Igazi vágyakozás

E

z az ének már valószínűleg a menyegzőn hangzik el, a vőlegény szépségéről szól, illetve az utána való vágyról, a kereséséről (ÉnÉn 5,1-16). Megtudjuk, hogy a vőlegény nélkül nem élet az élet a menyasszony számára. Nem tud nélküle élni. Ezért keresi őt, hozzá tartozni életet jelent. Kicsendül Isten megállapítása is ezekből a versekből: nem jó az embernek egyedül. Vágyakozik az ember az Úrtól elkészített hozzá illő társ után. Megjelenik a megkapott társ által hozott öröm és boldogság is. Isten ajándéka örömöt, boldogságot hoz életünkbe. Jó együvé tartozni és együtt dicsérni az Urat.

Ez a fejezet túlmutat már a férfi és a nő csodálatos kapcsolatán, és elénk hozza az ember Isten utáni vágyakozását. Megláthatjuk Isten irántunk való szeretetét, ami Jézus Krisztusban lett elérhető. Szinte az Úr Jézus alakját rajzolja elénk, Aki alázatosan jött el, hogy megkeresse menyasszonyát.

Felsejlik a mi Urunk előttünk, Akiről mi már tudjuk, hogy egyszerű vándorként érkezett ebbe a világba. Zörgetett ennek a világnak ajtaján, de a világ nem fogadta be Őt. Nem nyitotta ki az ajtót. Így jön felénk is, keres minket, és zörget az ajtónkon. Várja, hogy megmozduljunk, hogy ne húzzon vissza semmi. Ébredjünk fel, és keljünk fel, induljunk az ajtóhoz, és nyissuk ki azt.

Ez a jelenet az eljövetelre is utal, mennyire vagyunk éberek. Várjuk Őt, vagy annyira lefoglal ez a világ, mint az énekben a menyasszonyt az alvás, hogy már nem várjuk, és meglep az érkezése? Mindenre figyelünk, csak az érkező Vőlegényre nem? Amikor megszólalnak, ímhol a vőlegény, már késő kapkodni, a földi életünk készenlétre adatik. Készüljünk az Úr eljövetelére. Ennek ellenére mintha mégse ez kötné le a figyelmünket, hanem a világ, a jólét, amit kínál. Már mi is olyanok akarunk lenni, mint a világ fiai, azt az anyagi szintet akarjuk elérni, amit ők tartanak. És ha ez a törekvés van bennünk, meglep a Vőlegény.

Mire a menyasszony felkel és ajtót nyit, eltűnik a vőlegény. Az egyház most a várakozás időszakát éli, legyünk éberek, hogy időben ajtót nyithassunk. A menyasszony elindul keresni a Vőlegényt. Mi is induljunk, ha még nem találtuk meg, és keressük Őt! Vizsgáljuk meg az életünket, Övéi vagyunk-e már? Vele együtt éljük-e az életünket? Ha még nem, akkor induljunk és keressük, elsősorban az ige által találhatunk Rá. Mert Isten Jézusban megtalálható. Nincs messze tőlünk.

A szerelem betege vagyok kifejezés rámutat: Jézus nélkül megbetegszik az életünk. Nála nélkül nem teljes az élet. Mert csak Vele teljes az életünk, ha Ő nincs jelen, ha nincs kapcsolatunk az Úrral, megbetegszik a lelkünk. Amikor eljött a világunkba, sok beteg ember ismerte fel, hogy Őbenne van gyógyulás. Ezért felkeresték és segítségül hívták Őt. Sok eredménytelen emberi segítség után Őhozzá fordultak, és a gyógyíthatatlannak tűnő betegség eltűnt. Jézus által teljes gyógyulást nyerünk.

Folytatja levelét az apostol (Gal 5,7-15). Nem fárad bele, mert szereti az Urat, és szereti a gyülekezeteket. Fontos, hogy ők is Krisztusban maradjanak. Nem elég elindulni, jól indulni, a folytatás is lényeges. Pál írása rámutat: van ellensége a krisztusi életnek. A folytatás nem egyszerű, mert támad a gonosz. El akar Jézustól szakítani. Hitük lehet, vallásuk is, csak ne váljanak Jézus tanítványává, ne kizárólag Rá építsenek, hanem egyéb tettekre vagy rítusokra.

Eddig jól futottak, tehát az elindulás után egy darabig az Úr Jézusra figyeltek, Őbenne bíztak, és nem akartak másokhoz igazodni. Azonban megjelentek a tévtanítók, és amit mondtak, olyan jónak és szimpatikusnak tűnt. Jónak hangzott a hamis üzenet, mert könnyebbnek tűnt. Hiszünk Jézusban és úgy élünk, ahogy nekünk tetszik, mert ha körülmetélkedünk, megtartjuk a mózesi törvényeket, akkor is minden rendben lesz. A régi embernek tetszik ez az ötlet, továbbra is test szerint, a világ szerint élni.

Egy kevés kovász - a bűn, az idegen tanítás olyan, mint a kovász, ha csak egy kicsi is bekerül a tésztába, hatást fejt ki. A bűn nem múlik el nyomtalanul, ha teret adunk neki, ha játszadozunk vele, átformál. Pál a keresztre mutat, csak ott találunk megoldást. Ha botránkoztató is a kereszt, nincs más. Nem lehet a kereszt botrányát kikerülni. Az apostol nagyon tudja, miről van szó, hiszen valamikor ő is a törvény alatt élt, de eljutott a kereszthez, és ott nyert békességet, életet. Ezért harcol a judaisták ellen, mert tudja, hogy kereszt nélkül nincs élet, nincs kegyelem.

