Én vagyok, ne féljetek!

 

H

abakuk is a kispróféták sorába tartozik (Hab 1,1-17). Nem azért kispróféta, mert jelentéktelen, hanem azért nevezik annak, mert rövidebb az írása. Nevének jelentése kifejezi szolgálatát, tusakodó, viaskodó, és pont ezt láthatjuk ezekben a fejezetekben. Tusakodik népéért az Úr előtt. Látja a közelgő ítéletet, a babiloni birodalom seregeit. Istenhez fordul az övéi érdekében. Úgy olvassuk, a teher, amit Habakuk látott, az Úrtól kapott üzenet súlyos teherként nehezedik rá. Isten üzenete terhelődik rá, és ezt hordozni és továbbadni kell. Ettől nem lehet szabadulni. Az Úr üzenetét nem lehet csak úgy érdektelenül ledobni magunkról. Kényszerítő erővel nehezedik arra, aki kapta. Tovább kell vinni, el kell mondani. Ilyen teher az evangélium is, amit ha valaki megkap, azt el kell mondani, át kell adnia másoknak. Így éljük meg mi is? Ilyen belső erő hajt, hogy adjam tovább az Úr üzenetét? Késztet belülről a jó hír, hogy mondjam el, osszam meg? Habakuk tudta, ha nehéz teher is, de életmentő üzenet. Ha komolyan veszik, és engedelmeskednek az Úrnak, megmenekülnek.

Az első és a második fejezet a próféta beszélgetése Istennel. Tehát ez a teher nem elválasztja őt Istentől, hanem még közelebb viszi Hozzá. Isten mindig közel vonz magához. Fontos, hogy mindennel keressem Őt. Ha nem értek valamit, beszéljem meg Vele. A próféta üzenete mutatja, Istennel lehet beszélni. Megszólítható, van ideje ránk, csak csendre és nyitott szívre van szükségünk. Fontos még az ige meghallásának a készsége is.

Megragadó, ahogyan Istenről beszél, amit megvall Neki. Kinyilvánítja bizalmát, mivel az Úr az Ő  Istene, nem vesznek el. Megvallja Isten megtartó kegyelmét. Tudja, hogy Isten megítéli népét, és ha Izráel nem tér meg, fogság következik. De hiszi, hogy nem végleges a pusztulás. Isten népe nem fog elveszni. Mennyire igaz is ez. Évezredek múltak el és Isten népe ma is megvan. Sőt már az Egyház fölött is eltelt kétezer év. Sátán igyekezett eltüntetni a térképről ezt a népet is, de nem tüntethető el. Isten népe, Jézus Krisztus tanítványai égő és világító lámpások ebben a világban. Ügyeljünk fényünkre, és valljuk meg az emberek előtt, hogy Ő az igazi segítség. Isten ma is keres minket, szükségünk van Rá.

A próféta megvallja, Isten szemei tiszták, nem nézheti a gonoszt. Sem népe, sem a nemzetek körében nem nézheti a gonoszságot, a bűnt. Azonban mindezek jelen vannak az ember életében. Az Istentől elszakadt emberben ott a bűn, de Isten nem engedi, hogy ki legyünk szolgáltatva neki. Magunkra sem hagy, hisz tudja, nincs erőnk sem a bűnnel sem a gonosszal szemben. De elküldte a Fiát, Aki azért jött, hogy a gonosz munkáit lerontsa. És így aki Benne hisz, maga is győzhet. Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az legyőzte a világot. Az tud győzni, mert a Krisztusba vetett hit, győztes hit. Jézus nevére távozik a bűn, a betegség, a gonosz minden formája. Ahol az Ő nevét segítségül hívják szabadulás és megtartatás van.

A tanítványok lemaradtak,, nem mentek Jézussal a hegyre (Jn 6,16-21). Ott maradtak a sokasággal. Egy darabig sütkéreztek a dicsőségben, mert ugyan Jézus elutasította az emberek dicséretét, de nekik jól esett. A mi szívünk mindig dicséretre, reflektorfényre vágyakozik. Talán elragadta őket a gondolat, milyen jó is lesz, ha Jézust királlyá választják, nekik is megváltozik az életük. Vándor prófétaságból miniszterség. Nem is rossz, gondolták. És nem vették észre, Jézus már nincs ott, nem ez az Ő útja, így a tanítványoké sem. A hívő ember nem a világ érvényesülési útvonalát követi, hanem az Atya akaratára figyel. Kész tovább menni még a sikerekből is oda, ahová a Mester ment. Nem mentek a csendbe, az Atya jelenlétébe, így maguk maradtak. Egyedül nagyobb a támadási felület. Sátán igyekszik elveszíteni őket, de legalábbis hitükben elbátortalanítani. Sátán azt akarja, hogy Jézus maga maradjon.

Mivel nem mentek Jézussal, maradt a tenger, a hajó. És ez mindig bonyodalmakat szül. Ha Jézus nélkül indulunk, összekavarodnak a dolgok, és támadhatóvá válunk. Jézus nélkül gyámoltalan és kiszolgáltatott az ember. Ezt látjuk most is, tele vannak tanácstalansággal, fogalmuk sincs, mit csináljanak. Pedig imádkozhatnának. Felmehetnének ők is hegyre, hogy Vele legyenek. Azonban úgy gondolják, el lesznek ők Jézus nélkül is. Nem kell túlzásba vinni a tanítványságot, kell is egy kis szabadság. Hányszor mi is így gondolkodunk. Ez azonban veszélyes. Ha kimegyünk a tengerre, számoljunk vele, hogy vihar lesz. Ha a tanítvány magában megy a tengerre az ellene fordul. A világ tengere háborogni fog, mert el akarja pusztítani Jézus népét. Ez a jelenet tulajdonképpen a tanítványok "Jónás története". "Jónás története" ez az újszövetségben, mert a tanítványok sem oda mennek, ahová menniük kellene. Jön a vihar, ami próba is, mit tesznek Jézus nélkül. Igénybe veszik-e a hitüket, vagy pánikolnak, mint a nem hívők. A vihar azt is jelzi, nem mehetnek magukban oda, ahová akarnak, az Úr utánuk jön. A vihar az ördög akciója is. Mindig elénk áll, akadályt gördít az utunkba, mert az a lényeg, hogy a viharral, az életük mentésével legyenek elfoglalva. Megrémülnek, így nem másokra gondolnak, hanem az életüket féltik. A tanítványok csapata van a hajóban, akik megrémülnek, mert nem foglalkoznak egymással. Nem veszik elő az igét, hogy az ígéretekre álljanak, és nem imádkoznak. Nem tudják, mit tegyenek, ebben a helyzetben. Teljes csőd az életük. Pedig nem kellene annak lennie. Vajon mi nem szoktunk ilyen csődtömeg lenni? Mi mindig bátorítjuk egymást az igével, és imádkozunk együtt a bajban? Az az első, hogy keressük az Urat?

