Kövess engem!

I

sten nem feledkezett meg Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból (1Móz 20,1-18). Ábrahám hitének, hűséges imádságának köszönheti Lót a menekülését. Isten Ábrahámért könyörült rajta. Így könyörül Jézusért rajtunk is. És ahogyan Lótnak követein keresztül személyesen utánament, úgy jött utánunk Jézus Krisztusban. Azért lett emberré Isten, hogy személyesen felkereshessen. Ő maga jön utánunk, kézen fog és életre vezet. Olyan megrendítő, hogy az Úr kész volt emberré lenni és eljönni a világba, és keres, amíg meg nem talál. Ennyire szeret, és valóban mindent megtesz megmentésünkért. Vegyük komolyan az Úr fáradozását, és amikor indulásra szólít fel, ne töprengjünk, hanem menjünk. Higgyük, hogy az Úr érdekünkben cselekszik, nem sajnál tőlünk semmit, de tudja, hogy a világban való maradás veszélyes.

Azt is láthatjuk, hogy az emberi ötleteknek mindig súlyos következményei vannak. Olyanok, amik gyakran nem is akkor jelentkeznek, mint itt Lót lányainak tette után. A két gyermek két nép ősatyja lesz, de ezek a népek is mindig akadályozzák, szorongatják majd Izráel népét. Megkeserítik Izsák fiainak az életét. A bűn ilyen, nem azonnal mutatja ki a foga fehérjét, hanem majd később. Ezért ne legyünk türelmetlenek, és ne saját elképzeléseinkhez igazodjunk, hanem merjünk az Úrra várni. Aki Őreá tekint, az tudja, hogy nincs reménytelen helyzet. Isten akkor is tud kiutat és megoldást mutatni, amikor emberileg ebből semmi nem látszik, amikor úgy gondoljuk, muszáj nekünk csinálni valamit. De amikor engedünk a muszáj késztetésének, könnyen teszünk rossz lépést.

Ábrahám hosszú ideig vándorolt, és az ígéret még nem teljesedett be. És úgy tűnik, közben a félelem is rátelepszik a szívére. Mi lesz, ha őt megölik, és Sárát elveszik tőle? Hányszor gondoljuk, hogy be kell Istennek segítenünk. Kegyes hazugságokhoz fordulunk, de ezekre nincs Istennek szüksége. A hazugság mindig hazugság. Ő azt kéri, hogy vállaljuk Őt és magunkat is mindig őszintén, és ha megígért valamit, azt nem fogja semmi megakadályozni. A próbák is közelebb visznek a beteljesüléshez.

Ábrahám csak magára gondol, saját életét félti, nem Sáráért aggódik, nem a megóvására törekszik. Ábrahám mintha egy pillanatra levette volna tekintetét Istenről, úgy tűnik, ez az út sem az Úrtól van. Nem arra kapott elhívást, hogy egy városállamban telepedjen le. Úgy tűnik, belefáradt a vándorlásba, nyugodt, kényelmes öregkorra vágyott. És ezért Sárát is kész volt feláldozni. Ez szomorú, ez visszaesés a régi életformába. 

Figyeljünk az Úrra, éljünk az igével, hogy friss maradjon a hitünk. Sátán mindig igyekszik hatástalanná tenni, és erre nagyszerű lehetőség kínálkozik a magunk féltése, a kényelmes, nyugodt életre való törekvés által. A másik nem számít, csak ez, nekem jól alakuljon az életem. Ezzel másokat is veszélybe sodort Ábrahám, azonban az Úr utánament, megmentette Sárát, mert Neki így egy pár. Isten nem másik feleségben gondolkodott, Nála nincsenek ilyen opciók, abban gondolkodik, akit nekünk ajándékoz. Isten mindig azokkal viszi végig tervét, akiket arra elhívott. Sem Ábrahámot, sem Sárát nem cseréli le másra. Majd kiküszöböli az emberi akadályt, megszünteti a meddőséget, és így fog Izsák majd megszületni. Nem személycserével, hanem a probléma megszüntetésével cselekszik. Bár meglátnánk ezt mi is. Isten a közénk állt, a minket akadályozó problémát távolítja el. Ezzel együtt a rosszat is jóra fordítja, a saját magunk által előidézett bajból is jót hoz ki. Ábrahámnak is áldására fordította ezt a nehéz helyzetet, és megőrizte Sárát is.