Szabadságra hív el a Krisztus, ebben a szabadságban élhetünk. Pál felismerte, hogy vannak, akik ezt a bűnre való ürügyként akarják felhasználni. Ha szabadok vagyunk, bármit tehetünk, bárhogy élhetünk, mert az Úr megbocsát. Így azután a Krisztusban való hitet vallásra szűkítették, az összejövetelen keresztyének vagyunk, igét hallgatunk, énekelünk, dicsérjük az Urat, de azt követően úgy élünk, mint a többi ember. Krisztus tanítványa nem egy a többi ember közül, hanem az Ő képviselője ebben a világban. Életünkkel Róla teszünk bizonyságot. A tanítvány más, mint a világ, ezért is gyűlöli őt a világ. Ezért volt kísértés a tévtanítók üzenete, mert ha hallgatnak rájuk, elkerülik az üldözést, a szenvedést. Az üdvösségre vezető keskeny út nem a világban való minél jobb életről, a megbecsülésről, hanem a Krisztusért való szenvedésről szól. A krisztusi szabadság azt jelenti, szabad másként élnem. Lehet nemet mondani a világ elvárására, csábítására, és szabad úgy élnem, ahogyan az Úr élt. Ehhez megkapom Tőle a támogatást.

Mélyen meghajlok, ím, színed előtt

1. Mélyen meghajlok, ím, színed előtt,

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester előtted a porba esem,

Mindenbe, mindenem légy te nekem!

Refrén:

Mélyebbre benned, mélyebbre még!

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus a szívemet tárom eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2. Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, oh Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ám de tudom, hogy meghallod imám.

3. Mélyebre szállva fölebb visz utam,

Míg csak elédbe nem érek Uram,

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jő a szégyen után.

Isten áldásával.

Szabadság Krisztusban

S

zinte megszűnik a külső világ a két szerelmes számára (ÉnÉn 4,1-16). Csak egymást látják, és egymásban gyönyörködnek. Minden mást kizárnak a világukból. Nem fér oda be más. Csodálatos ez, és minket irányít, így figyeljünk Istentől kapott társunkra, ne legyen senki és semmi más fontosabb, mint ő. Tudjunk egymásban gyönyörködni. A vőlegény megénekli a menyasszony szépségeit. Bizonyára van más szép leány is ott, és a menyasszonyánál akadhat szebb is, de neki ő a legszebb. Szépsége, lénye kisugárzása mellett minden eltörpül. Az Úrtól kapott szeretet ez, minden eltörpül mellette, és csak az a személy ragyog, akit nekem adott az Úr. Ebben a szeretetben a másik belső értékét látom, ami meglátszik a szemben, és az arcon is. Ezt a szépséget az Úrral való kapcsolat biztosítja. Az Úr Jézus se a ragadt le a külsőnél, a jelen pillanatnál, szeretete látta azt, akivé majd lesz az, akit Ő elhívott. A beteg, nyomorult emberben már látta a meggyógyult újjá lett személyt. Krisztus megújító kegyelme szépít meg és tesz ragyogóvá.

Az Úr Jézus Krisztus is ilyen minden mást kizáró kapcsolatra hív. Aki megismeri az Ő személyét, és átéli kegyelmét, annak a számára az Úr mindennél nagyobb értékké válik. Szeretetére olyan szeretet gyúl a szívünkben, ami mindig Hozzá vágyódik. Mindennél jobban vágyakozunk Utána. Az tölt be, hogy minél többet legyek vele. A menyasszony és a vőlegény is benne élt ebben a világban, a vőlegénynek is megvolt a maga munkája, elfoglaltsága, de mindent megtettek hogy minél több időt együtt lehessenek. Minél több időt tölteni Azzal, Aki mindent odaadott értem, Akinek az élete sem volt drága, csakhogy kimentsen e jelenvaló gonosz világ hatalmából.

Urunk is így tekint az övéire, a megváltottakra, mint a vőlegény a menyasszonyra, semmi hibád sincsen. Ez nem azt jelenti, hogy nincs hibánk, jaj, mennyi nyomorúság van bennünk, de Isten nem ezt látja. Jézus megtisztító vére által minden eltöröltetett, nem a bűnt látja, hanem az új életet. A Fiút látja bennünk, az Ő életét. Az Úr látása csodálatos, bár én is így tudnék látni, nem a rosszra fókuszálni, hanem arra a munkára, amit az Úr elvégzett. Akit Ő kézbe vesz, azon meglátszik a munkája, az már formálódik, abban már nem a bűn látszódik elsősorban, hanem a Lélek gyümölcse kezd dominálni.

A vőlegény hívogatja mátkáját, benne van, ha majd hozzá megy, nem kell félni semmitől, mert mellette a veszélyes helyeken is biztonságban lesz. Krisztus mellett van igazi és teljes biztonságban az életünk. Még az emberileg veszélyes területeken, félelmes helyeken is járhatunk az Úrral félelem nélkül. A zsoltáros is megvallotta, ha a halál árnyéka völgyén kell is keresztülmennie, ott sem fél semmi gonosztól, mert Ő vele van. A hívogatás azt is jelenti, jöjj bátran, ne félj a jövőtől, a veszedelmektől, semmi se tartson vissza. Így hívogat Urunk is, jöjj, ne félj, mert tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükséged. Jöjj bátran, és kövess engem. Menjünk, ha hív, mert Jézus az igazi vőlegény. Őt követni, Hozzá tartozni főnyeremény. Az Ő ajándékai örökkévalók. Amit ez a világ kínál, elmúlik, Krisztus örökkévaló értékekkel ajándékoz meg. Elmúlik a test szépsége, elromlik az egészség, és végül elmarad a földi élet is, de aki Őbenne hisz, annak örök élete van.

Diadalmasan szól Pál apostol: Krisztus szabadságra szabadított meg minket (Gal 5,1-6). Igen, szabadok lehetünk, a bűn és a világ hatalmától, már nem ezek tartanak láncon, hanem van szabad mozgásterünk. Tudunk mindarra nemet mondani, amire eddig képtelenek voltunk. És képessé válunk igent mondani Isten akaratára, képesekké válunk a Neki való engedelmességre. Új, csodálatos világ tárul ki előttünk Krisztusban, itt már nem kényszer szerint cselekszünk, nem a függőségek irányítanak, hanem Isten Lelke. Most már a Lélek vezérel, és akiket Ő vezet, azok valóban szabadok. Krisztussal szabad lehetek, és ha az Ő nyomában haladok, az is leszek.

