Bátran előre az Úrral!

M

ivel már tegnap írtam a mai részhez, így a második fejezet utolsó szakaszához kérünk most üzenetet az Úrtól (5Móz 2,26-37). Az Úr, lépésről, lépésre vezeti népét, amikor az egyik feladatot megoldják, jön a másik. Ott állnak már az ígéret földjével szemben, és az Úr elmondja, hogyan haladjanak tovább előre. Nem egy lendülettel veszik birtokba a tejjel és mézzel folyó földet, hanem folyamatosan Isten vezetésére figyelve. Először Szihón népével találják magukat szembe. Békés úton akarnak keresztülvonulni ezen a területen, mert Isten népe nem hódító nép, csak az ajándékot akarják birtokba venni.  Isten mai gyermeki is békés üzenettel indulnak más népek és emberek felé. Nem a vagyonukat akarják megszerezni, hanem őket megismertetni Isten országával, a Tőle való igazi békességgel és teljes örömmel. Tisztességes magatartásukkal akarnak hatni. Nem erőszakkal szerzik be szükségleteiket, hanem megvásárolják. Tehát amennyire tőlük telik igyekeznek békében élni Szihón népével, csak a keresztülvezető fő úton vonulnak, és nem térnek le se jobbra, se balra. 

Ebben megláttam mennyire fontos a világos látás a keskeny úton való járás során. Vannak idegen, csábító utak és ösvények, de ne térjünk le a mennybe vezető útról, amire az Úr állított. Haladjunk olyan határozottan és célegyenesen, mint Izráel: Merjük kimondani, nem térek le erről az útra se jobbra, se balra, bármennyire modernebbnek, kényelmesebbnek tűnnek is azok az utak.

Azonban Szihón királya nem engedte átvonulni őket, megkeményítette szívét, és ellen állt nekik. Az első, amit látnunk kell, a gonosz folyamatosan tevékenykedik, elénk áll, akadályt készít, mert nem akarja, hogy eljussunk Isten országába.  A gonosz meg akarja akadályozni a vándorlásunkat, a célja, ne jussunk Isten közelében, és ne üdvözüljünk. Arra ösztönöz, hogy áll meg, telepedj le a világban, még vallásos kultuszt is folytathatsz, csak ne kövesd Jézus. Ne lepődjünk meg az akadályok láttán, és ne is féljünk, az Úrban bízva haladjunk tovább.  A másik fontos dolog, nem hátrálnak meg, nem kerülik ki a fegyveres harcot. Van, amikor harcolni kell, ha nem is katonai fegyverekkel, de Isten minden fegyverzetével. Mert csak akkor érünk célba, ha harcosan tovább megyünk.

Most már nem a félelem uralkodik rajtuk, amikor ellenállást tapasztalnak, hanem bíznak az Úrban, és figyelnek arra, amit mond. És az Úr megerősíti őket ígéretével. Kezdbe adom Szihónt. És ők komolyan veszik, most már Isten szavára hallgatnak, és nem is olvasunk más, lázadó hangról. Vegyük mi is komolyan az előttünk álló feladatok, vagy problémák során, azt, amit Urunk mond. Ha az Ő útján járunk, és  megmaradunk rajta, Ő nem hagy magunkra. Megadja mindazt, ami győztes tovább haladáshoz szükséges.  Izráel népe már nem foglalkozik Szihón erejével, katonai képességével, egyedül az Úrra néz. Így tegyünk mi is!

Győzelmet arattak, de ezt már nem maguknak tulajdonítják, kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk. És ez a továbbiakra nézve kiváló alap.  Ahogy Szihón népét kezünkbe adta az Úr, úgy adja a többi népet is a kezünkbe.  Az egyik győzelem erőforrássá válik a következő küzdelemre. Az Úr hatalmának megtapasztalása megújítja erőnket, és krisztusi tudatunkat. Az Úr tudja, hogy megerősítésekre szükségünk van, és Ő nem hagyja magát bizonyság nélkül. Mindig jelez, kérjük, hogy nyissa meg az Úr szemünket ezeknek a jelzéseknek a meglátására.

Nagyon szépen meglátjuk az igében mit is jelent az Úr elhívása, mit jelent tanítványként élni (Mk 1,21-28). Lezárul a múlt, nem foglalkoznak tovább a halászattal, és mindazokkal az ügyekkel, amik ezzel jártak.  Halogatás nélkül elindulnak Jézussal. Eddig Márk úgy írta, a tenger mellett járt Jézus, tehát egyedül, innentől kezdve, már együtt mennek. Ezek az újdonsült tanítványok is oda, ahová Mesterük. Nincs halasztás, nincs elintéznivaló, mennek, és hol kötnek ki? A zsinagógában. A tanulatlan halászok a zsinagógában, és nem mondják, oda nem megyünk, nem értünk az Írásokhoz, a prédikáláshoz, mennek és figyelnek. Nyitott  a szívük az igére, Jézusra. Majd Jézustól megtanulják, amit nem tudnak, amit tudni kell. Ilyen nyitott szívvel kövessük Urunkat, és ilyen engedelmességgel. Ne legyen semmi fontosabb Isten országa dolgainál. Legyünk készek Tőle tanulni.

És Jézus tanít, igen, ez az első, és nem a gyógyítás. Ő nem gyógyító, hanem Isten országa evangéliumának hirdetője, az ország életmódjának, törvényeinek tanítója.  Elmondja, hogyan lehet oda bejutni, rámutat mindenki szára adott a lehetőség, nincs lezárva a kapu senki előtt, lehet valaki az emberi társadalom szerint megvetett, vagy gonosz, a kapuban a kereszt vár. Aki látja alkalmatlan és méltatlan voltát, de szeretne Isten országa polgára lenni, és kegyelemért kiált, az bemehet. A belépés kegyelemből történik.  Ez Isten ajándéka, ingyen belépő Isten országába. De csak akkor aktiválódik, amikor látom mibe került ez. Jézus a halálával szerezte meg, kifizette az árat.

Ebben a történetben is látjuk, a gonosz azonnal akcióba lép. Amikor az Úr elhozza a megnyomorított ember számára a szabadulást, és lehetővé teszi az Istenhez tartozást, azonnal cselekszik. Sátán pusztítani akar, azt élvezi, amikor az emberi életek, kapcsolatok tönkremennek, amikor idő előtt meghal az ember. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy a gonosz munkáját megtörje, harcba áll vele, és győzelmet arat. A tisztátalan lélek jól ismeri Jézust, mert ismeri a láthatatlan világból. Tudja kicsoda, honnan jött. Ő többet lát, mint mi. A gonoszt nem téveszti meg az emberi álruha, tisztában van vele, hogy nagy ellenfele jár itt.  Ez a tisztátalan lélek is ragaszkodik zsákmányához az emberből, az ember nyomorúságából él. És ez ma sem változott, felhasználja ehhez a modern világ lehetőségeit is.