A hegyről lefelé jövet Isten országának ereje viszi Jézust előre (Mt 8,14-22). Viszi a mindennapi életbe, az ajtókon túlra, oda, ahol betegség, szenvedés található. Jézus nem áll meg az ajtónk előtt, nem, mert Isten országa nem vallás, hanem Isten életet talpra állító, gyógyító jelenléte. Isten nem akar kívül maradni, és nem is marad, mert rajtunk sem segít csupán a vallás, hanem élő hitre, Megváltóra van szükségünk. Jézus az övéit barátainak nevezte, és ez azt is jelenti, hogy megismerkedik közelebbről a barát életével.

Amikor bemegy a házba, látja Péter lázas anyósát, nem lehet semmit elrejteni Előle, és nem is érdemes, Ő meglátja a beteg területeket, és engedjük, hogy meglássa, mert a gyógyulást hozza. Amikor Jézus megjelenik valaki életében, életet, lüktetést hoz. A fekvésből, a tespedt céltalanságból kiemel. Így érinti meg a lázas anyóst, és a láznak menni kell. Ha Jézus jön, a mozgásképtelenné tévő, magunkba süllyesztő erőnek menni kell. Jézus dünamisza erővel tölt fel. És az asszony felkel és szolgál. Visszajön az életkedve, és ezért hálás. Azzal szolgál, ami az ő ajándéka, főz és felszolgál, gondoskodik Jézusról és a tanítványaitól. Nem vár Jézus rendkívüli dolgokat, csak azt, hogy amink van, azzal szolgáljunk.

Egyre többen jönnek Hozzá, szinte vonzza az embereket, akik megtapasztalják, hogy Jézusban olyan személy érkezett közéjük, aki még nem járt a földön. Ahol Jézus jelen van, ott tűnnek a bajok. Jó látni, hogy itt minden természetes módon megy végbe. Jézus szól, és a betegség távozik. Átélik, hogy Isten teremtő szava munkálkodik. Az ige erővel teljes, ahová bejut, ott elvégzi a maga munkáját, azt, amiért az Úr küldte. Az igét azért küldi az Úr, hogy életünket átalakítsa. Az ige nem kultúrtermék, nem gyönyörködtetésre adatik. Nem az a célja, hogy szép beszéddé alakuljon, gyönyörű irodalmi nyelvvé, hanem erőt képvisel. Ma is teremteni akar, mégpedig új életet. Ez a küldetése. Az ige meggyógyítja szívünket. Uram, add a szónak ezt az erejét, add, hogy az ige így munkálkodjon ma is, hiszen Te ma is és mindörökké ugyanaz vagy. Mindezek célja, hogy meglássák: az ígéretek teljesednek be Jézus által, a Szabadító megérkezett.

Az Úr nem telepszik le, és nem nyit rendelőt, megy tovább, az életet formáló Ige olyan helyekre készül, ahol még nem volt eddig, ahol még sötétség tombol. Irány a másik part. Ehhez be kell szállni a hajóba.

Sokan akarnak tanítványok lenni, de csak ezen a parton. Nem akarnak átmenni a túlsó partra, a pogányok közé. Nem akarják feladni kényelmüket, biztonságukat. Te hogy követed Őt? Csak ezen a parton, a jólét, a kényelem partján vagy kész Vele menni, vagy mész oda is, ahol nincs fedél, nincs biztonság, ahol váratlan dolgok is történhetnek? A magától ajánlkozót lehűti az Úr, nem kalandtúrára, hanem követésre hív. Számolj a veszélyekkel, a lemondással, és csak akkor indulj, ha kész vagy mindezt vállalni. Nem ígér jólétet.

Másvalaki hallja a hívást, érti a parancsot, de szintén nem akar a túlsó partra menni. Olyan furcsa az, amikor mi mondjuk meg az Úrnak, hol akarjon látni, használni. Parancsot ad, és ez azt várja, hogy minden ellenvetés nélkül engedelmeskedünk Neki. Ez az ember kifogásokat hoz, előbb van más dolga. Még meg kell várnia, amíg apja meghal, és majd azután követi Jézust. Majd ha felnőnek a gyermekeim, ha biztos anyagi háttér áll a rendelkezésemre, ha nyugdíjas leszek. Jézus hív: mindent hagyj, és kövess engem. Ez a lényeg, kövess, engem, kövesd Jézust! A többit bízd Rá. A tanítványok sem haltak éhen Jézust követve, mi sem fogunk. Kövesd Őt, és vidd az evangéliumot, életed legyen bizonyságtétel, azon a parton, ahová küld, ott, ahol Ő akar látni.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.

