Igazi éhség

 

A

macjá pap letiltotta Ámószt, azonban Istent nem lehet eltiltani, és újabb látomás, által üzenetet ad a prófétának (Ám 8,1-14). Ámószt sem lehet eltiltani, mert ő nem a földi király, hanem a királyok Királya szolgálatában áll. Isten emberei soha nem vezetőket szolgálnak, hanem az élő Urat. Ez azt jelenti, hogy az Úr üzenetét akkor is tovább kell adni, ha azzal a vezetés nem ért egyet. Istennek nem lehet megtiltani, hogy népe vezetőiről véleményt alkosson, velük ítéletet közöljön. Az ítéletes igét is azért adja az Úr, mert szeret, mert Ő állja a szavát, és általa segíteni akart az eltévedteken. Az Úr, amikor szól segít, segít visszafordulni a rossz útról. Megadja a szükséges támpontot, ami alapján be tudjuk tájolni magunkat. Az ige által, az Ő friss üzenete által látjuk meg önmagunkat. Az Igébe tekintve döbbenünk rá, hogy vétkeztünk az Úr ellen, és rossz az irány. Amíg csak egy embert látunk, vagy egy régi könyvet, mindez nem történik meg. Csak akkor, ha eljut a szívünkig, az igehirdetőn keresztül maga az Úr szól. Péter is megrendült, amikor rádöbbent, Jézusban maga az Isten áll előtte.  Azért mondja, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok. Amíg nem kezdte felismerni, hogy aki beleszólt az életébe, tanácsot adott, az nem csupán egy ács, vagy egy tanító, hanem maga az Isten, addig ellenkezett Vele. Így van, amikor mi akarjuk a másiknak megmondani mit tegyen, vagy felszólítjuk a megtérésre, de nem tapasztalja az Úr jelenlétét, szavának erejét. Ilyen esetben csak emberi véleményt lát, és azt elutasítja. Ezért fontos, hogy mindig az Úrhoz vezessük az embereket, Őt ismertessük meg velük, és ha már Rá figyelnek, az Úr elvégzi bennük, a maga munkáját. Csakis az Úr szavának van embert változtató hatalma.

Az Úr elmondja, hogyan látja Izráel életét. Már semmi nem érdekli őket a hasznon kívül. Csak a pénz, a nyereség motiválja őket. Nem hatja meg népe tagjait a nyomorultak, szegények élete sem. Mások rossz helyzete által is gyarapodást, előnyöket igyekeznek szerezni. Azt nézik, miképpen lehet minél kevesebb ráfordítással, minél nagyobb hasznot szerezni. Az elszegényedettekben olcsó munkaerőt látnak. Nagyon nagy sikerük lenne ezeknek az embereknek ma. Megdicsérnék őket a növekedésért. De Isten másképp látja. Neki nem tetszik az, amit a világ elismer.

Az ünnepek, és az Úrtól való nyugalom napja is csak idegesíti őket. Alig várják, hogy mehessenek a dolgaik után. Ott vannak talán az istentiszteleten, de a szívük az üzletüknél, a munkájuknál, a pénznél van. „Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is”. Mi a mi kincsünk? Az ahol a gondolataink időznek. Az ami miatt nem tudok az igére figyelni, ami miatt nincs időm az Úrra, mert állandóan azzal kell foglalkoznom.

Nagyon szomorú képet fest az ige Izráel népéről. Azonban van jó látás is, mert jönnek olyan napok, amikor az Úr beszédének hallgatása utáni éhség lesz a földön. Amikor az emberek nagyon vágyakoznak Istent hallani. Jobban keresik majd az Urat, mint a kenyeret. Ma is vannak olyan helyek ahol ez az éhség tapasztalható. Kérjük Urunkat, adja meg ezt az éhséget. Kérhetem, hogy a saját szívembe adjon éhséget az Ő beszédének hallása után. Ne csak ímmel-ámmal vegyem kezembe a Bibliát, hanem valódi éhséggel. Olvassam úgy, mintha még soha nem olvastam volna. Olvassam úgy, mint amitől az életem függ.

A tanítványok nem értik Jézust, ők az evéssel vannak elfoglalva, és nem értik, hogy az Úr megfeledkezett az evésről, miközben Samáriát elárasztotta az élő vízzel (Jn 4,31-38). Jézus szeme előtt az emberek mentése lebeg. Mindig arra törekszik, hogy ahol van, ott felragyogjon a világosság. Ő mindig az Atya akaratát cselekszi, és ez az akarat mindennel szemben előnyt élvez. Miért? Mert az Atya akarata jó, embereket akar menteni.

Az Úr bizonyságot tesz, Őt az Atya küldte, küldetésben van. Feladata van, és ennek elvégzése alá rendel mindent. Jó látni, Jézust Isten akaratának megvalósítása táplálja. Az a legfontosabb, hogy elvégezze azt, amivel Isten megbízta. Milyen fontossági szempontok vannak az életünkben? Mi vezérel? Isten akarata, vagy a saját akaratom? Mert a hívő ember is küldetésben van. Többször is mondta az Úr tanítványainak, hogy elküldi őket a világba, vajon mi megéljük küldetésünket? Látható, hogy az Ő küldöttei vagyunk? Ha igen, akkor az Úr Jézus akarata valósul meg általunk. Mindez magával hozza a látható különbséget. Ha Isten akarata a mi eledelünk is, akkor látszik a különbség az életünk és a világ élete között.

Urunk azt kéri a tanítványoktól, hogy emeljék fel a fejüket és lássák meg a tájat, fehérek az aratásra. Ne lefelé, saját dolgainkra, bajainkra nézzünk, ne a magunk ügye foglaljon le, hanem lássuk meg az aratás idejét. Már jönnek a samáriaiak Jézushoz. Fejkendőjük fehéren világít. Jönnek és most aratni kell. Nem a magunk dolgaival foglalkozni. Látjuk-e az aratás idejét? Észrevesszük-e, amikor emberek Istent keresik, és azért jönnek, mert hallani akarnak Róla. Azt szeretnék, ha Istenhez segítenénk őket. Megtesszük-e? Az tudja az embereket Jézushoz vezetni, aki maga is jár Nála, aki ismeri Őt.

Az asszony, ébredést indított el. Az a nő, aki nem is gondolta volna ezt. Hogyan kezdődött? A maga kiszáradt életét Jézushoz vitte. A Vele való találkozásban megújult, élő vizet kapott. Most már minden lényegtelenné vált, áradt belőle az élő víz és elöntötte  Samáriát. Bizonyságot tett Jézus életében elvégzett munkájáról. És ez hatott. Nem magára mutatott, nem azt mondta, megváltoztam, hanem nézzétek meg azt, aki megmondott nekem mindent. Menjetek Jézushoz, és döntsetek magatok. Mondjuk el, mit tett az Úr velünk! Mindig az Ő munkáját, az Ő személyét állítsuk az emberek elé, és ne magunkat.