Azonban vannak, akik vissza akarták terelni a galatákat a törvény, az emberi rendeleteknek és elvárásoknak való megfelelés útjára. Azonban a tanítványság nem a mi erőlködésünkön alapszik. Kegyemből igazulunk meg, és nem arra kell az erőnket fordítani, hogy igazzá tegyük magunkat Isten előtt, ami nem is lehetséges. Az apostol arra biztat, egyedül az Úrra figyeljünk, mindent Hozzá mérjünk. Aki így cselekszik, az el tudja utasítani a szépnek tetsző és az óembernek hízelgő dolgokat. Aki egyre jobban megismeri az Urat, a Tőle kapott életformát, és elmélyül az ige ismeretében, az meg tud állni ellenszélben is. Erre szólít fel az apostol, álljunk meg szilárdan, vagyis ragaszkodjunk az igéhez minden körülmények közepette. Ez nem is mindig könnyű, tudja azt Pál is, azonban Isten igazsága örök érvényű. Növekedjünk és erősödjünk benne.

Ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni - ez az én részem, nem engedem, nem hagyom, hogy újra igát tegyenek rám. A gonosz próbálkozik, de nekem kell ellenállnom. Krisztusban lehetséges megállni. Azonban szükséges a tiszta látás, hogy ma is rabigának lássam a világ életét, mindazt, amit kínál. Ehhez biblikus hitre és látásra van szükség. A világ mindig szabadságról beszél, ha engedünk neki, és hallgatunk rá, szabadok leszünk. A szolgaság láncai mindig később látszanak meg. Az tud nemet mondani, aki szereti az Urat, és minden kincsnél nagyobbnak tartja Őt. Démás elhagyta Krisztust, mert e világhoz ragaszkodott, ő ebben a világban akart valaki lenni. A világ csábít, szépeket ígér, de az életet Krisztus kínálja. Válasszuk Őt, ne engedjük visszacsábítani magunkat. Pál és a többi apostol évtizedek múlva is bizonyosak voltak, hogy nincs Krisztushoz és az Isten országához fogható, és semmire sem cserélték azt le. Mi se cseréljük le az Urat.

Ne engedjük megtéveszteni magunkat, semminek nincs értéke, csak a hitnek, amely Krisztus munkájába veti bizalmát. Őáltala van üdvösségünk, ehhez nem kell és nem is lehet hozzátenni. A hit szeretet által fejti ki hatását. Aki hisz a Fiúban, örök élete van. Nem a mi munkálkodásunkról van itt szó, hanem Isten bűnösök iránti szeretetéről. Szereti a bűnöst, és azt akarja, hogy megmentett legyen. Az Úr Jézus azért jött, hogy a bűnöst megmentse. Ma is a bűnösök iránti szeretet fejt ki hatást, amikor a bűnben élő embert Krisztusért szeretjük, és visszük neki a megmentő hírt: van szabadulás Krisztus által.

Milyen jó

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.

Igei válasz

T

ovábbra is az egymás iránti vágyakozás csendül ki ebből a könyvből (Énekek 2,1-11). Vágynak egymás után, keresi egyik a másikat, sőt, a menyasszony álmában is a vőlegényre gondol, őt keresi. A menyasszony alázattal tekint magára, nem látja magát különbnek a többi lánynál, de a vőlegény ráfelel: neki ő az egyetlen, a különleges. Fontos ezt így látni, a házastársam az egyetlen, az Úrtól kapott ajándék, akinek mindenkor örülök. Így látja a menyasszony is, olyan neki a másik, mint a gyümölcs.

Az Úr előtt is álljunk ilyen alázattal, lássuk meg, nem vagyunk jobbak, mint a többi ember. Nem azért lehetek az Úr Jézus tanítványa, mert érdemesebb vagyok rá. Azért lehetek követője, mert Ő tart értéknek, úgy tekint rám, mint a legkiválóbb kincsre. És akkor is így van, ha tudom, hogy nagyon nem vagyok kiváló. Az Úr kegyelme által lehetünk azok, akik vagyunk.

Kicsendül ezekből a versekből, jó együtt lenni azzal, akit szeretünk. Csak vele lenni és egymásra figyelni, illetve megosztani egymással mindazt, amit az Úrtól kaptunk. A szerelem, a házastárs Isten ajándéka, éppen ezért nem nekem kell mindenáron felserkenteni, hanem ki kell várnom a maga idejét. A mai világ erőteljesen a test vágyaira figyel, igyekszik azokat felgerjeszteni, valóságos szeretet és szerelem nélkül. Mert a test utáni vágy nem azonos az igazi, az agapé szeretettel. Ezért nagyon fontos figyelni felfelé, kérni és várni az Úrtól elkészített hozzánk illő segítőtársat. Mert igazán csak az Úr tudja, ki illik hozzám, és kihez illek én.

Ezekben a fejezetekben váltakozva bukkan fel a jegyesség és a házasság időszaka. Kifejeződik az  az öröm, amikor már teljes mértékben egymáséi lehetnek. Fontos még a szerelmet, a házasságot körülvevő veszélyekre figyelni. Mert vannak veszélyek. A kölyökrókák megjelennek és pusztítják a szőlőt. Ezzel rámutat az ige, hogy a kívülről jövő kísértéseket azonnal el kell utasítani. Ha beengedünk valamit a kettőnk kapcsolatába, az fel fog növekedni, és aztán már nehéz eltávolítani.

Erőteljes védelmet jelent, amikor határozottan és teljes meggyőződésből mondjuk: ő az enyém, és én az övé. Ez egy olyan pecsét, ami lezárja a kapcsolatot, egymáséi vagyunk, és mindenki más ezen a kapcsolaton kívül helyezkedik el. Védelmezzük a kapcsolatunkat, vigyázunk rá. Úgy tekintünk egymásra, hogy Istentől kaptuk egymást, és ez egy életre szól. Nem csak egy időre, és aztán váltunk, hanem egész életünkre szól Isten ajándéka. Ez azt is jelenti, együtt harcoljuk meg a problémákat is, kitartunk nehéz időszakokban is, sőt, segítjük, bátorítjuk és erősítjük egymást. Fontos, hogy a kapcsolatunk az Úrral való közösségen alapuljon.

