Minőségi élet Jézussal

I

zsák imádkozó életet élt, ami azt jelenti, hogy mindennap az Úrhoz fordult (1Móz 26,1-34). Élete minden kérdésében Tőle várta a választ. Honnan tudjuk? Onnan, hogy amikor éhínség lesz azon a földön, Isten megjelenik neki, és elmondja, hogy ne menjen Egyiptomba, hanem maradjon ezen a földön. Számomra ez azt jelzi, hogy amikor beköszöntött a szárazság, azonnal Istent kérdezte Izsák. Mit tegyek? Elmenjek Egyiptomba, hiszen sokan ezt cselekszik. Valószínűleg hallott arról, hogy az apja is így cselekedett hasonló helyzetben. A kérdésre megérkezik a válasz: Maradj ebben az országban, veled leszek.

Azt üzeni az Úr, hogy ne mások döntésére figyeljünk, és bármennyire sodor a világ, kérdezzük Urunkat. Soha nem a többség megoldása a követendő példa, hanem mindig az a mérvadó, hogy mit akar az Úr. Jobb a nyomorúságban is az Úrral lenni, átélni: veled vagyok, mint a jólétben egyedül bolyongani. Izsák komolyan veszi Isten szavát, és marad. 

Gerárban telepszik le, azonban itt hasonlóan jár, mint az apja. Megdöbbentő, hogy az egyik kérdésben Istentől kér tanácsot, a saját életét illetően pedig már nem bízik az Úrban. Úgy gondolja, neki kell megoltalmaznia önmagát. Mennyire kicsinyhitűek tudunk lenni, és mennyire nem jól ismerjük az Urat. Azt hisszük, hogy az éhínség idején meg tud tartani, de azt már nem, hogy Gerárban is oltalmuk lesz. Jó meglátni, hogy nincs olyan élethelyzet, ahol Isten gyermeke ne lenne biztonságban, mert az Úr jelenléte a biztonság. Természetesen, vannak próbák, amint ez is az volt: mit teszek, láthatóvá válik-e az Iránta való bizalmam? Megengedhet az Úr szenvedést is, de Ő azokban is jelen van, sőt, egyszer haza is fog hívni. A lényeg, hogy mindig Vele menjek, Belé kapaszkodjak.

Izsák élete sem küzdelemmentes. Hajlamosak vagyunk csak a százszoros termésre, a bő áldásra figyelni. Isten megáldotta őt, a vetőmag jó földbe hullott, elérte a százszoros termést, de mindemellett megtapasztalta az ellenség irigységét, támadását, akadályoztatását is. Ezekben is az Úrra tekint Izsák. Ha kell, tovább vándorol, elviseli, amikor betemetik a kutakat, kész továbbmenni, majd újra kiásni azokat.

Szabad nekünk is kérni a százszoros termést. Először is, hogy az ige a saját életünkben hozzon ilyen bőséges termést. Másodszor pedig azért imádkozzunk, hogy az általunk elhintett mag teremjen ilyen bőven. Adja meg az Úr, hogy a szívek ilyen jó földdé váljanak. Bár lehet, hogy mi nem erre vágyunk, hanem inkább anyagiakban szeretnénk ilyen bőséges áldást. Azonban ma nem elsősorban az anyagi jólét válik bizonyságtétellé, hanem a krisztusi élet. Izsák egész élete Istenről beszélt, és a Filiszteusok meg is látták az Ő jelenlétét Izsák életében: „Meg kellett látnunk, hogy veled van az Úr.” Meglátják-e a mi életünkön, hogy velünk van, jelen van az Úr? Mert Izsákon keresztül Isten jelzett az őslakosoknak, és jelez általunk is környezetünknek. Keresi és hívja őket, egy új életre. Eljut-e a hívás általam másokhoz?