Az Úr követei ma is szólnak

A

z Úr mindent megtesz Lótért, korábban megszabadította őt és családját az ellenség fogságából (1Móz 19,1-38). De Lót nem tanult belőle, nem költözött el arról a vidékről, nem kereste ismét Ábrahám közelségét. Talán azt gondolta, ha ő Sodomában marad, az bizonyságtétel lesz. Majd általa megváltoznak a sodomaiak. Azonban nem így történt. Olyan mélyen vannak a bűnben, és annyira jól érzik benne magukat, hogy nem is akarnak változni. Talán ezt látják fejlődésnek, jogaik kiteljesedésének.

A korábbi vesztett csata Sodoma számára is figyelmeztetés, akkor még megszabadultak, visszatérhettek városukba. De nem csak oda tértek vissza, hanem korábbi életmódjukba is. Nem látták meg Isten figyelmeztetését, nem döbbentek rá arra, hogy ha nem változnak, ha nem szabadulnak meg ettől az élettől, el fognak veszni. Isten jelez nekik, keresi őket, de nem figyelnek rá, nem érdekli őket, vágyaik viszik őket előre. Minket is keres az Úr, és jelez is. Életváltozásra, Krisztus követésére hív. Ezzel együtt rámutat arra, hogy eddigi életünk rossz irányba tart, de vajon halljuk-e az Úr szavát? Komolyan vesszük-e Őt? A mai embert is vágyai, jogai, önérvényesítése viszik előre. Úgy gondolja, azt teheti, amit jónak lát, és nem is gondol Istenre. Elfelejtettük, hogy az Úr számadásra fog hívni. Sok jelzést ad, mert azt akarja, hogy ne elvesszünk, hanem megtérjünk és éljünk.

Még az Úr követeit sem veszik komolyan, annyira eltompultak, nem érzékelik a veszélyt, és nem látják meg az utolsó lehetőséget. A bűn eltompítja érzékeinket. Meg akarják támadni Isten angyalait, és velük is erőszakoskodni akarnak. Vágyaikat rajtuk kívánják kiélni, már semmi gát, semmi tisztelet nincs bennük.

Isten ma is küldi hozzánk követeit. Az istentiszteletek, mások bizonyságtételei mind Isten szeretetének, hívogatásának a tanúi. Komolyan vesszük őket, és megindulunk Isten felé, vagy mi is legyintünk? Csak emberek szólnak, mit törődünk velük, azt tesszük, amit akarunk. Halljuk meg a Biblia és az igehirdetés által Isten szavát. Ha figyelmeztet és rámutat bűneinkre, ne hagyjuk figyelmen kívül. Javunkra teszi. Azért szól, mert szeret.

A követek Lótnak mondják el, mi fog történni, őt akarják menteni. Vajon ő komolyan veszi-e a figyelmeztetést? Látja-e, hová süllyedt a város, és hogy neki nem itt a helye? És ha marad, és elveszik? Lót komolyan veszi a szót, de a vejei kinevetik. Túlbuzgó vallásos öregnek gondolják. Olyan szomorú, amikor kinevetik a bizonyságtételt, amikor Isten szavát nem veszik komolyan. De én hogy veszem? Nem nevetek én is az igén? Vagy esetleg némely üzeneten, mert úgy gondolom, azt már túlhaladtuk, és ma nem lehet ítéletről beszélni? Isten a bűnöst szereti és menti, de a bűnnel nem vállal közösséget.

Aki elhagyja Sodomát,  az menjen előre, és oda, ahová az Úr küldi. Ott lesz biztonságban. Csakis a hegyen. A Golgota hegye, a kereszt jelenti a megmenekülést. Nem adatott más, mint az Úr neve. Ne akarjuk jobban tudni, hol lehet megélni, hol jobb, mint ahogy az Úr mondja. Ne is tekintsünk hátra. Mert aki hátratekint, az még kötődik a bűnhöz, a múlthoz, mint Lót felesége. Nem hitte, hogy minden elveszik, és inkább maradt volna Sodomában. Isten közelsége, az Ő országa mindennél értékesebb. Sodoma minden gazdagsága kár és szemét mellette. Ne sajnáld Sodomát! Örülj az Úr kegyelmének!