Jó látnunk, hogy az Úr nem hagyja őket magukra. Utánuk megy a háborgó tengeren. Ilyen Ő, Úr a természet erői felett. Jézus nem elsüllyed a tengeren, hanem jár a hullámokon. Jézussal járhatunk a „hullámokon.” Ne engedjük, hogy a hullámok borítsanak el, hanem hitben járjunk felettük.

Halljuk meg mi is a mai napon is: „Én vagyok, ne féljetek!” Az Ő szavára figyeljünk és ne a hullámokra. Jézusban Isten a természet Ura szól hozzánk. Ő nagyobb a mi hullámainknál.

 

 

Jézus hív, bár zúg, morajlik

 

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kö-

vess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent

elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod:

„Jöjj, engem jobban szeress!”

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézus-

ban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes,

Néked élő gyermeked!

 

 

Isten áldásával.

Hála

 

Í

télet és kegyelem váltakozását látjuk Mikeás prófétánál (Mik 7,7-20). Nem egyoldalú, amit mond, mert Isten soha se csak az ítéletet hirdeti meg, hanem mindig küldi a kegyelem igéit is. Mindig felragyog a büntetés elmaradásának lehetősége. Min múlik ez? A nép reakcióján. Ha megtérnek, elmarad az ítélet, mert Isten megkönyörül rajtuk. Az Úr nem a bűnös halálában gyönyörködik, hanem a megtérésében, abban, ha életre jut.

Az előző versekben nagy zűrzavarról írt a szentíró, olyan légkör alakult ki, amiben Isten gyermeke nem bízhat senkiben. Miért? A hívők nem bizalommal teljesek? De igen, azonban nem emberekben, hanem egyedül az Úrban bíznak. Olyan helyzet jött létre, amiben nem bízhatnak az emberekben, mert támadják, bántják, azt, aki megmarad az Úr melletti hűségben. Nagy mértékben elfordult a nép Istentől, és így a hűségesek veszélybe kerülnek. Aki nem tart lépést a fejlődéssel, a modern időkkel, annak támadással kell szembenézni. Lelki terror uralkodik. Megfélemlítik Isten gyermekeit.

A prófétát azonban nem lehet megfélemlíteni, nagyon határozott: „De én az Úrra nézek!” Ezzel irányt mutat nekünk is. Ne az emberekre, hanem mindig Istenre nézzünk. Akkor nem félünk, ha a legnehezebb időkben is felfelé tekintünk. A próféta így tesz. Határozottan Istenre néz, tudja, hogy az Úr meghallgatja és megszabadítja. Ilyen hittel töltsük el a mai napot is. Isten meghallgat, igen, Ő mindig meghallgatja, akik Hozzá kiáltanak. Válasz, megoldás, lehet, nem azonnal érkezik. De az is válasz, amikor nincs konkrét válasz. Mert Isten válasza az Ő jelenléte. Az Úr Jézus arról beszél, hogy a belső szobában imádkozó megtapasztalja az Atya jelenlétét. Jelenlétével fizet, és ennél nem kell több. Az ifjakat nem óvta meg az izzó kemencétől, de ott volt velük a kemencében.

Tanuljunk a prófétától, megvallja, hogy nehéz időszak van az életében, van, amikor elesik, de nem fog fekve maradni. Bátran szembefordul elesett állapotában is a gonosszal, és felé kiáltja, ne örülj ellenségem! Ne örülj, mert elestem ugyan, és ebben benne van, hogy az ellenség keze volt az elesésben, mert a gonosz azon fáradozik, hogy Isten gyermeke elessen. De mit mond az Ige? Elestem, de felkelek. Csodálatos üzenet, fel lehet kelni, talpra lehet állni. Ebbe kapaszkodjunk bele. Sátán azt sugallja a szívünkbe, ha elestél nem lehet talpra állni, de ez nem igaz. A harmincnyolc éve bénát talpra állította az Úr. Azt, akit a betegség ledöntött a lábáról., Ő felemelte. Így emeli fel az Úr, azt, aki elesett, de Hozzá kiált, bízik Benne. Igaz, amit a régiek mondtak, elesni emberi dolog, fekve maradni ördögi, talpra állni isteni.

Átmelengeti a szívet, amit olvasunk, megbocsátja a bűnt és elengedi a vétket Isten. Nem kéri a maradéktól számon. Ez nagyon jó hír. Isten megbocsát! Kinek? Aki bocsánatot kér? Aki bűnbánattal fordul Hozzá. Ez a hír megerősítést nyer az Úr Jézus Krisztusban. Az Ő áldozatáért bocsát meg Isten. Aki megvallja bűneit azt éli meg, amit a próféta leír, a tenger mélyére veti bűneinket. A mélységbe veti, ahonnan nincs visszaút. Azt jelenti ez, ami volt el van törölve, nincs többé. A bűn helyett, megbocsátás és új élet van. Így azután Isten tisztának látja életünket, mert akit az Úr vére megtisztít az tiszta. Ne üljünk le a tenger partjára halászni, ne szedjük elő a bűnöket, hanem éljünk kegyelemből. Ahogy nekünk megbocsát az Atya, úgy bocsássunk meg mi is. Vessük a sérelmeinket, az ellenünk elkövetett bűnöket a tenger mélyébe. Amit odavetettünk olyan mélyre kerül, hogy akármennyire meresztgetjük a szemünket, nem látható.

Az Úr Jézust ismét Galileában látjuk, de ott is a hegyek között (Jn 6,1-15). Talán szabadságra ment, vagy hosszú hétvége van és túrázik? Nem, a hegyen Isten jelenlétét keresi. Az Úrral való találkozás, a csend kedvéért megy a hegyre. Kizárja a világ zaját, hogy meghallhassa az Atya hangját. Tudatosan kell távol tartanunk ennek a világnak zajait, ha meg akarjuk Isten szavát hallani. A történet végén, amikor félreértik és királlyá akarják tenni, szintén ide vonul vissza. A hegyre menekül, menekül, mert tudja, a királyság a küldetés végét jelentené. Sátán azt akarja, ne legyen kereszt, de a kereszt nélkül marad a szakadék Isten és ember között. A kereszt a híd, amin eljuthatunk az életre.

Nagy sokaság jött Jézushoz, és Ő látja az elesettségüket, jelet ad nekik. Az ünnepre készülnek, emlékeznek a szabadításra, és a jel rámutat, új szabadítás készül. Az igazi Szabadító megérkezett, de nem Mózes az, hanem Ő, a názáreti Jézus. Az emberek éhesek, és az Úr ezt látja, jó szeme van. Meglátja a problémáinkat, és azokon keresztül közelít meg. Megvendégeli őket, mert Ő már tudja mit akar. Ez nagyon megnyugtató, amikor nekünk fogalmunk sincs, mit tegyünk, vagy mi fog következni az élet sakktábláján, Ő tisztában van a dolgokkal. Jézus mindig tudja mi lesz a következő lépés. Készen van a terv. Ezért nem kell félnünk, nyugodtan jöhetünk Hozzá, bízhatunk Benne.

