Még mindig?

A

z áldás, az élet útja tárul fel most előttünk (5Móz 28,1-26). Az Istennel való járásnak megvannak a mindennapi életben megnyilvánuló gyümölcsei. Áldást ígér az Úr az övéi számára, azonban ennek megvan a feltétele. Mégpedig az Úr szavára való hallgatás, az engedelmesség. Tehát az áldás nem csak úgy jön, nem arról van szó, hogy kérjük és kapjuk. Isten nem áldást osztogató automata. Az áldás feltétele az Ő megismerése, az átadott élet és az engedelmesség. Néha azt gondoljuk, elég hallani az evangéliumot, formálisan igent mondani Jézusnak, és jön az áldás, függetlenül attól, hogyan is élünk. De nem erről van szó. Isten az Ő népének, az Ő útján járóknak ígéri ezeket az áldásokat, és nem általában az embereknek.

Azt is látnunk kell, hogy Isten mai népe nem azonos egy nemzettel. Ma azok tartoznak az Ő népéhez, akik őszintén hisznek az Úr Jézus Krisztusban, mint Megváltóban, és a tanítványai lesznek. A tanítvány életében az áldás a gyümölcs, ami csak akkor terem, ha Benne maradunk. Nem mi vagyunk a gyümölcs forrásai, hanem az Úr.

Mindez azt üzeni, ha az Úr gyermekei azt teszik, ami a feladatuk, tehát világítanak, hirdetik és élik az evangéliumot, a többit Istenre bízhatják. A megélhetésük forrásait ráhagyhatják az Úrra, abban a hitben, hogy Ő munkálkodik. Ahogyan a zsoltárokban is olvashatjuk: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsolt 37,5). De valóban hisszük-e mindezt? Rá merjük-e bízni hitben életünk minden vállalkozását, és minden erőnkkel az Ő országáért fáradozunk-e?

Azonban ott van az engedetlenség következménye is. Ha nem hallgatunk Isten szavára, és nem tesszük, amit mond, akkor az áldás helyére átok lép. Mindennek megvan a maga eredménye, mindig az kel ki, amit elvetünk. A jó magból termés lesz, de rosszból gyom. Ahhoz, hogy új élet legyen, hogy életváltozások történjenek, hinteni kell a magot. Élni kell az igével, mert anélkül csak az öröklött gyomok fognak teremni. Ha az ige nem jut az életünkbe, a bűn háborítatlanul végzi a maga dolgát. Azért tárja elénk az Úr ezt a két lehetőséget, hogy Őt, az Ő útját, az életet válasszuk. Azért is fekteti le ezeket Isten a népe számára, és igazítja el őket, mert ezen az úton az emberek kisebb csoportja jár. Az Úr Jézus úgy mondja, kevesen járnak az életre vezető keskeny úton. Sokkal csábítóbb és könnyebb a másik, a széles út, mert azon sokan járnak. Ezért vonzó, mások is ezt teszik, mindenki így él, ezek a transzparensek vannak kirakva az út mentén. Ráadásul kezdetben sikereket is ígér, azt mutatja, érdemes úgy élni, mint mások. Azonban idővel kiderül, hogy a széles út az átok útja. Bizony, láthatjuk ezt, egyre több a probléma az egyházon belül élők házasságával, sokaknak ugyanúgy, mint a világban élőknek, az alkohol jelenti a feloldódást, a kikapcsolódást, a szórakozást. Pedig Pál a Szentlelket ajánlja a bor helyett. Isten gyermekének semmilyen pótszerre nincs szüksége, élhet a Lélek erejével. Ha átéljük, hogy felruháztatunk Vele, akkor megtapasztaljuk a lelki és fizikai megújulást.

Az Úr Jézus tanítványokhoz intézett kérdései megszólítottak, és úgy gondolom, hogy komolyan végig is kell gondolnunk (Mk 8,11-21). Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Hát, miért is? Hiszen mi is mindig azon tanakodunk, hogyan és miből élünk meg. Állandóan kevés a fizetés, mindig a több pénzben látjuk a garanciát a növekedésre, a fejlődésre. Bizony, úgy vagyunk, mint a tanítványok, nem vesszük észre, kinek a tanítványai vagyunk. Nem akarjuk látni, hogy nincs szükség félelemre, aggódásra, emberi számítgatásokra. Egy dolog a lényeg, hogy mindig Vele legyünk. Azon az úton járjunk, amelyen Ő jár előttünk, és akkor megtapasztaljuk ígéreteinek teljesedését, átéljük hatalmát.

Az Úr megkérdezi, hogy még mindig nem veszik észre mindabból, amit átéltek, hogy kinek a tanítványai? Nem látják, hogy kicsoda az Úr? Az eddig átéltek nem voltak elegendők arra, hogy bizonyosságot és stabilitást adjanak a hitüknek? Mindaz, amit korábban megtapasztaltunk, a jelen problémái között útmutatónak, erőforrásnak és reménységnek kell lennie.

Nagyon fontos, hogy Jézussal egy hajóban kell lennünk, és a hajó útvonalát Ő szabja meg. Ebben az esetben bízhatunk abban, hogy Ő gondoskodik, és ezért nem kell aggódnunk. Ez nagyon lényeges, mindig együtt az Úrral, mert a korábbi tapasztalatok is mindig a Neki való szolgálat, az Ő útján való járás közben válnak erőforrássá.

Az Úr rámutat a probléma okaira: keményszívűség. Még mindig kemény a szívük. Ebből azt is ki kell hallanunk, hogy az Úrnak az eddigi munkái, tanításai szívmegmunkáló célzattal történtek. Mindent azért cselekedett, hogy a szívünk átalakuljon, és meglássa Őbenne Istent. Mert ha látjuk, hogy Jézusban Isten van jelen, akkor megértjük az életünket. Akkor világossá válik, hogy soha ne magam felől közelítsem meg a problémákat, hanem Őfelőle. Így azután, ami nekem lehetetlennek látszik, ami aggódásra késztetne, az nem lehetetlen, és nem is kell miatta aggódni, mert az Úr számára semmi sem lehetetlen. A lehetetlen csak ránk nézve érvényes. De az Úr Jézusnál nem létezik ilyen kategória. És akik hit által kapcsolatba kerülnek az Úrral, azok is megtapasztalják a lehetetlen kategória megszűnését. Pál apostol is arról vall, mindenre van ereje a Krisztusban, Aki megerősíti őt.

Ne aggodalmaskodjál

1. Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.

Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

Isten áldásával.

A Csoda

Mózes és a vének rámutatnak: az Úr parancsolatai nem díszek, azért adja őket, hogy népe megtartsa (5Mózes 27,1-26). Ez azt jelenti, le kell jegyezni, és újra és újra elővenni és alkalmazni. Az igét alkalmazás végett kapjuk, építsem be az életembe, és vegyem komolyan. Mi már az ószövetségi igét az Úr Jézuson keresztül szemléljük, de ez nem azt jelenti, hogy már nem kell komolyan venni. Az erkölcsi és szociális törvények ma is irányt szabnak. Ha Krisztusra figyelünk, akkor még teljesebben szolgálhatja az egyház életét.

Emlékköveket kell majd állítani, és azokra írják majd fel az Úr törvényeit. A fehérre meszelt kövek messziről felhívják magukra a figyelmet, oda kell menni elolvasni, ami rá van írva. Ezek a kövek nem engedik elfelejteni az Úr szavát. Ilyen emlékkő az ige is, vegyük kézbe, és olvassuk rendszeresen, amit mond az Úr. Azért kapjuk, hogy éljünk vele. Az emlékkő a továbbhagyományozást is szolgálja, itt megmarad az Úr szava. A következő generáció is hozzáférhet. Nagyon fontos, hogy továbbadjuk az Úr igéjét. Beszéljük el gyermekeinknek Isten csodálatos üdvtervét, tegyünk bizonyságot arról, amit a mi életünkben is végzett.

Az igének akkor lesz igazán hatása, ha az életünkben is meglátszik. Uram, könyörülj, hogy az életem mindig alátámassza a szavaimat, hogy ne legyen szakadék aközött, amit hirdetek, és ahogyan élek. Mózes rámutat a csend jelentőségére, és felszólít rá. Légy csendben, de ezt a csöndet nekem is akarni kell. Lényeges, hogy elcsendesedjek, csöndet alakítsak ki magam körül is, amennyire lehetséges. Csöndesítsük le a szívünket, de benne van az is, hogy igyekezzünk félrevonulni. Félrevonulni az igével az Úr szent közelébe. Az Úr Jézus is rendszeresen félrevonult imádkozni, és így töltődött és hangolódott az Atya akaratára. A csend az Úr előtt azt jelenti, megtanulok nem beszélni, csak figyelni és hallgatni, amit az Úr mond. Mennyire jellemző ránk, hogy mindig beszélünk; legyünk csöndben, hagyjuk az Urat megszólalni. Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. A csend azért van, hogy meghalljam, amit az Úr mond. Akarom meghallani? Megteszek mindent, hogy halljam, amit nekem személyesen mond az Úr? Légy csendben, és halld meg, addig ne menj tovább, amíg nem hallod az Úr szavát. Addig ne menjünk fel a szószékre, addig ne tegyünk bizonyságot, amíg az üzenet meg nem szólít. Az áldás a meghallott igéből származik.

Megragadott, hogy faragatlan kövekből kell építeni az oltárt. Olyan kövekből, amik a természetben előfordulnak, és úgy, ahogy megtalálják. Ez is az Úrról tesz bizonyságot. Az ember munkája ne vonja el Isten teremtéséről, megváltó művéről a figyelmet. Ne engedjük, hogy bármi az Úr elé kerüljön, minden tettünk mutasson Istenre, beszéljen az Ő hatalmáról.

Az átokmondások Isten szavát erősítik meg. Negatív formában kötelezik el magukat Isten és az Ő parancsolatai mellett. Az átkok rámutatnak: Isten komolyan veszi a bálványimádást és az erkölcstelen kapcsolatokat. Isten népe között nincs helye olyan gyakorlatnak, ami más népeknél elfogadott. Isten népe tiszta és szent nép, és ez nem csupán elmélet, hanem valósággá kell válnia. Az átokformula a kapcsolatok tisztaságának a megőrzésére mutat rá. Ha a környezetük eltér ettől, ők ne igazodjanak, hanem mindig ehhez tartsák magukat. Isten gyermekeinek mindig az Úr szava a lápás, ne engedjünk a világ szokásinak, hanem hallgassunk az Úr szavára. Ma nagy kísértés, hogy már az egyház tagjai sem az igét tartják útmutatónak a férfi-nő kapcsolat szempontjából. Mennyi nyomorúság terheli ma a házasságokat, azonban még segítségül hívhatjuk Urunkat. Az Úr által gyógyulhat az életünk, és ha az övéi vagyunk, akkor az Ő szavához igazítjuk magunkat az élet minden területén. A hívőnek nem az a hangsúlyos, mi ma a divat, a szokás, hanem mit mond az Úr.

Olyan megrendítő a sokaság magatartása (Mk 8,1-10). Három napja az Úrral vannak, és már elfogyott az élelmük is, még sem távoznak. Jó Vele lenni, sőt, mindennél jobb együtt lenni az Úr Jézussal. Ezek az emberek megtapasztalták Isten jelenlétét, és nem vágyódnak el. Ameddig csak lehet, Vele akarnak együtt lenni. Van-e ilyen vágyakozás a szívemben Jézus után? Három nap Jézussal, de ez koncentrált együttlét, itt csak ige van, semmi szórakozás. Nem olvassuk, hogy közben csobbannának a tengerben, vagy egyéb módon szórakoznának. Ők az élő igével foglalkoznak három napon keresztül. Csak Jézus a lényeg. Érte jöttek, és Vele vannak. Mi nekem a lényeg? Megszűnik-e a világ, amikor az igét kézbe veszem, vagy részt veszek egy istentiszteleten? Mi már Jézus közelében is magunkkal és a világgal foglalkozunk. Mellettünk vannak okoseszközeink, áradnak az üzenetek, jönnek a friss információk, és azokra figyelünk. Nekik Jézus szava volt a legfontosabb információ. Nem vágytak többre, mint Vele lenni.

Nem akadály, ha nincs élelem, nem zavarja őket a koncentrációban. Senki sem mondja, megyek és megoldom, hanem rábízzák magukat az Úrra. Csodálatos ez a bizalom. Vajon én rá tudom így bízni magam a Megváltómra? A megélhetés kérdése közelebb visz Hozzá, vagy eltávolít? Ezek az emberek ott vannak Jézus körül, hallgatják Őt, mégis elfogy az élelmük. És nem panaszkodik senki, nem mondják, miért engedi ezt meg. Hagyják, hogy megoldja. Mintha valósággá válna: Jézus az élet kenyere. Nekik elég Ő. Benne valóban mindent meglelnek. Nekem is elég Jézus? Étlen is tudnám hallgatni Őt, és örülök, hogy Vele lehetek? Öröm nekem az ige?