Míg az ige szól, Jézus erre jár (Mt 8,1-13). Lejön a hegyről közénk, nyomorúságaink kellős közepébe. Jön, mert nemcsak a tanításra, hanem szabadítására is szükségünk van. Mégpedig nemcsak a leprásnak volt nyomorult az élete, hanem mi is gyakran szembenézünk önmagunkban olyan megkötözöttségekkel, indulatokkal, a bűn tartós foltjaival, amitől nem tudunk szabadulni, sőt, amiről úgy gondoljuk, senki nem képes eltávolítani. A leprás azzal a tudattal élt, hogy ő már soha nem lesz tiszta, állapota egyre csak romlik. De amikor hall Jézusról, felcsillan a remény, és eljön Hozzá. Hittel jön. Hiszi, hogy Jézus képes megtisztítani. Mi is jöhetünk Hozzá, hittel, Ő képes eltávolítani a bűn foltjait, képes tisztává tenni. Csakis Ő képes megszabadítani a bűn minden formájától.

Az Úr akarja gyógyulásunkat, ha hisszük, hogy Ő meg tudja tenni, akkor átéljük a szabadulást. Igen, csodálatos egy szó: akarom! Azt jelzi, hogy nem Ő akarja a bűnt, a bajt, a megkötözöttséget, Ő azt akarja, hogy gyógyuljon az életünk. Jöjj az Úrhoz, vár reád! De jövök-e? Akarok-e tisztulni, vagy ragaszkodom sérelmeimhez, vétkeimhez? Hiszem-e, hogy új élettel ajándékoz meg az Úr?

A leprás leborulva kéri Jézust - tudja, hogy ez neki nem jár. Alázat van a szívében, nem követelőzik, nem is vádol senkit. Csak egyszerűen hittel kér: ha akarod. Talán hallotta ő is a Jézus által tanított imádságot, és már gyakorolja is? Legyen meg a Te akaratod. Micsoda imádság ez, egy halálra ítélt ember kimondja: legyen meg a Te akaratod. Elfogadom, azt is, ha nem gyógyítasz meg. Tudunk így imádkozni, akkor is hiszek Benned, követlek, ha nem akarod megtenni, megadni, amit kérek? Ha semmit nem változik az életkörülményem, én akkor is szeretlek, és követlek? Ezt éli meg Pál apostol is, amikor többszöri ima után az Úr ezt mondja neki: Elég neked az én kegyelmem, és Pál ezt elfogadja. Elfogadja, hogy marad a tövis, de vele marad az Úr is, és ez mindennél többet ér. Többet ér az Úr jelenléte, a Vele való élő kapcsolat a gyógyulásnál is.

Kapernaumban is várják az Urat. Egyre többen ismerik fel Őbenne Isten jelenlétét. Egy római százados is meglátja, hogy csak Jézus segíthet rajta. Hittel jön, hiszi, hogy elég Jézusnak egy szó, mert Ő a parancsnok. Jézus Úr mindenek felett, a legfelsőbb parancsnok Ő. Szavának minden enged, még a betegség és a halál is. Hiszem-e én ezt? Hiszem-e, hogy Ő a legfelsőbb parancsnok, és amit mond, annak engedni kell? Mert a betegség engedelmeskedik, Jézus szavára eltávozik, de én, az ember engedelmeskedem-e Neki? Megteszem-e, amit mond? Elég egy szó?

Jézus válasza erre a hitre: menj el, és legyen a te hited szerint! Mindig a hitünkre bízza, és úgy is lesz. Ha azt hisszük, hogy úgysem lesz belőle semmi, akkor az fog megvalósulni. De el is kell indulni hittel, vagyis úgy, hogy még nem látja, hogy valóban meggyógyult-e a szolga. Akkor lesz a hitem szerint, ha elindulok, úgy, hogy még nem látom az eredményt. Az elindulás azt üzeni: Uram, hiszek Neked, tudom, hogy úgy fog történni.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.