Pál apostolban valóban az Úr Jézus Krisztus él (Gal 4,1-31). Abból tudjuk ezt, hogy nem sértődik meg a  negatív, bántó hangokra. Miért? Mert a Benne élő Krisztus fogadja a kritikát, Ő reagál, és Jézus nem sértődik meg. Ha Jézus él bennem, ez azt jelenti, már nem az énem él, így nem vagyok érzékeny. Jó az Úr előtt megvizsgálni: így van-e az én életemben? Nem vagyok-e még mindig érzékeny mások véleményére? Vagy már az Úr fogja fel mindazt, ami engem ér?

Az apostol megdöbbenve teszi fel a kérdést: hová lett a ti boldogságotok? Visszaemlékezik, mit jelentett a számukra, amikor megismerték az Úr Jézusban Isten kegyelmét. Micsoda öröm és felszabadulás töltötte be őket. Pál elmondja, erőtlenül, a korábbi megkövezés nyomaival a testén és betegségtől gyötörtetve érkezett meg hozzájuk, de ők nem a külsőre néztek, hanem a belső tartalomra. Úgy fogadták, mintha az értük szenvedő Úr Jézus jelent volna meg köztük személyesen. Pálban valóban Ő volt jelen. Meglátjuk-e a tartalmat a másikban? Mi a fontos, milyen külsőre az igehirdető, vagy az üzenet tartalmára figyelünk? Az-e a fontos, amit kapunk? Az ige azt is üzeni, ne csak a külsőre figyeljünk, hanem nézzük meg a belső értékeket, figyeljük meg, hogy jelen van-e a másikban Krisztus.

Amikor a galaták a szemüket is kivájták volna, jelzik, sokkal nagyobb értéket kaptak az Úr Jézusban, mint az egészség. Krisztus, az Isten országa mindent megér. A kegyelem mindennél többet ér. A féltve őrzött egészség vagy az anyagi biztonság elmúlik, de Isten országa örök. Mindent odaadtak volna a kegyelemért, mert az volt a lényeg, hogy életre jussanak. Hova lett a boldogságotok? Az idők múltával már nem így látják. Elmúlt az első szeretet, már nem adnák oda a szemüket.

De vajon hogy vagyunk mi? Növekszünk a hitben? Többet is kész vagyok ma az Úrnak adni, mint amikor megismertem Őt? Vagy inkább, ahogy telik az idő, egyre kevesebbet adok Neki az időmből, erőmből, pénzemből? Most is mindent kész vagyok odaadni az Úrnak? Most is olyan fontos Ő nekem, mint évekkel ezelőtt? Hol tart az Úr iránti szeretetem és a hitem?

Az új élet folyamatosan növekszik. A cél: amíg kiformálódik bennünk a Krisztus. Nemcsak egy darabig tart a lendület, hanem egész végig. Az a lényeg, hogy már ne én uralkodjam, látszódjam, hanem kizárólag Ő.

Sára és Hágár történetén keresztül írja le, hogy aki Krisztusban van, az szabad. Mert aki hit által születik, az az ígéret gyermeke. Tehát, aki hit által nyert új életet, az Izsák mintájára szabad. És úgy is élhetünk, mint akik Isten gyermekei. Jó látni, hogy Pál, mielőtt válaszol, felteszi a kérdést: De mit mond az Írás? Nem emberi véleményre épít, nem is a saját logikájára, hanem az igéből meríti a választ. Keressük mi is az igében kérdéseinkre a választ. Mert van válasz. Aki keres, az talál.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.

Kövesd Őt!

E

z a könyv a házasságról, az Istentől egymás számára rendelt férfi és nő egymásra találásáról, szerelméről beszél (Énekek 1,1-17). Elmondja, amikor még távol vannak egymástól, milyen vágyakozás van bennük az után, akit szeretnek. Mintegy párbeszédben olvashatjuk mindazt, ami bennük végbemegy. A menyasszony beszéli el, mennyire vágyakozik vőlegénye után. Amikor az dolgozik, a nyáj mellett tartózkodik, keresi az alkalmat a találkozásra. Az hajtja, Vele lenni.  Csodálatosan látszik, mennyire szeretne a vőlegénnyel minél több időt eltölteni.

Ezek a versek mutatják az emberi kapcsolat, a házasság lényege a minél több egymással töltött idő. Amikor csak a másik a fontos, vele akarok lenni, vele akarom megosztani az időmet. Gyönyörködni, beszélgetni a másikkal. Szeretne szerelmével lenni és keresi a lehetőséget erre. Kész utána menni, amikor a pásztor pihentet a nyájjal. Ez a déli hőség idején van, fontosabb a menyasszony számára a pihenésnél is a találkozás. Ezzel jelez a kapcsolatunk ápolásának fontosságára. Az egymással való törődésre. Fontosabb-e a másik a saját kényelmemnél, a pihenésnél is? 

Megkérdezi, hol legeltet a pásztor, hogy ne kelljen kérdezősködnie, és ne kelljen elfátyoloznia magát. Mert a parázna nők fátyolozták el magukat. A pásztor válaszol, indulj el a nyáj nyomán, kövesd a pásztor nyomait. Van jel, amire figyelhet, és ennek nyomán fognak találkozni. A vőlegény dicséri a menyasszonyt. Meglátja szépségeit és kiemeli azokat. Lényeges, hogy meglássuk folyamatosan egymásban a szépet, a jót. Nemcsak a jegyesség idején, hanem mindig figyeljem a szépet, és mondjam is meg.

Azonban ebben az énekben mindenképpen benne van az Úr iránti vágyakozás. Mindennél jobban vágyom Utána. A lélek nem nyugszik meg addig, amíg nem találkozik Szerelmével, azzal a Jézus Krisztussal, Aki szeretetét vérével pecsételte meg. Van-e bennem az Úr iránt vágyódás, vagy talán már meglanyhult a kapcsolatunk?

Ahogyan a lány keresi a vőlegénnyel való találkozás lehetőségét, és kész félretenni saját kényelmét, előnyeit, azért, hogy vőlegényével legyen, úgy vágyakozik a hívő is a Vőlegény, a Krisztus után. Vágyakozzunk Vele lenni, minél több időt az Úrral tölteni, beszélgetni Vele. Csodálatos, hogy ezeket a szerelmeseket nem nógatja senki, mert nem is kell, belülről vágyakoznak egymás után. A szeretet hajtja őket, aki szeret, annak nem kényszer a másikkal együtt lenni. Aki szereti az Úr Jézust, az igyekszik minél több időt Vele tölteni, az keresi Őt.