Tudja azt is, hogy ahol Jézus megjelenik, ott neki leáldozik. Mert az Úr azért jött, hogy felszabadítsa az embert. Ár meglátnánk ezt, és kiáltanánk szabadítás után. A gonosz ismeri az Urat, de én ismerem-e? El tudom-e mondani másoknak kicsoda Ő? Világosan látom, hogy Ő Isten Fia, a Szabadító? A gonosz el akarja küldeni Jézust, de jó látni, nem megy el, nem hagyja magára a tehetetlen beteget, hanem megszabadítja.  Jézus végig járta az utat, nem ijedt meg a gonosz tombolásától. Ne engedjük, hogy a gonosz hanggal, érzelmekkel megzavarjon, Jézus a győztes, és mi Őhozzá tartozunk. Ne engedjük, hogy tovább uralkodjon, tovább zsarnokoskodjon az életek felett.  Jézus igazi szabadságot kínál, önként követhetem és megtapasztalom, hogy Isten országában kiteljesedik az életem. Isten országát látjuk munkában, megérkezett és azonnal megnyilvánul az ereje. Ahol Isten országa megjelenik, ott megváltozik az eddigi beidegződés, van esély újfajta életre. Ahol Isten országa megjelenik, a gonosz napja leáldozik.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

Isten áldásával

Isten országa

A

z Úr sok hatalmas tettet vitt végbe népe életében, van mire Mózesnek visszaemlékeznie és emlékeztetnie (5Móz 3,1-29). Mert a népnek is emlékezni kell. Mindaz, amit átéltek az Úrral való kapcsolatukban, az előttük álló honfoglalásra, a harcokra erőforrássá válhat. Szihón népével történt az első jelentős harc, az ellenük ajándékba kapott győzelem ad erőt. Erre kell visszatekinteni, ezt kell felidézni, amikor Básánnal néznek szembe. De nem a maguk ereje, a hadsereg felszereltsége nyújt biztonságot és ad reménységet, hanem az Úr személye, Aki kezükbe adja Básánt. Isten támogatásával és azzal az ígérettel vonulhatnak fel, hogy az Úr kezükbe adja ezt a népet.

Jó olvasni: Ne félj Tőle! Egy vándor nép, amelynek nincs kiképzett katonasága, nem rendelkezik modern fegyverekkel, most az életéért küzd, nem csoda, ha a félelem megkörnyékezi őket. Azonban Isten bátorítja övéit: Ne félj tőlük. Ne rájuk nézz, hanem Rám, és akkor nem fogsz félni. Mindig az Úrra nézzünk, és ne azokra a dolgokra, amik veszélyeztetnek. Halljuk meg, ne félj tőlük, ha az Úr útján járunk és elénk áll az ellenség, vagy akadályokat gördít elénk, ne féljünk, ne hátráljunk meg, hanem menjünk bátran tovább az Úrral.

Meg kell látnunk: az ellenség minket is akadályozni fog, kivonul ellenünk, amikor az Úr útját járjuk, amikor azt akarjuk tenni, amit Ő mond nekünk. Isten gyermekei mindig ellenséges közegben élnek. A gonosz meg akarja akadályozni, hogy célba érjünk. A pusztában bolyonghattak, de ne telepedjenek le az Istentől kapott hazában. Sátán ma is mindent megtesz, hogy ne éljünk mennyei hazánkban. Azt akarja, bonyolódjunk bele a földi dolgokba, ki se látszódjunk belőlük, és akkor nem jut időnk Isten dolgaival foglalkozni. Azonban szabad nekünk Istenhez kiáltani, és meghallani a válaszát. Ne félj tőlük. Kivonul ugyan ellened a Básán királya, de tied a győzelem. Csak nézd a keresztet, és lásd meg: a győzelem megvan. Az Úr Krisztus megszerezte a Golgotán a győzelmet, így bátran mehetünk előre, és élhetünk félelem nélkül. Az ellenséges had próba is: mit teszek? Megijedek, kapkodok, vagy komolyan veszem Isten szavát - ne félj, mert a kezedbe adom!?

Mózes felkészíti Józsuét a honfoglalásra, az első fontos útmutatás: láttad, mit tett az Úr azzal a két királlyal, mindig erre kell gondolnia. Isten két győzelmet adott, lényegesen nagyobb haderővel szemben. Így fogja a kánaán földjén élőket is a kezükbe adni. Még tovább megy az ígéret, maga az Úr  harcol értetek. Isten személyesen jelen lesz, velük harcol, sőt, az Úr maga harcol, nincs szüksége segítségre. Nem rajtuk fog múlni a birtokbavétel sikeressége, hanem Isten hatalmán.

Egyértelművé válik, hogy Mózes nem mehet be az ígéret földjére. Nem könnyű ezt elfogadni, évtizedeken keresztül ez vitte előre, erre várt, és most, mielőtt rálépne a földre, befejezi munkásságát. Azonban az Úr kegyelmes, és megengedi Mózesnek, hogy megláthassa az új hazát. Nem megy be oda, de látja. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy ne csak lássuk Isten országát, hanem lépjünk is be oda. Aki kívül marad, az nem jut életre. A szoros kapun léphetünk be az országba.

Az utód erősítése a feladata Mózesnek. Ne azon siránkozzon, hogy miért nem mehet be, hanem segítse az utódját. Ne magával legyen elfoglalva, hanem Józsué felkészítésével. Az idősebb generáció feladata az utódok felkészítése az életre. Nekünk kell megmutatni, hogyan kell élni Isten országában. Ne magunk körül forogjunk, hanem segítsük az utánunk jövőket a kereszthez, a kegyelemhez.

Az Úr folyamatosan hirdeti Isten országa evangéliumát (Mk 1,16-20). Most éppen a Galileai-tenger partján látjuk. Beszél Isten országáról, és hívogat is egyben. Nem elég hallani róla, hanem be kell lépni. Meg kell ismerni azt az országot, és benne élni. Azért hirdeti az Úr, mert már földi létünk idején benne élhetünk, az Úr fennhatósága alá tartozhatunk. Az élet biztonságát Isten országa adja. Aki oda tartozik, biztonságban van.

Egyszerű embereket lát meg, olyanokat, akik készek engedelmeskedni szavának, és Érte mindent elhagynak. Nem a legműveltebb, legbefolyásosabb réteget keresi, hanem azokat, akik a társadalmi mérce szerint nem sokat számítanak. Belőlük sok mindent nem néznek ki. Azonban Jézus látja bennük Isten gyermekét és országa hírnökeit. Ő lát bennünk fantáziát. Ezért ne csüggedjünk, az ő példájuk azt üzeni, Istennek van terve velünk.

