Kérj Jézustól

A

 fejezet első felében a hangyához küldött tanulni a bölcs, aki az Úr szavára irányítja figyelmünket (Péld 6,20-35). Elindultunk-e, ha nem is a hangyához, de az Úr felé? Felismertük-e, hogy tanulásra van szükségünk, és a mi leckénk az igében található, és az Úr a tanárunk? Ne feledjük, hogy Isten gyermeke az Ő iskolájába iratkozik be, mi az Úr tanulói vagyunk. Amikor az igét kezünkbe vesszük, az Ő tanításait, üzeneteit olvassuk. Azonban itt nem elméleti, hanem gyakorlati oktatásról van szó. Nem az a lényeg, hogy majd felmondjuk az anyagot és megkapjuk a kiváló minősítést, hanem az, hogy oldjuk is meg a példát, vagyis vigyük át a gyakorlatba a hallottakat.

A szentíró fontosnak tartja a gyermekkorban kapott igei útmutatást, amit a szülőktől kap meg a fiatal. Gondoljuk végig, megismertettük-e gyermekeinkkel Isten szavát, beszéltünk-e az ige útmutatásairól? Fontos-e számunkra, hogy gyermekeink is megismerjék Isten akaratát, és segítünk-e azt alkalmazni a mindennapi életben? A gyermeket is figyelmezteti az író, vegye komolyan, amit otthon tanult, mert az megbízható és védelmet jelent az élet útján. Sőt, a hitbeli tanítás segítséget ad, amikor bajba kerülünk, igen, amit hallottunk, az elkísér utunkon. Ne csüggedjünk, ha nincs mindjárt látszatja, de a megélt bizonyságtétel nem múlik el nyomtalanul. Az élet nehéz pillanataiban előjön, úgy, amint a tékozló fiúnak is a legkritikusabb időpontban eszébe jutott az atya, rádöbbent, hogy otthon a jó, és haza lehet menni. Az imádsággal és példaadással kísért ige egyszer előjön, mert elvégzi munkáját, és nem tér vissza üresen ahhoz, Aki küldte.

Talán ellenérzést vált ki belőlünk, hogy pont Salamon beszél annyit a paráznaság, a házasságtörés, az idegen asszony veszélyeiről, hiszen ő is elbukott. Az volt a probléma, hogy az elméletet tudta, de nem alkalmazta a gyakorlatban. Nem figyelt fölfelé, mert talán azt gondolta, ez számára nem probléma, maga is megoldja. De az is lehet, hogy abból indult ki, mivel ő király, őreá nem vonatkozik Isten akarata. Talán pont azért kerül elő ennyiszer ez a téma, mert végül megégette magát ezen a területen. Nagyon elbukott, és ennek az egész népre hatása lett. Azonban meg kell látni, senki nem vonhatja ki magát büntetlenül az ige, az Úr szava alól, senki nem mondhatja, hogy ez rám nem vonatkozik. Ha mégis így gondoljuk, annak egész életünket befolyásoló következményei lesznek, mert a bűn megfertőz mindent.

Csak úgy tudunk megmaradni a jó úton, ha az igére figyelünk, ha az lesz a lámpásunk. Mert Isten lámpásként adta a számunkra. Az ige világítja meg lábunk előtt az utat. Ha komolyan vesszük az Úr szavát, az megőriz minket a gonosztól, bármerre is járunk. Az Úr igéje leleplezi előttünk a gonosz terveit és szándékait. Köszönjük meg Urunknak, hogy lámpást biztosít a számunkra. Olyan jó, hogy nem szükséges sötétben botorkálni, hanem felkapcsolhatjuk a lámpát, és ha így teszünk, minden más megvilágításban tűnik fel. Az ige fényében meglátjuk a csapdákat, és világossá lesz, mi a jó és mi a rossz.

Maga Jézus is félrevonul, és nem áll le versenyezni Jánossal (Jn 4,1-10). Elmegy Júdeából, és majd csak János halála után megy oda vissza. Ebből megláthatjuk, hogy elismerik és tisztelik egymást. Megbecsüli mindegyik a másik szolgálatát. Jó látni, hogy megférnek egymás mellett, és egyik sem igyekszik eltörölni a másikat. Jézus türelmesen végzi szolgálatát. Van-e ilyen türelem és a másik szolgálata iránti megbecsülés bennem?

Azt olvassuk, hogy Jézus Galileába igyekszik, a legsötétebb területre indul. Nem mondja, János a könnyebb terepet választotta, hiszen Júdeában van a legtöbb művelt, képzett ember. Megy oda, ahol sötét van, hisz Ő a világ Világossága, Rá van szüksége ennek a világnak.

Samárián kellett átmennie, de nem azért kellett erre mennie, mert másfelé nem volt út. Inkább, nagyon is sok Samáriát elkerülő út volt, mert a zsidók nem érintkeztek a samaritánusokkal, hanem nagy ívben elkerülték őket. Azért kell itt keresztülmennie Jézusnak, mert azért küldetett, hogy senkit ne kerüljön el. A világosságra pontosan a sötétségben van szükség, és mivel Samáriát sötét helynek tartották, Jézus átmegy rajta, és közben világít. Így ad számukra is lehetőséget, hogy másképp lássák életüket, és megváltozzanak, közelebb kerüljenek Őhozzá, majd a zsidókhoz is. Mert az Úr Jézusban való élő hit hoz egymáshoz közel. Hit nélkül csak távolodunk.

Jó látnunk, hogy Jézus nem az addig gyakorolt magatartási mintákat alkalmazza, nem úgy viszonyul a samaritánusokhoz, ahogy eddig látta, hanem másként, úgy, ahogy az Atya akarja. Meri vállalni Isten akaratát, mer másként megnyilvánulni, mint ahogy szokás volt, és ahogy kortársai cselekedtek. Tudja, nem az ellenségeskedés a megoldás, hanem a megbocsátás, az elfogadás, az új emberré válás. Ezt hozza számunkra is - igaz, amíg nem történik bennünk változás, amíg újjá nem születünk és el nem fogadjuk a kínálatát, képtelenek vagyunk így élni.

