Foglalkozás

Ú

jra olvassuk: halld meg, Izráel - mégpedig azért, mert nehezen halljuk meg azt, amit az Úr mond (5Móz 6,1-25). Annyi mindenre nyitottak vagyunk. Sokféle információt befogadunk, de amit az Úr mond, az nehezen jut el a szívünkbe, és még nehezebben válik cselekedetté. Ezért igénk most újra a szívünkre helyezi: halld meg, amit mond az Úr. Mert ha nem halljuk meg, ha nem szólít meg, és nem fakad belőle engedelmesség, nem ér semmit. Csak a meghallott és komolyan vett ige használ. Ha csak hallgatjuk, de nem törődünk vele, nem válik javunkra. Az engedetlen élet Isten büntetését vonja maga után. Az övéit szólítja meg az Úr, népének adja kijelentését, parancsolatait. Olyan emberek kapták a tíz igét, akik megszabadíttattak. Nem az egész emberiségnek adta az Úr az igét, hanem megszabadított és elhívott embereknek. Olyanokat szólít meg az Úr, akikről előzőleg leoldotta a rabszolgaság béklyóit. Csak a megszabadított ember képes az Úr szava szerint élni. Magunktól képtelenek vagyunk engedelmességre. Itt nem a józan belátásról van szó, hanem újjászületésről. A józan ész kevés, a szívünk romlott. Ha nem kapunk új szívet, és nem leszünk új teremtéssé, hiába akarjuk a jót, képtelenek leszünk megtenni. Azonban az Úr Jézus Krisztus által lehetséges a szabadulás. Ha látom, hogy még nem lettem új teremtéssé, segítségül hívhatom az Urat. Ő új teremtményekkel akarja benépesíteni a földet. Az ő megbízatásuk a krisztusi élet továbbadása. Az első keresztyének pontosan ezzel az egészen új életükkel váltottak ki hatást környezetükből. Azért nevezték keresztyéneknek őket, mert bárhol voltak, bármiről volt szó, ők mindig krisztusian cselekedtek és reagáltak. Ezek az emberek mindenütt tanítványok voltak. Ez az új élet, mindenütt Jézus tanítványa vagyok, mindenütt aszerint élek.

A nagy parancs felszólítása is azoknak hangzik, akik már megtapasztalták az Úr szeretetét. Itt viszontszeretetről van szó. Mivel megismertem, hogy Isten a szeretet, és ezt át is éltem, a szívem válaszol erre. Szereti azt, aki őt előbb szerette, Aki az életét is odaadta érte. Tulajdonképpen egy szeretetkapcsolat alakul ki az Úrral. Nem kényszerűség Őt imádni, hanem szeretem, mert Ő megmentett. Ez a szeretetkapcsolat az egész lényemet igényli. Mivel Ő mindent odaadott, nem elégszik meg valamivel belőlünk, hanem teljeset kér. Teljes szívemből szeressem és kövessem Őt. Ez a szeretet azt jelenti, hogy nem tudok élni az Úr nélkül. Nem tudok Isten nélkül élni. Nélküle nincs is élet. Lelki megbetegedéseink oka pont ez, Isten nélkül akarunk élni, azonban a lelkünk számára Isten olyan, mint az oxigén. Ha nem kapunk oxigént, nem maradunk életben. Most még rácsatlakozhatunk Isten szeretetének friss palackjára.

Ahogy olvastam, elgondolkodtatott és önvizsgálatra késztetett, amit Mózes mond. Arról szól, hogy az igét ismételgessük magunkban, gyermekeink előtt, beszéljünk róla otthon és úton. Beszélek-e mindig és mindenütt az igéről? Ma sokat vagyunk úton, miről beszélünk? Ha az igét ismételnénk útközben, már szinte az egész Szentírást tudnánk. Jó ötlet ez Mózestől, lehet útközben is igével foglalkozni, mondogatni egymásnak igeverseket, és azon rágódni. De lehet hallgatni is Bibliát vagy igehirdetést. Sokszor szól az autómagnó a járművekben, de mit hallgatunk? Szabad az Úr igéjével betöltekezni, szabad inni, mint szivacs a vizet. Hálásak lehetünk, hogy ma oly sok formában élhetünk az igével.

 A béna meggyógyítása után ismét a tengerparton látjuk az Úr Jézust (Mk 2,13-17). Nem telepszik le egy helyen, hanem tovább megy, viszi Isten szeretetét, viszi az új élet lehetőségét. És emberek elindulnak Felé. Nem azt mondják, majd visszajön Jézus, nem is azt, hogy lesz majd máskor is istentisztelet, hanem Utánamennek. Vágynak Vele lenni. Van-e ilyen vágyakozás, igére való éhség bennem? Nem tudok várni az újabb alkalomig, hanem elébe megyek, megkeresem Jézust, Vele akarok lenni. Ezek az emberek látják az idők jeleit, valami nagy és megismételhetetlen történik, Isten eljött közénk, akkor ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Igyekeznek megismerni Jézust. Mennyi időt fordítok az Úr megismerésére? Mennyit foglalkozom a Bibliával? Ha nem foglalkozom az Úrral sokat, szegényessé és sekélyessé válik az életem. Foglalkozom-e annyit az Úrral, mint az autóval, a számítógéppel, a telefonnal, a munkával, a szórakozással? Ha az Úrral is annyi időt töltök, mint ezekkel, gazdagabbá, minőségibbé válik az életem.

Jézus meglátja Lévit a vámszedőasztalnál. Bizony, nagy kegyelem ez, mert már nem igazán látták meg őt. Miért? Mert rossz helyen ült. Egy Lévinek nem ott a helye. Isten nem erre hívta el, de olyan jó látni, hogy nem mondott le róla. Isten Jézusban utánunk jön, oda, ahol vagyunk, ahová jutottunk. Eljön e világ vámszedőasztalához, ami szívja az életünket. Jön, mert nem itt a helyünk. Nemcsak meglát, hanem felkínálja a változtatás lehetőségét. Tudja, nélküle nem lennénk képesek kimozdulni onnan. Szinte bebetonozódtunk a világ ritmusába, a rohanásba, a jólét kergetésébe, az örömök hajszolásába. Nincs kiszállás, súgja a világ. De jön Jézus, és megszólít: Kövess engem. Ezzel üzeni, van kiszállás, de csak Vele. Az Ő szava mozdít ki, ha engedek Neki.

Hol ülsz most? Milyen helyen tartózkodsz? Ott, a hol az Úr akar látni, vagy rossz helyen, mint Lévi? Jézus megszólít, ahol vagy. Ő nem szégyell megállni a te vámszedőasztalod mellett sem. Kövess engem, mondja, és rajtad áll, hogy követed-e Őt.

Lévi feláll, és követi Jézust. Él az eséllyel, meglátja: élete pillanata ez. Akar változni és változtatni. Jézusban Isten kegyelmét és az új életet kínálja fel. Ez az élet Jézussal együtt járható. Csak úgy működik, ha követem, ha megmaradok a nyomában.

Lévi házába visz Jézus útja, és ő nem tiltakozik, most már őszinte, és kitárja egész életét az Úr előtt. Hadd lássa a valóságot, ilyen ember vagyok, de Általad most már mindezt itthagyom. Jézust követni azt jelenti, vállalom magam, és ilyen vagyok, de többé nem szeretnék már ilyen lenni. Téged választalak, a pénz és a hatalom helyett. Mert lehet, hogy lett sok pénzem, Uram, de ráment az életem, az üdvösségem. Veled akarok, kegyelemből örök életet. Nagyobb gazdagság vagy Te Úr Jézus, mindennél. Áldott légy, hogy nem érdemlem, és mégis megkönyörülsz rajtam. Köszönöm, hogy tanítványod lehetek, Uram.

