Nyílj meg!

Minden az Úr munkája, Ő adja népének a földet, és Ő áldja meg majd a munkáját is (5Móz 26,1-19). A termés Isten ajándéka, ezért a nép ebből ad hálaáldozatot az Úrnak. Mit adok én az Úrnak? Mindenem legjavából adok Neki, és így is kifejezem a hálámat? Mennyire érinti a hála a javaimat? A szavak mellé tudok-e anyagi hálaáldozatot is felmutatni? A hálaáldozat vallástétellel is együtt jár, megvallják hitüket, bizonyságot tesznek Isten munkájáról. Ez a bizonyságtétel szívből jön és természetes. Látom-e az Úr munkáját az életemben, és tudok-e róla beszélni? Meg tudom-e vallani mások előtt is, hogy kicsoda nekem az Úr?

Az előttünk lévő hitvallás elmondja, kik voltak, és hogyan lettek Isten népe. Mondjuk el, kik is voltunk, mielőtt Isten gyermekei lettünk. Mondjuk el korábbi útjainkat, és mutassunk rá: kegyelem az, hogy itt lehetünk. Isten munkája, ha elmondhatom, hogy az Övé vagyok.

Izráel soha nem felejtette el, hogy Egyiptomban elnyomás alatt élt, a világ fölébe nőtt. A világ mindig ránk akarja tenni a kezét. És ma is úgy munkálkodik, mint régen. Előbb megengedi, hogy megerősödjünk, aztán érezteti hatalmát. Kezemben vagy, tőlem kaptad, ezért tedd azt, amit mondok neked. A világ célja, hogy az ember és benne Isten gyermekei is rabszolgájává váljanak.

Azonban van kiút, van szabadulás. Nincs soha olyan élethelyzet, amiből ne lenne szabadulás. Azonban ehhez meg kell látni, hol vagyok, rabszolga vagyok. Amíg jól érzem magam Egyiptomban, addig változás sincs. A szabaduláshoz kiáltani kell. Segítséget kell kérni az Úrtól. Kiálthatok ma is, ez azt is üzeni, nem kell magam próbálkozni, az Úrhoz fordulhatok. Olyan jó olvasni a bizonyságot, az Úr meghallja a kiáltást. A tékozló fiú szívéből némán felhangzó kiáltást is meghallotta az Atya. Vagy a kánaáni asszony kiáltását, amikor lánya érdekében kiált a Megváltóhoz.

Hálaáldozat és leborulás. A föld termésének java az Úré, de mindez őszintén, leborulok Előtte. A leborulás kifejezi: Isten Úr az életem felett. Meghódolok Előtte. Van-e meghódolás az Úr előtt, amikor elismerem hatalmát, és kész vagyok Neki engedelmeskedni? A hála Istenhez visz, aztán odafordít a másik ember felé. Ahhoz, aki bajban van, az élet perifériájára került. A hála megtanít adakozni, ne csak én éljem fel, amit kaptam, hanem gondoljak arra, akinek nincs.

Az Úr Jézus elhagyta Tírusz és Szidón határát, de ottmaradt két meggyógyult ember (Mk 7,31-37). Az asszony és a megszabadult lánya elmondják majd, mi történt velük. Ők majd beszélnek Jézusról, a szabadulásról. Ők majd elmondják másoknak is, hogy van reménység a bűn, a gonosz hatalmából való szabadulásra. Eljött Jézus, és aki odamegy Hozzá és segítségül hívja, annak az élete mássá lehet.

Elgondolkodtam, mit hagyok én magam után? Maradnak-e megváltozott életű emberek? Maradnak-e utánam olyanok, akik vallást tesznek az Úr munkájáról, akik elmondják, hogy általam ismerték meg Jézust?

Eddig nem tűnt fel, de most megláttam: a Tízvároson keresztül ment le a Galileai–tengerhez. A tízváros területén található Gadara, tehát az Úr felkereste ezt a területet, az is lehet, hogy találkozott a gadaraival, és erősítette őt. Az Úr lelkigondozást végez. A találkozás megerősít, és lehetőséget ad a növekedésre is. Találkozni Jézussal a reggeli Bibliaolvasás által, csodálatos lehetőség. Minden perc azért adatik, hogy átéljük jelenlétét, megtapasztaljuk kegyelmét. Azt is jó látni, hogy az Úr keresi fel ezt a nehéz terepet. Elküldték onnan, de Ő nem mond le róluk. Azt is keresi, aki elküldi, és ad lehetőséget a korábbi döntés megváltoztatására.

Egy süketnémát vittek Hozzá, milyen jó, hogy mindenütt vannak emberek, aki beteg vagy megrekedt társukat Jézushoz viszik. Ezek az emberek felismerték, hogy Jézus a megoldás. Meglátták: Hozzá kell vinni azt, akinek szeretnénk, ha megváltozna az életük. Ők nem tudták meggyógyítani, de elvitték Jézushoz, mert hitték, hogy Ő tud segíteni. Ez az én célom is? Jézushoz vinni azokat, akiknek valahol megrekedt az életük? Hiszem én, hogy az Úr segíthet? Hiszem, hogy ma is lelki és testi gyógyulást tud adni?

Az Úr ezzel az emberel is foglalkozik. Speciális gyógymódot alkalmaz, mert Ő nem sablon szerint munkálkodik. Mindenkinek az életét egyénileg közelíti meg. Mert a Lényeg, hogy felismerjük, Kicsoda Ő. Ami azonban lényeges, és mindig alkalmazható: a feltekintés és a fohászkodás. Az Úr Istenre tekint, jelzi, Tőle jön a segítség. A fohász pedig szavakban is megmutatása: az Atyát kéri. A problémánk megoldó eszköze az imádkozás. A legnehezebb helyzetben is beszélhetünk Urunkkal.

Azt még szabad meglátnunk, hogy a gonosz mindig a hallást és a beszédet igyekszik megbénítani. Azon fáradozik, hogy ne halljunk, ne halljuk meg az igét, az Úr üzenetét. Sok éven át ott ülhetünk a gyülekezetben, és mégsem halljuk meg, amit Isten mond nekünk. Ha pedig meghalljuk az üzenetet, a szánkat bénítja meg, hogy ne mondjuk el, amit az Úr üzent vagy cselekedett. Trükkösen teszi ezt a gonosz, mert nem tesz némává, csak úgy terel, hogy mindenről tudjunk beszélni, csak az igéről ne.