Jézus leül a kútnál, Ő is elfárad, Neki is szüksége van pihenésre, és ezt nem szégyelli. Nekünk is meg kell állni, leülni az Úr lábai elé, mert feltöltődésre van szükségünk, élő vízre, és ezt Nála kaphatjuk meg. Az élő víz által lehetünk mások, nélküle minden marad a régiben, legföljebb harci eszközeink lesznek mások.

Olyan jó, hogy megszólít, nem vár az asszonyra és ránk sem, mert tudja, hogy nem merné megtenni ezt a lépést. Ő elénk jön, legyőzi félénkségünket, és megszólít. Adj innom, mondja, és ezzel rádöbbenti az asszonyt, hogy ez a férfi más, mint a többi zsidó, és csodálkozva kezd beszélgetésbe. Jézus jó lelkigondozó, nagyon jó, és tudja, hogyan kell elindítani a beszélgetés fonalát, és ezt követően is mesterien igazgatja a beszélgetést.

Elmondja, hogy Ő Isten ajándéka. A kút, a forrás és a helyszín szimbólum. Ő a forrás a pusztában. Isten ajándékként adta a szomjazó, kitikkadt szívű emberiség számára. Ő Isten ajándéka a számomra. Élő, friss, megújító forrás, csak innom kell belőle. Ez az asszony már annyi helyen próbálta lénye szomját csillapítani, és nem sikerült. Mert sem a szerelem, sem a pénz, sem a siker, a karrier nem oltja belső szomjunkat. Ezért szól most az Úr: lásd meg, ki jött hozzád, ki áll előtted az igén keresztül, borulj le Elé, és kérd Tőle a vizet. Kérj Tőle, és Ő ad, mégpedig élő vizet. Olyan vizet kínál, ami nem egy pillanatra tompítja a szomjat, hanem teljesen elveszi, ami életté formálja lényünket, és állandó friss vízzel tölt fel. Jézus az élő víz, csak Benne és Általa csillapodik meg a szívünk. Semmi nem képes igazi megnyugvást adni, csakis Ő.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.

Eredj a hangyához

M

ilyen szépen szólít meg az Úr igénken keresztül: „fiam”. Ez személyes, és benne van irántunk való szeretete és féltése (Péld 6,1-19). Nem idegenként szól Isten, amikor olvassuk a Bibliát, hanem Atyaként. Úgy szólít meg, mint gyermekeit Jézus Krisztus által. Mivel gyermekeként tekint ránk, óv és véd minket. Nem akar rosszat akkor sem, amikor tilt valamitől, vagy fenyít, hiszen mindezekkel is javunkat igyekszik előmozdítani. Mert Ő jól látja azt, ami a mi szemeink elől még rejtve van. Előtte nyitott könyv a jövő, tisztában van döntéseink várható következményeivel is. Most rámutat, hogy a meggondolatlanság, a dolgok át nem gondolása veszélybe sodor. Ezért nem szeretné, ha felelőtlenül ugranánk bele a világ kínálataiba. Minden döntés előtt csendesedjünk el, figyeljünk Rá és kérjük segítségét.

Most azt kéri, ha mégis bajba kerültünk elhirtelenkedett döntésünk miatt, igyekezzünk minél hamarabb kilépni belőle, és így korrigálni. Most a pénzügyi csapdáról van szó, attól akar megkímélni Atyánk. A kölcsön semmilyen formája nem biztonságos, nem előrevivő. Helyette az Úrban való bizalomra építhetünk, és a megelégedettségre, illetve a türelmes várakozásra. Meg kell tanulni, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. És ehhez a mentalitáshoz segítsük felebarátainkat is.

Atyánk javaslata anyagi kérdéseink megoldására a türelem és a szorgalom. Küzdjünk meg azért, amit szeretnénk megszerezni. A hangyákról készült oktatófilmmel ösztönöz a szorgalmas életre. A hangya számára nincs meghatározott munkaidő, nincs felettes, akinek meg kell felelnie, és nincs határidőnaplója sem. Ennek ellenére tudja, mikor mit kell tennie. Tisztában van azzal, hogy szorgalmától függ a megélhetése. Sőt, az is benne van, hogy csak nyáron van idő a téli élelemről gondoskodni. Ha szabadságra menne és a tengerparton lubickolna gyűjtés helyett, éhen pusztulna. Mi is megtanulhatjuk tőle, hogy mindent a maga idejében tegyünk. Ne másra támaszkodjunk, hanem a saját életünkért vállaljuk fel a felelősséget. Ma könnyen megkísért bennünket, hogy elfeledkezünk feladatainkról, hiszen annyi érdekes és fontosnak látszó dolog vesz körül bennünket és igényli az időnket. Másrészt könnyebb a számítógép előtt ülni, mint feladataink fölött görnyedni. A hangya nem a kütyüivel tölti az időt, hanem végzi az élet szempontjából szükséges feladatokat.

A szentíró a természetbe küld, azt kéri, figyeljük meg az állatvilágot, és tanuljunk. Mert az állatoktól is lehet tanulni. Ők megküzdenek az életért, nem mástól várják a kiszolgálást, hanem maguk igyekeznek gondoskodni életfeltételeikről. Az Úr adjon számunkra bölcsességet és tanulási vágyat. Ne szégyelljünk a természettől sem tanulni, és ha komolyan vesszük a teremtett világ rendjét, akkor igyekszünk átalakítani életvitelünket.

Eredj a hangyához, szól az ige, azonban ehhez is meg kell mozdulni, és azt nem nagyon szeretünk. Elkényelmesedtünk és nehezünkre esik kimozdulni és megfigyelést végezni. Hallgassunk Atyánkra, és menjünk ki, nézzük meg legalább a madarakat, amint ebben a hideg időben élelmet keresnek maguknak. Figyeljük meg életüket, és ha lehet, segítsük őket. Majd mi is induljunk és tegyünk meg mindent az Úr kegyelme által életünk előbbre mozdításáért. A madarak sem keseregnek, hanem keresik a táplálékot, a menedékhelyet. Mi is keressük Isten akaratát, és amennyiben szükséges, keressünk munkát és építsük lépésről lépésre az életünket.