Mennyire más Isten országa és maga az Úr Jézus is, mint ez a világ. Ő nem válogatja ki a tehetségeket, nem szelektál, hanem megszólít, kövess engem, és rajtam áll, hogy elindulok-e. Nem azokat hívja, akik meg tudják fizetni, hanem azokat, akik látják bűneiket, akiknek maguknak is segítségre van szükségük.

A halászokból emberhalász lesz. Életre fognak vonzani embereket. Az Úr Jézus követése közben válnak emberhalászokká. Nem megtanulják az új szakmát, hanem alkalmassá tétetnek rá. Az evangélium szolgálatára Jézus belső munkája által válunk alkalmassá. Pál apostol is kimondta, „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” (1Kor 15,10). Fontos megismerni az igét, de csak akkor válunk hitelessé, ha a saját életünket is átformálta az Úr. Amit hirdetek, azt nekem is át kell élnem, meg kell tapasztalnom.

Ezek az emberek nem csak másokat biztattak Krisztus követésére, hanem maguk is követték. Sőt, tétovázás nélkül, azonnal döntöttek Jézus mellett. De ez nem szóbeli döntés, érzelmi hullámzás volt, hanem komoly döntés. Egy életre szóló döntés, aminek a következtében minden megváltozott.  Otthagyták Isten országáért addigi munkájukat, és elindultak Jézust követni. Nem olvasunk arról, milyen fizetést ígért nekik az Úr. Ennek ellenére követték, mert felismerték, hogy Jézusban pénzzel ki nem fejezhető értéket kapnak. Isten országa mindennél többet ér. Én is el tudom ezt mondani?

Jakab és János még a családi vállalkozást, és apjukat is odahagyták Jézusért. Semmit nem szeretnek jobban az Úrnál. Így van ez az én életemben is? Nem szeretem jobban a vállalkozásom, a munkám, a pénzt vagy a hatalmat Jézusnál? Ott tudok hagyni Érte mindent? Ezek a halászok mindent otthagyva követik Jézust, kitárul előttük egy új világ. Megtapasztalják gazdagságát, hatalmát, sok csodát élnek meg, mert teljesen Krisztusra bízták magukat. Isten országa ma is valóság, ma is jelen van. Az Úr hívogat, aki hallja a hívást, induljon el az Ő nyomában.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kö-

vess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent

elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod:

„Jöjj, engem jobban szeress!”

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézus-

ban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes,

Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.

Térjetek meg és higgyetek!

A

 hitetlen nép, amikor meg tudja Isten döntését, hogy nem mehetnek be a jó földre, csak majd a gyermekeik, kapkodni kezdenek és bizonyítani akarnak (5Móz 2,1-25). Most már harcolnak, pedig az Úr üzeni, nem lesz velük, vereséget fognak szenvedni. De ők nem hallgattak az Úr szavára. Mi is gyakran így vagyunk, az Úr megmondja, mit tegyünk, de félünk elindulni, nem merjük vállalni a harcot, pedig, „ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?” Amikor pedig letilt valamiről az Úr, nekiindulunk, hősködünk, ahelyett, hogy teljesen akaratára bíznánk magunkat. Azonban ez nem visz eredményre. Isten az engedelmességet szereti, és azt várja tőlünk.

A hitetlenség következménye a visszafordulás. Nem előre, az új haza felé mennek, hanem vissza a pusztába, a már megtett úton. A régi élet felé haladnak. Amikor megtorpanunk, félelmeink és a problémák naggyá válása miatt mindig visszafelé kezdünk haladni. Mert ez a visszafordulás, nem a megtérés visszafordulás, amikor a rossz irányból a jó irány felé kezdek el menni. Isten nélkül mindig a rossz irány hat ránk, az lesz vonzó, vagy egyszerűen nem tudunk jobbat. Izráel számára büntetés volt, nem mehetnek be az ígéret földjére, ezért a pusztában fognak bolyongani. Az engedetlenség visszafogja az életet, aki engedetlen, nem tud kiteljesedni, nem tudja birtokba venni Isten áldását. Az Úr áldása, a bővelkedő élet az engedelmesség gyümölcse.

Azonban Isten nem hagyta őket magukra. Ő hűséges a hűtlenekkel szemben is. A pusztában is velük volt, és megáldotta munkájukat. Mózes, amikor végigtekint a mögöttük lévő évtizedeken, azt mondja, megáldotta kezed minden munkáját az Úr. Ezt hálaadással mondja. Isten ott a pusztában is övéivel van, nem veszi le róluk a kezét. A pusztában is meg tudja áldani kezünk munkáját. Isten jelenléte és áldása, munkánk eredményessége nem elsősorban a helytől függ. Ha ott vagyunk, ahová küld, áldása sem marad el. Ő gondoskodik rólunk, a legnehezebb időkben is. Illés idején három évig szárazság sújtotta az országot, a próféta azonban figyelt az Úr vezetésére, és Isten gondoskodott róla. A puszta nem egy gazdag hely, de az Úr előtt nincs lehetetlen, Ő a pusztában is Úr. Lehet, hogy nem a legjobban fizető helyen dolgozunk, de ha Vele vagyok ott, nem fogok hiányt szenvedni semmiben. Nem szűkölködtél semmiben. Hányszor a jobb helyeken élők szűkölködnek, talán nem azért, mert nincs, hanem azért, mert hiába van minden, még több kel, mert semmi sem elég. Ők azonban nem szűkölködtek, mert Isten országa bővelkedő ország, akkor is van kenyér és víz, amikor máshol ínség van.

A negyven év eltelte után ismét az ígéret földjéhez érnek, és Isten pontosan elmondja, mit tegyenek, hol és hogyan kezdjenek a honfoglaláshoz. Most már megtanulták, hogy érdemes hallgatni az Úr szavára. Figyeljünk mi is Urunkra, az Úr Jézus Krisztusra, Ő is mindig engedelmes volt az Atya iránt.

A szeretett Fiú útja a pusztába vezet, Neki is ki kell állnia a próbát, Neki is fel kell készülni a szolgálatra (Mk 1,12-15). A Lélek viszi ki Őt a pusztába, elragadja, kiveti - mindez jelzi, nem szabadságra utazott Jézus a Jordán partján átélt kalandok után. Ő szívesen kihagyta volna, de menni kellett. Isten belevisz olyan helyzetekbe, amiket mi magunktól kihagynánk, azonban ezek is a felkészülés, a formálódás részei. 

Benne van az is, hogy szükségünk van hosszabb Istennek szentelt időszakra, amikor csak Vele vagyunk. Ez az idő feltöltődés, az érés ideje. Isten akaratának, az üdvtervnek bennünk is meg kell érni. Hogyan teszünk róla bizonyságot, ha mi sem értjük? Fontos, hogy a tanítványoknak legyen átfogó látása Istenről és az Ő munkájáról. Ismernünk kell üdvtervét, mert akkor nem fognak meglepetésként hatni ránk az élet eseményei. Pál apostol átfogó látása volt, hogy sok szenvedésen keresztül kell nekünk Isten országába bemenni. Ezért nem érte csalódás, amikor támadások érték.

A negyven napos pusztai tartózkodás alatt kísértette a sátán, van olyan fordítás, ami tesztnek mondja. Tehát le lett tesztelve Jézus, próba alá helyezte az Atya. Ha Ő le lett tesztelve, mennyivel inkább mi. A próbák erősebbé tesznek, mert Isten soha nem hagy erőnkön felül kísértetni, ott van, és időben megadja a szabadulást is. Ne féljünk a próbáktól, tekintsünk úgy rájuk, mint felmérésre. Az Úr felméri, hol tartunk. Egy helyben topogunk, vagy van haladás?

Csodálatos jelenet: Jézus együtt van a vadállatokkal. Az állatok megérzik Teremtőjük jelenlétét, és Vele vannak. Vonzódnak Jézushoz. Másrészt Jézus mellett átalakulnak, szelíddé válnak. Jézus közelében alakul át a természetünk. Az Úr Jézus új természettel ajándékoz meg. A velünk született természet vad, de Ő új, szelíd természetet ad a régi helyett. Ehhez azonban oda kell mennünk Hozzá. A természet megváltozása nem emberi nevelés eredménye, ez kegyelem. A Szentlélek újjászülő munkájának a műve.

Az Úr kivárja, amíg Jánost börtönbe vetik. Nem szorítja le a pályáról, tudja, mikor jön el az Ő ideje. Összhangban van az Atyával, nincs Benne irigység. Várjuk ki az időnket. Ne féljünk, a mi helyünket nem veszi el senki. Amit Isten nekem szán feladatot, azt nekem is kell elvégezni.

Isten evangéliumát hirdette az Úr Jézus. Örömhírt mondott, de ez nem gazdasági jellegű, és nem is rendszerváltásról szól. Nem is az életszínvonal emelkedését jelentette be, hanem Isten országa megérkezését. Őbenne érkezett meg Isten országa. Betelt az idő, és megjelent ez az ország ebben a világban. Mindez üzeni, nemcsak a földi országok vannak, hanem jelen van Isten országa is. Ebben az országban más a rend. Jézus ebbe az országba hívogat, be lehet lépni. Fontos ez, mert nem automatikusan jutunk be. Aki megszületik egy országba, egy nép közé, az nem válik Isten országa polgárává is. Megtérés, Isten Szentlelkének újjászülő munkája által léphetünk be oda. Nikodémusnak azt mondta az Úr Jézus, ha nem születtek újjá, nem láthatjátok meg az Isten országát. Ez ma is így van. Az újjászületés Istennek szívünkben és gondolkodásunkban elvégzett munkája. Más emberré leszünk, mindez a kereszten megy végbe. Meghal a régi ember, és megszületik egy új. Ha nem születek újjá felülről, tehát Istentől, akkor nem vagyok Isten országában.
Ahgy az Úr mondja: térjetek meg! Vagyis a megtérés nyitja meg ennek az országnak a kapuját. Ebben benne van, alárendelem magam az Ország királyának, az Ő törvényeinek. A megtérés mindig ezt jelenti, innen kezdve az Úr akarata szerint élek. Isten országa áldása hit által lehet az enyém. Hitben élve tapasztalhatom meg ennek az országnak az erejét.

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmessé-

gét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvész-

ben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tő-

led oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjá-

val? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent ke-

zéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle.

Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.

Ne félj, és ne rettegj!

K

ánaán földjének határához érkezett Izráel népe Mózes vezetésével (5Móz 1,1-46). Már csak egy lépés választja el őket az ígéret földjétől. Szemük előtt terül el az a föld, amire annyit vártak, az ígéret valósággá válik. Karnyújtásnyira van már, és az, hogy látják, hogy átélik, a Jordán partján vagyunk, erőt kell, hogy adjon nekik a föld birtokbavételéhez. Mielőtt ez megtörténik, Mózes még elmondja, amit Isten megparancsolt, vagyis rábízott, hogy adja tovább. Fontos, hogy Isten szava megerősödjön bennük, és majd arra építsenek a honfoglalás, a letelepedés idején is. Az Úr szava lesz a lámpásuk és erőforrásuk. Nekünk is az ige lehet a lámpás, hiszen nem mindig világos az út, nem mindig könnyű dönteni. Erőforrásunkká is válhat, mert az igén keresztül Istennel van dolgunk. Ő szól hozzánk, és szava megerősít.

Mózes közben az egész útra visszatekint, látja az Úr vezetését és munkáját. Jó, ha időnként visszatekintünk és meglátjuk: az Úr velünk volt az úton. Ha én ráléptem a keskeny útra a szoros kapun keresztül, és elindultam a mennyei Jeruzsálem felé, Ő nem hagy magamra. Velem vándorol, de ehhez el kell indulnom. Jó, amikor egy-egy állomásnál megállunk, és hálás szívvel látjuk meg az Úr munkáit. Ez erőt ad a további vándorláshoz. Lehet, hogy telnek az évek, fogy az erőnk, de az Úrban továbbra is bízhatunk. Az Ő ereje nem fogyatkozik. Ő ma is ugyanaz, Aki tegnap volt.

Mózes emlékszik, hogyan bátorította őket az Úr. Mennyire féltek, amikor először odaértek a határra, csak birtokba kellett volna venni, de ők féltek a harctól. Az Úr pedig szólt: Ne félj, és ne rettegj! Olyan jó, hogy ma is ezt mondja: ne félj és ne rettegj, hanem vedd birtokba, amit adtam neked. Élj a kegyelem adta lehetőségekkel, támaszkodj rám. Ehhez azonban szükséges, hogy ne figyeljünk másokra, ne a környezetünkkel legyünk elfoglalva, hanem az Úr ígéretére építsünk. Nem az a lényeg, mi van körülöttünk, milyen legyőzhetetlennek tűnő akadályok állnak elénk. Az Úrra nézve, szavára hallgatva indulhatunk előre.

Nagy hibát is elkövettek, sőt, több is volt ez annál, lázadás Isten ellen. Nem az ígéretben, az Úr jelenlétében bíztak, hanem meg akartak győződni arról, hogy valóban jó az a föld. Valóban olyan, mint amilyennek Isten ígérte. És ez már hitetlenség, bizalmatlanság, azt jelzi, nem igazán ismerik Istent. Ő Atya, Aki gondoskodik övéiről. Ők ezt nem látták, és nem arra gondoltak, Isten nem csap be minket. Olvassuk hittel Isten ígéreteit, és ismerjük meg Jézus által, mint Atyánkat, és akkor megnyugszik a szívünk. Tudni fogjuk, bízhatunk Benne, Ő soha nem téveszt meg.

