T
|
alán
elcsodálkozunk azon, hogy az Úr éhínséget támasztott Izráelben, az Ő országában,
népe között (2Kir 8,1-29). Pedig így van! Miért? Mert keresi őket, nem akar
lemondani az eltévedtről sem. Mindent megtesz értük. Illés és Ezékiel
szolgálata is erről tesz vallást. Sok csoda történt a két próféta által,
rendkívüli és hatalmas dolgok mentek végbe, ám ez sem győzte meg őket. Nem
történt sodró erejű, az egész népre kiterjedő megtérés. Ezért Isten most ismét szárazságot
ad, engedi, hogy éhínség, szenvedés legyen. Miért? Mert a nyomorúság sok
esetben hatásosabb, mint a jólét. Amikor mindenünk megvan, olyan könnyen
elfordulunk Istentől, vagy úgy gondoljuk, minek térjünk vissza Hozzá, magunk is
képesek vagyunk megoldani dolgainkat, elintézni ügyeinket. A nyomorúság azonban
rámutat arra, hogy a hamis istenek nem segítenek, saját lehetőségeink sem adnak mindenre megoldást. Tehát a nyomorúság, ezek közé tartozik az éhínség is, rámutat
korlátainkra. Nem tudunk ezen változtatni, segítségre van szükségünk. De vajon
eljutsz-e ide? Rádöbbensz, hogy csak Isten tud segíteni?
Ez a történet arra is rámutat, hogy az Úrnak van hatalma a nehéz időszakokban
övéit kimenekíteni vagy megőrizni. A
Súnémi asszonyt kimenti az Úr, de mindezt hit által viszi végbe. Az asszonyt akkor nem érinti a szárazság következménye, ha hallgat a próféta szavára, az
igére. Az asszony elindult, és azt tette, amit Isten embere mondott. Ez az igazi
hit. Rábízom magam az Úr szavára, elindulok, és teszem, amit mond. Még lehet,
hogy nem érez ebből a hét szűk
esztendőből semmit, de hiszi, hogy úgy lesz. Nem mérlegel. Nem mondja: de
hogyan hagyhatnám hátra mindazt, amit eddig felépítettem, mi lesz a
tulajdonommal?
Amikor visszaérkezik a hét év elmúltával, szembesül azzal, hogy Isten előtte
jár. Nem kell aggódnia. Előtte küldte az Úr Géházit, és mire ő személyesen
megjelenik a király előtt, az már ismeri történetét és Isten életében elvégzett
csodáját. Mindent visszakap. Csodálatos: aki teljesen, félelem nélkül és hittel
az Úrra bízza magát, az mindent visszakap. Sőt, ráadást is, a mező egész jövedelmét
megkapja. Milyen hatalmas Urunk van. Még ilyen pogány közegben is van gondja
az övéire.
Azonban azt látjuk, hogy sem a csodák, sem a személyes bizonyságtétel nem ér
célt Izráel királyainál. A sok meggyőző érv ellenére Aháb házának útján
járnak, és azt teszik, amit rossznak lát az Úr. Nincs változás, a sok kijelentés
ellenére minden marad a régiben. De van-e változás az életünkben a sok igehirdetés,
bibliaolvasás nyomán? Annyi mindent hallottunk már az Úr munkájáról, sokan
tettek arról bizonyságot, milyen nagy dolgot tett velük az Úr. De van-e
eredménye, látszatja? Közelebb kerültünk-e az Úrhoz? Ráléptünk már a keskeny
útra, vagy továbbra is a széles úton járunk?
Pál betekintést enged a szívébe (Rm 9,1-5). Mit látunk ott? Fájdalmat és
szomorúságot népe, a zsidóság miatt. Miért?
Mert nem ismerték fel, hogy a Krisztus a názáreti Jézus. Pálnak ez fáj, hiszen
nekik adta Isten a szövetséget, a
törvényt, és belőlük származik test szerint a Krisztus. Fáj neki, hogy ennek
ellenére elvetették Őt, és azóta sem igazán változtatnak döntésükön. Pedig
mindenütt nekik hirdette először az evangéliumot, és többször Pált is
megtámadták. Még mindig vakok.
Azonban a sok támadás ellenére sem mond le róluk. Imádkozik értük, hordozza
őket. Fontos, hogy mi is hordozzuk családtagjainkat, népünket. Legyen az a vágyunk,
hogy megismerjék a Megváltót, és rábízzák magukat a kegyelemre. Pál nem a zsidóság mint nép miatt szomorú, hanem az okoz neki fájdalmat,
hogy Jézus kegyelme nélkül elvesznek. Fáj-e nekem, hogy vannak, akik a kárhozat
felé haladnak? Mindent megteszek-e
azért, hogy megismerjék Isten Krisztusban küldött szeretetét és kegyelmét?
Azt is határozottan megvallja, hogy Krisztus Isten mindenek felett. Ez a
lényeg, több, mint egy jó ember, egy tanító, Ő Isten. Kicsoda nekem Ő?
Felismertem már ezt? És el is fogadtam, hogy Ő Isten? Ha Ő Isten, akkor
engedelmességgel tartozom Neki. Másrészt jó kezekben vagyok. Nem kell magam
félteni, mert Ő mindennél és mindenkinél hatalmasabb. Ha nekem Jézus Isten,
akkor tudom, hogy él, valóságos személy, és jelen van mindenkor. Akkor merek
hitben lépni, és nem futamodom meg a problémák közepette sem. Mivel Dávid
ismerte Istent, tudta, hogy élő személy, és már korábban is megtapasztalta
hatalmát, nem félt Góliáttól. Mivel
ismerte Istent, bátran szembeszállt az ellenséggel. Aki hisz Jézusban, az nem fél a Góliátoktól sem.
Mert engem ugyan legyőzhetnek, de Jézust nem. És akinek Jézusban van elrejtve az élete, az győztes lesz. Jézus
és a Szentlélek Isten által győzhetünk.
Sőt, mi már tudjuk, hogy testünket megölhetik ugyan, de a lényünket nem. Mert
aki a Krisztusé, annak örök élete van.
JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!
1.
Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét Neki add!
Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!
2.
Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.
3.
Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése