnesetet követően is jelen vannak. Beindulnak a művészetek is, az ember képes alkotni. Dicsérjük az Úr nevét ezért. Önálló gondolkodási képességgel ruházta fel az Úr az embert. De soha nem szabad elfelejteni, hogy minden képességünk ajándék. Az Úr tesz képessé a munkára, a logikus gondolkodásra, a tapasztalatokból fakadó cselekedetekre.

Azonban azt is látjuk, hogy a továbblépés csak látszólagos, mert ugyan beindul a fejlődés, sok mindent megtanul, felfedez az ember, bővül a tudása, de a bűn ott van szívében. Bármerre megy is, a bűnt viszi magával. Kain mindenütt Kain marad, sőt, azt vesszük észre, hogy az évek múlásával nem tisztulnak, javulnak az utódok, hanem egyre rosszabbá válik a helyzet. Sátán be tud csapni bennünket, úgy tünteti fel, mintha egyre jobbá lenne az élet. Azonban ez nem teljesen van így. Sok minden változik, fejlődik a tudomány, jobbá lesz a technika, de az ember szíve nem.

Lámek már akár gyermeket is kész ölni, ha megüti. Milyen mélyre is csúszunk, amikor meglazul Istennel a kapcsolat. Azt látjuk, Kain és utódai nem közelebb, hanem egyre távolabb kerültek Istentől. Kain testvére halála után nem keresi Istent, nem hála van a szívében a kegyelemért, hanem elidegenedik Tőle. Lámek már hetvenhétszeres bosszút fogad. Olyan szomorú ez, elhisszük, hogy a bosszú megoldja a dolgokat. Egyedül a megbocsátás képes rendezni a múlt sérelmeit. És ezt az Úr Jézus korlátlanná teszi. Péter úgy gondolta, ha hétszeres megbocsátást valósít meg, nagy dolgot tesz, de az Úr határtalanná teszi, mert a kegyelemnek nincsenek határai. A megbocsátásba is meghal valaki, ez a valaki pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Ő adta életét értünk a kereszten, és így már a bosszúnak nincs létjogosultsága, hiszen Ő maga is megbocsátott a gyilkosainak is. Jézus Krisztus nyomában a megbocsátás a kapcsolatok rendezésének fő eszköze.

Isten megáldotta Ádámot, és újabb fia született, akit Sétnek nevezett el. A név jelzi: Istentől kapták. Továbbra is Isten az élet ajándékozója. Ő adta, nem az ember akaratán múlik, hanem ajándék az élet. Az unoka megszületése után kezdik segítségül hívni az Urat. Úgy tűnik, eddig magabiztosak voltak, úgy gondolták, Isten segítsége nélkül is el fognak boldogulni. Azonban most rádöbbentek arra, hogy Istenre szükségük van. Milyen könnyen megjelenik bennünk is, hogy elleszünk Isten nélkül, a mai világ még erősíti is ezt a tudatot, azonban mindig van olyan időszak, amikor rá kell döbbenni: Isten nélkül élni nem lehet.

Az is benne van ebben, hogy a bűneset után valami megszakadt, az élő kapcsolat szakadt meg, és csak most veszik észre, hogy újra kell építeni a vonalat. Isten elvan nélkülünk, de a mi lényünk vágyakozik Istenre. Ha nincs kapcsolat, kiürül a lelkünk. Az is fontos üzenet, hogy el lehet kezdeni az Istenhez való fordulást. Ha egy ideig nem is kerestük Őt, amikor erre rádöbbenünk, szabad kiáltani. Jó látni, Isten megengedi, hogy hosszú idő után elkezdjék keresni Őt. Meghallja a kiáltásukat. Ha eddig nem hívtad Istent, akkor most kezdd el. Fordulj Hozzá, és hívd segítségül. Ő meghallja és válaszol.

Ádám leszármazottai között találjuk Énókot, aki Istennel járt. Semmit nem tudunk róla, csak ez maradt utána, Istennel járt, és Isten magához vette. Milyen jó lenne, ha utánunk is ennyi maradna, Istennel járt. És azért maradt ez fenn, mert észrevették az emberek. Meglátszódott rajta, az életvitelén, hogy Istenhez tartozik. Kivel járok? Ez azt jelentette, hogy élő kapcsolatban volt Istennel, Ő volt a társa, sehova nem ment Isten nélkül. Jellemző ez rám?

Lámek olyan nevet ad gyermekének, ami Istenre mutat. Ő vigasztal meg, mármint Isten. Noénak már a neve is Istenre mutat. Elmondja, hogy fáradtságunkkal, csüggedésünkkel hová menjünk. Rámutat, hol keressük a megoldást. Isten vigasztal, forduljunk Hozzá. Az Úr Jézus pedig már hívogat magához, jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. A megnyugvás, a felüdülés Istennél található.