Ők azonban előre akarták tudni, milyen az a föld, maguk akartak meggyőződni, és ez már nem a hit útja. Letértek a hit útjáról, és ezzel a rövid útból negyven éves vándorlás, kitérő lett. A követek szava nem meggyőzte őket, hanem inkább kételyeket támasztott és félelmet idézett elő bennük.  Akadály lett, amit láttak, legyőzhetetlennek tűnő akadállyá váltak az ott lakó népek. Amikor letérünk a hit útjáról, és látni akarunk, csak akadályokat látunk. Az ige így szól: hitben járunk, nem látásban. Milyen gyakran mi is itt tévesztjük el a dolgokat, látni akarunk. Boldogok, akik nem látnak, de hisznek. Ha hitben haladnak előre, és nem mennek előre tapasztalatot szerezni, minden, amivel szembetalálják magukat, próba lett volna. Így azonban akadállyá vált. A próba közelebb visz Istenhez, tudom, Ő jelen van, és ha hitben  elindulok, megtapasztalom jelenlétét, segítségét. Sátán azon munkálkodik, hogy a próbából akadályt formáljon, nagyobbnak lássuk Isten lehetőségeinél. A hit mindig Istent látja nagynak, Góliátot és Anák fiait pedig kicsinek. De csak Isten mellett törpülnek el, ha magunkat mérjük hozzájuk, óriásokká nőnek, és félelmet okoznak. Ne félj, és ne rettegj, mondja az Úr.

Mózes kora óta sok ígéret beteljesedett, eljött a Megváltó is népéhez, és eljött hozzánk is (Mk 1,1-11). Megszületett az Úr Jézus, és megmentésünkért munkálkodott. Most már nem Isten népe lép be a pogányok földjére, hanem Jézus által a pogányok léphetnek be Isten országába. Milyen nagyszerű hír ez, aki nem tartozik Izráel népéhez, az is lehet a Jézusba vetett hit által Isten gyermeke.

Márk evangélista mondja el ezt az örömüzenetet. Írását nem zsidó közösségeknek szánja, és azért ír, hogy mindenki meghallja a világraszóló eseményt: Isten a földre lépett. Mindezt értem és érted tette, azért, hogy megismerhessük Istent, átélhessük kegyelmét. Jézus nélkül nincs esélyünk. Jézus nélkül nincs győzelem. Mert Ő a Győztes. Legyőzte a bűnt, a halált, és azért jött, hogy örök élettel ajándékozzon meg kegyelemből. Ehhez azonban mindezt hallani kell, majd meglátni elveszett voltomat.

Ha látom, hogy Isten ítélete alatt álló elveszett ember vagyok, kiálthatok, mert van Szabadító. Jézus neve azt Jelenti: Szabadító. Azért adta Isten ezt a nevet, hogy bármikor halljuk, jelezze, ne add fel, van, Aki megment. Még nem reménytelen az ügyed, hívd Őt segítségül. Hány ember történetét mondja el majd Márk, akik reménytelenek voltak a maguk korában, kivetettek, senki sem foglalkozott velük, de Jézus által megfordult az életük. Jézus meggyógyította, megszabadította őket, és új életet nyertek. Boldog, céltudatos emberekké váltak. Gazdagok lettek? Vagy az akkori társadalom vezető embereivé váltak? Nem! Akkor mitől lett más az életük? Meg kell látnunk, a pénz nem minden. A gazdagság vagy a hatalom birtoklása nem egyenlő a boldogsággal. A boldogságot az élő Istenhez való tartozás adja meg.

Isten felkészítette a Megváltó érkezésére az embereket, elküldte követét, angyalát az eredeti szöveg szerint. János angyal volt, bár nem olyan szelíd, kedves és szárnyas alak, amit a festők elképzeltek. Durva, vad kinézésű ember volt. Keményen beszélt, de mégis angyal volt, mert Isten követeként Őt képviselte. Minden Krisztusban hívő ember Isten követe ebben a világban. Azért küld az Úr, hogy Őt képviseljük. Amerre megyünk, mindenütt Isten országát lássák meg rajtunk keresztül az emberek. Az Úr nagykövetei lehetünk, micsoda megtiszteltetés, de az vagyok? Képviselem Őt? Vagy mindig csak a magam érdekeit nézem?

A Jordánnál az Úr Jézus is megjelenik, vállalja a bűnös embert, és egyben igent mond az Atyának. A bemerítkezése igen Istennek. Atyám, megteszem, amiért küldtél, életemet adom értük. Megengesztellek irántuk életem áldozatként való bemutatásával. És Isten is igent mond rá. Leszáll a Lélek Jézusra, és jelen a Szentháromság. Mindenki látja, hallja, és megerősödhetnek abban, hogy Jézust Isten küldte, és ha Rá figyelnek, az Ő életük is lehet Istennek tetsző élet. Jézusban gyönyörködik az Atya. Figyeljünk Rá, kövessük Őt, mert az Ő élete az igazi Élet.

AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL

1.  

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Az a víz s a drága vér,

Melyet ontál bűnömér’,

Gyógyír légyen lelkemnek,

Bűntől s vádtól mentsen meg!

2.  

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet.

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár;

Elégtételt az nem ad,

Csak Te válthatsz meg magad.

3.  

Jövök, semmit nem hozva,

Keresztedbe fogódzva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván, bízva, hogy megszánsz.

Nem hagy a bűn pihenést,

Mosd le, ó, mert megemészt!

4.  

Ha bevégzem életem,

És lezárul már szemem,

Ismeretlen bár az út,

Lelkem Hozzád, mennybe jut.

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Isten áldásával.

Már keresztem vállra vettem

E

gyre erősebb vágyódás árad ezekből a sorokból (Énekek 8,1-14). Két ember erősen vágyakozik az együtt töltött idő után. Igyekeznek elhárítani az akadályokat. Benne van az is, hogy jobb kivárni az idejét a szerelemnek, úgy tűnik, amikor ez a két személy megszerette egymást, még túl fiatalok voltak, sokat kellett várni, amíg megvalósulhatott a házasság. Isten országában mindennek rendelt ideje van, és jó kivárni ezt a rendelt időt. Ha nem tesszük, akkor magunknak bonyolítjuk a dolgokat és okozunk problémákat.