 

 

ADJ ÚJ ERŐT, URUNK

 

1.  

Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,

Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

2.  

Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,

Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

3.  

Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,

Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

4.  

Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt,

Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

 

 

Isten áldásával.

Győződj meg!

I

sten látomást adott Ámósznak a közelgő ítéletről (Ám 7,1-17). Komoly természeti csapásokat látott, amik által az Úr felébreszteni kívánta Izráel népét. Azonban a próféta az Úrhoz fordult, és kérte legyen kegyelmes. Úgy látta, nem bír ki a nép ilyen csapást. Jó látni, ahogyan könyörög Isten népéért, nem akarja, hogy elvesszenek. Mi is kiáltsunk Urunkhoz. Könyörüljön rajtunk. Könyörüljön a mai emberen és adjon megtérést. Az Úr végezze el, hogy mindazok az ítéletes események, amik történnek felnyissák szemeinket és az Úrhoz forduljunk. Itt ezek az ítéletes látomások Isten népét érintik. Nem is az volt a gond, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, vagy akár háború is lehet. Azt nem fogadták el, hogy ezek az események Izráelt érintik, és ez a nép juthat fogságra. Képtelenek voltak elfogadni, hogy Isten a maga népét megítéli. Ők úgy gondolták, az ország fejlődik, a vallás gyakorlása rendben, folynak az áldozatok, mi lehetne a probléma? Nem látták meg, hogy maga Isten hiányzik az életükből.

Izráel nem látja meg, hogy vallásgyakorlata nem az Istenről szól. Nem a Mózesnek kijelentett isteni akarat szerint zajlik. Nem Istent, hanem a pogányok bálványait imádják. Így azután nem is Isten törvénye már az útmutatójuk. Úgy élnek, ahogy a többi nép. Isten azonban arra hívta el őket, hogy másképp éljenek, mint a világ. Arra hívja el mai tanítványait is az Úr, hogy életünk eltérjen a nem hívőkétől. Legyünk világosság a többi ember számára. Az Úr azt akarja, hogy a világ igazodjon Isten népéhez, és ne Isten gyermekei a világhoz. Hogyan élünk ma? Kihez igazodunk? Van-e különbség Isten népe és a világ életgyakorlata között? Más-e a mi motivációnk, másabb-e a családi életünk? Ragyogunk-e a sötétségben?

Nem könnyű Ámósznak helytállni, hiszen nem fogadják el, amit mond. Ráadásul megtiltják, hogy prófétáljon, és kiutasítják az országból. Megtudjuk, hogy Bétel a király szenthelye, királyi kultuszhely, itt már nem az Úrról van szó. Itt már a király ambícióiról, és csak az prófétálhat, aki azt mondja, amit a király hallani akar. Csak a királyt dicsőítő, pénzéből élő próféták és papjai beszélhetnek.

Ámósz azonban nem inog meg. Miért? Mert biztos talajon áll, és ez az elhívása. Személyes kapcsolata van az Úrral, és Isten megszólította, és elhívta addigi munkájából. Ő nem akart próféta lenni, de az Úr küldte, és ő engedelmeskedett. Azt is jó látni, és ez volt ami bosszantotta Bétel papját, egy egyszerű paraszt, egy tehénpásztor hirdeti Isten üzenetét. Mindez azt jelenti, az Úr mindenkit tud használni, mindenki lehet eszköz a kezében, aki meghallja Őt és engedelmeskedik Neki.

Meg kell látnunk a különbséget Amacjá pap és Ámósz próféta között. Amacjá kiképzett, a király által kinevezett pap volt, ezért a legtöbben úgy gondolták neki van igaza, ő mondja Isten üzenetét. Azonban kiderül, Isten nem őt használja, mert neki semmi köze az élő Istenhez. Kinevezése van, de elhívása és látása nincs. Aki az Úr üzenetét szólja azt nem lehet elhallgattatni. Lehet nem hallgatni arra, amit mond, de elhallgattatni nem. Azt mondják ne prófétáljon, de ő prófétál tovább, hirdeti az igét tovább. Nem csügged el és nem adja fel. Nem tesz eleget a pap, a vezetők kívánságának, ő Isten akaratának engedelmeskedik. Adjon az Úr ilyen kitartást az ige mellett, hirdessük Isten akaratát akkor is, ha az ellenkezik a közvéleménnyel. Azt is fontos látni, nem a világi hatalom, hanem az egyház tiltja el Ámószt. Miért? Mert amikor Isten szól, az mindig kimozdít a megszokott kerékvágásból. Ők pedig nem akarnak mozdulni.

A tanítványok számára is jelzés, amit látnak. Jézus egy asszonnyal beszél (Jn 4,27-30). Szóba állt a pogány, az általuk tisztátalannak tartott területen egy nővel. Ezen el kell gondolkozni. Ha valami olyat tesz az Úr, amire nem számítottunk, amin csodálkozunk, ott álljunk meg, és gondoljuk végig. Meg kell látnunk, ezekben a történésekben azt a mást, amit Jézus hozott. A tanítványoknak fel kell ismerni, hogy Jézussal nem a régi javítgatása folyik, hanem egy egészen újfajta élet kezdődik. Jézus mindenki számára hozza az élő vizet. Mindenkinek kijelenti, Ő a Messiás, Ő, Aki itt van, akiről szólnak ünnepeink, aki megszólít a Biblia által. Rádöbbentem-e már, hogy Ő az élet fejedelme, és Ő nem a mi hagyományainkhoz igazodik, hanem Isten akaratához. Ezt az akaratot tárja fel és éli meg előttünk is.

Az asszony reakciója csodálatos. Jézussal találkozva, a kijelentést hallva, megfeledkezik az üres edényről. A korsó ottmaradt, mert amit átélt, amit hallott mindennél fontosabb. Semmi, még az életfontosságú víz sem lehet fontosabb Jézusnál, a Tőle kapható élő víznél. Átélek-e ilyen találkozást Vele, amikor imádkozom, az igét olvasom? Mindennél fontosabb lesz-e Ő? Otthagyok-e mindent azért, hogy Róla bizonyságot tegyek. Ennek az asszonynak senki sem mondta, hogy tegyen bizonyságot. Nem is járt semmilyen iskolába, csak egyszerűen vitte a Megváltóra találás öröme. És ezt meg kellett másokkal is osztani, ezt el kellett mondani.

