Új rend

D

ávid tehát Saul udvarában van, az Úr vezeti őt, viszi az ígéret, az elhívás beteljesítése felé (1Sám 18,6-30). Menet közben pedig kiképzi, szolgálatra alkalmassá teszi őt az Úr. A harcokban megtanulja a hadviselést és az ország védelmének megszervezését. Sikereket ér el, az emberek felismerik életén Isten áldását, közelében az Ő jelenlétét. Az emberek örülnek és éltetik fiatal hadvezérüket. Azonban ez Saulnak nem tetszik. Megszállja a gonosz lélek. Tehát a gonosz is akcióba lép, meg akarja akadályozni Isten tervét. Neki Saul uralma a jó, mert általa könnyen eléri Izráel fiait, éket tud verni Isten és a nép közé. Dávid engedelmeskedik Istennek, figyel a vezetésére, és szíve Istenért dobog. A gonosz számára ilyen ember nem megfelelő, ezért mindent megtesz trónra lépésének a megakadályozásáért. Ehhez megfelelő eszköznek látja a féltékenységet, a gyűlöletet. És ez egyre jobban hatalmába keríti Sault. Megrémül, félti hatalmát, fél attól, hogy Dávid ül majd a trónra, és nem lesz Saul-dinasztia.

Fontos üzenet: ha nem veszem komolyan Isten szavát, a félelem, irigység, féltékenység tölti be a szívemet, és ezeket az érzelmeket a gonosz fel tudja használni céljai elérésére. Saul tudta, hogy az Úr elvetette őt, mást választott királynak. És ha bűnbánattal, alázattal ezt elfogadja és lemond a hatalomról, minden egyszerűbbé válik. Meg kell tanulnunk lemondani. A hívő embernek is meg kell látni, amikor egy szolgálat számára eddig tartott, és onnan más által akar továbblépni az Úr. De ezt olyan nehezen ismerjük fel és el. Ragaszkodunk szolgálatunkhoz, pozíciónkhoz, úgy gondoljuk, nélkülözhetetlenek vagyunk Isten számára. Csakis általunk képes azt a feladatot elvégezni. Azonban az ilyen gondolkodás és magatartás hátráltatja az Úr ügyét. Isten célba viszi a tervét, de meg lehetne spórolni a fölösleges köröket.

Saul egyre betegebbé válik, mert amikor nincs élő kapcsolat az Úrral, a romboló erők, indulatok átveszik az irányítást. A hatalom féltése ilyen betegessé teheti az embert. Csapdát állít Dávidnak, és erre a házasságot használja fel. Családját is beáldozza célja elérése érdekében. Álljunk az Úr elé, és kérjük, kontrollálja indulatainkat, érzelmeinket, céljainkat. Milyen indulat vezet? Nem akarom-e egyéni ambíciók érdekében feláldozni családomat, a békességet, a szeretetet? Saul nem állt Isten elé, és egyre mélyebbre kerül. Az Úr azonban megoltalmazza választottját. Nincs könnyű helyzetben Dávid, de mivel Isten kezében van az élete, és terve van vele az Úrnak, a király dühe nem ér célt. Olyan jó Isten kezében tudni az életünket. Dühönghet a gonosz, ahogy akar, de ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

A Jeruzsálembe vezető úton látjuk meg a hívő élet lényegét (Mk 10,32-45). Jézus előttem megy, mindig előttem, én pedig a nyomába lépve követem Őt. Ha megelőzöm vagy lemaradok, abból mindig probléma keletkezik. Ha vele megyünk, az Úr tanít. A Vele lévőket tanítja Isten dolgaira, felvázolja az üdvtervet. Meglátják, hogy a kegyelem Istennek sokba kerül, Jézusnak meg kell halnia. A kegyelem ingyen van ugyan, de nagyon sokba került. Jézus élete az ára, Ő fizetett tulajdon vérével, azért, hogy életünk legyen és bőségben éljünk.