Az Úr pont azt méri fel, bíznak-e Benne? Vajon Benne látják a megoldást, tőle várják a kenyeret? Azt látjuk, nagyon nem. Nem Tőle várják a megoldást, még mindig nem látják kicsoda az, Aki elhívta őket. Még mindig nem ismerik a Mestert. Te ismered? Amikor bajok, megoldhatatlannak tűnő feladatok vesznek körül, tudod kicsoda Ő? Számítasz rá? Vagy mi is úgy vagyunk, mint a tanítványok, honnan vegyünk, és mi ez ennyinek? Ahogy a világ kezeli a helyzetet, úgy tesznek ők is. Csak az eddigi megoldásokban tudnak gondolkodni. Te miben gondolkodsz? Látod már Jézus megoldását? Számításba veszed Őt? Lássuk meg, mindig azzal kezdődik, amink van. Amikor a kisgyermek készletét Jézus elé teszik, Ő nem azt mondja, mi ez ennyinek, hanem hálát ad. Ez a titok, a csoda kulcsa. Adjunk hálát azért, ami van. Lássuk meg hit által, a kevésben a lehetőséget.

Fontos még Isten országa működése, Jézus adja a tanítványoknak, és ők a sokaságnak. Az Úr a tanítványokon keresztül szolgál az emberek felé. Amit Jézustól kapunk, azt adjuk tovább. Azért kapjuk, hogy tovább adjuk. A maradék is fontos, ne vesszen el abból semmi, amit az Atya adott. Becsüljük meg a Tőle való javainkat.

 

 

Nagy hálát adjunk az Atya Istennek

 

1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltal-

mazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.

2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És

hogy ez által véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.

3. A romlás után nem hagyál bűnünkben, Sőt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsá-

tod őtet mi közénkben, emberi testben.

4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk,

Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.

5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jé-

zust: örök vigasságot, És boldogságot.

6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Marad-

hassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.

7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel

vigy be hajlékodba, A boldogságba.

8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jé-

zusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.

 

 

Isten áldásával.

Jézus Isten szava

 

A

 hatodik fejezet így kezdődik: „Halljátok csak, amit mond az Úr!” Azt kell végre meghallaniuk, amit Isten mond, mert annyi mindenre figyelnek, és oly sok mindent meghallanak, de amit Isten mond, azt nem veszik komolyan (Mik 6,1-7,6). Pedig pont az segít rajtuk. Panaszkodnak Isten ellen, úgy gondolják, az életük rendben van, Istennek semmi kifogása nem lehet ellenük, így nem értik miért büntetné őket. A próféta beszélt Isten ítéletéről, és ők úgy látják, erre nincs oka az Úrnak. Az utolsó versből értjük meg a történteket. Omri, majd a fia Aháb vezették be és tették kötelezővé a Baál kultuszt, és így a Baál prófétára, annak a kultusznak a hagyományaira hallgattak. Isten hűséges, és szerető Isten. Sokat tett értük, ezért félti, a rossz úttól, a bálványoktól, a bűntől és az ellenségtől őket. De a nép nem hisz az Úr szavának, és nem jobbítja meg életét, mert egyáltalán nem látja rossznak, megújításra valónak. Különösen Aháb vitte rossz útra az északi országrészt. Felesége révén teljes mértékben a Baál kultuszt érvényesítette. Isten gyakran jelzett, de a nép nem akart Rá hallgatni, mentek a maguk feje után. Miért? Mert a külső, a mások által látható életük jó volt. Jól éltek, és ez megtévesztette őket. Azt gondolták Istennek is tetszik, amit tesznek.

Sok áldozatot mutattak be, nagy ajándékokat vittek a bételi oltárra, azt gondolva Istennek viszik, és az tetszik Neki. A bőséges, gazdag ajándék a jólétről árulkodott, de azt is elmondta, tévedésben élnek. Az aranyborjú imádatát, Isten tiszteletével azonosították. Isten nem vállal közösséget a bálványokkal. Azt kéri, emlékezzenek vissza a múltra. Neki, az Ő szabadításának köszönhetik létüket. Ő hozta ki a népet Egyiptomból. A bálványok nem segítettek rajtuk. Isten vezette őket a pusztában is. Ne feledjük el, mit tett értünk az Úr. Emlékezzünk meg gyakran a tetteiről, és adjunk hálát Neki.

Isten rámutat, nem jól ismerik Őt. Nem a mennyiségre, hanem a minőségre figyel. Nem áldozatokat kér, hanem a szívünket. Élő kapcsolatot akar Isten az Ő népével. Az áldozatok a népnek szólnak, a másik embernek, lássák mit adunk Istennek. A hit azonban nem a környezetnek akar megfelelni, hanem Isten közelségét keresi. A hit az Úrral akar kapcsolatba kerülni, Őt magát keresi.

Isten is ebbe az irányba terel bennünket. Rámutat, már régen kijelentette mit kíván az embertől. Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, és szeressed az irgalmasságot. Csak azt, mondja az Úr, nem kér sokat, nem terhel meg felettébb. Azt kéri, éljünk az Ő az ige igazsága szerint. Vállaljuk, hogy van igazság, és ez nem más, mint az írott és testet öltött Ige, Jézus. Más helyeken olvassuk még, hogy azt kéri, teljes szívünkből szeressük Őt. Nem nagy dolgok ezek, de az élet azt mutatja, és Izráel története is, hogy mi ennek a „csak”-nak sem tudunk megfelelni. Azért vitték a töméntelen áldozatot és ajándékot az oltárra, mert ezzel ellensúlyozták fogyatékosságaikat. Azt gondolták az anyagiak pótolják a személyes kapcsolatot, a szeretetet. Hányszor tapasztaljuk meg mi is, hogy a személyes törődést, a gondoskodást, a foglalkozást anyagiakkal akarjuk kiváltani. Úgy gondoljuk, ha a gyermeknek, a házastársnak veszünk valamit, akkor törődtünk is vele. Pedig ők, minket akarnak, az időnket, erőnket, figyelmünket. Így van Isten is. Minket, a szívünket akarja. Azért jött el Jézusban, hogy újjá tegyen minket. Mert a kegyelem újjáteremtő munkája nélkül ezt a keveset sem tudjuk megtenni.

A mai részben azt látjuk, hogy az idegen és népszerű kultusz sokakat elvitt. A széles úton sokan járnak, mondja az Úr Jézus is. Mindig könnyebb a többséghez igazodni, mint az Úr útján, a kevesekkel tartani. Azt írja Mikeás, hogy elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. A látszatot még őrzik, de a kegyesség ereje már nincs jelen, mert koruk szelleméhez igazodnak. Azt teszik, amit a többség jónak mond. Miért? Mert így lehet boldogulni, ezt fizetik meg. Így könnyebb az élet. Már nem Isten szava a mérce. Mi hogy állunk ezzel? Az ige a mércénk vagy a korszellem? Mi is azt tesszük, amit a világunk helyesnek tart, vagy Isten szavához igazítjuk életünket?