Továbbra is az Úr Jézusról szóló bizonyságtételt olvashatjuk (Jn 3,31-36). János túllát az emberi formán, és felismeri, hogy Jézus felülről való, azaz Istentől jött. Még nem történt túl sok minden Jézus körül, de János mégis látja Lénye igazi valóságát, igazi értékét. Ő nem ragad le a külsőnél, hanem elhatol a belső mélyére, így látja meg Benne az Istent.

Mivel Jézus felülről, azaz Istentől való, azt mondja el számunkra, amit ott látott és hallott. Ő Isten világáról tesz bizonyságot, és hiteles a bizonyságtétele, mert járt ott, oda valósi, és így tapasztalatból tudja, milyen. Ezért jó Jézusra hallgatni. Ő nem téveszt meg, hanem a valóságot mondja el a számunkra.

Úgy figyeljünk az Úr Jézusra, mint amikor egy másik ország polgárával találkozunk és elmeséli, milyen náluk az élet. Az ilyen beszámolókat hallgatva nem szoktunk kételkedni, hogy valóban úgy is van, mint ahogy elmondják nekünk. Ugyanígy fogadjuk kételkedés nélkül Jézus bizonyságtételét, mert azt mondja el, amit látott, amit átélt. Sőt, meg is éli a mennyei életformát.

Akit Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, Jézust az Atya küldte a világba, és minden, amit mond, az Istentől a számunkra küldött üzenet. Amikor Jézus beszél, mennyei Atyánk üzenetét adja át. Így hallgassuk és vegyük komolyan. Akit Jézus elhív, az maga is megtapasztalja, hogy mérték nélkül kapja a Lelket. Vagyis a Szentlélekre korlátozás nélkül számíthatunk és igénybe vehetjük. Tulajdonképpen akkor korlátozottak a lehetőségeink, ha a Szentlélek nélkül próbálkozunk. Ha Tőle való küldetésünk van, akkor a Szentlélek kifogyhatatlan erőforrás a számunkra. Így tehát nem magunkra, hanem a Lélek erejére támaszkodhatunk. Isten Lelkének elegendő tartalékai vannak, soha nem merül ki.

Még egy csodálatos bizonyságtételt hallunk: az Atya szereti a Fiút. Igen, Isten szereti Jézust, és mindazokat is, akik Benne hisznek, akik Rábízzák életüket. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. A Fiúban való hit nyitja meg számunkra az örökkévalóság kapuját. A kapu hit által, és nem emberi teljesítmények vagy társadalmi pozíciók alapján nyílik meg. Aki hisz a Fiúban, örök élete van - nagyszerű lehetőségek és távlatok nyílnak meg a Jézusban való hit által. Aki nem hisz, az pont ezeket a lehetőségeket és az örök élet távlatát zárja be maga előtt. Mert az örök élet csak hit által tárul fel előttünk, hit nélkül zárva marad, sőt, meg sem láthatjuk a kapuját.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Neki növekednie kell

A

z életvezetésnek megvannak a következményei, akár jó úton, akár rossz úton haladunk (Péld 5,1-23). A bölcs tisztában van ezzel, és ezért hívja fel tanítványai figyelmét arra, hogy maradjanak meg az ő beszédei mellett. Nagyon fontos, hogy Isten szava legyen számunkra az élet minden területén a tekintély, és ez a férfi-nő kapcsolatra is vonatkozik. Sokan ott rontják el az életüket, hogy ezt a területet kivonják az ige világossága és fegyelme alól. Isten elkészíti a társat gyermekei számára, de a gonosz megpróbál eltántorítani tőle. Az ige rámutat, hogy aki hallgat a csábítóra, gyötrelemnek teszi ki magát. Az ige a hűségre helyezi a hangsúlyt. Az Úrtól kapott társhoz való hűséget áldásban részesíti az Úr.

Rámutat a szerző, hogy aki nem figyel az Úrtól származó tanításra, annak nyögnie kell élete végén. Ami jó megoldásnak tűnt, arról kiderül, hogy nem megoldás és nem áldás, hanem átok. A hűtlenség, a szétválás soha nem jó megoldás. Egy kapcsolat soha nem múlik el nyom nélkül, nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet kitörölni az életünkből. Nyomot hagy a család életében is. Ezeket a sérüléseket csakis a kegyelem képes meggyógyítani.

Megrendítő a vallomás, „a gyülekezet közepében voltam”, tehát a hívő ember sem lehet túlzottan magabiztos, neki is csak az Úrban van megmaradása. Itt egy olyan személy jutott mélységbe, aki Isten gyermekei közé tartozott, ismerte az igét, de valamiért nem arra figyelt, és elbukott. Nagy hatása van a világnak a hívőkre, csak az Úrban tudunk megmaradni, ellenállni. Csakis az élő és állandó kapcsolat őrizheti meg a szívünket. Nem véletlenül olvastuk tegnap: minden féltett dolognál jobban őrizzük meg a szívünket. Igen, a szívünkre vigyázni kell, mindenki a maga szívére vigyázhat, ezt nem teheti meg más helyettünk.

Akkor tudunk megmaradni, ha a saját forrásainkhoz ragaszkodunk. Ez pedig nem más, mint az ige. Isten az igét adja számunkra friss forrásvízként, amelynél szomjunkat csillapíthatjuk. A férfi-nő kapcsolatra átvíve pedig a forrás az a társ, akit Istentől kaptunk. Ha hozzá ragaszkodunk, és együtt az Úrba kapaszkodunk, megmaradhatunk a hit útján, megmaradhatunk hűségben.

Miután elhívta tanítványait az Úr, velük együtt kezdi meg szolgálatát (Jn 3,22-30). Előttük jár és elébük éli az Isten szerinti életet. A tanítványok pedig menet közben sajátítják el az új életformát, Isten országának titkait. János is végzi a maga szolgálatát. Olyan jó látni, hogy nincs rivalizálás, féltékenység. Mindenki azt végzi, amit rábízott az Úr. Még csak nem is kell együtt végezni, mindenki azon az úton halad, amit Isten kijelölt a számára.