Az Úr ígérettel erősíti Izsákot a vándorlás küzdelmei alatt. Ne félj, mert én veled vagyok! Ennél nem kell több. Ki akarnak szorítani az Úrtól kapott földről, távol tartani az életet jelentő forrástól, de ne félj, veled vagyok és megtartalak. Nem boldogulnak veled. Izsák nem áll le harcolni, hanem rábízza magát Istenére.

Beszélt az Úr üldözésről, szenvedésről, Érte való halálról, de ne engedjük, hogy félelem férkőzzön a szívünkbe (Mt 10,29-42). És ne engedjünk a kétségnek sem, mert a gonosz nagyon hamar a szívünkbe suttogja: Isten nem törődik veled. Urunk rámutat arra, hogy mindig csak Rá figyeljünk, és szavát vegyük komolyan, belőle merítsünk erőt. Soha ne feledjük, hogy Isten számára értékesek az övéi, az ember élete nagy érték. Ha feltekintünk a keresztre, megláthatjuk, hogy olyan érték vagyunk, amit saját Fia vérén vásárolt meg. Semmivel nem lehet kifizetni az ember életét, csak élettel, és ezt Jézus magára vállalta, fizetett bűneinkért, hogy élhessünk. Ha ilyen értékek vagyunk, ha ilyen sokba kerültünk Istennek, nem enged elkótyavetyélődni. Már csak az a kérdés, hogy mi meglátjuk-e az értéket egymásban? Felismerjük-e, hogy ha Isten ilyen sokat fizetett értünk, akkor nekünk is védeni, megbecsülni kell az életet? A magunkét is, és a másik emberét is.

Gyakran arra tesszük a hangsúlyt, hogy mit teszünk, mennyit adakozunk, hányszor vagyunk istentiszteleten, az Úr pedig egy dolgot vár el: tegyünk vallást a nevéről. Valljuk meg Őt, mint Megváltót, és vállaljuk az emberek előtt bátran. Aki vállalja, azt az Úr is megvallja majd az Atya előtt. Tehát a Benne való hitünk nem magánügy. Nem az én dolgom, hogy beszélek-e Róla, hanem következménnyel jár. A tanítvány feladata, hogy beszéljen Mesteréről, ne szégyellje, hanem ismertesse meg másokkal is. Tulajdonképpen ez nem is parancs, mert aki az Úr Jézus kegyelmét megtapasztalja, az önként beszél Róla. Aki megszabadít a bűn, a szenvedélyek rabságából, azt ajánlom másoknak, mint ahogy egy jó terméket is ajánlunk, vagy egy jó orvost, szerelőt is a barátunk figyelmébe ajánlunk. Hogyne ajánlanánk Jézust az emberek figyelmébe, amikor az élet legkiválóbb szakértője Ő?

A vallástételnek, Jézus Megváltóként való vállalásának olyan következménye is lehet, hogy felbolydul az élet körülöttünk. Akik még nem ismerik Őt, nem értik meg Iránta való szeretetünket, és támadni fognak. Nem mindig eredményez békességet az Úr Jézus megismerése. Bennem békesség lesz, de nem biztos, hogy a környezetem is békében fog élni velem. Jézus hallgatóinak fel kellett készülnie arra, hogy ha a názáretit Messiásnak fogadják el, akár a saját családjuk is szembefordulhat velük. Ezen nem kell megütközni, a világ nem fogadja be Jézust ma sem. Viszont próba elé kerül a hitünk: jobban szeretjük-e Jézust mindenkinél? Vagyis vállalom és követem Őt akkor is, ha családtagjaim ellenem fordulnak, kitagadnak? Jobban szeretem-e Jézust mindenkinél? Vagy valaki, akár a társunk, gyermekünk, munkánk vagy az egészségünk fontosabb, mint Ő?

Ezt Jézus a kereszt felvételével kapcsolja össze. A kereszt szenvedést jelent, vállalom-e, felveszem-e a családtagjaim Jézusért való támadását? Megmaradok-e Jézus mellett akkor is, ha a gyermekeim elutasítanak, amiért Krisztus útján járok? A kereszt azt jelenti, hogy meghalok magam számára, és élek Jézusnak, szenvedések közepette is.

