Vele együtt

I

sten hatalmasan jelen van Izráelben is, és munkálkodik (2Kir 6,1-19). Mindezt úgy teszi, hogy nem mindig veszik észre az emberek. Tevékenysége nem mindig látható mindenki számára, és nem is csak akkor munkálkodik, amikor segítségül hívják. Mindig munkálkodik, gyakran a háttérben, vagy egy próféta jelenlétén keresztül. Elizeus semmi különöset nem tesz, csak ott van a tanítványokkal, előbb ők maguk döbbennek rá, hogy milyen jó, hogy ott van, később pedig Arám királya éli át, hogy Isten jelen van népe között. Isten jelen van, itt van akkor is, ha nem történnek látványos dolgok, vagy mi nem vesszük azt észre. Itt van, és bármikor Hozzá fordulhatunk.

A hatodik fejezet első történetében Elizeus csak úgy ott van a tanítványokkal, ő nem vágja a fát, nem épít, csak ott van, mert ragaszkodtak hozzá. Később kiderül, milyen jó, hogy magukkal vitték. Milyen jó, hogy egy tanítvány úgy gondolta, ott a helye. Jó lenne, ha mi is mindig így gondolnánk, az Úrnak mellettünk a helye. Nem megyünk Nélküle sehová. Így magunkkal visszük a Bibliát, és elmegyünk istentiszteletre, ha nem is a magunk gyülekezetének a területén tartózkodunk. Az Úr gyermeke nem tud meglenni Isten jelenléte nélkül, vágyakozik utána, az Ő szava élteti. Mindez azért van így, mert mindig rászorulunk az Úr segítségére.

Isten népe ellene szőtt gonosz tervek idején is békességben élhet, ha az Úr jelen van. Itt nem is tudnak az ellenük irányuló gonosz szándékról, a váratlannak szánt támadásról. Mindig csak a tervvel szembesül a király. Miért? Mert ott van Elizeus köztük, és Isten megjelenti a prófétának Arám királyának szándékait, terveit. Amikor élő kapcsolatban vagyunk az Úrral, nem kell félnünk az ellenség gonosz szándékától, mert ő rosszat tervez, de Isten jóra gondolja azt fordítani. 

Elgondolkodtam: így vagyunk mi jelen ebben a világban? Isten gyermekeiként okozunk gondot a gonosznak? Elizeust el akarja távolítani Arám királya. Akadályozzuk a gonosz tevékenységét? Pál azt írta, hogy a gonoszt valami visszatartja. Az egyház jelenléte, tevékenysége, a hívő ember munkássága, élő bizonyságtétele akadályozza sátán munkáját. Legyünk ilyen visszatartó erők, merjünk a gonosznak bosszúságot okozni.

Amikor az ellenség körülkeríti a házat, ahol a próféta tartózkodik, nem fél. Miért? Mert szíve kapcsolatban van Istennel, és többet lát, mint a körülötte lévők. Tekintetét a hegyekre, vagyis Isten mennyei világára emeli. Túllát a földi valóságon, és látja a láthatatlant. Csak így tudunk minden körülmény közepette tanítványok maradni. Látnunk kell a láthatatlant. És ez lehetséges. Ez nemcsak Elizeus kiváltsága volt. Pünkösd óta lehetséges. A Szentlélek új látással ajándékoz meg, összeköt Isten mennyei világával, tudom, hogy nem vagyok magam. Mivel látja a láthatatlant, határozottan jelenti ki, hogy többen vannak velünk, mint ellenünk. Elizeus mindig ebben a bizonyosságban él, nemcsak a veszély idején lát, hanem folyamatos látással rendelkezik.

A próféta kéri, hogy az Úr nyissa meg a szolga szemét is, hadd lásson ő is. Nem elég a testi látás, lelki látásra is szükségünk van. Mert csak így múlik a félelem. Ha látom Isten világát, nem félek az emberi megnyilvánulásoktól, ellenséges erőktől. Állandó imádságunk kell, hogy legyen: Uram, nyisd meg a szemem, hadd lássak! Uram, nyisd meg néped szemét, hadd lássuk hatalmadat, országod titkait, mert ha látunk, nem félünk, és nem emberekben, anyagiakban, hanem egyedül Benned bízunk. Aki lát, az imádságra támaszkodva fordul szembe az ellenséggel, mert felismeri az ima hatalmát.