Azonban Jézus így szól: Nyílj meg! És amikor ezt Ő mondja, akkor meg is nyílik a szív és a száj. Kérjük Őt, hogy nyissa meg a fülünket, hogy mindig halljuk, amit mond, és amit meghallunk, azt éljük, és tegyünk róla szavakkal is bizonyságot. Még Jézus tiltása sem tudja bennük tartani a vallomást, el kell mondani, amit átéltek. Ha nem tudunk beszélni, az jelezheti azt, hogy még nem történt bennem semmi, még nem találkoztam az Úrral, és nem éltem át bűneim bocsánatát, nem kaptam új életet. Aki mindezt megtapasztalta, azt nem kell noszogatni, annak a szívéből élő víz folyamai áradnak. Aki élő és állandó kapcsolatban van a forrással, abból mindig árad az élet vize.

Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem, :/: Eljöttem, elhoztam neked, amit ke-

zedből nyertem: Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy

kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél, :/: Még rólad mit sem tudtam

én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált két kezed, Már elválasztál engemet, Hogy

társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a bé -

ke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei szent tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly

kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret,

Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tége-

det hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet

Magaddal: nagy örömmel!

Isten áldásával.

Morzsa

A

 mindennapi élethelyzetekre, előre nem látható események megoldására kap útmutatást Izráel népe (5Móz 25,1-19). Isten jól felkészíti övéit, mindenre van gondja, és Őt nem éri meglepetés. Nem jöhet semmi váratlan, semmi, amire ne készült volna. A felkészítésben a hangsúlyos az Isten országára jellemző rend, mert minden, ami benne történik, az bizonyságtétel is más népek felé. Isten mai népe sem élhet akárhogy, mindaz, ami vele és körülötte történik, bizonyságtétel. Kérjük Urunkat, hogy ne legyünk rossz bizonyságok, ne eltávolítsuk Tőle az embereket, hanem inkább vonzzuk Hozzá, azokat, akik valóban keresik Őt.

Megjelenik az életért, a tetteinkért való felelősségvállalás, ha vétkezik valaki, büntetést kap. Negyven botütés a maximum, ez is szabályozva van, nehogy visszaélés legyen belőle. Ezt gondosan be is tartották, inkább harminckilencet ütöttek, nehogy megszegjék a törvényt. Pál apostol többször is részesült ebben a büntetésben. De az ő vétke Krisztus, a Benne való élő hit, a Róla mint feltámadottról való bizonyságtétel. Ilyen áron is vállalta az Urat. Tudom-e minden körülmény közepette vállalni az Úr Jézust, a Belé vetett hitemet? Vállalom-e a krisztusi életet akkor is, ha tudom, hogy elmarasztalnak érte, és nem leszek népszerű, vagy bántalmazásban is lehet részem? Mindig nézzünk fel a keresztre, lássuk meg, hogy az Úr vállalt minket, és vállalta a halált is. Ő nem táncolt vissza, amikor világossá vált, hogy nem lehet elkerülni az áldozat bemutatását. Áldott az Úr mindezért.

Nem lehet a mezőgazdasági állatokat sem kihasználni. Az Úr védelmezi az egész teremtett világot. Minden az Ő alkotása, ezért népének is vigyáznia kell rá. A felelősségvállalás kiterjed az egész világra. A nyomtató ökör példáját Pál apostol felhasználja annak alátámasztására, hogy amint az ökörnek jár a földről annyi ennivaló, amit menet közben elér, úgy az evangélium munkásának is jár az ellátás. Olyan jó, hogy Urunk tudja, mire van szükségünk. És amit vállalt, azt megadja. A mindennapi kenyerünkről nem feledkezik meg. Legyünk ezért hálásak. Luxuséletet nem, de a szükséges ellátást biztosítja a hívő számára. Az Úr éléstára nem fogy ki soha.

Az Úr Jézus nem zsidó területe vonul vissza, és nem akarja, hogy tudjanak Róla (Mk 7,24-30). Furcsán hangzik, az Úr nem akarja, hogy tudjanak Róla, vajon miért? Nem azért jött, hogy mindenfelé hirdesse Isten országát? De, igen, azonban ez nem Isten népének a területe, és nem akarja meghirdetni, hogy itt van, nem akar reklámot, mert akkor csak a gyógyulásért jönnének. A pogány népek csak egy kuruzslót látnának Benne, és a testi gyógyuláson túl nem látnák meg bűneiket, nem ismernék fel Isten kegyelmét. Nekik elég a test gyógyulása, úgy gondolják, ha egészségesek lennének, akkor minden rendben lenne. Nekik csak a betegség a probléma, a bűn nem. Mint ahogy ma is sok embernek ma is a testi állapota és az anyagi helyzete jelenti a legnagyobb problémát, ha ezek rendben vannak, a többi nem számít. A bűn nem opció sokaknak, nem akarnak belőle szabadulni, talán úgy gondolják, majd a kultúra és a tudás megoldja. Azonban nem úgy tűnik, és mi tudjuk, hogy a bűnre a kereszt a megoldás. Ott töröltetnek el. Aki odamegy az Úrhoz, annak az élete újjá lesz.

Azonban a fényt nem lehet elrejteni, jelenléte elterjed. Vannak, akik megtudják, hogy a názáreti Jézus itt van. Az evangélium eljut még a rejtett helyekre is. Eljut hozzám is, áldott legyen az Úr. Az a kérdés, ha tudomást szerzek az Úr jelenlétéről, hallok munkájáról, mit teszek? Mert Ő jelez, itt vagyok. Ilyen jelzés többek között a naptárba beiktatott keresztyén ünnep, ha  látom, és hallom, hogy milyen ünnep az, már jelez az Úr. Hívogat, jöjj, ismerj meg, elhoztam az életváltozás lehetőségét, élhetsz vele.

Egy asszony szerzett tudomást Jézusról, akinek a lánya rossz állapotban van, tisztátalan élek volt benne. Leuralta a gonosz, gyakran nem volt ura önmagának. Elcsendesedve gondoljam végig az Úr jelenlétében, milyen lélek van bennem? Mi lakik bennem? Elfogadom a gonosz jelenlétét, beletörődök, vagy keresem a szabadulást? Az asszony eljött Jézushoz. Lánya nem akart menni, vagy nem volt olyan állapotban, hogy menjen, de az anya megy. Imádságban viszi Őt az Úrhoz. Hittel jön. Ezt mi is megtehetjük, nem mindig akar az általunk féltett személy jönni. A megkötözött nem mindig érzi szükségét a segítségnek, de akkor menjünk magunk. Mondjuk el az Úrnak, hogy tudjuk, kicsoda, Övé az életünk, és hisszük, hogy tud segíteni. Szülők, van segítség ott, ahol mi nem boldogulunk. Jézus Úr, Neki van hatalma ott, ahol mi tehetetlenek vagyunk. Ne csüggedjünk, és ne is féljünk, használjuk a hitünket.

