Jézus hívogat

A

 különféle poklos megbetegedésekről olvasunk (3Móz 13,1-28). Oda kell figyelni a megbetegedésekre, és mindent meg kell tenni, hogy az egészségesek ne fertőződjenek meg. Tehát az Úr védi a nem betegeket. Felelősség is van benne, figyeljünk oda a másikra, óvjuk azokat, akik még nem betegek. Ezek a betegségek a bűn képei is. Jelen van a szívünkben, és nemcsak a mi életünket rontja meg, hanem terjed. Megfertőz másokat. A bűn öröklődik, de magatartási mintával, gondolkodással is terjed. Az ószövetségi ige rámutat arra, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Képtelenek vagyunk megszüntetni, de még a terjedését sem vagyunk képesek megakadályozni.

Úgy vagyunk a bűnnel, mint itt ezzel a betegséggel, legfeljebb elkülöníteni tudjuk az embereket. Próbálkozunk egy-két megoldással, de igazán semmi nem ad tartós megoldást. A bűnre az elkülönítés, a nevelés, a fejlődés, és semmi egyéb módszer nem jelent megoldást. Csak annyit tudunk tenni, mint a gadarai megszállott esetében is láthatjuk. Olyan eszközöket vetünk be, ami által egy kicsit nyugtunk lesz a problémás személytől, de nem igazán megoldani akarjuk a helyzetet. Nem a másik gyógyulása, szabadulása lebeg a szemeink előtt, hanem a saját nyugalmunk.

Akkor talán nincs is igazi megoldás, nincs esély a szenvedélybetegségekkel szemben? Nem tudunk a bűntől és különféle formáitól szabadulni? Már az Ószövetségben láthatjuk, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. A problémát az jelenti, hogy nehezen jutunk el az Úrhoz. Mindennel próbálkozunk, de csak utoljára jut eszünkbe Isten. Jó látni az arám fogságban élő fogoly kislányt, neki azonnal Isten jut eszébe. Hogyhogy? Úgy, hogy ismeri Őt. Az a mi bajunk, hogy nem ismerjük az Urat. Hosszú idő óta rendelkezünk Bibliával, szabadon részt vehetünk istentiszteleten, mégsem ismerjük Istent, mégsem jut eszünkbe. Amikor Naamán megtudja, hogy van próféta és Isten Izráelben, végül meggyógyul. Isten szavának engedve, a Jordánban hétszer megmerülve megtisztul. Isten hatalma csodálatos.

Azonban nem áll meg itt az Úr, elküldte a Szabadítót, Aki a bűn minden megnyilvánulása felett Úr. Megkeresték Őt a leprások, a megkötözöttek, és átélték a gyógyulást. Aki hittel kereste fel, annak életében elérkezett a szabadulás. Jézus nem elkülönít, hanem meggyógyít és visszahelyez a társadalomba. Örvendező, Istent dicsőítő élettel ajándékoz meg. Már nem vagyunk emberi lehetőségekre utalva, segítségül hívhatjuk az Úr Jézus nevét. Nem csupán látszatmegoldást kínál, nem csak a tünetet gyógyítja, hanem valós gyógyulással ajándékoz meg. 

Egyetlen kérdés van, nem az, hogy Ő meg akar-e gyógyítani, meg akarja-e a bűneimet bocsátani, hanem az, hiszem-e, hogy Jézus meg tudja tenni? Mindig ez a kérdés, van-e hit a szívemben. Olyan hit, ami jelzi, hogy az Úrban bízom. Hiszem, hogy van megoldása. És mindezt abban mutatom fel, hogy nem fordulok emberekhez. Ha Őt hívom segítségül, Rá bízom magam. Nála van megoldás. Igen, Nála van a bűnre és az életünkre megoldás. Erről szól az Újszövetség. Jézus a kereszten magára vette bűneinket, és eltörölte minden vétkünket. Őérte van bocsánat. Minden problémával, reménytelennek tűnő dologgal jöhetünk Hozzá. Van megoldás a bűnre és minden belőle fakadó nyomorúságra. Ő nem tőlünk akar megszabadulni, hanem a bűntől szabadít meg.

Jézus nemcsak a zsinagógában tevékenykedik, hanem kijön onnan, és elmegy Simon házába (Lk 4,38-44). Bemutatkozik az anyósnak. Ő bejön az életünk legbelsőbb területére. Nem akar kívül maradni. Nem elég Őt hallgatni, hanem be kell engedni a házunkba. Részt kér az életünkből. Jelzi, hogy Nélküle nem teljes az életünk. Ha Ő nincs jelen, akkor a lényeg hiányzik. Jelen van-e már az Úr Jézus az életedben? Ő van-e a középpontban, vagy még mindig te? Még mindig a te akaratod a döntő, vagy már valóság, hogy az Úr akarata történik meg?