Elizeus megmutatja a hatékony megoldást. Nem a fegyver, hanem a megbocsátás és az ellenség iránt megélt szeretet vezet győzelemre. A megbocsátás, vagyis a bosszú elengedése és  a megvendégelés által többre jutottak, mintha fegyveres győzelmet arattak volna. Isten ma is fegyver nélkül, igéje által hódítja meg a szíveket, a világot. 

Az éhínség idején ismét a próféta a hibás, a király el akarja fogatni. Nem tanul, és nem látja meg, hogy ami Arám királyának nem sikerült, az neki sem fog. Inkább Istenhez kellene fordulni, segítségét hívni. A legnagyobb probléma, hogy nincs hit. Nem hiszik a korábbi csodák ellenére sem, hogy Isten számára nincs lehetetlen. Ezt szemlélteti a király tisztjének megnyilvánulása. Nem történhet az meg, amit Elizeus mondott. Ezzel rámutat, mennyire nem ismeri Istent, nem tudja, hogy az Úr számára semmi sem lehetetlen. Ne légy hitetlen, hanem hívő! Hidd, hogy Ő megteheti azt, amiről úgy gondolod, nem történhet az meg. Igen, megtörténhet, mert az Úr szava ma is ugyanaz. Ahogyan a teremtéskor szólt, és meglett, ugyanúgy ma is minden megtörténik, amit az Úr mond. Sőt, az Úr azt ígérte, hogy ha a a tanítványok is hiszik, amit kérnek, megtörténik mindaz, amit imádságukban hittel kérnek. Bízzunk az igében, mindenben, amit Isten kijelentett, mert az Úr szava szerint történnek a dolgok. Higgyük, hogy ma is az Úr szava szerint lesz minden.

Isten fiainak reménysége, hogy nem ehhez a világhoz kötődnek (Róm 8,18-39). Nem az egyre jobb lét, a nagyobb gazdagság, a kényelem, az emberek szeretete a reménysége, hanem az Úr kegyelme, az eljövendő ország valósága, ami felülmúlja ennek a világnak minden szenvedését és dicsőségét. Pál világosan látja, hogy ebben a világban a hívők élete nem mentes szenvedéstől: a jelen szenvedései - tehát van szenvedés, mégpedig az Úr nevéért való szenvedés. Amikor ki akarjuk kerülni a szenvedést, és a világ szeretetére, megbecsülésére vágyunk, letérünk a krisztusi útról. Az Úr is szenvedett.

A teremtett világ is sóhajtozva várja Isten fiainak megjelenését. Sóhajtozva vár a világ, a teremtettség sóhajtozik, mert pusztul a világ, de tudja, hogy Isten népének megjelenése oldja a szenvedést. Vajon így van ez, a sóvárgó világ a hívőkkel való találkozás által könnyebbülést, reménységet, szabadulást él át?

Amíg az Úr újra eljön, és teljességre jut a megváltás, nem vagyunk magunkra hagyatva. Eljött a Lélek itt van, és segít. Mit segít? Segít imádkozni, hittel kérni. Esedezik a Lélek értünk, és áldott legyen, amiért így tesz, mert enélkül esélytelenek lennénk. Másrészt a Lélek esedezése mutatja, hogy van értelme imádkozni, nincs hatékonyabb eszköz az imádságnál. Csodálatos üzenet, akik pedig Istent szeretik - ennyi a dolgunk, szeressük Istent, a többit pedig bízzuk Rá. Ha szeretjük Őt, minden javunkra szolgál. Mennyire nehezen hisszük ezt betegségek, tragédiák, vereségek idején. Pedig az ige gyakran tesz bizonyságot erről. Gondolhatunk József életére is.

Ha Isten velünk, akkor ki lehet ellenünk? Hányszor mégis félünk, és nem merünk a bűnnel szembeszállni, harcolni ellene. Pedig, ha Ő velünk, akkor nem diadalmaskodhat Góliát sem felettünk. Mindig arra tekintsünk, Aki a Fiát odaadta értünk, és Őbenne nekünk adott mindent. Vele együtt mindent nekünk ajándékoz. Csak Krisztussal együtt. Nála nélkül nem működik a kegyelem és Isten országa. Mindent Krisztussal csomagban. Akié a Fiú, azé az élet! Ilyen ajándék az örök élet. És akinek üdvössége van, aki az Úré, azt semmi és senki nem szakíthatja el Isten szeretetétől. Az Ő szeretete szakadásbiztos. Ha ebbe kapaszkodunk, biztonságban vagyunk.

ADJ ÚJ ERŐT, URUNK

1.  

Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,

Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

2.  

Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,

Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

3.  

Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,

Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

4.  

Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt,

Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

Isten áldásával.