Az Úr odafigyel az emberekre, nem küldi el őket éhesen, tudja, hogy vannak messziről érkezők is. Talán azért beszél erről így az Úr, mert várja, hogy a tanítványok majd azt mondják: Uram, van nekünk valamennyi, odaadjuk Neked, és akkor elég lesz. Van már tapasztalatuk, még sem ez történik. Olyan nehezen adjuk az Úr kezébe, ami megvan. Nagyon ragaszkodunk a tulajdonunkhoz. Jézus megkérdezi, hány kenyeretek van. Nem küldi el őket kérni vagy vásárolni, hanem azt kéri, hogy a meglévőből induljanak ki. Mindig az a lényeg, amink van, azzal kell elindulni. Nem adja ide előre a sokaságnak elegendő élelmet, pedig megtehetné. Ez a hit iskolája: tényleg mindent nekem tudsz adni, hát add ide az utolsó falatodat is. Odaadok mindent az Úrnak?

Amim van, azt adjam az Úr Jézus kezébe, mert ott jó helyen van. Ha Ő kézbe veszi, hálát ad, megoldódnak a gondok. Iránymutató ez ma is. Adjuk a meglévőt Jézusnak, imádkozzunk, és a többit bízzuk Rá. Jézus kezében a kevés is elég, sőt, megszaporodik, még marad is belőle. Tulajdonképpen ez a legjobb befektetés, mindent odaadni az Úr Jézusnak. Nem kevesebb lett, hanem mindenki jóllakott és hét tele kosárral maradt is. Csodálatos Urunk van. Ő a csoda. Áldott az Atya, hogy elküldte Őt, hogy nekünk adta.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.

Nyílj meg!

Minden az Úr munkája, Ő adja népének a földet, és Ő áldja meg majd a munkáját is (5Móz 26,1-19). A termés Isten ajándéka, ezért a nép ebből ad hálaáldozatot az Úrnak. Mit adok én az Úrnak? Mindenem legjavából adok Neki, és így is kifejezem a hálámat? Mennyire érinti a hála a javaimat? A szavak mellé tudok-e anyagi hálaáldozatot is felmutatni? A hálaáldozat vallástétellel is együtt jár, megvallják hitüket, bizonyságot tesznek Isten munkájáról. Ez a bizonyságtétel szívből jön és természetes. Látom-e az Úr munkáját az életemben, és tudok-e róla beszélni? Meg tudom-e vallani mások előtt is, hogy kicsoda nekem az Úr?

Az előttünk lévő hitvallás elmondja, kik voltak, és hogyan lettek Isten népe. Mondjuk el, kik is voltunk, mielőtt Isten gyermekei lettünk. Mondjuk el korábbi útjainkat, és mutassunk rá: kegyelem az, hogy itt lehetünk. Isten munkája, ha elmondhatom, hogy az Övé vagyok.

Izráel soha nem felejtette el, hogy Egyiptomban elnyomás alatt élt, a világ fölébe nőtt. A világ mindig ránk akarja tenni a kezét. És ma is úgy munkálkodik, mint régen. Előbb megengedi, hogy megerősödjünk, aztán érezteti hatalmát. Kezemben vagy, tőlem kaptad, ezért tedd azt, amit mondok neked. A világ célja, hogy az ember és benne Isten gyermekei is rabszolgájává váljanak.

Azonban van kiút, van szabadulás. Nincs soha olyan élethelyzet, amiből ne lenne szabadulás. Azonban ehhez meg kell látni, hol vagyok, rabszolga vagyok. Amíg jól érzem magam Egyiptomban, addig változás sincs. A szabaduláshoz kiáltani kell. Segítséget kell kérni az Úrtól. Kiálthatok ma is, ez azt is üzeni, nem kell magam próbálkozni, az Úrhoz fordulhatok. Olyan jó olvasni a bizonyságot, az Úr meghallja a kiáltást. A tékozló fiú szívéből némán felhangzó kiáltást is meghallotta az Atya. Vagy a kánaáni asszony kiáltását, amikor lánya érdekében kiált a Megváltóhoz.

Hálaáldozat és leborulás. A föld termésének java az Úré, de mindez őszintén, leborulok Előtte. A leborulás kifejezi: Isten Úr az életem felett. Meghódolok Előtte. Van-e meghódolás az Úr előtt, amikor elismerem hatalmát, és kész vagyok Neki engedelmeskedni? A hála Istenhez visz, aztán odafordít a másik ember felé. Ahhoz, aki bajban van, az élet perifériájára került. A hála megtanít adakozni, ne csak én éljem fel, amit kaptam, hanem gondoljak arra, akinek nincs.

Az Úr Jézus elhagyta Tírusz és Szidón határát, de ottmaradt két meggyógyult ember (Mk 7,31-37). Az asszony és a megszabadult lánya elmondják majd, mi történt velük. Ők majd beszélnek Jézusról, a szabadulásról. Ők majd elmondják másoknak is, hogy van reménység a bűn, a gonosz hatalmából való szabadulásra. Eljött Jézus, és aki odamegy Hozzá és segítségül hívja, annak az élete mássá lehet.

Elgondolkodtam, mit hagyok én magam után? Maradnak-e megváltozott életű emberek? Maradnak-e utánam olyanok, akik vallást tesznek az Úr munkájáról, akik elmondják, hogy általam ismerték meg Jézust?

Eddig nem tűnt fel, de most megláttam: a Tízvároson keresztül ment le a Galileai–tengerhez. A tízváros területén található Gadara, tehát az Úr felkereste ezt a területet, az is lehet, hogy találkozott a gadaraival, és erősítette őt. Az Úr lelkigondozást végez. A találkozás megerősít, és lehetőséget ad a növekedésre is. Találkozni Jézussal a reggeli Bibliaolvasás által, csodálatos lehetőség. Minden perc azért adatik, hogy átéljük jelenlétét, megtapasztaljuk kegyelmét. Azt is jó látni, hogy az Úr keresi fel ezt a nehéz terepet. Elküldték onnan, de Ő nem mond le róluk. Azt is keresi, aki elküldi, és ad lehetőséget a korábbi döntés megváltoztatására.