Jézus előre megy, Ő dönt arról, hová mennek, és a tanítványok követik. Nem Péter hívja meg Jézust, hanem Ő dönt, hogy most oda akar menni. Péter pedig engedi Őt, és követi. Jézus mindig látja azt is, amiről mi nem beszélünk. Jön, hogy segítsen, hogy megoldást adjon. Az anyósnak is meg kell látni Jézust, szembesülni kell hatalmával. Talán neheztelt Péterre, amiért a halászatot otthagyva követi Őt. Jézus megjelenésével rámutat arra, hogy neki is Őreá van szüksége. És Jézus követése a lehető legjobb dolog, és Péter jó döntést hozott, a legjobbat hozta. Bekerült Isten országába, és itt már nincs aggodalom, félelem, Isten gondoskodik azokról, akik Neki élnek és szolgálnak. Hiszed-e te is ezt? Hiszed-e, hogy Istenre bízva magad nem kell félni, nincs szükség saját biztosítékokra, mert Ő valóban tudja, mire van szüksége az Övéinek, és azt meg is adja?

A betegséget felhasználja az Úr arra, hogy ebben a házban is megismerjék Őt. Aki nem indult még el Felé, az a betegségen keresztül találkozhat Vele. Isten mindnyájunkat el akar érni, találkozni akar velünk, mert mi Rá vagyunk szorulva, Nélküle elveszünk. Meg kell tudni, hogy Ő létezik, van Megváltás. Rá kell döbbenni: nem tudunk mi mindent magunk megoldani. Nincs megoldásunk a betegségekre, az öregedésre és a halálra sem. Csak Isten tud megoldást, és ezt Jézusban elküldte. Aki meglátja Őt és dönt Mellette, Neki adja az életét, az részesül a megoldásban. Jézus által örök élet részesei lehetünk.

Kérték Őt, hogy segítsen rajta. Olyan jó látni, hogy Jézushoz fordultak a családtagok, a jelenlévők. Ezzel kifejezték, mi nem tudunk segíteni, de Te igen! Forduljunk Hozzá, kérjük segítségét mindenben. Jézus az asszony fölé hajol - bele kell tekintenie az Úr lényébe. Találkozik a szemük, és az asszony rádöbben: Istene lépett be a házába. Istennel találkozik. Megtapasztalja Jézus szavának hatalmát, elég egy szó, és eltűnik a láz. Az asszony pedig felkel és szolgál. Amikor az Úr Jézus megérinti lényünket, új emberré tesz, magától értetődik a hálából való szolgálat. Ez nem egyszeri kiszolgálást, mosogatást jelent, hanem azt, hogy egész földi életemben, innentől kezdve Neki élek. Teszem, amit mond. Sőt, ez az asszony azonnal tudja, mit kell tennie. 

Jézus ereje a rendszeres csendben, imádságban eltöltött időből fakad. Amikor túl van terhelve, akkor is korán kimegy egy lakatlan helyre. Tehát félrevonul, és az Atyával van együtt. Ebben a csendben töltődik fel, újul meg. Példát mutat, ha kimerülünk, keressük a csöndet, keressük a Vele való közösséget. Mert a lélek és a test is az Úr közelségében pihen meg és nyer új erőt.

Jézus soha nem az embereknek akar megfelelni, hanem az Atyának. Viszi tovább Isten országa evangéliumát. Pedig bizonyára lesznek, akik megharagszanak. Még annyi beteg van, miért megy el. És nem ezekre a hangokra figyel, hanem a küldetésére. Nem igényeket elégít ki, hanem Isten országba hív, annak erejét teszi hozzáférhetővé. A tanítványok küldetése is ez, hirdetni Isten országa evangéliumát. De valóban azt tesszük? Mennyi mindent elé helyezünk. Legyen az első az örömhír továbbadása.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Tel-

jes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népek-

nek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő

teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szelek-

nek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s

erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző

okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

Isten áldásával.

Jöjj szent közelébe!

A

z Úr szent, és ennek meg kell látszódnia népe életében is (3Móz 11,1-12,8). Ők is törekedjenek a szentségre, mutassák meg, hogy ők is szentek. Azt jelenti ez, mutassák meg, hogy mások, mint a többi nép. Legyen különbség az életvitelükben, szokásaikban. Nem csak a kultusz, az istentisztelet formája kell, hogy különbséget jelentsen, hanem az is, ahogyan élnek. Isten szent, és elvárja népétől, hogy szent legyen, a szentségre törekedjen.