Fontos tanítása Jézusnak a feltámadása. Rámutat: az ember gonosz, nem fogadja el Isten kegyelmes karját, kiüti szerető szívét, de nem a gonoszé az utolsó szó. Ez is jellemző, a gonosz csak pusztítani, életet kioltani tud, Isten azonban helyreállít és előhív a halálból. Mert Isten az Élet, a nagybetűs Élet. Egyedül Belőle árad, senki nem tud életet adni, senki nem tud a halállal mit kezdeni, csak egyedül Isten. Isten válasza a gonosz által becsempészett halálra a feltámadás és az örök élet.

Jézus Isten üdvtervéről, saját haláláról beszél, a tanítványok ezt nem értik. Jakab és János saját jövőjüket építgetik. Milyen előrelátók, gondolnak a jövőre, mondanánk. De szomorú ez, mert nem értik Jézust, nem értik Isten országát, csak magukkal vannak elfoglalva. Hányszor mi sem figyelünk sem az Úrra, sem a másik emberre. Nagyon önzővé tesz a mai világ, mindig csak arra figyelünk, mi nekünk a jó. Másokkal kevésbé törődünk.

Az Úr határozottan kijelenti: Isten országa más alapokon nyugszik, mint a világ országai. Más törvények szerint működik. És így a tanítványok számára nem lehet a világ, az állam módszere minta. Az egyházban nem lehet uralkodás, hanem a lehajló szolgálatnak van igazából létjogosultsága.

Jézus önmagát állítja eléjük. Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért. Micsoda mentalitás, Ő másokért él. Nem azt várja, hogy Neki szolgáljanak, kiszolgálják, életüket áldozzák érte, hanem mindezt Ő tette meg értünk. Ezt a mentalitást kell nekünk is követni. Saját természetünktől erre alkalmatlanok vagyunk, azonban  a Szentlélek Isten  újjá tud formálni. Aki tanítvány, annak már Jézus élete, mentalitása a minta, az már mindent úgy akar alakítani, ahogyan Ő. Ha ez a gondolkodás és hozzáállás hatja át át az egyházat, micsoda életváltozás állhat be. Nagyon megváltozna az élet körülöttünk, ha így élnénk, ha így akarnánk élni, szolgálni.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.

Hiánypótlás

M

egszületett a csoda, amit senki nem gondolt, megtörtént, Góliát elesett, Izráel győzött, a nép felszabadult (1Sám 18,1-5). Egy engedelmes, hitből élő személyre volt szükség mindehhez. Mert soha nem Isten hatalmával van probléma, hanem mindig az emberrel. Mert mi nem akarunk ilyen hittel és engedelmességgel élni, hiányzik ez az átadottság. Dávid nem tett mást, mint rábízta magát Istenre. Engedte, hogy vezesse, és amikor eljött az idő, az Ő nevében bízva cselekedett. Ez a kérdés: rábízom-e magam ilyen hittel, engedem-e, hogy úgy legyen, amint Ő akarja? Dávid azért volt rá képes, mert ismerte Istent. Nem most kiáltott Hozzá először, hanem már a juhok mellett személyes kapcsolatban állt Vele. Ismerem-e Őt, tudom-e, kicsoda, mit tett értem? Az életünk célja Isten megismerése, ez pedig az ige által és személyes kapcsolaton keresztül megy végbe. Olyan jó, hogy még megismerhetjük Őt, mindezt azért, mert Ő Jézusban emberré lett, közénk jött, és megismertette velünk magát. Szemléld Jézust, és Benne feltárul Isten Lénye.

Az Úr készítgeti Dávid útját, felkent király, de ki kell várni a maga idejét, addig is kapcsolatot épít ki közte és Jónátán között. Fontos a türelem, meg kell tanulni kivárni, amíg az ígéret beteljesedik. Dávid nem türelmetlenkedik, nem mondja, ilyen győzelem után nekem jár a trón. Elfogadja az Úr terve szerinti haladást. Ő pedig mindig egy lépéssel viszi tovább. Kiemelte a juhok közül, a királyi udvarba kerül, majd a harcosok élére állítja a király. Ma azonnal szeretnénk elérni céljainkat, de nem mindig úgy megy ez, jó, ha figyelünk Istenre, engedjük, hogy Ő vezessen tovább. Az áldott élet vezetett élet. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

Mély barátság alakul ki Jónátán és Dávid között. Jónátán nem félti a pozícióját, nem a riválist látja benne, hanem Isten választott eszközét. Jó Isten gyermekével barátságot kialakítani, jó a közelében lenni, mert az Úr Lénye, közelsége árad belőle. Nem mindegy, ki a barátunk, keressük-e Isten gyermekeinek a barátságát?