A zúgolódóknak elmondja az Úr, azért jött, hogy a bűnösöket hívja. Ez az egyház küldetése is. Hívni a bűnösöket a bűnösök Barátjához. A gyülekezet bűnösök közössége. Kegyelmet nyert bűnösök gyülekezete lehetünk. Aki nem látja magát kegyelemre szoruló bűnösnek, aki nem beteg, annak megmarad az állapota, és annak Jézus nem használ semmit. Az orvosságra a betegnek van szüksége. Jézus a bűnös ember orvossága.

BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS

1.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül,

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

2.  

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki Rád tekint csak,

Elesni nem lehet.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

3.  

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet,

Hogyne bízna szívem Abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

4.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Add, hogy mindig így legyen,

Bízzam Benned, bármi érjen,

És bízzam szüntelen!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

Isten áldásával.

A bűntől már szabad

M

indaz, amit a Sínai-hegy lábánál átéltek, egy életre megrendítő, felejthetetlen hatással volt rájuk (5Móz 5,1-33). Úgy beleégett Mózes és a még élők lelkébe, hogy nem tudják elfelejteni. Az Istennel való találkozás mély és felejthetetlen nyomot hagy az emberben. Így volt ezzel Pál apostol is, a damaszkuszi úton történtek mindig benne voltak, és meghatározták az életét. Így van ez a mai napig, aki őszintén és igazán találkozott az Úr Jézus Krisztussal, átélte munkáját, az soha nem feledi el. Nem feledi el, mert egy élő személlyel találkozott, sőt, az a személy e találkozás után sem hagy magunkra. Azért szólít meg, mert velünk akar maradni örökké.

Izráel is ezt élte meg, Isten az Ura akar lenni, és ha mindig nem is hallják Őt, vagy nem látják jelenlétének jeleit, mégis megtapasztalják uralmát, mert igéje által ott lesz. Azért kapták a tíz igét, hogy általa Isten országának vezetése alatt éljenek. Ezek az igék Istentől kapott lámpások, amelyek megvilágítják az utat. Ha figyelnek rá, nehéz helyzetekben is fogják tudni, mit tegyenek.

Mózes elmondja, hogy ők Istenhez tartoznak, mert szövetséget kötött velük. Ennek a szövetségnek az okmánya a tízparancsolat. Ez fontos, nem mindenkié, hanem azoké, akiket az Úr megszabadított, és akikkel a szabadítás után szövetségre lépett. A megszabadított nép válik képessé ezen igék szerint élni. Amíg nem éljük át az Úr szabadítását, a világ rabszolgái vagyunk. Ez a rabszolgaság nem azonnal nyomorúságos, ma a gonosz úgy alakítja, hogy ne is tűnjön azonnal annak. Amikor kiderül, hogy a világ és annak istenének rabjai vagyunk, már marad a keserű valóság. Rádöbbenünk, innen nincs menekvés. Azonban mégis van. Szabad kiáltani az Úrhoz, segítségül hívhatjuk, és Ő megszabadít. Ne csüggedjünk, amikor rádöbbenünk a valóságra, és meglátjuk rabláncunkat. Van még remény! Ez a remény Jézus: a Szabadító.

Mózes rámutat: az eredményes élet feltétele, hogy Isten igéje bennünk legyen. Ne csak tudjunk róla, hanem tanuljuk meg. Így tudja azt a Lélek alkalmazni. Csak a megtanult igét lehet elővenni döntéshelyzetben. Ha nincs bennünk Isten szava, nehezen tudunk hozzá igazodni.

Isten be is mutatkozott népének. Féltőn szerető Isten Ő. Félti az övéit a veszélyektől. Milyen veszélytől? Sátán próbálkozásaitól, mert az embergyilkos volt kezdettől fogva. Mindent elkövet, hogy Isten népét minden korban elszakítsa Gazdájától, és pusztulásba taszítsa. Azonban Jézus által közel jött hozzánk, megismerhetjük Őt, és átélhetjük kegyelmét. Aki megtapasztalja Isten kegyelmét, az már nem megtéveszthető. Az tudja, hogy nem kell a világ taposómalmába kerülni, Isten Atya, aki gondoskodik övéiről. Ezt jó tudni, Isten gondoskodik, ehhez csak Rá kell bízni magunkat, félelem és aggódás nélkül.

A tíz ige szíve a negyedik, amely a nyugalom napjának megszenteléséről szól. Ez a nap nekünk adatik. Isten azért építette be a tíz ige közé, hogy legyen egy nap, amit Vele töltünk, és a Vele való közösség által formálódunk engedelmessé. Aki elcsendesedik, és figyel az Úrra, megérti akaratát, az kap erőt ennek megcselekvésére. Az Úr napja az istentisztelet napja, csak nekünk nap, Isten ránk szánja az idejét, mert szeret. Az Istennel töltött idő által egymásra is jut majd több idő. Minőségivé válnak így kapcsolataink.

A nép maga is hallotta Istent, azonban a kísérő jelenségektől félt. Olyan jó, hogy nem kell félnünk az Úrtól. Jézushoz mehetünk bűnös életünkkel. Nem kell félni, elutasítástól tartani, mert Ő meghalt értünk, magára vállalta adósságunk kifizetését. Mindez azt is üzeni, hogy a bűnös, de azokat megbánó ember jöhet bátran, kegyelmet kap a kereszt tövében. Kegyelmet és vele új életet nyerünk. A bűnbocsánat azt jelenti, most már Isten szava szerint akarok élni. A bűnvallás azt is kifejezi, azért rontottam el az életemet, mert eddig nem az ige talaján álltam. Az igét azért kapjuk, hogy éljük is. Nem a törvény megtartása, hanem kegyelem által van üdvösségünk. De a kegyelmet nyert ember számára is segítség a tíz ige. Utat és irányt mutat, ebben a nagy sötétségben, ami körülvesz minket. Megmutatja, mi Isten szerint a helyes. Az erkölcsi értékek is az tíz ige alapján világosodnak meg. Ha beletekintünk Isten igéjébe, megláthatjuk, mi a jó, és mi a rossz. Minden elnyeri az igazi értékét, a bűn bűn lesz, a jó pedig jó.

A leprás történetében láthatjuk meg igazán, mit is jelent, hogy Isten Jézusban emberré lett (Mk 1,40-2,12). Odamehet Hozzá mindenki, az is, aki a maga társadalmában félretaszított ember. Odamehet az a leprás a közelébe, aki nem mehetett oda a papokhoz, a vezetőkhöz. Ez a beteg hiszi, hogy Jézus képes őt megtisztítani. Nagy dolog, mert ezzel jelzi, nem csupán egy nagyszerű embert, a tanítót lát benne, Akit még ő is megközelíthet, hanem az Istentől küldött Szabadítót. Számára csak az a kérdés, akarja-e őt meggyógyítani Jézus? Szereti-e őt Isten? Amikor az Úr megérinti, többről van szó, mint arról, hogy érintsük meg a beteget, a körülöttünk lévőt, hogy ő is embernek érezze magát. Ez is nagyon fontos, de ha csak ennyi, kevés. Igen, Jézus jelzi, ember vagy te is, és nem leprás csupán, érted is jöttem, és éltem adom érted. Azért jöttem, mert akarom, hogy lelkileg-testileg meggyógyulj. Mindig az a lényeg, hogy a mai tanítványok ezt közvetítsék. Jézusig kell eljutni, mert Ő ma is megtisztít a bűn minden hatásától. A mi lepránk a bűn, de Jézus tud és akar rajtunk segíteni.