Az asszony otthagyta a vedrét, te mit hagysz ott Jézusért? Már nem fontos a veder, mert az üres. Csodát élt át, a szíve telt meg kegyelemmel, új élettel. A veder még mindig üres, és ottmarad, de nem hiányzik, mert élő vizet kapott. Ez megmutatja, aki igazán találkozik Jézussal annak a régi élete, a világ dolgai már nem hiányoznak, mert újat kap. Nem hiányzik a világ, most már nem ott keresi a boldogságot, mint eddig. Új célt lát maga előtt. Sőt mondjuk ki, most látta meg élete célját. Mindenkinek elmondani, itt a Megváltó. Menjetek, és nézzétek meg. Az asszony élete hitelessé vált a samáriaik előtt, pedig jól ismerték. Jézus, a lénye tartalma adta a hitelességét. Látszott rajta a változás. Látszott rajta, hogy történt vele valami. Látszik-e rajtunk, hogy találkoztunk a Megváltóval? Amikor felállunk az ige mellől, vagy kijövünk egy istentiszteletről, visszük-e Jézust? Látszik-e, hogy Vele voltunk együtt? Ha igen, akkor mi is evangelizátorokká válunk. Ha találkoztunk Vele igazán, akkor másokat felé fogunk irányítani. Az asszony nem mondja, hogy hinniük kell abban, amit mond. Menjenek és győződjenek meg. Mindenkinek magának kell meglátni Jézusban a Krisztust. Mindenkinek magának kel Őt megismernie.

 

 

AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

 

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

 

 

Isten áldásával.

„Én vagyok az!”

 

T

ovábbra sem kedves és szelíd üzenetet mond a próféta (Ám 6,1-14). Át van tüzesedve az Úr szavától, és a népe iránti féltő szeretettől. Tudja üzenetével az Úr célja az ébresztés. Isten meg akarja Izráelt menteni, ezért a kemény szavak. Ha nem ezt akarná, nem küldene prófétát, engedné, menjenek a pusztulás felé. Azonban Isten szereti a Tőle elfordult embert, nem akarja, hogy elvesszünk, ezért emberré lett Jézusban, megkeres, szól. Jézus eljövetele nem jelent automatikus megmentést, Által közelít meg, és mondja el, hogy szeret, Ő meghalt értem. Azonban erre a szeretetre válaszolni kell. Aki befogadja Őt, és élete urává teszi, az megmenekül. De még itt sem ér véget. Hitben élni azt jelenti, növekszem a hitemben, követem Jézust, megteszem, amit igéjében kijelentett. És mindehhez folyamatosan kapom az erőt. Képessé tesz az akarata szerinti életre. Aki az Urat követi állandó és élő kapcsolatban van Vele. Lelke által formálja és vezeti Őt.

Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon. Megrendítő ez az üzenet is, jaj azoknak, akik gondtalanul élnek. Nem szól ez nekünk is? Nem ezért kezd eszméltetni minket az Úr, mert gondtalanul éltünk? Az elmúlt éveink a gondtalan életre való törekvésről, a jólétről szóltak. Izráel problémája is az volt, gondtalanul élt, de nem is elsősorban az a probléma, hogy jól éltek, mert az is lehet bizonyságtétel. Amikor Isten népe minőségileg másképp él, mint a többi népek, és ez látható is, bizonyságtétellé válik. Úgymint Salamon idejében. Sába királynő felismerte, hogy Salamon országának gazdagsága más és több, mint a saját országának a jóléte. Meglátta, hogy mindezek mögött Isten áldása húzódik meg.

Látszik-e az életünkben az Úrtól való növekedés? Ámósz korára már nem látszott. Emberi csoportok gazdagodtak, saját érdemeiket emelték ki, és nem törődtek másokkal. Úgy gondolták, ha ők jól élnek, semmi sem árt nekik. Nem lesz már semmilyen probléma, élhetnek, ahogy jónak látják. Ha a próféták szóltak Isten ítéletének napjáról, úgy beszéltek, távoli az. A mi időnkben minden rendben van. Isten azonban rá mutat, ha népe nem az Ő szava szerint él, ha mindenkit csak a saját kényelme és jóléte foglalkoztat, és már nem figyelnek oda egymásra, és nem számít, mit akar Isten, ítélet következik. Az ige elmondja, Izráel népe ebben az időben nagyon jól élt, és úgy gondolták ezért az életük is rendben van. Isten meg van elégedve velük. Mulatozásukat hárfa dallamaival kísérték, de Isten rámutat, ez nem olyan ének, mint ami Dávidtól szállt az égbe. Ez nem őt dicséri. Vajon a mi életünk és énekünk Őt dicsőíti? Dávid hárfája mindig az Urat dicsérte. Énekei az Ő tetteiről szóltak. Legyen így a mi életünkben is. Dicsérjük Isten nagy tetteit!

Az asszony nem látja, vagy inkább nem akarja meglátni a lényeget (Jn 4,19-26). Nem érti, hogy olyan lehetőséget kapott, amit senki más nem adhat meg neki. Újjá lehet az élete. Szíve, lelke nem fog többé szomjazni, ha Jézust beengedi az életébe. Olyan forrássá válik, ami mindig friss vízzel, üzenettel, a Lélek erejével, útmutatásával látja el. Ha Jézus válik élete Urává, nem az új kapcsolatoktól várja a boldogságot. Akkor ez az élő víz átjárja, minőségivé teszi az életét. Eddig ez az asszony az emberektől, a világtól várta szomja eloltását, ám ezt nem tapasztalta meg. Mindig csalódott, mert nem azt kapta, amire vágyott. Most Jézus mást kínál neki. Rajta áll, hogy ez a víz az övé lesz-e.

Az asszony nem ragadja meg a lehetőséget, még nem. Taktikázik, a vallásról kezd el beszélni. Hadd lássa ez a Próféta, hogy ő is tájékozott. Azonban az Úr rámutat, nem ez a lényeg, hanem az élete. Az a lényeg, ami benne, és a mindennapjaiban van. Jézus nem vallásról akar vitázni, Ő életet hozott, és az embert, a darabjaira hullott embert akarja összerakni és megújítani. Hányszor mi is mellékes dolgokról vitázunk, ahelyett hogy az élő víz megtisztító erejét adnánk tovább. Jézus az egész életünket, lényünket megtisztítja a bűntől.  Nem a hely a lényeg, hanem, a hogyan a lényeg. Lélekben imádjuk Őt, vagyis legyünk Vele élő kapcsolatban. Legyen Ő az életünk irányítója. Szeressük Őt kegyelméért teljes szívünkből. Imádjuk Őt igazságban, vagyis legyen Isten szava az igazság számunkra. Éljünk mindennap az ige szerint, igyekezzünk megcselekedni, amit mond az Úr. Az Úr Jézus eljövetelével eljött az óra, amikor már Lélekben és igazságban imádhatjuk az Atyát. Az Atya ilyeneket keres. Nem a formális vallásosságra, hanem élő kapcsolatra vágyik. Azt akarja lássuk meg, Ő élő valóság, és Jézusban valóban Atyánk lett. Olyan Atya, aki a Fiát adta az emberért. Áldozatot hozott értünk. Ez az igazi szeretet. Erre válaszolnunk kell! Hogyan? Egy új templom építésével? Programok szervezésével, törvények készítésével? Nem! Az életünk odaszentelésével. Azzal, hogy Neki kezdünk el élni, és megcselekedjük az akaratát.