Ebben az ismert történetben az Úr Jézus át akarja ennek az embernek az értékrendjét állítani (Mk 10,17-31). Rossz irányba rögzül a szíve, a földi kincsekhez, vagyonhoz, pozícióhoz. Az Úr Jézus pedig azt akarja, hogy igazi kincshez jusson, a mennyben legyen kincse. Ez a kincs maga az Úr Jézus. Felismerem, hogy Ő mindennél többet ér, Ő az Élet? Amikor ezt látja valaki, kész mindent odaadni, szíve vágya ehhez az örökkévaló kincshez hozzájutni. Azt látjuk, ezt nem mi szerezzük meg, nem lehet a kegyelmet megvásárolni, bármivel kiérdemelni, csak elfogadni lehet. Jézus nem pótszerként érkezik, hanem mint igazi megoldás. Ha ezt látom, örömmel adok oda Érte mindent. Akkor már csak arra vágyakozom, hogy enyém lehessen Isten országa, enyém legyen az Úr kegyelme.

Ez az ember a vallásossága által, vagyona és pozíciója megtartása révén akarja megszerezni az örök életet. Az Úr feltárja előtte: ez így nem megy, csak üres kézzel, Jézust elfogadva juthatunk örök életre. Másrészt nagyon fontos üzenet: a gazdag, az emberileg rendezett élet is hiányos élet, mert Istent, a Vele való élő kapcsolatot nem pótolja semmi. Sokan úgy gondolják, a pénz, a jó élet, a vallásosság megad mindent. Azonban nem így van. Isten önmagával való szeretetkapcsolatra teremtett, és amíg ez  nem áll helyre, üres marad a szívünk. Sőt, a pénz, a siker, a kapcsolatok hajhászása pont az üres élet eredménye. Szeretnénk az űrt betölteni, de azt csak Isten képes igazán megtölteni.

Gyakran úgy véljük, annyi minden hiányzik még az életünkből, és mindent megteszünk, hogy pótoljuk a hiányokat. Urunk most csendességre kér, nézzünk magunkba, és lássuk meg, hogy Ő hiányzik nekünk. Egy valami hiányzik, és ez az élő hit, az Ő csodálatos jelenléte. Egy olyan kapcsolat amelyben Ő vezet, és én kész vagyok figyelni Rá, és teszem, amit mond. Mert számunkra az a legjobb, amit Isten akar.

Ez az ember mindenre számított, csak erre nem, mindent meg is tett volna, csak azt nem, amit Jézus kér. Azt jegyezzük meg, nem az a lényeg, hogy mindent megtegyek, hanem azt tegyem meg, amit az Úr kér tőlem. Mit kér? Mindent hagyj magad mögött, és kövess engem. Jöjj utánam, jöjj oda, ahová én megyek. Az Úr követésére kér, ez azt jelenti, feladom a saját terveimet, akaratomat, és elfogadom az Övét. Megyek a lába nyomán, teszem, amit kér, hirdetem az evangéliumot, élem az igét. Jézust követni egyenlő Isten akaratának a megcselekvésével, az ige megvalósításával. Mert Isten az Igét adta életvezetésként. Az ige útján járni csak Jézust követve, az Ő erejéből merítve lehet.

Engedjük, hogy betöltse Önmagával hiányunkat. Higgyük el, mindennél több az Ő megismerése. Gazdaggá tesz a Vele való élő kapcsolat. Pál is ezt tapasztalta. Amikor Jézust megismerte, rádöbbent, hogy mindaz, amit addig értéknek tartott, kár és szemét. Jézust követve minden átértékelődik, a világról lehullik a csicsás díszlet, és meglátszik a valóság. Jézusért könnyű már otthagyni a szemetet. Azonban ehhez a döntéshez látásgyógyulásra van szükségünk. Mert a sátán megvakítja szemeinket, eltorzítja látásunkat, és az értéktelent állítja be értékesnek. Urunk gyógyítson meg, és engedje meglátni az igazi értéket, Isten országát.