Aki elenged földi dolgokat Jézusért, az életet talál, a sajátját megtalálja Jézusban, és kap testvéreket, mivel  Isten családjába kerül bele. Az Úr kárpótolja övéit a veszteségekért, minőségi kapcsolatokkal. Vele lenni minőségi kapcsolatot és minőségi életet jelent.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.

Van még bocsánat

H

osszú utat tett meg Ábrahám, mire eljött a hazaérkezés ideje (1Móz 25,1-34). A hosszú út is eltelik. Vándorlása közben kijárta Isten iskoláit, voltak ismétlőosztályok is, de célba ért. Mindez az elhívással kezdődött, Isten beleszólt az életébe, és ő meghallotta, függetlenül a környezetétől. Nem volt ő Isten szavához szokva, nem ismerte Őt, de engedte, hogy bemutatkozzon neki az Úr. Isten hozzád is közelít, szól, mert egy új életre akar elhívni, terve van veled. De meghallod-e a hívást, engeded-e, hogy bemutatkozzon, hogy ő mondja el neked, ki is Ő, és mire teremtett?

Ábrahám nemcsak meghallotta Isten kijelentését, hanem engedelmeskedett is, azt tette, amit Isten mondott neki. Ment oda, ahová vezette. Elengedte a múltját, és az Istentől készített jövőre figyelt. Próbák is voltak, és volt, ami nem sikerült, de előrébb jutott, és annál erősebbé vált. Így a legnagyobb vizsgát, Izsák elengedését kitűnőre végezte el. Nem kis dolog elengedni és teljesen Istenre bízni azt, akit szeretünk, akiben az ígéretek beteljesedése van. Ábrahám megtette, belehelyezte Isten karjaiba, és visszakapta őt. Kövessük Ábrahám útját, helyezzük Isten kezébe a legfontosabbakat, és ne engedjük, hogy bármi megelőzze szívünkben az Urat.

Izsák az ígéret fia, ám az ő életében sem mennek simán a dolgok. Vár Rebekára, és vár a gyermekáldásra. Aktívan vár, mert mindkét esetben imádkozik. Izsák tudja, mi a megoldás, nem tehetetlenül, reménytelenül vár, hanem hittel. Ezért imádkozik. Számára az ima, Isten segítsége a megoldás. Nem követi el apja hibáját, és nem emberi eszközökkel igyekszik a meddőséget elhárítani. Ezt a problémát is az Úr elé viszi. Izsák mindent Istentől vár. Minden problémát vigyünk az Úr elé, kérjük hittel segítségét, megoldását.

Az Úr meghallgatta a könyörgést, ám ilyenek vagyunk, mindenből problémát csinálunk. Probléma volt a meddőség, de probléma lesz a másállapot is. Ami valóban más állapot, mint ami eddig volt. Rebeka nehezen éli meg, hogy ikreket vár, és már azt mondja: minek is élek. Milyen könnyen kimondjuk: minek élek, ha így alakultak a dolgok. Azonban Rebekát nem győzi le a kétségbeesés, hanem megkérdezi az Urat. Válsághelyzetben az Úrhoz fordult. Megtanulta, hogy lehet Istenhez fordulni, és ez a jó megoldás.

A gyermekek felnőnek, néha ezt nem is gondoljuk, és erre készülni kell. Izsák és Rebeka nem jól készültek, nem engedték el őket, hanem magukhoz láncolták, egyik Ézsaút, a másik Jákóbot. Ez azért is volt lehetséges, mert valószínűleg eltávolodtak már egymástól. A házastárs helyét a gyermek vette át. Ennek megvannak a következményei. Ne engedjük, hogy ez így legyen, törődjünk többet egymással, és foglalkozzunk többet Isten akaratával is.

