A tartalom a lényeg

S

emmi sem esik a földre az Úr igéjéből, mondja Jéhú (2Kir 10,1-36). És ezt látjuk megvalósulni mostani szakaszunkban is. Az Úr ítélete végbemegy Aháb házán. Nem éltek a sok lehetőséggel, nem végezték el azt, amit Isten mondott, nem szabadultak meg a bálványoktól, megítéltettek. Azonban ez fontos üzenet, jó komolyan venni, ráépíteni. Mert biztatás a számunkra: Isten igéje nem esik a földre, tehát amit kijelentett a Szentírásban, az megvalósul. Igen, minden megvalósul, ha úgy tűnik is, hogy késik a beteljesedés, eljön az idő, amikor meglesz. Mert Isten nem téveszt meg, de türelmes. Türelmes irántunk, mert azt akarja, hogy végre meghalljuk szavát, felébredjünk az álomból, és Hozzá térjünk. Mindig azért szól, hogy változzunk és változtassunk, a tévútról forduljunk vissza, és kövessük az Urat!

A 'semmi sem esik a földre az Úr igéjéből' vigasztalás is, azt jelenti, hogy bátran bízzunk abban, amit Isten személyesen nekünk mondott. Ő megtartja szavát. Így azután az élet mélypontjaiban nagy erőforrás egy-egy korábban kapott igéslap vagy aláhúzott bibliai vers. Rámutat arra, hogy Isten ma is munkálkodik, és bízhatunk Benne, akkor is, ha már egy ideje nem történt semmi. Isten ígéretet adott Ábrahámnak, de ez az ígéret nem esett a földre, nem felejtődött el, évtizedek múlva sem. Amikor Ábrahám bizonytalankodott, mindig megszólalt az Úr: annyi utódod lesz, mint égen a csillag. Pedig ekkor még egyetlen gyermeke sem volt.

Gondolhatunk a tanítványoknak adott ígéretre, amit Jézus a mennybemenetele napján adott nekik. Eljön a Szentlélek, és valóban így is történt. A Szentlélek Isten belépett a világba, betöltötte az övéi szívét, és erőt adott nekik. Képessé tette őket a félelem láncaitól való szabadulásra. A Szentlélek felszabadít az emberektől való félelem alól. A Szentlélek ma is jelen van, Rá támaszkodhatunk az evangélium hirdetésében, a lélekmentésben. Ő nem hagyja az Övéit árván. Továbbra is velünk van.

Azt is mondta Urunk, hogy vissza fog jönni. Csodálatos ígéret ez, és meg is fog valósulni. Attól, hogy már évezredek múltak el, még meg fog történni. Az idő múlása nem befolyásolja Isten tervének megvalósulását. Ő jönni fog, de várjuk is, várjuk odaszánt élettel, Neki való engedelmességgel, országa munkálásával.

Miközben az Urat várjuk, ügyeljünk arra, hogy teljes  szívvel az Ő igéje és akarata szerint éljünk. Ne csak szájkeresztyének, hanem valós tanítványok legyünk. Jézusnak elsősorban nem elméleti szakemberekre van szüksége, hanem gyakorlati emberekre. Olyanokra, akik élik az igét, akikből az Ő jelenléte és Lénye árad a világba.

A teljes szív azt jelenti, hogy semmit nem hagyok meg a bűnből, hanem mindent eltávolítok, amire az ige azt mondja, hogy távolítsam el. Jéhú sok mindent eltávolított Izráel életéből, de az aranyborjút nem. Mi az, amit visszatartunk, amire azt mondjuk, ezt nem, ez fontos, ehhez ragaszkodom? Mi az, amiben én döntök, amit nem rendelek az ige alá? 