Azt is meglátjuk, hogyan kereshetjük. A Pásztor meghagyta, az Ő nyomán induljunk el, azt kövessük. Hányszor mondta, aki tanítvány akar lenni, az Őt kövesse, és haladjon a lába nyomán. Figyeljük a drága nyomokat, és ha így teszünk, nem tévedünk el, fogunk Vele találkozni, mert Ő nincs messze.

Pál szíve tele van a Krisztussal, a Róla szóló örömhírrel (Gal 4,1-11). Világosan elmondja, mit is jelent Krisztus nélkül élni: kiskorúak voltunk, a világ elemeinek alávetve. Amíg nem ismerjük az Urat, ennek a világnak a rabszolgái vagyunk. Igaz ez ma is, akkor is, ha most kifinomultabb módszereket és eszközöket használ a sátán.  Lazábbra engedi a láncot, de a lényeg a láncon van. Nem a hosszúsága a lényeg, hanem az, hogy fogva tart, meghatározza mozgásterünket. Ravasz, és egy kicsit nagyobb mozgásteret ad ma. A világ javait szórja elénk, szerezz meg mindent, állandóan csábítson a világ, ne elégedj meg, hanem akarj mindent birtokolni. Miközben erre törekszünk, minden időnk és erőnk felemészti. Csak magunkkal vagyunk elfoglalva, megszerezzük, ami nincs, vagy megóvjuk egészségünket, és közben teljesen kimarad Isten. Sátán pont ezt akarja, ne keressük Jézust. Ne akarjunk a bűn fogságából szabadulni. De az Úr eljött, hogy kiszabadítson. Ami nem megy nekem, azt Ő megcselekedte.

Amikor eljött az idő teljessége, már nem kell várnunk, a segítség megérkezett. Isten elküldte Fiát. A Szabadító itt van, csak igénybe kell venni. A világ hatalmából Isten országába kerülhetünk Jézus által. Isten gyermekeivé válunk a Krisztusba vetett hit által. Isten gyermekei lehetünk, és már úgy is élhetünk. Ma is, mint gyermek mehetek Atyámhoz. Nem vagyok magamra hagyva, van Atyám.  Mindezt az Úr Jézusnak köszönhetem. A kereszt köt össze Istennel, ezen az úton járulhatok Elé gyermekként. Mindez azt jelenti, nem vagyunk már szolgák. Aki Isten gyermeke, az már tud nemet mondani a világ áramlatára. Már nem kötelező hozzá hasonlítani, és aszerint cselekedni, élni, ahogy az diktálja.

Azonban a galatákat megkísértette a gonosz, mindezek ellenére vissza akarnak térni a régi életbe. Isten csodálatos kegyelmét tapasztalták meg, de a világ nem adja fel, és vissza akarja őket rángatni. Hogyan lehetséges, hogy Isten megismerése után a bálványokhoz, a szokásokhoz, a babonákhoz akarnak visszatérni? A gonosz világosság angyalának álcázza magát, és ahhoz, hogy felismerjük, jól kell ismerni az Urat, az Igét. Még közelebb kell mennünk az Úr Jézushoz, mert a Pásztort a nyáj a hangjáról ismeri meg. Aki ismeri Jézust, aki jól ismeri a hangját, vagyis az igét, az észreveszi a hamis hangot, és elutasítja. Nincs a kegyelemhez fogható. Isten országa valóban szabad világ. Nem belőlünk akar élni az Úr, hanem értünk élt és halt meg a kereszten. Isten országa nem még több hasznot szeretne az övéiből, hanem épp felszabadít az aggodalmasság, a gondok alól. Hogyan? Úgy, hogy átvállalja megélhetésünket. Urunk Jézus elmondta, nézzétek az ég madarait, mennyei Atyátok hogyan gondoskodik róluk, és ti értékesebbek vagytok náluk. Ha ma meglátunk egy kis madarat vidáman énekelve repülni, adjunk hálát, és bízzuk magunkat Urunkra. Legyen a szívünkben: ha a repülő madárkáról gondoskodik az Úr, törődik vele, akkor velem is. Ha erre gondolok, szabaddá válok az Úr követésére.

Ó, érthetetlen kegyelem

                  

    

Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!

Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, S ahol csak meg jelen e drága kegyelem, bűnöst megigazít.

Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonunk.

Az Úr, íme, jót ígért nekem: Vár Nála biztos jövő, Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!

S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér Túl titkok fátyolán a lelkem igazán szent békességre tér.

Sok ezredév, ha eltelik, - kevés, akár egy nap-, Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy - oly érthetetlen az.

Isten áldásával.

Krisztust felöltve

A

z utolsó imádságot olvassuk ma ebből az imakönyvből (Zsolt 150 1-6). Sok értékes üzenetet találhattunk bennük. És ebből meglátjuk, hogy az imádság is lehet üzenethordozó. Lehet olyan tartalmas beszélgetést folytatni az Úrral, amiben üzenet fogalmazódik meg, akár mások számára is. A központi üzenet, amit sok zsoltárban megtaláltunk: az Úr nevének dicsérete. Felszólítást kaptunk arra, hogy dicsérjük az Urat. Ez az imádság legfontosabb mozzanata, dicsérni az Urat. Nem azért van ez a lehetőség elsősorban, hogy csak panaszkodjunk, listákat soroljunk fel, elvárásainkat mondjuk, vagy vádoljuk Istent. Ez a lehetőség azért adatik, a vonalat azért építették ki, hogy dicsérjük Őt. Természetesen ez nem külső parancs, aminek fogcsikorgatva kell eleget tenni. Átsugárzik ezeken a zsoltárokon a személyes kapcsolat, az imádkozó ismeri az Urat, és a dicséret szívből jön. Tapasztalatai fogalmazódnak meg bennük. Az igazi dicséret mindig szívből jön, a megtapasztalt kegyelemre, Isten Lényének jelenlétére válasz. Nem tehetek mást, mint dicsérem Őt, és hálát adok Neki.