Egy süketnémát vittek Hozzá, milyen jó, hogy mindenütt vannak emberek, aki beteg vagy megrekedt társukat Jézushoz viszik. Ezek az emberek felismerték, hogy Jézus a megoldás. Meglátták: Hozzá kell vinni azt, akinek szeretnénk, ha megváltozna az életük. Ők nem tudták meggyógyítani, de elvitték Jézushoz, mert hitték, hogy Ő tud segíteni. Ez az én célom is? Jézushoz vinni azokat, akiknek valahol megrekedt az életük? Hiszem én, hogy az Úr segíthet? Hiszem, hogy ma is lelki és testi gyógyulást tud adni?

Az Úr ezzel az emberel is foglalkozik. Speciális gyógymódot alkalmaz, mert Ő nem sablon szerint munkálkodik. Mindenkinek az életét egyénileg közelíti meg. Mert a Lényeg, hogy felismerjük, Kicsoda Ő. Ami azonban lényeges, és mindig alkalmazható: a feltekintés és a fohászkodás. Az Úr Istenre tekint, jelzi, Tőle jön a segítség. A fohász pedig szavakban is megmutatása: az Atyát kéri. A problémánk megoldó eszköze az imádkozás. A legnehezebb helyzetben is beszélhetünk Urunkkal.

Azt még szabad meglátnunk, hogy a gonosz mindig a hallást és a beszédet igyekszik megbénítani. Azon fáradozik, hogy ne halljunk, ne halljuk meg az igét, az Úr üzenetét. Sok éven át ott ülhetünk a gyülekezetben, és mégsem halljuk meg, amit Isten mond nekünk. Ha pedig meghalljuk az üzenetet, a szánkat bénítja meg, hogy ne mondjuk el, amit az Úr üzent vagy cselekedett. Trükkösen teszi ezt a gonosz, mert nem tesz némává, csak úgy terel, hogy mindenről tudjunk beszélni, csak az igéről ne.

Azonban Jézus így szól: Nyílj meg! És amikor ezt Ő mondja, akkor meg is nyílik a szív és a száj. Kérjük Őt, hogy nyissa meg a fülünket, hogy mindig halljuk, amit mond, és amit meghallunk, azt éljük, és tegyünk róla szavakkal is bizonyságot. Még Jézus tiltása sem tudja bennük tartani a vallomást, el kell mondani, amit átéltek. Ha nem tudunk beszélni, az jelezheti azt, hogy még nem történt bennem semmi, még nem találkoztam az Úrral, és nem éltem át bűneim bocsánatát, nem kaptam új életet. Aki mindezt megtapasztalta, azt nem kell noszogatni, annak a szívéből élő víz folyamai áradnak. Aki élő és állandó kapcsolatban van a forrással, abból mindig árad az élet vize.

Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem, :/: Eljöttem, elhoztam neked, amit ke-

zedből nyertem: Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy

kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél, :/: Még rólad mit sem tudtam

én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált két kezed, Már elválasztál engemet, Hogy

társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a bé -

ke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei szent tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly

kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret,

Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tége-

det hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet

Magaddal: nagy örömmel!

Isten áldásával.

Morzsa

A

 mindennapi élethelyzetekre, előre nem látható események megoldására kap útmutatást Izráel népe (5Móz 25,1-19). Isten jól felkészíti övéit, mindenre van gondja, és Őt nem éri meglepetés. Nem jöhet semmi váratlan, semmi, amire ne készült volna. A felkészítésben a hangsúlyos az Isten országára jellemző rend, mert minden, ami benne történik, az bizonyságtétel is más népek felé. Isten mai népe sem élhet akárhogy, mindaz, ami vele és körülötte történik, bizonyságtétel. Kérjük Urunkat, hogy ne legyünk rossz bizonyságok, ne eltávolítsuk Tőle az embereket, hanem inkább vonzzuk Hozzá, azokat, akik valóban keresik Őt.

Megjelenik az életért, a tetteinkért való felelősségvállalás, ha vétkezik valaki, büntetést kap. Negyven botütés a maximum, ez is szabályozva van, nehogy visszaélés legyen belőle. Ezt gondosan be is tartották, inkább harminckilencet ütöttek, nehogy megszegjék a törvényt. Pál apostol többször is részesült ebben a büntetésben. De az ő vétke Krisztus, a Benne való élő hit, a Róla mint feltámadottról való bizonyságtétel. Ilyen áron is vállalta az Urat. Tudom-e minden körülmény közepette vállalni az Úr Jézust, a Belé vetett hitemet? Vállalom-e a krisztusi életet akkor is, ha tudom, hogy elmarasztalnak érte, és nem leszek népszerű, vagy bántalmazásban is lehet részem? Mindig nézzünk fel a keresztre, lássuk meg, hogy az Úr vállalt minket, és vállalta a halált is. Ő nem táncolt vissza, amikor világossá vált, hogy nem lehet elkerülni az áldozat bemutatását. Áldott az Úr mindezért.

Nem lehet a mezőgazdasági állatokat sem kihasználni. Az Úr védelmezi az egész teremtett világot. Minden az Ő alkotása, ezért népének is vigyáznia kell rá. A felelősségvállalás kiterjed az egész világra. A nyomtató ökör példáját Pál apostol felhasználja annak alátámasztására, hogy amint az ökörnek jár a földről annyi ennivaló, amit menet közben elér, úgy az evangélium munkásának is jár az ellátás. Olyan jó, hogy Urunk tudja, mire van szükségünk. És amit vállalt, azt megadja. A mindennapi kenyerünkről nem feledkezik meg. Legyünk ezért hálásak. Luxuséletet nem, de a szükséges ellátást biztosítja a hívő számára. Az Úr éléstára nem fogy ki soha.

Az Úr Jézus nem zsidó területe vonul vissza, és nem akarja, hogy tudjanak Róla (Mk 7,24-30). Furcsán hangzik, az Úr nem akarja, hogy tudjanak Róla, vajon miért? Nem azért jött, hogy mindenfelé hirdesse Isten országát? De, igen, azonban ez nem Isten népének a területe, és nem akarja meghirdetni, hogy itt van, nem akar reklámot, mert akkor csak a gyógyulásért jönnének. A pogány népek csak egy kuruzslót látnának Benne, és a testi gyógyuláson túl nem látnák meg bűneiket, nem ismernék fel Isten kegyelmét. Nekik elég a test gyógyulása, úgy gondolják, ha egészségesek lennének, akkor minden rendben lenne. Nekik csak a betegség a probléma, a bűn nem. Mint ahogy ma is sok embernek ma is a testi állapota és az anyagi helyzete jelenti a legnagyobb problémát, ha ezek rendben vannak, a többi nem számít. A bűn nem opció sokaknak, nem akarnak belőle szabadulni, talán úgy gondolják, majd a kultúra és a tudás megoldja. Azonban nem úgy tűnik, és mi tudjuk, hogy a bűnre a kereszt a megoldás. Ott töröltetnek el. Aki odamegy az Úrhoz, annak az élete újjá lesz.