A bűnös ember Krisztusban szentelődik meg, Őbenne töröltetik el minden bűn, és tisztíttatunk meg hit által. Az Úr tovább vezet, és meg akar szentelni. Nem elég eljutni a megigazulásra, oda, hogy Isten megbocsátott, hanem szent életre vezet tovább az Úr. A megtérés után a cél a szent élet. Mi már nem külsőségekben, étkezési előírásokban, a különféle állatoktól való tartózkodásban, hanem a Krisztushoz hasonló életvezetésben mutathatjuk fel a szentséget. A megszentelődés is az Úr munkája, azonban az erre való vágynak és törekvésnek jelen kell lennie az életünkben. Mivel Isten szent, tőlünk is elvárja, hogy szentek legyünk. Szentek legyetek, mivel én szent vagyok, mondja az Úr. Éljetek úgy, ahogyan a Krisztus is élt. Nem engedi lejjebb a mércét. Az embereknek meg kell látniuk rajtunk keresztül Isten szentségét.

Péter apostol szólítja fel a gyülekezeteit a szentségre, és rámutat arra, hogy ennek a magatartásukban kell megmutatkoznia. Már nem élhetnek úgy, mint korábban, amikor nem ismerték az Urat. Újra és újra előjön, hogy a keresztyén hit nem egyenlő ismeretek gyűjtésével, hanem ez életforma. Nem elég tudni az igét, élni is kell. Már nem a korábbi vágyak, szokások a mérvadók, egy-egy helyzetben már nem a régi normákhoz, hanem Krisztushoz igazodunk. Az Úr Jézushoz igazodó, az Őt teljes szívből követő élet válik bizonyságtétellé.

A szentséghez hozzátartozik a tisztaság, az Ószövetségben ehhez áldozatokat kellett bemutatni. Olyan jó, hogy ez már nem így működik, azonban naponkénti megtisztulásra szükségünk van. Ez a világ könnyen beszennyez, azonban az Úr Jézus vére minden bűntől megtisztít. Azután az igével való élés is segít a tisztán maradásban. Ha beengedjük az életünkbe, megtisztítja naponként szívünket és gondolatainkat. Az igének csodás ereje van. Amit mi nem tudunk elvégezni, azt az Úr szava elvégzi. Az ige fürdője alá állhatunk naponta, sőt, oda is kell állnunk. Ige nélkül nem látjuk meg a szennyeződéseket, mi nem tudunk különbéget tenni jó és rossz között. Isten szava azonban mindezt elvégzi, megmutatja, mi a bűn, és megmutatja a szabadulás és megtisztulás útját is.

A drága főpap, Jézus bemutatta az engesztelést minden bűnünkért. Így szól az ige: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9). Minden gonoszságtól megtisztít. Mindentől. Azt jelenti ez, hogy minden megvallott bűn, ami eddig megterhelte az életünket, a bűnvallás során kitisztul, már nincs ereje, nincs hatása, és szabadokká leszünk. A megtisztításban átéljük: volt és nincs. Hasonlóan, mint amikor egy bekoszolódott ruhát kimosunk, a szennyeződés eltűnt, a ruha tiszta lett. Így tisztul meg Jézus kegyelme által az életünk.

Lukács most már Jézusra irányítja olvasói figyelmét (Lk 4,14-37). Ő a lényeg, az, ahogyan él, és amit tesz. És az, ahogyan mi viszonyulunk Hozzá. Jézushoz közünk van, Tőle függ, a Vele való kapcsolatunktól örök sorsunk. Nem közömbös, mi a véleményünk Róla. Az sem közömbös, hogyan viszonyulok hozzá, Rábízom magam és követem, vagy Ellene fordulok, és a saját utamat járom. Jézus nélkül nincs üdvösség, nincs új és szabad élet. Jézusra ma is szükségünk van, és Lukács úgy állítja elénk, hogy ezt felismerjük, és így Hozzá forduljunk. Minek is erőlködnénk magunk, amikor Ő azért jött, hogy a saját igájába fogja az életünket, és így Vele együtt haladjunk tovább, a cél felé. Vele együtt, ez nagy kegyelem, mert így nem egyedül kell küszködnünk, mert arról nincs szó, hogy elkerülnek a próbák, a bajok, de mindezeket Vele együtt élhetjük meg. 

Az Úr Jézus Názáretben ismerteti meg hallgatóit élete igéjével. Ez az ézsaiási ige az Ő igéje, erre alapozza küldetését, szolgálatát. Felismerte, hogy ez Róla és Neki szól. Elmondja, hogy ez fogja jellemezni a Messiás életét. Másrészt Jézus felismeri, hogy ezzel az igével bízza meg az Atya, az ember megmentésével. Az a feladata, hogy hirdesse a jó hírt, a szabadulást. Jézus egész élete jó hír, evangélium. Nagyon nagy szükségünk van jó hírre, de ez nem a külső körülményektől függő hír, hanem az egész kegyelmi korszakot meghatározó üzenet. Azt mondja el, hogy évszázadokon keresztül lesz egy biztos, reménységet jelentő pont ebben a világban, és ez Jézus. Az Ő élete, tettei és tanítása. Elmondja: a jó hír, ha átélem, hogy a világ minden kínálata ellenére üres a szívem, Hozzá jöhetek. Ha mindenből kiábrándultam is, nem kell csalódottan elvetni az életet, van remény. Ez a remény Jézus! Vele újra lehet kezdeni. Nincs az a mélység, ahonnan ne tudna felhozni, és nincs az a bilincs, amit ne törne le.