Egy csokor zsoltárt kaptunk a tavaszra, nem virágot küld nekünk az Atya, hanem imádságcsokrot. És ez még illatosabb, mint a virág, nem is hervad el, és azután is elővehetjük, hogy már nincs a napi menüben. Ezekből a zsoltárokból Isten szeretetének, a Vele való áldott kapcsolatnak a jó illata árad. Ez az imádkozó jó illatot terjeszt. Jézus tanítványai is illatoznak, ők Jézus Krisztus jó illatai, de kérdés: valóban az Ő illatát terjesztjük-e, vagy a sajátunkat? Mert a sajátunk azért nem olyan jó illat, mint a Krisztusé. Azonban minél több időt töltünk az Úrral, minél többet foglalkozunk az igével, annál jobban átjár az Úr Lénye, annál inkább az Ő indulata jelenik meg általunk.

Minden lélek dicsérje az Urat, így zárul ez az imádság. Nem tud mást mondani, mert ez a lényeg, és ennél nem kell több, mint dicsérni az Urat. Minden lélek kötelessége lenne ez, ehhez arra van szükség, hogy felébredjünk és meglássuk, hogy Istenhez tartozunk. Az Úr adja meg azt a felismerést, hogy az élet célja az Ő megismerése. Azért vagyunk ezen a földön, hogy megismerjük Őt, és szeressük. Ehhez azonban a kereszt tövében kell átalakulnunk. Ott történik meg az élet nagy irányváltása, ott ismerem fel, hogy amíg csak szerezni akarok, és az érvényesülés, a birtoklás vágya hajt, meg vagyok tévesztve. Nem azért élünk, hogy minél több mindent szerezzünk és birtokoljunk, hanem azért, hogy éljünk. Éljünk Krisztussal közösségben, és az Ő vezetése szerint. Azért vagyunk, hogy Neki éljünk.

Pál folytatja a galaták józanítását, helyes irányba való terelését (Gal 3,19-29). A törvény betartására hiába igyekeznek, mert az nem ad életet. A törvény pont az élet hiányára mutat rá. Szembesít a tehetetlenséggel, a bűnös állapotunkkal. A törvény üzeni: ember, ébredj, nem tudsz Istennek soha megfelelni, valaki más segítségére van szükségesed. És ez a más az Úr Jézus Krisztus. Azért jött el, mert Ő is tudja, hogy nincs más megoldás, csak Ő segíthet.

Pál az egész Biblia fényében vizsgálja meg a kérdést, és arra jut, hogy az Írás mindenkit bűn alá rekeszt. Tehát nem az a lényeg, hová születtünk, melyik nép tagjai vagyunk, vagy milyen a bőrünk színe. A bűn minden embert megfertőzött, és senki nem igaz Isten előtt. Mindenki szíve fekete, vagyis bűnös. A szívünknek kell megtisztulni, és nincs más tisztítószer, csak Jézus vére. Általa lehetünk fehérebbek a hónál is.

Az a kérdés, mit akarok, magam próbálkozom, vagy segítségül hívom az Úr nevét? Krisztusban kapunk ígéretet, és Őbenne válnak azok valóra. Nemcsak a bűntől való szabadulás ígéretét kapjuk meg, hanem egy teljesen új élet ígéretét is. Krisztussal élhetünk az Atya dicsőségére. Pál úgy látja, a törvény őrizte meg az elkallódástól a zsidókat, az volt a szerepe, hogy amíg eljön a  Krisztus, egyben tartsa őket, és Hozzá segítse. Pál nagyon jól ismerte a törvényt, és ismeri Krisztust is, tudja, micsoda különbség a törvény alatt vagy Krisztusban élni. Krisztus az élet, a szabadság.

Krisztussal egy egészen új jött el a világba, egy olyan lehetőség, ami addig nem volt. Azonban Pál úgy ábrázolja, mint az öltözködést, ruhacserére kerül sor. A régi természet gönceit le kell vetni, és újba, Krisztusiba öltözni. Aki átadja Neki az életét, az hit által ilyen átöltözésen esik át. Megtörténik, amit az Úr mond a példázatban, menyegzői ruhát kapunk. Enélkül nem vagyunk kedvesek. Ez a ruha a kegyelem és a krisztusi élet új, fehér ruhája.

Isten gyermekei között már csak ez az új ruha számít, és ez eltakarja a földi különbségeket, az anyagi helyzetet, a különféle népekhez való tartozást. Krisztusban egyek lehetünk, és csak Ő, a Tőle kapott új életforma számít. Isten országába kegyelmi alapon léphet be mindenki. Nem jelent se hátrányt, se előnyt a felekezeti hovatartozás vagy a népekhez való tartozás. Az a lényeg, hogy Krisztushoz tartozzam.

Jöjjetek Krisztust dicsérni

1. Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá térni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus

népe jöjjetek.

2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében

Már levetjük mind a bút.

3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldog-

ságos ég felé.

4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket

Mennymagasból látni jött.

5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik,

édes Jézusunk.

6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek

Édes hangú angyalok.

Isten áldásával.

Az igaz ember hitből él

M

ilyen is az imádságom, ezt a kérdést tette fel a mai zsoltár (Zsolt 149,1-9)? Megszokott, sablonos vagy megújuló? Új éneket vár az Úr, vagyis mindig friss és új gondolatokat. Az imádkozás beszélgetés az engem szerető Istennel, mennyei Atyámmal. Az ima egy élő személlyel hoz kapcsolatba, és ahogy a mellettünk lévőkkel nem versekben, kötött szövegekben beszélünk, úgy  az Úrral sem. Azt várja az Úr, hogy napi impulzusaimat osszam meg Vele. Legyen állandó és élő kapcsolatban, és várjam az Ő reakcióit. Reggel mindjárt őszinte vággyal állhatok Elé, vágyom hallani, amit mond. Tehát nem megszokásból olvasom az igét, hanem úgy, hogy várom, szóljon hozzám, és figyelek arra, amit mond.

