Ne félj!

I

sten népének fel kell készülnie: van ellenség, és lesz háború (5Móz 20,1-20). Ha ma nem is katonai fegyverekkel vívjuk a csatát, de mindig van harc. Sátán az Úr népe elé áll, akadályozza a haladásban, és a világ által megkísérti, le akarja téríteni a keskeny útról. Az Úrtól kapott fegyverekkel harcolhatunk, amiket Pál apostol jegyez fel az Efézusiakhoz írt levelében. És mivel harcra számítanunk kell, vegyük komolyan Pál tanácsát: „Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben!” (Ef 6,11). A főbb eszközeink az imádság és az ige. Az ige ismerete ad erőt és segít győzelemhez.

Jól kell látnunk, az ellenség mindig nagyobb sereggel rendelkezik, és jobban fel van szerelve, mint mi. Modern fegyvereket vet be ellenünk. Ezért bátorít az Úr, hogy ne féljünk tőlük. Ne figyeljük, és ne csodáljuk a fegyvereit, mert gyakran ezért bukunk el, a világ csillogó fegyverei megtetszenek, mi is olyanokat akarunk. Isten népe azonban nem test és vér ellen harcol, ezért a világ fegyverei számunkra nem alkalmasak.

Ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened. És ezen van a hangsúly, az ellenség katonai erejében bízik, arra épít, de te építs rám, bízz bennem, mondja az Úr. Mindig az Úr ígérete a lényeg, veled vagyok, én pedig bízzam benne. Az Ószövetség nagy alakjai is mindig az Úr nevében bízva álltak helyt az ellenség különféle praktikáival szemben. Soha nem magukra, hanem mindig Istenre figyeltek. Az Úr neve volt az erőforrásuk.

Fontos üzenet: halld meg, Izráel! Mit kell meghallani? Amit az Úr mond. Többek között: velem van, ezt ígéri, és ha Ő velünk, ki lehet ellenünk? És ha ezt magammal viszem, eltávozik a félelem. Ha egy erősebb fegyveres van velem, és kísér utamon, mitől is kellene félnem? Mindig az én Uramat látom, Rá figyelek, és eltávozik a félelem. Bármivel kelljen ma megküzdeni, ne féljünk, mert az Úr erősebb minden ellenségnél.

Azt is ígéri, hogy Ő maga harcol értünk. És bizony, nem könnyű hittel elfogadni, hogy Ő harcol. Nem nekem kell viaskodnom. Szeretünk mi harcolni, másrészt, mivel nem látjuk Isten seregeit, gyakran kétségeink vannak. De ez az ige arra szólít fel, hogy hit által bízzuk Rá magunkat. Higgyük, hogy ahogyan korábban megmentett az Úr, úgy tesz ma is. A korábbi szabadítás mindig megerősít a jelenben. Elvégzi, ne figyeljek másra, csak egyedül az Úrra.

Az Úr odafigyel övéi életére. Aki most házasodott vagy épített házat, annak nem kell azonnal hadba vonulnia. Isten oltalmazza az életet, figyelembe veszi, hol is tartunk most.

Megragadott az is, hogy Isten a természet, a környezet védelmét is övéi szívére helyezi. Ne pusztítsanak el mindent értelmetlenül. A gyümölcsfákat hagyják meg. Milyen jó lenne, ha ma is komolyan vennénk az Úr szavát, nem volna értelmetlen pusztítás.

Két, sőt, három ember élete állt helyre a korábbi történetben (Mk 6,1-6). És ez a családjukra hatással volt. Jézusban az Élet találkozott a halállal, és az Élet diadalmaskodott. Mindez jelzi, hogy Jézusban Isten van jelen. Mert ki nagyobb a halálnál? Isten! És amikor egy halott feltámad, az mindig Isten jelenlétéről tesz bizonyságot. Üzeni, itt van Isten köztünk. Jézusban Isten áll előttünk. Aki kereső és alázatos szívvel közeledik Jézushoz, az ezt felismeri, és öröm tölti be a szívét. Jó tudni, hogy Jézusban Isten elérhető. Bármilyen problémával küzdjünk is, esetleg olyan dolgokkal, amik azt sugallják, itt már nincs megoldás, forduljunk az Úrhoz. Hívjuk Őt segítségül.

Eljut Názáretbe is a híre, de ott nem hisznek Benne. Nem hittel fogadják, és nem a lehetőséget látják meg Benne. Nem fantasztikus: a halál fölött diadalmaskodó Jézus eljött hozzájuk!? Az élet nagy lehetősége ez. Isten Jézusban eljött a földre, igéje által ma is jelen van, megközelíthetjük, segítségül hívhatjuk, de vajon megtesszük-e? Isten még mindig nyitott kaput ad elénk, a szoros kapun beléphetünk az életre vezető útra.

Sokan nem akarják ezt meglátni, vagy nem tartják rendkívüli lehetőségnek, pedig az. És nem tudjuk, meddig tart, mert egyszer a kaput becsukják. Rohanunk, és annyi mindennel lefoglaljuk magunkat, és nem vesszük észre a legfontosabbat: Istent. Életünk minden pillanata azért adatik, hogy találkozzunk Vele, megismerjük Őt, és átéljük kegyelmét, majd Őt szolgáljuk, Neki éljünk.

Amikor a zsinagógában hallják Jézust, nem nyílik a szívük, hanem a hitetlenségük jelenik meg. Elakadnak, mert ismerik, tudják, kikhez tartozik. Hányszor a korábbi ismeretünk gátol, azok az információk befolyásolnak, amiket hallottunk, mindez úgy, hogy személyes tapasztalatunk még nincs. Urunk azt akarja, hogy személyesen forduljunk Hozzá, vigyük oda életünket, és tapasztaljuk meg, kicsoda Ő. De meghallgathatjuk mások bizonyságtételét is. Ezek az emberek is hallottak már Jézusról, biztos a kánai menyegző csodája, a leprás megtisztulása és más események híre is eljutott hozzájuk, de ők nem ezeknek hisznek.

A hitetlenség pedig akadály. Jézus csodálkozik, és úgy gondolom, ma is ezt teszi, amikor látja hitetlenségünket. Az elmúlt kétezer évben sok csoda történt, sok ember élte át Isten kegyelmét, és nyert üdvbizonyosságot, mégsem akarunk hinni. Itt van az ige, ami megerősíti a vallomásokat. Munkálkodik a Szentlélek, ennek ellenére kevés szív nyílik meg az Úr előtt. Ne a külső dolgokra figyeljünk, hanem lássuk meg az Úr munkáját. Elakadnak azon, hogy úgy tudják, Jézus ács, nem tanult rabbi, akkor hogyan hirdetheti Isten kegyelmét, és honnan vannak a csodák? Aki alázatos szívvel figyeli Őt, az meglátja Benne az Istent, és az nem fog megbotránkozni azon sem, amikor nem teológusok tesznek bizonyságot szabadulásukról. Ne azt nézzük, ki volt korábban a másik, hanem lássuk meg Isten munkáját az életében, a változást, amit az Úr vitt végbe. Lehet valaki régóta egy gyülekezet tagja, de a szíve még nem lett újjá, a másik meg megjárhatta az élet mélységeit, rossz véleményünk volt róla, de már látjuk, hogy új ember lett. Akkor fogadjuk el a bizonyságtételt. Mert nem a külsőségek, a neveltetés tesz tanítvánnyá, hanem az újjászületés, ami teljes életváltozásban mutatkozik meg. Az Úr ma is munkálkodik.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.