Ez az asszony leborul, tehát alázattal, de hittel jön. Hiszi, hogy Jézusnak van hatalma az ördög felett. Mit hiszek én Jézus felől? Tisztában vagyok én is hatalmával? Hiszem, hogy ma is ki tudja űzni a gonoszt, és hatalommal rendelkezik a bűn, a betegség és a halál felett? Hiszem, hogy az én problémám sem megoldhatatlan az Úr számára?

A hit próba elé kerül. Az Úr Jézus rámutat a helyére és a sorrendre. Ő nem Izráelhez tartozik, nem jár neki a gyógyítás, a szabadítás, az új élet. És azt is tudni kell, hogy az első Izráel. Elsők a gyermekek, és ő nem gyermek. Nekem is látni kell, nem vagyok gyermek, pogány vagyok, nem zsidó származású, azonban a kegyelem Jézusban a miénk is lett. Ebben benne van: elsők a gyermekek, de utánuk jönnek a pogányok is. Az Úr nekik is hozta az életet. Talán majd a pünkösd utáni misszióra gondol. Az asszony azonban bekapaszkodik a válaszba, meglátja benne a reményt, és nem sértődik meg. Ha kutya vagyok is, nem baj, tudom, a zsidók így tekintenek rám, de ismerem Istent, tudom, ha a kiskutyákat nem zavarja el az ember a morzsáról, akkor Isten sem küld el. Én is kapok morzsát, és ez elég. A századosnak elég egy szó, ennek az asszonynak pedig egy morzsa. De az Úr morzsája többet ér az ember által kínált legszebb és legnagyobb kenyérnél.

Jöjj ezzel a hittel, Uram, nem jár nekem a kegyelem, de amint a kiskutya részesül a lehulló morzsából, hiszem, hogy én is részesedek a kegyelemből. Nekem ennyi elég. Elég a kegyelem, elég az Úr.

Valóban ennyit kap, éltető morzsát, olyan táplálékot, amiben tartalék energiák is vannak. Mindez hit által az övé. Ezért a szóért kiment az ördög. A hitnek következménye van. Ha hiszem, hogy az Úr ad nekem is morzsát, megtörténik, amit kérek. Az asszony hitének az engedelmesség a bizonyítéka. Még nem történt semmi, de hiszi, hogy úgy lesz, ahogyan Jézus mondta. Az első a hit, és csak aztán jön a tapasztalat. Elmegy úgy, hogy még nem lát eredményt. De hiszi, hogy gyógyultan találja a lányát. Ha Jézus így szól: menj el! Induljunk, akkor is, ha nem látszódik még eredmény, ha nem látunk semmit. De higgyük, hogy mire hazaérünk, úgy lesz, ahogy Ő mondta. Jézus nem beszél a levegőbe. Szava ma is erő és hatalom.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Tiszta szív

M

ai igénk megmutatja, mennyire ismeri az Úr a szívünket (5Móz 24,1-22). Amit az Úr Jézus megfogalmaz a szívünk keménységéről, az már Mózes idejében is ismert volt. Kemény a szívünk, minden kitelik tőle. Többek között az is, hogy a házastárstól egy idő után meg akar szabadulni. Amikor a válólevélről olvasunk, ne gondoljuk, hogy ezzel Isten helyesli a válást. A szövegből az derül ki, hogy a válólevéllel az Úr védi és segíti a feleséget. Ha nem kapna válólevelet, házasságtörőként ítélnék meg. Isten a kapcsolatok gyógyítását szorgalmazza, és a hűséget. Hiszen Isten maga a hűség! A világ lehet, hogy igazodik a testünk vágyaihoz, és elfogadja a bűnt és a világ szokásait, de Isten nem igazodik hozzánk. Ő ma sem fogadja el a válást megoldásként. A megoldás a megbocsátás és az újrakezdés Vele. A megromlott kapcsolatot is újrakezdhetjük az Úrral, és Vele másabb lesz minden.

Azonban, ha mégis a válólevél mellett dönt a férj, és elbocsátja feleségét, befejeződött a kapcsolat. Ha a feleségnek lesz új kapcsolata, de az is véget ér, az első férj nem veheti később vissza a volt feleségét, mert ez utálatos az Úr előtt. Bizony, a házasság terén sok mindent végig kell gondolni Istenre tekintve. Nagyon emberi szokások irányítanak minket, és nem Isten akarata. Azonban lehet ehhez igazodni. Kérhetjük a vezetést, és az Úr életgyógyító beavatkozását. A hit nem elmélet elsősorban, hanem gyakorlat. Isten jelenlétének az életünk minden területére való bevonulása. Az élő hit mindenben Istenre figyel, és Rá hangolódik.

Isten számára az ember minden anyaginál fontosabb. Az Ő országában oda kell figyelni a másikra, a felebarátra. De csak az tud a másikra figyelni, aki figyel az Úrra. Akinek nem önmaga van az élete középpontjában, hanem az Úr. Isten országa életközpontú, jó lenne erre nekünk is figyelni. Végiggondolni, hogy amit olvasunk, az megjelenik-e a mai tanítványok életében? Odafigyelünk-e a másik anyagi helyzetére, le tudunk-e mondani apró előnyről, haszonról a másikért, a bajbajutottért? Ha komolyan vesszük Isten akaratát, kevesebb utcára került ember fog körülöttünk élni. Ma hány ember nem kapja meg időben a fizetését, az Úr hangsúlyozza: időben adjuk meg azt, ami a munkásunknak jár. Anyagi dolgainkban is az ige legyen a vezérlő mesterünk. Pünkösdkor azt látjuk, hogy a magukéból adnak az elszegényedetteknek. Eladják az Úr követői azt, ami számukra fölösleges, és megosztják a rászorulókkal. Ők megértették az Úr országának alaptételét, ami nem más, mint az adakozó életforma. Az Úr Jézus is adott, önmagát adta, hogy megszabadítson és életre segítsen.

Az Úr a szegény, a jövevény és az árva mellé áll, támogatja, és népétől is azt kéri, támogassák azt, akinek nincs senkije. Mennyire más szemléletmód sugárzik Isten igéjéből, mint amit ma látunk. Ne akarjunk mindent magunknak, hagyjunk a szegényeknek a földön a termésből. Ha valamit ottfelejtünk, vajon otthagynánk, jó lesz a szegénynek, a rászorulónak? Inkább az a jellemző, hogy mindent igyekszünk magunknak megszerezni vagy megtartani. Az Úr Jézus a tanítványok meglévő készletéből vendégelte meg az ötezer embert, megtanította őket a magukéból adni.

