Talpra állás

I

zráel életébe kapunk bepillantást mai igénkben (2Kir 13,1-14,29). Jóáház és Jóás, apa és fia  uralkodik egymás után. Mindkettő értékelése ugyanaz. Azt tették, amit rossznak lát az Úr.  Tartsuk szem előtt, hogy ezek a vélemények Istentől származnak, Ő látja így a királyok és népe életét. Az emberek nem biztos, hogy ugyanezt mondták. Valószínűleg meg voltak elégedve az iránnyal és az életszínvonallal. Azért lényeges ezt így látni, mert mi is így gondolkodunk. Ha jól élünk, és a vezetők anyagilag biztosítják a feltételeket, minden rendben van. Ezek a királyok is véghezvittek hőstetteket is, maradandó dolgokat raktak a nép elé, de Isten másképp látta. És ez a lényeg: Isten másképp, felülnézetből lát, és a szívben lévő dolgokra figyel. Isten előtt elsősorban az élet minősége a lényeg, az, hogy mi van a szívünkben, kit imádunk, kinek engedelmeskedünk? Ezek a királyok nem Istent követték, hanem a különféle bálványokat.

Mi okozhatja, hogy Isten sok csodája, figyelmeztetése ellenére marad a bálványimádás? Talán az is közrejátszik benne, hogy a bálványkultuszban jelentős szerepük van a szobroknak, kegytárgyaknak. Kiábrázolják bálványaikat, ez munkát ad és pénzt hoz az állam számára. A bálványok gyakran ezen az útvonalon épülnek be az épületünkbe. Munkát és pénzt jelentenek, sőt, szórakozást, laza gondolkodást biztosítanak, ezért ragaszkodnak hozzájuk. Azonban Isten azt kéri, hogy számoljuk fel bálványainkat. 

Isten nem fogadja el a bálványimádást, nem mondja az életünkre azt, hogy jó, amikor belülről romlott az. Mindent megtesz, hogy magához fordítsa szívünket. Ehhez felhasználta Arám királyát. Van, amikor az ellenség, a gonosz szorítása juttat el a felismerésre: Isten segítségére van szükségünk. Jóáház megengesztelte az Urat. Valószínűleg azt jelenti ez, hogy a bajban az Urat hívja segítségül, mint ahogy gyakran mi is. Megyünk a magunk útján, és ha nem sikerül valami, akkor kiáltunk, de nem adjuk az egész szívünket az Úrnak. Ennek ellenére Isten mégis odafigyel rájuk, meghallgatja őket, és szabadítót ad nekik. Ilyen az Úr, Szabadítót küld, és Ő az Úr Jézus Krisztus. Annak ellenére könyörül, hogy elfordultunk Tőle, ad esélyt, hogy a Szabadítóra bízzuk magunkat. Jézus által kikerülhetünk a bűn hatalma alól, megváltozhat az életünk, új irányba indulhatunk. Ragadjuk meg a lehetőséget, engedjük megszabadítani, örök életre megmenteni magunkat.

Elizeus halála előtt újabb lehetőséget, a teljes szabadulás esélyét kapja meg Izráel királya. De ő nem él ezzel. Nem vág a földre sokszor, nem viszi végig Isten akaratát. Megáll félúton. Hányszor megállunk mi is, azt mondjuk, ennyi elég, mert talán nem is akarjuk igazán a szabadulást. Ragaszkodunk a bűnhöz, a régi élethez, a világ szokásaihoz. Isten azonban teljes szabadítást, új életet kínál. Ennyi hűtlenség után is, még mindig jelen van az Úr. Ő nem hagy magunkra.