Rebeka ismerte Isten tervét, de nem osztotta meg a férjével. Izsák Ézsaú elsőszülöttségét építgette, Rebeka pedig Jákóbot akarta a joghoz juttatni. Nem várt az Úrra, hanem be akart segíteni Neki. Jákób pedig  mindent bevetett, hogy megszerezze az elsőszülöttségi jogot. Elfelejtette, hogy nem szerezni kell, hanem kérni és várni. Meg kell tanulnunk Isten ígéreteit kivárni, mert nem nekünk kell az áldást megszerezni. Amit az Úr ígért, azt meg is fogja adni. Nem kell siettetni a dolgokat.

Ézsaúnak a test, a táplálék többet ért, mint az elsőszülöttségi jog, mint az áldás hordozása. Nem véletlenül mondja az Úr: több élet, mint a test. Ma is nagy kísértés, hogy a test vágyainak a kielégítése kerül az első helyre. Azt is látni kell, hogy ha a test nem kerül az ige fegyelme alá, nem bírunk vele. A test fog irányítani. Így járt Ézsaú, éhsége csillapításért könnyen és meggondolatlanul lemondott az Istennel való élő kapcsolatról.

Az Urat szolgálni, Isten országát képviselni nem könnyű feladat (Mt 10,16-28). Az emberek Jézus szerint farkasok, a tanítványok pedig juhok. Juhnak születni kell, és ez Isten Szentlelke által történik meg. Az ember eredeti természete szerint farkas. E megállapítás ellen tiltakozunk, ha a kisgyermekeket magunk elé képzeljük. De ha kitekintünk a világba, látjuk, mennyire igaz jellemzés ez. A ragadozás a jellemző. Mindent megszerezni, akár a másik élete árán is. Mivel ilyen lelkület közé küld az Úr, ezért felkészít. Okossággal és szelídséggel küld a világba, és elmondja, mire számíthatunk. Ne érjen meglepetésként az elutasítás, a bántás, de nem is kell belőle nagy ügyet csinálni. Az Úr ott lesz az övéivel. Nem a magunk megmentésén kell fáradozni, hanem a bizonyságtételen. Az Úr az övéi szenvedését, bebörtönzését is az evangélium terjedésére, emberek elérésére használja fel. Ezt látjuk Pünkösd után és Pál életében is. A börtönökbe is bejut általa az evangélium. Bármerre járunk, az a cél, hogy bejusson abba a közegbe a jó hír. Nem véletlenül kerülünk abba a helyzetbe, hanem azért, hogy láttassuk Jézust.

Nagyon megrendítő, és ma szinte elképzelhetetlen: mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért. Mi arra vágyunk, hogy ha hitre jutottunk, még inkább szeressenek az emberek. El se tudjuk képzelni, hogy gyűlölhetnek, és hogy mindenki? Ez lehetetlen! Pedig az Úr erről beszélt, mert a világ eleve nem szereti Isten gyermekeit. Tűz és víz a világ és Isten országa, mi mégis meg akarjuk békíteni egymással a kettőt. Sőt, az Úr arról beszél, hogy még családon belül is feszültséget okozhat a Benne való hit. Mert ha annak csak egy tagja ismeri fel Jézusban a Megváltót és jut élő hitre, a többi nem fogja megérteni. Túlzónak tartják, mert nekik elég a vallásosság. Az Úr azonban élő hitet és kapcsolatot kínál.

A Mestert sem fogadták be, akkor mi miért akarunk különbek lenni? Őt gyűlölték, megvetették és megölték, miért várok én jobbat? Elég, ha olyan, mint a Mester, de elég nekem, nekünk? Mi többet akarunk, elismerést, megbecsülést, érvényesülést, hírnevet, de ez téves elgondolás. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik. Ismét a test kerül előtérbe, Urunk rámutat: a testet meg lehet ugyan ölni, de az élet emberek, a gonosz által elpusztíthatatlan, a lelket nem ölhetik meg. Azonban Isten ítéletre von. De mivel az Úr Jézus kifizette minden adósságunkat, megmenekülhet a lelkünk. Jézus által van bűnbocsánat, van kegyelem. Annyi a teendő, hogy meglátom bűnös, kárhozatra méltó voltomat, és kegyelmet kérve leborulok a kereszt előtt. A megvallott bűnre van bocsánat.