Elmondja a szerző azt is, mitől lehet új az imádságunk. A Teremtőm elé állok, örülök a Tőle kapott életnek. Örülök, hogy van Teremtőm, Akihez tartozom, Akinek fontos vagyok. Örülök és hálás a szívem, mert tudom, honnan és hová tartok. Van-e szívemben az Úr iránti öröm? Örülök-e, hogy Ő van, és megalkotott azért, hogy megismerhessem, és Vele legyek? Ő az első számú Társunk, az életünk középpontja. A bűn ezt megrontotta, de Jézus azért jött, hogy helyreállítsa a kapcsolatot, és helyére tegye a dolgokat. Elsőként bennünk kell helyére kerülni annak, hogy teremtmény vagyok, és hogy élő Uram van.

Ez az élő Úr az én Királyom is. Azt jelenti ez, hogy van vezetőm, Akire figyelhetek. Nem egy távoli Isten az Úr, hanem jelen van az életünkben. Király, Aki igazgatja népe életét, és gondoskodik Róla. A Király védelmet is nyújt övéinek, Országában van az egyedüli és igazi biztonság.

Az Úr dicsőítése nem jelent tétlenséget, hanem amint a zsoltárosnál is látjuk, ez egyben harcra való készenlétet is jelent. Ének és készenlét, mert az ördög is akcióban van, ezért nekünk is harcra késznek kell lennünk. Az Úr népe harcol a gonosz ellen, ez van rábízva, és ez nem egy reménytelen küzdelem, mert az Úr győzelmet ajándékoz. Az Úr nevében erő van.

Pál nagyot küzd a galatákkal, a galatákért, a gonosz megtalálta a módját, hogyan is lehet őket visszataszítani a hit útjáról. Ez a módszer a cselekedetekre, a mózesi törvényre épül. Térjetek vissza az Ószövetséghez, és mindig ezzel operál. Éljetek úgy, mintha zsidók lennétek, sőt, legyetek zsidóvá. Ez azt hozza magával, hogy már nem hitből élnek, és nem az Úr Jézusra bízzák magukat, hanem a cselekedetekre, a törvény megtartására, érdemekre. Ez nem jó út, mondja Pál, ez téves gondolat. Mi nem zsidók vagyunk, hanem pogányok, akik a Jézus Krisztusba vetett élő hit által lehetünk az Ő követői, vagyis keresztyének.

A megfeszített Krisztust nem lehet megkerülni, csakis a golgotai kereszten vezet a kegyelemhez az út. Nincs más, mint meglátni bűnös, elveszett voltomat, és kiáltani Isten kegyelmééért. És Ő Jézus áldozatáért meghallgat. Ez a kegyelem, Jézusért kapok új életet, és Általa Isten Szentlelkét.

Pál módszere: úgy mondta el Jézus kereszthalálát, hogy szinte megelevenedtek a történések előttük. Eléjük vetítette mindazt, ami a kereszten történt. És ez rendítette meg a galatákat. Így szeret Isten, Fiát adta a borzalmas halálra. Az is felragyogott előttük, hogy nincs más remény a megmaradásra, csak Krisztus, a Belé vetett hit.

A galaták esete rámutat, amit jól kezdtünk, azt lehet rosszul is folytatni. És ezen ne menjünk gyorsan túl, hanem gondolkodjunk el rajta. Jól kezdtem, Rábíztam az életem az Úrra, de jól is folytattam? Mert mi a jó folytatás? Az, hogy továbbra is Rábízom magam, engedem, hogy fogja a kezem és vezessen. Mindenben Ő vezessen, nem emberekbe, emberi megoldásokba, biztosítékokba vetem a bizalmam, hanem csakis Őbelé. Ez a világ annyi mindent kínál, mindent ő akar megoldani, mindenre ad garanciát, hitelt nyújt, megoldja, hogy ne legyenek anyagi gondjaink. A bankok és a biztosítók akarják átvenni Isten gondviselésének a szerepét. A jó folytatás azt jelenti, anyagi dolgaimat se veszem ki a kezéből, bízom Benne, ahogy eddig megoldotta, ezután is meg fogja oldani. Hatalmas Atyám van, Ő soha nem jön zavarba, nem kerül csődhelyzetbe, bízhatok Benne.

Ábrahám példáját hozza eléjük, rámutatva, hogy ő is hitből élt. Hitéért nyert megigazulást. A törvény nem igazít meg. Megmutatja, mennyire tehetetlenek vagyunk. A törvény mutat rá: tőlem ez nem teleik, segítségre van szükségem. Odairányít Krisztushoz.

Az igaz ember hitből fog élni. Ez az igazi út, hitből élni. De mit jelent ez? Mi azt gondoljuk, néhány tantétel elhívését, de nem azt jelenti, teljes mértékben bízok Isten munkájában. Mindenben Rábízom magam, és ígéretibe kapaszkodom. Mielőtt bármit is tett volna Ábrahám, hitte, hogy minden úgy lesz, ahogyan Isten ígéri. Az a hit, úgy indulok, hogy még semmit nem látok, még nem valósult meg az ígéret, de tudom, hogy, amit Isten ígér, azt meg is teszi. Ezért nem aggodalmaskodom, hanem megyek bátran előre. Hit által mindig Rátekintek, és ez elég. Elég, ha Őt látom. Elég, ha olvasom az igét, mert az, amit az igében találok, garanciát jelent. A sok bizonyságtétel bemutatja Isten szeretetét, kegyelmét és irgalmasságát. Láthatom, milyen nagy dolgokra képes az emberek életében. Nincs az a probléma, amivel ne tudna megbirkózni.

Az Új élet, az üdvösség ajándék Krisztus által. Isten ajándékozó Isten, kegyelmet kínál, nekem csak el kell hittel és hálás szívvel fogadnom.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.

Többé nem én

F

olyamatos felszólítást kaptunk az elmúlt zsoltárokban is az Úr dicséretére (Zsolt 148,1-14). Dicsérem Őt, vagy csak elolvasom, és aztán el is feledkezem róla? Természetesen, a dicséret belülről fakad. Ezt nem lehet megparancsolni, ez vagy jön magától, vagy nem jön. Az dicséri, aki megtapasztalja Őt. Ez fontos, Őt megtapasztalni, azt, hogy Isten élő személy, Aki beszél és cselekszik. Gyakran csak a tetteit, elsősorban a gondoskodását szeretnénk átélni.

