Aki segítségül hívja az Úr nevét ….

J

údában is zűrzavaros állapotok uralkodnak (2Kir 11,1-20). Ahazjá meghalt, amikor Izráel királyát segítette. Király nélkül maradt az ország, és ezt használja ki Ataljá, Ahazjá anyja. A hatalom utáni vágy átalakítja, és teljesen kiforgatja magából. Gyilkolni is kész, csakhogy ő irányíthassa az országot. Borzasztó, mennyire a hatalom és a rang befolyása alá kerülhetünk. Saját családja tagjait is képes lemészároltatni, csak hogy ő ülhessen a trónra. Miért van ez így? Mert nem rendeli magát az Úr igéjének fegyelme alá. Nem keresi Istent, nem kérdezi: mit akarsz, Uram? És különösen azt nem kérdezik, ki legyen a király. Kinek szánja Isten a trónt? Azonban Isten népe között ez az első rendű kérdés: Mi Isten akarata? Mit tervez? Nem én választom meg a helyem, nem én ragadok meg egy posztot, hanem rábízom Istenre. De ők nem ezt tették, hanem engedték, hogy Ataljá döntsön.

Azonban látunk egy bátor nőt, Ahazjá húgát, aki felismeri, hogy a jelenlegi helyzet nem Istentől van, és megoltalmazza a király legkisebb fiát, Jóást. Isten gyermekeinek gyakran bátor fellépésre van szüksége, mert a gonosz azonnal cselekszik. Ez a nő felismerte, hogy lépnie kell. Minden különösebb elmélkedés nélkül tudta, hogy Ataljá jogtalanul ül a trónon, és Isten a király gyermekét szánja a hatalomra. Ahazjá húga magát is veszélybe sodorta, de vállalta, Isten népéért.

Mindezek mögött Isten jelenléte húzódik meg. Ő ott is cselekszik, ahonnan kiszorították. Ataljá úgy gondolta, övé a tejes hatalom, még Isten sem veheti el tőle a trónt. Azonban Istent nem lehet akadályozni, korlátozni, Ő a tervét mindig megvalósítja. Az Úr házában rejtegetik Jóás királyfit. Itt megismeri majd az Urat. Jójádá főpap neveli, egyre mélyebbre vezeti Isten megismerésében. Fontos, hogy idejében megismerjék gyermekeink az Urat. Az is lényeges, hogy mindez erőltetés nélkül megy végbe.

Az Úr előtt elcsendesedve gondoljuk végig, milyen módszereket, eszközöket használunk boldogulásunk, előbbre jutásunk érdekében. Mi már az újszövetségben élünk, Jézus élete és Lénye a minta. De vajon mindig Őreá figyelünk? Nem ragad el minket is a hév, és igyekszünk magunk megszerezni munkahelyet, jobb pozíciót? Mennyire tudunk várni az Úrra?

A tanítványnak mindig szem előtt kell tartania, hogy ahogyan az élete dolgait alakítja, az bizonyságtétel a világ számára. Ha mi is úgy cselekszünk, mint a nem hívők, távol tartjuk őket Istentől, mert rossz bizonyságot teszünk.

A mi módszerünk nem lehet az, ami a világé. Nem építhetünk erőszakra, a másik eltávolítására. Eszközünk az ige és az imádság. Jó látni, hogy Isten ígéretei mindig célba érnek, építsünk rájuk, kapaszkodjunk beléjük. Tegnap olvastuk, hogy az Úr a szavát gyorsan és maradék nélkül beteljesíti. Egyedül Ő tudja, mi a terve velünk, kérdezzük Őt, és engedjük, hogy megvalósítsa mindazt, amit felőlünk elgondolt. Isten mindig a legjobbat akarja kihozni belőlünk, élethelyzetünkből. Az Ő terve, hogy tökéletesek legyünk, és majd elmondhassuk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését (2Tim 4,7-8).