Van tovább!

A

z első három versben négyszer olvassuk: az Úr a te Istened, és még a fejezet további részében is előfordul (5Móz 19,1-21). Ez üzeni: itt személyes kapcsolatról van szó. Isten az ő Istenük, a személyes névmás második személye pedig számunkra is megszólítás, arról beszél, hogy az Úr az én Istenem. Engem szólít meg, a te Istened vagyok. Igen, a Teremtés és a Megváltás jogán az Úr az én életem Gazdája. Az Övé vagyok. Nem véletlen az életem, hanem Istené. A Szentlélek Isten pont ezt akarja megvilágítani, a bűn megrontotta ugyan a kapcsolatot, de Isten nem mondott le rólam. Átéltem már a találkozást? Eljutott hozzám a megszólítás? Ki tudom már őszintén mondani: én Uram, és én Istenem, ahogyan Tamás kimondta? Attól leszünk igazán keresztyének és egyház, hogy ez a fajta bizonyosság megtörtént. Életem egy pontján átéltem, hogy az Úr megmentett engem. Vére által megmosott, Hozzá tartozok, az Övé vagyok. Nincs ennél nagyszerűbb dolog a világon. Nincs megrendítőbb, mint átélni: meg vagyok mentve. Az a boldogság, hogy az Úr Jézushoz tartozhatok, tanítványa lehetek.

Többször olvassuk azt is, Istened, az Úr ad neked - minden, amivel rendelkezek, Isten ajándéka. A megmentett ember ajándékba kapja Isten országát, és ott az Úr gondoskodását. Amim ebben a világban is van, az ajándék, és úgy kell vele élnem, hogy az Urat dicsőítse. Nem én szerzem meg, nem a tudásom, képességem, erőm által jutok hozzá. A könyörülő Úr gondoskodik rólam.

Isten védi az életet, megakadályozza, hogy az elvakult düh, a bosszú irányítson. Ad esélyt annak, aki nem szándékosan ölt. Menedékvárost kell majd építeniük, legyen egy hely, ahová menekülhet a gyilkos. Kell egy óvóhely, ahol esélyt kap az életre, a legnyomorultabb, a legnagyobb bűnös is. Szinte az első feladatok közé tartozik majd a menedékvárosok kialakítása. Isten számára fontos ez.

Ebből a szakaszból megláthatjuk: két fontos alap szükséges a jó és áldott élethez. Az első Krisztus, hogy valóban Ő az életem kősziklája, és Rá építek. Egyszer átadtam Neki tudatosan az életem, az Övé vagyok. Innentől kezdve Őreá építek. Mert nem elég az alap, fel is kell építeni Krisztusban az új életet. Néha talán pont ez a gond, kimarad a további építkezés.

A másik fontos alap a kereszt, az a mi menedékhelyünk. Bármi történik, megbotolhatok, meginoghatnak kapcsolataim, de odamenekülhetek. A kegyelem királyi trónusánál meghallgatást nyerek. Megbánva bűneimet talpra állhatok. A kereszt az összetartó, megtartó erő, nem kötelező tönkremenni az életemnek, gyógyulhat az életem, Krisztus sebei által. Menjünk oda a kereszthez, legyen ez a menedékvárosunk. A kereszt az új élet reménysége és lehetősége. A kereszt Isten gyógyforrása, tövében gyógyul és megújul az életem.

A további növekedés feltétele az Úr útján való járás és a parancsainak a megcselekvése. Azért kapjuk az igét, hogy komolyan vegyük. Nagy kiváltság, hogy mindennap elérhető, olvashatom, hallgathatom, de meg is látszik rajtam? Teszem is, amit az Úr mond? Jó végiggondolni életünket, az igének megfelelően igazítottuk dolgainkat? Vagy esetleg a Biblia csak a templomban fontos, de az élet dolgaiban már a szokások a mérvadóak?

A mai újszövetségi szakaszban két különböző embert látunk, mégis van bennük közös (Mk 5,21-43). Mégpedig, mindkettő Jézushoz jön, éspedig hittel. Mindketten hiszik, hogy Jézus által gyógyulás történhet, a rossz felé tartó folyamatok jóra fordulhatnak. Te hogyan jössz Jézushoz? Egyáltalán elindultál már Felé? Ott van benned ma is: megyek Jézushoz, mert Ő tudja megfordítani életem dolgait?

Az egyik zsinagógai elöljáró, Bibliát ismerő, forgató, szolgáló ember. A másik egy beteg nő, de mindkettő eljutott oda, hogy csak Jézus segíthet rajta. Ez fontos, meglátni, hogy minden emberi próbálkozás hiábavaló a bűnnel szemben, de mégis van megoldás, és ez Jézus. Az eddigi kudarcok nem bénítják meg a vérfolyásos asszonyt, nem keseredik meg, hanem, amikor hall Jézusról, remény és hit támad a szívében. Mindig Jézusra tekintsünk, ne korábbi sikertelenségünkre, emberi véleményekre. Amikor Jézusról hallunk, ne eddigi tapasztalatinkból induljunk ki. Ne engedjük, hogy a sátán elhitesse, Jézusnak sem sikerül, Ő sem több, mint mások. Az asszony hitte, Jézus több, mint az orvosai, elég hittel megérinteni a ruhája szegélyét, és meggyógyul. Miért? Mert Ő Izráel Istene! Benne atyái Istene van jelen. Ha Hozzá megy, az élet forrásához jut. Jézus az életet közvetíti, ezt látta meg Jairus is. Látom-e én is, hogy Ő az élet forrása? Ha életet akarok, Hozzá jövök.

Jézusból gyógyító, helyreállító erő árad. Mi árad belőlünk, tanítványokból? Árad a Szentlélek jelenléte? Megtapasztalják mások a velünk való kapcsolat alkalmával az Úr Jézus szabadító, gyógyító hatalmát? Mennyire visszük bele az életbe az evangélium hatóerejét? Ha problémás emberekkel találkozunk, megtapasztalják-e Jézus hatalmát az életünk által?