Az ige hatalma

T

öbb évtizede vándorol már Ábrahám, de az ígéret fiát még nem kapta meg (1Móz 18,1-33). Egyre telnek az évek, és még mindig nem szült Sára. Közben történt egy rossz manőver, emberi elképzelésbe akarták belekényszeríteni Isten tervét. Ábrahám már kezdte átalakítani elképzelését, már Izmaelben gondolkodott. Azonban Isten időről időre megjelent neki. Nem volt magára hagyatva, és mégis nehéz volt ez a három évtized. De azért, mert magának nehezítette meg. Életutunkat mindig magunknak tesszük nehézzé. A hitetlenségünkkel, a félelmünkkel, a bizalmatlanságunkkal és türelmetlenségünkkel. Ábrahámot mindvégig bátorította erősítette az Úr. Élő kapcsolatban volt Vele, és ebből a kapcsolatból erősödhetett a hite. A tévutat is el lehetett volna kerülni, a kétségeken felülkerekedhetett volna az Úr szavában való bizalom. Azonban az idő múlása gyakran nagy hatással van ránk. Gyorsan múlnak az évek, és bepánikolunk. Romlik közben az egészség, küszködünk az élet gondjaival, és elfeledkezünk az Úr ígéretéről: veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. De nem csak ezt feledjük el, hanem az Úrtól kapott feladatunkat is. Belesimulunk ebbe a világba, a megélhetés, a jólét köti le figyelmünket, és már kevesebb időt fordítunk az igére. Ha ne olvassuk csendben és lelkünk megfeszülésével az Úr szavát, már nem is értjük, nem jut el a szívünkig az üzenet. Az is fontos, hogy napközben elővesszük-e ismét, elismételjük-e azt az igeverset, ami megszólított, vagy azt az üzenetet, amit megértettünk? Ne engedjük, hogy az ige háttérbe kerüljön. Ne az Úrral való közösségtől vegyünk el időt más tevékenységre.

Az Úr Mamré tölgyesében jelent meg újra Ábrahámnak, aki a sátor hűvösében üldögélt. Talán ismét az ígéret beteljesedésén gondolkodott. Tényleg annyi utódom lesz, mint égen a csillag? De hogyan? Aztán eszébe jutott Izmael, biztos általa. És ebbe a csöndes elmélkedésbe lép bele az Úr. A csönd fontos, mert a csöndben meghalljuk az Urat. Találjuk meg a magunk csöndjét, és gondolkodjunk azokon, amiket mondott nekünk az Úr. Három férfi alakjában jelent meg a Mindenható, és Ábrahám azonnal felismerte, hogy az őt elhívó, élő Isten az. Lénye sugárzásából ismerte föl, hogy az Úr az. Meghívja Őt, és megvendégeli. Kész azonnal a legszebb borjút elkészíttetni. Az Úrtól semmit sem sajnál. Mert jó Vele lenni. Csodálatos, életünk legnagyobb eseménye az Úrral való találkozás, amikor Ő ránk talál. Mert mindig Ő keres, Ő indul el felénk.

Isten kijelenti, hogy egy év múlva fia lesz Sárának. Sára azonban ezt nem hiszi, nevet az Úr szaván. Lehetetlen, gondolja magában, és ezt saját érveléssel támasztja alá. Azonban az érv, amelyből az Istenbe vetett hit kimarad, rossz válaszra vezet. A nevetés azt is jelenti, hogy nem ismeri Istent és a hatalmát. Csak annyira tartja Őt képesnek, mint az embert. Meg kell azonban tapasztalniuk: Istennek nincs lehetetlen. Semmi sem lehetetlen Neki. Hányszor ki is mondjuk ezt, másokat bátorítunk vele, de amikor mi nézünk szembe gondokkal, akkor is hisszük? Hiszem, hogy az Úrnak valóban semmi sem lehetetlen? Neki nem probléma az én életem egyetlen kérdése sem? Merjük ezt hinni.