Akarom, mondja, és ez számunkra is biztatás. Jöhetek Hozzá bátran, mert akarja, hogy új életet kezdjek. Sátán sugdossa, nem vagy fontos már Istennek sem. Ez nem igaz, halljuk Jézus szavát: Akarom, tisztulj meg. Akarja, hogy bűntől már szabad, az Úr szolgái legyünk. 

Jézus szavában ma is erő van, ha Ő kimondja, akarom, akkor távozik a megkötözöttség. Jézus szava által szabadulhatunk meg mindennemű függőségből is. És Ő akarja is, hogy szabadok legyünk. Menjünk Hozzá, olyan bátran, mint ez az ember.

 Innentől kezdve azonban már arra figyeljünk, amit Jézus mond. Engedelmeskedjünk szavának, mert ha nem, veszélyeztetjük a missziót, a szolgálatot, vagy legalábbis nehezítjük. A megtisztult embernek a papokhoz kellett volna mennie, és először nekik bizonyságot tenni. Hiszen a papok nyilvánították gyógyultnak. Előbb a papok tudják meg, hogyan gyógyult meg. Ha elmondja, meghallják, Jézus által, és nekik akkor tudni kell, hogy a leprások megtisztítása a Krisztus eljövetelére utal. Az új életben fontos az engedelmesség, és a nyilvános bizonyságtételhez növekedni kell a hitben. Ennek is megvan a maga ideje.

Sokan keresik Jézust, és Ő az igét hirdeti az embereknek. Nem gyógyít azonnal, nem rendelőt nyit, hanem beszél Isten országáról és Isten akaratáról. Meg kell ismerni Isten tervét. Az ige hirdetése által meglátják, többre van szükség, mint testi gyógyulásra. Jézus tanítása nyomán hit támad a szívekben, hiszik, hogy Jézus a Megváltó, Ő az, Akit vártak. Így jön négy ember, egy bénát cipelve. Ők már hiszik, hogy Jézus Isten Fia. Ezért nem torpannak meg, amikor akadályba ütköznek. A Jézus felé vezető úton gyakran találkozunk akadállyal, ezek próbák, tovább megyünk-e? Készek vagyunk-e Jézusért áldozatra is?

Ezek az akadályok gyakran a gonosztól vannak, azt akarja elérni, hogy ne jussunk Jézus közelébe. Nagyon jól tudja a sátán, hogy olyan könnyen feladjuk. A bűn útjára hamar rálépünk, sőt, ott nem tart vissza semmi. De Jézust keresve könnyen megtorpanunk. Ha el van zárva az út, mit tehetünk. Ilyenek ezek a hívők, ahelyett, hogy segítenének, akadályoznak. Ez a négy nem adja fel, nem foglalkozik a sokasággal, hanem bátran cselekszik. Hitük viszi őket előre. Hitük ötletet ad, és ők ezt megteszik. Miért? Hogy a barátjuk is Jézushoz jusson. A cél: Jézushoz vinni. Enélkül csak szociális munka lenne, aminek megvan a jelentősége. A hívők azonban tudják, hogy van ennél több. Mi a több? Jézus elé kerülni.

Jézus a bűneivel kezdi, az az első. Miért? Mert nem elég testben gyógyulni, nem elég a felszínt rendbe tenni. Jézus a mélybe nyúl, a probléma gyökerét oldja meg. Ez pedig a bűn. Mi a megoldás? A bűnbocsánat. Vigyük a bűneinket az Úr elé, lehet, hogy bénultságaink mögött a bűn húzódik meg. A bűn gúzsba köt, Jézus felszabadít.

Bűnbocsánat által kap teljes gyógyulást. Most már ő is teherhordóvá válik. Eddig ő volt a teher, most mát ő viszi a terhet. Viszi saját ágyát. Fontos, amit az Úr mond neki, vedd fel az ágyadat. Ezzel üzeni, új élet kezdődik, most már neki kell felvállalni azt, amit eddig másoktól várt el. A szabadítás felelős életre segít.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.

Hirdessük az igét!

N

incs Istenhez fogható, és soha nem is lesz, erről tesz vallást Mózes, és ugyanezt mondhatja az is, aki ma megismeri Őt (5Móz 4,25-49). Önmagát kijelentő Isten az Úr. Bemutatkozik teremtményeinek, közelebbről Izráel népének. Lehajolt hozzájuk, megszabadította őket, hallhatták a hangját. Nincs még egy olyan nép, aki elmondhatja magáról, hogy istenei meghallották kiáltásukat, és jelek és csodák által megszabadította népét az elnyomás alól. Nincs más ilyen híradás, mert a népek istenei nem istenek, emberi kéz csinálmányai, és mégis, még Izráelt is vonzották. Nekik is kísértést jelentettek ezek a hamis istenek. Mint ahogy a  mai ember számára is nagy kísértés és vonzerő a bálvány, azt üzeni, bízzanak benne, mert megoldja a problémákat, és az emberek nagy része elhiszi, hogy a pénz megold mindent. Sok látványos dolog elérhető a pénz által, de az ember szíve nem változik meg, sőt, még rosszabb lesz, gőgössé válik, és elhiszi, hogy nincs szüksége Istenre, mert ő mindent meg tud oldani. A mai világ is ilyen gazdagság felé tart, meggazdagodtam, nincs szükségem semmire. Azonban az Úr diagnózisa: szegény vagy és mezítelen, mert Ő a belső valóságot látja (Jel 3,16). A Vele való élő kapcsolat nélkül szegény a szívünk, az életünk. Mutatja ezt az emberi kapcsolatok minősége.

Isten csodálatos munkáját megtapasztalták, és ezért inti őket, hogy ne bosszantsák az Urat azzal, hogy bálványokhoz hajolnak. Isten népének minden korban a bizonyságtétel a feladata a Mindenható, örökkévaló, szent Istenről. És Ő ehhez megadja a támogatást. Lehetünk mások, mint a többi nép. Ez a küldetésünk, bárhol legyünk, ne másokhoz igazodjunk, hanem maradjunk meg az Úr Jézus tanítványának. És ez nemcsak a hitvallást jelenti, hanem azt, hogy mindenütt krisztusi magatartást, életvezetést mutatunk fel. Ha letérünk az ige útjáról, meglesz a következménye, de Isten még ekkor is fenntartja a megtérés lehetőségét. Azonban nem azért adja ezt az ígéretet, hogy ezzel visszaéljünk, mert a bűnből is van felállás, visszatérés, lehet keresni az Urat és kiáltani Hozzá. És ha így teszünk, megkönyörül, és Jézusban szabadítást ad. Azonban ne feledjük, ha visszacsúszunk, mélyebbre kerülünk, mint voltunk, és nehezebb a talpra állás. A bűn annyira be tud hálózni, hogy sokan észre se veszik, hogy rossz útra jutottak. A gonosz jónak tünteti fel a rosszat, így már nem is akarják keresni Istent.

Ha keressük Őt, teljes szívből tegyük, és akkor megtaláljuk. Azt jelenti ez, hogy ne csak az életkörülmények megváltozásáért, a rabszolgaság megszűnéséért, a baj megoldásáért kiáltsunk, hanem Isten utáni vágyból. Úgy kiáltsunk, hogy készek vagyunk most már a szívünk, az életünk fölötti uralmat teljes egészében átengedni Neki. Úgy, ahogyan az első tanítványok életében is látjuk, mindent otthagytak, nem spekuláltak, számítgattak, mi lesz majd, hanem követték Jézust. Jézus volt az életgaranciájuk. Meglátták, hogy az Ő kezében van jó helyen a személyes életük.