Az ördög azonban mindent megtesz, hogy éket verjen Jézus és János közé. Szembe akarja őket fordítani egymással, hiszen ha ők ketten egymással foglalkoznak, akkor Isten ügye vesztegelni fog, a sátánnak pedig pont ez a jó. Nem baj, ha vannak az Úrnak szolgái, csak ne az elveszettekkel foglalkozzanak, hanem egymással. Minden erő és idő az egymással folytatott viaskodással teljen el. Bizony, mi hányszor bedőlünk a gonosznak, és ahelyett, hogy ellene harcolnánk, egymással vagyunk elfoglalva.

János azonban határozott, tudja, hol a helye, és ezt továbbra is vállalja. Nem szégyell második lenni. Mer nemet mondani a kísértőnek, és nem fogadja el azt a helyet, ami nem az övé. Rámutat, nem az a lényeg, hogy mindenki Jézushoz megy, hanem az, hogy én is Hozzá megyek-e? Igen, az a lényeg: én követem-e a Mestert?

János Jézusra úgy tekint, hogy Ő Isten népének a vőlegénye. Izráel a menyasszony, János pedig a vőlegény barátja, aki odavezeti Hozzá a menyasszonyt. Már hallja a szavát, és ez örömmel tölti el. Örül a vőlegény szavának. Öröm-e számomra az Úr szava? Egyáltalán hallom-e, hogy szól hozzám? Hogyan hallhatom? Az igén keresztül. Amikor olvasom a Szentírást, átélem, hogy az én Uram szól hozzám. Az ige az Ő szava, és ha hittel olvasom, megértem üzenetét, és ha befogadom, formálja életemet. János öröme Jézus. Mi az én örömöm? Mi jelent számomra örömöt?

János vágya, hogy Jézus növekedjen, egyre ismertebbé váljon, ő pedig egyre kisebbé legyen. Az a lényeg, hogy Jézust megismerjék, Jánost pedig nyugodtan elfelejthetik. Ő nem magához köti az embereket, hanem az Úrhoz vezeti őket. Nekünk is arra van szükségünk, hogy Jézus növekedjen az életünkben. Ő legyen egyre nagyobb, és ha ez megtörténik, úgy fog saját akaratom, énem egyre kisebbé válni.

Azonban csak az tud növekedni, aki megszületik, aki él. Ezért végig kell gondolni: megszületett-e már a Krisztus az életemben? Jelen van-e már a mindennapjaimban? Ha még nem, akkor hívjam Őt be a szívembe, majd hagyjam növekedni. Vagyis engedjem magam elé, hogy Ő menjen elöl, és vezessen. Mert ha megelőzöm, abból mindig baj származik. Ebben az évben engedjük Urunkat növekedni, hagyjuk, hogy minél nagyobbá váljon. Vagyis Ő legyen a látható. Vigyázzunk, hogy ne takarjuk el Jézust az emberek elől.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.

A Megmentő

S

zemélyesen szólít meg bölcs Salamon, mint fiához beszél, és azt kéri, hogy fogadjuk be beszédeit (Péld 4,10-27). Ő is látja, hogy a gyermekek és a tanítványok sem mindig akarnak az előttük bemutatott úton járni. Ezért mintegy sürgetőleg kéri, hogy vegyük komolyan, amit mond. Bölcsesség nélkül eltévedünk, ezért hallgassunk rá. A bölcs mesternek van tapasztalata, sok embert látott már, olyanokat is, akik megfogadták tanácsát, és olyanokat is, akik nem hallgattak a bölcsesség, az Úr szavára. Látja a két életvezetés közötti különbséget és a két út végét is.

Elmondja, hogy az Úrra figyelő élet olyan, mint a világosság, amely egyre ragyogóbb lesz. A hívő élet gazdagító és kiteljesedő élet. Aki az Úr útján jár, az valóban szabad, nem gátolják az emberi szokások, babonák, hiedelmek, botlás nélkül halad a pályán előre. Miért? Mert már csak előre, az Úrra figyel. A mögötte levő dolgok, a múlt bűnei le vannak zárva, most látja a célt maga előtt, és egyenesen felé tart.

A cél felé akkor tudunk kitartóan és eltévelyedés nélkül haladni, ha menet közben az Úr szavára figyelünk, ha mindig az ige lesz az iránytűnk. Így, esztendő végén adjunk hálát a Szentírásért, köszönjük meg, hogy egész évben kézbe vehettük és beletekinthettünk. Mert az ige táplál és utat mutat, sőt, általa lehetünk ragyogó csillagok e világon. Figyelj szavamra, ne téveszd szem elől, mondja a bölcs - az új esztendőre is fontos tanács ez. Ne veszítsük szem elől Isten útmutatását. Az élet forgataga, sok feladata között is legyen mindig szem előtt a Biblia.

A bölcs rámutat, hogy az ember legnagyobb kincse a szíve, ezért vigyázni kell rá. Jobban kell őrizni a szívünket, mint a kincset, mert ez a legdrágább kincs. Nem mindegy, mit engedek be a lényembe, az élet központjába. A szentíró azt kéri, az Urat engedjük be. Új esztendő kapujában halljuk meg az Úr zörgetését és nyissuk meg Előtte az ajtót. Vele induljunk az új esztendőbe. Nem elég beengedni az Urat, hanem a szívünkben is kell tartani. Vigyázni kell, mert más hangok és más utak is vannak, a gonosz is be akar jutni a szívünkbe, de lehet neki nemet mondani. Rajtunk áll, hogy kit engedünk be, és ki előtt marad zárva az ajtó.

Jézus munkássága egyre inkább terjed, egy vezető ember, Nikodémus is hall Róla és szeretné megismerni (Jn 3,1-21). Azonban nem meri nyíltan vállalni a találkozást, félti a karrierjét, ezért éjszaka megy Jézushoz. Jézus nem veti ezt a szemére, és éjjel is fogadja. Mert Őt bármikor lehet zavarni, Ő azért jött, hogy mi elinduljunk Felé és találkozzunk Vele.