Fontos meglátnunk, hogy többről van itt szó, mint csak egy új király választásáról, hatalomra segítéséről. Itt visszatérés történik az Úrhoz. Megtisztítják a bálványimádástól Isten tiszteletét. Eltávolítják a bálványképeket, Baal oltárait pedig összezúzzák. Nemcsak beszélik, hogy visszatértünk az Úrhoz, hanem meg is tisztítják életüket a bálványimádás elemeitől. Ez fontos, az igazi megtérés a bálványaim felszámolásában fejeződik ki. Nemcsak mondom, hogy az Úré vagyok, hanem mindent eltávolítok, ami bűn, és ami nem Isten igéje szerint való.

Megrendítő: Pál imádkozik a zsidókért, azokért, akik annyi fájdalmat, szenvedést okoztak neki (Róm 10,1-13). Hányszor akarták megölni, és ennek ellenére fontos, hogy hitre jussanak. Imádkozik Isten ószövetségi népéért. Mi imádkozunk-e értük?

Azért könyörög, hogy üdvözüljenek. Mi miért imádkozunk? Mit kérünk? Fontos a másik üdvössége? Tudunk azért imádkozni és fáradozni, hogy környezetünknek örök élete legyen? Megelégszünk csak a földi dolgokért való imádsággal? Csak munkát, jó állást, anyagi boldogulást kérünk, vagy az a legfontosabb nekünk, hogy megismerjék az Úr Jézust? Mennyit dolgozunk azon, hogy felragyogjon akár a családunkban is Krisztus keresztje, hogy meglássák Isten irántuk való szeretetét? Annyi minden fontos a számunkra, fontos-e az üdvösség? Jól ismerem-e Istent? 

A zsidók problémáját abban látja Pál, hogy nem jól ismerik Istent. Nem értették meg Isten igazságát, nem döbbentek rá arra, hogy a törvény célja Krisztus. Oda akar vezetni a kereszthez. Az a célja a törvénynek, hogy meglássuk kegyelemre szoruló voltunkat. Jézus áldozata nélkül nem állhatok meg Isten előtt. Földi érdemeink, eredményeink nem elégségesek, mert ezek is bűn motiválásából származnak. Isten előtt csak térden, bűneimet bánva állhatok meg. Nincs érdemem, csakis Krisztusért kapok kegyelmet. De látom-e én ezt? Vagy én is a felekezetemhez való tartozásra, gyülekezeti tisztségeimre, tudományos fokozataimra hivatkozom és támaszkodok? Csak a kegyelem, mindnyájan adósok vagyunk, és ezt egyedül az Úr Jézus Krisztus volt képes kifizetni. Így azután a bűnbocsánat kegyelemből van, Isten ajándéka. Isten ajándékozó Isten, és Jézusban örök életet ad ajándékba. Aki átvette, az megköszöni, annak hálás az élete.

Aki felismeri, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó, és elfogadja Őt Urának, az erről vallást tesz. Ez az első jelzés, hiszen nagy öröm átélni a kegyelmet, Jézushoz tartozni, és ezt el kell másnak is mondai. Ez nem erőltetett vallomás, nem másoknak való megfelelés. Az igazi megvallás belülről fakad, úgy érzem, nem tudom magamban tartani, beszélni kell róla. Tovább kell adni. Tehát nem arról van szó, hogy akkor fogok üdvözülni, ha számmal Úrnak vallom Jézust, hanem azért vallom Úrnak Őt, mert Úrrá lett az életem felett. Ez nem egy betanult szöveg, hanem az élet forrásának felfakadása. Azért vallom meg Őt, mert üdvösséget kaptam.

Micsoda bátorító üzenet: aki hisz Őbenne, nem szégyenül meg, nem fog csalódni hitében, reménységében. Mert Jézus valóban Úr. Ha segítségül hívom, megtapasztalom hatalmát. Azonban nekem kell Őt segítségül hívnom. Ehhez pedig látni kell, hogy baj van. Csak az kér segítséget, aki felismeri, hogy maga nem képes megoldani a problémáját. Gödörbe estem, és innen saját erőből képtelen vagyok kikerülni.

Aki segítségül hívja az Úr nevét - hívd most Őt segítségül! Fordulj végre Hozzá, és kérd, hogy könyörüljön rajtad! Mi tart vissza?

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.