Akik hűek maradtak Istenhez szembekerültek a hozzájuk közel állókkal. Hitük megosztást hozott a családjukba, kapcsolataikba. És erről beszélt az Úr Jézus is, aki vállalja Őt, mint Messiást, szembekerülhet családja tagjaival. Miért? Mert ők még nem látják Jézusban a Megváltót, még ragaszkodnak a régi formához, a hagyományokhoz. Úgy gondolják elég a kultusz gyakorlása, és nem látják meg, az újat. Az élő hit mindig megosztja az embereket, mert a formális hívők, nem fogadják el a Krisztust igazán követőket. Túlzásnak tartják, és ragaszkodnak a változatlansághoz, a mozdulatlansághoz. Az Úr Jézus azonban az újborhoz új tömlőt ad, és megmozdítja az álló vizet. Nem poshadt mocsarakat akar, hanem élő forrásokat. És Ő tesz ilyen forrássá, hit által.

Az Úr Jézus beszédében rámutat, Róla az Atya tesz bizonyságot (Jn 5,31-47). Az egyik a bemerítkezéskor történt, amikor hang formában elmondta, Jézus az Ő szeretett Fia, és gyönyörködik Benne. Ezt sokan hallották, és ezt a bizonyságot megerősítette a Szent Lélek galamb formájában való megjelenése. Jézusra szállt a Lélek, és a következő bizonyság, a tetteiben nyilvánul meg. Mert amiket cselekszik, azokból egyértelmű, Őbenne Isten van jelen. Olyan tetteket hajt végre, amikre ember nem képes. Olyan területeken avatkozik be az ember életébe, amit más nem tud megtenni. Olyan betegségek, megkötözöttségek felett arat győzelmet, amire az emberei tudás nem adott megoldást. Mindezek, ha alázattal figyelünk, jelzik, Jézus valóban Istentől jött.

Mégsem akarnak Hozzá jönni. Nem hívják Őt segítségül. Pedig Jézus mindent értünk, a mi megtartatásunkért cselekszik. Ő nem magát helyezi előtérbe, nem a saját érdekeit tartja szem előtt, hanem nekünk akar segíteni. Azért jött, hogy lehetővé tegye a megmenekülést, az örök életet. Mindez hit által, az Ő érdeméért lehet a miénk.

Az Úr Jézus megjelenése által Isten vált hallhatóvá és láthatóvá az ember számára. A zsidók nem hallották és nem látták Istent, de most itt volt a lehetőség, azonban a hagyományaikhoz való ragaszkodás meggátolta ebben a látásban őket. Mindent bontsunk le a hitünkről az igeértelmezésünkről, ami megakadályozza az Úr látását, a Hozzá való közeledésünket.

Kérjük, Isten Szent Lelkét adjon világosságot és bölcsességet, amikor az Igét olvassuk, hogy megértsük, mit akar Ő mondani nekünk. Hiszen a Biblia szerzője maga Isten, ezért csakis Ő tudja helyesen értelmezni azt. De kérhetünk olyan vágyakozást, ami a Béreabelik szívében is volt. Annyira vágytak Isten igazsága után, hogy maguk akartak meggyőződni arról, amit hallanak, hogy igaz-e? Még Pál apostolt is leellenőrizték. Nem fogadtak el mindent. Mi is az ige fénye alatt vizsgáljunk meg minden tanítást, és ne a nevek, hanem a Biblia bizonysága alapján fogadjuk el azt, ami valóban Istentől jön.

 

 

Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét

 

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért, Hogyha jő a végóra,

mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, Könyörüljön.

2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne

hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.

3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd kóstoljuk édességedet; Tiszta szívből min-

denkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél.

4. Ínségeinkben fő Vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk, Össze ne hagyj esni, ha el-

lenségünk Reánk jő s romlást készít már nékünk. Könyörüljél.

 

 

Isten áldásával.

Megbékéltet a kereszt

 

K

emény és ítéletes szavak hangzottak el eddig a próféta szájából, azonban Isten mindig megszólaltatja a kegyelem üzenetét is (Mik 5,1-15). Elhangzik mindig a megtérésre való felhívás, és az új kezdés lehetősége. Isten soha nem csupán ítéletes igéket mond, hanem ezeken az igéken keresztül is meg adja a bűntől való elfordulásra az esélyt. Egyben lehetővé teszi az Őhozzá való visszatérést. Azt is elmondja, mi történik, ha ez megvalósul. Elmarad a fogság, vagy ha a fogságban megy végbe a bűnbánat, akkor eljön a szabadulás napja. Isten nem fordul el népétől, kész megkönyörülni, és a rosszat jóra fordítani. Mert Ő sohasem a bűnös halálában gyönyörködik, hanem annak megtérésében. Azt akarja az Úr, hogy mindenki rátaláljon Őreá és életet nyerjen. Mert Ő az Élet!

Ebben a fejezetben olvasunk arról az ígéretről, ami az Úr Jézus születésekor teljesedett be. Ezt olvasták fel Heródesnek, amikor a Messiás születési helye felől érdeklődött. Isten megígéri, elküldi az igazi Királyt, Aki Betlehemből, a legkisebbnek tartott helyről származik. Betlehem neve, kenyér háza. Itt született Dávid a nagy király. Tehát ezek mind jelezések, arra adattak, hogy amikor eljön, be tudják azonosítani. A kenyér házában születik meg az Élet Kenyere. Azonban a kenyér akkor ad életet, ha elfogyasztják. Jézust is be kell fogadnunk a saját életünkbe ahhoz, hogy életet adjon.

A próféta üzenete azért adatik, ha beteljesedik az ígéret mindenki vizsgája meg az igét, a jeleket, az adott személyt a prófécia jegyében és maga döntsön. A megígért uralkodó eljött, de nem akar3ták felismerni, mert saját hatalmukhoz ragaszkodtak. Jézus nem úgy jön el, hogy beül egy trónszékre, hanem úgy, hogy mindenkinek magának kell Őt felismerni. Azért fontos az élete és az ige vizsgálata, mert álruhában jött. Nem látszik Istensége a külsején, de ha az igére tekintünk, és úgy figyeljük Őt, meglátjuk nincs Hozzá fogható. Ki tud olyan dolgokat megtenni, amiket Ő tett? És ki az aki nem a másikból él, nem a másik életét áldozza be, a sajátja védelme érdekében, Rajta kívül? Jézus nem a tanítványok életét áldozta be, nem azt várta, hogy Neki szolgájának, hanem Ő hajolt lett, és lett szolgák Szolgájává.

Megláttam már, hogy eljött Isten a világba, és engem keres? Fel akarja velem venni a kapcsolatot, azt akarja, hogy megismerjem Őt, és Önként, szívből szeressem és szolgáljam. Ő nem erőlteti ránk magát. A mostani világkorszakban az evangélium hirdetése által állít döntés elé. Hallom a róla szóló híreket, de mit kezdek velük? Fontosak nekem, vagy inkább a világ bulvár híreit figyelem? Mert azok azt mondják, amit hallani akarok, a másokról szóló pletykákat, amiket nem szükséges tudnom. Mire figyelek? Hogyan hallgatom az igét? Tejes figyelemmel, vagy szelektíven. Mert a mai igénkben azt is olvassuk, az Uralkodó származása öröktől fogva való. Vagyis Isten már most rámutat, hogy tőle származik a megváltó. Kívülről jön, olyan személy, aki már kezdetben volt, Aki által lett minden, ami létrejött. Azonban ezt nem idézik Heródesnek. Hányszor vagyunk mi is így, abbahagyjuk az ige olvasását, idézését, amikor olyan részlet jön, ami mást mond, mint amire mi vágyunk.