Eljött az Isten országa, és erői hatnak (Mk 7,1-23). Betegek gyógyulnak, megszállottak megtisztulnak, bűnösök, kitaszítottak új emberré lesznek. Egyre több ember keresi fel az Úr Jézust, mert vágynak Utána, szükségük van beavatkozására. Megyünk-e mi így Jézus után? Keresem-e Őt, és mindennél fontosabb-e, hogy Vele legyek? Ezek az emberek mindent félretettek, csak találkozzanak az Úrral. Félre tudok-e mindent tenni az igéért? Olyan kevéssel megelégszünk, elolvassuk, amit kijelöltek, és aztán megyünk tovább. Ezek az emberek Jézus után mentek, aki a jó hírt vitte másoknak. Néha azt mondjuk, ezek csak a gyógyítót keresték, betegségeikből akartak szabadulni. De mi nem így vagyunk, állandóan az orvosokat járjuk, és ajánljuk is őket másoknak. Ezek Jézust keresték fel, hova mentek volna. A betegség nem normális állapot, a bűn következménye. Az Úr azért jött, hogy a bűn minden következményére megoldást hozzon. Ezért jöhetünk Hozzá teljes szívvel, azonban fontos, hogy ne csupán a test gyógyulását várjuk, hanem ismerjük meg Őt, mint Megváltónkat. Ezek az emberek elgondolkodtak egy-egy gyógyulás után, hogy ki is ez? Mi is gondolkodjunk Jézus felől, keressük Őt, keressük Általa a bűnbocsánatot, Isten kegyelmét.

Eljött Isten országa, és oly sokan tapasztalják erejét, megváltozik, rendbe jön az életük. Végre teljes értékű emberek lehetnek, nem kell a periférián maradniuk, hanem újat kezdhetnek. Azonban a farizeusok nem ezen örülnek. Jézus sikere az ő kudarcuk. Szolgálatuk által nem rendeződnek az életek, ezért most könnyebb irigykedni és támadni. Ők külső dolgokra figyelnek. Nekik a vének hagyománya fontosabb, mint a bűnösök szabadulása, a betegek gyógyulása. Mintha mi is lecsúsznánk egy ilyen irányba, az emberi hagyományok, rendeletek, törvények fontosabbá válnak, mint a megtérés, az élő hit. Pedig ezt nem lehet törvényekkel pótolni.

Az Úr Jézus a szívre, annak tartalmára helyezi a hangsúlyt. Ez lényegesebb az ember hagyományánál. Nem elég ajkunkkal tisztelni az Urat. Nem elég a szájvallomás, szívbeli megtérés és odaszánás szükséges. Urunk azt akarja, hogy Isten parancsolata legyen az első helyen.

A szív a fontos, ezért kérjünk most szívvizsgálatot Urunktól, és mi magunk is figyeljük, mi van a szívünkben. Honnan tudjuk meg? Onnan, ami elhagyja, ami belülről származik. Eredeti természetünk romlott, így a szívünkből ezek a tartalmak jönnek elő. Ezeket, amiket olvastunk, az Úr gonoszságnak nevezi. Amíg a szívünk nem születik újjá, gonosz. Vizsgáljuk meg az életünket, de ne a világ véleménye szerint, hanem az Úr szavainak a fényében. Nincsen ezekből jelen az életünkben? Bizony, több mindent már megtűrünk, sőt, elfogadottá válik az egyházban is, az Úr véleménye azonban nem változik, mindez gonoszság, és nem Istentől származik. Azonban van megoldás, az újjászületés. Aki látja, és elismeri szíve gonoszságát, elfogadja, hogy ezek a tartalmak jelen vannak, és bűnbánattal kiált, az kap szabadítást. Annak az Élete kegyelemből megújul, szíve pedig új tartalommal telik meg.

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.

Ne félj!

A

z Ószövetség meghatározza, kik tartozhatnak a gyülekezeti közösségbe, az Istennel való szoros kapcsolatba (5Móz 23,1-26). Elmondja, hogy vannak, akik a szent Isten jelenlétébe nem léphetnek. Ezek a tiltások a kultuszra vonatkoznak. Az Újszövetség hirdeti a testi és lelki sérültek számára az Úr kegyelmét, a bűnből való szabadulást, és így a Hozzá való tartozást. Az Úr Jézust a közösségből kizárt emberek is megkereshették, és Ő meggyógyította, majd beletagolta őket Isten országába.

A moábiták és az ammóniak azért kerülnek teljesen kívülre, mert ők meg akarták átkoztatni Isten népét. És mivel még nem tanúsítottak bűnbánatot, és nem mutatták a megváltozás jelét, nem léphetnek az Úr közösségébe. Az Úr Jézus az ellenségeit is keresi, Saul üldözte a tanítványokat, de az Úr rátalált, és ő őszinte hitre jutott. Megbánta bűneit, és beállt az Úr szolgálatába. Aki őszintén megbánja bűneit, és valóban az Úr tanítványa lesz, az beléphet a gyülekezet közösségébe. De aki nem tér meg, csak divatból akar betartozni, és nem bánta meg Isten népe elleni korábbi vétkeit, azt addig nem szükséges bevenni a gyülekezet közösségébe, amíg ez az életváltozás tartósan végbe nem megy.

Isten a rendre és tisztaságra is megtanítja népét. Még a hadiállapot idején is vannak alapvető szabályok, amit az egészség és a teremtett világ védelme érdekében be kell tartani. Igazi rend és fegyelem az Úrral kapcsolatban élő ember életében található. Aki szereti az Urat és figyel Rá, az a környezetét is rendben tartja. Ma is komolyan kellene vennünk, hogy egy-egy rendezvényt követően ne szeméthegyek maradjanak utánunk.

Fontos üzenet még, hogy tisztátalan úton szerzett pénzt nem fogad el az Úr. Nem az a lényeg, hogy adok, hanem az is, hogy mit. A bűnös úton szerzett pénzt ne próbáljunk úgy tisztának feltüntetni, hogy szent célra adjuk.