Az asszony ismét ismereteit csillogtatja. Tudom, hogy Messiás jön, és mégsem látja, hogy már itt van. Nem elég tudni a Messiásról, meg kell Őt ismernünk. Az asszony válaszára az Úr Jézus csodálatos önkijelentést mond: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Én vagyok az a Messiás, akiről vannak információid, akinek el kell jönnie. Csodálatos, egy nem zsidó, egy mások által lenézett és került embernek jelenti ki magát. Nem a farizeusoknak, a papoknak, vagy a főpapnak mondta ezt az Úr, de nem is az ország vezető politikusainak. Egy szomjazó lelkű asszonynak, aki szomjazza az igazságot. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek (Mt 5,6). És itt most ez történt, egy szomjas ember megelégíttetett.

Az asszony most már boldog, rádöbbent, mi is az élő víz, és már nem lett fontos a korsó, sem a kút vize. A korsó még mindig üres, de a szíve immár megtelt élő vízzel. És valóban gyorsan folyammá változott, kilépett a medréből és behömpölygött a városba. Mindenkinek elmondja, mert ezt mindenkinek tudnia kell. Ez az élő víz munkája, tudja, nem csak az övé, nem lehet kisajátítani. Azért kapta, hogy adja tovább. Hadd újuljon meg mindenki élete. Az eddig lenézett asszonyból evangélista lett. Az Úr őreá bízza magát, kijelentését, és az asszony Jézushoz hívogat.. Nem magát állítja eléjük. Jöjjetek lássátok meg, és döntsétek el, Ő e a Krisztus. Nem kényszeríti rájuk felismerését, Hozzá hívogat, és azt kéri, ha találkoztak Vele, maguk hozzák meg a döntést.

 

 

 

JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

 

 

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

 

 

Isten áldásával.

Engem keressetek!

 

T

ovábbra is kemény igéket mond a próféta az északi országrész lakóinak (Ám 5,1-27). Mindezek mögött meghúzódik Isten féltő szeretete. Nem akarja, hogy elvesszen népe. Ezért szól még mindig az üzenet, „Halljátok meg!” Az Úr Jézus is többször mondta, akinek van füle, hallja! Halljuk meg Isten üzenetét, akkor is, ha kemény beszéd az. Ne sértődjünk meg, és ne is legyintsünk, csak hadd mondja, úgysem figyelünk rá.

Izráel eltért az Úr útjától, bálványimádóvá lett. De mindezt ötvözte a bibliai hittel. Kevert hitük volt, amiben már a pogány elemek voltak túlsúlyban. Azt gondolták, a kevert hit is megfelel Istennek. Nem akarták megérteni, hogy ez a hit már nem az élő Istenről szól, hanem a bálványokról. Bétel középpontjában egy arany bika szobor állt, ezt tekintették istennek. Azonban az Úr nem valamilyen hitet és kultuszt kér, hanem azt akarja, hogy Őt ismerjük meg. A bálvány minden korban romlásba dönt, és kárhozatba visz.

Az Urat keressétek, engem keressetek, hangzik az útmutatás. Ehhez azonban az kell, hogy ne menjenek többé Bételbe és a többi hamis kultuszhelyre. Nem azt mondja Isten, hogy Őt is vegyék be a csoportba, hanem azt, hogy ne legyen rajta kívül más Isten. Mindent távolítsanak el az életükből, ami a bálványokhoz tartozik. Ha ez nem történik meg, bekövetkezik az ítélet. Valóban úgy is történt. Isten megítélte őket, mert nem fordultak vissza Hozzá. Ezeket szem előtt kell tartanunk, mert vannak hamis hangok, amik azt mondják, Isten szeret, és ha hiszünk Benne, semmi baj sem lehet. Ő megoltalmaz, és bevisz majd országába. Az sem számít milyen volt az életünk, minden meg van bocsátva. Azonban ez így nem teljesen igaz, az Úr a megtérőknek megbocsát, de hozzá is fűzi, menj el és többé ne vétkezz. Menjünk el, de már ne éljünk bűnben, most már az Ő élete legyen látható. Izráel ezt nem vette komolyan, és hiába mondták, Isten népe vagyunk, fogságba kerültek, és ott teljesen elvesztek.

Fogadjuk meg Isten tanácsát és kezdjük el Őt keresni!  Szóljon ez az évünk Isten kereséséről. Akarjuk Őt igazán megismerni. Vajon milyen terveket készítettünk erre az évre? Mit szeretnénk elérni, megszerezni? Tegyük ezeket félre, és keressük az Urat. Ne elégedjünk meg az Úrról szóló tanítással, hanem  Őt magát keressük.

Azonban nem mindegy hol keressük. Mert ha ott keressük, ahol nincs, nem fogjuk megtalálni. Hol keressük hát? Az igében. Vegyük kézbe a Szentírást, olvassuk úgy, mint Isten szavát, hozzánk szóló üzenetét, és átéljük, hogy meg fog szólítani. Megtapasztaljuk olvasás közben, hogy jelen van az Úr. Olvassuk úgy, hogy komolyan vesszük, amit mond, azt úgy is gondolja, és azért mondja, hogy azt tegyük. Gondoljuk végig, tettem-e eddig, amit mond?

Izráel azt mondta, de én megtartom a kultuszt. Eljárok Bételbe, a templomba, áldozatot mutatok be. És az Úr erre így felel: Gyűlölőm, megvetem ünnepeiteket.” Mit szólunk erre? Nem ráz ki a hideg? Nem kérdezzük meg, Uram, mi van a mi ünnepeinkkel? Ezek tetszenek Neked? Miért nem tetszik az Úrnak az ünneplésük? Mert az ünnep után ugyanúgy éltek, mint a pogányok. Ő nem ünnepet akar, hanem Krisztuskövető életet. Azt akarja, hogy a mindennapokban Ő legyen az Úr.

