Mondd el!

E

gy negyven éves időszak kezdődik Jóással, ami más lesz, mint az előzőek (2Kir 12,1-22). Jóás figyel Istenre, azt teszi, amit helyesnek lát az Úr. Tehát Jóás tanulmányozta az Úr szavát, tudta, mi a helyes és kedves az Ő szemében. Nemcsak tudta, hanem ahhoz is tartotta magát. Nem elég ismerni Isten akaratát, hanem cselekedni is kell azt. Jóás úgy cselekedett, ahogyan azt Isten igéje mutatta, ahogy azt az Úr előtt jónak látta. Meglátta a templom rongálódásait, és arra jutott, ezt ki kell javítani, rendbe kell hozni. Tehát a negyven évet javításra, külső és belső építkezésre használta fel. Igyekezett rendbe hozni azt, ami a bálványimádás időszaka alatt tönkrement, amire nem figyeltek oda. 

A nyugodt, csendes időszak mindig a javítás és az építkezés időszaka. Tegyük rendbe elsősorban magunkban, az Úrral és egymással megromlott dolgainkat. Amikor minden más fontosabbá válik Istennél, egyre kevesebb idő jut Rá. És ha nincs időnk az Úrral való kapcsolatunkra, az omladozni kezd. Ugyanígy, ha nem figyelünk oda egymásra, omladozni fog a kapcsolatunk. Azonban a hibákat ki lehet javítani. Vegyük számba az Úr előtt, hol és mi a hiba, és igyekezzünk az ige alapján megjavítani. Az elrontott élet és kapcsolat is javítható. A Szentírás fontos üzenete: lehetséges a lerombolódottakat helyreállítani. Maga az Úr Jézus is ezt a munkát végezte. A testileg, lelkileg lerombolódott embereket kereste, meggyógyította őket, bűneiket megbocsátotta, és helyreállította az Atyával való kapcsolatukat. Tulajdonképpen ez a legfontosabb, hogy milyen a kapcsolatom az Úr Jézus Krisztussal, és ezt kell először rendbe hozni. Nem kell félni a költségektől, mert az Úr mindent magára vállalt. Az én részem, hogy akarjak közeledni Hozzá, akarjak a Szentlélek munkája, az ige ereje által rendbe jönni. Az ige üzeni: lehetséges rendbe jönni. Nincs az a mélység vagy elhagyatottság, amiből az Úr ne tudna kiemelni.

Arra is odafigyelhetünk, hogy Jóás nem egyedül járta az Úr útját, volt kitől tanulnia. Jójádá főpap vezette őt. A mai tanítványnak is szüksége van az előtte járóktól való tanulásra. Aki korábban rálépett a keskeny útra, annak több a tapasztalata, és attól tanulhatunk. Az is lényeg, hogy akitől tanulunk, annak hiteles legyen az élete. Maga is élje az igét.

Jó látni, hogy a munkavezetők hűen kezelték a pénzt. Úgy tartották, ez az Úr pénze, ezért úgy is bántak vele. Nem volt szükség elszámoltatásra, mert átlátható volt az adományok útja. Úgy éltek, és úgy bántak minden rájuk bízott dologgal, hogy az Úr előtt vállalták a felelősséget, a gyülekezet felé pedig nyomon követhető volt minden.

Az apostol elmondta, hogy Isten ígéretet adott: aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül (Róm 10,14-21). És ez az ígéret ma is áll. Bárki és bármilyen élethelyzetben az Úrhoz fordul és segítséget kér Tőle, Ő azt meghallgatja. A segítségkérőt nem küldi el Urunk. Ezt láttuk földi élete során is. Aki látta, hogy szüksége van segítségre, és így felkereste Őt, azt nem küldte el magától. Aki komoly szándékkal érkezett, mindig megtapasztalta irgalmát. Még az ingadozó hitűek is átélték, hogy az Úr könyörül. A leprást is megtisztította, aki ugyan hitte, hogy erre képes az Úr, de afelől kétségei voltak, hogy meg akarja-e gyógyítani. Hite azonban nem volt hiábavaló, meghallja a választ: akarom, tisztulj meg. Halld meg te is a választ: akarom! Ő azt akarja, hogy abból a nyomorúságból, amiben épp vagy, kijöjj. Csak hívd segítségül, és megtapasztalod, hogy elmúlik félelmed, kétséged, bizalmatlanságod, és meggyógyul az életed. Mert Ő a gyógyító. És nem csupán a testünket, hanem a lelkünket is meggyógyítja.

Azonban csak az tudja az Urat segítségül hívni, aki tud Róla. Ezért azoknak, akik már ismerik, az a felelősségük, hogy másokkal is megismertessék Őt. El kell mondani, tovább kell adni, hogy van Kihez fordulni. Szabad és lehet Istenhez kiáltani. Mondjuk el az evangéliumot. Mert ez nem csak a lelkészek dolga, mindenki, aki maga is megtapasztalta a jó hírt, köteles továbbadni. A segítségről, a lelki táplálékról nem lehet hallgatni. Az Ószövetségben nemrégen olvastuk, hogy a leprások, amikor felfedezték, hogy elvonult az asszír sereg, rájöttek arra, hogy ezt el kell mondani. A király és a nép tudtára kell adni a szabadulást és azt, hogy van élelem. Ha Krisztus által életet, szabadulást, lelki táplálékot kaptam, azt el akarom mondani. Hadd tudja meg a többi éhező és rab, hogy van szabadulás, van táplálék. Ne hallgassuk el az örömhírt. Gyakran mondogatjuk, milyen is ez a mai társadalom, de ne felfedjük, hogy hogyan hallják igehirdető nélkül? Hogyan halljanak Isten dolgairól, ha nincs, aki elmondja nekik?

A hit hallásból van. És ez nem egyenlő azzal, hogy megtanulok valamit, hanem hallom az igét. Hallom Krisztus beszédét, és befogadom. A befogadott ige pedig hitet hoz létre. Az igehallgatás felelősség: mit kezdek a hallottakkal? Hogyan hallgatom? Nyitott szívvel? Úgy hallgatom, hogy a szívem jó talaj, várom, hogy belehulljon az ige, és kész vagyok engedelmeskedni neki? Nem elég meghallani az evangéliumot, hanem engedelmeskedni is kell neki. Rá kell hallgatni. Kire szoktunk hallgatni? Ismerősökre, barátokra, tanítóinkra, szüleinkre? Jó, ha elsősorban az Úrra hallgatok, arra, amit igéjében kijelent, mert az Ő szava élet kenyere, lelki táplálék, és a lélek üdítő forrása. Ha éhes és szomjas vagyok, vegyem kézbe  az igét, és elmúlik az éhségem és a szomjúságom. Isten kínálatáért nem kell fizetni, az evangélium ingyen van.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.