Amint eddig is láttuk, ezekben az énekekben az Úr utáni vágyakozás is megjelenik. Ott van-e ez a szívünkben? Mindennél jobban vágyódom-e az Úr megismerésére? Olyan jó, amikor az Úr vonz, alig várom, hogy Vele lehessek. De vonz-e még úgy az ige, a csendesség, mint ahogy vonzott a kedves utáni vágyakozás? Ott van-e még bennem, hogy igyekszem az Úr elé, és megteszek mindent azért, hogy minél több időt Vele lehessek?

A menyasszony azt szeretné, ha a vőlegény tanítaná őt. Kifejezi ez a lélek tanulási vágyát. Tanulni az Úr Jézustól, kettesben lenni Vele, és figyelni arra, amit mond. Mert meg kell tanulnunk az Isten országban való élet hogyanjait. Sok mindent tanulunk ma, de Isten dolgaival keveset foglalkozunk, és az élet gyakorlati oldalával is. Az életet is tanulni kel, a keskeny úton való járást is, az Úr ebben segítségünkre jön, igéjét adja a nekünk. Az igéből ismerhetjük meg Isten országát és az Isten szerinti életet is.

A szeretet, az agapé szeretet erős, semmi nem győzheti le. Emberi szeretetünk könnyen a végére ér, azonban itt az Úrtól kapott agapéról, vagyis az annak ellenére való szeretetről van szó. Ez tőlem nem telik, hiszen Isten maga az agapé, ezzel a szeretettel szereti a világot, és ez azt jelentette, hogy odaadta a Fiát érte. Az agapé önmagát adja a másikért. Én erre magamtól képtelen vagyok. De ha bennem él az agapé Isten, akkor lehetséges.

A szeretetet azonban gondozni kell. Ahogyan a tűzre is teszünk, mert egyébként elalszik, úgy kell a szeretet tüzét is táplálni. Még a parázsról is lángra kaphat, ha dobunk rá egy kis száraz tüzelőt. Ez arra is rámutat, van esély a kapcsolat felélesztésére, még a pislákoló parázs is belobbanhat. Az a kérdés, fel akarjuk-e szítani a tüzet? Teszünk-e rá, törődünk-e vele? A kapcsolat időigényes, törődni kell vele, vagyis időt szánni rá.

Az apostol saját kezével ír, mert így akarja még hitelesebbé és erőteljesebbé tenni üzenetét (Gal 6,11-18). Ennyire fontos a hitből való élet. Mindent megtesz, hogy a helyes útra irányítsa őket vissza. Ez az út a kereszt, a szenvedés útja. Ha a tévtanítókra hallgatnak, akkor elkerülik az Úr nevéért való szenvedést. A zsidók nem fogják támadni őket, mert körül vannak metélve. Pál felismeri, hogy ezek az emberek a kereszt gyalázatát akarják elkerülni. Úgy szeretnének Jézus tanítványai lenni, hogy az ne tűnjön fel senkinek, és ne érje őket miatta támadás. Másoknak akarnak eleget tenni.

Az apostol rámutat: a krisztusi élet lényege a kereszt, a kereszt kihagyásával nem lehetséges Isten gyermekévé válni. Nem az emberi tettek, a külső jegyek, hanem Krisztus kereszthalála tesz alkalmassá Isten országára. Az Úr halála által megbékítette az Atyát, és így kegyelemből van üdvösségünk, nem cselekedetekért.

Pál számára csak a kereszt létezik. Ott dőlt el a nagy csata, és szerzett győzelmet az Úr. A kereszten nem csak általánosságban ment végbe a diadal, hanem a kereszten Pál is megfeszíttetett a világ számára. A világ számára nincs Pál. Nem a világ, a másik ember elvárása határozza meg Őt, hanem egyedül Krisztus. Már nem figyel a világ ajánlataira, csábítására, egyszerűen nem létezik számára. Akkor hol él ez a Pál, hiszen mi mindig arra hivatkozunk, hogy ebben a világban élünk, ezért nem tehetünk mást, úgy is élünk, mint a világ. Hol él? Hát Isten országában! A földön van ő még, de már itt Isten uralma alatt éli az életét, Isten Lelke vezeti.

Pál titka a keresztre feszítés, ebben meglátjuk, hogy a keresztyén élet a kereszten kezdődik, ott meghal a régi bűnös ember, és egy új jön létre. Ott történik meg az új teremtés. Ha ez nem ment végbe, ha nem haltam meg Krisztussal együtt a kereszten, akkor nem is vagyok tanítvány. A vallásos hagyományok, a kultusz nem segít. Azért van annyi problémánk, mert az én még nem halt meg Jézussal együtt. Még mi akarunk élni, még nagyon sokat jelent számunkra a világ. Pál azonban meghalt a világ számára, és Krisztusnak él. Aki meghalt, arra nincs hatással már a földi élet. A halott nem reagál, ha kedvenc ételét mellé teszik, vagy szeretettei szólongatják. Ha a régi emberem halott, hiába kínálgatja portékáit a világ, már nincs hatása rám. Krisztust nem a világ, hanem az Atya akarata mozgatja.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.

Mit vetünk?

C

sodálatos pillanat, amikor a vőlegény és a menyasszony egymásé lesz, megtörténik a menyegző, és most már együtt élhetik az életüket (Énekek 7,1-14). Az eddigi vágyódás beteljesedik, valósággá válik mindaz, amire vágytak. Most már nemcsak időnként találkoznak, hanem együtt járhatnak az élet útján. Mindenki más megszűnik, csak ők vannak egymás számára.

A vőlegény nem tud betelni menyasszonya szépségével. Ő a legszebb minden lány között, pedig biztosan van több szép lány is, sőt, a menyasszonynál is akad szebb, mégis, neki ő a legszebb. És ez lényeges, az Úrtól kapott társam lássam mindig a legszebbnek. Tudjak benne gyönyörködni. A vőlegényt mások szépsége nem vonzza, másra nem tekint, csak jegyesére. Így óvja a kapcsolatukat.

Alig talál szavakat menyasszonya szépségének a leírására. Ezt is jó látni, nem szűnik meg szép és pozitív oldalait dicsérni. Ez is építi a kapcsolatot, meglátom a másikban a szépet és a jót, és azt ki is mondom. Nem a rosszra koncentrálok, hanem a jóra. Később is lényeges: vegyük észre a másik pozitív oldalát, lássuk meg mindazt, amit tesz, és ismerjük el.

Mindez, amit olvasunk, az Úrral való találkozás, a kegyelem átélésének örömét juttatja eszünkbe. Nincs boldogabb pillanat, mint amikor ránk talál az Úr. És ebben a találkozásban megtisztul a szívem. Megbocsátja a bűneim, és lezárja a múltat. Egy új kezdődik Vele. Jó, ha úgy élem meg, mint itt ez a pár, Ő az enyém és én az Övé.