Azonban a fényt nem lehet elrejteni, jelenléte elterjed. Vannak, akik megtudják, hogy a názáreti Jézus itt van. Az evangélium eljut még a rejtett helyekre is. Eljut hozzám is, áldott legyen az Úr. Az a kérdés, ha tudomást szerzek az Úr jelenlétéről, hallok munkájáról, mit teszek? Mert Ő jelez, itt vagyok. Ilyen jelzés többek között a naptárba beiktatott keresztyén ünnep, ha  látom, és hallom, hogy milyen ünnep az, már jelez az Úr. Hívogat, jöjj, ismerj meg, elhoztam az életváltozás lehetőségét, élhetsz vele.

Egy asszony szerzett tudomást Jézusról, akinek a lánya rossz állapotban van, tisztátalan élek volt benne. Leuralta a gonosz, gyakran nem volt ura önmagának. Elcsendesedve gondoljam végig az Úr jelenlétében, milyen lélek van bennem? Mi lakik bennem? Elfogadom a gonosz jelenlétét, beletörődök, vagy keresem a szabadulást? Az asszony eljött Jézushoz. Lánya nem akart menni, vagy nem volt olyan állapotban, hogy menjen, de az anya megy. Imádságban viszi Őt az Úrhoz. Hittel jön. Ezt mi is megtehetjük, nem mindig akar az általunk féltett személy jönni. A megkötözött nem mindig érzi szükségét a segítségnek, de akkor menjünk magunk. Mondjuk el az Úrnak, hogy tudjuk, kicsoda, Övé az életünk, és hisszük, hogy tud segíteni. Szülők, van segítség ott, ahol mi nem boldogulunk. Jézus Úr, Neki van hatalma ott, ahol mi tehetetlenek vagyunk. Ne csüggedjünk, és ne is féljünk, használjuk a hitünket.

Ez az asszony leborul, tehát alázattal, de hittel jön. Hiszi, hogy Jézusnak van hatalma az ördög felett. Mit hiszek én Jézus felől? Tisztában vagyok én is hatalmával? Hiszem, hogy ma is ki tudja űzni a gonoszt, és hatalommal rendelkezik a bűn, a betegség és a halál felett? Hiszem, hogy az én problémám sem megoldhatatlan az Úr számára?

A hit próba elé kerül. Az Úr Jézus rámutat a helyére és a sorrendre. Ő nem Izráelhez tartozik, nem jár neki a gyógyítás, a szabadítás, az új élet. És azt is tudni kell, hogy az első Izráel. Elsők a gyermekek, és ő nem gyermek. Nekem is látni kell, nem vagyok gyermek, pogány vagyok, nem zsidó származású, azonban a kegyelem Jézusban a miénk is lett. Ebben benne van: elsők a gyermekek, de utánuk jönnek a pogányok is. Az Úr nekik is hozta az életet. Talán majd a pünkösd utáni misszióra gondol. Az asszony azonban bekapaszkodik a válaszba, meglátja benne a reményt, és nem sértődik meg. Ha kutya vagyok is, nem baj, tudom, a zsidók így tekintenek rám, de ismerem Istent, tudom, ha a kiskutyákat nem zavarja el az ember a morzsáról, akkor Isten sem küld el. Én is kapok morzsát, és ez elég. A századosnak elég egy szó, ennek az asszonynak pedig egy morzsa. De az Úr morzsája többet ér az ember által kínált legszebb és legnagyobb kenyérnél.

Jöjj ezzel a hittel, Uram, nem jár nekem a kegyelem, de amint a kiskutya részesül a lehulló morzsából, hiszem, hogy én is részesedek a kegyelemből. Nekem ennyi elég. Elég a kegyelem, elég az Úr.

Valóban ennyit kap, éltető morzsát, olyan táplálékot, amiben tartalék energiák is vannak. Mindez hit által az övé. Ezért a szóért kiment az ördög. A hitnek következménye van. Ha hiszem, hogy az Úr ad nekem is morzsát, megtörténik, amit kérek. Az asszony hitének az engedelmesség a bizonyítéka. Még nem történt semmi, de hiszi, hogy úgy lesz, ahogyan Jézus mondta. Az első a hit, és csak aztán jön a tapasztalat. Elmegy úgy, hogy még nem lát eredményt. De hiszi, hogy gyógyultan találja a lányát. Ha Jézus így szól: menj el! Induljunk, akkor is, ha nem látszódik még eredmény, ha nem látunk semmit. De higgyük, hogy mire hazaérünk, úgy lesz, ahogy Ő mondta. Jézus nem beszél a levegőbe. Szava ma is erő és hatalom.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Tiszta szív

M

ai igénk megmutatja, mennyire ismeri az Úr a szívünket (5Móz 24,1-22). Amit az Úr Jézus megfogalmaz a szívünk keménységéről, az már Mózes idejében is ismert volt. Kemény a szívünk, minden kitelik tőle. Többek között az is, hogy a házastárstól egy idő után meg akar szabadulni. Amikor a válólevélről olvasunk, ne gondoljuk, hogy ezzel Isten helyesli a válást. A szövegből az derül ki, hogy a válólevéllel az Úr védi és segíti a feleséget. Ha nem kapna válólevelet, házasságtörőként ítélnék meg. Isten a kapcsolatok gyógyítását szorgalmazza, és a hűséget. Hiszen Isten maga a hűség! A világ lehet, hogy igazodik a testünk vágyaihoz, és elfogadja a bűnt és a világ szokásait, de Isten nem igazodik hozzánk. Ő ma sem fogadja el a válást megoldásként. A megoldás a megbocsátás és az újrakezdés Vele. A megromlott kapcsolatot is újrakezdhetjük az Úrral, és Vele másabb lesz minden.

Azonban, ha mégis a válólevél mellett dönt a férj, és elbocsátja feleségét, befejeződött a kapcsolat. Ha a feleségnek lesz új kapcsolata, de az is véget ér, az első férj nem veheti később vissza a volt feleségét, mert ez utálatos az Úr előtt. Bizony, a házasság terén sok mindent végig kell gondolni Istenre tekintve. Nagyon emberi szokások irányítanak minket, és nem Isten akarata. Azonban lehet ehhez igazodni. Kérhetjük a vezetést, és az Úr életgyógyító beavatkozását. A hit nem elmélet elsősorban, hanem gyakorlat. Isten jelenlétének az életünk minden területére való bevonulása. Az élő hit mindenben Istenre figyel, és Rá hangolódik.

Isten számára az ember minden anyaginál fontosabb. Az Ő országában oda kell figyelni a másikra, a felebarátra. De csak az tud a másikra figyelni, aki figyel az Úrra. Akinek nem önmaga van az élete középpontjában, hanem az Úr. Isten országa életközpontú, jó lenne erre nekünk is figyelni. Végiggondolni, hogy amit olvasunk, az megjelenik-e a mai tanítványok életében? Odafigyelünk-e a másik anyagi helyzetére, le tudunk-e mondani apró előnyről, haszonról a másikért, a bajbajutottért? Ha komolyan vesszük Isten akaratát, kevesebb utcára került ember fog körülöttünk élni. Ma hány ember nem kapja meg időben a fizetését, az Úr hangsúlyozza: időben adjuk meg azt, ami a munkásunknak jár. Anyagi dolgainkban is az ige legyen a vezérlő mesterünk. Pünkösdkor azt látjuk, hogy a magukéból adnak az elszegényedetteknek. Eladják az Úr követői azt, ami számukra fölösleges, és megosztják a rászorulókkal. Ők megértették az Úr országának alaptételét, ami nem más, mint az adakozó életforma. Az Úr Jézus is adott, önmagát adta, hogy megszabadítson és életre segítsen.

Az Úr a szegény, a jövevény és az árva mellé áll, támogatja, és népétől is azt kéri, támogassák azt, akinek nincs senkije. Mennyire más szemléletmód sugárzik Isten igéjéből, mint amit ma látunk. Ne akarjunk mindent magunknak, hagyjunk a szegényeknek a földön a termésből. Ha valamit ottfelejtünk, vajon otthagynánk, jó lesz a szegénynek, a rászorulónak? Inkább az a jellemző, hogy mindent igyekszünk magunknak megszerezni vagy megtartani. Az Úr Jézus a tanítványok meglévő készletéből vendégelte meg az ötezer embert, megtanította őket a magukéból adni.

Eljött az Isten országa, és erői hatnak (Mk 7,1-23). Betegek gyógyulnak, megszállottak megtisztulnak, bűnösök, kitaszítottak új emberré lesznek. Egyre több ember keresi fel az Úr Jézust, mert vágynak Utána, szükségük van beavatkozására. Megyünk-e mi így Jézus után? Keresem-e Őt, és mindennél fontosabb-e, hogy Vele legyek? Ezek az emberek mindent félretettek, csak találkozzanak az Úrral. Félre tudok-e mindent tenni az igéért? Olyan kevéssel megelégszünk, elolvassuk, amit kijelöltek, és aztán megyünk tovább. Ezek az emberek Jézus után mentek, aki a jó hírt vitte másoknak. Néha azt mondjuk, ezek csak a gyógyítót keresték, betegségeikből akartak szabadulni. De mi nem így vagyunk, állandóan az orvosokat járjuk, és ajánljuk is őket másoknak. Ezek Jézust keresték fel, hova mentek volna. A betegség nem normális állapot, a bűn következménye. Az Úr azért jött, hogy a bűn minden következményére megoldást hozzon. Ezért jöhetünk Hozzá teljes szívvel, azonban fontos, hogy ne csupán a test gyógyulását várjuk, hanem ismerjük meg Őt, mint Megváltónkat. Ezek az emberek elgondolkodtak egy-egy gyógyulás után, hogy ki is ez? Mi is gondolkodjunk Jézus felől, keressük Őt, keressük Általa a bűnbocsánatot, Isten kegyelmét.

Eljött Isten országa, és oly sokan tapasztalják erejét, megváltozik, rendbe jön az életük. Végre teljes értékű emberek lehetnek, nem kell a periférián maradniuk, hanem újat kezdhetnek. Azonban a farizeusok nem ezen örülnek. Jézus sikere az ő kudarcuk. Szolgálatuk által nem rendeződnek az életek, ezért most könnyebb irigykedni és támadni. Ők külső dolgokra figyelnek. Nekik a vének hagyománya fontosabb, mint a bűnösök szabadulása, a betegek gyógyulása. Mintha mi is lecsúsznánk egy ilyen irányba, az emberi hagyományok, rendeletek, törvények fontosabbá válnak, mint a megtérés, az élő hit. Pedig ezt nem lehet törvényekkel pótolni.

Az Úr Jézus a szívre, annak tartalmára helyezi a hangsúlyt. Ez lényegesebb az ember hagyományánál. Nem elég ajkunkkal tisztelni az Urat. Nem elég a szájvallomás, szívbeli megtérés és odaszánás szükséges. Urunk azt akarja, hogy Isten parancsolata legyen az első helyen.

A szív a fontos, ezért kérjünk most szívvizsgálatot Urunktól, és mi magunk is figyeljük, mi van a szívünkben. Honnan tudjuk meg? Onnan, ami elhagyja, ami belülről származik. Eredeti természetünk romlott, így a szívünkből ezek a tartalmak jönnek elő. Ezeket, amiket olvastunk, az Úr gonoszságnak nevezi. Amíg a szívünk nem születik újjá, gonosz. Vizsgáljuk meg az életünket, de ne a világ véleménye szerint, hanem az Úr szavainak a fényében. Nincsen ezekből jelen az életünkben? Bizony, több mindent már megtűrünk, sőt, elfogadottá válik az egyházban is, az Úr véleménye azonban nem változik, mindez gonoszság, és nem Istentől származik. Azonban van megoldás, az újjászületés. Aki látja, és elismeri szíve gonoszságát, elfogadja, hogy ezek a tartalmak jelen vannak, és bűnbánattal kiált, az kap szabadítást. Annak az Élete kegyelemből megújul, szíve pedig új tartalommal telik meg.

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.

Ne félj!

A

z Ószövetség meghatározza, kik tartozhatnak a gyülekezeti közösségbe, az Istennel való szoros kapcsolatba (5Móz 23,1-26). Elmondja, hogy vannak, akik a szent Isten jelenlétébe nem léphetnek. Ezek a tiltások a kultuszra vonatkoznak. Az Újszövetség hirdeti a testi és lelki sérültek számára az Úr kegyelmét, a bűnből való szabadulást, és így a Hozzá való tartozást. Az Úr Jézust a közösségből kizárt emberek is megkereshették, és Ő meggyógyította, majd beletagolta őket Isten országába.

A moábiták és az ammóniak azért kerülnek teljesen kívülre, mert ők meg akarták átkoztatni Isten népét. És mivel még nem tanúsítottak bűnbánatot, és nem mutatták a megváltozás jelét, nem léphetnek az Úr közösségébe. Az Úr Jézus az ellenségeit is keresi, Saul üldözte a tanítványokat, de az Úr rátalált, és ő őszinte hitre jutott. Megbánta bűneit, és beállt az Úr szolgálatába. Aki őszintén megbánja bűneit, és valóban az Úr tanítványa lesz, az beléphet a gyülekezet közösségébe. De aki nem tér meg, csak divatból akar betartozni, és nem bánta meg Isten népe elleni korábbi vétkeit, azt addig nem szükséges bevenni a gyülekezet közösségébe, amíg ez az életváltozás tartósan végbe nem megy.

Isten a rendre és tisztaságra is megtanítja népét. Még a hadiállapot idején is vannak alapvető szabályok, amit az egészség és a teremtett világ védelme érdekében be kell tartani. Igazi rend és fegyelem az Úrral kapcsolatban élő ember életében található. Aki szereti az Urat és figyel Rá, az a környezetét is rendben tartja. Ma is komolyan kellene vennünk, hogy egy-egy rendezvényt követően ne szeméthegyek maradjanak utánunk.

Fontos üzenet még, hogy tisztátalan úton szerzett pénzt nem fogad el az Úr. Nem az a lényeg, hogy adok, hanem az is, hogy mit. A bűnös úton szerzett pénzt ne próbáljunk úgy tisztának feltüntetni, hogy szent célra adjuk.

Az ötezer ember megvendégelése után az Úr sürgetni kezdi a tanítványokat (Mk 6,45-52). Miért? Mert jól érzik magukat. Amikor az Úr Jézust dicsérik az emberek, abból nekik is jut. Mennyire szeretjük, amikor dicsérnek, amikor rólunk beszélnek. Sürgetni kell őket, mert inkább maradnának. Most nem akarnak hajóba szállni. Hányszor mi is vonakodunk azt tenni, amit az Úr kér. Mi még maradnánk a dicsfényben, vagy tovább pihennénk. De az Úr azt kéri, hogy szálljunk be a hajóba, és menjünk a túlsó partra. Miért? Mert ott van ránk szükség.

Azt is látjuk, hogy a késlekedésnek következménye van. Beesteledik, és szembeszél fúj. Hányszor fúj szembe a szél, mert késlekedünk, mert nem azonnal engedelmeskedünk. Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amit el lehetne kerülni, ha komolyan vennénk az Urat. A kényelem és az önmagunk szeretete sok esetben hátráltat. Ma nagyon megszoktuk a jólétet, a kényelmet, és nehezen mozdulunk ki ebből.

Az Úr Jézus, mint mindig, most is példát mutat. Elbocsátja a sokaságot, nem kötődik hozzájuk, nem téved meg a mostani eredményesség után. Tudja, hogy az emberek ragaszkodása nem Neki szól, nem Őt akarják igazán, hanem a csodát. Mit akarok én? Az Úr Jézust, vagy csak a csodáit, a megoldásait?

A sikert követően csöndre és egyedüllétre van szüksége. Nem magát népszerűsíti, hanem keresi a csöndet, és felmegy a hegyre. De nem kirándulni, egy nagyot pihenni a természetben, hanem imádkozni. Az Úr számára az imádkozás központi jelentőségű. Az Atyától indul az emberek közé, majd oda tér vissza. Vele beszéli meg a sikert is. A sikeres időszakban is szükségünk van elcsöndesedésre, imakapcsolatra. Ne csak a nehéz időkben imádkozzunk, hanem amikor fut a szekér, akkor is menjünk az Úr elé. Miért? Adjunk hálát az eredményért, mert az is Tőle van.

A tanítványok küszködnek az ellenszélben, de az Úr a hegyről is látja őket. Ez vigasztaló, soha nem kerülünk ki az Úr látóköréből. Mindig tudja, merre járunk, hol tartunk, mivel küszködünk. Az is fontos üzenet, hogy a tanítványok Jézus nélkül csak küszködnek, erőlködnek. Amikor Jézus nélkül indulunk, vagy nem engedjük a Szentlélek Istent megnyilvánulni az életünkben, erőlködéssé válnak mindennapjaink. Az egyház is erőlködik Isten Lelke nélkül. Ha Ő nincs jelen, küszködéssé válik az életünk. A Szentlélek jelenléte, ereje nélkül úgy járunk, mint a hajó szél nélkül. Evezősök igénybevételével valahogy tud haladni, de az csak küszködés. Vizsgáljuk meg: nem azért küszködünk, mert Őt elhagytuk, Nélküle haladunk? A világ előtt gyakran az erőlködés is elismerést vált ki. De az Úr nem erőlködést akar, hanem vitorlázást. Azt akarja, hogy a Lélek belekapjon az egyház vitorlájába, és repítse előre a cél felé.

A küszködő tanítványok felé elindul az Úr. Olyan csodálatos, hogy Ő indul. A tanítványok nem is gondolták, hogy a távolság ellenére is segítségül hívhatják Őt. Ha nem látjuk, nem érezzük magunk mellett, akkor is Hozzá fordulhatunk.

Amikor meglátják, megrémülnek, de az Úr megszólítja őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Csodálatos üzenet. Ne félj, hanem bízz az Úrban. Bízz Benne, nincs tőled távol. Ne félj az ellenszélben sem. Sőt, ne feledjük, a tanítvány gyakran kerül ellenszélbe, de nem kell félni, az Úrra ilyen helyzetben is támaszkodhatunk. Mindig Őreá, az Ő hatalmára, és ne a magunk erejére támaszkodjunk. Ne féljetek, mondja az Úr, és beszáll a hajóba, és elül a szél. Engedjük be életünk hajójába Őt, és akkor el fog ülni a szél. Akkor békesség lesz a szívünkben.

Okultunk-e az Úr korábbi csodáiból? Komolyan vesszük-e, hogy nem kell félni, mert Aki tegnap csodát tett, Az ma is jelen van, Annak ma is van hatalma.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.

Jézus útvonala

I

sten népe között más szokások uralkodnak, mint a világban (5Móz 22,13-29). Itt érték az ember, van felelősségvállalás. Az Úr nem engedi, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön a másik. Védelmezi az ige a feleséget, a nőt. Nem lehet csak úgy elbocsátani, rágalmazni a házastársat. Isten országában a házasság megbecsült kapcsolat. Isten védi a házasságot. A házasság Istentől kapott intézmény, a társ ajándék. Nem a válás az elsőfokú megoldás, hanem a kapcsolat gyógyítása.