Menedékvárosokat is jelöl ki az Úr, gondoskodik a nem szándékosan gyilkossá vált emberek újrakezdési lehetőségéről. Isten ma is mutat menedékhelyet a bűnös, nyomorult, de segítséget kérő ember számára. Ez a hely a kereszt. Ma is mindenki odamenekülhet, Jézus vére, értünk odaadott élete a megoldás. A kereszt a kegyelem helye. Aki ide jut, átéli a bűn terhek lehullását, és egy új életút, a keskeny, az életre vezető válik szabaddá előtte. Ezen az úton Jézus megy előttünk.

Ezt látjuk Kapernaumban, az emberek felismerték: eljött Isten megoldása, és keresik Őt (Mk 1,32-39). Mennyi nyomorult, lelkileg és testileg sérült ember volt Isten népe között. Olyan emberek ők, akikre nem igazán figyeltek, maga a társadalom jól elvolt, és ezek az emberek kívül kerültek, senkinek sem voltak fontosak. De amikor megjelenik az Úr Jézus, rádöbbennek, Neki és Istennek igen, az Úr számára senki sem jelentéktelen. Mindenkit keres, és ad lehetőséget a Vele való találkozásra. Jézus eljövetele jelzi: lelkileg is rendbe jöhetünk. Nem elég csak külsőleg segíteni a bajokon, az embert kell rendbe tenni, és erre egyedül az Úr Jézusnak van hatalma. Ő tud belülről is helyretenni, újjá formálni. Vigyük Hozzá mi is életünket, minden problémánkat, de vigyünk Hozzá másokat is, ahogy itt is tették. Imádságon keresztül odavihetjük azokat, akiknek baj van az életükkel, akik még nem ismerik Őt. Vigyük mindazokat is, akik még nem Tőle várják a megoldást.

Rengeteg munkája volt Jézusnak, az egész szombat feszes ritmusban telt, állandóan adott, tanításban és tettekben is. Fáradt volt, ennek ellenére korán reggel felkelt. Mennyire másként gondolkodik Jézus, nem azt mondja, nagyon fáradt vagyok, akkor még tovább alszom, hanem korán kel. Miért? Mert az Atyával eltöltött  csendesség újítja meg, tölti fel erővel.

Legyen ebben is minta az Úr számunkra. Fáradtan is keressük Őt, imádságban töltődjünk és erősödjünk. A legjobb hely mindig az Úr közelsége, az a hely, ahol csak Vele lehetünk. Talán ma nem könnyű olyan helyet keresni, ahol távol lehetünk ettől a zajos világtól, de ha elcsendesedünk, megtapasztalhatjuk az Úr jelenlétét. Átélhetjük, hogy minden megszűnik, és csak Ő lesz velünk.

Azt is jó látni, hogy Jézus nem enged az emberek elvárásának, a finom nyomásnak. A világ nagyon cseles, tanítványokon keresztül közelíti meg az Urat, általuk akarja befolyásolni, de Jézust nem lehet irányítani. Mi se engedjünk külső irányításnak, merjünk nemet mondani a világ szavára. Milyen szépen hívják, mindenki téged keres, sikeres vagy, az emberek elismernek, téged akarnak, és mégis nemet mond az Úr. Hát nem azért jött, hogy gyógyítson? Igen, amikor az Atya akarja, a Lélek indítja, de nem nyit rendelőt, nem ez a fő profilja. Ő az igét hirdeti. Jézus nemet mond, amikor a világ elvárása, igénye az ige hirdetésének rovására menne. Nem engedi elnyomni az igét. Mert Isten a szaván keresztül munkálkodik. A meggyógyult beteg ismét megbetegszik és átlépi az örökkévalóság kapuját, az még nem jelent semmit, hogy egyszer testi bajából meggyógyult. Urunk azt akarja, hogy lélekben is gyógyuljunk, tapasztaljuk meg a kegyelmet. Bűnbocsánat nélkül nincs üdvösség.

Megy és viszi az evangéliumot, kiszorítja az ördögöt, aki el akar szakítani Istentől, aki nem akarja, hogy legyen kereszt, legyen menedékhely. Az Úr pedig azért jött, hogy örök életre mentsen meg. Jöhetünk Hozzá, mert Ő is közelít felénk, hirdeti az igét nekünk is. Nyissuk meg Előtte a szívünket, engedjük az igét munkálkodni. És ha kell, mondjunk nemet az olyan hívásnak, ami az ige kárára történik. Nagy kísértés, hogy a mai programoktól zsúfolt életben az ige hirdetése perifériára kerül. Már az egyházi alkalmakon se mindig az igéé a főszerep. Isten szavát, jelenlétét semmi sem pótolja.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Azonnal

M

ielőtt bemennének az ígéret földjére, Mózes eligazítást tart a népnek (5Móz 4,1-24). Szívükre helyezi az élő Istennel való kapcsolatot, akkor lesz eredményes az életük, és akkor növekednek majd, ha mindig kapcsolatban maradnak Istennel. Rámutat, hogy emlékezzenek vissza: élő Istenük van, Akinek jelenlétét és hatalmát megtapasztalták a múltban. Ez a megtapasztalás ad reménységet és erőt a jelenben is. Ennek a kapcsolatnak az alapja Isten parancsolatainak, igéjének a megtartása. Azért adta az Úr, hogy arra építsék egyéni és közösségi életüket. Amit Isten adott, azt nem kell módosítani. Az emberi törvényeket állandóan módosítják. Egyeseket eltörölnek, másokhoz kiegészítést toldanak. Isten szavát soha nem kell korrigálni. 

Az igét nem lehet magunkhoz igazítani, azért kaptuk, hogy magunkat igazítsuk hozzá. Ha valami probléma adódik, akkor nem az Úr szavát kell megváltoztatni, hanem nekem kell változnom. Isten igéje az egyetlen évezredeken is átívelő biztos pont. Az ige ugyanaz, és aki őszintén veszi kézbe, és hajlandó változni, annak áldássá válik. A megmaradás záloga az Istennek való engedelmesség. Aki mindig hittel tekint fel és bízik az Úrban, nehéz időkben, ellenséges támadások közt is megmarad. Azonban, aki a világhoz igazodik, mert fél, és meg akarja tartani az életét, az elveszik. Erre mutat rá Mózes is, Izráel fiai közül, akik Moábhoz akartak igazodni, szokásaikat átvették, elvesztek. Isten nem engedi a világgal való keveredést. Nem langyos vallást akar Ő, hanem élő hitet, katonákat Krisztusnak, akik készek a maguk érdekeit félretéve Krisztusnak élni, és a nemes harcot megharcolni.

Mennyire másképp gondolkodnak Isten gyermekei, mint a világ fiai. Nem a világhoz való hasonlóság, vagy annak értékeihez, szokásaihoz való ragaszkodás tesz kiemelkedővé, hanem az Isten szavához való ragaszkodás. Az ige szerinti életforma mássá tesz, olyanná, amire odafigyel a környezet is. Az Úr Lelke és igéje által megváltozott életekre felfigyelnek, mert az Úr munkája meglátszik. Mennyire meglátszott, amikor a tékozló fiú hazament, mindenki észrevette, hogy nem úgy él már, mint korábban. Az Úr útján való járás különböztet meg másoktól, és ez tesz igazán karakteressé. De látszik-e rajtunk, hogy kihez tartozunk? Látszik-e a mindennapokban az ige hatása, formálása?