Ne emberektől, rendszerek változásától, az emberi jogoktól várjuk az igazi szabadságot, hanem Tőle kérjük. Ma is meg akar szabadítani. Sőt, kihirdeti: szabad lehetsz. Ő már levette a bilincset, kinyitotta a börtönajtót, csak ki kell lépned az életbe Vele. Lásd meg, hogy lehetsz szabad, élhetsz másképp. Nem kötelező a világ tempóját tartani. A mai világban is élhetünk Jézussal egyszerűbb életet. Ha Ő a legfontosabb, ha teljes szívből szeretem, akkor tudok nemet mondani ennek a világnak a vonzására. Akkor nem kap el a gépszíj, hanem ki tudom mondani: inkább Jézust, a gyülekezet közösségét vállalom. Ez azt jelenti, hogy több időt szentelek az Úrnak, és a nyugalom napján valóban megnyugszom, azt Vele töltöm, akkor is, ha így anyagilag nem tudom másokkal tartani a lépést. De régibb típussal, olcsóbb eszközzel is lehet boldogulni.

Jézus fellépésével jelezte, hogy az ige beteljesedett, a Szabadító megérkezett, segítségül lehet hívni. Kiléphetnek a körfogásból. Igen, kiléphetek a világ öleléséből, és élhetek Isten dicsőségére, békességben és szabadon. De meglátom-e ezt, vagy én is úgy reagálok, mint a názáretiek? Megharagszom, békesség helyett haraggal telek meg? Micsoda lehetőség, Jézus kínálja a békesség, az új élet tartalmát. Végre Istentől jövő békével, szentséggel, kegyelemmel töltődhetünk fel. Mivel telek meg egy istentisztelet alkalmával? Ha megszólít, ha bűneimmel szembesít, és új életre, változtatásra késztet az ige, inkább megharagszom Jézusra, és az ige hirdetőjére? Ha ilyeneket mond, ha azt akarja, hogy változzam, adjam fel eddigi meggyőződésemet, és már ne én legyek úr életem felett, hanem bízzam Rá magam, akkor inkább nem kell. Akkor inkább haraggal távozom, mert én akarok továbbra is trónom ülni, és nekem senki, még az Úr Jézus se mondja meg, milyen irányba menjek. Ne szóljon bele még Ő sem az életembe. Ezek az emberek is inkább Jézustól akartak megszabadulni, mert az könnyebb, mint magunkat halálba adni. Az Úr könyörüljön rajtunk, és adjon igazi és teljes körű változást.

Jézus tovább megy, és megtapasztalják, hogy nem a levegőbe beszél. Nem üres szavakat mond, hanem életeket átformáló erő nyilvánul meg beszédében. Amikor szól, mindig történik valami. És ezek a történések mindig jók, mindig áldást jelentenek. Mitől van ez a hatalom Jézus szavában? Lélekben jár, Isten Lelke uralja és vezeti Őt. Oda megy, ahová a Lélek viszi, összhangban van az Atyával. A Lélek ilyen erejére ma is szükség van. Kérjük, hogy nyilvánuljon meg szolgálatainkban, bizonyságtételeinkben. Mert enélkül üres szavakat pufogtatunk, és tartósan nem változik semmi.

Jézus azért jött, hogy felszabadítson a tisztátalan ördögi lélek hatalma alól. A gonosz a mai embert is megkötözi, rabságban tartja, bár mindezt olyan jól álcázza, hogy csak későn vesszük észre. Belecsomagolja a világ hívságának, élvezeteinek, szórakozásának ragyogó papírjába. Nagy hangsúlyt fektet a külsőre, a dizájnra, és sokan megtévednek. Nem veszik észre a csomagolás mögött található minőség alatti tartalmat. Amikor rájövünk becsapottságunkra, sok veszteséget könyvelhetünk el. Azonban innen is van visszaút Jézus által. Aki megismeri Őt, annak gyógyul az élete, az megszabadul, mert Jézus erősebb a világnál.

A gonosz tudja, kicsoda Jézus. De te tudod-e? Ismerem-e Őt sok évtizedes templomlátogatás, bibliaolvasás után? Ismered-e Jézus, tudod-e, kicsoda? Mert nem elég hallani és olvasni az igét, érteni is kell. Értjük-e az összefüggést, Isten üdvtervét? Látom-e magam, úgy, ahogy az Úr át? Felismerem-e, hogy Jézus Isten Szentje, aki azért jött, hogy megmentsen, és így Általa bővölködő életem legyen?