Egész beleborzongtam, amikor így szólt az Úr: „Nem gyönyörködöm összejöveteleitekben.” Ez nagyon kemény, azt mutatja Istennek nem az a lényeg, hogy minél több összejövetel, rendezvény legyen. Az számít, milyen szívvel veszek részt? Őt keresem, azt gondoljuk, hogy a mi összejöveteleink tetszenek Neki? Ha komolyan vesszük az igét, ki kell mondanunk, hogy nem. Ezen lehet megsértődünk, de gondoljuk végig, Isten Jézusban gyönyörködött, abban amikor engedelmesen vállalta és megcselekedte akaratát. Ilyen engedelmes az én életem? Mindig érte vagyok jelen? Figyelem, mit is akar az életemmel. Ha az Úr azt mondja, nem tetszik Neki, akkor nincs is jelen. Mert, amit gyűlölünk, arra mi sem megyünk el. Ami nem tetszik, azt nem nézzük meg. Ha így van, mitévők legyünk? Változtassunk! Keressük Őt, ne a szokások legyenek a legfontosabbak, hanem Ő. És aki nyitott szívvel jön, az átéli az Úr kegyelmét.

Az asszony ott áll szemben az élő víz forrásával, és még mindig nem érti (Jn 4,11-18). Ezért még nem kér, hanem okoskodik. Nincs merítő edényed, és a kút is mély. Mindig van kifogásunk, mindig találunk menekülési útvonalat. Pedig pont Őelőle nem kell menekülni, mert az életet kínálja. Amikor feltárja az igazságot, azért teszi, hogy gyógyítson. A sebet ki kell tisztítani, és aztán jöhet a gyógyulás.

Az Úr rámutat, az Ő kínálata más, mint, amit ez a világ nyújt. Sok mindennel próbálja szomjúságunkat oltani, de ismét jönni kell. A világ segítsége nem tartós, újra megszomjazunk, oda a békesség, a boldogság. Ismét menni kell, keresni kell valamit. Ismét kínál, jöjj ezt vedd meg, ez már valóban megoldja a problémád. Gyorsabban hat, gyorsabban ér célhoz, tartósabb. Elhisszük, és minden marad a régiben. Ne feledd, amit a világ ma is kínál, amiről azt gondoltad rendbe hoz, arra igaz, amit Jézus mond. Ismét. Azt mindig ismételni kell.

Jézus ellenben olyan vizet, megoldást kínál, ami örök életre buzog. Állandó forrássá lesz, nem kell keresgélni, hanem mindig meríthetek belőle. Ez a forrás Ő maga, a Vele való élő kapcsolat, és a Lélek, Aki itt van most is. Őhozzá oda lehet menni, és az igén keresztül eligazít, megtisztít, tanácsot ad. Jézus a Szentlélek által az övéiben van.

Az asszony most már kap utána. Milyen jó, nem kell idejárni vízért, nyugis lesz az életem. Eltűnhetek a szemek elől, és élhetek tovább úgy, mint eddig. Azonban ez nem lehetséges. Az élő vizet csak úgy kaphatjuk, ha új életet akarunk élni. Jézus azért lép be az életünkbe, hogy többé már ne úgy éljünk, mint eddig, ne a régit folytassuk, hanem egy újat kezdjünk Vele.

A Jézusnak adott válasz feltárja az igazságot, megmutatja a mélyben lévő valóságot. Jézus az egész életet gyógyítani akarja. Nincs félgyógyulás, a bűnt teljes egészében kitisztítja. Mondjunk el Neki mindent, mert a forrás, csak megtisztított szívben tud csörgedezni.

 

 

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

 

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a ten-

geren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd

fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem,

Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad ár -

nyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyó -

gyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamis -

ság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tiszto-

gasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem

és Öröklét felé emelj.

 

Isten áldásával.

Kérj Jézustól!

 

N

em könnyű a próféta munkája, hirdeti az Úr szavát, de nem törődnek vele (Ám 4,1-13). Azt gondolják minden jó úgy, ahogy van. Azonban mindaz, ami elhangzik nem magánvélemény, hanem Isten üzenete. Ebben a fejezetben visszatér a következő mondat: „Mégsem tértek vissza hozzám.”   Mindez megmutatja a lényeget. Izráel makacs, tovább megy a maga útján, a bálványimádás útján.  Nem száll magába, és nem változtat az életén. A meghirdetett ítéletre, ami közelgő fogságot, jelent úgy reagálnak, nem lesz abból semmi. Isten úgy sem engedi, hogy népét elhurcolják. Velük nem történhet baj. Másrészt a hamis kultusz áldozatai. Úgy gondolják, ők végzik az áldozatokat, és ezért Isten megkönyörül rajtuk. Azonban az Úr jelez: Nem elég a vallásosság, ő azt akarja, hogy az életük tükrözze a hitüket. Isten életváltozást akar, amiben meg kell jelenni a bálványoktól való szabadulásnak, az erkölcsi tisztaságnak, és a társadalmi igazságosságnak. Isten népe között nem lehet jelen a bűn az elnyomás, a kizsákmányolás.

És pont ezek vannak erőteljesen jelen. Felborult az isteni rend, más népek mintájára alakítják dolgaikat. A vezető réteg asszonyai visszaélnek helyzetükkel, nyomorgatják a szegényeket, uralkodnak férjeiken, csak a szórakozás, a jólét számít nekik. Isten azt üzeni, olyan időt hoz, amiben mindez megváltozik. Azon múlnak a dolgok, készek-e visszatérni az Úrhoz, készek-e változtatni. Olyan idők jönnek, amikben a most jól élők is megtapasztalják milyen nyomorogni, milyen, ha más parancsol, ha elveszik a szabadságukat. Isten mindig, ma is jelez. Az élet eseményei nem véletlenszerűek, az Úr keresi általa a szívünket, és az Ő útjára akar terelni bennünket.

A hamis kultuszban, a bálványokban bíznak. Úgy gondolják, ha ott rendszeresen folyik az élet, akkor elkerüli őket a baj. Elég ott megjelenni. Elég néha a templomba elmenni, azonban Isten többet vár. Mit vár? Visszatérést, vagy megtérést Hozzá. Aki elindult a keskeny úton, aki hitben járt, de letért az útról, térjen vissza. Aki pedig még rá sem lépett, az forduljon az Úrhoz, és hívja Őt segítségül. Isten nem rituálét kér, hanem a szívünket. Nem áldozatot akar, hanem élő kapcsolatot, amiben átvesszük az Ő parancsait, és azok szerint élünk.

Isten az ítélet előtt többször is figyelmezteti őket. Volt már élelemhiány, szárazság, járvány. Mindezek nem véletlenül történtek, nem a viszontagságos időjárás következményei. Mondhatnánk úgy is nem kizárólag a klímaváltozás miatt álltak elő, hanem Isten jelezett általuk. Azonban ők mindent megmagyaráztak. Megtalálták az okokat, volt tudományos magyarázat mindenre, pont úgy, ahogyan ma is. Összejöttek a vezetők és igyekeztek ezekre a kihívásokra választ találni. Nem megtértek és Istenhez fordultak, hanem úgy gondolták, ők majd megoldják, és minden rendben. Több ezer év után sem változott a kép, ma is ugyanezen minta mentén mennek a dolgok.

Mivel nem akarnak visszatérni az Úrhoz, Ő felszólítja őket: Készülj Istened elé! Készülj Istened elé, mert oda fogsz állni. Eljön az idő, amikor meg kell jelennünk Urunk ítélőszéke előtt. Nem mindegy hogyan állunk meg. Krisztusban el vagyunk rejtve, vagy sem? És, hogy hol tartunk, az életünk mutatja meg. Aki befogadta a Megváltót az életébe, hisz Benne, annak megbocsáttattak a bűnei. És aki bocsánatot nyert, az már a világosságban jár. A világosság pedig a keskeny úton való járást jelenti. Isten igéje vezet a mindennapokban. Hozzá igazítom erkölcsi életemet, a munkámat. Nem használok ki másokat, nem élek vissza más helyzetével, nem a saját gyarapodás a lényeg, hanem a szolgálat. Jézus tanítványa igyekszik úgy élni, ahogyan Ő élt. Úgy ad, ahogyan Ő adott, még az élete sem volt drága, és ezt követte Pál is. Az életét is kész volt Jézusért, az evangéliumért odaadni. Kövessük mi is Urunkat. Készüljünk az Őelé való állásra!

Jézus nem verseng, ezért elhagyja Júdeát (Jn 4,1-10). Nem játszik számháborút, nem akarja elcsábítani János tanítványait. Inkább elmegy Galileába. Ő az életet hozta, és azt akarja, minél többen felismerjék ezt. Azonban arra ügyelt, senki ne megfelelésből kövesse. Aki szívből indul utána, akinek a Megváltóra van szüksége, az félre fog érte mindent tenni, és Galileába is követni fogja. Mondhatnám ez az út próba is. Kinek kell Jézus, és kinek kell csak az, amit Jézus tesz. Ki vágyakozik Istenre, az Ő kegyelmére, és ki csak a csodákra, a látványosságra? Akinek csak ezek kellenek, azok le fognak maradni. Akinek Jézusra van szükségük elindulnak, mert nem tudnak Nélküle élni, és szeretnének teljes bizonyosságra jutni. Követik Jézust, hogy még jobban megismerjék Őt. Ott van a vágy a szívedben, hogy igazán megismerd Őt? Mindennél jobban vágyakozol az Igére, és amíg olvasod kész vagy az életed teljes mértékben Neki szánni? Nem divat keresztyéneket akar az Úr Jézus, hanem olyanokat, akik mindent készek elhagyni érte, akik a nehéz időkben is megmaradnak a nyomában.

Az első próba, Samárián kell átmennie. Nem kerüli el ezt a pogánynak tartott területet, nem kerüli ki azokat, akik nem beszélnek egymással. Jézus nem a körülötte lévőkhöz igazodik, hanem Isten akaratára figyel. Keresztül kell mennie, mert Isten azért küldte, hogy senkit se kerüljön ki. Azért jött, hogy másképp éljen, mint a megszokott, mint az elvárás. Ez a mi utunk is, menjünk oda, ahová az Úr, ne kerüljük el azokat a területeket, amiket illik elkerülni. Olyan jó látni az Urat, hogy senki mellett nem megy el. Így azután mellettünk sem. Tudja hol és miben vagyunk, és épp azért jön. Hozza az életváltozás lehetőségét.

Olyan jó látni Jézus természetességét. Mindenkiben az embert, a segítségre szorulót látja. Átlép értük megszokott formulákat, lebontja a határokat. Miközben ezt teszi, nem törődik mások véleményével. Nála nem számít, mások mit szólnak hozzá. Az Ő kérdése mindig ez: És mit szól hozzá az Atya? Legyen ez a mi kérdésünk is.

Ő szólítja meg a vízért érkező asszonyt? Miért? Mert tudja, hogy ez fordítva nem történne meg, és így ez a nő, tovább cipelné üres edényét, szívét. Ő azonban pont érte érkezett, azért, hogy élő vízzel mehessen haza. És a víz által gyógyult élettel.

Az asszony meglepődik a kérésen, Jézus azonban rámutat, valami újjal találkozott. Isten ajándékot adott az embernek, és ez az Ajándék áll, most előtte. Ne azt nézze, hogy zsidó, hanem azt, hogy Isten ajándéka. És azért jött, hogy kérjünk Tőle. Végre már ne mi akarjunk mindent megszerezni, elrendezni, hanem kérjünk Tőle. Mit? A lényeget, innivalót. Ha látnánk kicsoda Ő, akkor oda borulnánk, és mi kérnénk: Adj innom? Odaborultál már így elé? Kérted Őt, Adj innom? Aki így kér, az megvallja, hogy szomjas. Az elismeri, hiába minden kísérlet, a lelke szomjas maradt. Semmi sem tudja megelégíteni, ezért Jézushoz jön. Ő ad élő vizet. De kérni kell. Isten elküldte az ajándékot, de ezzel élni kell. Meg kell Őt ismerni, mégpedig úgy, amint magát kijelenti. Meg kell szabadulnunk mindattól a képzettől, amit ráraktak Jézusra. Őt pedig az igéből ismerhetjük meg, és abból, ha kérünk Tőle.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.

Csatlakozzunk a Forrásra!

 

A

 próféta felhívja a népet az Úr beszédének a meghallására (Ám 3,1-15). Azt kéri, hogy amit ő mond, azt úgy fogadják, mint Isten szavát. Mi is fogadjuk úgy, mint Isten szavát, az Igét, legyen bennünk a készség, meg akarom hallani, amit mond nekem Isten. Erre kell magunkat ösztönözni. Miért? Mert meghalljuk mi az Úr szavát, de csak akkor, ha dicsér, ha ígéretet mond. Azonban most elmarad a dicséret, feddés, ítéletes beszéd következik, és ezt is hallják meg. De ez a feddés nem mások felé irányul, hanem Isten gyermekei felé. Mert Isten az övéit is megfenyíti, mert tisztogatni, a helyes irányba visszaállítani akarja.

Kérjük, az Urat segítsen meghallani azt, amit ő mond nekünk. Fontos ez, hogy azt halljuk, amit mond, és ne értsük félre. Mert bizony könnyen félre tudjuk érteni az ige szavát. Ha ítéletes, ez nem ránk vonatkozik, ha ígéret, áldás az nekünk szól. Nagy a veszélye annak is, hogy azt halljuk bele az igébe, ami nincs benne, amit mi szeretnénk, amire várunk.

Talán furcsa, amit az Úr mond, de mivel Izráel az Ő népe, és olyan nagy dolgokat éltek át, amit más népek nem, ezért megítéli őket. Az életüknek világítani kellene, de mivel bűnöket követnek el, a lámpa nem világít. Ahogy élnek rossz bizonyságot tesznek, rossz képet mutatnak Istenről. Hogy van ez a mi életünkben? Aki Isten gyermekének mondjuk magunkat, milyen képet mutatunk be Atyánkról? Az Atya minket is megítél, azt akarja, hogy megtisztuljunk a bűntől, és ragyogóvá legyen az életünk.

Az Ő választottait megítéli, mert azt akarja, hogy ragyogjon a fényük. Ez is jelzi szeretetét. Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Ez a fenyítés a törődés jele. Nem akarja, hogy elvesszünk. Nem kényszerít, ha a kemény igék sem érik el céljukat, megengedi, hogy nehezebb próbákkal kerüljünk szembe. Izráel úgy gondolta, Isten nem tud arról, ami velük történik. Az ige rámutat, semmi nem történik Isten akarat nélkül. Az ítéletes események sem a tudta nélkül történnek, általuk akar felrázni minket, magához fordítani. Azt akarja, hogy vegyük komolyan Őt, éljünk Szava és akarata szerint.

Azt elmondja nekik, hogy addig nem cselekszik Isten, amíg meg nem jelenti azt a prófétáknak. Nem csap oda hirtelen. Mindig az Ő szolgáit küldi, igét hirdet, és aki azt komolyan veszi, azt elkerüli a büntetés. A probléma legtöbbször itt szokott kezdődni, az ítéletes prófétákat elutasítják. Isten szeretet, Ő mindent elnéz, semmiért sem von felelősségre. Így azután szinte csak az udvari prófétáknak van esélye arra, hogy szavukat komolyan vegyék. Komolyan is veszik, miért? Mert azt mondják, amit a vezetők és a nép hallani akarnak. Mindig jót prófétálnak, mást nem is tehetnek, mert a király adja nekik a fizetést. És akiből élnek, arra nem mondhatnak negatívumot. azt csak dicsérni lehet. Ámósz és az Úr prófétái szabadok az udvartól, mondhatnánk függetlenek, vagyis csak az Úrtól függenek, ezért bátran megmondják, mit üzen Isten.

Mi is többnyire azokat az igehirdetőket szeretjük, akik jót mondanak, mindenkit beprédikálnak a mennybe. Bűnről, engedetlenségről, Isten ítéletéről egy szót sem szólnak. Azonban Istennek van keményebb szava is. Ő nem igazodik hozzánk, de mindezt érdekünkben teszi. Amíg a próféta szól van esély az ítélet elmaradására. Ha komolyan veszik az üzenetet, ha hittel fogadják Isten szavát és megtérnek, elfordulnak azoktól a bűnöktől, amelyeket Isten eléjük hozott, akkor az Úr elfordítja róluk az ítéletet. Nekünk is szól az Úr, és azt kéri, vegyük komolyan, amit mond. Változtassunk az életünkön, mert aki Krisztusban van, az kap erőt és szabadítást. Ezek által képes lesz a bűntől elfordulni. Mert Jézus ma is szabadító. Nemcsak elfordulhatunk a bűntől, hanem győzelmes életet élhetünk Vele.

János bizonyságot tesz Jézusról, Ő a mennyből jött, felülről érkezett, az Atya világából (Jn 3,31-36). Így azután Ő kívülről is lát minket, ismeri az életünket, és azt mondja, amire szükségünk van. Ő mindig azt adja, ami kell, nem csap be, az igazságot hirdeti, mert Ő maga az igazság. Az Úr Jézus arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott. Mi ez, amiről bizonyságot tesz? Isten országa, Isten láthatatlan világa, onnan jött, és elmondja milyen az ország, és milyen az Atya. Mivel a mennyből jött, hiteles a mondanivalója. Ma sokan állítják, hogy jártak a mennyben, azonban ez nem biztos. Ne mindenféle emberi füleket simogató beszédekre figyeljünk, hanem az Úr bizonyságtételére. Mert Ő valóban Istentől jött, és amit mond az hiteles.

Az Úr azt mondja el, amit ott látott és hallott, szavaiban pedig megjelenik Isten országának teljhatalma. Tettei hitelesítik, azt amit mond. Bemutatja Isten hatalmát. Már a kánai menyegzőn is megtapasztalhatták az  ott levők, Isten jött el népéhez. És Ő minőségibbé kívánja tenni az életünket. Azért jött, hogy forduljunk Hozzá bizalommal, és aki ezt megteszi, átéli Isten országának megújító erejét. Nemcsak mondja, hogy újonnan kell születnünk, hanem szava és Lelke által el is végzi azt. Hatalmasan megszabadít a bűneinktől, meggyógyít testi-lelki betegségekből, és Isten eszközévé formál.

Jézus tetteit látva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Őt Isten küldte. Láthatjuk a Lélek mérték nélküli tevékenységét az életében. Isten Lelke nyilvánult meg, amikor a gadaraiból kiűzte a Légiót. Ez az ember teljesen újjá lett, épp ésszel ült Jézus lábainál. Képessé vált tudatos döntések meghozatalára. Már tud engedelmeskedni Jézusnak. Ő követni akarja, de Jézus visszaküldi Gadarába. És ez az ember le tud mondani saját akaratáról. Isten munkája az, amikor a magunk akarata helyett, Jézusét valósítjuk meg. Ráadásul, amikor enged Jézusnak és hazamegy, a jobbról mond le. Mert Jézussal lenni mindennél jobb. Nincs ehhez fogható. Mi is így gondoljuk? Mindennél jobb a közelében lenni, igéjét tanulmányozni?

Aki ma is átéli, hogy az Úr küldi, ott a Lélek mérték nélkül jelenik meg. Áradni fog belőle az élet vize. Miért? Mert Jézus él benne, és Jézus az élő víz forrása. Aki a Forrásra csatlakozik, nem apad ki soha.

 

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

 

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

 

Isten áldásával.