Az ötezer ember megvendégelése után az Úr sürgetni kezdi a tanítványokat (Mk 6,45-52). Miért? Mert jól érzik magukat. Amikor az Úr Jézust dicsérik az emberek, abból nekik is jut. Mennyire szeretjük, amikor dicsérnek, amikor rólunk beszélnek. Sürgetni kell őket, mert inkább maradnának. Most nem akarnak hajóba szállni. Hányszor mi is vonakodunk azt tenni, amit az Úr kér. Mi még maradnánk a dicsfényben, vagy tovább pihennénk. De az Úr azt kéri, hogy szálljunk be a hajóba, és menjünk a túlsó partra. Miért? Mert ott van ránk szükség.

Azt is látjuk, hogy a késlekedésnek következménye van. Beesteledik, és szembeszél fúj. Hányszor fúj szembe a szél, mert késlekedünk, mert nem azonnal engedelmeskedünk. Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amit el lehetne kerülni, ha komolyan vennénk az Urat. A kényelem és az önmagunk szeretete sok esetben hátráltat. Ma nagyon megszoktuk a jólétet, a kényelmet, és nehezen mozdulunk ki ebből.

Az Úr Jézus, mint mindig, most is példát mutat. Elbocsátja a sokaságot, nem kötődik hozzájuk, nem téved meg a mostani eredményesség után. Tudja, hogy az emberek ragaszkodása nem Neki szól, nem Őt akarják igazán, hanem a csodát. Mit akarok én? Az Úr Jézust, vagy csak a csodáit, a megoldásait?

A sikert követően csöndre és egyedüllétre van szüksége. Nem magát népszerűsíti, hanem keresi a csöndet, és felmegy a hegyre. De nem kirándulni, egy nagyot pihenni a természetben, hanem imádkozni. Az Úr számára az imádkozás központi jelentőségű. Az Atyától indul az emberek közé, majd oda tér vissza. Vele beszéli meg a sikert is. A sikeres időszakban is szükségünk van elcsöndesedésre, imakapcsolatra. Ne csak a nehéz időkben imádkozzunk, hanem amikor fut a szekér, akkor is menjünk az Úr elé. Miért? Adjunk hálát az eredményért, mert az is Tőle van.

A tanítványok küszködnek az ellenszélben, de az Úr a hegyről is látja őket. Ez vigasztaló, soha nem kerülünk ki az Úr látóköréből. Mindig tudja, merre járunk, hol tartunk, mivel küszködünk. Az is fontos üzenet, hogy a tanítványok Jézus nélkül csak küszködnek, erőlködnek. Amikor Jézus nélkül indulunk, vagy nem engedjük a Szentlélek Istent megnyilvánulni az életünkben, erőlködéssé válnak mindennapjaink. Az egyház is erőlködik Isten Lelke nélkül. Ha Ő nincs jelen, küszködéssé válik az életünk. A Szentlélek jelenléte, ereje nélkül úgy járunk, mint a hajó szél nélkül. Evezősök igénybevételével valahogy tud haladni, de az csak küszködés. Vizsgáljuk meg: nem azért küszködünk, mert Őt elhagytuk, Nélküle haladunk? A világ előtt gyakran az erőlködés is elismerést vált ki. De az Úr nem erőlködést akar, hanem vitorlázást. Azt akarja, hogy a Lélek belekapjon az egyház vitorlájába, és repítse előre a cél felé.

A küszködő tanítványok felé elindul az Úr. Olyan csodálatos, hogy Ő indul. A tanítványok nem is gondolták, hogy a távolság ellenére is segítségül hívhatják Őt. Ha nem látjuk, nem érezzük magunk mellett, akkor is Hozzá fordulhatunk.

Amikor meglátják, megrémülnek, de az Úr megszólítja őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Csodálatos üzenet. Ne félj, hanem bízz az Úrban. Bízz Benne, nincs tőled távol. Ne félj az ellenszélben sem. Sőt, ne feledjük, a tanítvány gyakran kerül ellenszélbe, de nem kell félni, az Úrra ilyen helyzetben is támaszkodhatunk. Mindig Őreá, az Ő hatalmára, és ne a magunk erejére támaszkodjunk. Ne féljetek, mondja az Úr, és beszáll a hajóba, és elül a szél. Engedjük be életünk hajójába Őt, és akkor el fog ülni a szél. Akkor békesség lesz a szívünkben.

Okultunk-e az Úr korábbi csodáiból? Komolyan vesszük-e, hogy nem kell félni, mert Aki tegnap csodát tett, Az ma is jelen van, Annak ma is van hatalma.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.

Jézus útvonala

I

sten népe között más szokások uralkodnak, mint a világban (5Móz 22,13-29). Itt érték az ember, van felelősségvállalás. Az Úr nem engedi, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön a másik. Védelmezi az ige a feleséget, a nőt. Nem lehet csak úgy elbocsátani, rágalmazni a házastársat. Isten országában a házasság megbecsült kapcsolat. Isten védi a házasságot. A házasság Istentől kapott intézmény, a társ ajándék. Nem a válás az elsőfokú megoldás, hanem a kapcsolat gyógyítása.

Lehet azért tenni, hogy ne romoljon meg a kapcsolat. Azt olvassuk, a férj meggyűlöli a feleségét, valami nem úgy alakul, ahogyan elképzeli, vagy egyszerűen múlnak az évek, és változik a társ. De ne feledjük el, mindketten változunk. Azonban az Úrral való kapcsolat által és az egymással való közösségben át lehet hidalni a problémákat. Amikor megtapasztjuk évek múltán az Úr türelmét, szeretetét, nagy kegyelmét, a másikhoz is másképp állunk. Nagyon fontos beletekinteni az igébe, mert benne láthatjuk meg saját hibáinkat, bűneinket. Azt is felismerjük, hogy nemcsak én bocsátok meg a másiknak, hanem a másik is gyakorolja az elengedést.

Ha valaki házasságban élővel alakít ki kapcsolatot, mindkét fél felelős. A farizeusok már nem tartották ehhez magukat, ők csak a nőt akarták elítélni, az Úr Jézus azonban kegyelmet gyakorolt vele szemben. Megbocsátotta a bűnét, és új élet irányába segítette. Csodálatos, hogy az Úr az ilyen jellegű bűneinket is magára vette. Ez nem azt jelenti, hogy nem bűn a házasságtörés, hanem azt, hogy aki ezt felismeri és megvallja, az bocsánatot nyer. A bűnbocsánat pedig már egy új életre jogosít fel, ami azt jelenti, többé nem akarok elkövetni ilyen vétket. A bűnbocsánat mindig azt jelenti, most már tudom, hogy bűn, amit tettem, és többé nem teszem. Tehát nem azt jelenti, hogy Isten megbocsát, és ezért továbbra is folytathatom, amit eddig. Ez nem megtérés, ez nem Jézus-követés. A megtérés azt jelenti, többé már nem élek úgy, ahogy korábban éltem testi vágyaim, kívánságaim szerint.