Csodálatos szavakat mond a mi Urunk: Isten országába embernek lehetetlen bejutni, de Istennek minden lehetséges, az is, hogy én bejussak oda. Jézus azért jött el, hogy kinyissa számunkra a kaput, lépjünk be rajta hit által. Ez a csodálatos üzenet, Isten számára minden lehetséges, az is, hogy hitetlen szívünket meggyőzze. Ő a mi mérhetetlen tartozásunkat is kifizette a kereszten, és azért beléphetek az üdvösségre. Ami nekem lehetetlen, az Istennek lehetséges. Számomra lehetetlen a másik ember megszabadítása, életének megváltoztatása, de Isten képes rá. Nem mi térítjük meg az embereket, hanem az Úr munkálkodik a szívekben, végzi el a jó munkát.

Akik mindent elhagynak Érte, és követik Őt, vagyis a követésére teszik fel egész életüket - mert a tanítványság nem néhány áhítatos pillanat, hanem egy egész élet -, azok megkapják mindazt, amire ebben a világban szükségük van. Az Úr gondoskodik róluk. Gyakran többszörösét adja annak, amit Érte elhagytunk. De a követéshez a szenvedés is hozzátartozik. A Jézust követő élet nem nyugalmas kirándulás, üldözés is járhat vele. Sok helyen nem kell Jézus, nem kell az Ő életformája. És mivel az emberek a világhoz ragaszkodnak, gyakran akadályt látnak a keresztyénekben. Úgy gondolják, ha eltávolítják őket, boldogok lesznek. Azonban Jézus követei nélkül káosszá válik a világ. Mert ha az egyház a világ világossága, akkor ha eltávolítjuk a lápást, totális sötétség borul a világra. Ragadjuk meg a lehetőséget, éljünk a lámpás fényével.

AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

1.        

Az írás széjjeltépve,

Szabad vagyok, szabad!

Tudom, hogy megvettél Te,

Meggyőztél már magad!

Fizettél értem drága vért,

S ártatlan életeddel

Áldoztál lelkemért.

2.        

Álnokság nem volt Benned,

Szent vagy, szeplőtelen,

Bűnöm mégis viselted,

Jótállóm vagy nekem.

Elvetted bűnöm teljesen,

Lelkem nem nyomja most már

Még egy porszemnyi sem.

3.        

Ha önmagamra nézek,

Hamar elcsüggedek,

De Jézus, látva Téged,

Újult erőt nyerek.

Öröm tölti el lelkemet,

Hogy Jézus vére által

Igaz s boldog lehet.

4.        

Isten Báránya, Téged

Dicsérlek éj s napon;

Üdvszerző szenvedésed

Meg nem hálálhatom.

Áldott légy, drága kezesünk,

És a Te nagy nevednek

Zengjen dicséretünk!

Isten áldásával.

Az Úr ad győzelmet

S

aultól eltávozott az Úr Lelke, és ez meglátszik az életén, uralkodásán (1Sám 17,1-58). Isten nélkül tanácstalan és tehetetlen. Így tapasztalhatjuk saját életünkben. Ha kivesszük Isten kezéből az életünket, a világ olyan erővel ostromol, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Királyként a filiszteus uralom alól kellett volna felszabadítani Izráel népét, demonstrálni kellett volna Isten hatalmát, de ő engedetlen volt, nem várt Istenre. Nem könnyű lecke, és Saul elbukott. A filiszteusok pedig átlátják a helyzetet, és lélektani előnyt kovácsolnak, sőt, igyekeznek láttatni, hogy Izráel szolga és az is marad.