A megmaradás feltétele az Úrral való kapcsolat megtartása, az Isten munkájára való emlékezés, és azoknak a következő generációval való megismertetése. Mit kell továbbadni? Amiket saját szemükkel láttak. Tehát nem elsősorban dogmákat, szabályokat, hanem bizonyságtételt. El kell mondani, kinek ismerték meg saját életükben Istent. Arról tegyenek bizonyságot, amit a Hórebnél megtapasztaltak. Átélték Isten jelenlétét, és ezt kell továbbadni. Isten, anmi Istenünk élő valóság, láttuk és hallottuk Őt. Mióta eljött Jézusban a földre, még inkább erről kell beszélnünk. Továbbadni azt, amit átéltem, amit az igéből megtapasztaltam. Mit adok tovább? Van-e személyes tapasztalatom? El tudom-e mondani, mit végzett el Isten az életemben, hogyan mentett meg a bűn átkától, és miképpen vezetett tovább a mennyei haza felé?

Óvja még őket Mózes a bálványimádástól, Isten kiábrázolásától. Nagy veszély volt ez, hiszen a többi nép mind kiábrázolta isteneit. Megtapasztalták ugyan Istent, hallották a hangját, de alakot nem láttak, ezért nem ábrázolható ki Isten. Ez máig érvényes, ne engedjünk semmilyen csábításnak, mert az Urat nem lehet kiábrázolni. Hívjuk Őt segítségül, és megtapasztaljuk hatalmát. Isten mindig a munkája által jelenik meg. Ne akarjunk másokhoz igazodni, hanem vállaljuk Urunkat, Akiről tudjuk, hogy meghalt értünk, de feltámadt és él. Így azután bárki kiálthat Hozzá. És Ő nem fordul el a segítségkérőtől, amint az irgalmas samaritánus példázat is mutatja, Ő megáll az elhagyott, a nyomorult mellett, és kész megkönyörülni rajta. Azért jött, hogy a bűn és a gonosz hatalmából megszabadítson. Nem szobrokat vár, hanem élő hitet és engedelmességet. Ezek által tapasztalhatjuk meg Őt.

Ebben a mai rövid történetben kétszer is olvassuk: azonnal (Mk 1,29-31). Mindez jelzi, hogy az Úr munkája, az evangélium meghirdetése, Jézus személyének megismertetése sürgős. Igen, ez mindennél fontosabb, nem tűr halasztást. Miért? Mert örök életről van szó. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy Isten eljött a világba, itt van, segítségül hívható és megközelíthető. Ő is azonnal mozdul, mert tudja, hogy a gonosz sem tétlenkedik. Embergyilkos a sátán, és folyamatosan, nagy igyekezettel végzi ezt a munkáját. Sokszor a halálos mérget díszesen becsomagolja, hogy ne vegyük észre, csak akkor legyen nyilvánvaló, amikor nem tudunk változtatni. De az Úr Jézus eljött, és bevonul a gonosz területére, azért, hogy megmutassa, amíg a földön élünk, van remény, van segítség, és van megoldás.

Ezért megy Jézus azonnal Péterék házába, látja, mi a helyzet, és tudja, hogy cselekedni kell. Másrészt, amit tesz, az bizonyságtétel is lesz az anyós felé. Jézus tette meggyőzi őt Péter döntésének helyességéről. Meg fogja látni, hogy itt nem egy új vallásos szekta alakult, hanem eljött az Úr a földre, az az Isten, Akit vártak is. Péter a lehető legjobb döntést hozta, amikor halászéletét hátrahagyva Jézust követi. A család azonban ezt nem így látta, felelőtlenségnek gondolták Péter tettét. Most azonban mindenki találkozik az Élet fejedelmével, és rájönnek: a legjobb döntés Jézust választani. Igen, az a legjobb döntés, amikor meglátjuk Jézusban az igazi értéket, és el merjük engedni az eddigi szemetet, amit úgy szorongattunk. A legjobb döntés Jézusra bízni egész életünket, és aki ezt megteszi, az anyagilag sem kerül bizonytalanságba, mert az Úr gondoskodik róla. Ígéretét Ő mindig megtartja. Nem Vele van a baj, hanem velünk, mert nem tudjuk, mit ígért az Úr, és mást várunk. Ő nem ígért nagy vagyont, évekre biztonságot nyújtó bankszámlát. Azt ígérte, hogy a mindennapi kenyérről gondoskodik, a szükséges ételről és ruházatról is. Szívünkre helyezte: elég minden napnak a maga baja. Aki ehhez szabja elvárásait, nem fog csalódni, mert ezt ígérte, és ezt vállalja is. De én vállalom-e? Isten országát teszem-e az első helyre?

Azonnal szóltak a beteg felől Jézusnak - ez jó, és útmutató számunkra is. Mi is azonnal szóljunk a problémákról, a még távol lévőkről az Úrnak. Mondjuk el bátran, mi a valóság nálunk. Ne szégyelljünk semmit, legyünk őszinték az Úrral. Beszéljünk azokról Neki, akik még nem hitben élnek körülöttünk. De ez már arra is rámutat, hogy ismerik Őt, látják, hogy tud segíteni. Nem magától értetődő, hogy egy rabbinak egy lázas betegről beszélnek. Mi azt mondtuk volna, gyorsan orvost, ők pedig felismerték Jézusban az áldott orvost.

Megfogta a kezét az asszonynak, és talpra állította, egy kézfogáson keresztül áradt az Úr gyógyító ereje. Gyakran nem kell más, csak egy érintés, egy kézfogás, és ez jelzi: veled vagyok, melletted állok, fontos vagy. Az Úr ma igéjén keresztül vesz kezelésbe. Szava a Szentlélek által megérinti lényünket, és meggyógyulunk, talpra állunk. Mert lelki talpraállásra is szükségünk van. Gyakran fizikailag még nincs semmi probléma, de lélekben már összeroskadtunk, belül már nem vagyunk stabilak, azonban az ige lelkileg is talpra állít. Ez azt jelenti, hogy utat mutat, elénk tárja feladatunkat. Jézus érintése nyomán felismerjük, mi az, amivel szolgálhatunk, amit tennünk kell Jézusért. Ezt látta meg az anyós is, azzal szolgált, amivel tudott, gondoskodott Jézusról és a tanítványokról. Ez a második azonnal. Nem halogat, nem gyógyulgat még egy kicsit, a gyógyulás teljes, és Ő azonnal meghálálja.

Az áldott orvos közeleg...

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.

Bátran előre az Úrral!

M

ivel már tegnap írtam a mai részhez, így a második fejezet utolsó szakaszához kérünk most üzenetet az Úrtól (5Móz 2,26-37). Az Úr, lépésről, lépésre vezeti népét, amikor az egyik feladatot megoldják, jön a másik. Ott állnak már az ígéret földjével szemben, és az Úr elmondja, hogyan haladjanak tovább előre. Nem egy lendülettel veszik birtokba a tejjel és mézzel folyó földet, hanem folyamatosan Isten vezetésére figyelve. Először Szihón népével találják magukat szembe. Békés úton akarnak keresztülvonulni ezen a területen, mert Isten népe nem hódító nép, csak az ajándékot akarják birtokba venni.  Isten mai gyermeki is békés üzenettel indulnak más népek és emberek felé. Nem a vagyonukat akarják megszerezni, hanem őket megismertetni Isten országával, a Tőle való igazi békességgel és teljes örömmel. Tisztességes magatartásukkal akarnak hatni. Nem erőszakkal szerzik be szükségleteiket, hanem megvásárolják. Tehát amennyire tőlük telik igyekeznek békében élni Szihón népével, csak a keresztülvezető fő úton vonulnak, és nem térnek le se jobbra, se balra. 