Hogyan dicsérhetem az Urat? Énekkel és élettel. Úgy gondolom, az életünkkel való dicséretmondás folyamatos, és azt mindenki megláthatja. Az éneklés alkalmi, és gyakran nem is szívből jön, hanem egy megszervezett program része. Az égitesteket hozza fel a zsoltáros példaként, azok nem énekelnek, de megteremtésük óta ahhoz a pályához szablyák magukat, amit Isten meghatározott nekik. Így tehát az Isten törvényeinek való engedelmességükkel dicsérik az Úr nevét. Ez az igazi dicséret, amikor teszem, amit mond. Amikor az ige a legfőbb tekintély, és mindenben hozzá igazodok. Ez dicséri az Urat. Mert énekelhetek gyönyörű szép éneket, hirdethetünk dicsőítő alkalmat, de ha nem az Úr szava szerint igazgatom az életem, az nem dicsőítés.

Ez egész teremtett világ dicséri az Urat azzal, ahogy megbízhatóan működik. Múlnak az évszázadok, de a természet végzi a munkáját. Nincs megállás, nem mondja, én másképp gondolom, hanem teljes mértékben az eredeti tervhez igazodik, mert az jó. Az életnek az a forgatókönyve, az a jó és embernek való, amit az Úr eredetileg elkészített. Azonban mi nem akarunk eszerint élni. Pedig a zsoltáros arról tesz vallást, hogy az embernek kötelessége volna az Úr nevét dicsérni. Vagyis Róla bizonyságot tenni, és Neki engedelmeskedve élni. Azonban a bűn elhangolta a szívünket, inkább hajlunk engedetlenségre, mint az engedelmességre.

Csak az Ő neve magasztos - milyen az Ő neve nekem? Mit jelent nekem az Úr Jézus neve? Valóban magasztos, minden névnél többet érő? Átmelegszik a szívem, amikor ezt a nevet hallom: Jézus? Miért is magasztos? Mert ebben a névben van az egyedüli és valóságos reménységünk. Jézus neve által szabadulhatunk meg a bűn hatalmából és a kárhozattól. Dicsérjük ma is Őt, mert nincs más név, és nem is adatott más, csak az Úr Jézus neve, ami által üdvözülhetünk. Dicsérjük és magasztaljuk Őt, mert nem pusztán egy név ez, hanem valóságos tartalom, egy ma is élő és ható személy húzódik meg mögötte. Dicsérem, mert megtapasztaltam, hogy Ő él, és van hatalma az életem fölött.

Pál apostol nagyon lényeges dolgot mond most el, és ez egy hatalmas bizonyságtétel is (Gal 2,15-21). Akik zsidónak születtek, azok is bűnösök. Mindegy, melyik nép tagjaként látjuk meg a napvilágot, nincs különbség, bűnösök vagyunk. Senki nem születik Isten gyermekének, keresztyénnek, mindenki kegyelemre szoruló bűnös emberként érkezik meg a világba. Ebben nincs közöttünk különbség. Elveszettek vagyunk. Azért született meg Jézus, hogy segítsen rajtunk, kimentsen elveszett állapotunkból, és örök életre segítsen. A Benne való élő hit által igazul meg minden ember. A Jézusba vetett élő hit nélkül senki számára nincs élet.

Fontos tudnivaló az is, hogy cselekedetek alapján sem igazulunk meg Isten előtt. Semmilyen cselekedet nem segít. Isten nem írt ki pontgyűjtő akciót, és aki elért egy bizonyos számú pontot, akkor övé lehet az örök élet. Csak Jézus haláláért van üdvösség. Azt nem kell kiegészíteni. Tehát nem arról van szó, hogy bizonyos tetteket hozzácsapunk a váltságműhöz, és akkor minden rendben van. Megtérés nélkül nem megy. A megtérés teljes életváltozást foglal magában. Átélem bűneim bocsánatát, és egy új életet kezdek el élni, amiben Jézushoz igazodok.

Pál apostol megvallja, hogy ő meghalt a törvénynek, vagyis most már nem a farizeusoknak, vallási előírásoknak akar megfelelni. Ő már Jézusnak él. Nem akar megfelelni. Itt meghalásról van szó, meghaltam az addigi természetem és életvitelem számára, és teljesen Krisztusnak élek. És ez meglátszódik. Úgy mondja az apostol, Krisztus él bennem. És ha Ő benne él valakiben, az látható lesz. Krisztus másképp él, mint ahogy én éltem, és ha bennem él, akkor az szemléletes lesz. Azt mindenki észreveszi, mert Ő nem azokat cselekszi, amiket korábban én. Megváltozik az élet dolgaihoz való hozzáállásom, más lesz a fontos, mint eddig.

Itt nem emberi fogadkozásról, lemondásról van szó, hanem a régi ember haláláról. És a halott nem tud tenni semmit. Át kell gondolni, meghaltam-e már a Krisztussal, az én meghalt-e? Gyakran azt látni, az énünk nagyon is él,  gyakran mi vagyunk a középpontban, és az én határozza meg dolgainkat. Elvárásai vannak, én akarom, hangzik, vagy nekem kell. Pálnál már nem erről van szó, ez az én megfeszíttetett, és Krisztus éli benne a maga életét. Ki él bennem? Még mindig az én, vagy már Krisztus?

Az a Krisztus akar bennem élni, aki önmagát adta értem. Tehát megbízhatom Benne. Annyira szeret, hogy kész volt önmagát odaadni, csakhogy nekem életem lehessen. Ő igazi barát. Nemcsak mondja, hogy kész vagyok meghalni, amint Péter is mondta, hanem valóban meghalt értem. A kereszt mindig jelzi: Jézus a te Barátod, valóban meghalt, valóban odaadta magát, csakhogy te élhess. Péter csak fogadkozott, de nem halt meg Jézusért, hanem megtagadta.

Rajtam múlik: még mindig az énnek élek, vagy halálba adom magam a kereszten, mert már ez az én annyi gondot okozott? Igen, ez mindig csak magára gondol, az vezérli, neki jó legyen. El tudom mondani őszintén, hogy többé már nem én élek, hanem él bennem a Krisztus? Ha igen, ha már  Jézus él bennem, az meg is látszódik.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.