Az Úr is várja, hogy minden időnket Vele töltsünk, hogy mindennél fontosabb legyen a számunkra. Egymással kezdik a napot, korán mennek a szőlőbe, ez arra is rámutat, hogy együtt is kereshetjük az Urat. Elcsendesedve figyelhetünk szavára. De azt is jelzi, így vágyódom az Úrra, már korán reggel keresem Őt. Mindent kizárok az érdeklődésemből, és először Hozzá megyek. Kinyitom az igét, és olvasom, elmerülök az élő vízben. Az ige az a forrás, amihez a szarvas is kívánkozik. Isten szava üdíti fel a szívünket. Menjünk mi is Hozzá, kezdjük a napot csendességgel. Egymásért sok mindent bevállalunk. A vőlegény a menyasszonnyal való találkozásért képes sok mindenről lemondani, majd később a mindennapi életért is annyi áldozatot hozunk. De vajon az Úrért is képesek vagyunk lemondani dolgokról? Motivál még az Úrral eltöltött idő lehetősége? Vonz még az ige hallgatása? Vagy beleszürkültem a világba? A házasság is gyakran elszürkül az első évek lángolása után. Azonban fel lehet serkenteni a szívünket. A rendszeres imádkozás, az ige olvasása ápolja a kapcsolatot.

A galáciai gyülekezetekben is voltak problémák, amint már eddig is láttuk (Gal 6,1-10). A régi természet, a test kívánsága is erősen éreztette hatását. Így voltak, akiket tetten értek valamilyen bűnben. Ezekben a gyülekezetekben is jelen van a bűn, de jelen van a krisztusi megoldás is. Pál ezt javasolja. Mi ez a megoldás? A kegyelem! Úgy, ahogyan az Úr megbocsátotta a házasságtörésen ért asszony vétkét, úgy bocsásson meg a gyülekezet. Ez azt jelenti, a múlt le van zárva, segítünk abban, hogy most már bűn nélkül kezdhessen az illető újat. A mi feladatunk a helyreigazítás. Ez magával hozza a vétkező javítási szándékát is. Meglátja, hogy vétkezett, megvallja az Úrnak, és hajlandó most már többé nem vétkezni. A bűnbocsánat azt jelenti, hogy többé már nem akarjuk szándékosan elkövetni azt a bűnt. Már nem úgy élek, hanem az Úr ereje által azon a területen is, ahol korábban elbuktam, Isten igéjéhez igazodom. Azért is buktam el, mert nem az ige szerint jártam el azon a területen. Ott még a test kívánsága vezetett.

Aki helyreigazít, az is vigyázzon, nehogy elessen. Ne gondoljam azt, hogy én különb vagyok. A megállás, a hitben való megmaradás és növekedés is kegyelem. Az Úr munkája ez bennem, és ha állok, az is az Ő érdeme. Ő az, Aki megtart a hitben, és a növekedést is azért kapom, hogy segítsem a másikat.

Azért is mondja Pál, egymás terhét hordozzák. Segítsük egymást a keskeny úton való haladásban. Aki erősebb, segítse a gyöngébbet. Vegyük észre a másikat, ha terhek alatt roskadozik. Urunk is hívogatta magához a megterhelteket. Látta, hogy egyedül nem bírnak vele, és ezért ajánlotta fel a maga igáját. Ez azt üzeni, gyere, kövess, és most már nem kell egyedül cipelned. Az én igám azt jelzi, én is ott vagyok. Már nem egyedül cipeled, hanem Velem. Sőt, átéljük, hogy Ő cipel minket.

Azonban vannak olyan terhek, amiket egyedül kell hordozni, senki nem tud besegíteni. Bűneinket is magunknak kell meglátni, megbánni, és az Úr elé vinni. Más helyett nem tarthatunk bűnbánatot. De kereshetjük az Urat. A kereszt áll, és tövében átélhetjük a feloldozást. Aki az Urat keresi, és Rábízza az életét, az akkor sem egyedül hordozza a terhét, ha emberileg egyedül van. Vannak terhek, amiket nekem kell hordozni, az életnek olyan területei, ahol nekem kell a megoldást megtalálni. Azonban ezekben az élethelyzetekben is számíthatunk Urunkra. Ő soha nem hagy cserben.

Fontos dologra mutat rá az apostol: vannak törvényszerűségek a hit útján is, és ez a vetés törvényszerűsége. Amilyen vetőmagot vetünk, olyan növényt fogunk kapni. Mert semmi sem terem mást, mint amire a mag predesztinálja. Ezért lényeges dolog, hogy mit vetünk a magunk és gyermekeink életébe. Ha igét, akkor abból igei élet, Krisztus ismerete és az Ő munkája nyomán új élet fog kikelni és szárba szökkenni. Ha a bűnnek, a testnek vetünk, ne is várjunk mást, mint a test cselekedeteit. Akkor a bűn fog irányítani. Azonban ha a Léleknek vetünk, a Lélek gyümölcsét termi az életünk. Krisztusba való beoltatás nélkül nincs krisztusi élet, nincs Lélek gyümölcse.

Figyeljünk még arra, amit Pál így mond: amíg időnk van. Lényeges, mert nem tudjuk, meddig van időnk a kegyelmet átélni, új életet elkezdeni, krisztusian élni. Ma még van időnk, éljünk vele, használjuk ki az Úr dicsőségére való éléshez.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

Isten áldásával.

A Lélek gyümölcse

A

z első három vers folytatása az előző szakaszban olvasottaknak (Énekek 6,1-12). A vőlegény elment, és most a kérdés: hová ment? Már eddig is láttuk, hogy a másik hiánya fontos, ha nincs a közelünkben, hiányzik, keressük. Így van ezzel a menyasszony, vagy már feleség is. Gondol a másikra távollétében. Az élet gyakran elválasztja egymás mellől azokat, akik összetartoznak, azonban a fizikai távollét nem jelent lelki távollétet is. Gondolok a másikra, vajon hol van, nem szorul-e segítségre. Jó lenne, ha most is mellettem volna.

Az Úr Jézus Krisztus sincs mellettünk fizikailag, nem látjuk Őt, de vágyakozom Utána. Ő visszament az Atyához, de ez nem választ el Tőle. Igéje által Vele lehetek. De vágyakozom-e Utána? Akarok-e minél többet Vele lenni? Hiányzik-e az igeolvasás, a gyülekezet, amikor akadályoztatva vagyok, és nem tudok elmenni, vagy valamiért elmaradt a csendesség? Az igazi szeretet nem tud meglenni a másik nélkül, és jó, ha ez az Úr iránt is ott van a szívünkben. Hiányzik az ige, hiányzik az Úr szava, nem tudok nélküle élni.