Ebben megláttam mennyire fontos a világos látás a keskeny úton való járás során. Vannak idegen, csábító utak és ösvények, de ne térjünk le a mennybe vezető útról, amire az Úr állított. Haladjunk olyan határozottan és célegyenesen, mint Izráel: Merjük kimondani, nem térek le erről az útra se jobbra, se balra, bármennyire modernebbnek, kényelmesebbnek tűnnek is azok az utak.

Azonban Szihón királya nem engedte átvonulni őket, megkeményítette szívét, és ellen állt nekik. Az első, amit látnunk kell, a gonosz folyamatosan tevékenykedik, elénk áll, akadályt készít, mert nem akarja, hogy eljussunk Isten országába.  A gonosz meg akarja akadályozni a vándorlásunkat, a célja, ne jussunk Isten közelében, és ne üdvözüljünk. Arra ösztönöz, hogy áll meg, telepedj le a világban, még vallásos kultuszt is folytathatsz, csak ne kövesd Jézus. Ne lepődjünk meg az akadályok láttán, és ne is féljünk, az Úrban bízva haladjunk tovább.  A másik fontos dolog, nem hátrálnak meg, nem kerülik ki a fegyveres harcot. Van, amikor harcolni kell, ha nem is katonai fegyverekkel, de Isten minden fegyverzetével. Mert csak akkor érünk célba, ha harcosan tovább megyünk.

Most már nem a félelem uralkodik rajtuk, amikor ellenállást tapasztalnak, hanem bíznak az Úrban, és figyelnek arra, amit mond. És az Úr megerősíti őket ígéretével. Kezdbe adom Szihónt. És ők komolyan veszik, most már Isten szavára hallgatnak, és nem is olvasunk más, lázadó hangról. Vegyük mi is komolyan az előttünk álló feladatok, vagy problémák során, azt, amit Urunk mond. Ha az Ő útján járunk, és  megmaradunk rajta, Ő nem hagy magunkra. Megadja mindazt, ami győztes tovább haladáshoz szükséges.  Izráel népe már nem foglalkozik Szihón erejével, katonai képességével, egyedül az Úrra néz. Így tegyünk mi is!

Győzelmet arattak, de ezt már nem maguknak tulajdonítják, kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk. És ez a továbbiakra nézve kiváló alap.  Ahogy Szihón népét kezünkbe adta az Úr, úgy adja a többi népet is a kezünkbe.  Az egyik győzelem erőforrássá válik a következő küzdelemre. Az Úr hatalmának megtapasztalása megújítja erőnket, és krisztusi tudatunkat. Az Úr tudja, hogy megerősítésekre szükségünk van, és Ő nem hagyja magát bizonyság nélkül. Mindig jelez, kérjük, hogy nyissa meg az Úr szemünket ezeknek a jelzéseknek a meglátására.

Nagyon szépen meglátjuk az igében mit is jelent az Úr elhívása, mit jelent tanítványként élni (Mk 1,21-28). Lezárul a múlt, nem foglalkoznak tovább a halászattal, és mindazokkal az ügyekkel, amik ezzel jártak.  Halogatás nélkül elindulnak Jézussal. Eddig Márk úgy írta, a tenger mellett járt Jézus, tehát egyedül, innentől kezdve, már együtt mennek. Ezek az újdonsült tanítványok is oda, ahová Mesterük. Nincs halasztás, nincs elintéznivaló, mennek, és hol kötnek ki? A zsinagógában. A tanulatlan halászok a zsinagógában, és nem mondják, oda nem megyünk, nem értünk az Írásokhoz, a prédikáláshoz, mennek és figyelnek. Nyitott  a szívük az igére, Jézusra. Majd Jézustól megtanulják, amit nem tudnak, amit tudni kell. Ilyen nyitott szívvel kövessük Urunkat, és ilyen engedelmességgel. Ne legyen semmi fontosabb Isten országa dolgainál. Legyünk készek Tőle tanulni.

És Jézus tanít, igen, ez az első, és nem a gyógyítás. Ő nem gyógyító, hanem Isten országa evangéliumának hirdetője, az ország életmódjának, törvényeinek tanítója.  Elmondja, hogyan lehet oda bejutni, rámutat mindenki szára adott a lehetőség, nincs lezárva a kapu senki előtt, lehet valaki az emberi társadalom szerint megvetett, vagy gonosz, a kapuban a kereszt vár. Aki látja alkalmatlan és méltatlan voltát, de szeretne Isten országa polgára lenni, és kegyelemért kiált, az bemehet. A belépés kegyelemből történik.  Ez Isten ajándéka, ingyen belépő Isten országába. De csak akkor aktiválódik, amikor látom mibe került ez. Jézus a halálával szerezte meg, kifizette az árat.

Ebben a történetben is látjuk, a gonosz azonnal akcióba lép. Amikor az Úr elhozza a megnyomorított ember számára a szabadulást, és lehetővé teszi az Istenhez tartozást, azonnal cselekszik. Sátán pusztítani akar, azt élvezi, amikor az emberi életek, kapcsolatok tönkremennek, amikor idő előtt meghal az ember. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy a gonosz munkáját megtörje, harcba áll vele, és győzelmet arat. A tisztátalan lélek jól ismeri Jézust, mert ismeri a láthatatlan világból. Tudja kicsoda, honnan jött. Ő többet lát, mint mi. A gonoszt nem téveszti meg az emberi álruha, tisztában van vele, hogy nagy ellenfele jár itt.  Ez a tisztátalan lélek is ragaszkodik zsákmányához az emberből, az ember nyomorúságából él. És ez ma sem változott, felhasználja ehhez a modern világ lehetőségeit is.

Tudja azt is, hogy ahol Jézus megjelenik, ott neki leáldozik. Mert az Úr azért jött, hogy felszabadítsa az embert. Ár meglátnánk ezt, és kiáltanánk szabadítás után. A gonosz ismeri az Urat, de én ismerem-e? El tudom-e mondani másoknak kicsoda Ő? Világosan látom, hogy Ő Isten Fia, a Szabadító? A gonosz el akarja küldeni Jézust, de jó látni, nem megy el, nem hagyja magára a tehetetlen beteget, hanem megszabadítja.  Jézus végig járta az utat, nem ijedt meg a gonosz tombolásától. Ne engedjük, hogy a gonosz hanggal, érzelmekkel megzavarjon, Jézus a győztes, és mi Őhozzá tartozunk. Ne engedjük, hogy tovább uralkodjon, tovább zsarnokoskodjon az életek felett.  Jézus igazi szabadságot kínál, önként követhetem és megtapasztalom, hogy Isten országában kiteljesedik az életem. Isten országát látjuk munkában, megérkezett és azonnal megnyilvánul az ereje. Ahol Isten országa megjelenik, ott megváltozik az eddigi beidegződés, van esély újfajta életre. Ahol Isten országa megjelenik, a gonosz napja leáldozik.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

Isten áldásával

Isten országa

A

z Úr sok hatalmas tettet vitt végbe népe életében, van mire Mózesnek visszaemlékeznie és emlékeztetnie (5Móz 3,1-29). Mert a népnek is emlékezni kell. Mindaz, amit átéltek az Úrral való kapcsolatukban, az előttük álló honfoglalásra, a harcokra erőforrássá válhat. Szihón népével történt az első jelentős harc, az ellenük ajándékba kapott győzelem ad erőt. Erre kell visszatekinteni, ezt kell felidézni, amikor Básánnal néznek szembe. De nem a maguk ereje, a hadsereg felszereltsége nyújt biztonságot és ad reménységet, hanem az Úr személye, Aki kezükbe adja Básánt. Isten támogatásával és azzal az ígérettel vonulhatnak fel, hogy az Úr kezükbe adja ezt a népet.