Ha éjjel, bújva megy is, de felkeresi Jézust, és ez jó. Mert ez a lényeg, ne csak kíváncsiskodjunk, hanem menjünk Hozzá. Győződjünk meg személyesen arról, hogy kicsoda Ő. Mert a személyes meggyőződés vezet el az élő hitig. Nikodémust lépésről lépésre vezeti be az Úr Isten országába. Megtudja ez az ember és így mi is, hogy nem a tudás, nem is valamelyik egyházi szervezethez való tartozás nyitja meg a kaput, hanem a Lélektől való újjászületés. Nikodémusnak, a tudósnak is Isten Lelke által kell újjászületni.

Hogyan megy ez végbe? Nem még több ismeret, még több diploma által, hanem Isten munkáján keresztül. Az újjászületést csak kérni lehet, alázatos és bűnbánó szívvel. Aki kéri, az látja, hogy az élete rossz úton jár, elromlott, és nem lehet javítgatni, hanem újat kell kezdeni. Ez az új pedig már Jézussal történik. Isten Lelke újjá formálja a szívemet, hogy mostantól már Jézusnak engedelmeskedjek és az Ő útján járjak. Mert nincs más életre vezető út, csak a keskeny út. Az is igaz, hogy ezen kevesen járnak, mert a többség szerint balgaságnak, járhatatlannak tűnik. De aki az Úrra néz, az tudja: bár keskeny, mégis járható és célba vezet.

Az Úr Jézus azt mondja, hogy szükséges újonnan születnünk, tehát erre mindenkinek szüksége van, nem csak egy lehetséges opció a sok közül, hanem szükséges, mert újonnan születés nélkül nem láthatom meg az Isten országát. Jöjj, Uram, jöjj Szentlélek, szülj újjá, mert én meg akarom látni az országot. Köszönöm, hogy azért jöttél, hogy új emberré tegyél. Jöjj, Lélek, és járd át a szívem, az egész életem. Jöjj, Lélek szele, fújj erősen, éleszd újjá népünket, egyházunkat, az egész emberiséget, mert Nélküled elveszünk.

Nikodémus hallja meg az arany igét, ő tudja meg, hogy Jézus fel fog emeltetni, és csak aki hittel Rátekint, az fog élni, annak lesz örök élete. Az Úr Jézus bizonyságot tesz az Atya mentő szeretetéről. Ő azt akarja, hogy ne vesszen el az ember, hanem örök élete legyen. És ezért meg is tett mindent, a Fiát, Jézust adta oda a kereszten. A Benne való hit életet jelent a számunkra. A megmenekülés útja a Jézusban való élő hit. Higgy Jézus Krisztusban és üdvözülsz, tanácsolta a filippi börtönőrnek Pál apostol. És ez a tanács nekünk is szól, nincs jobb a Jézusban való hitnél. Ez a hit megment és életet ad. Ráadásul, ez már évezredek próbáját is kiállta. Jézusban Isten meg akarja menteni a világot, csak Ő képes erre. Mert győzött a kereszten. Jézus a győztes, és Általa te is győzhetsz.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.

Mit talál a szívemben az Úr?

Salamon tanítja gyermekeit az élet dolgaira, igyekszik felkészíteni arra az időre, amikor önállóan kell megállni a lábukon (Péld 4,1-9). Azt adja tovább, amit ő maga is kapott, hiszen most arról vall, hogy valamikor őt is tanították szülei. Neki is átadták ősei saját tapasztalatukat és mindazt az ismeretet, amit az Úr útján való járás során szereztek. Ezzel igénk szívünkre helyezi az utánunk jövő generáció tanítását, mert nem bízhatunk mindent az iskolai oktatásra. Az élet tapasztalatairól nekünk kell számot adnunk. Foglalkoznunk kell gyermekeinkkel, bizonyságot téve mindarról, amit tapasztaltunk és amit az Úrral való járás során megismertünk.

Fontos a bizonyságtétel, az élet bölcsességének továbbadása, hiszen az életet is tanulni kell, mert sok buktatót és előre nem látható eseményt hoz elénk. Azonban csak az tud felkészíteni, aki maga is bölcsességgel rendelkezik, vagyis aki kereste az Urat és kérte az Ő bölcsességét, tanácsát. Mert nekünk Isten tanácsára van szükségünk, és amikor azt megkaptuk, jó ha továbbadjuk, ha elmondjuk, hol és miben szorultunk segítségére, és hogyan tapasztaltuk meg Isten jelenlétét.

Izráel népe bizonyságot tett mindarról, amit az egyiptomi szabadítás, majd a pusztai vándorlás során átélt. Ez adott erőt és reménységet az utánuk következő nemzedéknek. Mert amit az előttünk járók megtapasztalnak, az számunkra erőforrás lehet és segíthet elkerülni a csapdákat, illetve reménységet nyújt. Mások megtapasztalása adja azt a reménységet, hogy számunkra is van megoldás, mi is számíthatunk Isten segítségére. A vérfolyásos asszonyt is egy ismeretlen személy bizonyságtétele indította el Jézus felé. A végső elkeseredés szélén állt, amikor hallott az Úr felől. Bizonyára valaki elmondta, hogy őt miképp gyógyította meg Jézus, és ennek a vallomásnak a nyomán hit született a szívében. Most már nem adta fel, hanem új elhatározásra jutott: felkeresi Jézust, mert elég csak a ruhája szélét megérintenie, és meg fog gyógyulni.

Bizony, jó, ha van kihez odamenni, amikor tanácsra van szükségünk. Jó, ha vannak hívő testvérek, akik továbbadják mindazt, amit tapasztaltak, amit az igéből megértettek. Különösen jó, ha a szülők vagy a nagyszülők beszélik el saját élettapasztalataikat, ha ők tudnak bizonyságot tenni az Úr munkájáról.