Fontos üzenet: elmondta a teljes igazságot az asszony. Így kapott teljes gyógyulást és lett egészséges. Az egészség a test és a lélek gyógyulását jelenti. Ha csak a testet gyógyítgatjuk, de lelkünk Isten nélkül marad, és a bűn tölti be, az nem egészség. Az csak tünetektől való szabadulás. Az egészség belülről árad kifelé. Sőt, a gyógyult belső, az újjászületett szív nem  mindig eredményez gyógyult testet is. De aki Krisztusban van, annak örök élete van. És ez a testi, a fizikai gyógyulásnál is több. Beteg testtel is szolgálhatom az Urat és lehet teljes értékű az életem. Mert az igazi értéket Krisztus adja hozzá az életünkhöz.

Jairus megtorpan, amikor megtudja, hogy kislánya meghalt. És ebbe a torpanásba szól bele az Úr: Ne félj, csak higgy! Ezzel az Úr bátorít, ne torpanj meg, ne add fel, bármilyen esemény, vagy hír késztet rá. Menj tovább hittel, Jézussal. A ne félj, csak higgy azt jelenti, higgy tovább Jézusnak. Bízd Rá magad továbbra is, akkor is, ha nem ésszerű, ha emberileg már reménytelen. Higgy, vagyis mindig Jézusra nézz, mert Ő a lehetetlenségek Istene. Ő akkor is tud cselekedni, amikor emberileg nincs tovább. Jézussal van tovább. Van tovább, még halál esetén is, mert Ő legyőzte a halált. És aki Benne hisz, annak örök élete van!

Jézus, vigasságom!

1. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! :/: A te jelenléted Megvidámít,

éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy

örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból,

Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada

hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent,

Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó sza -

vad várom, Jézus, Vigasságom!

Isten áldásával.

Megszabadítva

L

évi törzsét magának választotta ki az Úr, ők az Úréi, és Neki szolgálhatnak a szent helyen (5Móz 18,1-22). Micsoda kiváltság ez, mindig az Úr előtt, az Ő házában állni, és szolgálni Neki. Azt jelenti ez, hogy mindig Vele voltak, állandóan átélték jelenlétét. Öröm és kiváltság-e nekünk mindig az Úrral lenni, hisz Jézusban emberré lett, majd eljött a Szentlélek Isten által? Itt van, és mindig Rá támaszkodhatunk. De tesszük-e? Örülök-e, hogy az Úrral lehetek, hogy vezetését igényelhetem, társaságát élvezhetem? Valóban az Úr az én útitársam? Beszélgetek Vele, figyelek Rá?

Isten gondoskodik a lévitákról, az Ő feladatuk a szolgálat végzése. Nekik csak az Úrral és az Ő dolgaival kell törődniük, a megélhetésüket Isten rendezi el. Jó látni, nem aggódnak, mi lesz velünk, nincs bennük félelem, hogyan élünk meg, és mi lesz, ha megöregszünk, hol fogunk lakni. Teljesen az Úrra bízzák magukat, tudják, hogy Ő a lakáskérdést is megoldja. Mai gyermekeinek is ígéri, ha így Neki szentelik magukat, és Isten országa lesz az első az életükben, mindazt, amire szükségük van, megadja nekik. És ez felszabadító üzenet, leveszi az aggódást és a félelmet a vállunkról. Valóban így van? Gyakran ennek ellenére a megélhetés miatti őrlődést látni. Mindenki a saját életével van elfoglalva, egyre nagyobb jóléten fáradozunk, mintha elfelejtettük volna az ígéretet.

Isten azért tanítja népét, hogy majd ha bemegy a Tőle kapott földre, ne az ott élőktől tanuljon. Isten mindenre felkészíti őket, mindent elmond, amire az élethez szükség van. Mégis nagy kísértés, hogy ők tanulnak a pogányoktól, ráadásul Isten előtt utálatos dolgokat. Ne legyen náluk  olyan szokás és gyakorlat, mint azoknál. Ha szétnézünk magunk körül, mit látunk? Nem akad nálunk is sok olyan szokás, amit a nem hívők gyakorolnak, de Isten előtt nem kedves? Azért mondja el az Úr, mi utálatos Előtte, hogy szakítsunk ezekkel, tisztítsuk meg tőle az életünket, és kérjünk szabadítást. Az okkult dolgoktól szabadok vagyunk? Nem kísért meg, hogy azért jó lenne megtudni, mit mondanak a jósok? Lássuk meg: Isten előtt ez ma sem kedves, egyenesen utálatos. Másrészt azt üzeni, ha ilyeneket teszünk, nem ismerjük az Urat, és nem bízunk Benne. Hiszen bátran Hozzá fordulhatunk, és amit tudnunk kell, azt meg is mondja. Azt ígéri, hogy jó Pásztorként előttünk jár és mutatja az utat. A Pásztor nyomában biztonságban vagyunk.

Eligazítást kapunk próféta-kérdésben is, ha beteljesedik, amit mond, az az Úrtól van, ha nem történik meg, akkor nem az Úr mondta. Sokféle prófécia, az Úrnak tulajdonított tanács jelenik ma meg, jó, ha mindig az Úr Jézusra nézünk, és Rajta keresztül vizsgáljuk meg, amit hallunk. Mindent az igével vessünk egybe, és ami egyezik a teljes Írással, azt komolyan lehet venni. Ami nem áll meg az igén, az hamis üzenet, arra ne figyeljünk. A megtévesztés szelleme mindig működik, ma különösen is megerősödött, azonban a kereszt szilárd pont, és az Úr igéje ma is tanácsol.

Az Úr Jézus a vihar ellenére is megérkezik Gadarába, mert aki felé elindul, ahhoz meg is érkezik (Mk 5,1-20). Őt semmi sem tudja visszatartani vagy megakadályozni. Az Úr a megkötözöttekért is jött, azokért, akiken már senki nem képes segíteni. A reménytelen és esélytelen emberek reménysége is Ő. Amikor és ahol az Úr Jézus Krisztus megjelenik, ott mindig van remény az újrakezdésre, a talpra állásra, az életre. Ő maga a remény.

Amikor kiszállnak, szembejön Vele egy tisztátalan lélektől megszállott ember, nagyon rossz állapotban van. De ez a találkozás nem véletlen, érte jött Jézus. Ezért az emberért indult el és állta ki a vihart, és érte megy majd a keresztre is. Jézus számára ő is ember, még ilyen állapotban is ember. Csodálatos, az Úr nem fél, és nem viszolyog, hanem áll vele szemben. Eljött, és az emberé a lehetőség, és ő él is vele. Kiált. Ebben benne van minden, az addigi szenvedés és a szabadulás utáni vágy, amit leborulásával is kifejez. Az Úr itt van, megközelíthető, értünk jött, és mehetünk Hozzá, amint vagyunk.

Meglepő, amit mond, azt várnánk, segítséget kér, de nem ez történik, hanem azt kéri, ne gyötörje. Akkor értjük meg, ha látjuk, ez már a tisztátalan lélek szövege, ő nyilvánul meg. A gonosz számára gyötrelmes a Jézussal való találkozás, képtelen a szentet és igazat elviselni, nem tud Jézus közelében lenni. A gonosz zavarttá válik Jézus jelenlétében, mert tudja, hogy Jézus a nagyobb. Ahol az Úr megjelenik, onnan a gonosznak távoznia kell. Meneküljünk az Úrhoz, Ő az igazi oltalom. Aki Hozzá megy, az lecsillapodik, attól távol kerül a gonosz. 

Jézus felszólítja, hogy menjen ki az emberből. Nem kérdezi, akarsz-e kimenni, sőt, az embert sem, akarsz-e meggyógyulni. Miért? Mert a gonosznak nincs helye az emberben. Ez nem Isten szerinti állapot, Ő fel akar ebből szabadítani. A gonosz befolyása rabszolgahelyzet. Ő uralja le az életet. Azonban Jézus felszabadít. A gonosznak távoznia kell, akár akar, akár nem. És ő tudja is, hogy mennie kell.

 Mi a neved? Ez jó kérdés! Ezt meg kell válaszolni. De nem lehet mellébeszélni. Azt kell mondani, ami igazából vagyok. Nincs már polgári neve, csak Légió. Mi a valós nevem? Azért kérdezi az Úr, hogy így tudatosodjon bennem is: szabadításra van szükségem. Egyszer ki kell mondani, nem az vagyok, akinek gondoltam magam. Jézus előtt jó helyen mondjuk ki. A Szabadító itt van!

A Légió nevéhez mérten pusztító. Távoztában is elveszi az életet. Igaz, nem emberét, kétezer disznóét. Ebből is kitűnik, hogy sokba kerül az ember élete. De Jézus mértéke más, mint a miénk, neki az ember mindent megér. Többet érünk neki minden anyagi jellegű dolognál. Vajon mi mit választanánk: a disznókat vagy az embert? A gadaraiak a disznót választják, ilyen áron nem kell Jézus. Jézus pedig majd az életét is odaadja értük.

Az ember megszabadult, Jézus ismét összerakta széthullt személyiségét. Nincs szükség emberi praktikákra, orvosságokra, ami széthullott, azt Ő összerakja. Hatalma van széthullt életünk felett is. Bátran forduljunk Hozzá. Valóban Ő az egyetlen remény. Eszénél van, tudja, kicsoda, és tisztában van azzal is, ki szabadította meg. Hálából Vele akar lenni. Aki átéli a kegyelmet, az Jézusnak akar élni. De Jézusnak élhet a maga városában is. Ott kell megélni a hitünket, és bizonysággá lenni, ahol Ő akar látni.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.

Jézussal a viharban

U

runk ismeri szívünket, tudja, mennyire csalárd is az (5Móz 17,1-20). Képes mindig Istent megrövidíteni. Azt gondolja, hogy neki kevesebb marad, ha az Úrnak adja a legjobbat. Ilyenkor mindig elfeledjük, hogy mindent Tőle kaptunk. Ha Ő nem ajándékozna meg mindennel, akkor semmink se lenne. Isten a legjobbat várja, mert Ő is a legjobbat, a legtöbbet adta. Önmagánál többet nem adhat. És pont ezért utálja, ha be akarjuk csapni, ha úgy gondolkodunk, Istennek jó az értéktelen, a selejt is. Bizony, hányszor vagyunk úgy, hogy életünk, erőnk javát saját dolgainkba fordítjuk, a megélhetés hajkurászásába öljük bele, és Istennek adjuk erőtlen, gyenge magunkat. Aki igazán megtapasztalta az Úr kegyelmét és szeretetét, az kész még ifjúkorában Neki adni magát. Az kész fiatalon is Neki élni, figyelni akaratára, és megcselekedni, amit mond. Lehet, hogy keményen hangzik, hogy van, amit az Úr utál, vagy úgy gondoljuk, nekünk ezt már nem kell komolyan venni. Csakhogy Isten komolyan vesz minket, teljes új életet és üdvösséget kínál Krisztusért. Ő nem félmegváltást vitt végbe, hanem teljeset. És az Úr is élete teljében adta magát értünk a kereszten. Nem magának élt, és nem mondta, majd ha én is mindent úgy felépítek magamnak, mint a többi ember, jöhet a kereszt. Nem tolta ki a keresztet öregkorára, betegsége idejére. Ő teljes erejével lépett fel a bűn ellen, és fordult oda hozzánk, és emelt fel a mélyből. Ezért dicsérjük Őt, és már most szenteljük Neki életünket. Uram, itt vagyok, küldj el engem.

Az Úr komolyan veszi népe tisztaságát, és nem tűri, hogy bálványok, vagyis hamis istenek felé forduljon. Miért nem tűri? Mert tudja, hogy ez csalás. A bálványok becsapnak, képtelenek rajtunk segíteni. Bálványimádás  az égitestektől való félelem vagy a hozzájuk való igazodás. A horoszkóp, a jóslás ma is bűn és megtévesztés. A gonosz ezek által akar az Úrtól távol tartani. Sátán célja nem az, hogy ne higgyünk, hanem az, hogy ne az Úr Jézusban higgyünk. Ne Tőle várjunk segítséget. A pogány világ hamis istenei a névleges keresztyénségben is meghonosodtak. Egyedül az Úr az igazi segítség, és aki Őt segítségül hívja, az meg is tapasztalja ezt. Ma is Ő tud megszabadítani szenvedélyek hatalmából, Ő törli el bűneinket és ajándékoz meg új szívvel.

Fontos még a királytörvény is, amellyel az Úr előre jelzi, eljön az idő, amikor más népekhez akarnak igazodni. Pogány népek mintáját veszik át. És ez szomorú. Mindig megdöbbentő, amikor mi tanulunk a világtól, és nem a világ tőlünk. Isten gyermekei számára nem minta a pogányok életvitele, szokásai. Akkor sem, ha a tolerancia jegyében elvárják tőlünk. Ez azt jelzi, hogy az Úr tanítványai mindenben Őhozzá igazodnak. És ez lehet, hogy nem fog tetszeni a világnak, de mi Krisztust követjük.

Az Úr elmondja, ha majd királyt választanak, ki legyen a király. Akit az Úr kiválaszt, ez az első kritérium. Ugyanilyen fontos, hogy az Úr Jézus szolgálatába olyan emberek kerüljenek, akiket maga az Úr hívott el. Vagyis meg vannak győződve elhívásukról. Az is lényeges, hogy maguk közül válasszák, tehát olyan ember legyen, aki ismeri az Urat, az Ő népéhez tartozik. Olyan személy legyen presbiter, gondnok, aki szereti az Urat és az Ő népét, és maga is közéjük tartozik.

Az elhívást az életvitel pecsételi meg. Akit az Úr hívott el, annak nem a meggazdagodás a cél, hanem a szolgálat. Lényeges a házassága is, ezt is az Úr akaratához igazítsa. A nem hívő házastárs könnyen eltéríthet az Úrtól.

Ez a tanítványság: követni Jézust, és rendelkezésére állni mindenkor (Mk 4,35-41). Mások az este beálltával, egy egész napos tanítás és gyógyítás után elvonulnának pihenni. Fáradt vagyok, pihennem kell. A szolgálatnak, a Jézussal létnek is vannak határai. De nem Jézusnál. Ő este nem pihenni megy, hanem feladata van. Van célja, várja egy megkötözött ember, a tanítványokat pedig egy próba. 

Már az is próba, hogy vajon este fogják-e követni? Hallgatnak Rá, vagy mennek haza? Hiszen otthon is van feladat, meg annyi érdekes és szórakoztató dolog várja őket. Nekik is jár a pihenés, megérdemlik. Mi legtöbbször így gondolkodunk, azonban Jézus tanítványai követik a Mestert. Nemet mondanak vágyaikra és a tömeg népszerűsítésére. Mert bizony, nem is volt olyan rossz hallgatni az emberek dicséretét. Mert nagyon is szeretjük, amikor dicsérnek minket, elismerik képességeinket. Gyakran az Urat illető dicséretet is magunknak igényeljük.

Ő már a hajóban volt, ez is jelzi, nekik kellett dönteni: mennek Jézussal, vagy maradnak, és ők Jézust választották. Kit választunk mi? Megyünk Vele akkor is, amikor mások maradnak? A kényelmet választom, vagy az együtt hajózást az Úrral?

A következő próba a szélvihar. Bizonyára meglepetésként élték meg. Nem gondoltak arra, hogy ha Jézus a hajóban, lehet vihar. Erre azonban számítanunk kell. Mert a tanítvány élete nem sétahajózás. Nem arról van szó, hogy üdülés címén lehajókázzuk az életet. Nincs más dolgunk, mint lebarnulni. A vihar a hitünket próbálja meg. Mit teszek? A régi tapasztalatokra, szakmai tudásra építek, vagy azonnal az Úrhoz fordulok? A tizenkettő maga próbálta megoldani a helyzetet, elvégre kiváló hajósok voltak, és nem is ez az első viharuk. De minden vihar más. Más volt, amikor halászként élték át. Miért volt az más? Mert akkor Jézus nélkül éltek, és nem a megszállott ember megszabadítása volt a cél. Amíg élték a mindennapi életüket, a megélhetéssel törődtek, és halálra fogtak ki halakat, addig az ördög nem törődött velük. Így van ez ma is, amíg a saját megélhetésünk a legnagyobb gondunk, addig az ördög nem törődik velünk. Akkor válunk számára ellenségekké, amikor az Úr Jézus nevében a halálból életre segítünk embereket.

A viharral a gonosz Jézus Gadarába való megérkezését akarta megakadályozni. Jó terep volt az a számára. Az emberek a kezében voltak. Jobban szerették a pénzt és saját magukat mindennél. A tanítványok nem fordultak azonnal az Úrhoz, ezért veszélybe kerültek. Ne hagyjuk aludni Jézust. Nem elég tudni Róla, hanem forduljunk Hozzá, hívjuk segítségül. Mert ami tegnap rutinfeladat volt, Jézus nélkül, az ma veszélyforrás, ha Jézus nevében tesszük. Az ördögöt bosszantja, amikor lelkeket akarunk menteni, és komolyan vesszük az Úr szavát.

Azonban jó, hogy az utolsó pillanatban Hozzá kiáltanak. Rádöbbennek, itt van Jézus, nem vagyunk magunkban. Olyan jó, hogy az utolsó pillanatban is kiálthatunk, ha még tudunk eszmélni. Az Úr meghallgatja ezt a kiáltást, annak ellenére, hogy Őt okolják. Milyenek is vagyunk. Mindjárt az Úr a hibás, nem törődik velünk. Soha nem gondoltad még: nem törődik velem az Úr? Pedig Ő nem ígérte, hogy nem lesznek viharok az övéi életében, de azt igen, hogy velük lesz a világ végezetéig. A viharban is jelen van, és hívhatjuk Őt.

Először a vihart dorgálja meg az Úr.  Hallgass el, némulj meg! És a vihar elhallgat és megnémul, csendesség lesz. Megláthatják: Jézus Úr a természet tomboló erői felett is. Hiszem-e én ezt? Bízom-e benne az elemek tombolása idején is? Csodálatos hatalom, szavára csendesség lett. Igen, Jézus szavára a külső és a belső viharok ma is lecsöndesednek. Sőt, nincs is más, aki le tudná csendesíteni viharainkat, csak egyedül Ő. Nincs szükség nyugtatóra, elég egy szó. Ha Hozzá fordulunk, nem kell a nyugtató, mert Ő a szív nyugtatója. Benne nyugszik meg, csendesedik le a szívünk, az idegrendszerünk.

Az Úr megkérdezi, annyi mindent láttatok már, és még mindig nincs hitetek? Vajon mit szól, amikor minket lát? Még mindig nincs hitünk? Természetesen, nem arra kíváncsi, tudjuk-e az Apostoli Hitvallást, a Heidelbergi Kátét, hanem hisszük-e a viharok, az ellenség támadása idején, hogy Ő Úr mindenek felett. Hiszem-e, hogy Neki ma is van hatalma a gonosz mindenféle erői felett?

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a ten-

geren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd

fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem,

Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad ár -

nyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyó -

gyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamis -

ság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tiszto-

gasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem

és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.

Mustármag

A

z ünnepek megtartására hívja fel övéi figyelmét az Úr (5Móz 16,1-21). Három fontos időszakot helyez a szívükre: a páskát, a hetek ünnepét és a lombsátrak ünnepét. Ezek az ünnepek az Úr munkájára, a szabadításra és az élet Úrtól jövő áldásaira mutatnak. Az ünnep megtanít megállni és kiszakadni a hétköznapok forgatagából. Ez a megállás az Úrért történik. Azért állhatok meg, hogy Vele legyek. Neki szenteljem azokat a napokat. Szükségünk van az Úr jelenlétének megtapasztalására, arra, hogy Ő személyes Isten. És Ő szereti az embert, Vele akar lenni. De én akarok-e Vele lenni?

A páska az egész életet meghatározza, mert az egyiptomi rabszolgaságból való szabadításra emlékeztet. A bűnből, a régi életből való szabadítást soha nem feledhetjük. Mindennap emlékezzünk meg arról, milyenek voltunk és honnan emelt ki, mentett meg az Úr. Mindennap tekintsünk fel a keresztre, és lássuk meg, mibe került az életem Istennek. Fontos az Úr munkájára való emlékezés, és ez eszünkbe juttatja azt is, milyen volt az Úr kegyelme nélkül az életünk. Soha nem feledhetem el: rabszolga voltam, és ma is kegyelemre szoruló ember vagyok. Ez megóv a gőgtől, az elbizakodottságtól.

Az is olyan csodálatos, hogy ezek az ünnepek egy hétig tartottak. Egy egész hét az Úrral. Ilyenkor semmi nem fontos, csak Ő. Mennyi időt töltök az Úrral? Van-e egyáltalán olyan idő, amit teljesen Neki szentelek, amiben csak Ő a fontos nekem?

A páska, a húsvét utáni ünnep, a pünkösd, az a csodálatos nap, amikor az Úr Jézus elküldte a Pártfogót, elküldte az Atya ígéretét, és Aki által mennyei erővel töltekezhetünk fel. Ünnep-e ez még nekünk?

Várjuk üres szívvel az Úr Lelkét, kérjük, hogy töltse be szívünket. Isten Szentlelkének munkája nélkül erőtlenek, hatástalanok vagyunk. A Lélek mutat rá bűneinkre, és mutatja meg a megoldást is. A pünkösd az Úr szívünkbe való költözéséről szól. Isten már nincs távol, egészen közel jön, a szívünkig. Jelen van mindennap, tanít, vezet, megerősít, és tovább segít, amikor feladnánk a Neki való szolgálatot. A Szentlélek nem az egyéni életünket felpörgető, csúcsra járató segédeszköz, hanem Isten. Nem a mi életünk jobbá tételét segíti elő, nem az anyagi bővelkedésünket viszi végbe, hanem képessé és késszé tesz Isten szerinti életre. A Lélek által lehetünk igazi, élő tanítványai az Úr Jézusnak. A tanítvány pedig Neki és nem önmagának él.

Az ige határozottan rámutat: senki ne üres kézzel jelenjen meg az Úr előtt. Hiszem én, hogy az Úr előtt jelenek meg, amikor istentiszteleten vagyok? Jelen van az Úr! Hogyan jövök? Mit hozok Neki? Ő a teljes szívemet, az egész életem odaszentelését kéri. Oda tudok adni Neki mindent? Kimondtam már: itt az életem, és kezdj vele, Uram, amit Te akarsz? Odaadtam terveimet, anyagi javaimat - Tőled kaptam és Neked adom, Uram, használd fel országod építésére. Ha egy hónapban egyszer egy nap üzletben elköltött összegét ajánlanánk fel az Úrnak, sokkal gördülékenyebbé válna az Úr ügye. Nem jelentene problémát az evangélium másokhoz való eljuttatása.

Ne üres kézzel menjünk az Úr elé. Mit viszek? Viszem-e azokat az életeket, akikért imádkozom, hogy megismerjék Istent? Fontos-e számomra még az, hogy mások is átéljék Isten kegyelmét?

Jó elgondolkodni, hogyan állunk a magunknak emelt emlékhelyekkel, oszlopokkal, táblákkal? Az Úrnak nem tetszik, amikor Őhelyette magunkat emeljük ki és ünnepeljük. Ezen a téren is bűnbánattal kell Elé állnunk, és változtatni a gyakorlatunkon.

Mihez hasonlítsuk Isten országát, teszi fel a kérdést az Úr Jézus (Mk 4,30-34). Miért? Mert Isten országa egészen más, mint a földi országok. Másként jelenik meg a világban, más jellemzői vannak. A benne élők is másképpen élnek, viselkednek, más vágyak hajtják őket, mint azokat, akik a világban vannak.

A mustármaghoz hasonló, tehát külsőre kicsinek és jelentéktelennek tűnik. Ha valaki meglátja, úgy gondolja, nem érdemes elvetni, úgy sem lesz belőle semmi. Így van Isten igéje is, a sok világi módszernél, tanításnál, a hangzatos emberi beszédeknél sokkal egyszerűbb, és jelentéktelennek tűnik. Hányszor mondják, Biblia, minek, mire lehet vele menni? Vannak már modern szakkönyvek, azok megmondják ma, mit és hogyan kell tenni. Megtanulhatjuk a szakemberektől, miképp lehetünk sikeresek, hogyan válhatunk gyorsan gazdaggá, de tanácsot kapunk lelki problémáink kezelésére is. Azonban azt láthatjuk, hogy ezek a szakkönyvek sem adnak megoldást. Egyre több a probléma, egyre üresebbé, kiégettebbekké válnak az emberek. Akkor mi a megoldás? Az Úr Jézus Krisztus. Olyan jó, hogy jöhetünk Hozzá, akkor is, ha esetleg hosszú évekig nem kerestük. Ő vár, és kínálja kegyelmét. Megbocsátja bűneinket, és Vele mehetünk tovább.

Isten az Ő igéjét adta nekünk, amit bele kell juttatni a földbe, el kell vetni. Lényeges, hogy hirdessük az igét, akkor is, ha jelentéktelennek tűnik. Ne a külsőre figyeljünk, hanem a tartalmára. Az igét ne adjuk fel, hanem hirdessük azzal a hittel, hogy erő, élet van benne. Ha belejut a talajba, majd elvégzi a munkáját, és láthatóvá válik.

Az Úr Jézus munkája is jelentéktelennek tűnt, néhány halász és egyszerű ember, aztán a Lélek által egyre nagyobbá lett. Ne adjuk fel, ha az Úr nevében végezzük munkánkat, és jelentéktelennek tűnik. Nem nő olyan gyorsan, mint más, nincs azonnal érzékelhető eredménye, nem hoz sok pénzt. Ne csüggedjünk, mert ha Isten országát hirdetjük, a maga idejében meg fog mutatkozni. Nem versenyre megy, és ha bejut a talajba, és ott beindul az élet, egyre nagyobbá lesz. Isten országa tartós munkát végez. Egyre erősebbé válunk, és az életünk nemcsak magunknak, hanem mások számára is élvezhető lesz.

Az egyház is terebélyessé vált. Sok, az életbe belefáradt ember talál az árnyékában megnyugvást és új reményt. A gyülekezet azért van jelen, hogy odamenekülhessenek az ördög által kiszipolyozott emberek. A gonosz sokakat akar tönkretenni, de az Úr meg akar menteni. És ezt a munkát ma is végzi övéi által. Erőnk nem magunkban, hanem az Úrban van.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.

Elengedés

A

z Úr tanítja népét az Ő országa rendjére (5Móz 15,1-23). Mert Isten országában nem alkalmazhatjuk azokat a szokásokat, amiket korábban a magunk világában használtunk. Itt nem más emberek véleménye, szokásjoga az érvényes, hanem Isten útmutatása. Miért? Mert Isten népének minden tagjára odafigyel, fontos neki az is, aki eladósodott vagy szolgává vált. Mire tanít az Úr? Az elengedésre. Ez az országának alaptörvénye, az elengedés. Ez azt jelenti, hogy a hetedik esztendő végén minden adósságot engedjenek el. Ha a felebarát abba a helyzetbe jutott, hogy nem tudja megfizetni az adósságot, a hetedik esztendő végén el kell engedni. Isten gyermekét nem a másik tönkretétele motiválja, hanem a segítés. Elengedem, hogy talpra állhasson, újat kezdhessen.

Mindezt nem csupán parancsolja és elvárja az Úr, hanem Ő maga is eszerint cselekszik. Országára ez a jellemző. Azért küldte el az Úr Jézust a világba, hogy Általa elengedje bűn-adósságunkat. Mi sem tudunk fizetni, de eljött az Úr és kifizette a kereszten az adósságot. Az Atya pedig ezért elengedi a tartozást. Így azután adósság nélkül, tiszta lappal, szabadon kezdhetek újat.

Megtanít az Úr odafigyelni a bajban lévő, szegény felebarátra. Aki átélte az Úr szabadítását, gondoskodását, az észreveszi a másikat, és örömmel segít rajta. Ismeri az Úr a szívünket, ezért figyelmeztet: ne engedjünk az istentelen gondolatnak, ami azt sugallja, ne segíts, mert közel van az elengedés éve, és nem kapod vissza, amit adtál. Isten gyermeke tudja, hogy ő olyat és annyit kap az Úrtól, ami megfizethetetlen. Azt kéri az Úr, hogy szívesen adjunk annak, aki segítségre szorul. Jó megvizsgálni a szívünket, tudunk-e örömmel és szívesen segíteni annak, aki ránk szorul.

Az elengedés évének a törvényében az emberi élet értékének védelme nyilvánul meg. Az élet fontosabb az anyagi érdeknél. Akkor is bocsássák szabadon a rabszolgát, és engedjék el az adósságot, ha ezáltal haszontól esnek el. Milyen csodálatos is lenne, ha a mai ember szívét is az élet védelme töltené be. Ha nem a haszon vezérelne, hanem meglátnánk a hitre jutóban a testvért. Ahogyan Pál apostol megláttatja Filemonnal  Onézimuszban az értékest, a hasznost. Szökött rabszolga volt, büntetést érdemelt, de Krisztusban új emberré lett. Ezért kéri Pál, hogy most már az új embert lássa meg benne, bocsássa meg a múltját, engedje el tartozását, és adjon neki esélyt az új életre. Isten esélyt ad egy új, krisztusi életre. Urunk adjon ma nekünk is ilyen élet- és emberlátást. Meg is változna körülöttünk a világ, ha így viszonyulnánk a másikhoz. Ennek a magatartásnak az alapja, hogy én magam is átélem: adós vagyok, de Krisztusért Isten elengedi a tartozásom. Az Úr Jézussal én is újat kezdhettem. E nélkül a megtapasztalás nélkül nem megy.

Lényeges még, ha adunk az Úrnak, mindig értékest adjunk. Az adakozás ne selejtezés legyen. Amit én már nem tudok használni, ami nekem már értéktelen, az jó lesz majd Istennek vagy a másik embernek. Isten mindig a jobbat adja. A régi, rossz élet helyett ad egy egészen újat. Olyat ad, amihez nincs fogható. Amint azt a kánai menyegzőben is átélték. Amit az Úr Jézus adott, az jobb annál, amit az emberek tettek az asztalra. Az Úr mindig jobbat ad. Ő adja a legjobbat.

Az Úr Jézus ezekben a példázatokban Isten Országáról beszél (Mk 4,26-29). Bemutatja, miként is működik. Vetőmaghoz hasonlítja mai igénkben. Olyan, mint a vetőmag, amit bele kell juttatni a földbe. Ezt tette az Úr Jézus is. Hirdette az igét, mert tudta, ha változást akar, akkor az igének el kell jutni az emberekhez. Bele kell kerülnie Isten szavának a szívünkbe. Az ige visz végbe változást.

Benne van az is, hogy a változás, az új élet érdekében vetni kell, mégpedig az igét. Saját életünkben is az Úr szavára van szükség. Fontos, hogy folyamatosan foglalkozzunk vele. Engedjük, hogy átjárja a szívünket, egész lényünket.

Amit megértünk, azt adjuk tovább. A mi feladatunk is másokat Isten országával megismertetni. Beszéljünk Isten dolgairól az embereknek. Fontos még annak a felismerése, hogy a változást nem mi, hanem az ige viszi végbe. Itt nincs semmi erőlködés. Az ember csak elveti a magot, a többit pedig rábízza. Miért? Mert a magban életerő van. Ha bejut a talajba, elkezd munkálkodni. Így van ez a mi életünkben is. Isten szava erőtől, élettől duzzad, ha bekerül a szívbe, és tovább gondozzuk, elvégzi munkáját. Azonban nem lehet erőltetni.

Isten országában lényeges elem a türelem. Várjuk ki, amíg kikel az elvetett mag. Csak az kelhet ki, amit elvetünk, de ha vetettünk, legyünk türelmesek. Idő kell, amíg a magból új növény, majd termés lesz.

Magától terem a föld, de ez a magától már az elvetett magra vonatkozik. Ez már nem a megműveletlen földről szól, amely magától csak tövist tud teremni. Itt a magától azt jelezi, hogy emberi segítség, sürgető magatartás nélkül. Az ember feladata, hogy vesse el a magot, a növekedés azonban Isten munkája. Pál apostol is tisztában volt ezzel. Tudta, hogy ő vet, Apollós öntöz, de a növekedést Isten adja. A sürgetés nem hoz jó eredményt. Várjuk ki, amíg magától terem. Vessünk reménységgel, és várjunk türelemmel Isten munkájára.

Jézus, világ Megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek

fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást re-

ménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled hal-

nom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem,

Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven

Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled

élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt ke-

resztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, ve -

led élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert

nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megér-

demlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s

benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom:

Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

Isten áldásával.

Jegyezzétek meg!

M

ózes határozottan kijelenti: Izráel népe Isten gyermeke (5Móz 14,1-29). Igen, ők Isten gyermekei, és jó, hogy ezt így látja. Az Úréi ők, az Ő tulajdonai. Hogyan tekintek magamra? Látom és határozottam tudom, hogy az Úré vagyok? Övé már az életem?  Hogyan lehetek az Övé? Nem a fizikai születés által. Attól még nem vagyok Isten gyermeke, hogy beleszülettem egy nép tagjai közé vagy egy felekezetbe. Ahhoz, hogy az Övé legyek, oda kell járulnom az Úr keresztjéhez bűnbánattal és alázattal. Isten gyermeke kegyelemből, hit által leszek. Átélem a bűn hatalmából való megszabadíttatást, és innentől kezdve Őt követem.