Jó olvasni: Ne félj Tőle! Egy vándor nép, amelynek nincs kiképzett katonasága, nem rendelkezik modern fegyverekkel, most az életéért küzd, nem csoda, ha a félelem megkörnyékezi őket. Azonban Isten bátorítja övéit: Ne félj tőlük. Ne rájuk nézz, hanem Rám, és akkor nem fogsz félni. Mindig az Úrra nézzünk, és ne azokra a dolgokra, amik veszélyeztetnek. Halljuk meg, ne félj tőlük, ha az Úr útján járunk és elénk áll az ellenség, vagy akadályokat gördít elénk, ne féljünk, ne hátráljunk meg, hanem menjünk bátran tovább az Úrral.

Meg kell látnunk: az ellenség minket is akadályozni fog, kivonul ellenünk, amikor az Úr útját járjuk, amikor azt akarjuk tenni, amit Ő mond nekünk. Isten gyermekei mindig ellenséges közegben élnek. A gonosz meg akarja akadályozni, hogy célba érjünk. A pusztában bolyonghattak, de ne telepedjenek le az Istentől kapott hazában. Sátán ma is mindent megtesz, hogy ne éljünk mennyei hazánkban. Azt akarja, bonyolódjunk bele a földi dolgokba, ki se látszódjunk belőlük, és akkor nem jut időnk Isten dolgaival foglalkozni. Azonban szabad nekünk Istenhez kiáltani, és meghallani a válaszát. Ne félj tőlük. Kivonul ugyan ellened a Básán királya, de tied a győzelem. Csak nézd a keresztet, és lásd meg: a győzelem megvan. Az Úr Krisztus megszerezte a Golgotán a győzelmet, így bátran mehetünk előre, és élhetünk félelem nélkül. Az ellenséges had próba is: mit teszek? Megijedek, kapkodok, vagy komolyan veszem Isten szavát - ne félj, mert a kezedbe adom!?

Mózes felkészíti Józsuét a honfoglalásra, az első fontos útmutatás: láttad, mit tett az Úr azzal a két királlyal, mindig erre kell gondolnia. Isten két győzelmet adott, lényegesen nagyobb haderővel szemben. Így fogja a kánaán földjén élőket is a kezükbe adni. Még tovább megy az ígéret, maga az Úr  harcol értetek. Isten személyesen jelen lesz, velük harcol, sőt, az Úr maga harcol, nincs szüksége segítségre. Nem rajtuk fog múlni a birtokbavétel sikeressége, hanem Isten hatalmán.

Egyértelművé válik, hogy Mózes nem mehet be az ígéret földjére. Nem könnyű ezt elfogadni, évtizedeken keresztül ez vitte előre, erre várt, és most, mielőtt rálépne a földre, befejezi munkásságát. Azonban az Úr kegyelmes, és megengedi Mózesnek, hogy megláthassa az új hazát. Nem megy be oda, de látja. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy ne csak lássuk Isten országát, hanem lépjünk is be oda. Aki kívül marad, az nem jut életre. A szoros kapun léphetünk be az országba.

Az utód erősítése a feladata Mózesnek. Ne azon siránkozzon, hogy miért nem mehet be, hanem segítse az utódját. Ne magával legyen elfoglalva, hanem Józsué felkészítésével. Az idősebb generáció feladata az utódok felkészítése az életre. Nekünk kell megmutatni, hogyan kell élni Isten országában. Ne magunk körül forogjunk, hanem segítsük az utánunk jövőket a kereszthez, a kegyelemhez.

Az Úr folyamatosan hirdeti Isten országa evangéliumát (Mk 1,16-20). Most éppen a Galileai-tenger partján látjuk. Beszél Isten országáról, és hívogat is egyben. Nem elég hallani róla, hanem be kell lépni. Meg kell ismerni azt az országot, és benne élni. Azért hirdeti az Úr, mert már földi létünk idején benne élhetünk, az Úr fennhatósága alá tartozhatunk. Az élet biztonságát Isten országa adja. Aki oda tartozik, biztonságban van.

Egyszerű embereket lát meg, olyanokat, akik készek engedelmeskedni szavának, és Érte mindent elhagynak. Nem a legműveltebb, legbefolyásosabb réteget keresi, hanem azokat, akik a társadalmi mérce szerint nem sokat számítanak. Belőlük sok mindent nem néznek ki. Azonban Jézus látja bennük Isten gyermekét és országa hírnökeit. Ő lát bennünk fantáziát. Ezért ne csüggedjünk, az ő példájuk azt üzeni, Istennek van terve velünk.

Mennyire más Isten országa és maga az Úr Jézus is, mint ez a világ. Ő nem válogatja ki a tehetségeket, nem szelektál, hanem megszólít, kövess engem, és rajtam áll, hogy elindulok-e. Nem azokat hívja, akik meg tudják fizetni, hanem azokat, akik látják bűneiket, akiknek maguknak is segítségre van szükségük.

A halászokból emberhalász lesz. Életre fognak vonzani embereket. Az Úr Jézus követése közben válnak emberhalászokká. Nem megtanulják az új szakmát, hanem alkalmassá tétetnek rá. Az evangélium szolgálatára Jézus belső munkája által válunk alkalmassá. Pál apostol is kimondta, „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” (1Kor 15,10). Fontos megismerni az igét, de csak akkor válunk hitelessé, ha a saját életünket is átformálta az Úr. Amit hirdetek, azt nekem is át kell élnem, meg kell tapasztalnom.

Ezek az emberek nem csak másokat biztattak Krisztus követésére, hanem maguk is követték. Sőt, tétovázás nélkül, azonnal döntöttek Jézus mellett. De ez nem szóbeli döntés, érzelmi hullámzás volt, hanem komoly döntés. Egy életre szóló döntés, aminek a következtében minden megváltozott.  Otthagyták Isten országáért addigi munkájukat, és elindultak Jézust követni. Nem olvasunk arról, milyen fizetést ígért nekik az Úr. Ennek ellenére követték, mert felismerték, hogy Jézusban pénzzel ki nem fejezhető értéket kapnak. Isten országa mindennél többet ér. Én is el tudom ezt mondani?

Jakab és János még a családi vállalkozást, és apjukat is odahagyták Jézusért. Semmit nem szeretnek jobban az Úrnál. Így van ez az én életemben is? Nem szeretem jobban a vállalkozásom, a munkám, a pénzt vagy a hatalmat Jézusnál? Ott tudok hagyni Érte mindent? Ezek a halászok mindent otthagyva követik Jézust, kitárul előttük egy új világ. Megtapasztalják gazdagságát, hatalmát, sok csodát élnek meg, mert teljesen Krisztusra bízták magukat. Isten országa ma is valóság, ma is jelen van. Az Úr hívogat, aki hallja a hívást, induljon el az Ő nyomában.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kö-

vess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent

elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod:

„Jöjj, engem jobban szeress!”

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézus-

ban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes,

Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.

Térjetek meg és higgyetek!

