A
|
Lélek kétszeres része hatalmasan munkálkodik
Elizeus által (2Kir 4,1-44). Igen, Isten Lelke munkálkodik, Ő teszi képessé ezt
a prófétát a különféle csodák elvégzésére. Eszköz Ő a Lélek kezében. Az
engedelmes élet ma is eszközzé válik Isten kezében. Szentlelke által betölti Lényünket, keresi az
embereket, és jelez. Jelzi, itt Vagyok. Elizeus szolgálata által Isten lehajol a prófétaözvegyhez,
lelkigondozza a súnémi asszonyt, megmutatja mindenekfelett való hatalmát.
Istent nem akadályozza az üres olajos edény, a meddőség, a halál és természet
erői sem. Mindezekkel szemben diadalmaskodik, és így Elizeus által az Úr
ismeretének jó illata árad. Egyre jobban megismerik az elpogányosodott
Izráelben az élő Urat. A bálványok nem segítenek, képtelenek rendkívüli
helyzetekben megoldást adni, egyedül az Úr cselekszik.
Izráel lakosságának nagy része a bálványimádáshoz csatlakozott. A kevés
hűséges, az Úrban bízó ember időnként az élet váratlan és nehéz helyzeteiben
egyedül érzi magát. A prófétatanítvány özvegye is úgy gondolja, magára maradt,
ki van szolgáltatva, és ezt tesznek vele, amit akarnak. Talán belopakodik a
szívébe: minek is voltunk hűségesek az Úrhoz, ez lett az eredménye, özvegység,
mélyszegénység és rabszolgasor. Azonban az arra járó Elizeust megszólítja, és
kiderül, hogy Isten nem hagyja magára, megtudja az asszony, hogy jól döntöttek, mert
Isten tud segíteni. A csoda jelzi, hogy Isten az Úr, és általa meg kell látni, hogy a
bálványok nem érnek semmit. A
bálványimádás tönkretesz. Jól dönt, aki az élő Istent követi, Neki
engedelmeskedik. Az élet nehéz helyzetei sem biztos, hogy elkerülik, de ezek
próbák, mit tesz ilyenkor, kitart-e végig, vagy elfordul az Úrtól. Ez az
asszony megtapasztalja, hogy rá lehet hagyatkozni Istenre; hagyatkozz Rá te is!
A jómód sem ad meg mindent, de Isten az élet Ura. A súnémi asszony
ámításnak véli Elizes szavait, amelyek Isten ígéretét közvetítik. Ez az asszony
abban a nehéz időszakban vállalta a prófétát, Isten pedig értékeli ezt.
Tulajdonképpen a történések által lelkigondozza. Továbbvezeti őt a vallástól az élő Istenig. Mert a vallás nem segít, meg kell látni, hogy az Istennel való élő
kapcsolatra van szükség. Mert Isten élő valóság. Nincs Hozzá fogható ma sem.
A gyermek születése, majd feltámasztása Isten hatalmának a kijelentése.
Hatalmas bizonyságtétel. Isten előtt nem akadály sem a meddőség, sem a
halál. Ezt az Úr Jézus feltámadásában
látjuk a legteljesebben. Isten Úr a halál fölött is. Próba is a fiú halála: mit tesz az asszony?
Kihez fordul, lesz-e továbbra is bizalom a szívében Isten felé? És ez az asszony nem a bálványokat keresi,
hanem azt az Urat, Aki élettel ajándékozta meg. Nem fordul Vele szembe, amikor visszaveszi
az ajándékot. Inkább hit van benne. Hiszi, hogy Isten még most is tud cselekedni.
Ez az asszony nem adja fel, és így eljut Isten személyes megismeréséig.
Felragyog előtte Isten teljes hatalma. Ne álljunk meg, ne forduljunk vissza csalódottan, hanem hittel menjünk
tovább. Ha így teszünk, megláthatjuk
Isten nagyságát, felismerhetjük Megváltónk kegyelmét. Isten Jézusban jön
felénk, tovább akar vezetni a formális, tanult hittől az élő hitig. Azt akarja, hogy mindig bízzunk Benne.
Az éhínség idején is jelen van az Úr. Mit tesznek a prófétatanítványok?
Hozzá fordulnak, hiszik, hogy nem kell éhen halniuk? Nem igazán látnak megoldást, ám Elizust
vezeti az Úr, a megoldás a liszt, belekeverik az ételbe, és mindjárt más. A liszt az igét, Krisztus kegyelmét is jelzi,
belevonjuk az életünkbe, és halál helyett életté változik. Ami eddig
fogyaszthatatlan, élvezhetetlen volt, az Krisztus által fogyaszthatóvá válik.
Nagyon fogyaszthatatlan a mai világ élete, de ha belekerül az ige, a Krisztus,
mindjárt élhető lesz. Krisztussal az élet élhető, a kevés sokaknak lesz elég.
Pál nagyon jól látja az embert, és őszintén ki is mondja a valóságot:
„Énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó”. Ennyit arról, hogy az ember
alapjában véve jó, és a körülményeitől függ csupán, hogy ez mennyire látszódik
meg (Róm 7,14-25). Az ige szerint azonban a bűn lakik bennem. A bűnesetkor a bűn beépült a lényünkbe, egy
idegen program, ami elszakít Istentől. Megfertőzte egész lényünket, és ezen nem
változtat a nevelés, a tudás, az anyagi körülmények javulása. Az ember önmaga
nem tudja ezt a bűn-programot eltávolítani.
Az akarat még csak megvan a jóra, mondja az apostol, de a gonosz elvégzi, hogy ne tudjuk megvalósítani. A bűn olyan könnyen aktivizálja magát, és elfordít
Istentől és az Ő akaratától. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy jó dolognak tünteti
fel a rosszat is. Mai világunk erről szól, a gonosz átcsomagolta a rosszat. A
szenny is értéknek látszik, ragyog sokak szemében. Amire Isten azt mondja, rossz, azt hősiességnek,
kiteljesedésnek véli az ember. Egy idő után azonban mindig világosan látszik, milyen is a fa. Mert rossz fáról csak rossz gyümölcsöt lehet szedni.
Mit lehet tenni? Fogjuk rá a bűnre? Mondjuk azt: ilyen vagyok, nem
tehetek ellene semmit; megfertőződtem, és képtelen vagyok megtisztítani a
rendszert? Gyakran így is gondoljuk, azonban Isten küldött megoldást. Ő pedig
nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Ő tisztítja meg szívünket a gonosztól. Vére kitörli a bűnt, és Általa
rendszercserére is sor kerül. Új, tiszta, jól működő rendszert, vagyis új
életet ajándékoz.
Pál apostol is felkiált: kicsoda szabadít meg? Ő látja a Szabadítót.
Felismerte: egyedül Jézus! Ő a Szabadító! Ne magad erőlködj, ne emberi
megoldások után kutass, hanem fordulj Hozzá, hívd segítségül. És Ő ígéri:
megszabadítlak, és ha ez megtörténik, dicsőítsd Őt.
Mily jó, ha bűntől már szabad
1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája
gyáva rab, A
Krisztusé szabad.
2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s
vezet Világos
utakon.
3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s
szeretet Az
Úr szívén belöl.
4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól
tudom, Mert
bűnből kihozál.
5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen,
hogy hol te
vagy, E szív is ott legyen.
Isten áldásával.
Àmen
VálaszTörlés