Az Ő személye csodálatos, Ő lesz a mi békességünk. Ezt is meg kell látni, Hozzá kell jönni, és aki így tesz, éli át az igazi békességet. Az emberek mindig politikai béke után vágyakoznak. Úgy gondolják, ha nincs háború, ha a körülmények nyugodtak, jó az szintvonala, akkor meg lesz a békesség is. Az igazi békesség belülről található, a lényünkben. És ez nem a körülményektől függ. Az igazi békesség abból a tudatból és megtapasztalásból fakad, hogy Isten gyermeke vagyok. Istenhez tartozom kegyelemből. Megbékéltetett a kereszt Istennel, így bárhol legyek, és bárhogyan is alakuljon körülöttem az élet, békességem van, mert Isten kezében vagyok. Az igazi mély békességet az Úr Jézus mutatja meg nekünk. Amikor a hajó félelmetes viharba került, az ördög dühöngve próbálta elpusztítani Őt, és az Urunk alszik. Ez a békesség! Dühöng a vihar, de én nyugodt vagyok, engem nem háborít, nem esem pánikba, mert tudom, hogy az én Uram, a vihar felett is Úr. Tehát a békesség nem jelent viharmentességet. A vihar dúl az élet tengerén, de én tudok aludni, én tudom, hogy az Úrnak terve van velem, és tudom, mit kell tennem.

Folytatódik az Úr Jézus beszéde, rámutat, annak van élete, aki hallja az Isten Fiának szavát (Jn 5,24-30). Nyíltan megmondja, hogy aki Őt hallja, Istent hallja. Az Ő szava az Élet szava! Most van az Ő szava meghallásának az ideje. Amíg van Bibliánk, amíg hangzik az igehirdetés, addig, ennek az ideje van. Isten lehetővé tette, hogy meghalljuk a szavát. És ez azért fontos, mert benne van, hogy eljön az idő, amikor nem hallhatjuk. Benne van az is, hogy az Ő szava jelent életet. Amíg itt az ige van lehetőség a megelevenedésre. Meghallottam-e már az Úr szavát? Honnan tudom, hogy igazán meghallottam-e? Onnan, hogy elkezdődött bennem egy új élet. Feltámadtam a lelki halálból, és újjá lett bennem minden. És ez az új élet látható. A külső életemben is meglátszik, ott is kifejti hatását. Vannak dolgok, amiket már másképp csinálok, mint eddig. Van, ami lemarad, már nem használom, nem élek vele, mert Isten igéje vezet. Most már Isten országának ereje nyilvánul meg bennem és általam.

Jézus szava kihoz a halálból, és Aki hisz Őbenne nem megy ítéletre, hanem övé az örök élet. Jézus által mehetünk a kárhozatból az életre. Van kárhozat, de Ő azt akarja, hogy ne oda menjünk. Azért adta életét, hogy üdvösségre jussunk. Ehhez azonban meg kell hallanunk a hangját, és be is kell azt fogadnunk. Jézus szava kelt életre. Amíg Ő szól, van remény.

Jézus nem a maga akaratát kereste, nem annak igyekezett érvényt szerezni, hanem Küldője akaratát vitte végbe. Aki a halálból életre kel, már nem a saját akaratának él, hanem elhívójának. Erre vagyunk elhívva, hogy Isten akaratát cselekedjük. Vajon látható-e a mai egyház életében Isten akarata? A mindennapok miről szólnak, a magunk akaratról, vagy Isten akaratáról? Észrevehető, hogy mindenben aszerint cselekszünk, ahogyan Isten kijelentette? Adja az Úr, hogy ma élő népe felmutassa az emberek számára Isten jó, kedves és tökéletes akaratát.

 

 

Áll a Krisztus szent keresztje

 

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:

Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-

sebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-

ged ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

 

 

Isten áldásával

Egyedül Jézus

 

A

z Úr a próféta által nem hagyja sötétségben népét, nagyszerű jövő képet tár eléjük (Mik 4,1-13). Látja az Úr házát szilárdan állni, látja, amikor a népek Isten népéhez, az Ő templomához jönnek, mert az Úrtól akarnak tanulni. Ezzel segíti őket távolabbra nézni. Ne engedjenek a reménytelenségnek, amikor az idegen seregeket látják, a fogság réme kavarog felettük. Istenre tekintsenek, aki nagyszerű jövőt készít. De ezt át kell venni. Ehhez meg kell látni bűneiket és oda kell fordulni az Úrhoz. Ez a nagyszerű jövő akkor válik valósággá, ha őszintén megtérnek, és az életüket is Isten akaratához igazítják. Mindez akkor megy végbe, ha a népek meglátták, hogy Isten törvénye és az Ő beszéde jön Jeruzsálemből. Meglátják az életükben Isten jelenlétét. Vajon a mi életünket látva elindulnak-e az Úr felé az emberek? Látható e az életvitelünkön, hogy Isten törvénye szerint élünk. Felismerik-e az egyházat látva az emberek, hogy az Úr ösvénye a jó?

Ez a mi missziói feladatunk, megláttatni a környezetünkkel, a mai világgal Isten útját. A világ látja Isten gyermekeinek életét, és ezáltal missziót végezhetünk. Az életvitelünk vonzhat másokat az Úrhoz. Életünket látva döbbenhetnek rá, hogy ahogy eddig éltek az nem jó. Mert a próféta arról beszél, eljön az idő, amikor a népek felismerik saját útjaik tévedését. Azonban nem állnak meg itt, meglátják, hogy itt van Isten népe, és kívánatos lesz az az út, amelyen ők járnak. Meglátják, Isten akarata, az Ő szavának komolyan vétele visz életre.

Csakis az Úrral való találkozás tud átalakítani. Ahhoz, hogy a fegyverekből termelőeszközök váljanak személyes találkozásra van szükség az Úrral. Az tud megválni a fegyverektől, aki a szívében átalakul. Ahová az Úr betér, ott békesség lesz a szívben. Az az ember már nem fegyverrel, erőszakkal oldja meg a dolgokat, hanem az Úr kegyelmével, szeretetével. Ha az Úrhoz fordulunk, megtanítja Isten országának a működési elvét. Mi ez az elv? A megbocsátás, a vétkező felé való odafordulás.