Ábrahám megtudja Isten ítéletes tervét, és nem hagyja annyiban, hanem elkezd könyörögni a sodomai emberért. Azokért, akik még teljesen nem süllyedtek el a mocsokban. Ábrahám könyörgése példa a számunkra, könyörögjünk embertársunkért, kérjük, hogy Isten irgalmazzon a mai embernek is. Nyissa meg a szemeket, és adjon a kereszttel, a Feltámadottal való áldott találkozást. Mert a megmenekülés útja Jézus. Ábrahám tusakodik az Úr előtt, és Isten kész engedni, kész a tízért is elhalasztani az ítéletet, de vajon van-e tíz? Vajon vannak-e, akik élnek a lehetőséggel? Vannak-e, akik felismerik a kegyelem idejét? Az ítélet mindig mesének tűnik, így voltak ezzel Noé korában is. Senki nem hitt neki, nem szállt be egy ember sem rajta és a családján kívül a bárkába. Vajon ma hányan hisznek az evangéliumnak?

Az Úr befejezi beszédét, nyomatékosítja, hogy amit mondott, az azért hangzott el, hogy cselekedjük is (Mt 7,24-29). Aki erre rádöbben és cselekszi az igét, az bölcs ember. Nem az a bölcs, aki sok bölcs mondást ismer, akinek sok komoly terve, nagy tudása van. Az a bölcs, aki komolyan veszi Isten szavát, akinek nem pusztán irodalmi alkotás a Biblia, hanem élő szó. Isten élő és ható beszéde, amit azért kaptunk, hogy éljük.

Két emberről van szó, mindkettő házat épít, tehát ebben hasonlóak, el is készül az épület, és majd ezután derül ki a különbség. Mégpedig a viharok idején. Mert vihar és nagy áradás van, ezért nem mindegy, hogy mire építünk. Nem mindegy, hogy milyen az alap.

Sokan pont ezt nem veszik komolyan, hogy nem mindegy, mire építünk, mert az életben vannak viharok, és csak a kősziklára épült ház éli túl. A kőszikla nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus. Aki ráépít, annak az élete a viharokat is kiállja. Mert viharok mindig lesznek. Nem abban különbözik Isten gyermeke a világ fiaitól, hogy őt nem érik viharok, elkerülik a megpróbáltatások. A különbséget az alap, az Úrral való élő kapcsolat, a gyakorolt, cselekvő hit jelenti.

A tanítványoknak üldözéssel kellett szembenézniük. Pál apostol sokféle bajt kiállt missziói útjai során. Mindezek nem ingatták meg hitében, mert ismerte az Urat. Szíve tele volt az Úr iránti szeretettel, kész volt Neki szolgálni.

Az emberek megtapasztalták Jézus tanításának hatalmát. Nem egyszerű és hatástalan emberi beszéd volt ez, hanem élő ige, ami elkezdett munkálkodni bennük. Az élő igének hatása van. Ezt bízza ránk az Úr. És ha az ige belekerül a jó talajba, ott elvégzi a maga munkáját, ott hatni kezd. Az Úr azért szól, hogy szava hasson, életeket mentsen és változtasson meg. Isten népe is azért van a világban, hogy életmentő hatást fejtsen ki. Van-e hatása az életünknek? Mert Isten szava ma sem veszített erejéből. Ha hiszünk benne, nagy dolgokat tapasztalhatunk.

 A bolond homokra épített

A bolond homokra épített

A bolond homokra épített

és a ház összeomlott.

és jött az eső és fújt a szél

és a ház romokban állt.

Az okos sziklára épített

Az okos sziklára épített

És a ház erősen állt.

És jött az eső és fújt a szél

És a ház erősen állt.

Te is építsd életed Krisztusra

Te is építsd életed Krisztusra

és a ház örökké áll.

Isten áldásával.

Hozzá tartozol?

J

ó olvasni, hogy a bukás után és annak ellenére is megjelenik az Úr Ábrahámnak (1Móz 17,1-27). Nem teszi őt félre, hanem azt kéri, hogy mindig járjon előtte, vagyis Lénye fényében. A feddhetetlenség azt jelenti, hogy ne hozzon elsietett döntéseket. Merjen mindig várni az Úrra. Isten kegyelme az újrakezdés, a bukás után sem dob félre, nem mondja, eljátszottad az esélyt, hanem biztat: járj előttem. Az Úr Jézus pedig így hív: Kövess engem, lépj a nyomomba, és ez már biztatóbb, mert előttünk jár, kitapossa az utat, és Őt éri minden nehézség. Ha szorosan megmaradunk a nyomában, nehezebben tévedünk el.