Jézus szava ma is erő. Ha szól, a gonosz el kell, hogy engedjen. Jézus szava által szabadulhatunk fel a gonosz hatalmából, egyénileg és közösségileg. Mert ma a gyülekezeteket is megkötözi. Azt akarja, hogy ne jusson el a szívig az ige. Arra törekszik, hogy ne értsük, és ezáltal kiragadja a szívünkből. Mert az nem aggasztja, ha templomban vagyunk, és ezzel meg is elégszünk. Azt azonban már nem akarja, hogy újjászülessünk és Jézuséi legyünk. Tudja, ha Jézus belép az életünkbe, gyökeresen megváltozunk, és ő akkor végleg lemondhat rólunk. Engedjük át az életünket az Úrnak. Figyeljünk ma is a szavára.

Jöjj szent közelébe

1. „Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, búslakodó megtört szív!

Élted csupa bánat, lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív!

Jöjj ha szégyen ér is, mért habozol mégis. jól ismer Ő, megtört szív!

Higgy ígéretébe, Szent üzenetébe: Jézus nyugalomra hív.

Csendesség, békesség, üdvösség vár, tekints csak Jézusra fel!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, ha egyszer övé leszel”.

2. Jöjj, hisz’ egyre várnak Az atyai háznak Tárt kapui tégedet!

Isten szeme látja, Bűnöd megbocsátja, Ha kiöntöd szívedet. Jöjj,

hisz’ egyre várnak! Ó, higgy szent szavának! Szenvedésből üdv

fakad. Bármi bánat érjen, Szíved csak reméljen, Jézus nyugodal-

mat ad. Csendesség, békesség...

3. Jöjj, öröm és bánat Szűnik, amint támad! Rád az Úrnak gond-

ja van. Bármi földi bajban Nála oltalmad van, Jézus pásztorod

marad. Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, Búslakodó, megtört

szív! Élted csupa bánat, Lelked is oly fáradt, Jézus nyugalomra

hív. Csendesség, békesség…

Isten áldásával.

Győzelem a pusztában

E

bből az igéből megtudjuk, hogy nem lehet akárhogyan Isten elé állni (3Móz 10,1-20). Ő szent, és a bűnös ember, az engedetlen ember képtelen elviselni szentségének jelenlétét. Hányszor nem figyelünk arra, milyen szívvel és indulattal megyünk Isten elé. Nem az a lényeg, hogy bemutassák az áldozatot, hanem az, hogy mit és hogyan mutatnak be. Úgy teszik-e, ahogyan az Úr elrendelte? Áron két fia úgy mutatott be áldozatot, hogy erre nem kapott parancsot az Úrtól, és ennek meglett a következménye. Isten szent, és gyakran a hozzá közel állókon mutatja ezt meg. Azokon, akik ismerik, az ő életük által kell meglátni, hogy Isten a bűnt nem tűri. Azoktól kéri számon, akik ismerik akaratát. Milyen szívvel járulok az Úr elé? Hogyan vagyok jelen az istentiszteleten? Hogy fogom kezembe az igét, úgy, hogy mindig látszik, mindezt Érte teszem? Ő a lényeges, Érte vagyok jelen?

Istent Jézuson keresztül közelíthetem meg. Csakis Általa juthatok a színe elé. Az Ő vére tesz tisztává, így szentelődöm meg, mert Isten elé csak szent dolgok kerülhetnek. De az Úr Jézus által kereshetem Őt, mehetek Hozzá, a megtisztított és megszentelt élet elbírja Isten látványát.

Azt olvassuk, hogy Áron némán hallgatott. Nem lehetett könnyű ezt átélnie, de nem keseredik meg. Nincs benne lázongás, elfogadja, hogy őt is érheti tragédia. A hívővel és családjával is sok minden megtörténhet. Isten szól, de a hívőknek is komolyan kell venni az Úr szavát.

Eddig nem figyeltem fel arra, hogy Isten határozottan megtiltja az alkoholfogyasztást a templomba való bemenet, a szolgálat végzése előtt. Isten elé józanul, tisztán kell odaállni. Nem lehet akárhogy végezni a szolgálatot, mert nem egy kultusz szokásainak a megtételéről van szó, hanem egy élő személlyel való találkozásról. Az istentisztelet Isten színe elé állást jelent. Nemcsak emberek, hanem az élő Úr is jelen van. Nem mindegy, hogyan jelenek meg, miként viselkedek, milyen szívvel veszek részt az alkalmon.