Ebben jön segítségükre Góliát, mert mindig valami előbukkan. Sátán megtalálja azokat az eszközöket, módszereket, vágyakat, bűnöket, szenvedélyeket, amik által fölénk nőhet. Saját Góliátjaink által tart kézben, hirdeti, hogy nincs esélyünk, adjuk fel, elhiteti, hogy nála nélkül nem élhetünk. Azonban ez hazugság, és az a baj, amikor a hívők is ezt elhiszik. Mindennemű Góliát, a bennünk élő is legyőzhető. Nincs legyőzhetetlen Góliát, de nem én győzök, a szabadító kívülről érkezik. A világ nem győzi le, és nem győzheti le Góliátot, valaki másra van szükség. Itt Dávid lesz a szabadító, számunkra pedig Dávid Fia, Jézus adatott. Ne feledjük a legnehezebb, a leglehetetlenebb pillanatokban sem, hogy van Szabadító. Jézus jön felénk. Ahogyan Dávid is harctér felé tartott, úgy tart a mi harctereink felé Jézus. Tud rólunk, és elindult, hogy segítsen.

A két felkent király között micsoda különbség van, mert van különbség, és ezt a hívők között is látjuk. A különbség a töltésben és az életvezetésben található. Saultól eltávozott a Lélek, Dávidot betölti és vezeti. Dávid Isten gyermeke, mert akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai.

Saul maga nem vállalja a küzdelmet, pedig mindenkinél magasabb volt, de az egyszerű és gyermek pásztorfiút harcba küldené. Mást feláldozna. Mennyire más Jézus, Ő menti az övéit, és Önmagát adja értük. Dávid elutasítja Saul fegyvereit, nem a fegyverekre, hanem az Úr nevére támaszkodik. Van korábbi tapasztalata, ebből építkezik. Megtapasztalta Isten hatalmát az oroszlán és a medve támadása esetén, tudja, hogy Isten Góliátnál is hatalmasabb.

Dávid az Úrra épít, nevében bízik, és Őreá néz. Mivel a láthatatlant, Isten országát látja hit által, nem fél. Ha Góliátra figyelünk, megrémülünk. Dávidot az vezérli, tudják meg, hogy van Isten Izráelben. Nem a maga hírnevét akarja nagyobbítani, hanem Istent szeretné ismertté tenni. Tudják meg, hogy van Isten. Igen, ez a cél, tudják meg, mert a bűnös embernek Őreá van szüksége. Isten nélkül tehetetlennek bizonyulunk, kapkodunk, rohangálunk vagy lefagyunk. Meg kell tudni: Isten nem a világ fegyverei, módszerei által szabadít meg. Meg kellene Isten népének ezt tanulni, Isten más módszerekkel, eszközökkel dolgozik, a Golgotán végezte el a szabadítást. És ma is a kereszt tövében élhetjük át a bűneink alól való felszabadulást, az ott kiontott vér tisztít meg. Amit egy hadsereg és képzett emberek nem tudtak elvégezni, azt Isten egy pásztor által elvégezte. Mindig király és pásztor között választhatunk, lássuk meg: a Jó Pásztor ad győzelmet. A győzelmet az Úr adja. Nekünk ezt szabad elfogadni.

Urunk tovább tanítja az embereket, és annyira szükségünk van erre (Mk 9,42-10,16). Tőle kell tanulnunk, ami azt jelenti, hogy meg is tanuljuk, vagyis alkalmazzuk az életünkben, amit mond. A tanítványok sók, ízüket az Úrral való élő kapcsolatból kapják. És amíg tart a kapcsolat, addig van íz is. Önmagunkban nem vagyunk sók, és ha leválunk az Úrról, elveszítjük ízünket. Ha pedig az egyház nem sóz, nem tud ízt adni az élethez, hanem inkább a világ ízetlenségét veszi át, elveszíti  egyedi jellegét, szükségtelenné válik. Íz nélküli sóra nincs szükség, nem jó semmire, nem kell senkinek. Ha az egyház elveszíti Krisztust, nem több egy klubnál, és akkor nincs rá szükség.

Milyen modern a farizeusok hozzáállása, nem azt kérdezik, hogyan lehet megmenteni egy házasságot, mit lehetne érte tenni. Hogyan is lehetne Istent jobban belevonni a kapcsolatba. Abból indulnak ki, nincs más megoldás, a válásra szükség van. Jézus azonban visszavezeti őket Isten akaratához, a Bibliához. Ott van benne a válasz, kérdezni sem kellene, csak megtalálni, sőt, ők ismerik is, így csak komolyan kellene venni. Mi is gyakran így vagyunk, Istent kérdezzük, de ismerjük a válaszát, ám mi azt nem akarjuk megtenni. Ezért csűrünk-csavarunk, és a magunk elképzelését kívánjuk Istenre vetíteni.

Jézus rámutat az eredeti teremtési rendre, és ezen Isten nem változtatott. A Tőle függetlenné vált, elszakadt ember kezében minden elromlik, a házasság is. Isten jelenléte nélkül minden elromlik. Ha azonban behívjuk Őt az életünkbe, házasságunkba, minden meggyógyulhat. Az evangélium az élet gyógyszere, és a kapcsolatok orvossága is.

A teremtési rend része a férfivá és nővé való teremtés, és a házasság kétneműek kapcsolatán alapuló szövetség. Ezen Isten nem változtatott, Ő nem igazodik a világhoz, így jobb, ha mi is Őhozzá igazodunk.

Olyan szomorú, hogy Jézus határozott tiltása ellenére a szétválasztáson agyalunk. És ez is különbség Isten és a gonosz munkája között. Isten mindig egybeszerkeszt, helyreállít, a gonosz szétválaszt, tönkretesz, szétdobál. Aki a szétválasztáson munkálkodik, nem Isten országát építi.

Kövessük azoknak a példáját, akik Jézushoz vitték a kisgyermekeket, hogy megérintse őket. Jézus érintésére van szükségünk, és ezt Ő igéje és Lelke által végzi ma is. Az ige érintése meggyógyít, helyes kapcsolatba hoz az Atyával, reményt és békességet ad. Jézus magához engedi a kisgyermekeket, akik nem kritizálva, nem kísértve, hanem teljes bizalommal közelednek Hozzá. Mi is ilyen gyermeki bizalommal induljunk Felé. Higgyük, hogy nem elutasít, még a legnagyobb bűnös is, aki ezt látja és megbánja, jöhet Hozzá. Kész magához ölelni a vétkezőt, az elkóboroltat, és hazavinni. Jézus ölelése áldás. Engedjük, hogy igéje által átölelje szívünket.

Az Úr csodásan működik

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben  Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

3. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.

Isten áldásával.

Szolgáló élet

D

ávidot fölkente Sámuel királlyá, de nem vette át azonnal a hatalmat (1Sám 16,14-23). Isten jelezte, hogy új személyt választott, az Úr Lelke rá is szállt és betöltötte, így kezdődik a fölkészülési időszak. Isten Lelke formálja és készíti arra a feladatra, amire az Úr kiválasztotta. A felkészülés az eddig munkájában, és otthon, a családjában történik. A mi felkészítésünk is többnyire ugyanott történik, ahol a megtérésünk előtt éltünk. Vagyis a környezetünk nem fog azonnal megváltozni, de mivel már Isten uralkodik rajtunk, megtapasztaljuk, hogy Ő ugyanazon a helyen is tud formálni. Számára nincs akadály és nincs lehetetlen. Dávid próbája nem más, mint hogy figyel-e a Lélek vezetésére, engedelmeskedik-e az Úrnak?

Saultól eltávozott az Úr Lelke. Miért? Nem emiatt kerül egyre rosszabb állapotba Saul? Hajlamosak vagyunk így gondolkodni, és Istenre hárítani a felelősséget. Miért távozott el az Úr Lelke Saultól? Mert eddig sem figyelt Rá. Minek maradt volna, ha nem engedelmeskedett Neki? Ha nem figyelünk az Úrra, Ő visszavonul, és majd meglátjuk, mire megyünk Nélküle. Az üresen maradt helyet azonban egy gonosz szellem tölti be. Mert a lényünk tartósan nem marad üresen. Ha nem az Úr uralkodik, akkor belép a gonosz. Erről egy példázatot is mondott az Úr Jézus, nem elég kitisztítania házat, lakót is kell bele biztosítani. De ha nem az Úr Jézust hívjuk be, akkor a gonosz fog lecsapni rá. Örül, hogy rendbe tettük a házunkat, lesz neki mit lerombolni, mert sátán azt szeret, lerombolni, tönkretenni. Ne engedjük neki, hanem bízzuk magunkat az Úrra, Ő helyreállít, felépít.