Isten szövetsége ajándék, minden ajándék. Ő megajándékozza Ábrahámot, és ma is azt, aki Hozzá fordul. Nem kiérdemeljük a kegyelmet sem, hanem ajándékba kapjuk. Az Úr Jézus kifizette, megszerezte, és Isten a megtérő bűnösnek ajándékozza az üdvösséget. Ábrahám válasza: arcra borul az Úr előtt. Ezzel kifejezi, hogy Isten az élete királya, meghódol Előtte, és egyben meg is köszöni az ajándékot. Nagy dolog, hogy Isten a bűnös, csetlő-botló emberrel szövetséget köt. Most kap új nevet: Ábrahám, sok nép atyja lesz belőle. Az új név egészen újat fejezi ki, Ábrahám, más, mint volt korábban, most már Isten gyermeke, és hallgat rá, mint a fiú az apjára. 

A szövetség jele a körülmetélkedés. Testén hordozza a szövetség jelét, ami azért fontos, mert így, ha magára tekint, mindig eszébe jut: Istenhez tartozom. Mi az igére tekinthetünk, és abból láthatjuk meg, hogy az Úré az életünk. De külső jegyek is erősíthetik az Úrhoz való tartozást. A templomok, a harangszó, egy kereszt, mind Istenre mutatnak. Üzeni: nem vagyunk magunkra hagyva, velünk az Isten. És ezek az igéhez visznek. Bátorítanak, hogy olvassuk, hallgassuk, imádkozzunk.

Ábrahám felesége is új nevet kap, Sárának fogják ezentúl hívni. Megerősíti az Úr, Sára fiút fog szülni. Isten nem változtat, amit ígért, azt beteljesíti. Mondhatnánk, végigviszi a programját. Ő semmit nem hagy félbe, de órája nem a mi időnk szerint jár. Meg kell tanulnunk kivárni Isten idejét.

És Ábrahám nem tiltakozik, hanem azonnal engedelmeskedik. Pedig felnőttkorban ez a beavatkozás veszélyes is lehet, mégis vállalja, és a hozzátartozók is. Vállalom-e az Urat mindenkor? 

A hegyen most a hamis prófétákra hívja fel az Úr tanítványai figyelmét (Mt 7,15-23). Azokra, akik csak látszatra tartoznak Hozzá. Kívülről úgy néznek ki, mint a bárányok, mert beletartoznak egy keresztyén közösségbe, beszélik a kánaáni nyelvet, fontosnak tartják a keresztyén értékeket, de szívük nem az Úré. Jézus azonban a belsőre helyezi a hangsúlyt. Az a fontos Neki, ami a szívünkben van.

Mi van a szívemben, belül is tanítvány, hívő ember vagyok? Vagy megelégszem csak a látszattal? Az is benne van az igében, hogy vegyük észre, ismerjük fel azokat, akik csak színből keresztyének, akik úgy néznek ki, de az életük másról beszél.

A hamis prófétákat fel lehet ismerni. Miről? A gyümölcseikről, vagyis az életükről. Mert fel lehet venni a báránybőrt, de a természet farkas marad. Báránnyá nem válik senki attól, ha báránybőrbe bújik és csatlakozik a bárányokhoz. Báránnyá nem a nevelés, hanem a születés tesz. Báránynak kell születni, és akkor báránytermészetünk is lesz. Az ige és a Szentlélek által születhetünk báránnyá. Csak Ő tudja a természetünket is megváltoztatni. Az Úr kegyelme által lehet a rosszból is jó. Ami számunkra lehetetlen, az az Ő számára lehetséges.

Tévhitet oszlat el Jézus, amikor azt mondja, nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram. Nem mindenki megy be azok közül sem, akik használják a nevét, akik látványos dolgokat tesznek. Kik mennek be akkor? Azok, akik élő kapcsolatban vannak Vele. Mert lehet szolgálni, sok mindent megtenni, de ha nincs új életem, és nem vagyok kapcsolatban Vele, a tettek nem jelentenek semmit. És nem az a lényeg, hogy teszek-e valamit, hanem azt teszem-e, amit Ő mond? A legfontosabb kérdés: Hozzá tartozom-e? Ha nem, akkor hiba teszek bármit, távozni kell. Mert nem cselekedetekből, hanem kegyelemből van örök életünk, hit által.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával