Megment Ő

N

em először olvassuk már a felszólítást: Halld meg, Izráel (5Móz 9,1-29)! Talán azért ismétlődik, hogy végre igazán meg akarjuk hallani, amit személy szerint nekünk mond az Úr. Végre ne csak olvassuk, hanem halljuk is meg, mit kíván az Úr, és az olvasás után induljunk és tegyük is. Gyakran leragadunk szép gondolatoknál, egy-egy fontos teológiai gondolatnál, és nem lépünk tovább a cselekvésre. Pedig az Úr azért mond dolgokat, hogy azokat tegyük is. Maga az Úr Jézus is cselekedte az Atya akaratát, ami nem csupán tanításban nyilvánult meg. Élte mindazt, amit tanított, és ez az élet valóságos tettekben vált kézzelfoghatóvá. Nemcsak mondta, hogy azért jött, hogy a bűnösöket keresse, megmentse, és a betegeket gyógyítsa, hanem mindezt gyakorolta is. Sokan tapasztalták meg életük helyreállását, a bűnből való szabadulást. Urunk ma általunk akar megnyilvánulni, várja, hogy éljük az igét. Azért is mondja, halld meg, hogy végre így halljuk meg. Vagyis éljük át, nekem szól az ige. Nemcsak a megbocsátásról, a kegyelemről szóló üzenet, hanem az is, ami tettekre indít.

Fontos dolgot mond Mózes, olyat, ami minket is érint, amit gondolunk. Mert az Úr előtt a gondolataink is lényegesek. Vannak dolgok, amiket nem akarunk vagy merünk kimondani, és csak magunkban gondoljuk végig, azonban az Úr előtt olyan, mintha kimondtuk volna. Őt nem lehet megtéveszteni, és nagy kísértés, hogy mást mondunk, mint amit gondolunk. Nyilvánosan talán elismerjük Isten munkáját, vagy megvalljuk bűneinket, de magunkban úgy gondoljuk, nem vagyunk mi annyira rosszak. Én jobb vagyok, mint a másik, az én szívem a tiszta. Az Úr előre felhívja figyelmünket erre a veszélyre, és így védekezhetünk ellene. Tekintsünk őszintén az igére, és ne a bennünk lévő hangokra, véleményekre figyeljünk. Nem az a lényeg, hogy érzem én, vagy mit mondanak mások. Az számít, amit az Úr mond. Az Ő véleményét pedig az igében találjuk meg.

Mit mond az ige? Keménynyakú és lázadó nép ők. És ezt bizony magamban is megtalálom. Hányszor nem alázattal fogadom az Úr szavát. Hányszor lázadok az ellen, amit nekem mond. Miért? Mert nincs bennem semmi jó. Ha sikeres az életem, ha előrehaladok a hit útján, kegyelemből történik. Minden kegyelem. És mégis hajlamos vagyok magamnak tulajdonítani. Adjunk hálát ma az Úrnak előrehaladásunkért. Köszönjük meg nagy kegyelmét, amellyel eltörölte bűneinket, és Krisztusban megbocsátott.

Mózes elmondja, hányszor haragra ingerelték az Urat. Mivel? Azzal, hogy letértek az Általa kijelölt útról. Bálványt készítettek maguknak, kiábrázolták Istent. Azt az Istent, Aki maga szólt hozzájuk, hallották a szavát, és kőtáblára írta fel igéit. Mennyi jelet tett, és mégsem maradtak állhatatosak. Ilyen romlott a szívük, de az Úr Jézusért ad új szívet, annak, aki kér.

Isten el akarta törölni őket, és felajánlotta Mózesnek, hogy őt teszi nagy és erős néppé. Azonban Mózes nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat. Hanem leborul, és imádkozik övéiért. Szabad most is őszintén magunkba tekinteni, hasonló helyzetben mit teszünk? Nem azt mondanánk, rendben, itt vagyok, csak tégy engem naggyá. Uram, add nekem az ő helyét, én jobb vagyok. De Mózes alázattal látta, ő sem különb, az ő szíve is bűnös, neki is kegyelemre van szüksége. Mózes nem akar mások kárán naggyá lenni. Mint ahogy az Úr Jézus sem másokat pusztított el, hanem a saját életét adta másokért.

Mózes leborul az Úr előtt, a kísértést is imádságban, az Úr elé borulva lehet jól megharcolni. Közbenjár népéért. Látja a bűnt, de ismeri Istent, ezért azt kéri, ne a nyakasságukra tekintsen. Uram, tekints a keresztre, és az ott kiontott vérért könyörülj rajtunk. Könyörülj a körülöttünk élőkön is, és add, hogy minél többen meghallják az evangéliumot, és félretegyenek mindent Krisztusért.

Az Úr Jézus ismét bement a zsinagógába (Mk 3,1-6). Az élet fejedelme viszi oda is az életet, viszi a megújító igét. Ismét megy, tehát nem csak egyszer, hanem újra bemegy, mert tudja, hogy szükség van Rá. Szükségünk van a rendszeres találkozásra az Úrral, mert ha ez nem történik meg, ha Jézus nem lép be a szívünkbe, nem segít rajtunk semmi. Jézus nélkül az istentisztelet is üres. Hiába olvassuk, hallgatjuk a Bibliát, a Szentlélek nélkül nem értjük. Az Úr Jézusra van szükségünk, mert Nélküle marad minden változatlan.

Volt ott egy sorvadt kezű ember, aki valószínűleg nem most először volt zsinagógában. Meghallgatta a tudós rabbik beszédét, de nem történt semmi. Úgy ment haza, ahogyan jött, betegen, nyomorultul, változatlanul. Ha nincs jelen az Úr, nem történik semmi. Ezért fontos, hogy hívjuk őt alkalmainkra, kérjük, legyen jelen, mert bármilyen ismerettel rendelkezünk, és gyönyörű szép beszédet tartunk, az életekben nem megy végbe változás. Mert a változást az ige, az Úr élő szava végzi el.

Milyen jó, hogy ez az ember most jelen van, hogy nem adta fel, és nem mondta, minek menjek, eddig sem segített. De most más a helyzet, ott az élet Fejedelme. Jelen van az, Aki meg tudja gyógyítani őt. Jelen van Isten. Nekünk is erre az isteni jelenlétre van szükségünk. Úgy menjünk a gyülekezetbe, hogy Vele akarunk találkozni. Érte menjünk az istentiszteletre. Ne csak megpihenni akarjunk, szép gondolatokat hallani, hanem akarjuk Őt magát.

Ennek az embernek a keze sorvadt el, nem tudta használni. Mi sorvadt el bennem az évek múlásával? Ne törődjek bele, mert az Úr meg tudja gyógyítani. Ő helyreállítja azt, ami már nem úgy működik. Az első szeretetünket is képes megújítani, és a szolgálatkészségünket is.

Vannak, akik nem Jézust akarják, csak azért figyelik, hogy támadhassák, és Ő ennek ellenére vállalja magát, az Atya akaratát és a másik embert. Jézus mindig és mindenütt ugyanaz. Tudja, milyen szándékkal vannak jelen, de nem azt mondja, akkor most nem gyógyítok. Nem alkalmazkodik másokhoz, vállalja értünk a konfliktust, és a szenvedést is. Ő vállal téged is. Azért jött, hogy rendbe tegyen, hogy kapcsolatba hozzon Önmagával.

Jó látni, hogy a sorvadt kezű ember is vállalja magát, és kiáll középre. Nekem is vállalni kell magam, a bűneim. Oda kell állni, igen, kegyelemre szoruló ember vagyok. Igen Uram, vállalom, hogy elsorvadt az életem, de azért, mert Nélküled éltem. Mi szeretjük titokban tartani az Úr utáni vágyunkat, vagy azt, amit tett velünk. Valljuk meg Őt nyíltan, ne féljünk, mert Ő is nyíltan vállal.

Urunk rámutat: minden törvénynél fontosabb a lélekmentés. És ezt a feladatot nem lehet emberi szabályokhoz kötni. Akkor kell menteni, amikor arra szükség van. Az Úr azért jött, hogy mentsen. Ő a mi megmentőnk.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban

Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne,

És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvész-

szel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásá-

val Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti,

Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltá-

madnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A

Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki

mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat,

Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek va-

gyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

6. Summa szerint: az erős Isten Velünk van minden ínségünkben; Jákób Istene oltal-

munk, A Zebaóth erős várunk!

Isten áldásával.

Szabadságban

M

ai igénk szívvizsgálatról beszél, Isten kíváncsi, mi van a szívünkben, ezért beletekint (5Móz 8,1-20). Ő nem elégszik meg azzal, ami látható, a belső motivációkra kíváncsi. Arra, hogy mivel van tele a szívünk, mi mozgat bennünket? A szívvizsgálat próbák által megy végbe, mert azok mutatják meg, hol tartunk, valóban komoly-e a hitünk? A gyakorlati hit a nehézségekben mutatkozik meg. Ezért a próbákra szabad úgy néznünk, mint Isten szívvizsgálatára. Megpróbálja érzelmünket, gondolkodásunkat. Meddig is tart a hitem? Addig, amíg minden rendben van, amíg egészséges vagyok? Vagy akkor is keresem az Urat, amikor elmúlik az ifjúság, oda lesz az egészség? Hányszor a megváltozott élethelyzetben bosszúság van bennünk, nem Isten jelenlétének örülünk, hanem ajándékainak az elmaradása zavart és keserűséget okoz. Mi van a szívemben? Mindig hálás vagyok, elsősorban azért, hogy Isten gyermeke lehetek kegyelemből, hit által? Örülök én az Úrnak? És akkor is örülök, ha nincs meg mindenem, ha várni kell?

A vándorlás és a próbák által tanít is az Úr. Elsősorban azt tanítja meg, hogy nem elég a kenyér az élethez. Akkor élünk igazán, ha Isten igéjével is rendszeresen táplálkozunk. Nem elég a mindennapi étel bevitele a szervezetünkbe, Isten igéjét is be kell vinnünk. Lelkünket az ige által táplálja az Úr.  Fontos a minden ige meghatározás, ne csak a kedvenceket, az ígéreteket tartalmazókat olvassuk, hanem menjünk sorban. Ahogyan a kenyeret is szeleteljük, és jön egyik a másik után, úgy éljünk az igével is. És ha így teszünk, változatos lesz a lelki táplálkozásunk. A kemény eledel is sorra kerül, és így növekedni fogunk.

Igénk rámutat a jólét veszélyeire, amikor minden megvan, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről. Amikor sok lesz az aranyad, ezüstöd, és bővében leszel mindennek. Nagy veszély, a pénznek nagy az ereje, sok ember szívét megkötözi, és már csak az a lényeg, sok pénzünk legyen. Pedig a pénz nem igazi megoldás, mindig többet akar belőle az ember. Az igazi megoldás a kegyelem, az Isten országába való tartozás. Itt átélem, hogy nem földi kincsek után kell törekednem, hanem mennyeiek után. Az Atya napról napra gondoskodik rólam, és így elég minden napnak a maga baja.

Milyen könnyen felfuvalkodik a szív, amikor bővében vagyunk mindennek. És ez ma bekövetkezett, mindenünk megvan. És bizony, nem vagyunk igazán hálásak. Úgy gondoljuk, mindent magunknak köszönhetünk. Hányszor soroljuk, hogy mit is értünk el, de nem beszélünk arról, hogy mindez Isten ajándéka. Ő adott erőt, és tett képessé mindennek megszerzésére.

Eleve Isten szabadításával kezdődött a nép életének pozitív irányváltása. Rabszolgák voltak Egyiptomban, de Isten beavatkozott. Ha ez nem történik meg, sehol sem tartanának. Az Úr vezette és oltalmazta őket a vándorlás során is. Gondoskodott róluk, mint Atya a gyermekéről. Mi sem lennénk sehol az Úr Jézus szabadítása nélkül, minden a kereszt tövében kezdődik. Amíg nem élem át Isten kegyelmét, addig sodor a világ, vonz a kívánság, és ebben nincs megállás. Amikor kiáltok, mert ki akarok mindebből lépni, az Úr megszabadít. Ebben a szabadságban élhetek tovább engedelmességben. Mindezek az Úrral való élő kapcsolatból fakadnak. A szabadság nem más, mint az Úr jelenlétében élni. Mindig Vele vagyok, és állandóan Rá gondolok. Hozzá tartozom, országa törvényei szerint élek.

Jó az Úr nyomában járni, ezt látjuk itt is, jó, mert nem az emberi hagyományok kötnek, hanem valóban szabadok lehetünk (Mk 2,23-28). A szabadság azt jelenti, örülök mindannak, amit az Úr adott. Örülök a teremtett világnak, és leginkább az Isten Fia eljövetelének. A tanítványok szabadok, nem az befolyásolja őket, mit mondanak a farizeusok, hanem átélik: nyugodtan vehetünk a kalászokról, és ki is morzsolhatjuk azokat, mert nem vétkezünk. Tanítványnak lenni szabadságot jelent, azt a fajta szabadságot, amely tudja, hogy a törvény is érte van. Minden érte van. Azért adta az Úr a szombatot is, hogy kiteljesedhessen az életünk. Nem félelemben akar tartani a szabályok által, hanem felszabadít hálás, Istent dicsőítő életre.

A farizeusok nincsenek élő kapcsolatban az Úrral, nem ismerik Őt, szabályok halmaza tölti ki az életüket. Számukra a hit a törvény megszegésétől való félelemből áll. Görcsösen igyekeznek a szabályok betartása által megfelelni Istennek. Azonban ezeket a szabályokat ők alkották, és fontosabbakká lettek, mint Isten igéje. Jó végiggondolni: mi a fontos? Nem figyelünk-e jobban az emberi, az egyházi szabályok megtartására, mint Isten igéjére? Hányszor attól félünk, hogy az emberek által megalkotott törvényt el ne mulasszuk, figyelünk határidőkre, szabályokra, de az Úr törvényére már kevés időnk marad. Urunk azt akarja, hogy szabaduljunk meg ettől a rabságtól, és éljünk Neki, és éljünk Általa.

Isten a törvényt is az ember javára adja. Azért, hogy gyógyuljon általa az életünk. Az Úr napja, az istentisztelet ideje a lelki karbantartás időszaka. Azért kapjuk, hogy az igével eltöltött idő alatt lelki sebeink is meggyógyuljanak. Nem újabb terheket akar az Úr ránk helyezni, hanem épp felszabadít az emberi igák alól. A Vele való élő közösségben teljesedünk ki. Megértjük, mit is akar Ő velük, és ha megértettük, erőt kapunk annak megvalósításához. Engedelmes életre hív az Úr. Az engedelmesség megtart az Úr útján, megőriz a veszélyektől.

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

Isten áldásával.

Új teremtés

A

z Úr felkészíti népét ara az időre, amikor majd birtokba veszi az ígéret földjét (5Móz 7,1-26).  Elmondja, miként viszonyuljanak az őslakossághoz, azokhoz a népekhez, amelyek ott vannak.  Mindenben Isten útmutatásához kell igazodniuk, ha nem teszik, az kihat az életükre, akkor abból hosszútávú problémák keletkeznek. Jól meg kell jegyezniük, hogy a bevonulás, a honfoglalás, a letelepedés mind Isten munkája. Ő viszi be őket, és Ő űzi el az ott lakó népeket előlük. Ezt mindig szem előtt kell tartaniuk, mert ha nem, gőgösekké, elbizakodottakká válnak. Ma is nagy veszély, hogy magunknak tulajdonítjuk az eredményességet, a győzelmeket. Minden Isten munkája és ajándéka. Hálaadással és alázatos szívvel vegyünk mindent birtokba, és éljünk vele, amit csak kapunk. Jó, ha így tudunk Urunk elé állni, és nem távozik el a szívünkből a hála soha.

Ne kössenek szövetséget és ne házasodjanak össze az ott élő népekkel. Miért? Mert ők Isten szent és tulajdonba vett népe. Istenhez tartoznak, így mások, mint a többi nép. Ők már megismerték Istent, tudják, kicsoda, és úgy kell élniük, hogy mindez látható legyen mások számára is. A keveredés mindig azzal a veszéllyel jár, hogy átveszik azok szokásait. Nemcsak a szokásokat veszi át Isten gyermeke, hanem eltéríti a nem hívő Istentől. Ez mindig valós veszély. A gonosz célja, hogy elszakítson a kegyelemtől, letérítsen Isten útjáról. És ehhez felhasználja a nem hitben élő házastársat. Ezért nem mindegy, kit választok. Sőt, nem mindegy, hogy én választok, vagy Isten ajándékoz meg a hozzám illő társsal. Ha én választok, könnyen eltévedhetek, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, Isten pedig, ami a szívben. A szemünkön, a külsőségeken keresztül megtéveszthetők vagyunk. Azonban ha Istenre figyelünk, Ő túllát a külsőn, megvizsgálja a szíveket, és olyan társat vagy szövetségest ad, akinek a szíve az Övé.

A kegyelem felbecsülhetetlen érték, és nem is lehet megmagyarázni. Nem magyarázható meg, miért is könyörül rajtam az Úr. Miért? Kegyelemből, mert szeret. Miért szeret? Különb vagyok másoknál? Nem. Nincs erre magyarázat, azért szeret, mert szeret. Ez az agapé szeretet, megmagyarázhatatlan. Szeretlek, mert szeretlek, mondja az Úr. Szeretlek Jézusért. És ez azt üzeni, annak ellenére szeretlek, hogy nem vagy szeretetre méltó. Uram, add, hogy ezt soha ne feledjem, nem vagyok szeretetre méltó, és Te mégis szeretsz, mégis megváltottál, és én mégis a tied lehetek. Add, hogy a hála tüze ki ne aludjon a szívemből.

Az új földön is lesznek harcok, enélkül nem is tudják birtokba venni azt. Isten gyermekeinek mindig vannak harcaik. A krisztuskövető élet harcos élet. Arra hív el, hogy katonái legyünk. S a gonosz mindig támad, gyakran megfélemlít, legyőzhetetlennek állítja be magát. Sátán is szeret a láthatókra építeni, tudja, hogy ránk ezek vannak hatással. Nagynak, erősnek, modern fegyverzettel rendelkezőnek mutatja magát, és ha mi erre figyelünk, esélytelennek látjuk magunkat. Nagyon lényeges, mindig a láthatatlanokra figyeljünk, amint Dávid is tette. Őt nem hatottam meg Góliát termete és fegyverzete, szilárdan Istenre nézett, és Őmellette eltörpült az óriás. Mindig az Úrra nézzünk, Őt lássuk hatalmasnak, és akkor az emberi szem számára óriásnak tűnő ellenfél is legyőzhető.

Azonban az Úr bátorít: ne félj tőlük, nagyon kell ez a bátorítás. Olyan könnyen megijedünk, és feladjuk a küzdelmet. Ne ijedj meg, mondja az Úr, hanem emlékezz vissza arra, amit tett Istened, az Úr. A visszaemlékezés segít. Félelem helyett emlékezés, de ez nem holmi nosztalgiázás, hanem Isten életünkben elvégzett tetteire való visszaemlékezés. Ez ad erőt és reménységet. Ha látom korábbi tetteit az Úrnak, ha visszagondolok szabadítására, múlik a görcs, rájövök, ha akkor megmentett, ma is meg tud menteni. Az én Istenem nagy, erős, hatalmas, nála nincs lehetetlen.

Még egy fontos útmutatás van: a legyőzött népek bálványait ne kívánják meg. Ezek a bálványok gyakran ezüstből, aranyból készültek, vagy ilyen ékszerekkel voltak feldíszítve. Isten tudja, hogy az anyagi dolgok, az értéktárgyak nagy kísértést jelentenek. Ismét csak azt látjuk, hogy a láthatók, e világnak a kincsei mennyire befolyásoló hatással vannak. Nem akarunk különbözni vagy elmaradni másoktól semmiben. Azonban ezek a tárgyak csapdák. Ha befurakodnak a szívünkbe, nem tudunk nekik ellenállni, átformálják a gondolkodásunkat is. Csak az Úr Jézus Krisztus tud megoltalmazni. Bízzunk az Úrban, Neki van hatalma megőrizni minket, és Ő hatalmas kézzel gondoskodik övéiről. Sokkal értékesebbet, maradandóbbat kínál, mint a világ.

Milyen szívvel is vagyok az Úr Jézus körül? Mi foglalkoztat, amikor látom csodáit, hallom tanítását? Magamra gondolok, az életem viszem Hozzá? Segítséget kérek, mert meglátom, hogy baj van velem? Észreveszem egyáltalán a saját gondjaim? Úgy tartom, hogy mindig másokkal van a baj? A farizeusok csak másokra figyeltek, mit tesznek Jézus tanítványai, és nem arra koncentráltak, ők hogyan élnek. Az volt az érdekes, hogy Jézus és tanítványai megfelelnek-e az ő mércéjüknek. Gyakran mi is mást, sok esetben a másik tanítványt, vagy magát az Úr Jézust is magunkhoz mérjük. Pedig Ő azért jött, hogy magunkat mérjük Hozzá. Ne a formalitások kössenek le, hanem tetteink igazi indítóoka. Az a lényeg, miért teszem a dolgokat.

Kiderül, hogy a farizeusok az embereknek böjtöltek, és nem Istent keresték ezen időszak alatt. Csak szabályokat tartottak be, és az volt a lényeg, hogy mindenki lássa. Az Úrral való kapcsolatunk lényege: ne az emberek, hanem Isten lássa. Neki szól mindaz, amit teszünk. Mivel Jézusban Isten köztük van, beszélhetnek vele, nem szükséges böjtölni. Ott van, megszólíthatják, segítségét kérhetik. Nem kell külön tett, ami által Rá hangolódhatnak. Jézusban Isten itt van, igéjén keresztül megszólít, mi pedig válaszolhatunk az életünkkel és imádság által.

Jézus újat hozott és újat ad. Nem a régi életünket akarja foltozni, elviselhetőbbé tenni. Új teremtéssé teszi a Benne hívőket. Aki megundorodik a bűntől, régi önmagától, és kiált, az új teremtés lesz. A régiek elmúlnak, és újjá lesz minden. Tehát nem javítgatás, nem felújítás, hanem új teremtés. Ezt kínálja az Úr. Hit által én is új teremtés lehetek.

AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED

1.  

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.  

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.  

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.  

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

Isten áldásával.

Foglalkozás

Ú

jra olvassuk: halld meg, Izráel - mégpedig azért, mert nehezen halljuk meg azt, amit az Úr mond (5Móz 6,1-25). Annyi mindenre nyitottak vagyunk. Sokféle információt befogadunk, de amit az Úr mond, az nehezen jut el a szívünkbe, és még nehezebben válik cselekedetté. Ezért igénk most újra a szívünkre helyezi: halld meg, amit mond az Úr. Mert ha nem halljuk meg, ha nem szólít meg, és nem fakad belőle engedelmesség, nem ér semmit. Csak a meghallott és komolyan vett ige használ. Ha csak hallgatjuk, de nem törődünk vele, nem válik javunkra. Az engedetlen élet Isten büntetését vonja maga után. Az övéit szólítja meg az Úr, népének adja kijelentését, parancsolatait. Olyan emberek kapták a tíz igét, akik megszabadíttattak. Nem az egész emberiségnek adta az Úr az igét, hanem megszabadított és elhívott embereknek. Olyanokat szólít meg az Úr, akikről előzőleg leoldotta a rabszolgaság béklyóit. Csak a megszabadított ember képes az Úr szava szerint élni. Magunktól képtelenek vagyunk engedelmességre. Itt nem a józan belátásról van szó, hanem újjászületésről. A józan ész kevés, a szívünk romlott. Ha nem kapunk új szívet, és nem leszünk új teremtéssé, hiába akarjuk a jót, képtelenek leszünk megtenni. Azonban az Úr Jézus Krisztus által lehetséges a szabadulás. Ha látom, hogy még nem lettem új teremtéssé, segítségül hívhatom az Urat. Ő új teremtményekkel akarja benépesíteni a földet. Az ő megbízatásuk a krisztusi élet továbbadása. Az első keresztyének pontosan ezzel az egészen új életükkel váltottak ki hatást környezetükből. Azért nevezték keresztyéneknek őket, mert bárhol voltak, bármiről volt szó, ők mindig krisztusian cselekedtek és reagáltak. Ezek az emberek mindenütt tanítványok voltak. Ez az új élet, mindenütt Jézus tanítványa vagyok, mindenütt aszerint élek.

A nagy parancs felszólítása is azoknak hangzik, akik már megtapasztalták az Úr szeretetét. Itt viszontszeretetről van szó. Mivel megismertem, hogy Isten a szeretet, és ezt át is éltem, a szívem válaszol erre. Szereti azt, aki őt előbb szerette, Aki az életét is odaadta érte. Tulajdonképpen egy szeretetkapcsolat alakul ki az Úrral. Nem kényszerűség Őt imádni, hanem szeretem, mert Ő megmentett. Ez a szeretetkapcsolat az egész lényemet igényli. Mivel Ő mindent odaadott, nem elégszik meg valamivel belőlünk, hanem teljeset kér. Teljes szívemből szeressem és kövessem Őt. Ez a szeretet azt jelenti, hogy nem tudok élni az Úr nélkül. Nem tudok Isten nélkül élni. Nélküle nincs is élet. Lelki megbetegedéseink oka pont ez, Isten nélkül akarunk élni, azonban a lelkünk számára Isten olyan, mint az oxigén. Ha nem kapunk oxigént, nem maradunk életben. Most még rácsatlakozhatunk Isten szeretetének friss palackjára.

Ahogy olvastam, elgondolkodtatott és önvizsgálatra késztetett, amit Mózes mond. Arról szól, hogy az igét ismételgessük magunkban, gyermekeink előtt, beszéljünk róla otthon és úton. Beszélek-e mindig és mindenütt az igéről? Ma sokat vagyunk úton, miről beszélünk? Ha az igét ismételnénk útközben, már szinte az egész Szentírást tudnánk. Jó ötlet ez Mózestől, lehet útközben is igével foglalkozni, mondogatni egymásnak igeverseket, és azon rágódni. De lehet hallgatni is Bibliát vagy igehirdetést. Sokszor szól az autómagnó a járművekben, de mit hallgatunk? Szabad az Úr igéjével betöltekezni, szabad inni, mint szivacs a vizet. Hálásak lehetünk, hogy ma oly sok formában élhetünk az igével.

 A béna meggyógyítása után ismét a tengerparton látjuk az Úr Jézust (Mk 2,13-17). Nem telepszik le egy helyen, hanem tovább megy, viszi Isten szeretetét, viszi az új élet lehetőségét. És emberek elindulnak Felé. Nem azt mondják, majd visszajön Jézus, nem is azt, hogy lesz majd máskor is istentisztelet, hanem Utánamennek. Vágynak Vele lenni. Van-e ilyen vágyakozás, igére való éhség bennem? Nem tudok várni az újabb alkalomig, hanem elébe megyek, megkeresem Jézust, Vele akarok lenni. Ezek az emberek látják az idők jeleit, valami nagy és megismételhetetlen történik, Isten eljött közénk, akkor ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Igyekeznek megismerni Jézust. Mennyi időt fordítok az Úr megismerésére? Mennyit foglalkozom a Bibliával? Ha nem foglalkozom az Úrral sokat, szegényessé és sekélyessé válik az életem. Foglalkozom-e annyit az Úrral, mint az autóval, a számítógéppel, a telefonnal, a munkával, a szórakozással? Ha az Úrral is annyi időt töltök, mint ezekkel, gazdagabbá, minőségibbé válik az életem.

Jézus meglátja Lévit a vámszedőasztalnál. Bizony, nagy kegyelem ez, mert már nem igazán látták meg őt. Miért? Mert rossz helyen ült. Egy Lévinek nem ott a helye. Isten nem erre hívta el, de olyan jó látni, hogy nem mondott le róla. Isten Jézusban utánunk jön, oda, ahol vagyunk, ahová jutottunk. Eljön e világ vámszedőasztalához, ami szívja az életünket. Jön, mert nem itt a helyünk. Nemcsak meglát, hanem felkínálja a változtatás lehetőségét. Tudja, nélküle nem lennénk képesek kimozdulni onnan. Szinte bebetonozódtunk a világ ritmusába, a rohanásba, a jólét kergetésébe, az örömök hajszolásába. Nincs kiszállás, súgja a világ. De jön Jézus, és megszólít: Kövess engem. Ezzel üzeni, van kiszállás, de csak Vele. Az Ő szava mozdít ki, ha engedek Neki.

Hol ülsz most? Milyen helyen tartózkodsz? Ott, a hol az Úr akar látni, vagy rossz helyen, mint Lévi? Jézus megszólít, ahol vagy. Ő nem szégyell megállni a te vámszedőasztalod mellett sem. Kövess engem, mondja, és rajtad áll, hogy követed-e Őt.

Lévi feláll, és követi Jézust. Él az eséllyel, meglátja: élete pillanata ez. Akar változni és változtatni. Jézusban Isten kegyelmét és az új életet kínálja fel. Ez az élet Jézussal együtt járható. Csak úgy működik, ha követem, ha megmaradok a nyomában.

Lévi házába visz Jézus útja, és ő nem tiltakozik, most már őszinte, és kitárja egész életét az Úr előtt. Hadd lássa a valóságot, ilyen ember vagyok, de Általad most már mindezt itthagyom. Jézust követni azt jelenti, vállalom magam, és ilyen vagyok, de többé nem szeretnék már ilyen lenni. Téged választalak, a pénz és a hatalom helyett. Mert lehet, hogy lett sok pénzem, Uram, de ráment az életem, az üdvösségem. Veled akarok, kegyelemből örök életet. Nagyobb gazdagság vagy Te Úr Jézus, mindennél. Áldott légy, hogy nem érdemlem, és mégis megkönyörülsz rajtam. Köszönöm, hogy tanítványod lehetek, Uram.

A zúgolódóknak elmondja az Úr, azért jött, hogy a bűnösöket hívja. Ez az egyház küldetése is. Hívni a bűnösöket a bűnösök Barátjához. A gyülekezet bűnösök közössége. Kegyelmet nyert bűnösök gyülekezete lehetünk. Aki nem látja magát kegyelemre szoruló bűnösnek, aki nem beteg, annak megmarad az állapota, és annak Jézus nem használ semmit. Az orvosságra a betegnek van szüksége. Jézus a bűnös ember orvossága.

BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS

1.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül,

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

2.  

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki Rád tekint csak,

Elesni nem lehet.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

3.  

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet,

Hogyne bízna szívem Abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

4.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Add, hogy mindig így legyen,

Bízzam Benned, bármi érjen,

És bízzam szüntelen!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

Isten áldásával.

A bűntől már szabad

M

indaz, amit a Sínai-hegy lábánál átéltek, egy életre megrendítő, felejthetetlen hatással volt rájuk (5Móz 5,1-33). Úgy beleégett Mózes és a még élők lelkébe, hogy nem tudják elfelejteni. Az Istennel való találkozás mély és felejthetetlen nyomot hagy az emberben. Így volt ezzel Pál apostol is, a damaszkuszi úton történtek mindig benne voltak, és meghatározták az életét. Így van ez a mai napig, aki őszintén és igazán találkozott az Úr Jézus Krisztussal, átélte munkáját, az soha nem feledi el. Nem feledi el, mert egy élő személlyel találkozott, sőt, az a személy e találkozás után sem hagy magunkra. Azért szólít meg, mert velünk akar maradni örökké.

Izráel is ezt élte meg, Isten az Ura akar lenni, és ha mindig nem is hallják Őt, vagy nem látják jelenlétének jeleit, mégis megtapasztalják uralmát, mert igéje által ott lesz. Azért kapták a tíz igét, hogy általa Isten országának vezetése alatt éljenek. Ezek az igék Istentől kapott lámpások, amelyek megvilágítják az utat. Ha figyelnek rá, nehéz helyzetekben is fogják tudni, mit tegyenek.

Mózes elmondja, hogy ők Istenhez tartoznak, mert szövetséget kötött velük. Ennek a szövetségnek az okmánya a tízparancsolat. Ez fontos, nem mindenkié, hanem azoké, akiket az Úr megszabadított, és akikkel a szabadítás után szövetségre lépett. A megszabadított nép válik képessé ezen igék szerint élni. Amíg nem éljük át az Úr szabadítását, a világ rabszolgái vagyunk. Ez a rabszolgaság nem azonnal nyomorúságos, ma a gonosz úgy alakítja, hogy ne is tűnjön azonnal annak. Amikor kiderül, hogy a világ és annak istenének rabjai vagyunk, már marad a keserű valóság. Rádöbbenünk, innen nincs menekvés. Azonban mégis van. Szabad kiáltani az Úrhoz, segítségül hívhatjuk, és Ő megszabadít. Ne csüggedjünk, amikor rádöbbenünk a valóságra, és meglátjuk rabláncunkat. Van még remény! Ez a remény Jézus: a Szabadító.

Mózes rámutat: az eredményes élet feltétele, hogy Isten igéje bennünk legyen. Ne csak tudjunk róla, hanem tanuljuk meg. Így tudja azt a Lélek alkalmazni. Csak a megtanult igét lehet elővenni döntéshelyzetben. Ha nincs bennünk Isten szava, nehezen tudunk hozzá igazodni.

Isten be is mutatkozott népének. Féltőn szerető Isten Ő. Félti az övéit a veszélyektől. Milyen veszélytől? Sátán próbálkozásaitól, mert az embergyilkos volt kezdettől fogva. Mindent elkövet, hogy Isten népét minden korban elszakítsa Gazdájától, és pusztulásba taszítsa. Azonban Jézus által közel jött hozzánk, megismerhetjük Őt, és átélhetjük kegyelmét. Aki megtapasztalja Isten kegyelmét, az már nem megtéveszthető. Az tudja, hogy nem kell a világ taposómalmába kerülni, Isten Atya, aki gondoskodik övéiről. Ezt jó tudni, Isten gondoskodik, ehhez csak Rá kell bízni magunkat, félelem és aggódás nélkül.

A tíz ige szíve a negyedik, amely a nyugalom napjának megszenteléséről szól. Ez a nap nekünk adatik. Isten azért építette be a tíz ige közé, hogy legyen egy nap, amit Vele töltünk, és a Vele való közösség által formálódunk engedelmessé. Aki elcsendesedik, és figyel az Úrra, megérti akaratát, az kap erőt ennek megcselekvésére. Az Úr napja az istentisztelet napja, csak nekünk nap, Isten ránk szánja az idejét, mert szeret. Az Istennel töltött idő által egymásra is jut majd több idő. Minőségivé válnak így kapcsolataink.

A nép maga is hallotta Istent, azonban a kísérő jelenségektől félt. Olyan jó, hogy nem kell félnünk az Úrtól. Jézushoz mehetünk bűnös életünkkel. Nem kell félni, elutasítástól tartani, mert Ő meghalt értünk, magára vállalta adósságunk kifizetését. Mindez azt is üzeni, hogy a bűnös, de azokat megbánó ember jöhet bátran, kegyelmet kap a kereszt tövében. Kegyelmet és vele új életet nyerünk. A bűnbocsánat azt jelenti, most már Isten szava szerint akarok élni. A bűnvallás azt is kifejezi, azért rontottam el az életemet, mert eddig nem az ige talaján álltam. Az igét azért kapjuk, hogy éljük is. Nem a törvény megtartása, hanem kegyelem által van üdvösségünk. De a kegyelmet nyert ember számára is segítség a tíz ige. Utat és irányt mutat, ebben a nagy sötétségben, ami körülvesz minket. Megmutatja, mi Isten szerint a helyes. Az erkölcsi értékek is az tíz ige alapján világosodnak meg. Ha beletekintünk Isten igéjébe, megláthatjuk, mi a jó, és mi a rossz. Minden elnyeri az igazi értékét, a bűn bűn lesz, a jó pedig jó.

A leprás történetében láthatjuk meg igazán, mit is jelent, hogy Isten Jézusban emberré lett (Mk 1,40-2,12). Odamehet Hozzá mindenki, az is, aki a maga társadalmában félretaszított ember. Odamehet az a leprás a közelébe, aki nem mehetett oda a papokhoz, a vezetőkhöz. Ez a beteg hiszi, hogy Jézus képes őt megtisztítani. Nagy dolog, mert ezzel jelzi, nem csupán egy nagyszerű embert, a tanítót lát benne, Akit még ő is megközelíthet, hanem az Istentől küldött Szabadítót. Számára csak az a kérdés, akarja-e őt meggyógyítani Jézus? Szereti-e őt Isten? Amikor az Úr megérinti, többről van szó, mint arról, hogy érintsük meg a beteget, a körülöttünk lévőt, hogy ő is embernek érezze magát. Ez is nagyon fontos, de ha csak ennyi, kevés. Igen, Jézus jelzi, ember vagy te is, és nem leprás csupán, érted is jöttem, és éltem adom érted. Azért jöttem, mert akarom, hogy lelkileg-testileg meggyógyulj. Mindig az a lényeg, hogy a mai tanítványok ezt közvetítsék. Jézusig kell eljutni, mert Ő ma is megtisztít a bűn minden hatásától. A mi lepránk a bűn, de Jézus tud és akar rajtunk segíteni.

Akarom, mondja, és ez számunkra is biztatás. Jöhetek Hozzá bátran, mert akarja, hogy új életet kezdjek. Sátán sugdossa, nem vagy fontos már Istennek sem. Ez nem igaz, halljuk Jézus szavát: Akarom, tisztulj meg. Akarja, hogy bűntől már szabad, az Úr szolgái legyünk. 

Jézus szavában ma is erő van, ha Ő kimondja, akarom, akkor távozik a megkötözöttség. Jézus szava által szabadulhatunk meg mindennemű függőségből is. És Ő akarja is, hogy szabadok legyünk. Menjünk Hozzá, olyan bátran, mint ez az ember.

 Innentől kezdve azonban már arra figyeljünk, amit Jézus mond. Engedelmeskedjünk szavának, mert ha nem, veszélyeztetjük a missziót, a szolgálatot, vagy legalábbis nehezítjük. A megtisztult embernek a papokhoz kellett volna mennie, és először nekik bizonyságot tenni. Hiszen a papok nyilvánították gyógyultnak. Előbb a papok tudják meg, hogyan gyógyult meg. Ha elmondja, meghallják, Jézus által, és nekik akkor tudni kell, hogy a leprások megtisztítása a Krisztus eljövetelére utal. Az új életben fontos az engedelmesség, és a nyilvános bizonyságtételhez növekedni kell a hitben. Ennek is megvan a maga ideje.

Sokan keresik Jézust, és Ő az igét hirdeti az embereknek. Nem gyógyít azonnal, nem rendelőt nyit, hanem beszél Isten országáról és Isten akaratáról. Meg kell ismerni Isten tervét. Az ige hirdetése által meglátják, többre van szükség, mint testi gyógyulásra. Jézus tanítása nyomán hit támad a szívekben, hiszik, hogy Jézus a Megváltó, Ő az, Akit vártak. Így jön négy ember, egy bénát cipelve. Ők már hiszik, hogy Jézus Isten Fia. Ezért nem torpannak meg, amikor akadályba ütköznek. A Jézus felé vezető úton gyakran találkozunk akadállyal, ezek próbák, tovább megyünk-e? Készek vagyunk-e Jézusért áldozatra is?

Ezek az akadályok gyakran a gonosztól vannak, azt akarja elérni, hogy ne jussunk Jézus közelébe. Nagyon jól tudja a sátán, hogy olyan könnyen feladjuk. A bűn útjára hamar rálépünk, sőt, ott nem tart vissza semmi. De Jézust keresve könnyen megtorpanunk. Ha el van zárva az út, mit tehetünk. Ilyenek ezek a hívők, ahelyett, hogy segítenének, akadályoznak. Ez a négy nem adja fel, nem foglalkozik a sokasággal, hanem bátran cselekszik. Hitük viszi őket előre. Hitük ötletet ad, és ők ezt megteszik. Miért? Hogy a barátjuk is Jézushoz jusson. A cél: Jézushoz vinni. Enélkül csak szociális munka lenne, aminek megvan a jelentősége. A hívők azonban tudják, hogy van ennél több. Mi a több? Jézus elé kerülni.

Jézus a bűneivel kezdi, az az első. Miért? Mert nem elég testben gyógyulni, nem elég a felszínt rendbe tenni. Jézus a mélybe nyúl, a probléma gyökerét oldja meg. Ez pedig a bűn. Mi a megoldás? A bűnbocsánat. Vigyük a bűneinket az Úr elé, lehet, hogy bénultságaink mögött a bűn húzódik meg. A bűn gúzsba köt, Jézus felszabadít.

Bűnbocsánat által kap teljes gyógyulást. Most már ő is teherhordóvá válik. Eddig ő volt a teher, most mát ő viszi a terhet. Viszi saját ágyát. Fontos, amit az Úr mond neki, vedd fel az ágyadat. Ezzel üzeni, új élet kezdődik, most már neki kell felvállalni azt, amit eddig másoktól várt el. A szabadítás felelős életre segít.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.

Hirdessük az igét!

N

incs Istenhez fogható, és soha nem is lesz, erről tesz vallást Mózes, és ugyanezt mondhatja az is, aki ma megismeri Őt (5Móz 4,25-49). Önmagát kijelentő Isten az Úr. Bemutatkozik teremtményeinek, közelebbről Izráel népének. Lehajolt hozzájuk, megszabadította őket, hallhatták a hangját. Nincs még egy olyan nép, aki elmondhatja magáról, hogy istenei meghallották kiáltásukat, és jelek és csodák által megszabadította népét az elnyomás alól. Nincs más ilyen híradás, mert a népek istenei nem istenek, emberi kéz csinálmányai, és mégis, még Izráelt is vonzották. Nekik is kísértést jelentettek ezek a hamis istenek. Mint ahogy a  mai ember számára is nagy kísértés és vonzerő a bálvány, azt üzeni, bízzanak benne, mert megoldja a problémákat, és az emberek nagy része elhiszi, hogy a pénz megold mindent. Sok látványos dolog elérhető a pénz által, de az ember szíve nem változik meg, sőt, még rosszabb lesz, gőgössé válik, és elhiszi, hogy nincs szüksége Istenre, mert ő mindent meg tud oldani. A mai világ is ilyen gazdagság felé tart, meggazdagodtam, nincs szükségem semmire. Azonban az Úr diagnózisa: szegény vagy és mezítelen, mert Ő a belső valóságot látja (Jel 3,16). A Vele való élő kapcsolat nélkül szegény a szívünk, az életünk. Mutatja ezt az emberi kapcsolatok minősége.

Isten csodálatos munkáját megtapasztalták, és ezért inti őket, hogy ne bosszantsák az Urat azzal, hogy bálványokhoz hajolnak. Isten népének minden korban a bizonyságtétel a feladata a Mindenható, örökkévaló, szent Istenről. És Ő ehhez megadja a támogatást. Lehetünk mások, mint a többi nép. Ez a küldetésünk, bárhol legyünk, ne másokhoz igazodjunk, hanem maradjunk meg az Úr Jézus tanítványának. És ez nemcsak a hitvallást jelenti, hanem azt, hogy mindenütt krisztusi magatartást, életvezetést mutatunk fel. Ha letérünk az ige útjáról, meglesz a következménye, de Isten még ekkor is fenntartja a megtérés lehetőségét. Azonban nem azért adja ezt az ígéretet, hogy ezzel visszaéljünk, mert a bűnből is van felállás, visszatérés, lehet keresni az Urat és kiáltani Hozzá. És ha így teszünk, megkönyörül, és Jézusban szabadítást ad. Azonban ne feledjük, ha visszacsúszunk, mélyebbre kerülünk, mint voltunk, és nehezebb a talpra állás. A bűn annyira be tud hálózni, hogy sokan észre se veszik, hogy rossz útra jutottak. A gonosz jónak tünteti fel a rosszat, így már nem is akarják keresni Istent.

Ha keressük Őt, teljes szívből tegyük, és akkor megtaláljuk. Azt jelenti ez, hogy ne csak az életkörülmények megváltozásáért, a rabszolgaság megszűnéséért, a baj megoldásáért kiáltsunk, hanem Isten utáni vágyból. Úgy kiáltsunk, hogy készek vagyunk most már a szívünk, az életünk fölötti uralmat teljes egészében átengedni Neki. Úgy, ahogyan az első tanítványok életében is látjuk, mindent otthagytak, nem spekuláltak, számítgattak, mi lesz majd, hanem követték Jézust. Jézus volt az életgaranciájuk. Meglátták, hogy az Ő kezében van jó helyen a személyes életük.

Menedékvárosokat is jelöl ki az Úr, gondoskodik a nem szándékosan gyilkossá vált emberek újrakezdési lehetőségéről. Isten ma is mutat menedékhelyet a bűnös, nyomorult, de segítséget kérő ember számára. Ez a hely a kereszt. Ma is mindenki odamenekülhet, Jézus vére, értünk odaadott élete a megoldás. A kereszt a kegyelem helye. Aki ide jut, átéli a bűn terhek lehullását, és egy új életút, a keskeny, az életre vezető válik szabaddá előtte. Ezen az úton Jézus megy előttünk.

Ezt látjuk Kapernaumban, az emberek felismerték: eljött Isten megoldása, és keresik Őt (Mk 1,32-39). Mennyi nyomorult, lelkileg és testileg sérült ember volt Isten népe között. Olyan emberek ők, akikre nem igazán figyeltek, maga a társadalom jól elvolt, és ezek az emberek kívül kerültek, senkinek sem voltak fontosak. De amikor megjelenik az Úr Jézus, rádöbbennek, Neki és Istennek igen, az Úr számára senki sem jelentéktelen. Mindenkit keres, és ad lehetőséget a Vele való találkozásra. Jézus eljövetele jelzi: lelkileg is rendbe jöhetünk. Nem elég csak külsőleg segíteni a bajokon, az embert kell rendbe tenni, és erre egyedül az Úr Jézusnak van hatalma. Ő tud belülről is helyretenni, újjá formálni. Vigyük Hozzá mi is életünket, minden problémánkat, de vigyünk Hozzá másokat is, ahogy itt is tették. Imádságon keresztül odavihetjük azokat, akiknek baj van az életükkel, akik még nem ismerik Őt. Vigyük mindazokat is, akik még nem Tőle várják a megoldást.

Rengeteg munkája volt Jézusnak, az egész szombat feszes ritmusban telt, állandóan adott, tanításban és tettekben is. Fáradt volt, ennek ellenére korán reggel felkelt. Mennyire másként gondolkodik Jézus, nem azt mondja, nagyon fáradt vagyok, akkor még tovább alszom, hanem korán kel. Miért? Mert az Atyával eltöltött  csendesség újítja meg, tölti fel erővel.

Legyen ebben is minta az Úr számunkra. Fáradtan is keressük Őt, imádságban töltődjünk és erősödjünk. A legjobb hely mindig az Úr közelsége, az a hely, ahol csak Vele lehetünk. Talán ma nem könnyű olyan helyet keresni, ahol távol lehetünk ettől a zajos világtól, de ha elcsendesedünk, megtapasztalhatjuk az Úr jelenlétét. Átélhetjük, hogy minden megszűnik, és csak Ő lesz velünk.

Azt is jó látni, hogy Jézus nem enged az emberek elvárásának, a finom nyomásnak. A világ nagyon cseles, tanítványokon keresztül közelíti meg az Urat, általuk akarja befolyásolni, de Jézust nem lehet irányítani. Mi se engedjünk külső irányításnak, merjünk nemet mondani a világ szavára. Milyen szépen hívják, mindenki téged keres, sikeres vagy, az emberek elismernek, téged akarnak, és mégis nemet mond az Úr. Hát nem azért jött, hogy gyógyítson? Igen, amikor az Atya akarja, a Lélek indítja, de nem nyit rendelőt, nem ez a fő profilja. Ő az igét hirdeti. Jézus nemet mond, amikor a világ elvárása, igénye az ige hirdetésének rovására menne. Nem engedi elnyomni az igét. Mert Isten a szaván keresztül munkálkodik. A meggyógyult beteg ismét megbetegszik és átlépi az örökkévalóság kapuját, az még nem jelent semmit, hogy egyszer testi bajából meggyógyult. Urunk azt akarja, hogy lélekben is gyógyuljunk, tapasztaljuk meg a kegyelmet. Bűnbocsánat nélkül nincs üdvösség.

Megy és viszi az evangéliumot, kiszorítja az ördögöt, aki el akar szakítani Istentől, aki nem akarja, hogy legyen kereszt, legyen menedékhely. Az Úr pedig azért jött, hogy örök életre mentsen meg. Jöhetünk Hozzá, mert Ő is közelít felénk, hirdeti az igét nekünk is. Nyissuk meg Előtte a szívünket, engedjük az igét munkálkodni. És ha kell, mondjunk nemet az olyan hívásnak, ami az ige kárára történik. Nagy kísértés, hogy a mai programoktól zsúfolt életben az ige hirdetése perifériára kerül. Már az egyházi alkalmakon se mindig az igéé a főszerep. Isten szavát, jelenlétét semmi sem pótolja.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Azonnal

M

ielőtt bemennének az ígéret földjére, Mózes eligazítást tart a népnek (5Móz 4,1-24). Szívükre helyezi az élő Istennel való kapcsolatot, akkor lesz eredményes az életük, és akkor növekednek majd, ha mindig kapcsolatban maradnak Istennel. Rámutat, hogy emlékezzenek vissza: élő Istenük van, Akinek jelenlétét és hatalmát megtapasztalták a múltban. Ez a megtapasztalás ad reménységet és erőt a jelenben is. Ennek a kapcsolatnak az alapja Isten parancsolatainak, igéjének a megtartása. Azért adta az Úr, hogy arra építsék egyéni és közösségi életüket. Amit Isten adott, azt nem kell módosítani. Az emberi törvényeket állandóan módosítják. Egyeseket eltörölnek, másokhoz kiegészítést toldanak. Isten szavát soha nem kell korrigálni. 

Az igét nem lehet magunkhoz igazítani, azért kaptuk, hogy magunkat igazítsuk hozzá. Ha valami probléma adódik, akkor nem az Úr szavát kell megváltoztatni, hanem nekem kell változnom. Isten igéje az egyetlen évezredeken is átívelő biztos pont. Az ige ugyanaz, és aki őszintén veszi kézbe, és hajlandó változni, annak áldássá válik. A megmaradás záloga az Istennek való engedelmesség. Aki mindig hittel tekint fel és bízik az Úrban, nehéz időkben, ellenséges támadások közt is megmarad. Azonban, aki a világhoz igazodik, mert fél, és meg akarja tartani az életét, az elveszik. Erre mutat rá Mózes is, Izráel fiai közül, akik Moábhoz akartak igazodni, szokásaikat átvették, elvesztek. Isten nem engedi a világgal való keveredést. Nem langyos vallást akar Ő, hanem élő hitet, katonákat Krisztusnak, akik készek a maguk érdekeit félretéve Krisztusnak élni, és a nemes harcot megharcolni.

