Az Úrnak csekélység

A

háb után a fia, Jórám uralkodik Izráelben (2Kir 3,1-27). Ő ugyan eltávolította Baal szent oszlopát, de nem számolta fel az aranyborjú-kultuszt. És ez a kultusz jelentette a fő vallási irányt. Pozitívum a Baal eltávolítása, de csak félmegoldás. A fő problémát nem oldotta meg, nem tért vissza az Úrhoz. Hányan megszabadulnak egy bálványtól, feladják az életüket erősen szorongató szokást, de nem térnek teljes szívvel az Úrhoz. Isten nem fogad el látszatmegoldásokat, Ő az egész életünket kéri. Azt akarja, hogy teljes szívvel térjünk meg Hozzá. Mi az, amihez jobban ragaszkodsz, mint az Úrhoz? Mi az, amitől nem mersz megválni, mert már életed része lett? Ne félj tőle, ne félj átadni az Úrnak. Aki teljes szívvel Rábízza magát, az szabad lesz, és megtapasztalja Isten hatalmát.

Mennyire újra beleeshetünk ugyanabba a hibába, amit korábban már elkövettünk. Így járt Jósáfát is, újra harcba hívják, és megint nem Istent kérdezi előbb, hanem azonnal dönt. Megyek. Abban a kérdésben dönt rosszul, amit jól látott, amiben másnak tanácsot adott. Azt mondta korábban Ahábnak, kérdezd meg előbb az Úr igéjét. De ő sem így cselekszik. Másnak megmondja, mit tegyen, tud tanácsot adni, de ő maga egy fontos kérdésben mégsem eszerint cselekszik. Csendben gondoljuk végig, mi hogyan cselekszünk. Mi jellemző ránk?

Három király fog össze és indul harcba Moáb ellen, azonban eltévednek, bolyonganak, elfogy a víz, mindenütt csak homok és forróság. Mint mindig, most is Isten a hibás. Azért hívta össze ezt a három királyt, hogy Moáb kezébe adja őket? Arra nem gondolnak, hogy eszükben sem volt Istent kérdezni. De amikor bajba kerülnek, Őt okolják. Mennyire jellemző ez ránk is, mindig Isten a hibás, pedig nem is kérdezzük.

Szabad úgy látnunk ezt az eseményt, hogy az Úr ez által akarja rádöbbenteni őket: egyedül vannak, Nélküle mennek, de lehetőséget kínál arra, hogy Hozzá forduljanak, segítségül hívják. A nehéz helyzetben ne azt gondold, hogy Isten miatt van, ne fordulj Ellene, hanem lásd meg, hogy azért történt, hogy rájöjj, Nélküle indultál, és ha így folytatod, még rosszabb lesz. A tékozló fiú rádöbbent arra, hogy haza lehet menni, és ha nem akar elpusztulni, haza is kell mennie. Ha javulást akarsz, haza kell menned. 

Jósáfátnak jut eszébe, hogy az Úrhoz kellene fordulni, és így jutnak el Elizeushoz. Keresd az Urat, juss el végre az igéhez. Add fel a makacsságot, az önfejűséget, és keresd az Ő akaratát! Viszont jó látni, hogy Jórám emberei között is van, aki ismeri a prófétát, van, aki tud róla. Igen, ott is lehetnek tanítványok, ahol nem gondoljuk, ahol teljes istentelenséget látunk, ott is lehetnek olyanok, akik az Úréi.

A próféta által Isten megerősíti őket, ad nekik vizet, és kijelenti, hogy ez csekélység az Úrnak, és még Moábot is a kezükbe adja. Vizet ad, mert csekélység az Neki. Ilyen hatalmas a mi Urunk. Ami megoldhatatlan probléma nekünk, az csekélység az Úrnak. Mi állít megoldhatatlan helyzet elé? Mi az, amin úgy látod, nem tudsz változtatni? Lásd meg: csekélység az az Úrnak! Csak bízz Benne! Hívd Őt segítségül. Még ráadást is ad, a Moáb feletti győzelmet. Ne ess kétségbe, fordulj az Úrhoz, lásd meg hatalmát, és dicsérd szent nevét! Többet adni kész Ő, mint hinné és felfoghatná emberész.

Csodálatos, amit Pál ír (Róm 7,1-13). Aki Krisztusban van, meghalt a törvény, a régi természet, a bűn számára, és már Krisztusé, Neki él. Azonban látszik ez? Valóban Neki élünk, az Övéi vagyunk? Azért jött el az Úr és halt meg a kereszten, hogy az Ő menyasszonya legyünk. Egyedül Hozzá tartozzunk, és úgy éljünk, ahogyan Ő vezet.

A Neki való élet gyümölcstermő élet. Arra hív el, hogy Istennek teremjünk ezentúl gyümölcsöt. Tehát már nem magunknak, hanem Neki élünk. Az életünk pedig az Ő számára, országa növekedésére hozza a gyümölcsöt. Isten Lelke végzi el, hogy termők legyünk. A Lélek gyümölcse jelenik meg már a mindennapjainkban. Olyan gyümölcs, amit mi nem tudunk előteremteni. Isten Lelke nélkül nem termünk gyümölcsöt, legföljebb műgyümölcsöt vagy gyümölcsnek tűnő mérges bogyókat.

A Krisztus nélküli és a Vele való élet között pont az a különbség, hogy amíg nem ismerem Jézust, nem az Övé az életem, addig test szerint élek. Az emberi természetem test szerint való. Ez azt jelenti, hogy a test uralkodik felettem. A bűn irányítja, és olyan erővel hat rám, hogy képtelen vagyok ellenállni neki. A test kívánsága vezet, ami gyakran szenvedélyekbe sodor. A test útja azonban a halál útja, a Lélek útja az életé. Az Úr Jézus megszabadít a test uralma alól. Hogyan? Megfeszíti a testet a kereszten kívánságaival együtt. A test szerinti életnek meg kell halni, és amikor ez megtörténik, egy új, szabad élet tulajdonosai leszünk. Ez az élet már Isten igéjének fegyelme, a Lélek vezetése alatt megy végbe. Az igazi szabadság az Úr Jézus Krisztus követésében tárul fel előttünk. Mert, akit a Fiú megszabadít, az valóban szabad.

NEM LÁTHAT BÁR E FÖLDI SZEM

1.  

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, Tiéd vagyok.

Bár arcod rejtve van nekem,

Mégis felém ragyog.

2.  

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem,

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat figyelem.

3.  

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

És mindenütt kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

4.  

Kimondani mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó,

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

5.  

De majd a fátyol szétszakad,

Mely most még rejteget.

Színről színre látlak magad,

S fényedben élhetek.

Isten áldásával.