A tanítványok visszatértek az Úr Jézushoz a küldetésből (Mk 6,30-44). Tőle indultak, és Hozzá térnek vissza. Nem az embereknek számolnak be eredményeikről, hanem az Úrnak mondják el tapasztalataikat. Isten országában nem a pletyka a főszereplő, mindent az Úrnak mondhatunk el. Ő küld, így Neki számolok be. Amikor ezt teszem, imádkozok, és közbenjárok egyúttal azokért, akiknek bizonyságot tettem. Mivel az Úr küld, Neki tartozok beszámolóval.

Az Úr elvitte őket egy puszta helyre, azt akarta, hogy csak Vele legyenek. Szükséges félrevonulni, és csak az Úrral lenni. Az Úr csak rájuk akar most figyelni, és közben ők is csak Jézusra figyelnek. Nem engedi, hogy bármi elterelje a figyelmüket. A csendesség is ezt jelenti, csak az Úrral vagyok, figyelek arra, amit mond. Engedem, hogy Lénye átjárja a szívemet.

Olyan jó látni az emberek Jézus utáni vágyát. Mint a forrásvízhez a szarvas, úgy igyekeznek Jézushoz. Az sem számít, hogy gyalogolni kell. Nem érdekesek az egyéb programok, félreteszik a munkát is, mert Jézus, a Vele való találkozás mindennél fontosabb. Mondhatnánk: Isten országa és az üdvösség lett mindennél fontosabb. Választ kell találni az örök élet kérdésére. A munkát el lehet halasztani, de a halált nem. És ha úgy halok meg, hogy nem ismertem meg Isten kegyelmét, elveszek.

Az Úr meglátta ezt a szomjúságot, nem azért esett meg rajtuk a szíve, mert elfáradtak a gyaloglástól, hanem a belső szomjúság látványától. Azt látta, hogy nincs élő víz. A farizeusok, papok nem tudják ezt a szomjat csillapítani. Vajon mit lát ma az Úr a szívünkben? Hogyan lát minket?

Tanítja a sokaságot, ez az első, Isten dolgait megismertetni az emberekkel. Itt most nem a gyógyításé a főszerep, hanem a tanításé. Meg kell ismerniük az Atya akaratát és üdvtervét. Egész nap Vele vannak és hallgatják. Akarnak tanulni Jézustól. Mennyit tudok én az igével eltölteni? Akarok-e az Úrtól tanulni? Ott van-e a vágy bennem akarata megismerésére? Felteszem-e mindig a kérdést: ebben a dologban mit is mond az Úr? Az ige hogyan látja ezt a témát, és milyen választ ad nekem?

A tanítványok az est közeledtével úgy látják, meg kell szabadulni az emberektől. Talán sértődés is van bennük, mert úgy indult a nap, hogy Jézus ma csak az övék, csak velük foglalkozik. Erre utánuk jött ez a sok ember. De most már elég, menjenek haza, ami sok, az sok.

Mennyire más az Úr, Ő nem megszabadulni akar tőlünk, hanem megszabadítani régi természetünktől, a bűn hatalmától. Bemutatja, hogy Ő minden élethelyzet fölött Úr. Ő most is kézben tartja az eseményeket, ismeri a jelen probléma megoldását. Viszont a tanítványok ezt nem látják. Nem hiszik, hogy Jézusnak van megoldása a kenyérkérdésre is. De mi hisszük-e, vagy mi is úgy gondolkodunk, ezt csak hagyományosan lehet megoldani?

A tanítványok szerint ez nem az ő problémájuk, Jézus szerint igen. Nekik kell megoldani, meg kell mutatni, hogy már más megoldást is tudnak, mint eddig. De valahogy ez nem ragyog fel előttük. Nem vásárolniuk kell, hanem a meglévőt felhasználni. Az Úr mindig abból indul ki, ami van. És ha azt elővesszük, és Jézus kezébe tesszük, átéljük, hogy a kevés is elég, sőt, marad is belőle. A titok kulcsa nem mi vagyunk, nem az emberi erőlködés, szervezés, hanem Jézus. Tedd Jézus kezébe a meglévő keveset, és bízd Rá a többit.

Jézus útvonala ez: föltekintés, hála és továbbadás. A kenyerek és a halak nem a tanítványok, hanem a sokaság számára szaporodtak meg. De maradt nekik is. A csoda nem a saját igényekért, kényelmükért történt, hanem az emberek hitéért. Azért történt minden, hogy az ötezer ember meglássa, kicsoda Jézus. Mindig az a cél, hogy felragyogjon Jézus istensége, hatalma.

AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.

Hozzá kiálts!

N

e nézd el, kezdődik a mai igeszakaszunk, és ez utal arra, hogy Izráel Isten népe, ezért összetartoznak (5Móz 22,1-12). Az Úr munkája által testvérek, ez azt jelenti, felelősek egymásét. Így van ez Isten mai népe életében is. Jézus Krisztus által testvérekké válunk, és ez magával hozza az egymás iránti felelősséget. Nem mondhatom, mi közöm hozzá. Ha meglátom, hogy a felebarátom tulajdona veszélybe kerül, óvjam meg, ne mondjam, semmi közöm hozzá. Nagyon lényeges ez, ne legyünk közömbösek a másik ember, a hitben testvér dolgai iránt. Ma olyan könnyen megkísért, hogy csak magammal törődöm, elég nekem a magam baja. Az ige azonban arra tanít, hogy figyeljünk egymásra. Védjük a másikat, és azt, ami a másiké.

Az is benne van, viseljünk felelősséget a másik ember üdvössége iránt. Legyen fontos az is, hogy megismerte-e az Úr kegyelmét. Ne csak arra figyeljünk, hogyan él a rokonunk, barátunk, megvan-e mindene anyagilag, milyen a helyzete a társadalomban, hanem tegyünk bizonyságot Isten országáról is. Legyen fontos, hogy a másik halljon az Úr Jézusról, a kegyelemről.

Az Úr a természet, a teremtett világ védelmére is felhívja a figyelmünket. Úgy éljünk a természet dolgaival, hogy közben figyeljünk oda annak rendjére és megmaradására. A természet nem zsákmány, hanem ajándék, amit Istentől kaptunk. Ráadásul nem is csupán egy generációé, hanem az utánunk jövőké is. Felelősek vagyunk, mit hagyunk magunk után. Lepusztítjuk, kizsákmányoljuk, vagy védjük, hogy gyermekeink is élhessenek vele?