Mennyire másképp gondolkodnak Isten gyermekei, mint a világ fiai. Nem a világhoz való hasonlóság, vagy annak értékeihez, szokásaihoz való ragaszkodás tesz kiemelkedővé, hanem az Isten szavához való ragaszkodás. Az ige szerinti életforma mássá tesz, olyanná, amire odafigyel a környezet is. Az Úr Lelke és igéje által megváltozott életekre felfigyelnek, mert az Úr munkája meglátszik. Mennyire meglátszott, amikor a tékozló fiú hazament, mindenki észrevette, hogy nem úgy él már, mint korábban. Az Úr útján való járás különböztet meg másoktól, és ez tesz igazán karakteressé. De látszik-e rajtunk, hogy kihez tartozunk? Látszik-e a mindennapokban az ige hatása, formálása?

A megmaradás feltétele az Úrral való kapcsolat megtartása, az Isten munkájára való emlékezés, és azoknak a következő generációval való megismertetése. Mit kell továbbadni? Amiket saját szemükkel láttak. Tehát nem elsősorban dogmákat, szabályokat, hanem bizonyságtételt. El kell mondani, kinek ismerték meg saját életükben Istent. Arról tegyenek bizonyságot, amit a Hórebnél megtapasztaltak. Átélték Isten jelenlétét, és ezt kell továbbadni. Isten, anmi Istenünk élő valóság, láttuk és hallottuk Őt. Mióta eljött Jézusban a földre, még inkább erről kell beszélnünk. Továbbadni azt, amit átéltem, amit az igéből megtapasztaltam. Mit adok tovább? Van-e személyes tapasztalatom? El tudom-e mondani, mit végzett el Isten az életemben, hogyan mentett meg a bűn átkától, és miképpen vezetett tovább a mennyei haza felé?

Óvja még őket Mózes a bálványimádástól, Isten kiábrázolásától. Nagy veszély volt ez, hiszen a többi nép mind kiábrázolta isteneit. Megtapasztalták ugyan Istent, hallották a hangját, de alakot nem láttak, ezért nem ábrázolható ki Isten. Ez máig érvényes, ne engedjünk semmilyen csábításnak, mert az Urat nem lehet kiábrázolni. Hívjuk Őt segítségül, és megtapasztaljuk hatalmát. Isten mindig a munkája által jelenik meg. Ne akarjunk másokhoz igazodni, hanem vállaljuk Urunkat, Akiről tudjuk, hogy meghalt értünk, de feltámadt és él. Így azután bárki kiálthat Hozzá. És Ő nem fordul el a segítségkérőtől, amint az irgalmas samaritánus példázat is mutatja, Ő megáll az elhagyott, a nyomorult mellett, és kész megkönyörülni rajta. Azért jött, hogy a bűn és a gonosz hatalmából megszabadítson. Nem szobrokat vár, hanem élő hitet és engedelmességet. Ezek által tapasztalhatjuk meg Őt.

Ebben a mai rövid történetben kétszer is olvassuk: azonnal (Mk 1,29-31). Mindez jelzi, hogy az Úr munkája, az evangélium meghirdetése, Jézus személyének megismertetése sürgős. Igen, ez mindennél fontosabb, nem tűr halasztást. Miért? Mert örök életről van szó. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy Isten eljött a világba, itt van, segítségül hívható és megközelíthető. Ő is azonnal mozdul, mert tudja, hogy a gonosz sem tétlenkedik. Embergyilkos a sátán, és folyamatosan, nagy igyekezettel végzi ezt a munkáját. Sokszor a halálos mérget díszesen becsomagolja, hogy ne vegyük észre, csak akkor legyen nyilvánvaló, amikor nem tudunk változtatni. De az Úr Jézus eljött, és bevonul a gonosz területére, azért, hogy megmutassa, amíg a földön élünk, van remény, van segítség, és van megoldás.

Ezért megy Jézus azonnal Péterék házába, látja, mi a helyzet, és tudja, hogy cselekedni kell. Másrészt, amit tesz, az bizonyságtétel is lesz az anyós felé. Jézus tette meggyőzi őt Péter döntésének helyességéről. Meg fogja látni, hogy itt nem egy új vallásos szekta alakult, hanem eljött az Úr a földre, az az Isten, Akit vártak is. Péter a lehető legjobb döntést hozta, amikor halászéletét hátrahagyva Jézust követi. A család azonban ezt nem így látta, felelőtlenségnek gondolták Péter tettét. Most azonban mindenki találkozik az Élet fejedelmével, és rájönnek: a legjobb döntés Jézust választani. Igen, az a legjobb döntés, amikor meglátjuk Jézusban az igazi értéket, és el merjük engedni az eddigi szemetet, amit úgy szorongattunk. A legjobb döntés Jézusra bízni egész életünket, és aki ezt megteszi, az anyagilag sem kerül bizonytalanságba, mert az Úr gondoskodik róla. Ígéretét Ő mindig megtartja. Nem Vele van a baj, hanem velünk, mert nem tudjuk, mit ígért az Úr, és mást várunk. Ő nem ígért nagy vagyont, évekre biztonságot nyújtó bankszámlát. Azt ígérte, hogy a mindennapi kenyérről gondoskodik, a szükséges ételről és ruházatról is. Szívünkre helyezte: elég minden napnak a maga baja. Aki ehhez szabja elvárásait, nem fog csalódni, mert ezt ígérte, és ezt vállalja is. De én vállalom-e? Isten országát teszem-e az első helyre?

Azonnal szóltak a beteg felől Jézusnak - ez jó, és útmutató számunkra is. Mi is azonnal szóljunk a problémákról, a még távol lévőkről az Úrnak. Mondjuk el bátran, mi a valóság nálunk. Ne szégyelljünk semmit, legyünk őszinték az Úrral. Beszéljünk azokról Neki, akik még nem hitben élnek körülöttünk. De ez már arra is rámutat, hogy ismerik Őt, látják, hogy tud segíteni. Nem magától értetődő, hogy egy rabbinak egy lázas betegről beszélnek. Mi azt mondtuk volna, gyorsan orvost, ők pedig felismerték Jézusban az áldott orvost.

Megfogta a kezét az asszonynak, és talpra állította, egy kézfogáson keresztül áradt az Úr gyógyító ereje. Gyakran nem kell más, csak egy érintés, egy kézfogás, és ez jelzi: veled vagyok, melletted állok, fontos vagy. Az Úr ma igéjén keresztül vesz kezelésbe. Szava a Szentlélek által megérinti lényünket, és meggyógyulunk, talpra állunk. Mert lelki talpraállásra is szükségünk van. Gyakran fizikailag még nincs semmi probléma, de lélekben már összeroskadtunk, belül már nem vagyunk stabilak, azonban az ige lelkileg is talpra állít. Ez azt jelenti, hogy utat mutat, elénk tárja feladatunkat. Jézus érintése nyomán felismerjük, mi az, amivel szolgálhatunk, amit tennünk kell Jézusért. Ezt látta meg az anyós is, azzal szolgált, amivel tudott, gondoskodott Jézusról és a tanítványokról. Ez a második azonnal. Nem halogat, nem gyógyulgat még egy kicsit, a gyógyulás teljes, és Ő azonnal meghálálja.

Az áldott orvos közeleg...

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.