Él az Úr!

I

llés elvitte Ahábnak az Úr üzenetét: évekig nem lesz eső az országban, szárazság és ebből kifolyólag válság megy végbe ezen a földön (Kir 18,1-19). Aháb nem vette komolyan a prófétát és üzenetét, a Baalban bízik, és nem Istenben. A Baal és az Ásérá termékenységistenek, és ennek ellenére nem szűnik meg a szárazság. A királynak és az ország népének meg kell látnia, hogy a bálványok nem segítenek. Amit Isten elrendelt, azon nem tudnak változtatni. Egyetlen megoldás a megtérés. Telnek a hónapok és az évek, a helyzet egyre rosszabbá válik, növekszik a szenvedés, a Baal imádata nem ad esőt, a papjai nem tehetnek semmit. A bálvány tehetetlen.

A király azonban nem tart bűnbánatot. Nem jut el oda, hogy ha ennyi időn keresztül nem segít ez a kultusz, akkor Illésnek igaza van, van egy élő Isten, az Ő szavára lett a szárazság, és megszüntetni is csak Ő tudja. Őszinte és mély bűnbánatra van szükség, azonban ezt nem látjuk. Hogyan reagálunk a nehéz helyzetekre? Felismerjük bennük Isten közelítő szándékát, meghalljuk szavát? Elkezdjük Őt keresni teljes szívvel? Mert az élet nagy eseményei nem véletlenül történnek, általuk az Úr a tőle elfordult embert kívánja felrázni, elgondolkodtatni. De vajon elgondolkodunk? Rádöbbenünk arra, hogy valóban csakis Ő segíthet rajtunk, a Vele való élő kapcsolat nélkül hiányos marad az életünk, üres a szívünk?

Aháb emberi megoldásokkal próbálkozik. A legegyszerűbb helyett a bonyolultabbat választja. Az egyszerű az imádság lenne. Imában kérhetné Istentől az esőt. De ő ezt nem akarja, mert ahhoz életváltozásra van szükség. Csak akkor kérhet, ha eltávolítja a bálványokat. Ő ehelyett víz után kutat. Az emberi erőfeszítések semmilyen vagy csak ideiglenes megoldást adnak. Mennyi helyen tudunk keresni, csak leborulni ne kelljen Isten előtt. Feszít a gőg, majd én megoldom. Istent játszunk, ahelyett, hogy elfogadnánk örömmel a gyermeki helyet. Az Úr Jézus azt mondta, ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.

A legfontosabb a magunkba nézés, ezt nem teszi meg Aháb. Másban keresi a felelőst, és nem akarja meglátni, hogy minden miatta van. Isten prófétáit, és egyenesen Illést okolja. Izráel megháborítójának tartja, akadályozza a fejlődést, mert Isten törvényéhez ragaszkodik. Aháb szerint Illés őskövület, aki inkább hátráltatja, mint segíti az életet. Illés  azonban nem ijed meg, rámutat: Aháb és atyja rontották meg Izráelt. A nyomorúság oka, hogy elhagyták az Úr parancsolatait, és a Baal után járnak. Akkor kezd elromolni az élet, amikor elhagyjuk az Úrral való kapcsolatot, és már nem engedelmeskedünk Neki. Amikor az ige már nem tekintély, és nem azt tesszük, amit kijelentett, és nem úgy élünk, ahogyan azt Jézusban megmutatta nekünk.

A Baal-próféták megélhetési próféták, a királynő eltartja őket. Nem személyes tapasztalásból szolgálnak neki, hanem azért, mert ez éri meg. Ebből lehet jól megélni. Miért hiszek? Miért tartom a kapcsolatot a gyülekezettel? Megszokásból, vagy személyes tapasztalatból? Átéltem Isten jelenvalóságát, megtapasztaltam kegyelmét, bűntől megszabadító hatalmát? Aháb a valláshoz ragaszkodik, annak ellenére, hogy nincs benne élet. Mert a vallásban nincs élet, csak az Istenben való élő hitben, az Úrral való élő kapcsolatban. Az Illéssel való találkozás által mindenkinek meg kell látnia, hogy él az Úr! Ez a lényeg, Isten él, ma is él!

Rómába ír Pál apostol, a birodalom fővárosába, és ez azt jelzi, hogy ott is van már gyülekezet (Róm 1,1-15). Bár Pál még nem járt ott, de az evangélium mégis eljutott oda. Az örömhírt nem lehet feltartóztatni, nincs emberekhez kötve, terjed szívből szívbe. Olyan a jó hír,  mint az influenza, el lehet kapni. Elkaptad már? Megfertőzte a krisztusi élet a szívedet? Nem tudsz már az Úr nélkül élni? És terjed rajtad keresztül is? Azért vagyunk ebben a világban, hogy terjesszük a jó hírt, Jézus ismeretét.

Pál az evangélium számára van kiválasztva, Isten Fia evangéliumával szolgál az embereknek. Nem egy jobb földi életre, uralkodásra lett kiválasztva, hanem szolgáló életre. Arra, hogy vigye Isten Fia evangéliumát. Mert az evangélium nem a haladásról, a modern technikáról, hanem Jézus Krisztusról szól. Mindaz, amire az ember vágyakozik, Benne érhető el, Ő az élete teljessége.

Azért is szolgál az Isten Fia evangéliumával, mert maga is megtapasztalta, hogy Jézus az egyedüli megoldás. Benne talál békességet a szív. Nélküle nyugtalan az ember, a gonosz zsákmánya, de Jézus megszabadít.

Jézus hatalmasan Isten Fiának bizonyult. Tehát Pál utánajárt a dolgoknak, és  rádöbbent arra, hogy Jézus él. Igen, mert az élő Jézus megszólította őt, beszélt vele, és ennek következtében változott meg az élete. Ezt követően szolgálata során is oly gyakran megtapasztalta hatalmat, kétséget kizáróan: Jézus Isten Fia. Meghalt ugyan, de Isten feltámasztotta, kihozta Őt a halából. Aki ma is keresi Istent, Őbenne találkozhat Vele. Jézus ma is elérhető. Nincs zárva senki előtt az ajtó. Vissza lehet térni Hozzá. És aki ezt megteszi, annak átalakul az értékrendje, a világhoz való viszonya. Rádöbben arra, hogy ami eddig annyira fontos volt, az csupán értéktelen szemét. A világ barátsága értéktelen szemét. Igazi tartalmat és értéket egyedül Isten kínál.

Pál azért vágyakozik a rómaiak után, mert lelki ajándékot akar adni nekik, sőt, hiszi, hogy ő is kap tőlük. A tanítványok vágyakoznak az egymással való közösségre, mert így erősödhetnek egymás hite által. Kölcsönösen erősítsük egymást, amit én kaptam, azt továbbadom, amit a másik kapott, azt örömmel elfogadom. Nemcsak én kapok ajándékot az Úrtól, hanem a másik is.

 CSAK NYISD KI A SZÍVED

1.  

Csak nyisd ki a szíved, és sose félj, mert él az Úr!

Csak nyisd ki a szíved, s kérd te is Őt, hogy Ő legyen Úr!

2.  

Az Úr áldása van teveled és békesség.

Az Úr áldása van teveled és békesség.

3.  

Salom haverim, salom haverim, salom, salom!

Löhitraot, löhitraot, salom, salom!

Isten áldásával.