Az Úrhoz való tartozásnak van következménye. Ez nem elméleti dolog, Isten gyermeke vagyok, hanem azt jelenti, most már Őneki élek, és nem magamnak. Ezt írja le Pál apostol: „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15). Az Úr Jézushoz tartozom a kereszt által, és ez azt eredményezi, hogy annak élek, Akié vagyok. Most már az Úr az életem Gazdája, és Neki engedelmeskedek örömmel és hálás szívvel. Krisztushoz tartozni hatalmas belső öröm, Ezt csak akkor tapasztaljuk meg, amikor átéltük, mit jelent a bűn szolgájának lenni. Amikor megtapasztalom tehetetlenségem, és kiáltok az Úrhoz. A szabadítás az Úr munkája, és amikor végbemegy, megtelik a szívem örömmel és hálával. Kialakul bennem, hogy Szabadítómat akarom szolgálni. Mert ez a szolgálat szabadságot kínál. Ő nem belőlem él, hanem értem élt. Életét adta értem.

Innentől kezdve világossá válik, hogy úgy is akarok élni, ahogyan azt Ő kijelenti, ahogyan országában megköveteli. Ezt meg kell tanulni. Igénkben is ez történik. Mózes rámutat: mivel átélték a szabadítást, nem élhetnek úgy, mint a népek fiai, akik nem ismerik Istent. Az ő mintájuk az Úr, törvényük Isten igéje. Semmilyen területen nem lehet már minta a nem hívők élete. Meg kell tanulni, mit mond Isten ezekre a helyzetekre. A gyászt se úgy éljék meg, ahogyan a környezetük. Miért? Mert ők reménytelenül gyászolnak. Nem ismerik Istent, így a halál végállomást jelent. Félelmetes a halál Isten nélkül. Mi azonban ismerjük azt, Aki legyőzte a halált. Vele már nem félelmetes, mert tudjuk, hogy akinek az élete az Övé, az a halál által Hozzá fog menni. Aki ebben a világban az Úr Krisztussal élt, az a halál után is Vele fog élni örökké. És mindez kegyelem, amit földi életünk során kaphatunk meg.

Igénk szívünkre helyezi: úgy éljünk, hogy látszódjon, kinek a gyermekei vagyunk. Legyen felismerhető a döntéseinkből, a mindennapi életvezetésből, hogy Isten fiai vagyunk. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei. Ha az Övéi vagyunk, a Lélek vezetni fog. És ez meg fog látszani. A Léleknek gyümölcse van, ami látható és fogyasztható.

Az Úr gyermeke másképp viszonyul már javaihoz is. Tudja, hogy Isten áldásának köszönheti azt, amije van, és így önként és szívből ad az Úrnak. Az adakozás, a tized szívből fakad. Önként adom az Úrnak, amit úgyis Tőle kaptam. Oda kell figyelniük a lévitákra, azokra, akik nem kaptak örökséget, a többi felelőssége a velük való törődés. Észre veszem-e azt, akinek nincs, aki rosszabbul él, mint én? A ma embere már csak magára figyel, neki minél több legyen, és nem gondol arra, akinek nincs. Pedig semmit nem vihetünk magunkkal. Az embert nem a javai vagy a pozíciói teszik emberré, hanem szívének tartalma.

Az ige Isten lámpása, és azért adja, hogy a lámpatartóba kerüljön és megvilágítsa a szívünket (Mk 4,21-25). Az igét használatra kapjuk, engedjük, hogy belevilágítson a szívünkbe. Csak akkor van haszna az igeolvasásnak és -hallgatásnak, ha bejut az életembe, ha magamnak olvasom. Uram, világíts bele a szívembe, annak minden zugába. Mutasd meg a tartalmát, és tisztíts ki onnan mindent, ami nem Belőled való. Hadd jöjjön minden Teelőtted napfényre. Ne rejtegessünk semmit, mert előbb-utóbb úgy is napvilágra kerül.

Az Ige azért lett testté, hogy Vele találkozva, Előtte táruljanak fel az eddig rejtett dolgok. Valljuk meg Őelőtte őszintén: Uram, ez vagyok én. A vérfolyásos asszony, miután megérintette az Úr ruháját, őszintén elmondott mindent Neki. Nem takargatta, nem szégyellte, mert tudta, hogy az Úr megbocsát. A bűnbocsánat pedig begyógyítja a sebeket. Nincs más orvosság, mint az Úr megbocsátása.

Azonban a lámpást, a megnyert új életet sem mindegy, hová tesszük. Nem azért kapjuk, hogy elrejtsük, hanem, hogy világítsunk vele. Ti vagytok a világ Világossága, mondta az Úr tanítványainak, ez azt jelenti, vinni kell a világosságot a világba. Azt is üzeni az ige, hogy ne titkoljuk, ne rejtegessük hitünket, mert a fényt nem lehet elrejteni, meg fog látszódni. Arra rendeltettünk, hogy mondjuk el, hiszen a fény jó, az ige életet jelent.

Az Úr azért szól, hogy ne csak hallgassuk, hanem halljuk is meg, amit mond. Vagyis váljon életté, engedelmességgé, valósággá a szava. Jegyezzétek meg, amit hallotok - megjegyzem mindig, amit mond az Úr? Így hallgatom, olvasom, meg akarom jegyezni, hogy mindig bennem legyen? Vagy elolvassuk, elfelejtjük, mert majd elolvasunk egy magyarázatot. De a magyarázat nem az Úr szava. Isten Lelke az igét teszi életté, általa vezet, az ige a lámpás, ami megvilágítja az utat. Ehhez azonban meg kell jegyezni. Vagy, ahogy a zsoltáros mondja, a szívembe kell rejteni, mert a bennem lévő ige őriz meg a bűntől. Az ige nyújt segítséget, amikor bajba kerülök.

Halld, az ég harangi zengnek

1.

Halld, az ég harangi zengnek

Messze földön szerteszét,

Hírül adva mindeneknek

Isten üdvüzenetét.

Áldott Isten nagy kegyelme,

Hogy leküldte szent Fiát!

Benne higgy, s az élet Lelke

Meggyőz benned sírt, halált!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

2.

Jöjj, az ég harangi hívnak,

Vár királyi lakoma.

Vége itt nyomornak, kínnak,

Bűnös elfér mind oda.

Jöjjetek, ti fáradt lelkek,

Jézusunk életkenyér,

Higgyetek, s mindenre leltek,

Jézus mindennel felér.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

3.

Halld, az ég harangi intnek:

Ó, siess, elkéshetel,

Sátán tőre fog megint meg;

Jöjj, hogy egy se vesszen el!

Nézd, az ajtó még kitárva,

Szűk s szoros felé az út,

Hit, remény, szeretet vár ma,

Kívül lelked vészbe jut.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

4.

Halld, az ég harangi zúgnak,

Már az ünnepév közel.

Örvendj, népe égi Úrnak,

Üdvözültek sergivel!

A Király jön nemsokára,

Légy kitartó, kis sereg!

Boldog lesz, ki homlokára

A koronát nyerte meg!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

Isten áldásával.