Van még számomra is bocsánat!

1.  

Van még számomra is bocsánat!

Van Jézusom, Ő az enyém!

Nem mardos a bűn, sem a bánat,

Mint a fecske, ujjongok én.

Halálba’ hevertem, de Ő fölemelt,

Az életem ára a szíve vére lett.

A bűnöm, ó, Jézus, a bűnöm, ó, Jézus,

Nem vádol többé engemet.

2.  

Ha kísértés hulláma tör rám,

Szembe velem Jézusom jő.

Roskaszt, tövises a keresztfám,

Hű vállára átveszi Ő.

S hazám felé utamat ha nem tudom,

Előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom.

A véred, ó, Jézus, a véred, ó, Jézus,

Felhőként vezet utamon.

3.  

Az ég alját fürkészve nézem,

Hajnalcsillag felkel-e már?

Vigyázom és hallgatom ébren,

Hárfák hangja zendül-e már?

És én is elkezdem az én énekem,

Repesve, új hangon zeng dicséretem,

Mikor az Úr Jézus, az én Uram Jézus

Jön, hogy engemet felvegyen.

Isten áldásával.

Az Úr cselekszik

A

mikor az Úr cselekszik, akkor van visszaigazolás (1Móz 24,50-67). Megerősíti másokon keresztül, hogy jól döntöttünk. Ennek a szolgának van visszajelzése, nem csak a saját tapasztalati, érzelmei vezetik, hanem Lábán is felismeri, hogy az Úrtól indult el ez a dolog. Tehát amikor Isten indít el valamit, az meglátszik. Ha Tőle van egy kapcsolat, egy munka, az észrevehető mások számára is.

A fő visszajelzés az igéből való meggyőződés, azonban ott is ad az Úr több igét is, ami megerősít döntésünk helyességében. Ezen felül pedig a körülöttünk lévő hívő testvérek is meglátják, hogy az Úrtól indult.

Azonban nem elég, hogy Tőle induljon az, amihez fogunk, Vele is kell továbbmenni. Nagyon lényeges, hogy ne csak az indulásnál győződjünk meg Isten akaratáról, hanem egész végig az úton az Ő akaratának megvalósítására figyeljünk.

Amikor felismerik, hogy az Úr akarata Rebekának Ábrahám fiával való házassága, megkérdezik magát az érintettet is. Ez is fontos, amikor két ember jövőjéről van szó, nem elég az egyiknek bizonyosnak lenni, a másiknak is bizonyosságra kell jutnia. Amíg ez megtörténik, ki kell várni. A szolga is ehhez igazította magát, mert amikor elmondta, hogyan vezette az Úr, és milyen meggyőződésre jutott, várta, miként válaszol Lábán. A nemet is belekalkulálta, akkor máshol kell tovább keresni. Nem erőszakolja rá a másik félre a maga meggyőződését, hanem kivárja, hogy a másik is felismerje Isten akaratát.

Rebeka gyorsan rávágta, hogy elmegy ezzel az emberel, de emögött azért imádság húzódik meg. Az imádságos kapcsolat fontos része hitéletünknek. Akkor tudunk jó döntést hozni és ismerjük fel világosan Isten akaratát, ha állandó kapcsolatban vagyunk Vele. Rebeka nem hirtelen döntött, hanem folyamatosan kereste az Úr akaratát, vitte elé ezt a kérdést. Még az is figyelemreméltó, hogy áldással bocsátják útjára Rebekát. Tehát imádkozó légkör veszi őt körül.

Azt olvassuk, hogy Izsák éppen megérkezett. De ez az éppen Istentől van, ez az Ő vezetése és időzítése. Amíg a szolga távol volt, Izsák végezte a maga dolgait, és mégsem maradt le a találkozásról, mert közben figyelt a Lélek vezetésére. Isten jól időzít, akkor ér haza, amikor Rebeka  is közeledik. Merjük az Úr hangolására bízni életünket. Az agg Siemeon is akkor ment a templomba, amikor a gyermek Jézust bevitték oda, nem késte le a találkozást a Megváltóval, mert vezette a Lélek. Érzékeny volt az Úr vezetésére.