A megkeresztelkedést és a csodálatos szózatot követően a Lélek a pusztába viszi Jézust (Lk 4,1-13). A pusztába, az egyedüllétbe, a csöndbe, ahol az Atyával van jelen. Mindeközben az ördög is megjelenik, azért, hogy ne legyen zavartalan a felkészülés, és hogy megpróbálja. A Lélek mindig a csönd felé visz, azért, mert itt halljuk meg az Úr szavát, azonban a gonosz mindent megtesz, hogy ez az időszak ne legyen zavartalan. Nem engedi, hogy csak Istenre figyeljünk, el akar terelni az Atya akaratától, és rá kíván vezetni a saját útjára, ami gyakran egyezik a magunk vágyaival. Jézus próbája, hogy alárendeli-e magát teljesen Isten akaratának. Kész-e elfogadni úgy a Messiás szerepét, ahogy azt Isten elgondolta, vállalja-e a szenvedés, a kereszt útját?

A gonosz az istentisztelet, a bibliaolvasás, a csendesség ideje alatt is tevékenykedik. Igyekszik elterelni Istenről és az Ő dolgairól a gondolatainkat. Olyan gondolatokat hoz elő, amik nem is tűnnek rossznak. Sőt, olyan dolgok kerülnek elő, amik hozzátartoznak a mindennapi élethez. Mert amikor Jézust megkísérti az ördög, nem bűnöket hoz elé, nem rossz, Isten által tiltott, másoknak kárt okozó  tettekre biztatja. Minden, amit mond, az emberek előtt jónak tűnik, ezek pozitív tettek és vágyak, ezzel befolyásol bennünket is. Azonban Jézus felismeri bennük a bűnt, a csapdát. A lényeg az, hogy vonja ki életét Isten kezéből, maga vegye kézbe életét, boldogulását, és úgy legyen Isten Fia, ahogy azt Ő gondolja, és ne úgy, ahogyan az Atya. Éljünk úgy,a hogyan mi jónak látjuk, ahogy a világ diktálja, és ne úgy, ahogyan az Úr mutatja, ez a gonosz célja ma is. A magunk módján legyünk hívők és tanítványok, de ez megtévesztés. Isten akarata szerint kell tanítványnak lennünk.

A kritikus pillanatokban még erőteljesebben támad az ördög. Tudja, hogy amikor a test fáradt, könnyebben befolyásolható. Nagy hatással van ránk testünk állapota, gyakran nem számít semmi, csak az, amit a testünk diktál. Ha éhesek vagyunk, azonnal tenni kell ellene. Ha fáj valami, csillapítani kell a fájdalmat, el kell látni testünket. Ézsaút is ilyen állapotában környékezte meg Jákób, és őt nem érdekelte az éhségének csillapításán kívül semmi. Milyen nagy erővel törnek ránk testünk vágyai, és ilyen időszakokban olyan könnyen elfordít Isten akaratától a gonosz.

Az Úr Jézus azonban telve volt Szentlélekkel, ez a titok nyitja. Jobban mondva, Ő a Szentlélek Isten. Ha Vele vagyok feltöltve, a kritikus időszakokat is át tudom vészelni, győzni fogok a test hatalma felett is.

Sátán tudja, kicsoda Jézus, Isten Fia, ez nem kétséges, de ne úgy legyen, ahogyan Isten akarja, hanem a keresztet, a szenvedést elkerülve. Az ördög célja, hogy ne haljon meg Jézus a kereszten. Ezt a tervét nem adja fel később sem. Péter által is ezt akarja elérni, amikor majd tiltakozik Jézus halála ellen. Ugyanez a cél lebeg előtte, amikor a keresztről szól: Szállj le a keresztről, és akkor hiszünk. Ha Jézus kiszolgálja az embereket, ha azt teszi, amit kérnek, akkor hisznek Neki, gondolja az ördög. Azonban, ha Jézus nem hal meg, nincs örök élet. A bűneink megbocsátatlanul maradnak, nem jelenik meg a kegyelem, és marad a bűn és a halál. Az ördög útja a könnyebb, a szenvedésmentes út. Ne engedjük magukat megtéveszteni. A kényelmes, jólétet biztosító keresztyén élet a széles út. Krisztus útja a szenvedésekkel teljes, a lemondásokban, egyszerűségben, nehézségekben jelentkező keskeny út. A keskeny úton mindig nehezebb a közlekedés, ott figyelni kell. És ez a figyelés tart ébren és őriz meg a balesettől.

Az ördög nem lehetetlent kér, hanem olyat, amit Jézus képes megtenni. Igét is felhasznál gondolatai alátámasztására, azonban Jézusban benne van az ige. Nem lehet megtéveszteni, kegyes szöveggel lábáról levenni, Ő is ismeri az igét, sőt, jobban ismeri. Meglátja a trükköt, a kiragadott és félbevágott verseket. Ő összefüggésében használja és értelmezi Isten szavát. Ez lényeges, mindig a teljes Írás fényében használjuk az igét. Ne engedjünk a kiragadás szokásának.

Jézus életének, szolgálatának középpontjában Isten áll. Elutasítja a megélhetés, a hatalom, a gazdagság túlhangsúlyozását, sőt, Ő ezekre nem is épít. Élete Isten gondviselése alatt áll. Nem kell bebiztosítani a jövőjét, nem kell anyagilag megalapozni dolgait, mert Isten megadja a mindennapi kenyeret. Jézus most is saját tanítása szerint él. Amit majd az övéinek elmond, azt itt már éli. Jézus valóban szabad. Szabad vagyok-e a világ befolyásától és kincseitől? Mi határoz meg: Isten akarata, vagy a világ szeretete, kívánsága?

Jézus győzött az ördög fölött, igaz, majd visszatér még, de  most a győzelem erejével megy tovább. Úgy lép ki az élet színpadára és kezdi meg szolgálatát, hogy egy nagy győzelem van mögötte. Legyőzte sátán kínálatát, a test vágyát, és igent mondott Isten akaratára, a keresztre. Ez a mi reményünk. Áldott legyen, mert inkább vállalta értünk a halált, mint a világban való jólétet, Egyiptom kincseit. Ő az igazi és egyedüli Szabadító. Így azután Vele győzhetünk a kísértések felett. A Szentlélekkel betelt tanítvány győztes életre képes. Jézussal nem vereségre, hanem a bűn és önmagunk fölötti győzelemre vagyunk beállítva.

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

Isten áldásával.

Bízd magad a kegyelemre

M

inden az Úrért és az Úr akaratából történik (3Móz 9,1-24). Nem emberi elképzelések valósulnak meg, nem egy vallásalapító ötleteiről olvasunk, hanem az élő Isten munkájáról. Ő választotta ki, hívta el Izráel fiait, és most formálja néppé őket. Ehhez megadja a jogi kereteket is. Isten népének az élete mederben, rendben kell, hogy folyjon. Így válnak bizonyságtétellé a népek előtt. Most Áront és fiait láthatjuk, mennyire nem unják még ezeket a szertartásokat, és mennyivel aktívabbak, mint mi az istentiszteleteinken.

 Miért van ez így? Hogyhogy nem fáradnak bele? És még a végén is azt olvassuk, hogy a nép is ujjong az istentisztelet alatt. Azért, mert itt Isten van a középpontban, Érte történik minden. Izráel népe megtapasztalta Isten valóságát és hatalmát. Zsigereikben van Isten csodálatos szabadítása, amit átéltek az Egyiptomból való menekülés során. Nekik nem elmélet az Isten, hanem valóság, Aki él és cselekszik. Bőrükön tapasztalták, amikor Isten szavára hittel belementek a kettényíló Vörös-tengerbe, és élve jutottak át rajta. Hatalmas esemény volt, hogyne örülnének, és hogyne égne a szívük Isten szeretetétől.

A személyes tapasztalaton van a hangsúly. Aki megtapasztalja Isten munkáját az életében, annak nem kérdés Isten létezése. Akit az élet nyomorúsága odakényszerített Istenhez, és segítségül hívta, az már tudja, hogy Ő Él. Milyen gyakran csak akkor megyünk Istenhez, amikor megrekedünk, saját erőből nem boldogulunk, és olyan jó, hogy mehetünk ilyenkor is. Megtapasztaltam-e már a saját életemben Isten munkáját? Valóság-e Ő a számomra? Ha igen, akkor a döntésekben is Hozzá megyünk, akkor nem kérdés, hogy Őt választjuk. Áron számára Isten mindennél többet jelentett. Most is teszik, amit kér. Mert a cél Isten dicsőségének megjelenése. Isten megjelenésére vágynak, találkozni akarnak Vele. Megjelenik az Úr, és erre fel kell készülni.

Vér nélkül nincs bűnbocsánat, tehát az áldozat bemutatása nem egy kegyetlen szokás, hanem szükségszerűség. A vér törli el a bűnöket. Valakinek meg kell halnia, és ez a Valaki az Úr Jézus Krisztus. Az Ő vére törli el bűneinket, Ő tisztít meg minden bűntől. Nincs más lehetőség, nem segít semmilyen szer, csak a vér.

Megjelent az Úr dicsősége, milyen boldog pillanat, átélik Isten jelenlétét, bizonyosságuk van: itt az Úr. És a nép boldog, ujjong. Mitől boldog? Jobb lett az életük, kikerültek a pusztából? Nem! A boldogságuk az Istennel való találkozásból fakad. El vagy keseredve, nem látsz világosan? Keresd Őt! És ha keresed, Ő jelez, mert Jézusban azért lett emberré, hogy könnyebb legyen a találkozás. Aki átéli, hogy az Úr megkereste Őt, és rátalált, annak öröm lesz a szívében. Az már nem elveszett, nem is magányos, hanem boldog, mert vele van a Pásztor. Ma is lehet Vele találkozni, és semmi sem fogható az Úrral töltött percekhez. Semmi nem ad többet annál, mint amikor Vele vagyunk.

Lukács úgy írja, már keresztelő János is evangéliumot hirdetett a népnek. Meglepő, és mégis így van (Lk 3,21-38). Miért? Mert Jézusról szólt. Rá mutatott, elmondta: eljön az erősebb, és ez örömhír. Eljön, és már el is jött a Jánosnál és minden embernél erősebb, Aki nemcsak bátorít, hanem képessé is tesz Isten akaratának megcselekvésére. Nem arra biztat, szedd össze az erőd, és segíts magadon, hanem így szól: bízd rám magad. Engedd, hogy megmentselek, hogy levegyem rólad bűneid terhét, és új élettel ajándékozzalak meg. Bízd magad az erősebbre.

Az erősebb eljött, de nem külsőségekben nyilvánította ki erejét. Nem kért különleges bánásmódot, Ő is eljött Jánoshoz. Beállt a bűnös emberek közé. Nem előzte meg a többieket, kivárta a sort. Nem azért keresztelkedett meg, mert bűnös, hanem azért, hogy így is jelezze, vállalja a bűnös embert, sőt, magára veszi bűneit. Az is benne van ebben, hogy nem a víz tisztít meg, hanem majd az Ő kereszthalála. Jézushoz minden bűnös jöhet, senkit nem kerül el, és nem is küld el.

Nemcsak megkeresztelkedett Jézus, hanem imádkozott is. Ezzel rámutat az imádkozás fontosságára. Ő is megáll az Atya előtt, hálát ad Neki, és imádkozás által tartja Vele a kapcsolatot. Mennyivel inkább nekünk is szükségünk van az imádkozásra. Másrészt üzeni ez a jelenet, hogy mindenhol el lehet csendesedni. Ott, a Jordánban, sok embertől körülvéve is össze tudott kapcsolódni a szíve Istennel. Mindenütt lehet és szabad imádkozni. Mindenütt odaállhatunk Isten elé, és mondhatjuk: itt vagyok, Uram.

Imára van felelet, megnyílt az ég. Mindig az imádkozó szív előtt nyílik meg az ég. Istenhez az imádkozás a legmegfelelőbb út. Rajta keresztül feltárulnak országának titkai. Leszállt Rá a Szentlélek, innentől a Lélek vezeti, és a Lélek tartja kapcsolatban az Atyával. Isten Szentlelke építi meg a kapcsolatot Istennel, és Ő közben is jár értünk.

A mennyből hang hallatszott, Isten kijelentette Fiát az embereknek. Jézus az Ő szeretett Fia. Gyönyörködik Isten Jézusban. De nem a külső szépsége miatt, nem a tudása, hanem az engedelmessége végett. Gyönyörködik Benne, mert engedelmes mindhalálig. Kész megvalósítani Isten programját, akkor is, ha az az életébe kerül. Gyönyörködik-e az Úr az én életemben? Gyönyörködhet-e az engedelmességemben, abban, hogy kész vagyok Neki élni, és úgy élni, ahogyan azt Ő mutatja?

Jézus életében lehet gyönyörködni, mert bármerre jár, bármit tesz, az összhangban van Isten akaratával és az élettel. Minden tette építő, amit a sátán lerombolt, azt Ő helyre akarja állítani. Elsősorban a megromlott, visszafejlődött hitünket építi meg. Aztán helyreállítja a lerombolódott hidat, ami Isten világát és a mi világunkat összeköti. A kereszt ez a híd, de stabil és biztonságos. Aki rálép, Isten országában ér partot. Nincs más híd, csak Krisztus keresztje. Lépjünk Rá bátran, és maradjunk is meg rajta a célig.

Mily drága nékünk ez a jó hír

                   

 Mily drága nékünk ez a jó hír,

Mily édes öröm telten zeng!

Halljátok a nagy szabadítást,

Mely Jézusban lett a mienk!

Ó bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég.

Leszállott a mennyei fényből,

Elhagyta dicső hazát,

Hogy eltörhesse rabbilincsünk,

Hogy hintsen az éjbe sugárt.

Ó bízd magad e kegyelemre...

Ó jöjj el hatalmas urunkhoz,

Fáradt, szomorú, jer ide!

Érted gyötrődött a kereszten,

Hát bízva jöhetsz elébe.

Ó bízd magad e kegyelemre...

Csak Jézus az, aki segíthet,

Üdvöt nem ad más, csakis Ő.

Itt áll, és türelmesen vár még.

Mit késel? Nincs már sok idő!

Ó bízd magad e kegyelemre…

Isten áldásával.