Az előbbi történetben megláthattuk, hogy a víz borrá változott, azonban ez jel, amely rámutat arra, hogy Jézusban megérkezett Isten országa (Jn 2,13-25). Azért történnek a csodás dolgok, hogy általuk meglássuk az idők jeleit. Ezek az események Jézusra mutatnak, Őt állítják elénk, mégpedig azért, hogy hit támadjon a szívünkben, és felismerjük, Őreá van szükségünk.

A mai szakaszban a templomba megy az Úr, fontos számára ez a hely, mert ez a találkozás helye. Itt lehet koncentráltan átélni az Atyával való találkozást. Ám amikor Jézus bemegy, egészen mást talál ott, mint amire számít. A külső udvart kereskedelemre használták, és így az áhítatot megtörte az állatok hangja. A templomban csend helyett zaj van. Azt találja ott, aminek nem ott van a helye. Mit talál a szívemben, ami a Szentlélek temploma kellene, hogy legyen? Milyen hangok és zajok töltik be, és szorítják ki az Úr szelíd és csendes hangját? 

Álljunk meg most, ne siessünk tovább, hanem gondoljuk végig, mit is talál a szívemben az Úr? Mi van bennem, aminek nem kellene, ami megakadályozza, hogy az Úr szava eljusson lényem mélyéig és megszólítson? Kérjük, hogy az Úr tisztítsa meg a szívünket és tegyen képessé megváltoztatni szokásainkat, hogy először mindig a csöndet, a Vele való áldott közösséget keressük.

Jézus számára a templom az Atya háza, de úgy látja, hogy vásárcsarnok lett belőle. Mit mond ma az istentiszteleti helyeinkről? Nem tesszük mi is vásárcsarnokká? Annyiféle rendezvény található, annyi mindent ajánlunk, hogy pont az áhítat, az Atya jelenlétének megtapasztalása marad ki.

A tanítványok sem igazán értették azt, amit Jézus tett és mondott abban a helyzetben, és ez még többször is előfordult velük. Azonban a feltámadása után megértették, hogy itt már haláláról és feltámadásáról szólt. Arról a csodálatos jelről, aminek fel kell nyitnia a szemünket, és hitre kell, hogy segítsen. Jézus feltámadt és él, így ma is jelen van, Hozzá fordulhatunk, segítségül hívhatjuk. Mi is gyakran vagyunk úgy, hogy nem értjük az igét, de olvassuk tovább, mert eljön az idő, amikor a Szentlélek megnyitja előttünk az értelmét, feltárja az üzenetet.

Azt is olvassuk, hogy bár sokan lelkesedtek Érte, sőt, voltak, akik hittek Benne, mégsem bízta magát rájuk, mert ismeri az ember szívét. Tudja, hogy csalárdabb a szívünk mindennél. Bár mi is látnánk ezt! Benne van az a biztatás is, hogy ismeri, mi van bennünk, ezért nem kell megjátszani a szentet, hanem jöhetünk úgy, amint vagyunk. Az Úr őszinteséget vár, és ha így megyünk, kegyelmével találkozunk.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.

Minőség

T

ovább folytatja a tanítást Salamon, és közben arra kéri a növendékét, hogy mindazt jegyezze meg, amit hall, írja a szívébe, mert hosszútávon is javára válik (Péld 3,1-35). A bölcs mester szavai Isten ismeretén alapszanak, és az Úrban való bizalmat hangsúlyozza a számára. Az áldott élet az Úrral való élő kapcsolaton, a bizalmon alapszik. Fontos az Úr iránti bizalom, az tud bízni Benne, aki jól ismeri, és így tudja, hogy élete és dolgai jó kezekben vannak. A bizalom azt jelenti, mindent elmondok Istennek, mert tudom, hogy Ő meghallgat és cselekszik.

Az Úrban való bizalom azt eredményezi, hogy feladom a saját elképzeléseimet, mert jobban bízom Istenben, az Ő akaratában, mint magamban. Legtöbbször pont az a probléma, hogy saját eszünkre akarunk támaszkodni, a magunk erejében, tudásában bízunk. Hányszor megtapasztaltuk már, hogy a saját értelmünk becsap, hiszen mi nem tudunk mindent, így szükségünk van Isten segítségére. Boldog, aki ezt felismeri és kéri az Úr útmutatását.

A szerző az állandó bizalomra, az Úrral való élő kapcsolat szükségességére akar bennünket rávezetni. Azt kéri, ne csak a nehéz helyzetekben, a borús időszakokban forduljunk Istenhez, hanem minden utunkat vigyük Elé. Mindenben kérjük segítségét. Éljünk úgy, hogy bármerre járjunk és bármit tegyünk, azt mindig az Úr jelenlétében éljük meg. Énók Istennel járt, azt olvastuk róla, és ez azt jelenti, hogy átélte, az Úr mindig vele van.

Aki minden percét az Úr jelenlétében éli meg, annak az élete kitágul, az észrevesz másokat, meglátja, mikor és hol kell segíteni. Az Úr közelségében élve az értékek is a helyükre kerülnek, meglátjuk, hogy az Úr bölcsessége minden földi kincsnél többet ér. Az Úrral való élet útja gyönyörűséges, békességet hoz a rajta járónak. És ez nem költészet, ezek nem szép szavak, hanem a valóság. Ki lehet próbálni, és akkor mi is megtapasztaljuk. Aki Benne bízik, félelemmentesen élhet, hiszen a leghatalmasabb, az élő Isten oltalmában van elrejtve. Az Úr töltse fel szívünket ezzel a bizalommal, és adjon békességet a számunkra.

Jézus ismét a Jordán partján jár, és ezzel újra lehetőséget kínál a döntésre (Jn 1,35-2,12). Mert ehhez idő kell. Amikor először állt meg János előtt, és ő rámutatott Jézusra, és megvallotta, hogy eljött az Isten Báránya, itt van a szemük előtt, itt van köztük, senki sem indult el Utána. Most már eredménye van a bizonyságtételnek, és János nem türelmetlen. Van, amikor újra el kell mondani bizonyságtételünket, újra Jézusra kell mutatni, mert az első felhívásnak nincs eredménye. Hányszor átéljük, hogy nincs foganatja a hirdetett igének, nem mozdul mindjárt senki, de ne csüggedjünk, ne adjuk fel, mondjuk újra.