A menyasszony tudja, hol a vőlegény, merre kell keresni. Nem tűnt el, nem változott meg, ahol korábban tartózkodott, ott kell most is keresni. Így mi is tudjuk, hol kell az Urat keresni. Megtalálható Ő mindenki számára, aki igazán, aki teljes szívből keresi Őt. Rajtam áll, hogy keresem-e. Ha igen, ha meg akarom Őt találni, akkor az lehetséges. Hol találhatom? Az igében. Csak vegyem kézbe a Szentírást, és eljutok Jézushoz. Az Úr maga is segíteni fog, vezette a bölcseket is, és odataláltak a gyermek Megváltóhoz. Kijelenti magát a keresőnek, vagyis beszél magáról, lépésről lépésre ismerteti meg Önmagát velünk. Mindig tudhatom, hová kell fordulni. Ő mindig megközelíthető. Ha távol gondolom, akkor sem Ő van távol, hanem velem van a baj. Talán már minden fontosabbá vált, mint a Vele való kapcsolat, de ezen lehet változtatni. A mai élet kapcsolatellenes, minden azon van, hogy a kapcsolatok megromoljanak. Nincs idő egymásra, de tehetünk ellene. Fel kell ismerni, hogy a legfontosabb az Úrral és az egymással való kapcsolat. Azért vagyunk, hogy az Úr Jézussal kapcsolatba kerüljünk, és aztán ápoljuk ezt.

Jó látni, hogy a vőlegény ismét ugyanazokkal a szavakkal jellemzi kedvesét.  Az idő múlhat, de ő most is ugyanúgy látja őt, mint korábban. Számára ma is ugyanolyan szép és vonzó, mint megismerkedésükkor. Ez fontos, az évek múltával is ugyanúgy lássam a másikat. Ma is ugyanolyan szépnek, vonzónak látom? Ma is ugyanúgy, vagy még jobban szeretem? Igénk szerint nem múlik a szeretet, hanem egyre inkább erősödik. Ma is ugyanaz a másik, nem a test változását látja, hanem a belső növekedést. A lélek gazdagodása, az evangélium jelenléte a külsőt is széppé, ragyogóvá teszi. A belső tartalom hatással van a külsőre is.

Én az övé, ő az enyém, évek múltával is. Így áthatjuk egymást. Egymáséi vagyunk, senki és semmi nem lopakodik közénk, nem válik fontosabbá, mert az Istentől kapott társ kiegészít, megtalálom benne mindazt a gazdagságot, amire szükségem van. Ebben a vallomásban újra megjelenik a kapcsolat védelme. Minden idegen hangra nemet mondanak, mert ők egymáséi. Nem gyengül a kapcsolat, hanem erősödik. Az évek múltával is bizonyosak, hogy őket Isten egymásnak adta. A kezdeti bizonyosság megerősödik, és a nehéz pillanatokban biztos talajt jelent.

A Lélek szerint éljetek, írja az apostol, és ez nagyon fontos üzenet. Isten gyermekei a Szentlélek vezetése szerint élnek. Aki újjászületett, már nem a testhez igazodik, hanem Isten Lelkéhez. Nem a világ, a meg nem tért emberek életvezetése lesz a minta, nem rájuk figyelünk, hanem az Úr szavára. Pál határozottan kijelenti: Isten gyermekei nem élhetnek a test uralma alatt. A test mindig a középpontba akar kerülni. Test szerint élni azt jelenti, a test diktál. A test vágyai, kívánságai hatnak ránk, és mi igyekszünk azoknak eleget tenni. A világ a testről szól. Mert ez jelent üzletet. Minél nagyobb figyelmet fordítunk a testünknek, annál nagyobb bevételhez jut a világ.

Elcsendesedve gondoljuk át, a test vagy a Lélek és az Úr dolgai kapnak-e nagyobb szerepet az életünkben. Mennyi időt fordítunk magunkra, a testünk dolgaira, és mennyit az igére és lelkünk ápolására?  Nézzük meg azt is, mire költünk többet: a lelkünkre vagy a testünkre? Valószínűleg arra jutunk, sokkal többet foglalkozunk testünk dolgaival, mint az Úrral.

A test szerinti életre jellemző, hogy mindig mi vagyunk a középpontban. Látszódni kell, állandóan meg akarunk felelni  az embereknek. A testnek való megfelelés utáni vágy sodorta a galatákat is a törvény felé.

A Lélek szerinti élet azért fontos, mert az másabb, mint a test szerinti. A test szerinti élet tulajdonképpen még a régi, a Krisztus nélküli ember életvitele. Pál rámutat, hogy akik a test szerint élnek és cselekednek, azok nem öröklik Isten országát. Tehát világosan láthatjuk, nem mindegy, hogyan élünk. Nem dőlhetünk be sátán tanácsának, aki azt suttogja, elég, ha meg vagy keresztelve és konfirmáltál, úgy élhetsz, ahogy neked tetszik. Nem választhatjuk ketté az életet egy templomos és egy templomon kívüli részre. Isten gyermeke mindenütt ugyanaz. A templomon kívüli élet válik bizonyságtétellé és beszél Isten munkájáról. Ott válik láthatóvá, hogy történt bennünk valami. Pált még nem is látták Júda gyülekezetei, de már tudták, hogy megváltozott, már nem ellensége, hanem szolgája a Krisztusnak. Honnan tudták? Az életéről. Mások elmondták nekik, hogyan él már Pál.

A Lélek szerinti élet gyümölcstermő élet. Ez a gyümölcs a szőlőre hasonlít. Egy fürt, amelynek sok szeme van. Ez a gyümölcs a Krisztusban élő ember életében megjelenik. Ez nem emberi produkció, ez nem cselekedet. Én nem tudok tenni azért, hogy ez a gazdag tartalmú gyümölcs megjelenjen, ez terem magától. Az Úr úgy beszélt övéiről, mint szőlővesszőkről, amelyek állandó és élő kapcsolatban vannak Vele, a tőkével. És azért teremnek, mert a tőkében vannak. A szőlővessző magától terem, mert ez van belekódolva. Amíg a tőkén van, amíg kapcsolatban van Vele, teremni fog. Így a mi életünk is, amíg kapcsolatban vagyunk az Úrral, termő élet. Ha nincs termés, a Vele való kapcsolatunkat vizsgáljuk meg. Benne vagyok-e még a Tőkében, mert Jézus hangsúlyozta, maradjatok énbennem és akkor teremtek sok gyümölcsöt. Jézus nélkül nincs gyümölcs, terméketlenek vagyunk.

Szentlélek végy körül bennünket

1. Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, :/: Készíts neved imádá-

sára, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hisszük,

a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

2. Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. :/: Hisszük, hogy az új ember szíve

saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szí-

vünkben világot, Forró buzgóságot.

3. Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket :/: A sok hiábavalóságtól, E

csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyöke -

ret verjen, Gyümölcsöt teremjen.

      Isten áldásával.