A tanítványok az Úrtól kapott hatalommal útra keltek, hirdették az evangéliumot, és továbbadták megújító erejét is (Mk 6,14-29). Amerre mentek, ott életek jöttek rendbe. Lehulltak a lelkeket megkötöző bilincsek, talpra álltak betegek. A tanítványok küldetése által történt valami, megmozdult az állóvíz. Sokak élete megváltozott, és ezáltal elkezdtek beszélni Istenről. Kérdések merültek fel, vajon mi ez? Elkezdtek az emberek felfelé figyelni, feltették a kérdést, vajon eljött a Messiás?

Ma is ad az Úr ilyen eseményeket, azt akarja, hogy ne csak a világ dolgaival foglalkozzunk, legyen kérdés Isten és az Ő munkája. Váljon kérdéssé az élet értelme és célja. Szoktunk ezen gondolkodni? Kérdés, miért élek, és mi lesz a halál után? Vagy már annyira eltompít a technológia, hogy nem is érdekes azon kívül semmi?

Eljutott Jézus híre Heródes királyhoz is, de nem életkérdést csinált belőle. Nem őszinte az érdeklődése, nem az Úr Jézust akarja személyesen megismerni, nem Isten akaratát keresi, hanem fél, mert Jánost kivégeztette. Azt gondolja, János támadt fel a halálból, de ez sem viszi Istenhez. Nem tart bűnbánatot, és nem keresi az Úr kegyelmét. Hall ugyan Jézus tetteiről, a jelekről, de ezek sem késztetik bűnvallásra, életváltozásra. Talán csak attól félt, hogy Istennek ez az embere is rámutat a bűneire. Mert Jánost el lehetett ugyan hallgattatni, de Isten akaratát nem. Ha nem is szól már bele a próféta a király dolgaiba, az nem azt jelenti, hogy Isten helyesli, amit tesz. Isten előtt a bűn akkor is bűn, ha már nem szólhatnak a küldöttei.

Isten kereste Heródest is, János által lehetőséget kapott a megtérésre, élete korrigálására. János szava nem bosszantás, hanem Isten üzenete. Gyakran félreértjük az üzenetet, különösen, ha ilyen területet érint, mint itt. Ráfogjuk: a próféta beleszól az életünkbe, és nem akarjuk meglátni, Istennek fontos a házasság, és nem hagyja a bűnt szó nélkül. Azért szól, hogy változtassunk. Amikor az Úr szól, az kegyelem, még ad időt.

Heródes azonban nem veszi komolyan, nem rendezi az életét, házasságát. Marad tovább a bűn útján. Heródes is úgy gondolta, elmegy a zsinagógába vagy a jeruzsálemi templomba, megtartja a szokásokat, de a házassága magánügy. És kiderül, nem magánügy, Isten népe életében ez a terület nem magánügy, az Úrnak van elvárása, van útmutatása.

Azt is meg kell látnunk, hogy János mer beszélni erről a területről, nem mondja, ebből baj lesz. Hogyan mondhatnám meg a királynak, hogy bűnben él? Ismeri Isten akaratát, és vállalja azt. Ma is fontos az Úr előtt a házasság, különösen az Ő gyermekeinek a házassága. Hiába beszélünk a biblikus házasságról, annak értékeiről, ha a gyülekezet tagjainak, az Úr szolgáinak a házassága sem példaértékű. Jó odafigyelni a az életünk ezen területére, mert Isten kegyelme által a házasság javítható. 

Heródes sokszor zavarba jött Jánost hallgatva, de nem vette komolyan az igét. Csak addig tartott, amíg hallgatta, amikor továbbment, elmúlt a hatás. Miért? Mert nem akart változtatni. Hányszor ma is csak az érzelmek válnak érintetté, elérzékenyülünk, amikor szól az ige, de nem engedjük mélyre, és nem akarunk neki engedelmeskedni. Az Úr azonban szavának való engedelmességet vár.

Heródes a bűnt melengette, takargatta, becsapta magát. Úgy gondolta, ha megöli a prófétát, megoldódik minden. De ez nem így van. Meg lehet sértődni, ott lehet hagyni a gyülekezetet, a szolgálatot, de a bűn bűn marad. Amíg nem rendezzük Isten előtt, amíg meg nem valljuk, hogy amit teszünk, ahogy élünk, az bűn, addig igazán nem oldódik meg semmi.

A nagy ünneplések gyakran a bűn melegágyai. Az ital, a szórakozás megteszi hatását. Heródest megfogja Heródiás lányának a tánca, egyik bűn szüli a másikat. A király vágyait használja ki Heródiás. El kell gondolkodnunk, milyen mintát mutatunk gyermekinknek, mit engedünk meg nekik. Az Istentől való szépség, a nőiesség nem erre adatott. Mindennek megvan a helye és rendeltetése. Itt nem rendeltetésszerűen, és nem a helyén élnek a lány szépségével.

A király teljesen vágyainak a rabja, elveszítette már minden józanságát, képtelen nemet mondani, képtelen az életet védeni. Bármit kérsz - egy táncért, csípőjének a ringásáért megöleti a prófétát. Ilyen a bűn természete, azért, hogy megkapjuk, amit kívánunk, egyre többet kér. Gyakran életeket. Hány család megy tönkre, mert nem tudunk és nem akarunk nemet mondani. Azonban amíg szól az ige, van lehetőség a szabadulásra. Aki kiált, azon az Úr könyörül. Van szabadítás, van életgyógyulás.

HOZZÁM KIÁLTS

1. Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.

Hozzám, ha minden elhagyott!

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

2. Hozzá kiálts sietve, mert az ellen

Tőrbe kerít, tőrbe kerít!

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

3. Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!

Szerelme, lásd, szerelme, lásd,

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

4. Csupán az Úr tehet szabaddá téged

A bűn alól, a bűn alól.

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

5. Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,

Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Isten áldásával.

Küldetés

A

z Istentől kapott föld, vagyis Isten országa törvényeivel ismerkednek meg a zsidók, mielőtt birtokba veszik (5Móz 21,1-23). Mindezzel Isten tisztázza, hogy az Ő országában rend van, vezetés van, és nem lehet úgy élni, ahogyan akarunk. Isten országának polgárai illeszkednek az ország törvényeihez, a Király elvárasaihoz. Ahogyan Izráel népének komolyan kellett venni, úgy kell nekünk is átgondolni mindezt. Tehát Isten országa nem a csináld magad országa, ahol mindenki úgy él, ahogy akar, és azt csinál, amit akar. A megtérés azt fejezi ki, az eddigi káoszból belekerülök az egyetlen és igazi rendbe. Itt már az Úr áll az ország, az élet középpontjában, és én Őhozzá igazodom.