Ketten indulnak el Jézus után, szeretnék jobban megismerni, ezt jelzi, hogy a tartózkodási helye felől érdeklődnek. Jézus nem zárkózik el előlük, meghívja őket magához. Vele töltik a napot, és ez elég, ez meggyőzi őket, felismerésre, bizonyosságra jutnak: Jézus a Krisztus. Mi is keressük, kutassuk Jézust, legyünk Vele minél többet, mert csak az Ő lénye tud meggyőzni minket. A Vele való közösségben melegszik át a szívünk és ismerjük fel Benne életünk megoldását.

A Jézussal való találkozás úgy megváltoztatta őket, olyan békét és reményt adott, hogy ezt el kellett mondaniuk. Amikor András Péterrel találkozik, elmondja, hogy megtalálták a Messiást, és ez magabiztos vallomás. Péter nehezen mozdul, de András elvezeti Jézushoz. Ez fontos, Andrásra mindig ez lesz a jellemző, nem győzködi, hanem Jézushoz vezeti. Így vezeti majd oda a kisgyermeket, akinek az ételével megvendégeli Jézus az ötezer embert. Majd a görögöket is Jézushoz vezeti. Nem Ő akarja meggyőzni ezeket az embereket, nem is ő oldja meg a problémát, hanem elvezeti a Megoldáshoz, Jézushoz. Kövessük mi is András példáját, vállaljuk fel ezt az András-szolgálatot.

Fülöpöt Jézus hívja el, „kövess engem” - hangzik felé a felszólítás, és Fülöp elindul, nem tétovázik, meglátja az életváltozás nagy lehetőségét és él vele. Ne hallgassunk, ha Ő hív, hanem induljunk el követni. Fülöp is továbbadja, amit kapott, amiről megbizonyosodott. Lám, nincs szükség médiára, hatalmas kampányokra, az örömhír, a drága jó hír szájról szájra, szívtől szívig terjed. Ez az igazi evangelizáció, ez a személyes lelkigondozás mintája, ha nem eredményes a bizonyságtétel és nem oszlanak a kétségek, akkor oda lehet hívni Jézushoz. Jöjj, és lásd meg, ez a lényeg. Te is odamehetsz az Úrhoz, és ha felkeresed, ha segítségül hívod, meg fogod tapasztalni, hogy kicsoda Ő. 

Elindult az evangélium, Jézus megkezdte szolgálatát, eleget tesz egy meghívásnak, és ezáltal a menyegző is bizonyságtétellé válik. Ahol Jézus megjelenik, ott mindig jellé lesz, azért megy és azért cselekszik, hogy meglássuk, itt van Isten köztünk. Igen, itt van és elérhető. A számunkra fontos eseményeknek is részese. Salamon azt javasolta, minden utunkon gondoljunk Rá, most pedig azt látjuk, Jézus ezt meg is éli, az élet minden területén megjelenik, üzenve, szükségünk van Rá. Csak akkor lesz rend, harmónia, békesség és minőség, ha Rábízzuk dolgainkat. Jézus az élet minőségét hozza el számunkra. Ő képviseli a minőséget.

Jézus nem feltűnősködik, nagyon is egyszerű, nem akar mindenáron cselekedni, hanem megvárja az Atya által kijelölt időt. Jézus harmóniában van az Atyával, Őt nem lehet sürgetni, de nem is késik el soha, mindig idejében cselekszik.

Mária nem sértődik meg a helyreigazítás során, hanem Jézusra irányítja a szolgák figyelmét. Nagyon fontos dolgot mond. Ne csináljatok semmit, ha elfogy az utolsó korty bor, hanem figyeljetek Jézusra, és tegyétek meg, amit mond. Legyen ez az útmutatónk minden nap: tenni, amit Jézus mond. Akkor is, ha nem értem, miért azt kell tennem. Mária szavaiban megmutatkozik a hit, hitte, hogy az elutasítás ellenére is fog cselekedni Jézus. Tudta, hogy ha Hozzá fordul, nem csalódik majd. Hitte, hogy képes megoldani ezt a helyzetet. Mária szól a szolgáknak, a többit Jézusra bízza.

Jó látni, hogy Jézus van a középpontban, szava erő, és így szó nélkül mennek a dolgok. Mindenki teszi a dolgát. Senki nem mondja, ez értelmetlen, mi szükség erre, bíznak Jézusban. Bízom-e én az Úrban? Teszem-e szó nélkül, amit mond?

A végén kiderül, mennyire más Jézus, mint mi. A végén adja a jobbat, az igazi minőséget. Ebben benne van az is, hogy aki átéli az Úr kegyelmét, és Jézus tanítványává válik, jobbat, minőségibbet kap, mint amit előtte élt. A hitre jutott ember nem szegényebb, hanem gazdagabb lesz. A megtérés nem megkárosít, hanem jobbá teszi életünket. Jézus mindig jobbat ad, mint amit a világtól kaptunk.

 Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.

Gyakorlat

A

 tanítvány figyel a mester szavaira, mert tanulni akar (Péld 2,1-22). Ez fontos, mert az életet is tanulni kell, nem megy semmi magától, a bölcs tanító bevezeti a fiatalt az élet útjának megismerésébe. Hiszen vannak veszélyek, de ha ezeket megismerjük, akkor ki lehet őket kerülni.