Este Izsák kiment a mezőre imádkozni - ott volt a belső szobája. A sátorban nem tudott nyugodtan elcsendesedni, hát kiment a mezőre. Megkereste és meg is találta azt a helyet, ahol Istennel együtt lehet. Este, munka után is imádkozik. Így zárja a napot. Nem a gép elé ül, nem is a tévé elé, hanem az Úr elé borul. Így zárjuk mi is a napunkat. Boruljunk az Úr elé, köszönjük meg egész napos jelenlétét, vezetését, áldását.

Izsák mezőn való tartózkodása azt is jelzi, hogy ő is imádkozott a társért, kérte az Úr vezetését a szolga számára. Ha végiggondoljuk, ez óriási dolog, ezt a nagyon fontos és egy életre szóló döntést teljes egészében Istenre bízta. Elfogadta, hogy ne ő menjen feleséget keresni, hanem a szolga tegye ezt meg. Bízott az Úrban Izsák, és bízott a szolgában. Milyen jó, amikor ilyen bizalom van az Úr iránt a szívünkben. Az Úr Jézus is többször mondja ezt: bízzál. Igen, meg kell tanulni bízni Istenben, bízni abban, hogy csak Ő tudja, mi az, ami jó, ami használ nekünk. Ő jó tervet készít számunkra.

Még annyit, hogy most találkoztak először, de megszerette Izsák Rebekát, tehát a szerelem, a szeretet több, mint érzelem - az is, de ebben lehet növekedni. Akarják egymást szeretni, és ezért tesznek. Mondhatjuk úgy is, ápolják kapcsolatukat.

Ahogyan az Úr Jézus kereste az elveszett juhokat, úgy küldi ki tanítványait is erre a feladatra (Mt 10,1-15). Az elveszett juhok megkeresése a feladat, és ez nem változott. Ez van ránk bízva. Erre készítette fel őket az Úr az eddigiek során. Mert nemcsak megélte azt, amit korábban tanított, hanem be is mutatta számukra azt, amit majd tenniük kell. Az előzőekben látott gyógyítások célja ez is volt, láttatni Isten országának erejét a tanítványok előtt. Most pedig felhatalmazza őket ezek cselekvésére. A tanítványi élet hatékony élet. Nem elsősorban a tananyag felmondásából áll, hanem hatékony gyakorlatból. A hívő élet több, mint hitvallások, igesorozatok elmondása, ez életgyakorlat, hatáskifejtés.

Mindez úgy indul, hogy Jézus előbb magához hívja őket. A Vele való élő kapcsolat készít fel, Ő ad hatalmat akarata cselekvésére. Enélkül eredménytelenek leszünk. Az Ő hatalma és küldetése nélkül csak vizsgázó tanulók vagyunk, akik a kidolgozott tételeket felmondják. Azonban az Úr azt kéri, hogy az elmélet felhasználásával oldjuk meg a példát.

Azonban nemcsak gyógyítanak, ördögöket űznek, hanem hirdetik: Elközelített a mennyek országa. Tehát, amit az Úr meghirdetett, azt mondják ők is tovább. A jelek ezt támasztják alá. Jézusban itt az Isten országa, annak erejét élhetjük át. A gonosz rombol, pusztít, gyilkol, Isten országa pedig helyreállít. Ezt kell ma is képviselni, jelen van ebben a világban Isten országa. Nemcsak a pusztító erőket, a bűn hatalmát lehet megtapasztalni, hanem Isten országát is. De vajon ma megszólal-e ez az üzenet?