Dávid nem tesz semmi rendkívülit, alázattal végzi korábbi munkáját, legelteti a juhokat, és közben képezi magát, és dicséri az Urat. A juhok mellett zenét tanul, és építi kapcsolatát az Úrral. Ott megtanul állandó kapcsolatban lenni, figyelni felfelé. Majd később fogjuk hallani, hogy munkája végzése közben is az Úrra támaszkodik. Ha veszély fenyeget, Isten segítségét kéri, neve által oldja meg a feladatot.

Dávid a juhok mellett maradt továbbra is, ennek ellenére észreveszik. Eljut játékának híre a király udvarába. Sőt, még azt is felismerik, hogy vele van az Úr. Nem kell különleges dolgot tenni ahhoz, hogy Isten jelenlétét felismerjék. Elég, ha figyelünk Rá, a helyünkön vagyunk és végezzük, amit ránk bízott. Dávid élete gyógyító élet, Isten felhasználja Saul gyógyítására. Az elvetett életét az elhívott élete gyógyítja. Erre használja az Úr Dávidot. Isten gyermekei gyógyítólag vannak jelen a világban. A gonosztól meggyötört életek számára megkönnyebbülést, gyógyulást jelentenek. Dávid játéka közben eltávozott a gonosz szellem, mert ahol Isten jelen van, onnan a gonosz távozik.

Jézus ismét a haláláról beszél tanítványainak, de azok nem értik (Mk 9,30-41). Mondhatjuk, nem akarják érteni, mert ők hatalomról, pozíciókról, gazdagságról, kényelmes életről ábrándoztak. Ha Jézus meghal, az álmok szertefoszlanak. Most derül ki, hogy ők nem Jézus akaratának megvalósítására vágynak, hanem saját álmaik vannak. A hajót, a halászatot ugyan otthagyták Jézusért, de az álmokat még nem, azt nehezebb. Azonban az Úr nem álmaink megvalósításért jött. Nem azért hív, hogy könnyebb és jobb élethez segítsen. Életét adja megmentésünkért, és a tanítványokat is erre hívja, adják oda életüket másokért. Szolgálatra hív. Isten országának építésére hív, és ez az ország nem saját karrierem építéséről szól, hanem Istenről. Elmondja, hogy Isten helyreállítja, amit engedetlenségünkkel leromboltunk. 

A Jézus mellett lévő tanítványok szíve, vágyakozása sem különb, mint azoké, akik nincsenek Vele. Vajon mi van a mi szívünkben? Nem vagyunk sokszor ugyanolyanok, mint a nem hívők? Jézus kézbe veszi őket, és rámutat: Isten országában másképp mennek a dolgaink. Aki első akar lenni, az legyen utolsó, legyen szolga. Igen, szolgáló élettel tűnjünk ki. Ne a hatalmunk, pénzünk, szövegelésünk, hanem lehajló szeretetből végzett szolgálatunk, a másokért, az Úrért való életünk legyen látható, beszéljen rólunk. Amint láttuk Dávidnál: szolgált, végezte, amivel apja megbízta, a felkenetése után is. És pont erre a szolgáló életre figyeltek fel. Adja az Úr, hogy az egyház szolgáló életével tűnjön fel ma is. A bennünk lévő Lélek legyen vonzó mások számára.

A szolgáló lelkület elfogadó és befogadó. Nem az akadályozás a feladatuk, hanem az elfogadás, el kell fogadni, ha valaki nem úgy szolgálja Jézust, ahogyan én. Az a hangsúlyos, hogy Krisztusé legyen az életem, és segítsem azokat, akik szintén az Övéi. Az Úr számon tartja, ha valaki azért segít egy másik emberen, mert ő Krisztus tanítványa.

Igyekeztünk megakadályozni, mert nem követ minket. Az ördög nagyon leleményes, és érti a dolgát. Ne a lelkeket mentsék, hanem inkább harcoljanak azok ellen, akik másképp követik Jézust. Harcoljanak egymás ellen a hívők, vívják dogmatikai csatáikat, és akkor nem lesz idejük másokra, az emberek mentésére. Az apa fiát nem tudták meggyógyítani, de a tiltás, az akadályozás, az megy. Hol is tartunk mi? Jézushoz segítünk, vagy akadályozunk?

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.