Olyan képet ír le a próféta, ami még nem valósult meg. Miért, mert Isten nélkül az ember inkább gyártja, mintsem leszereli a fegyvereket. Mindent a pénz mozgat, és a fegyvernél nincs jobb üzlet. Azonban ahol az Úr válik Úrrá, ez a szemlélet megváltozik. Már nem a pénz, a haszon fog motiválni. És a problémamegoldást sem a másik kárában, vesztében látjuk. Az Úr Jézus tanítványa megtanul adni. Ahogy az Úr mondta, ha van kettő, akkor az egyiket annak adja akinek egy sincs. Ez a szemlélet gyógyíthatja a világot. Nem még többet akarok, nem fogyasztani akarok, hanem élni az Úrral. A mai ember mindenből mindig többet akar, és ez beleviszi olyan hajtásba, hogy épp csak élni nincs ideje. Nem tudunk megállni, rácsodálkozni Isten világának szépségeire, mert mindig van valami elfoglaltság. Akkor tanulunk meg élni, ha az Úr lesz a királyunk.

Hatalmas jelet vitt végbe az Úr a Betesdánál, bemutatta Isten országának életet megújító, egészségessé tévő hatalmát (Jn 5,19-23). Szemlélteti, hogy amire vágytak, amire az embernek szüksége van eljött. Ő hozta el, és az embernek csak élni kell a lehetőséggel. Csak Jézushoz kell fordulni és nyomorult, megváltoztathatatlannak tűnt élete megváltozik. erre nem ez történik, nincs tömeges megmozdulás, nem érkeznek a bűnnel, betegséggel bajlódó emberek, hanem támadják az Urat, meg akarják ölni. Megdöbbentő! Nem az a lényeg, ami egy emberrel történt, hanem a saját hagyományaik megszegése miatt marasztalják el az Úr Jézust. Pedig azt kellene meglátni a vezetőknek, a kemény vallásos magnak, hogy általuk nem történt semmi. Az a béna majd négy évtizedig ott volt a szemük előtt, meggyógyíthatták volna, de a hitük nem működik, nincs benne erő. Bemerevedtek a szabályok közé. De a szabályok nem adnak életet, csak az Úr, és a Belé vetett élő hit. Valószínűleg a saját tehetetlenségük miatt irritálja őket Jézus látható hatalma. Rádöbbennek mennyire tartalmatlan, erőtlen, üres a vallásosságuk. Azonban nem ezen akarnak változtatni, hanem Jézust próbálják eltávolítani. Bár meglátnánk, Jézus az esély az életünk megváltozására. Jézus által Isten országa eljött erővel és hatalommal. Pál később írja: Az Isten országa erő. Ma is erő van benne. Olyan erő ami azt az átalakulást végzi el, amit az ember maga képtelen megtenni. Isten országa ma is hat, megszabadít a bűnből, meggyógyít betegségből, új emberré tesz.

Az Úr Jézus bizonyságot tesz támadói előtt: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Ezzel rámutat, hogy mindaz, amit Ő cselekszik, Isten akaratából történik. Isten az Ő Atyja. Így azután meg kell látni, amit Jézus tesz azt Isten akarja. Ő akar szombaton is munkálkodni, mert Ő személyes kapcsolatot kíván. Közel jön az életünkhöz, hogy általa gyógyuljunk. Jézusban Isten érkezik az életünkhöz. Ezt kell meglátnunk, és élni mindazzal, amit elhozott a világba. Már nem várnunk kell a Szabadítóra, hanem segítségül kell hívni. Isten azt akarja, hogy az istentisztelet napja az élő találkozás napja legyen. Nem formalitásokat, szabályok betartását várja, hanem azt, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele. Hangolódjunk rá., és tapasztaljuk meg jelenlétét. Ha így teszünk hatásossá és hatékonnyá válik az életünk.

Isten szereti a Fiút, és mindent megmutat Neki, és olyan nagy dolgokat cselekszik, amin csodálkozunk. Mindezt azért viszi végbe, hogy rádöbbenjünk, Isten van közöttünk, és imádjuk az Urat. Az Úr Jézus olyan dolgokat cselekedett, amik megmutatják, Isten hatalma munkálkodik Általa. Ő a természet, a betegség és a halál erői felett is Úr. Ő legyőzi mindazokat az erőket, amik félelemben tartanak, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Hatalmas Urunk van! Jöjjünk Hozzá és bízzuk Rá életünket. Kezdjük el igazán követni ŐT, és engedjük, hogy Isten országa minden ereje ma is, itt, általunk is megnyilvánuljon. Istent csak Jézus által tisztelhetjük. Aki nem szereti Jézust, az Istent sem szereti. Istenhez nincs más út, csak egyedül Jézus.

 

 

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

 

1.  

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

2.  

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.  

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

 

 

Isten áldásával.

Többé ne vétkezz!

 

A

z Úr csodálatos, keresi népe szívét (Mik 3,1-12). Most is kéri őket a prófétán keresztül. Mindez világossá teszi, Ő nem elveszteni akar. Hűtlen népét is keresi, vissza akarja fordítani magához. Azt szeretné, hogy működjön a kapcsolat. Isten részéről minden készen áll, de Izráel népe nem akarja Őt meghallani. A kapcsolat helyreállásának feltétele a bálványoktól, a bűntől való szabadulás. Ezt követően pedig az Isten akarata szerint való élet. Ez az élet nem csupán vallásosság. Elmennek a templomba, bemutatják az áldozatot, hanem, Isten törvényének a mindennapi életben való érvényre juttatása. Isten azt akarja, hogy népe emberi kapcsolataiban, munkavégzésében is Isten országa ragyogjon fel. Azonban mind Júda, mind Izráel népe nem felelt meg ezeknek. Nem Istenhez, hanem környezetükhöz igazodtak. Mindenben saját előnyeiket nézték. Érdekeiket igyekeztek érvényesíteni, és figyeltek a másik emberre. A nehéz helyzetben élő emberekben nem látták meg Isten gyermekét.

Tulajdonképpen a probléma az volt, eltávolodott a szívük az Úrtól. Isten a szívünket keresi, személyes kapcsolatban akar lenni velünk. Ebben a kapcsolatban élhetjük meg hatalmát. Őt megismerve tudjuk meg, mi a terve velünk, és milyen ígéretei vannak a számunkra. Hitben élni azt jelenti, kapcsolatban vagyok az én Urammal, az Úr Jézus Krisztussal. Megismertem Őt, mint személyes Megváltómat, rábíztam magam, és mindennap megtagadom magam, felveszem a keresztem és követem Őt. Ez a hangsúlyos, Őt követem. Mégpedig az ige által. Olvasom Isten szavát és belőle megértem mit is akar az Úr. Az igéből felismerem mi az akarata az életemre nézve. Tulajdonképpen a rendszeres bibliaolvasás által meglátom mindazt, amit Isten már kijelentett az élet dolgaival kapcsolatban. Van, amit nem kell külön keresni. Olyan megrendítő volt olvasni, hogy az Úr az embereket visszavezette a kezdethez, Isten teremtéskor kijelentett akaratához. Rávilágított, Isten  férfivá és nővé teremtette az embert. Ez nagyon világos üzenet, Isten tudta, hogy az egyik ember férfi, a másik nő. Így alkotta őket tudatosan, és ez örök genetikai kód. Ez nem változik meg magától, és nem is az évek során alakul ki. A nemi identitás az anyaméhben eldől. Ha mégis valakik másképp gondolják, azoknak Isten Jézusban segítséget kínál. Sátán sok mindent elrontott, de az Úr Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa életünket. Az elromlott dolgokat kész megjavítani.