Amikor befogadom az Urat az életembe, és Rábízom magam, tudatos döntést hozok, és ezzel vállalom Isten országának működési elveit. Igyekszem minél jobban megismerni a Királyt, amire nem is kell ösztönözni, mert szabadításának, kegyelmének köszönhetem, hogy polgára lehetek. Mivel szeretném minél jobban megismerni, és nem akarom már megbántani, igéjét tanulmányozom. Folyamatosan ismerkedem ennek az országnak az életével, törvényeivel. Mert ez az ország más, mint a világ, és másképpen működik. Itt az ember élete érték, a Király számára nagyon fontos mindenki. Ha még nem tudnám, akkor az igéből megtudom, hogy életét adta polgáraiért. Élete, halála és feltámadása által nyílik meg ennek az országnak a kapuja. Itt nincs kiskapu, protekció, mindenkinek magának kell a szoros kapun belépni. Ha beléptem, jön a folytatás, végig a keskeny úton a célig. Izráel népe számára is azt jelenti ez a felkészítés, ha birtokba veszik a földet, az egy új kezdet lesz. Új életben fognak járni.

Ebben az országban nincs igazságtalanság, de van felelősség. A kiontott vér érték, ezért az Úr előtt egy áldozati állat vére ad felmentést. A vér tisztít meg. Urunk Jézus vére azért omlott a kereszten, hogy megtisztulhassunk. Az Ő vére ad megtisztulást a megvallott bűnökre. A háborúban fogágba kerültekkel sem lehet akárhogy bánni. Ha közülük vesz feleséget a harcos, vállalja, és ha elbocsátja, ő is kap válólevelet, nem lehet erővel megtartani, sem pénzért eladni. Az Úr országában védelmet kap az idegen is. Isten népe a mások iránti magatartásával is bizonyságot tesz. Felmutatja, hogy itt más értékek, igazi értékek vannak. Érdemes Isten országába jönni, mert itt nem az érzelmek határozzák meg a döntést. Ezt látjuk az elsőszülöttségi jog kapcsán, ha valakinek két felesége van, vállalja mindkettőt, és a belőle fakadó következményeket is. Az elsőszülött elsőszülött akkor is, ha a feleségek között különbséget tett az illető. Az az elsőszülött, aki hamarabb született. Mindegy, melyik feleség adott neki életet. Ezek a törvények azért is adatnak, mert az Úr ismeri a szívünket. Tudja, hogy olyan könnyen változik, akinek ma vallomást tesz, azt holnap akár el is bocsátja. Isten azonban védelmezi, óvja az ilyen személyt, és nem engedi, hogy kiszolgáltatott helyzetbe jusson vagy kisemmizzék. Az Újszövetségben pedig még erőteljesebben látjuk az ember életének védelmét, az újrakezdés lehetőségét. Még a tékozló fiú is hazatérhet, és lehet újra fiú.

Eddig tanulás, felkészülés volt a tanítványok feladata (Mk 6,7-13). Úgy lehettek Jézussal, hogy közben szívták magukba tanítását és az Ő egész lényét. Egyre jobban formálódtak, és eljött az idő, amikor a Jézustól kapott felkészülésről számot kellett adni. Most kiderül, hol tartanak, csak ott vannak, vagy már teljesen az Úré az életük. A feladatok közepette derül ki, hol is tartanak. Hol tartok én a hit útján?

Úgy gondolhatták, jól elvannak Jézussal, nincs semmi dolguk azon kívül, hogy Vele vannak. Most azonban kiderül, feladatot kapnak, küldetésük van. Az Úr Jézust, az Ő hatalmát kell az emberek közé vinni. Talán ez a mi feladatunk is? Azért könyörül rajtunk az Úr, hogy majd kiküldjön minket is? Felkészít és küld, azt akarja, vigyük az Ő bűn feletti hatalmát. Mondjuk el, milyen nagy dolgot tett velünk az Úr. Ez a bizonyságtétel reménységet ad az elcsüggedt, elakadt embereknek. Azért küld az Úr, hogy meglássák a tisztátalan lelkek, a gonosz minden erői le vannak győzve. Van egy náluk erősebb hatalom. Vigyük az Úr nevét mi is, adjuk tovább a szabadulás, gyógyulás lehetőségét. Mondjuk el, az Úr Jézus által van szabadulás, lehet Általa újat kezdeni. S hirdetjük mindenütt az Urat? Az Ő megismertetése, a Róla való bizonyságtétel a legfontosabb nekünk? Bárhol vagyunk, fontos, hogy beszéljünk Róla, hogy megismertessük Őt az emberekkel?

Nincs finomkodás, önmagunk féltése, akkor is mondják el az üzenetet, ha el fogják majd küldeni őket. Az a feladat, hogy mindenki hallja, amit Úr tesz, amit üzen. Hányszor nem vállaljuk Urunkat. Csak ott beszélünk Róla, ahol elfogadják, ahol ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Vállaljuk Őt, mert senki nem mehet be az életre a Jézustól elnyert bűnbocsánat nélkül. Nincs más megoldás, csak Jézus neve, a Benne való élő hit.

A tanítványság útján növekedés van. Meg kell tanulni egyre jobban az Úrra bízni magam. A tanítványok is most már készek Jézus útmutatása szerint indulni. Nem visznek magukkal semmi fölösleges dolgot, mert sürgős a feladat. Nem engedik, hogy bármi elvonja a figyelmüket a szolgálatról. Sem a kényelem, sem a megélhetés problémái. Bíznak az Úr gondoskodásában.

Ketten mennek, mert két tanú bizonyságtétele hiteles, és így erősíthetik egymás vallomását. Hirdették az embereknek, térjenek meg - ez kemény üzenet, mert azt jelzi, így nem jó, ahogy vannak. Meg kell fordulni mind gondolkodásukban, mind életvitelükben, és Jézus nyomában haladni. A megtérés azt jelenti, Ő lesz a Gazdám, és én úgy élek, ahogyan Ő. Megtérés, gyökeres változás nélkül nem felelek meg Isten országának. Újjászületés nélkül meg sem láthatom Isten országát. Mégis, ma nem merünk erről beszélni. Pedig az Úr ezzel küld ki, hirdessük a megtérést, és ennek nyomában életgyógyulás megy végbe.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.