A megkísértés és János fogságba kerülése után az Úr megkezdi szolgálatát (Mt 4,12-5,12). Mintegy jelzést kap, indulj; és hová megy? A legnehezebb terepre, a sötétség kellős közepébe. Mert a világosság hol is jelenjen meg, ha nem ott, ahol sötét van? Az Ő érkezése elhozza a napfelkeltét. És ha a nap felkel, a sötétség visszahúzódik. Az Úr általunk ma is a sötét helyeket akarja felkeresni, népe által jelenik meg a világosság. Vajon megjelenik? Ahová megyünk, mindig fényt, a bennünk élő Krisztust visszük? Őt tapasztalják meg az emberek, vagy belőlünk is sötétség árad? A sötétségbe Jézus szava ragyog bele, térjetek meg! Ezek az első szavai. Ma nem szeretjük a megtérésre hívó szót, pedig Jézus ezzel kezdi szolgálatát. Mondhatott volna sok bátorító, reménykeltő üzenetet. Azonban ezzel kezdi: térjetek meg! Miért? Mert a megtérésből fakad mindaz, amire vágyunk. Megtérés nélkül nincs megbocsátás, békesség, boldog élet. Jézus nélkül nem érünk célt, nem találjuk meg, amit keresünk. A megtérés a kapu, amin keresztül az Úr elé jutunk.

Az Úr aktív, erőteljes életet él. Nem magával van elfoglalva, hanem az emberekkel. Viszi nekik a kegyelmet, amelyből erő és gyógyulás fakad. Azért jött, hogy ami a bűn által belépett a világba, a sok romlás, a pusztulás, arra orvosságot hozzon. Ő maga az élet orvossága. A Benne való hit által kiszabadulhatunk a gonosz fogságából, és egy új élet kezdődik el. Ő ma is hív, jöjjetek utánam. Nem kér nagy dolgot tőlünk, csak ennyit, jöjj utánam. Mint amikor eltéved valaki, és egy másik autós azt mondja, jöjjön utánam, maradjon mindig a nyomomban, és kivezetem a helyes útra. Ezt kéri az Úr, eltévedtél, jöjj utánam, és maradj végig a nyomomban. Őt követem mindenben? Tapadok Rá? Ne engedjünk senkit és semmit Jézus és magunk közé.

Az első tanítványok Jézus szavára mindent maguk mögött hagytak. Elvágták addigi kötődéseiket, mert Jézust csak úgy tudjuk követni, ha a múltunktól elszakadunk. És itt nemcsak a bűnről van szó. Hanem mindent, az eddig sikert jelentő dolgokról is. Mindentől elszakadok, és az Úrhoz csatlakozom, Rá figyelek. A kötődéseket nem könnyű elvágni, de az Úr ad helyettük új kapcsolatokat.

Nemcsak megtérésre hív és gyógyít, hanem tanít is az Úr. A megtérés azt jelzi, elindulok Vele egy új úton. Azonban ezt még nem ismerem, tanulásra van szükségem. Azért, mert megtértem, azonnal nem tudom, hogyan kell élni Isten országában. Meg kell tanulni. Jézus erre tanít a Hegyi beszédben. Ez nem mindenkinek szól, csak azoknak, akik beiratkoztak a megtérés által az Ő iskolájába. Azoknak szól, akik úgy akarnak élni, ahogyan Ő élt, akik egy egész életre követni akarják. Tanítása nem csupán elmélet, amit bemagolunk, hanem életforma. Tudatosulnia kell, hogy mindaz, amit elénk tár, nem belőlünk fakad. Saját erőnkből nem tudunk így élni. Mindez Krisztusból fakad. Akiben ott van Jézus, az fogja tapasztalni az új életformát.

A boldogság forrása maga az Úr Jézus Krisztus. A Vele való új életből, a naponkénti kapcsolatból fakad mindez. Amikor átéljük, hogy koldusszegények vagyunk, nincs semmink, és mindent Tőle várunk. Az igazi és teljes boldogság nem emberi termék, hanem kegyelmi ajándék. Az Úr ajándéka.

Mindezek megtapasztalásához szükséges a magunk szegénységének, ürességének mély átélése. Aki tud a maga nyomorúsága, bűnei felett sírni, az megtapasztalja az Úr kegyelmét, vigasztalását. Aki ennyire Krisztusra hangolódik, azt a környezete nem mindig fogja megérteni. Támadni, üldözni is fognak, mert a krisztusi ember nem tömegember, különbözik a többségtől, és sok esetben nem sodródik, hanem szemben úszik az árral. Ne keseregjünk, mert a Mester is ezen az úton járt. Ne az elfogadást, dicséretet várjuk, hanem legyen hála a szívünkben, ha bántanak, mert Isten gyermekei, korábbi szolgái, és maga az Úr is ezen az úton jártak. Amikor csak jó a világ véleménye Isten népéről, amikor együtt szerepel vele, végig kell gondolni, hogy minden rendben van-e. Még mindig az Úr nyomában vagyunk, vagy letértünk a helyes, a keskeny útról? Azonban ma még vissza lehet térni rá.

A béke messze tőled

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.