Az Úr lehetőséget ad bűneink meglátására, bűnbánat tartására. Az ige azért szól, a próféták, igehirdetők azért hirdetik az Úr szavát, hogy azt meghallva változtassunk. Ha nem megy, kiáltsunk Hozzá és kérjük segítségét. Azonban Izráelben nem ez történt. Nem az Úrhoz kiáltottak, hanem magukban bíztak. Úgy látták minden rendben van, hiszen ők Isten népe. Prófétáik is ebben erősítették őket. Pénzt kaptak a tanításért, a prófétálásért így azt mondták, amit vártak tőlük. Azt mondták nem történik semmi baj. Mikeás pedig arra mutat rá, igenis lesz baj, lesz fogság, ha nem térnek meg. Azért jött az Úr Jézus is, hogy kiemeljen az önbecsapásból és elmondja, kegyelemből van örök életünk. De ezt át kell venni. Új életre, szabadulásra van szükségünk, és ezt Tőle kaphatjuk meg.

Csodálatos dolog történt a Betesda partján (Jn 5,10-18). Egy harmincnyolc éve béna, magatehetetlen ember egészséges lett Jézus szavára. Azt várnánk, hogy a többi gyógyulásra váró ember elkezd kiáltozni: Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam. De nem kiált senki. Az élet új lehetősége jött el, a világosság beleragyogott nyomorúságuk reménytelen sötétségébe, de ők nem élnek a lehetőséggel. Vajon miért nem kiált senki? Mi a probléma? Jézus csak ezt az egyet akarta meggyógyítani, a többi nyomorúságát elnézte? Nem törődött a többi szenvedővel? Úgy látom az igéből, Ő igenis törődött mindenkivel, azért jelent ott meg. A béna, a legrégebb óta ott lévő beteg gyógyulása által jelzést kaptak. Új idők vannak, már nem kell a víz mozdulására várni, mert a megelevenítő, élő víz már itt van. Csak igénybe kell venni, csak meríteni kell. Ez a víz kihat egész lényükre. Testben és lélekben újjá lesznek. Azonban nem látják, vagy nem akarják igénybe venni. Miért? Mert, megkötözte őket a félelem. A hagyományok megtörésétől való félelem. Amikor az hozzánk lép várja, hogy megkötöző hagyományainkat lépjük át. Csak akkor éljük át hatalmát, ha bátran segítségül hívjuk, ha nem engedünk a félelmeknek. Jézus a szombatnak is Ura. Isten azért adta a szombatot, hogy azon a napon megtapasztalják Isten jelenlétét, és megszabaduljanak minden köteléktől. Erre a szombat vált megkötöző erővé.

Az Úr Jézus találkozott ezzel az emberrel, segíti őt megállni a hitben a támadások közepette. A gyógyulás nem befejezés, egy új élet kezdődik Jézussal. Azonban ezt az életet támadják, és ilyenkor nyilvánul meg az igazi hit, itt derül ki, tudom-e vállalni Őt. A támadás alatt látszódik meg milyen mélyre jutott a mag. Ez az ember még gyönge a hitben, megijed, Jézusra hárítja a felelősséget, és nem meri kimondani, hogy Aki meggyógyította, maga az élő Isten. Mert ki is lehetett képes arra, hogy ilyen hosszú magatehetetlen állapotból kiemelje, ha nem Isten. Ő Istennel találkozott, de nem meri kimondani. Vállalom-e mindig az Urat? Ki merem-e mondani, Jézus gyógyított, szabadított meg?

Az Úr világosan elmondja, egészséges lett. Kegyelemből történt a gyógyulás, és ez valóság. Bárki, bármit mond, a gyógyulás valóság. Ezt nem lehet meg nem történtté tenni. De a gyógyulás akkor lesz hosszú távú, ha vállalja Gyógyítóját. Ha nem vállalja Őt, ha fél az emberektől rosszabb lesz a dolga. Miért? Mert, aki Jézust elutasítja, az életet utasítja el. „Aki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt” (Mk 10,32-33).

 

 

HOZZÁM KIÁLTS! – ÍGY SZÓL AZ ÚR TENÉKED

 

1.  

Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.

Hozzám, ha minden elhagyott!

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

 

2.  

Hozzá kiálts sietve, mert az ellen

Tőrbe kerít, tőrbe kerít!

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

 

3.  

Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!

Szerelme, lásd, szerelme, lásd,

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

 

4.  

Csupán az Úr tehet szabaddá téged

A bűn alól, a bűn alól.

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

 

 

 

 

 

5.  

Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,

Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

 

Isten áldásával.

A Lehetőség melletted áll

 

M

ikeás nevének a jelentése: Kicsoda olyan mint az Isten (Mik 2,1-13). Ennek a senkihez sem hasonlítható Istennek a szolgája Ő. Persze nem úgy, hogy ő jelentkezett, hanem Isten hívta el. A prófétai szolgálat nem könnyű, mert általában nem szép jövőről, rengeteg áldásról, hanem Isten ítéletéről beszél. Elmondja, Isten megítéli a népét, mert nem úgy él, ahogyan azt Isten elvárja. Hát van Istennek elvárása? Nem arról van szó, hogy nagyon szeret, és mindent megtesz a kedvünkért? Igen, szeret, emberré lett értünk, oda adta a Fiát a keresztre, mert csak így tud megmenteni minket. Mivel nagy árat fizetett az emberért, nem mond le rólunk, hanem azon fáradozik, hogy mindenki megismerje Őt. Ezért küld szolgákat, beszéljenek róla, és mondják el, milyen életformát kínál az Úr. Mondják el, hogy Isten országában lehet másként élni, mint ahogy eddig éltünk. Aki ezt hittel elfogadja, és Istenre bízza az életét, az Ő országának polgára lesz. De az Úr országának van törvénye, és Isten azt akarja, hogy aszerint éljünk. Ha nem az ország királyának az akarata szerint cselekszünk, Ő szól, figyelmeztet, térjünk vissza a jó útra.

A próféta nem a maga nevében beszél, emberi szó mit sem ér. Nem a maga véleményét mondja el, szavainak alapja: „Ezt mondja az Úr!” Ennek már súlya van, mert az, hogy embernek nem tetszik az, ahogyan élek nem olyan probléma, hisz nem értünk egyet mindenben, és nem is vagyunk egyformák. Ami nekem tetszik, az nem tetszik a másiknak, és fordítva. Azonban, ha Istennek nem tetszik az életem, az már baj. Miért? Mert Ő Teremtő, Tőle kaptam az életemet. Ha nincs megelégedve azzal, ahogy élek, az már nagy probléma. Mikor élek jól? Ha Isten akarata, az Ő terve szerint élek. Honnan tudom meg, mi a Neki tetsző élet? Szövetséget kötött előbb Izráel népével, majd az egész emberiséggel Jézus Krisztusban. Ide adta az élet használati utasítását, és ez a Biblia. Ebben elmondja, miként használjuk az életet. Miképp viszonyuljunk Hozzá, ha azt akarjuk, hogy jól működjön, és összhangban legyen Istennel, az Ő világával. Ha nem vagyunk összhangban Istennel, jönnek a problémák. Isten úgy alkotta meg az embert., hogy a Teremtőjével való élő kapcsolat tegye teljessé, és egészségessé. Azonban ezt a kapcsolatot, az összhangot megbontotta a bűn. Nem Istennek engedtünk, nem az Ő útmutatására figyeltünk, hanem a sátánra. Azonban vissza lehet térni Hozzá. Nincs az a mélység, amiből ne kiálthatnánk Istenhez, és ne kezdhetnénk Ővele újat.