Az örömhír ingyenes. A kegyelem is ingyenes. Isten országa nem a pénzünkre hajt, Ő minden költséget magára vállalt. Nekünk csak hirdetni és élni kell. Sőt, a hírnökök költségeit is fedezi a megbízó. Nem kell az önfenntartásba energiát fektetni, mert a Gazda törődik a munkásaival. De vajon hisszük-e ezt? Mintha mindezek ellenére pont a megélhetésre fordítanánk a legtöbb energiát. Még tartalékról sem kell gondoskodni, mert az Úr a részletekre is odafigyel. Másrészt benne van az is, hogy ezáltal semmi sem vonja el figyelmünket Isten országának a dolgairól. A gonosz célja pontosan az, hogy a megélhetés gondjaival kösse le minden energiánkat. Meg se tudjunk mozdulni a gondoktól, Urunk azonban így szól: Ne aggodalmaskodjatok életetek felől.

Ne aggodalmaskodjál

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.

Dicső Király, ég és a föld Ura,

Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

Isten áldásával.

Ne légy néma!

A

z Úr vezetését figyelhetjük ebben a történetben (1Móz 24,28-49). Isten utat mutat a szolgának, sőt, nemcsak őt, hanem Rebekát is vezeti. Ő pont akkor érkezik a kúthoz,  amikor  a szolga is éppen megpihen, és az Úrhoz fohászkodik. Több lány is kiment, de csak Rebeka volt az, aki mindent aszerint tett, ahogyan a szolga meghatározta imájában. Mindebből látszik, hogy lehet Isten vezetésérre hagyatkozni. Természetesen fontos az odafigyelés. A szolga is figyelt felfelé, és engedte magát vezetni.

Megragadott, hogy amikor Lábán befogadja a szolgát, az addig nem étkezik, amíg el nem mondja, mi járatban van. Azért fontos ez, mert az evés elé helyezte gazdáját, annak akaratát. Fontos-e nekem ennyire az Úr, elé tudom-e helyezni Őt mindennek? Úgy betölt az evangélium, hogy addig nem tudok mást tenni, amíg nem beszéltem róla? Urunk végezze el bennünk, hogy az ige, Isten kegyelmi üzenete mindennél hangsúlyosabb legyen, és késztessen arra, hogy azt mindenkivel megosszuk. Jeremiásnak csontjaiba rekesztett tűz volt az Úr szava, belülről késztette arra, hogy adja tovább.

Az is úgy elgondolkodtatott, hogy ez a szolga nem magáról, hanem a gazdájáról beszél. Tud róla beszélni. Nem a maga előnyeiért tesz meg mindent, nem használja ki, hogy nincs jelen az ura, hanem az ő érdekeit képviseli hűségesen. Vajon én hogyan képviselem Uramat? Ilyen hűséges vagyok? És tudok így beszélni az Úr Jézusról, mint ez az ember Ábrahámról? Uram, őrizz meg attól, hogy én is úgy gondolkodjam, mint a példázatbeli szolga: távol van az Úr, és talán késik is, ezt kihasználom, és azt teszem, ami nekem tetszik. Könyörüljön Urunk, hogy tanítványaiként hűségesen szolgáljuk és dicsőítsük Őt. Minél jobban megismerjük szeretetét és kegyelmét, annál könnyebb lesz beszélni róla.

A szolga elmondja, hogy amikor felismerte Rebeka megjelenésében az Úr vezetését, leborult és áldotta az Urat. Áldjuk Őt mi is! Adjunk Neki hálát, amikor megtapasztaljuk segítségét, vezetését. Olyan jó, hogy az Úr Jézus a helyes úton vezet. Ezért nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Azért jött el a világba, hogy pásztorunk legyen és a jó úton vezessen. Mert sok hamis pásztor akad, aki azt akarják, hogy a rossz útra kerüljünk és eltávolodjunk Istentől, majd a kárhozatba jussunk. Az Úr Jézus életre vezet, és aki figyel Rá, üdvösségre jut.

