Mennyei polgárjog

A

z Úr igéje szólt Jéhúhoz, az Úr szól Izráel népéhez is, hűtlenségük ellenére (1Kir 16,1-14). Ő nem mond le senkiről, küld prófétát, küld olyan személyt, aki az Ő szavát viszi. A prófétában meg kell látni Isten követét. Fel kell ismerni, hogy az az ember Istent képviseli, általa az élő Úr szól. Isten szól hozzánk követein keresztül. Gyakran egyszerű emberek szavai által, de vajon halljuk-e az Urat? Rálegyintünk, és azt mondjuk: ez csak egy ember, egy igehirdető, nem kell komolyan venni. Így legyintettek sokan az Úr Jézusra is, pedig Benne Isten jött el a világba. Ő nem csupán egy próféta és csodákat cselekvő ember, hanem a Teremtő Isten. Azonban sokan csak az embert látják, de vajon te látod-e Benne Istent? Meghallod-e az élő Úr szavát? Mert voltak, akik megrendültek szavát hallva, mert Isten ereje áradt az életükbe. Jézus szava életformáló erő.

Jéhú hallja az igét, és kész vele oda menni, ahová küldi az Úr. Nem könnyű az igével szolgálni, elmondani, amit Isten üzen. Legtöbbször nem azt mondja az ige, amit várunk. Ítéletet hirdet és új lehetőséget kínál. Megítéli a bűnös életet, de kínálja az újrakezdés lehetőségét is. Aki meghallja, komolyan veszi és megtér, az újat kezdhet. Isten nem elítélni akar, hanem a jó útra állítani. A bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Baasá is megtérhet. Ha bűnbánatot tart és felhagy a bálványok imádásával, és megtisztítja tőle a népet, Isten megkönyörül rajta. Az Úr megkönyörül rajtunk. Azért küldte el az Úr Jézust, hogy Általa megszabaduljunk a bűntől, és kitakarítsuk életünkből a bálványokat, az istentelen szokásokat.

Az ige rámutat: azért lehetett király Baasá, mert Isten tette azzá. Ő emelte ki a porból; egyszerű ember volt, de Isten kézbe vette, királlyá tette. Ma is Ő emel fel a porból, a mélységből. Hányszor éljük át, hogy a porban, a mélységekben vagyunk, és magunktól képtelenek vagyunk felállni, de Isten meghallja a kiáltást. A porból is lehet kiáltani. Sőt, ebben alázat is megjelenik, a porban felismerte, hogy csak Isten segíthet, mint ahogy hányan meglátják, hogy ebben a helyzetben Istenhez kell kiáltani, és az Úr megkönyörül. De milyen a folytatás? Baasá nem az Urat követte, engedte, hogy felemelje életét, de amikor király lett, Jeroboám útján kezdett el járni. Izráel első királya volt a példaképe, és nem az Úrnak engedelmeskedő Dávidot tette mintává. Ki a példaképünk? Kire figyelünk?

Baasá fia után már a trón megszerzését látjuk, nincs kérdezés, nem mennek az Úrhoz, nem keresik az akaratát, hanem ki-ki a maga vágyai szerint dönt. Olyan szomorú, hogy nem Istent kérdezik, kit akar a trónon látni. De vajon mi kérdezzük-e? Kit akar Ő egy-egy szolgálatban, munkában látni?  Kérdezzük-e, hol akar látni az Úr? 

A hívő ember nem céltalanul bolyong a világban, van cél, de ez nem azonos a világi célokkal (Fil 3,15-21). Nem a munka, a házasság, a gyermekáldás, a gazdagság, a karrier, hanem a menny a cél. A cél, hogy a földi út végén Isten mennyei világába érjünk. Ezen túl pedig, mint tanítványoknak a célja a hűséggel végzett szolgálat, amit az Úr megjutalmaz. Cél-e az örök élet? Ott van-e a vágy: szeretnék eljutni kegyelemből Isten országába? Pál apostol leírja: ne a földiekkel, hanem az odafennvalókkal törődjünk, azonban a legtöbb hívőnek a földi dolgok töltik ki az életét. Mennyire nem szánjuk oda magunkat a lélekmentésre, mindig a saját dolgaink fontosabbá válnak, mint Isten országa. Pedig az Úr azt mondta, először Isten országát keressük, azt tegyük mindig az első helyre. Ennek ellenére mégis a megélhetésünk van a középpontban.