Isten országában rend van. Isten a középpont, Ő a Király a másik ember pedig a felebarát, a testvér. Isten országában mindenki megkapja azt, amire szüksége van. Itt már nem az emberi kívánság, a többet akarok, eszméje dominál. Isten országában a polgárok odafigyelnek egymásra, segítik egymást. Miért? Mert Isten törvénye védi a szegényt, az özvegyet, az árvát. Azért szól keményen és hirdet ítéletet a próféta, mert ezt a törvényt megszegték. Az önzés, a vagyon szeretete kerekedett felül, azonban Isten erre nem mondja azt, hogy jó. Megítéli népét. Isten megítéli újszövetségi népét is, ha nem az Ő igéje szerint alakítja dolgait. Isten nem tűri a bűnt, az övéi közt nem lehet jelen az elnyomás, a kizsákmányolás. Miért? Mert az újszövetségben az az Övé, aki újjászületett. Már nem az atyáiktól örökölt vágyak, a régi természet irányít, hanem az Úr Lelke.

Azonban nemcsak ítélet hangzik, hanem felragyog a kegyelem, az újrakezdés is. Az ítélet célja, hogy az eltévedt nép visszataláljon az Úrhoz. Az ítéletes események által is a Pásztor keresi elveszett bárányait. Mindaz, amiről Mikeás szól megvalósult, a Király előttünk megy. Eljött az Úr Jézus és jó Pásztorként megy övéi előtt. Ő töri nekünk az utat, csak követnünk kell. Elmondta, hogy Ő az Út! Igen, Ő az igazi út. És  aki ezen jár nem téved el, célba ér.

Ismét Jeruzsálemben van az Úr Jézus (Jn 5,1-9). Tudatosan megy fel oda, hirdeti és képviseli, a templom Isten rendelője. Sőt Isten maga az Orvos, és már nincs helyszínhez kötve a rendelés. Aki nem tud elmenni a templomba, azt Ő maga keresi fel. Elmegy oda ahol nagy a nyomorúság, a reménytelenség. Ahol a gyógyulás másoktól függ. Ezeknek az embereknek a reménysége ki van szolgáltatva, gyógyulásuk mások reakciójától, idejétől függ. Egy ember gyógyulhat meg a megfelelő időben a Betesda vizében. De ezek az emberek nem tudják a megfelelő időpontot kihasználni. Szinte mindenkinek más segítségére van szüksége. Az ér a vízbe elsőként, akinek van összeköttetése, pénze. Olyan az ottani helyzet, mint a világ. Aki ügyesebb, gyorsabb, jó kapcsolatokkal rendelkezik, meg tudja fizetni, reménykedhet, egyébként nincs esélye.

Isten országa azonban más, ezt hozza el és mutatja be az Úr Jézus. Istennek fontos az elfekvőben élő, másoknak kiszolgáltatott ember is. Amikor megjelenik a Betesdában Isten gazdagságát hozza. Most már nem másoktól függ a gyógyulás, az életváltozás. Mindenki számára elérhető. Azonban csak hit által. Meg kell látni ki jelent meg köztük, fel kell ismerni, hogy Ő az a személy, Akire vártak. Nem a víz megmozdulását, hanem saját életük mozdulását viszi végbe Jézus. Ne a víz, a külső körülmények mozdulására várj, hanem saját életed mozdulására. Az a nagyobb csoda, amikor te mozdulsz meg. Az Úr csodája, hogy megmozdítja az eddig mozdulatlan életet. Magad lábára állít, új célt mutat. Ő azért jött, hogy állj talpra, ne maradj továbbra is víz partján. Ne várj tovább, hanem most ragadd meg Embered kezét. Most hallgass az Úr szavára.

A Betesda partján csüggedés, depresszió található. Mindig megelőz valaki. A másiknak sikerül, neked nem. De amikor Jézus megjelenik, ez megváltozik. Azért jött, hogy kihozzon a depresszióból. Figyelj a szavára! Mert szavában életerő van! Akarsz-e meggyógyulni, – kérdez az Úr? Ez az ember olyan mélyen van, hogy nem akar meggyógyulni. De talán csak elveszítette a gyógyulás reménységét. Akarna Ő, de nem látja, hogyan gyógyulhatna. Ami reményt adott, a megmozduló víz, egyre távolabb került. Elvesztette a reménységet a gyógyulásban. Talán te is elvesztetted? Amiben eddig bíztál egyre távolabb kerül? Lásd meg a csodát? Isten maga áll meg melletted. Elhozta az igazi reményt. A Remény, az Élet keres fel, szava megelevenít, és kiemel a csüggedésből is.

A gyógyulás az új élet reménysége elénk áll az Úr Jézusban. Most már nem ennek az embernek kell belépni a vízbe a gyógyulásért. A gyógyulás lépett mellé. Hit által, Jézusban lehet az Övé az új élet. Mindaz, amire évtizedeket várt karnyújtásnyira van, csak meg kell ragadni. Csak hittel kell rá figyelni. Jézus szavában olyan erő van, hogy az ilyen lebénult életet is megmozdítja. Jézus szava hoz ki dermedt állapotunkból. Jézus szava hat. Azonnal meggyógyult. Az Ő szava ma is hat. Engedjünk Neki. Az ember is engedett a parancsnak, felvette az ágyát. Megdöbbentő, ahogyan engedelmeskedik Jézusnak, és megtapasztalja, hogy sikerül megmozdulni, felvenni az ágyát. Képes egész mozdulatsort végrehajtani. Megteszi azt, amire eddig nem volt képes. Ezt végzi el ma is az Úr. Amikor befogadjuk szavát, engedünk annak, amit mond, képessé válunk megtenni azt, amire addig képtelenek voltunk.

 

 

Dicsőség mennyben az Istennek

 

1. Dicsőség mennyben az Istennek! :/: Dicsősség mennyben az Istennek! Az angyali

seregek :/: Vígan így énekelnek: Dicsősség, dicsősség Istennek!

2. Békesség, földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet

:/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!

3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/:

Ki minket így szeretett, Dicsérjük, imádjuk És áldjuk!

4. Ó Jézus! Ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál

fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!

5. Dicsőség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettő Szent Lelkének, :/:

Áldások kútfejének: Dicsőség, Dicsőség Istennek!

 

 

Isten áldásával.