Júdában már olyan királyt is látunk, aki azt tette, amit jónak lát az Úr, bár nem annyira, mint Dávid. Az Úr látja a jót, de azért a hiányosságot is megmutatja. A minta Dávid, Isten ebből nem enged, mindenkinek Dávid hitéhez, engedelmes életéhez kellene hasonlítania magát. De azt látjuk, a következő generációk kevesebbel is megelégszenek. Egy kicsit az Úré vagyok, és az elég. Isten azonban nem teszi lejjebb a mércét, Neki nem elég a vasárnapi tanítványság, azt várja, hogy mindennap és mindenben kövessük Megváltónkat. Ne csak a templomra korlátozódjon a hitünk, mert az nem is biblikus hit. Az Úr nem elméletet, hanem gyakorlatot vár.

Mivel nem mindenben figyel Amacjá sem az Úrra, belemegy az Izráelllel való háborúba. Képes a testvérnép ellen hadba vonulni, a figyelmeztetés ellenére. Miért? Mert elbízta magát. Az Edóm  felett aratott győzelemre magabiztossá tette. Nem kérdezte Istent, hogy kell-e háborúzni, és vereséget szenvedett. Nem kell mindenbe belemenni, amire lehetőség kínálkozik. Az Úr könyörüljön rajtunk, és óvjon meg az elbizakodástól.

A templomi kincsek elrablása mutatja, hogy Izráel mennyire kiüresedett lelkileg. Már a jeruzsálemi templom nem jelent számukra semmit. Az élő Isten házát kirabolják. Mit jelent nekem az Úr, az Ő országa és dolgai? 

Az apostol határozottan kijelenti, hogy Isten nem vetette el Izráelt, annak ellenére, hogy megölték a Fiát (Róm 11,1-16). Az Úr azt akarja, hogy ők is megismerjék a Megváltót, rádöbbenjenek arra, hogy tévedtek és bűnt követtek el, amikor Jézust elutasították. Az élet legnagyobb tévedését követi el ma is az, aki Jézust elutasítja, akinek nem kell Ő. Azonban Isten nem vet el, mindent megtesz, sok lehetőséget biztosít arra, hogy eddigi látásunk megváltozzon. Azt akarja, hogy felragyogjon nekünk az Ő ismerete Krisztus arcán. Eljutottunk-e már annak a meglátására, hogy Jézus a Krisztus, és hogy nekünk személyesen is szükségünk van Rá? Nem elég a vallásosság, mert Jézus az Élet. Az Úr Jézus nélkül elveszünk. Nincs más lehetőség, a bűn annyira belénk ivódott, hogy csak Ő képes megszabadítani belőle.

A kérdésre a választ az igében keresi és találja meg Pál. Bármilyen kérdés merül fel, ő elsőként mindig azt keresi: Mit mond az Írás, mit mond az isteni kijelentés. Ez Pá munkamódszere, az igéhez fordul, és keresi, hogy mit mond az Írás. Mi is tegyünk így. Mindig a Szentírásban keressük, mit mond az Úr ebben a témában. Mi az Ő akarata?

Ha elcsendesedünk, és engedjük megszólalni az igét, másképp fogjuk látni a dolgokat. Akkor kiderül az ég, és a legsötétebb pillanatban meglátjuk Isten munkáját. Felismerjük, hogy nem olyan reménytelen a helyzet, mint gondoltuk. Az ige mindig azt üzeni, hogy van maradék, van remény, mert nem rajtunk múlik, hanem az Ő kegyelmén. Minden kegyelemből van. Van maradék ma is! Igen, elreménytelenedünk, amikor látjuk a felszínességet, és annyira hiányzik a mély és engedelmes hit. Ne feledjük, hogy van maradék, ma is vannak az Úrnak drága gyermekei.

Isten nem azt akarja, hogy elbukjunk, ha meg is engedi a botlást, az is érdekünkben, megmentésünkért történik. Sátán sugallja a szívünkbe, hogy ha elestél, nincs felállás, elbuktál. Azonban az Úrnak van hatalma a talpra állításhoz, a megtartáshoz. Van esélye Izráelnek, és van esélyed neked is. Ne add fel, kiálts az Úrhoz. Az esély a kegyelem. Önerőből valóban képtelenek vagyunk talpra állni, de Neki van hatalma arra, hogy megtartson.

AMEDDIG JÉZUS ÉL

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.