Az Úrral való élet a növekedésre, az állandó kapcsolatra épül. Ezt jelzi, ha valamit másképp gondoltok, azt is kinyilatkoztatja Isten. Vagyis, amit ma még nem értek az igéből, azt majd az Úr feltárja előttem. Kinyilatkoztatja majd, vagyis ma még nem látom pontosan, mit is akar Isten velem, de ne adjam fel, hanem olvassam tovább az igét, figyeljek, és a maga idejében megértem majd. A Szentlélek Isten feltárja az ige értelmét, megvilágítja előttem Isten szándékát.

Ne azon morfondírozzak, amit még nem értek, hanem ami világossá vált, ami Isten megértett akaratává lett, azt cselekedjem. Az új kijelentés mindig az előbbi akarat megcselekvése után érkezik. Isten azért szól, hogy amit megértek, aszerint járjak, éljek. Igen, az ige élet szava, azért kapjuk, hogy cselekedjük. Nem elméleti kiképzést kapunk, hanem életre való felkészítést.

Pál élete minta, nemcsak a tanítása a követésre méltó, hanem az élete is. Pál valóban úgy él, ahogyan az Úr Jézus is élt. Nemcsak beszélt, hanem eléjük élte az evangéliumot. Vajon példa-e az életünk? Látszik-e valami az Úr életéből a mi életünk által? 

Sokan élnek másképpen - tehát már akkor voltak, akik a tanítást elfogadták, de az életüket nem igazították hozzá. Egy új vallást akartak, de nem egy élő Megváltót, akik követhetnek. Akik nem úgy élnek, mint az Úr Jézus Krisztus, azok a kereszt ellenségévé válnak. Jó az ige fölött elcsendesedve végiggondolni, milyen is az életem. Krisztusra mutat, olyan egyszerű, lehajló, életeket mentő, bűntől elforduló, mint Jézusé? Mit látnak ma az emberek az egyházat figyelve? Jézus életében nem volt központi szerepe a pénznek, a sikernek, a hatalomnak, Ő szegényen, szolgai formában élt. Nem akart első lenni, nem várt elismerést, megbecsülést, hanem mindenki szolgájává tette magát. Ő szolgált az embernek, és életét adta érte. Ez ragyog-e fel ma az életünk által?

Mennyei állampolgárok vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nem itt van tartósan a hazánk, hanem a mennyben, oda tartunk. De azt is üzeni, hogy amíg a földön vagyunk, Isten országát képviseljük. Ahol a hívő jelen van, ott Isten országa is jelen van. De vajon tapasztalható-e ez? Látszik-e, hogy az egyház más, mint a világ. Ha egy alkalmat tartunk, másabb-e az, mint egy világi rendezésű program? Átélik-e a jelenlévők Isten jelenlétét, az a más atmoszféra megragad-e? Vagy a mi alakalmainkon is csak az ember látszik, és azt kapja, amit a világ is megad neki?

Vágyunk-e a mennyei polgárságra? Fontos-e, hogy Isten országának is polgára legyek? Hogyan lehetek? Hit által. Az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit által. Amikor hozom bűnös életem, és megtapasztalom Isten drága kegyelmét, Jézusért. Isten Szentlelke által születhetek bele Isten országába.

Látszik-e, hogy várjuk az Urat? Igen, mi várjuk a mennyből dicsőséges Urunkat. És Ő el is fog jönni. Várod-e Őt? És ha megérkezik, magához veszi az Övéit. Ő jönni fog! Éljünk az eljöveteléig úgy, mint akik az Ő polgárai.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.