Lehet azért tenni, hogy ne romoljon meg a kapcsolat. Azt olvassuk, a férj meggyűlöli a feleségét, valami nem úgy alakul, ahogyan elképzeli, vagy egyszerűen múlnak az évek, és változik a társ. De ne feledjük el, mindketten változunk. Azonban az Úrral való kapcsolat által és az egymással való közösségben át lehet hidalni a problémákat. Amikor megtapasztjuk évek múltán az Úr türelmét, szeretetét, nagy kegyelmét, a másikhoz is másképp állunk. Nagyon fontos beletekinteni az igébe, mert benne láthatjuk meg saját hibáinkat, bűneinket. Azt is felismerjük, hogy nemcsak én bocsátok meg a másiknak, hanem a másik is gyakorolja az elengedést.

Ha valaki házasságban élővel alakít ki kapcsolatot, mindkét fél felelős. A farizeusok már nem tartották ehhez magukat, ők csak a nőt akarták elítélni, az Úr Jézus azonban kegyelmet gyakorolt vele szemben. Megbocsátotta a bűnét, és új élet irányába segítette. Csodálatos, hogy az Úr az ilyen jellegű bűneinket is magára vette. Ez nem azt jelenti, hogy nem bűn a házasságtörés, hanem azt, hogy aki ezt felismeri és megvallja, az bocsánatot nyer. A bűnbocsánat pedig már egy új életre jogosít fel, ami azt jelenti, többé nem akarok elkövetni ilyen vétket. A bűnbocsánat mindig azt jelenti, most már tudom, hogy bűn, amit tettem, és többé nem teszem. Tehát nem azt jelenti, hogy Isten megbocsát, és ezért továbbra is folytathatom, amit eddig. Ez nem megtérés, ez nem Jézus-követés. A megtérés azt jelenti, többé már nem élek úgy, ahogy korábban éltem testi vágyaim, kívánságaim szerint.

A tanítványok visszatértek az Úr Jézushoz a küldetésből (Mk 6,30-44). Tőle indultak, és Hozzá térnek vissza. Nem az embereknek számolnak be eredményeikről, hanem az Úrnak mondják el tapasztalataikat. Isten országában nem a pletyka a főszereplő, mindent az Úrnak mondhatunk el. Ő küld, így Neki számolok be. Amikor ezt teszem, imádkozok, és közbenjárok egyúttal azokért, akiknek bizonyságot tettem. Mivel az Úr küld, Neki tartozok beszámolóval.

Az Úr elvitte őket egy puszta helyre, azt akarta, hogy csak Vele legyenek. Szükséges félrevonulni, és csak az Úrral lenni. Az Úr csak rájuk akar most figyelni, és közben ők is csak Jézusra figyelnek. Nem engedi, hogy bármi elterelje a figyelmüket. A csendesség is ezt jelenti, csak az Úrral vagyok, figyelek arra, amit mond. Engedem, hogy Lénye átjárja a szívemet.

Olyan jó látni az emberek Jézus utáni vágyát. Mint a forrásvízhez a szarvas, úgy igyekeznek Jézushoz. Az sem számít, hogy gyalogolni kell. Nem érdekesek az egyéb programok, félreteszik a munkát is, mert Jézus, a Vele való találkozás mindennél fontosabb. Mondhatnánk: Isten országa és az üdvösség lett mindennél fontosabb. Választ kell találni az örök élet kérdésére. A munkát el lehet halasztani, de a halált nem. És ha úgy halok meg, hogy nem ismertem meg Isten kegyelmét, elveszek.

Az Úr meglátta ezt a szomjúságot, nem azért esett meg rajtuk a szíve, mert elfáradtak a gyaloglástól, hanem a belső szomjúság látványától. Azt látta, hogy nincs élő víz. A farizeusok, papok nem tudják ezt a szomjat csillapítani. Vajon mit lát ma az Úr a szívünkben? Hogyan lát minket?

Tanítja a sokaságot, ez az első, Isten dolgait megismertetni az emberekkel. Itt most nem a gyógyításé a főszerep, hanem a tanításé. Meg kell ismerniük az Atya akaratát és üdvtervét. Egész nap Vele vannak és hallgatják. Akarnak tanulni Jézustól. Mennyit tudok én az igével eltölteni? Akarok-e az Úrtól tanulni? Ott van-e a vágy bennem akarata megismerésére? Felteszem-e mindig a kérdést: ebben a dologban mit is mond az Úr? Az ige hogyan látja ezt a témát, és milyen választ ad nekem?

A tanítványok az est közeledtével úgy látják, meg kell szabadulni az emberektől. Talán sértődés is van bennük, mert úgy indult a nap, hogy Jézus ma csak az övék, csak velük foglalkozik. Erre utánuk jött ez a sok ember. De most már elég, menjenek haza, ami sok, az sok.

Mennyire más az Úr, Ő nem megszabadulni akar tőlünk, hanem megszabadítani régi természetünktől, a bűn hatalmától. Bemutatja, hogy Ő minden élethelyzet fölött Úr. Ő most is kézben tartja az eseményeket, ismeri a jelen probléma megoldását. Viszont a tanítványok ezt nem látják. Nem hiszik, hogy Jézusnak van megoldása a kenyérkérdésre is. De mi hisszük-e, vagy mi is úgy gondolkodunk, ezt csak hagyományosan lehet megoldani?

A tanítványok szerint ez nem az ő problémájuk, Jézus szerint igen. Nekik kell megoldani, meg kell mutatni, hogy már más megoldást is tudnak, mint eddig. De valahogy ez nem ragyog fel előttük. Nem vásárolniuk kell, hanem a meglévőt felhasználni. Az Úr mindig abból indul ki, ami van. És ha azt elővesszük, és Jézus kezébe tesszük, átéljük, hogy a kevés is elég, sőt, marad is belőle. A titok kulcsa nem mi vagyunk, nem az emberi erőlködés, szervezés, hanem Jézus. Tedd Jézus kezébe a meglévő keveset, és bízd Rá a többit.

Jézus útvonala ez: föltekintés, hála és továbbadás. A kenyerek és a halak nem a tanítványok, hanem a sokaság számára szaporodtak meg. De maradt nekik is. A csoda nem a saját igényekért, kényelmükért történt, hanem az emberek hitéért. Azért történt minden, hogy az ötezer ember meglássa, kicsoda Jézus. Mindig az a cél, hogy felragyogjon Jézus istensége, hatalma.

AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.