Az élet megismerésének első állomása Isten megismerése. Itt kezdődik minden, ha kihagyjuk az élet forrásának a megismerését, a lényeg marad ki, és rossz irányba fogunk haladni. Istent, az Ő bölcsességét is keresni kell, úgy, mint a kincset. Amikor az Úr keresésére indulunk, kincskereső útra lépünk. A legnagyobb kincsre, az igazi, az Istentől megáldott életre találhatunk. Ezt a kincset a Biblia kutatása által fedezhetjük fel. A kutatás időt és erőt igényel, de feltárul közben Isten országának teljes gazdagsága, megismerjük Királyunkat, átélhetjük kegyelmét. Induljunk el bátran erre a felfedezőútra, ne féljünk tőle. Pál apostol, amikor rálépett a keresés útjára, olyan értékre talált, amihez viszonyítva minden korábbi értéke kárnak és szemétnek bizonyult. Mert csak Isten ismeretében kerülnek a dolgok a helyükre, és látjuk meg az igazi, az örökkévaló kincseket. Isten nélkül megtéveszt a világ, a hamisítványt, a bóvlit adja el igazi kincsként.

Aki Istent megismeri, az látja majd, melyik a helyes út. Miért? Mert az élet útján Isten kalauzolja. Hogyan? Igéjén keresztül. Kezünkbe adja az élet iránytűjét, amivel jól tájolhatjuk életünket. Az ige ismerete, az állandó és élő kapcsolat által kerülhetjük el a rossz utat. Az Úr meg tud őrizni a tévedéstől. Mert vannak csapdák, amik első ránézésre nem is tűnnek annak. Különösen a társválasztás időszakában csapódhatunk be. De az ige ezen a területen is világít a számunkra, ha figyelünk rá, ha komolyan vesszük vezetését, jó irányba fogunk haladni.

Fontos még, hogy itt feltételes módban találjuk, amit a mester a tanítványának mond. Miért? Mert amit a tanító mond, azt a tanulónak meg kell fogadni. Csak akkor működnek a dolgok, ha figyel az előtte járóra, és komolyan veszi a tanítást, a tapasztalatokat. Nem kell mindent átvenni, ami nem jó a tanító életében, azt félre kell rakni. Az elméleti oktatás mellett mindig fontos a gyakorlat, előttünk már van egy hiteles példa, az Úr Jézus élete. Az Ő szavait komolyan vehetjük, amit Ő mond, az lélek és élet. Tehát az ige akkor hat, ha komolyan vesszük, megtartjuk, beépítjük mindennapjainkba. Azért szoktunk elcsúszni, mert nem alkalmazzuk az Úr szavát. Az elméletig még csak-csak eljutunk, de kimarad a gyakorlat, az alkalmazás. Pedig pont ez a lényeg, Urunk elsősorban nem elméleti szakembereket akar látni, hanem tanítványokat, akik élik is, ami Tőle tanultak.

János munkássága megkavarja az állóvizet (Jn 1,19-34). Felfigyelnek rá Jeruzsálemben is, ő azonban bátran állja a vizsgálódást. Nem menekül el, de nem is akarja a maga javára kihasználni a helyzetet. Ő nem azt nézi, hogyan lehet a sikerből minél több pénzt meríteni, hanem bátran vállalja magát és küldetését. El meri mondani, hogy ő nem a Krisztus, de megvallja azt is, hogy kicsoda Ő. Nemcsak tagad, hanem meg is vall. Ez azt jelenti, hogy Isten előtt állva világosan látja a saját feladatát, és azt vállalja. Ebbe beletartozik az elutasítás is. Ő mert nemet mondani arra szerepre, ami nem őt illette. Bárcsak mi is mindig látnánk, hol a helyünk, mi az a feladat, ami nem nekünk való, és mernénk elutasítani. Ne csak a pénzt nézzük, hanem mindig azt keressük, hol a helyünk, hol akar az Úr látni?

János vállalja a kiáltó szó szerepét, ő csak egy szó, egy hang, de nem az igazi, az egyetlen hang, mert az majd utána szólal meg. Ő nem akarja a Krisztust elhomályosítani. Erre nekünk is ügyelni kell, ne akarjuk Urunkat elhomályosítani. Mindig Ő legyen a látható. János alázatos, nem igyekszik magát többnek mutatni, mint ami, elfogadja, hogy Jézus a nagyobb, ő még arra sem méltó, hogy rabszolgai munkát végezzen körülötte.

János annyira figyel az Úrra, hogy amikor Jézus megjelenik az ő működési területén, azonnal felismeri, hogy Ő a megoldás. Ő Isten Báránya, és azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. Ő az egyedüli, Aki a világ bűnével és az én bűnömmel tud mit kezdeni. Ebből is látnunk kell, hogy a legnagyobb probléma a bűn, minden rossz ebből a programból fejlődik ki, és ezzel nem tudunk mit kezdeni. Nem segít a világ legkiválóbb oktatási intézménye, nem ad megoldást a technika, csak egyedül Jézus. Ő magára veszi bűneinket, ez az egyetlen megoldás, át kell adnunk Neki bűnös szívünket, és Ő felviszi a Golgotára. A bűnkérdés a kereszten oldódott meg. Nincs más megoldás, csak a kereszten kiontott vér, csak Jézus áldozata. Hiszen a bárány áldozati állat, amit a bűnükért kellett bemutatni. A bárányvérnek köszönhette Izráel népe az Egyiptomból való szabadulást, és számunkra is az egyetlen lehetőség a Bárány vére. Általa szabadulhatunk meg bűneinktől.

János a Lélek által felismerte, hogy Jézus az, akire vártak. Jézus a megoldás, és Ő erről bizonyságot is tett. Nem volt szívében féltékenység, nem tartott attól, hogy tanítványai és a nép átpártolnak Jézushoz. Inkább természetesnek vette ezt, hiszen azért is mutatott Rá, hogy mindenki Őt kövesse, mert Őreá van szükségünk. János ezzel a mozdulatával és a bizonyságtételével átadja Jézus számára a helyet. Adjuk át mi is Neki a helyet.

MAGÁRA VETTE

Magára vette szennyes ruhámat,

megbékítette Istent, Atyámat.

Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!

A kín, az átok én bűnöm ára,

de Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!

Bűn büntetését kereszten értem,

magára vette a szenvedésem.

Magára vette ,magára vette a szenvedésem!

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

de eltörölte mind, mind a vétkem.

De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!

Jézus, te drága, mit adjak néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!

Isten áldásával.