A

 hitetlen nép, amikor meg tudja Isten döntését, hogy nem mehetnek be a jó földre, csak majd a gyermekeik, kapkodni kezdenek és bizonyítani akarnak (5Móz 2,1-25). Most már harcolnak, pedig az Úr üzeni, nem lesz velük, vereséget fognak szenvedni. De ők nem hallgattak az Úr szavára. Mi is gyakran így vagyunk, az Úr megmondja, mit tegyünk, de félünk elindulni, nem merjük vállalni a harcot, pedig, „ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?” Amikor pedig letilt valamiről az Úr, nekiindulunk, hősködünk, ahelyett, hogy teljesen akaratára bíznánk magunkat. Azonban ez nem visz eredményre. Isten az engedelmességet szereti, és azt várja tőlünk.

A hitetlenség következménye a visszafordulás. Nem előre, az új haza felé mennek, hanem vissza a pusztába, a már megtett úton. A régi élet felé haladnak. Amikor megtorpanunk, félelmeink és a problémák naggyá válása miatt mindig visszafelé kezdünk haladni. Mert ez a visszafordulás, nem a megtérés visszafordulás, amikor a rossz irányból a jó irány felé kezdek el menni. Isten nélkül mindig a rossz irány hat ránk, az lesz vonzó, vagy egyszerűen nem tudunk jobbat. Izráel számára büntetés volt, nem mehetnek be az ígéret földjére, ezért a pusztában fognak bolyongani. Az engedetlenség visszafogja az életet, aki engedetlen, nem tud kiteljesedni, nem tudja birtokba venni Isten áldását. Az Úr áldása, a bővelkedő élet az engedelmesség gyümölcse.

Azonban Isten nem hagyta őket magukra. Ő hűséges a hűtlenekkel szemben is. A pusztában is velük volt, és megáldotta munkájukat. Mózes, amikor végigtekint a mögöttük lévő évtizedeken, azt mondja, megáldotta kezed minden munkáját az Úr. Ezt hálaadással mondja. Isten ott a pusztában is övéivel van, nem veszi le róluk a kezét. A pusztában is meg tudja áldani kezünk munkáját. Isten jelenléte és áldása, munkánk eredményessége nem elsősorban a helytől függ. Ha ott vagyunk, ahová küld, áldása sem marad el. Ő gondoskodik rólunk, a legnehezebb időkben is. Illés idején három évig szárazság sújtotta az országot, a próféta azonban figyelt az Úr vezetésére, és Isten gondoskodott róla. A puszta nem egy gazdag hely, de az Úr előtt nincs lehetetlen, Ő a pusztában is Úr. Lehet, hogy nem a legjobban fizető helyen dolgozunk, de ha Vele vagyok ott, nem fogok hiányt szenvedni semmiben. Nem szűkölködtél semmiben. Hányszor a jobb helyeken élők szűkölködnek, talán nem azért, mert nincs, hanem azért, mert hiába van minden, még több kel, mert semmi sem elég. Ők azonban nem szűkölködtek, mert Isten országa bővelkedő ország, akkor is van kenyér és víz, amikor máshol ínség van.

A negyven év eltelte után ismét az ígéret földjéhez érnek, és Isten pontosan elmondja, mit tegyenek, hol és hogyan kezdjenek a honfoglaláshoz. Most már megtanulták, hogy érdemes hallgatni az Úr szavára. Figyeljünk mi is Urunkra, az Úr Jézus Krisztusra, Ő is mindig engedelmes volt az Atya iránt.

A szeretett Fiú útja a pusztába vezet, Neki is ki kell állnia a próbát, Neki is fel kell készülni a szolgálatra (Mk 1,12-15). A Lélek viszi ki Őt a pusztába, elragadja, kiveti - mindez jelzi, nem szabadságra utazott Jézus a Jordán partján átélt kalandok után. Ő szívesen kihagyta volna, de menni kellett. Isten belevisz olyan helyzetekbe, amiket mi magunktól kihagynánk, azonban ezek is a felkészülés, a formálódás részei. 

Benne van az is, hogy szükségünk van hosszabb Istennek szentelt időszakra, amikor csak Vele vagyunk. Ez az idő feltöltődés, az érés ideje. Isten akaratának, az üdvtervnek bennünk is meg kell érni. Hogyan teszünk róla bizonyságot, ha mi sem értjük? Fontos, hogy a tanítványoknak legyen átfogó látása Istenről és az Ő munkájáról. Ismernünk kell üdvtervét, mert akkor nem fognak meglepetésként hatni ránk az élet eseményei. Pál apostol átfogó látása volt, hogy sok szenvedésen keresztül kell nekünk Isten országába bemenni. Ezért nem érte csalódás, amikor támadások érték.

A negyven napos pusztai tartózkodás alatt kísértette a sátán, van olyan fordítás, ami tesztnek mondja. Tehát le lett tesztelve Jézus, próba alá helyezte az Atya. Ha Ő le lett tesztelve, mennyivel inkább mi. A próbák erősebbé tesznek, mert Isten soha nem hagy erőnkön felül kísértetni, ott van, és időben megadja a szabadulást is. Ne féljünk a próbáktól, tekintsünk úgy rájuk, mint felmérésre. Az Úr felméri, hol tartunk. Egy helyben topogunk, vagy van haladás?

Csodálatos jelenet: Jézus együtt van a vadállatokkal. Az állatok megérzik Teremtőjük jelenlétét, és Vele vannak. Vonzódnak Jézushoz. Másrészt Jézus mellett átalakulnak, szelíddé válnak. Jézus közelében alakul át a természetünk. Az Úr Jézus új természettel ajándékoz meg. A velünk született természet vad, de Ő új, szelíd természetet ad a régi helyett. Ehhez azonban oda kell mennünk Hozzá. A természet megváltozása nem emberi nevelés eredménye, ez kegyelem. A Szentlélek újjászülő munkájának a műve.

Az Úr kivárja, amíg Jánost börtönbe vetik. Nem szorítja le a pályáról, tudja, mikor jön el az Ő ideje. Összhangban van az Atyával, nincs Benne irigység. Várjuk ki az időnket. Ne féljünk, a mi helyünket nem veszi el senki. Amit Isten nekem szán feladatot, azt nekem is kell elvégezni.

Isten evangéliumát hirdette az Úr Jézus. Örömhírt mondott, de ez nem gazdasági jellegű, és nem is rendszerváltásról szól. Nem is az életszínvonal emelkedését jelentette be, hanem Isten országa megérkezését. Őbenne érkezett meg Isten országa. Betelt az idő, és megjelent ez az ország ebben a világban. Mindez üzeni, nemcsak a földi országok vannak, hanem jelen van Isten országa is. Ebben az országban más a rend. Jézus ebbe az országba hívogat, be lehet lépni. Fontos ez, mert nem automatikusan jutunk be. Aki megszületik egy országba, egy nép közé, az nem válik Isten országa polgárává is. Megtérés, Isten Szentlelkének újjászülő munkája által léphetünk be oda. Nikodémusnak azt mondta az Úr Jézus, ha nem születtek újjá, nem láthatjátok meg az Isten országát. Ez ma is így van. Az újjászületés Istennek szívünkben és gondolkodásunkban elvégzett munkája. Más emberré leszünk, mindez a kereszten megy végbe. Meghal a régi ember, és megszületik egy új. Ha nem születek újjá felülről, tehát Istentől, akkor nem vagyok Isten országában.
Ahgy az Úr mondja: térjetek meg! Vagyis a megtérés nyitja meg ennek az országnak a kapuját. Ebben benne van, alárendelem magam az Ország királyának, az Ő törvényeinek. A megtérés mindig ezt jelenti, innen kezdve az Úr akarata szerint élek. Isten országa áldása hit által lehet az enyém. Hitben élve tapasztalhatom meg ennek az országnak az erejét.

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmessé-

gét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvész-

ben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tő-

led oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjá-

val? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent ke-

zéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle.

Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.