Csak Jézus

 

Á

mósz próféta könyvét olvassuk, aki pásztor volt, de az Úr elhívta őt (Ám 1,1-2,16). Rábízta szavát, azt kellett tovább adnia. Nem vidám üzenetek, hanem kemény beszédek voltak. Isten ítéletét kellett tolmácsolnia. Azonban ezekben ott van a változtatás lehetősége. A próféta meghirdeti Isten ítéletét, de még azt nem hajtják végre. És ez lehetőséget ad a megtérésre. Mindazok, akik hallják, reagálhatnak úgy, amint Ninivében tették Jónás igehirdetése után. Isten mindig azért szól, hogy rámutasson bűneinkre, és így elősegítse a Hozzá való térést. Isten nem huny szemet a bűn felett, Őt nem lehet lefizetni, megtéveszteni. Nem is változik az idők során, de mindig figyelmeztet. Elmondja mi a probléma, és azt is megmondja, hogyan lehet elkerülni az ítéletet. Isten azért küldi a prófétát, mert menteni akarja az embert. Igen, az embert. Mert most sem csupán a népét figyelmezteti, hanem a körülöttük élő népek fiait is. Az Úr számon kéri a népek erőszakosságát, a hatalmukkal való visszaélést. Számon kéri ahogyan népével bántak. De még mindig van esély a megváltozásra, az újrakezdésre. Amikor a próféta Istenről beszél, megadja a lehetőségét annak, hogy megismerjék az élő Istent. Az Úr azért szól, mert azt akarja, hogy megismerjük Őt.

Isten nemcsak a pogány népeket ítéli meg, hanem saját népét is. Júdát és Izráelt is fenyegeti, mert ők megkapták a törvényt. Izráel fiai nagyon is tudják, mit akar az Isten. Történelmük, Isten története. Csodálatos dolgokat tapasztaltak, és kézbe kapták az írott Igét. Ha csak a két kőtáblára gondolunk, Isten világosan lefektette mi az akarata, milyen életvitelt vár el az övéitől. Isten nemcsak ideadja az Igét, hanem számon is kéri. Nem elég elmondani, hogy van Bibliám, az Úr számon kéri, hogy olvasom-e és élem-e? Az Úr Jézus határozottan kijelenti: „Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok?” Mindebből láthatjuk, elvárja, hogy megtegyük, amit mond. Hinni nem azt jelenti, elfogadok valamilyen tantételt, hanem azt, hogy engedelmeskedek az én Uramnak. Azért olvasom az Igét, hogy meg tudjam, mit is akar, amikor meg tudom, akkor hozzálátok, hogy tegyem is.

Júdában is megjelentek a bálványok és voltak, akik azokhoz igazodtak. A bálványimádás életformájához, és gyakorlatához igazodtak. A bálványok hazugok, és megtévesztik azokat, akik rájuk figyelnek. Sátán el akar téríteni az Úrtól.

Már itt is megláthatjuk, Isten azt várja el, hogy népe különbözzön a pogány népektől. Másképp, Isten akarata szerint, tisztességgel, becsülettel és irgalmas szívvel végezzék munkájukat. Ne a pénz legyen, ami motiválja őket. Nem tudnak elengedni, nem akarnak kárt szenvedni, inkább a szegényt taszítják még mélyebbre. Vajon milyennek látja Isten a mi üzleti életünket? Mit lát a szívünkben. Mert az Úr az övéitől irgalmasságot, és könyörületet vár el, még az ellenségük irányában is. Vajon azt látja az Úr, hogy mi jót teszünk még azokkal is, akik nekünk ártottak?

Az Úr rámutat, Ő hozta ki őket Egyiptom földjéről, Ő a Szabadító. Vezette őket a pusztában, Ő a Gondviselő Úr. Adott nekik prófétákat, názírokat, tehát lelki vezetőket, az isteni szó tolmácsolóit. De ők nem akartak a prófétákra hallgatni, azt mondták, ne prófétáljanak. Vagyis elfogadták ők a prófétákat, de csak akkor, ha azt mondták, amit hallani akartak. Ha ennek nem tettek eleget eltiltották őket. Vajon ránk ez nem jellemző? Az a kedves igehirdető, aki azt mondja, amit hallani szeretnénk. Azokat hallgatjuk szívesen, akik jót és szépeket mondanak, akik mindenkit hívőnek mondanak, aki beletartozik egy felekezetbe. Isten azonban nem igazodik hozzánk, nem alkuszik meg, és nem tűri a bűnt. Miért? Mert sokba került ez Neki, a Fia életébe. És azért adta Őt oda, hogy mi szabadok lehessünk.

Tovább folytatódik a Nikodémussal való beszélgetés (Jn 3,11-30). Az Úr csodálatos dolgokat mond el neki. És majd később látni fogjuk, ezek az igék elvégezték a munkát, mert Nikodémus is hitre jutott, és majd szót is emel Jézus mellett.

Már előre elmondja az Úr, hogy Őt fel fogják emelni, úgy ahogyan Mózes emelte fel a rézkígyót a pusztában. Sőt azt mondja el, hogy, ennek meg kell történnie. Miért? Mert egyébként elveszik az ember. Halálos kígyómarást kaptunk, és semmi nem segít, ezért áll majd a kereszt. A megoldás, az értünk megfeszített Jézusra való feltekintés. Aki hittel néz Rá, az megszabadul, és örök életre gyógyul meg. Ez a kígyómarás a bűn. Mindenkibe belemart az ősi kígyó, a sátán. Nincs más ellenszérum, mint Jézus vére. Ő ezt tudta, és azért jött, hogy legyen hová tekinteni. Lássuk meg, hogy a leghalálosabb vírus a bűn, mert minden betegség csak a testet öli meg, de a bűn, ha nem kapunk rá kegyelmet, örök halálba sodor. Sőt Urunk elmondja, mivel Isten haragja van rajtunk, ha nem hívjuk Jézus nevét segítségül, ez a harag rajtunk marad, így elveszünk.

Isten szeretete nyilvánul meg a kereszten. Ő nem csupán mondja, hogy szeret, hanem tesz is értünk. Szeretetből nem elvár, és nem kihasznál, mint ahogy mi tesszük gyakran. Ő Önmagát adta értünk, hogy ne vesszünk el, hanem örök életünk legyen. Dicsérjük ezért Urunkat, és hittel ragadjuk meg a kegyelmet. Nézzünk fel Jézusra, hogy éljünk. Isten azért küldte el a Fiút a világba, hogy megmentse a világot általa. Isten menteni akar. Nem Ő akar elveszíteni, hanem a sátán. A gonosz tesz meg mindent azért, hogy elszakadjunk Istentől. Ő zúdítja nyakunkba a különböző problémákat, mert embergyilkos kezdettől fogva. Isten azonban embermentő. Ő meg akar menteni téged is, ehhez el kell fogadnom az Ő megoldását, segítségét. Nincs más segítség, csak Jézus.

 

 

 

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

 

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulás-

ra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy

az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly bú-

san intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt tes-

temből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj

el, a szívünk várva vár.

 

 

Isten áldásával.