További gyógyítási történeteket olvasunk, majd a munkásokért való imádságra felszólítással záródik a fejezet (Mt 9,27-38). Urunk látja a sok nyomorúságot, ami az Istentől való elszakadás eredménye. A gonosz minden eszközt felhasznál az ember tönkretételére és elpusztítására. Sok a munka, sokakat kell helyreállítani, az Úr felé vezetni, de ehhez munkásokra van szükség. Azonban nem arra szólít fel, hogy minél több embert képezzünk ki erre a feladatra, hanem azt helyezi a szívünkre, kérjük az Atyát, hogy küldjön munkásokat. Az a jó, ha Általa küldöttek állnak be a munkába. Nem önként jelentkezőkről van szó, hanem elhívott szolgákról.

Erre a küzdelemre készíti fel a tanítványait Jézus a gyógyítási történetek által is. Az első, hogy lássák meg, ki az, Akit követnek, Aki elhívta őket. Minden ezen múlik, látom-e Jézust, és látom-e Benne az Istent? Ha csak egy nagyszerű ember, eredménytelenek maradunk és vereséget szenvedünk. 

Két vak megy Jézus után, érdekes, hogy nem azonnal fordul oda hozzájuk az Úr, és gyógyítja meg őket, hanem bemegy egy házba, és megvárja, hogy ők is bebotorkáljanak. Miért? Kíváncsi, hogy valóban vágyakoznak-e látni, akarnak-e igazán gyógyulni. Vágyom-e az új életre? Mindennél jobban vágyakozom-e Jézus után?

Az is érdekes, hogy Máté többször is két szereplőről beszél olyan történetben, amiben a másik evangélista egy szereplőt említ. Miért a duplázás? Talán azért, mert az Ószövetség szerint két ember tanúságtételét fogadják el hitelesnek. Így hiteles az elmondott történet, valóban megtörtént, és valóban az Úr cselekedett.

Az Úr megkérdezi, hiszik-e, hogy meg tudja tenni, amit kérnek. Ez fontos, mert nem orvosi rendelőben vannak, ahol az a dolga az orvosnak, hogy gyógyítson. Fel kell ismerni, hogy hit által működnek a dolgok. Képesnek tartják-e rá Jézust? Válaszuk: igen. Hiszik, hogy meg tudja tenni, képes visszaadni a látásukat. Hiszem-e, hogy amit kérek, arra van hatalma az Úrnak?

Még ekkor sem gyógyulnak meg azonnal, tehát többlépcsős folyamat ez, nem lehet türelmetlenkedni. Jézus meg is érinti a szemüket, és ezzel jelzi: többről van szó, mint csupán a látás gyógyulásáról. Kapcsolatba kerülnek Jézussal, általa az Atyával. És ez több, mint a gyógyulás. Jézus Lényének, az igének érintésére van szükségünk, hogy a lelkünk is gyógyuljon.

Legyen a ti hitetek szerint, mondja az Úr. Ez többféle formában is igaz. Ha hiszem, hogy képes az Úr megtenni, végbemegy, de ha azt hiszem, hogy Neki sem sikerül, marad beteg, szenvedélyek rabja. Élő hittel közelíts Jézushoz, hidd, hogy Ő nagyobb minden bűnödnél, problémádnál. Szava ma is erő és hatalom.

A folytatásban ezt látjuk. Ha Ő szól, az ördögnek mennie kell. Itt nem kérdez az Úr, mert a démoni megkötöttségből felszabadít; ahol Ő megjelenik, az ördögnek távoznia kell. A gonosz igyekszik ma is megnémítani, elsősorban a tanítványokat, hogy ne tudjunk Jézusról bizonyságot tenni. Az jó, ha csodáljuk Őt, de ne mondjuk el másnak, ne hívogassunk Hozzá. Ő a néma tanítványokat szereti, Jézus pedig a bizonyságtevőket, azokat, akik örömmel beszélnek Róla és mondják el, mit tett az életükben. Sőt, azt akarja, hogy egész életünk Róla beszéljen. Azt akarja, hogy ne legyünk némák!

Csak az Úrnak nagy kegyelme

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.