Isten drága kegyelme hitből van, és nem cselekedetekből (Róm 9,14-33). Ezt nem ismerte fel Izráel. Ők a hagyományokra építettek, arra, hogy beleszülettek Izráel népe közé, és megkapták a törvényt. Nem jutott el a szívükig, hogy nekik is kegyelemre van szükségük. Isten keres, azt akarja, hogy megismerjük Őt, és annak ismerjük el, aki. Az első helyet kéri, nem elégszik meg a második hellyel. A fáraó problémája pont az volt, hogy istennek tartotta magát. A sok jel ellenére sem mondta ki: nem én vagyok az Isten. Nem adta át a trónt az élő Istennek, a Teremtőnek. Pedig hány olyan csoda történt országában, amit ő vagy a mágusai nem tudtak előidézni vagy megszüntetni. A fáraó kemény szívvel ragaszkodott istenségéhez.

Isten megmutatja hatalmát előttünk, és ezt azért teszi, hogy meghódoljunk Neki, és átengedjük az uralmat életünk felett. A legteljesebben Jézusban nyilvánul meg Isten munkája előttünk. Jó látni, hogy hatalmát nem rombolásra, pusztításra használja, mint általában az ember, hanem helyreállításra, építésre. Az Úr Jézus újjáteszi azt, amit a bűn tönkretett. A gyógyítások, szabadítások is rámutatnak: Isten javító, helyreállító munkában fejti ki hatását. Hatalma a kereszten megrendítő formában áll elénk. Nem magát menti, hanem legyőzi a gonoszt, és megment a bűn és a kárhozat hatalma alól.

Az apostol szavai felszabadítanak, mert rámutatnak arra, hogy Isten kezéből van az életünk. Ő formált ilyenre, és ez felszabadító hatással van. Nem kell, hogy kisebbrendűségi érzések gyötörjenek, mert így szolgálhatom Isten dicsőségét. Lehet edény az életem, olyan edény, amit Ő tölt meg. Mert nem mindegy, mit töltünk az edénybe, mi kerül az életünkbe. Nem mindegy, milyen tartalommal bírunk. Ki tölt fel? Isten vagy a világ? Tehát nem az edény külseje, hanem a tartalma a fontos.

Nagyszerű üzenet az is, hogy nincsenek leírva azok, akik korábban nem tartoztak a népéhez, mert Krisztusban ők is esélyt kapnak. Jó hálás szívvel visszagondolni arra, hogy már akkor szeretett az Úr és életét adta értünk, amikor még nem ismertük Őt. Volt olyan időszak, amikor még nem tartoztunk az Övéi közé, és Ő nem zárta be az ajtót, hanem inkább még szélesebbre tárta, és várta, hogy hazataláljunk.

Isten mindig hagy maradékot, ezért ne csupán magunkra, a jelenlegi létszámra figyeljünk, mert akkor elcsüggedünk. Az Úr mindig talál olyanokat, akik meghallják a hangját és követik Őt.

Az Úrnak irgalmát örökké éneklem

1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, :/: És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert

mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon min-

denha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadá-

sod.

3. Az egek hirdetik sok csuda dolgodat, :/: A szent gyülekezet te igazságodat, Mert va -

jon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az

erős angyalok seregében vagyon-e, Ki e dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?

4. Igen rettenetes e fölséges Isten, :/: Őtet féli minden a szent gyűlésekben, Ó, seregek

Ura, minden enged tenéked, Te nagy erős Isten, vajon ki érne véled? Tenálad lakozik a

te nagy igazságod, Soha el nem múlik a te igaz mondásod!

7. Boldog a nép, amely tenéked örvendez, :/: Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez.

Fényes orcád előtt ezek járnak merészen, És a te nevedben örvendeznek szüntelen,

Mert nagy dicsőségre őket felmagasztalod, És jótéteményed rajtuk megszaporítod.

8. Te vagy ékessége az ő erejüknek, :/: Minden hatalmukat te adtad nékiek. A te ke -

gyelmedből orcánkat fölemeljük, Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vettük, És a mi kirá -

lyunk a te fegyvered nélkül, Ó, Izráel Ura, nem lehet segítségül!

20. Gondold szolgáidnak nagy gyalázatjukat, :/: És hogy sok népeknek iszonyú szidal-

mát Keblemben hordozom, kik tégedet bosszantnak, Gyalázván homlokát fölkenett kirá-

lyodnak. Dicsőség tenéked és áldassál, Úr Isten, Melyre minden néptől mondassék:

Ámen, Ámen!

Isten áldásával.